Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

1964. MÁJUS 24, VASÁRNAP

“‘\ftwtap

;*

A szocialista világrendszer a forradalmi világfolyamat fő ereje

számíthatnak a szocialista országok \ gazdasági és politikai, tudományos és technikai, s ha kell, fegyveres, katonai támogatására az impei-ialisták ellen, a nemzeti függetlenségért, az önálló nemzeti fejlődés feltételeinek megteremtéséért és megvédelmezéséért vívott harcban.

A népek százmilliói szabadultak fel az imperialista gyarmati elnyomás alól. Megnyílt előttük az önálló nemzeti fejlődés útja. S mind több függetlenné ' vált ország ismeri fel, (ha a felemelkedés útján akar járni, a szocializmus felé kell haladnia. A fejlődés nem kapitalista útja, a nemzeti demokratikus állam megteremtése, a munkás- és paraszttömegek elemi társadalmi, gazdasági és politikai követeléseinek megvalósítása szükségképpen a szocializmus felé mutat S ez az út, a fejlődés nem kapitalista útja, a jövő szocialista távlatai azért váltak reálissá, mert merőben új nemzetközi erőviszonyok alakultak ki, mert világtörténelmileg bebizonyosodott, hogy a szocializmusban valósulnak meg a dolgozó osztályok történelmi igényei, mert a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útját járó népek támaszkodhatnak a szocialista világrend- szer őket segítő és védelmező erejére.

A Kínai Kommunista Párt vezetőinek politikája és cselekedetei a szocialista világ- rendszer egységét bontják meg, próbálják szembe állítani Latin-Amerika, Afrika és Ázsia nagy térségeinek népeit a szocialista országok népeivel, s a szocialista világközösségnek másodrendű szerepet tulajdonítanak az ő felfogásuk szerint döntő jelentőségű forradalmi erőt képviselő volt gyarmati országok, vagy a gyarmati elnyomás ellen küzdő népek antimperialista harcával szemben. Ezzel meghamisítják a nemzetközi világforradalmi folyamat összetevőinek valóságos dialektikáját és minden forradalmi frázis ellenére is kárt okoznak a forradalmi erőknek.

A szocialista világrendszer egységéért, marxista—leninista alapokon küzd minden öntudatos forradalmár. A nemzetközi forradalmi folyamatban sok áramlat olvad össze. Az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért és békéért küzdő erők, amelyeknek központjában a»szocialista világrendszer áll, gyarapodnak, előrehaladásuk feltartóztathatatlan, új és új országok népeinek nyitnak útat a szocializmus világrendszerébe, míg uralkodóvá nem teszik azt az e^ész földön.

Molnár Endre

DANTON és JÁCINT

Jácint neve a Madách Színház Danton halála című előadásának plakátján olvasható. A Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. Édesapja Juhász József, mogyoródi tsz-tag.

A fiú már kicsi korában rajongott a színészetért. Apja színpadot is barkácsolt neki az udvaron.

— Csintalanság az egész — derültek rajta a szülők.

Az érettségi előtt szülei tanácsára kérvényt nyújtott be az orvosi egyetemre. Titokban pedig — a színművészetire is. Az utóbbin korábban került sor felvételire és

A répabarkó ellen

A több mint hétezer holdas ceglédi Kossuth Tsz-ben kétszáz holdon felül termesztenek cukorrépát, ipari ■ és takarmányrépát.

A növény kártevője — a répabarkó — elleni védekezésképpen 20—25 kiló WOFATOX-port szórnak cl holdanként

(MTI Foto: Bajkor József felv.)

a jó külsejű, szerény ifjút a | bizottság

alkalmasnak találta

színészi pályára.

Hazamenet azzal fogadta édesapja: felvettek?

— Fel — szólt Jácint boldogan.

— No, akkor megérdemled a vacsorát — mondta büszkén az apja és indult, vitte a hírt a szomszédoknak.

Jácint azonban édesanyjának elárulta titkát.

Megkezdődött a tanév. ‘Egyik vasárnap a fiú sok könyvvel tért haza. Ebéd után magára hagyták a szobában.

Az apa ezalatt többször is felkapia fejét. Fülelt. Gyanús hangokat hallok — szólt feleségéhez. Mikor Jácint teljes erővel zengte: szerettem Oféliát, negyvenezer testvér szerelme... — az apa benyitott. Kitépte fia kezéből a szerepet. A két férfi szembenézett. A hogy múltak a másodpercek, úgy csillapult le az apa lelke. Eszébe jutott, hogy az ő vére, ha fejébe vesz valamit... Meg hogy: hátha a gyereknek van igazsága...

— Sorsodra hagylak fiam — mondta rekedt hangon.

Évek múltak el már, de az apa azóta sem faggatta fiát a tanulmányairól. Ha falubeliek dicsérték, hogy a Jácint a szünidőben milyen szép versekre, meg jelenetre tanította a mogyoródiakat — az apa kurtán válaszolt: ő dolga.

Nemrég Pesten járt a sógor és az egyik plakáton megpillantotta Jácint nevét. — No ezt az előadást látnom kell — határozta el magában —, de nem egyedül. Pár napra rá Juhász papa meg a sógor útrakelt Jácint látogatására. Beültek a Madách Színház: Danton halála című előadására. Jácint a „börtönképben” szerepelt. Tetszett nekik, hogy a fiú inkább megveti az életét, de

elveit meg nem tagadja.

Szünetben a két mogyoródi ember a kifüggesztett színész képek között a Jácintét kereste. Mire rábukkantak, addigra többen is álldogáltak előtte.

Főleg kislányok. Ilyeneket mondtak: bírom a játékát, tetszik a szeme.

— Az anyjának is olyan van — avatkozott a beszédbe az öreg, mire a csitrik szétrebbentek.

Az előadás után Jácint és osztálytársai még javában öltöztek, amikor szokatlan kopogás hallatszott. — Tessék — zengte kórusban a hét fiú. Az apa belépett és megilletődve fia felé tárta karját..;

Belépett Bessenyei Ferenc is, a darab címszereplője. Juhász bácsi

illően bemutatkozott

és gratulált. Bessenyei szeretettel beszélt Jácint édesapjával és arról faggatta, hogy megy soruk a mogyoródi gazdáiénak.

— 50 forintot fizettek egységenként, ezzel mindent megmondtunk! — vágta ki a sógor.

— Jobb mint a színészet — neveti el magát Bessenyei. — A magáétól jobb — vélekedik Juhász bácsi. Hogy miért? Azt is megmondom. Valami baj lehet a művész úr szerepeivel. Szerintem nincs rendjén, hogy a színpadon, televízióban mindig támadj mindig harcol és a végén minden csatát elveszít.

Zengett az öltöző a kacagástól.

— Ha már így összebarát- koztunk — vette át a szót Bessenyei —, azt mondja meg, honnan szedte fiának a Jácint nevet?

— Kérem, a Rózsafűzér című folyóiratból — feleli halkan Juhász bácsi. — Szükség volt i;á — folytatja —, mert az egész falu Juhász János, József, meg István volt. 1940- ben beadtam egy kérelmet állás végett a postához, várJ tam a választ. Vártam, de nem jött. Reklamáltam. Erre azt felelték: ember! már rég ki küld tűk felvétel végett a választ. — Kiderült, hogy olyan Juhász József kapta meg a levelet és töltötte be az állást, aki nem js folyamodott sehová. Hát akkor elhatároztam, hogy ha fiam születik, olyan névre keresztelem, hogy az élet szeszélye ne fogjon rajta . ..

Galgóczy Imre

XXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

jük. A közönségszervező jó munkája eredményeként sűrűn látogatták a színházakat, a könyvbizományos is tisztes forgalmat bonyolított le, így hát az idősebbek is tudták, mai fiataloknál mi dukál. A két fiatal viszont fittyet hányt erre. Jancsi egyszer sem mulasztott, Juliska vígan éli, még egy látványos, de eredménytelen öngyilkossági kísérletet sem tett, ahogyan ez már jobb művekben szokás! Igaz, egyszer szóvátette Jancsinak, a szőke Erzsi nagyon meresztgeti a szemét, mégsem gyűjtött mérget, hogy a másvilágra távozzon a vetélytárs. Az is teljesen szokatlan volt. hogy egyiküknek sem támadtak otthon nehézségei: a szülők azt mondták, ha szeretitek, hát szeretitek egymást. Jancsi papája nem tette szivére a kezét, hogy felkiáltson: ide akarsz hozni egy ilyen lányt? Juliska édesanyja sem zokogta tele hófehér zsebkendőjét, hogy: ezért neveltelek, ezért óvtalak, s most holmi gépmunkásnak odaadod magad?

A szülők — bár élt bennük a gyanú, hogy valami konfliktust csak kellene pro- dukálniok — nem tagadtak lei senkit, pofon sem volt, ajtóbezárás sem, míg odakinn hull az eső vasárnap délután. Sőt: megengedték, hogy lányuk vagy fiúk hívja fel a másikat, s ilyenkor — a tipikus esetektől teljesen elütően — még a leselkedő öcsi sem kiabált, hogy — anyu csókolják egymást! Jancsi és Juliska boldog volt, de furcsa sejtelmek is gyötörték őket: ha a közkedvelt folyóiratokat olvasták, mind többször megfogalmazódott bennük a kérdés, érdemes így élni, egyáltalán? Semmi extra, még egy kis egzisztencializmus sem. Nincs kaiharzis, szenvelgés, nincsenek pofozkodás nagy jelenetek, sehol egy züllött, dekadens értelmiségi ismerős, akinek absztrakt képekkel telezsúfolt lakásán olyan jó volna kimondani, hogy: mindenhol jó, de legjobb sehol! Jancsi és Juliska, mint akik nem is e világra valók, úgy érezték, hogy mindenhol jó, ahol a másik ott van, eszükbe sem jutott, ami kortársaiknak a színpadon, filmen stb.: a gonosz és féltékeny felnőttek elzárják előlük az érvényesülés útját. Juliska — teljesen rendhagyó esetként — -nem vallotta be szerelmének, hogy öt már sokan... s azt sem mondta el, hogy most az üzemvezetője alcarja megkapni. Pedig ha kicsit is ad a sikkre, akkor hűen követi a művészet nyújtotta útmutatást.

Ennyi konokság után érthető, ha szerelmük sorsa a továbbiakban is teljesen for- mabontóan alakult. Jancsit senki nem csábította el, s Juliskának sem kellett bevallania, hogy három szeretője közül valamelyiktől gyereket vár, de szeretné, ha Jancsi megbocsátva botlását, a születendő gyermeket — ha nem is az övé — örökbe fogadná. Elhatározták, megesküdnek, s ebben Juliskát az sem akadályozta meg, hogy a tipikust követve most egy őszülő halántékú, de szürke Mercedes-kocsin rin- gatódzó professzorral kellene megismerkednie, sőt, amikor a darabot látták, kijelentett#: — marhaság! A házasságot a szülök — eléggé el nem ítélhető módon —• megértőén fogadták. Tudták ugyan: most átkozódniok

kellene, s elküldeni a fiatalokat egy — csónakházba, vagy egy vityillóba a hegy tetejére, felrúgták a hagyományt. Azt mondták: mivel Juliskáéknál két szoba van, költözzék oda az ifjú pár. Eljött az esküvő napja. Hihetetlen, de így volt: egyikük sem jött rá, hogy elrontja az életét, mert mást szeret. Az esküvőt követő lakodalmon sem jelent meg senki, hogy szétlökdösve a násznépet, síró hangon, de- villámló szemmel odakiáltsa valamelyiküknek: én úgyis a sírig szeretlek! Vidáman lezajlott az esküvő, s Jancsi és Juliska a valóságtól végképp elrugaszkodva, nem reflektorfényben, öt kamerától körülvéve kezdte a vetkőzést, hanem — ahogyan ez már a felháborítóan sematikus esetekben illik...

/ Amikor a két hét szabadság, a nászút után újra bementek a gyárba, még mindig nem mondták; unják egymást. Juliska nem arról beszélt, hogy a hűtőszekrény után autóra kezdenek gyűjteni, ahogyan ez a cinikus, az élet örömeit hajszoló fiatalokhoz illik, s Jancsi sem arról, hogy kivel csalhatná meg sürgősen Juliskát. Egymásról beszéltek, s arról, mennyire szeretik egy- mást.

Lepergett róluk minden: hiába volt film, könyv, televízió, színház. A lét és a nemlét nagy kérdései hidegen hagyták őket. Nem kísérték figyelemmel a nép- szaporulati vitát. Azt sem, miért cinikusak a mai fiatalok, s néhány író miért kiáltja: jaj, pusztul a magyar! Azzal sem törődtek, vajon a hagyományos film, vagy a cinema verité jelenti a jövő művészetét. Egymást sem bélyegezték huligánnak, léhának, mosolyogtak a nemzedékük körött fortyogó vitán, csak éltek bele a nagyvilágba, és szerették egymást.

Mészáros Ottó

Attól sem riadtak vissza, hogy felrúgják a tipikus ábrázolást, s olyanok legyenek, mint ábrázolt kortársaik közül egy sem: józanok, rendesek, egyszerűek.

Igaz, ez nem ment könnyen. A színházban arról hallottak, hogy minden poosék, amit a felnőttek kitaláltak, a moziban Juliskát arra figyelmeztették, ha egyetemi felvételi vizsgát tenne, a legcélravezetőbb ha minél kacérábban keresztbe veti a lábát. A modern, a — hagyományos prózával és a hagyományos élettel szakító könyvek azt bizonygatták, hogy katharzisok, konyakba fojtott szenvedések, hajnali autólopások és esti verekedések nélkül nem világ a világ.

Minden e természetű figyelmeztetés ellenére olyanok maradtak, amilyenek. Szorgalmasan dolgoztak a gyárban, műszak után megvárták egymást, nagyokat sétáltak, sokat beszélgettek. Igaz, egyszer megtörtént a baj: a parkban megcsókolták egymást! Micsoda botrány lett belőle! Néhányon epés megjegyzéseket tettek: ez a mai fiatalság! Idősebb, kopasz úr: Ez is csak? Nem néznek maguk filmeket? Nem tudják, hogy ilyenkor tépni-marni kell egymást? Festett hajú dáma: Műveletlenek! Hol marad a blúzgombolás?! Arra járt egy fiatal író is, aki új regényéhez gyűjtött motívumokat, de kellő pénzmag híján a hetilapban eresztett meg mérges cikket a látottakról: micsoda tunya, korcs ez a mai ifjúság! Még tisztességesen meg sem csókolják egymást!

Jancsi és Juliska kezdte kényelmetlenül érezni magát. A gyárban furcsán néztek rá: Jancsi és Juliska, bár mai ; fiataiolc voltak, nem az éjsza- j kai lokál félhomályában is- ! merték meg egymást. Nem is ( a házibulin, miközben a } magnó jóvoltából Jonny Hol- ; liday rikoltozott a szobában, l de még nem is a Balaton } partján, zuhogó esőben tvisz- \ telve, ahogyan ezt egy új ma- % gyár filmben látták. Hihetet- len, de így vplt: a gyárban ismerkedtek meg, mivel a \ filmekben, színdarabokban és könyvekben ábrázolt kortár- í saikkal ellentétben ők dolgoz- \ ni is szoktak. Sőt, becsület- \ tel végigdolgozták a nyolc j órát. Juliska beíró volt, azaz í a gépmunkások teljesítmé- Í nyét vezette rá nagy szor- ; galommal a munkalapokra, '{ Jancsi viszont ügyes kezű gép- \ munkás, tréfamester, ahogyan 't már a sematikus művész, az ',f élet sok hozzá hasonlót meg- j formált.

/ Jancsi és Juliska egy ideig £ csak nézegette egymást, s eszükbe sem jutott, hogy most í szenvedniük kellene. Sőt, kel- ' lemes forróságot éreztek ma- \ gukban, ahányszor csak eriy- í másra néztek, s Jancsiban j olyan közönséges gondolatok kezdtek ébredezni, hogy — í moziba kellene hívni Julis- í kát. Egyikük sem volt buta nyerek, mondhatnánk, nagyon £ is értelmes munkásfiatalok J voltak, dehát ilyet nem illik { mondani, mert ezzel megcá- í folnánk az útkereső, kísérle- tező filmeket, amelyek szerint 'j az ilyen fiatalok azt sem tud- \ ják, mi az, hogy könyvtár, % meg színház. Jancsi és Julis- 'tf ka tudta, s mindketten mind- J kettő szorgalmas látogatói voltak. Sok mindent elolvas- í tak, sok mindent megnéztek, í de szerencsére a látottakhoz, % hallottakhoz nem nagyon iga- t zították a cselekedeteik sorát.

Formabontó szerelem

1917-ben, amikor győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a polgári világnak csak a legokosabb, legérzékenyebb, legmesszebbre látó képviselői sejtették meg, hogy új fejezet nyűt az emberiség történetében: a szocialista forradalom nemzetközi győzelmének, az imperializmus hanyatlásának, gyógyíthatatlan, egyre súlyosbodó válságának, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek korszaka. A szocializmus hatalmas, reális, a nemzetközi folyamatok alakulását döntően befolyásoló világrendszerré vált. A szocialista országok ipari termelése a világ ipari termelésének 37 százalékát meghaladja. Több, mint egy- milliárd ember az Atlantióceántól a Csendes-óceánig, az Északi-sarktól a trópusokig terjedő területen szocializmust, kommunizmust épít. Nincs egyetlen jelentős nemzetközi esemény, az imperialistáknak egyetlen világpolitikai kombinációja sem, amelynek alakulását, megítélését ne befolyásolná a szocializmus jelenléte. Churchill, az antikommuniz- mus veterán képviselője mondotta: „Ma annak a következménye nehezedik ránk, hogy nem sikerült születése pillanatában megfojtani a bolseviz- must.”

Napjainkban, az imperialista országok politikusainak, ideológusainak akarva, akaratlanul számolniók kell azzal, hogy a szocialista országok világközössége legyőzhetetlen erővé vált, a szocialista országok léte és fejlődése, eredményeinek vonzása és tömegeket mozgósító példája közvetlenül, létében fenyegeti a kapitalizmust. De azt nem tudják, de nem is akarják felismerni, hogy a szocialista forradalom győzelme az európai népi demokratikus országokban. Kínában és Ázsia más országaiban, a forradalom fel- lángolása és győzelme Kubában nem véletlen, hanem azoknak a társadalmi, történelmi fejlődést meghatározó vasjör- vényeknak következménye, amelyeket a marxizmus—leni- nizmus feltárt és amelyeket a munkásosztály, a néptömegek forradalmi küzdelmei érvényesítenek.

A szocializmus világrend-; szere a világot átfogó fórra- i dalmi mozgalomnak nyílt bá- | zisa, támasza, fő ereje. A je- j lenkor történelme bonyolult: ellentmondásokban mozog: az: ellentmondások középpontja-: ban a szocialista világrend- i szer és a nemzetközi imperia- ! lizmus harca álL Lenin évti- j zedekkel ezelőtt, hangsúlyozta,| hogy az Októberi Szocialista j Forradalom győzelmével me- : rőben új nemzetközi szituáció jött létre: „A népek kölcsönös viszonyát, az államok egész világrendszerét az a harc határozza meg, amelyet az imperialista nemzetek kis csoportja folytat a szovjet mozgalom és a szovjet államok ellen, amelyek élén Szovjet- Oroszország áll. Ha ezt szem elöl tévesztjük, egyetlen nemzeti vagy gyarmati kérdést sem tudunk majd helyesen felvetni, még ha a világ legtávolabbi zugáról van is szó.’’ (Lenin Művei 35. köt. 240. old.) A szocializmus világrendszerének kialakulása és fejlődése megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat, új erőt adott a nemzeti felszabadító, antiim- perialista mozgalmaknak, támasza lett a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek harcának a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, új távlatokat nyitott a monopóliumok uralma ellen, a dolgozók jogaiért és érdekeiért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelemben.

A nemzetközi munkásosztály saját vívmányának, megvalósult reményének, minden an- tiimperialista erő bástyájának, védelmezőjének és erőforrásának tekinti a szocialista világrendszert és annak központját, a Szovjetuniót. A népek feledhetetlen történelmi tapasztalataik alapján tudják, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok emelnek gátat íz ellenforradalom imperialista exportja elé, hogy joggal