Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-18 / 115. szám
n st MEGYEI /CíHap ■ii 1964. MÄJUS 19, KEDD HOMOKSZEMEK — Anyu, mennyid ősz hajszálad van! —- mondja a kisfiam. — Mitől van ez? — Mert sokat bosszantottatok. A gyerekek rosszasága miatt őszülnek korán a szülők. — Akkor már értem, miért olyan fehér a nagymama, haja! ★ — Reggel elfelejtettem magamhoz venni az esernyőt — szólt a hazatérő professzor feleségéhez. £ — S mikor vetted észre? — Amikor az eső elállta ‘után kinyújtottam a kezem, hogy becsukjam. — Asszonyom! Férjének semmi komoly baja, csak teljes nyugalomra van szüksége. Ezért felírok néhány tablettát, nyugtatót és 'altatót. A receptek' elkészülte után. — Ezeket legyen szíves asz- szonyom naponta pontosan bevenni! ★ Két szappan beszélget, ■ — Nézd csak, már megint fogytál?! Hogy csinálod ezt? — Egyszerűen. Minden nap veszek egy fürdőt! * — Doktor úr, nagyon fáj a jobb lábam. — Sajnos, erre nincs orvosság. Ez az öregkorral jár. — Ugyan, hiszen a bal lábam sem fiatalabb a jobbnál, mégsem fáj. K. Zs. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Moziban — így legalább látok a tu- pír iától... (Komádi rajza) A ... , a dolgozók prilis elsejen egészsége, ilietőlég testi épsége sérelméből efedő károk megtérítésének szabályozása tárgyában igen jelentős jogszabályok léptek hatályba. Nevezetesen: az 1963. évi 34. tvr., a 39/1963. (XII. 26.) Korra. sz. rendelet és a 2/1964. MÜ. M. sz. rendelet. Mielőtt e jogszabályok lényegére rátérnénk, igen tanulságosnak mutatkozik a kérdéssel egy kicsit a történelmi visszatekintés tükrében is foglalkozni. Mint ismeretes, már a fel- szabadulás előtt is létezett valamilyen formában a „dolgozók védelme”. Idézőjelbe azért kell tennünk ezt a fogalmat, mert csak látszólagos munkásvédelemről volt szó. Voltak ugyanis balesetelhárítási szabályok, volt már balesetbiztosítás is, minthogy azonban ezek a rendelkezések döntően a genfi nemzetközi jogi egyezmények alapján jöttek létre, elsősorban a tőkeséken akarván segíteni, abból a célból, hogy a vállalati kockázat megosztassék, annyit is értek a munkások szempontjából. A dolgozók csak igen hosszadalmas és bonyolult pereskedés után juthattak hozzá némi kártalanításhoz vagy járadékhoz. . A felszabadulás utáni első időkben természetesen át kellett vennünk a régebbi intézményeket, jogszabályokat — ha azok kifejezetten nem voltak ellentétesek új társadalmi-gazdasági rendünkkel —, és csak fokozatosán építhettük ki, újabb és újabb jogszabályok létrehozásával, az új jogrendszert. Hozzá kell azonban mindjárt tennünk azt is; ha át is vettünk régi jogszabályokat, intézményeket, új tartalommal töltöttük meg azokat. Ez történt a felszabadulás előtti fenti tárgyú jogszabályok alkalmazásával is'; Egymás után léptek életbe a Szakszervezetek Országos Tanácsának az egészségügyi miniszterrel egyetértésben kiadott különböző óvórendszabályai, ponto-’ sabban: az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályok, illetőleg az egyes szakmákra vonatkozóan (Fekete helyett vörös ribizli 240—260 vagon málnára szerződnek a szobi járás termelői — Még tartanak a málna szerződéskötések, noha az • Ipoly menti tsz-eknél ék a Duna menti szakszövetkezeteknél már befejeződtek. Ösz- szesen 180 vagon málna szállítását vállalták ez idén —, újságolja Kis Gyula, a szobi járási földművesszövetkezetek elnöke. — Még hátra vannak az egyéni termelők, bizonyos, hogy ez évben is szerződnek 60—80 vagonra. Ez a mennyiség körülbelül azonos a tavalyival. Akkor 270 vagon málnára kötöttek szerződést, de csak 250-et szállíthattak a szüret vége felé fellépett szárazság miatt. _ Az titóbbi évek nagyobb közös telepítéseinek egy része jövőre már terem és jelentősen megnöveli a szobi járás málnatermését. Két év múlva az addigra termőre forduló újabb telepekkel együtt a. járás málnahozama még jobban megnő, legalább 320 vagonra kötnek szerződést akkor. — A tsz-ek — folytatja Kis Gyula — ez év őszén is nagyobb területeken telepítenek málnát. A szakszövetkezetek közül pedig a kóspallagi 10, a verőcei 20 holdon telepít. A kismarosi viszont 10 holdon őszibarackot, a nagymarosi pedig 10 holdon gesztenyét ültet. 1965-re az a tervünk, hogy a ribizlitelepítést szorgalmazzuk. Nem fekete, hanem vörös íibizliét. Ugyanis a Duna menti szak- Izövetkezetek pár éve kísérletképpen fekete ribizlit telepítettek, de ez nem váltotta be b hozzá fűzött reményeket. Habár ennek a gyümölcsnek jő az értékesítési lehetősége, ezen a vidéken nem úgy terem és. ennek következtében nem fizet úgy, ahogy másutt. Helyette a földművesszövet- kezetek most a környék, különösen Nagymaros hagyományos, de az utóbbi évtizedekben erősen elhanyagolt vörös ribizli termelésének előmozdí- tááát tartják szükségesnek. Valaha minden évben hajórakományokat szállítottak belőle a fővárosba, most viszonylag kevés terem. Pedig keresett, könnyen értékesíthető gyümölcs. Jó az ára is és amellett nem túlságosan munkaigényes, úgyhogy valóban érdémes termelni. A járási földművesszövetkezeti központ éppen ezért most tanulmányozza a ribiz- litermelés kérdését, igyekszik kellő időre . megfelelő meny- nyiségű, jófajtájú szaporító anyagot beszerezni és biztosítani a lehetőséget arra, hogy telepítése jövőre megkezdődhessen. Mégpedig nagyüzemi alapon, ami újítás számba megy ezen a környéken. TELITALÁLAT Egy stockholmi üzletember elhatározta, hogy megtréfálja néhány ismerősét, akiket köztiszteletben álló igen rendes, becsületes üzletembereknek tartottak. Név nélkül táviratot küldött nekik az alábbi szöveggel: „mindenre rájöttünk, azonnal meneküljön”. A hat üzletember közül öt a távirat kézhezvétele után nyomban külföldre szökött. kiadott Szakmai Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórend- szabályok. ■ E , . rendelkezéjogszabalyi Sek folytán az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség sérültjének, illetve hozzátartozójának kártérítéssel tartozott a vállalat, ha ő maga, vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, vétkesen idézte elő az üzemi balesetet, vagy foglalkozási betegséget. A kártérítés mértéke az az összeg volt, amellyel az okozott kár a dolgozók társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló jogszabályok alapján járó szolgáltatást meghaladta (vagyis lényegében a teljes kár). Ez a helyzet azonban .még mindig nem volt kielégítő a dolgozók védelmében. A vállalat ugyanis csak akkor volt köteles megtéríteni a különbözeti kárt (tehát az SZTK- szolgáltatás és a. teljes kár közötti különbséget), ha a vállalatot, vagy megbízottját vétkesség terhelte. Ez a vétkességi elven alapuló szabályozás ma már nem felel meg a dolgozók hatékony Védelmének, s egyébként is igen sok furcsaságot okozott. Elég talán csak a következő példára utalni: Ha egy utasakkal teli autóbusz karambolozott, az üzembentartó, mint veszélyes üzem, köteles volt az utasok mindennemű kárát megtéríteni, ezzel szemben az alkalmazásában álló kalauznak, akit munkája közben ért kár, nem járt semmiféle térítés, ha az autóbusz vezetője nem volt vétkes. Az ilyen visszásságokon, illetőleg méltánytalanságokon a dolgozó javára csak a bírói gyakorlat tudott némileg segíteni. Nevezetesen: a vállalatok vétkességen nyugvó kárfelelőssége elvi alapján állva is a bírói gyakorlat plyan irányban alakul, hogy a vállalat vétkességét a dolgozó érdekében mindig egy kicsit szigorúan bírálta el, s ezzel az esetek nagy részében meg' tudta teremteni a jogalapot a dolgozók kárigényéhez, illetőleg kártérítésre tudta kötelezni a vállalatot. A jogszabályok meglehetősen merev korlátái persze csak bizonyos mértékig nyújthatók. Éppen, ezért vált szükségessé, hogy a jogalkotó gondoskodjék az ilyen problémák jogszabályokkal történő, rendezéséről. Ez történt meg az április elsején életbe lépett jogszabályokkal. E jogszabályi rendelkezések lényege az, hogy a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának — halála esetén a hozzátartozójának — azt a kárt, amely a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszony keretében tőr- dérit megsértésével l<apcsolat- ban keletkezett. Nem felel a vállalat, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. Azokat az előnyöket, ben a dolgozó részesül az újabb szabályozás folytán, a következőkben foglalhatjuk össze: Elsősorban is az új jogszabály a vétkesség vonatkozásában a dolgozó érdekében egészen más konstrukciót létesít. Azt lehetne mondani, hogy lényegében letér a vétkességi alapelvről. A vétkesség problémáját ugyan teljesen nem szünteti meg, de azt lényegesen egyszerűsíti a dolgozó érdekében. A vétkességet ugyanis vélelmezi a jogszabály, amely alól csak kimentő bizonyításnak van helye. Ez a konstrukció egyébként igen hasonlít a Polgári Törvénykönyvünkben szabályozott szerződésen kívüli károkozás jogi szerkezetéhez, illetőleg a jogrendszerünkben jól ismert, úgynevezett „objSktív felelősség’ vagy a ,.veszélyes üzemek” felelősségéhez. A ráció legis ezeknél is a károsult helyzetének messzemenő köny- i nyítése, a károkozó, illetőleg I a kárért felelős terhére. í Az új szabályozás folytán kedvezőbb helyzetbe kerül a dolgozó azáltal is, hogy nem neki kell bizonyítania, hanem a vállalatnak, természetesen kimentő módon. A bizonyítási tehernek ilyen áthárítása a vállalatra, lényeges kedvezmény a dolgozó javára. További előny, hogy amíg korábban a dolgozónak fenti igényét a polgári bíróság előtt kellett érvényesítenie, neki kellett kezdeményezni az eljárást, neki kellett bizonyítania az eljárás során, addig az újabb szabályozás — éppen a dolgozó védelme érdekében — gyökeresen változtat ezen is. Ezeknek az igényeknek az elbírálása most már első fokod a vállalat hatáskörébe tartozik, a továbbiakban pedig — valamint, ha a vállalat a részére előírt 30 napon belül a kártérítés tárgyában nem hoz határozatot — a dolgozó a Munka Törvénykönyve XVII. fejezetében foglalt szabályok szerint járhat el. Kedvezőbb helyzetbe kerül végül a dolgozó az egész eljárás kezdeményezése szempontjából is. Míg ugyanis korábban az ilyen eljárást a dolgozónak kellett kezdeményezni, addig az újabb szabályozás eredményeképpen az eljárás megindítása tekintetében is a vállalatot terheli aktív kötelesség. Vagyis: bár a kártérítési eljárást' a vállalat a dolgozó bejelentése alapján köteles megindítani, a bejelentés megtételére azonban a vállalat köteles felhívni a dolgozó figyelmét éspedig a baleset bekövetkezését, illetőleg munkaképtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül. Ha pedig a baleset a dolgozó halálát okozta, a vállalat azonnal köteles a hozzátartozó figyelmét a bejelentés megtételére felhívni. Befejezésül még csak annyit, hogy a fenti rendelkezések 1964. április elsején léptek hatályba, de ezeket kell alkalmazni az 1961. április elseje után bekövetkezett valamennjű hasonló igényre, kivéve, ha azokat a bíróság már jogerősen elbírálta. Dr. TasnádiEndre megyei főügyészhelyettes ffiqlédgyffriarf? Panaszok a gyógyfürdőre Többen panaszkodnak Cegléden: a helyi gyógyi'ürdőbsn olyan nagy a gőz, hogy attól rosszul lettek. A fürdő dolgozói nem veszik figyelembe az észrevételeket. Nem nyitnak ablakot, nem szellőztetnek. Jó lenne pedig, ha a vendégek kívánságát is teljesítenék! Rendelésben, elismerésben nincs hiány Lázas munka folyik a Rendelt Ruhaipari Vállalat ceglédi helyiségében. A műhelyben kiskosztümöket varrnak, egy megrendelő most veszi át az újjá varázsolt férfiingeket. Odébb kitisztított, frissen vasalt férfi-ruhák és nadrágok mellett kalapok várnak tulajdonosaikra. Megrendelésben tehát nincs hiány. Sőt elismerésben sincs. Monorról, Gyomráról, Abonyból és szinte a járás valamennyi községéből felkeresik a Ruhaipari Vállalatot. Az első negyedévi tervet túlteljesítették. Remélhetőleg a második negyedév is hasonló sikerrel zárul. Miután sok dicséret hangzik el a vállalat munkájáról, bizonyára a megrendelők köre is tovább bővül. MOfETO© VIDÉffB SZÉGYEN Cegléden borversenyt rendeztek. A monori járásból azonban senki nem nevezett. Talán ilyen rosszak lennének a borok a járásban? Minőségüket pedig gyakran és sokan ellenőrzik a monori pincék táján. Talán a „házi”, versenyeken még nem dőlt el, melyik bort, vagy kiét lehetne nevezni? Akárhogy is nézzük, szégyenben maradtak a járás bortermelői. , Bakot lőnek Tizenkét őzbak kilövésére kapott engedélyt a Fácán Vadásztársaság. A bakokat még májusban szeretnék puskavégre kapni a vadászok. Nem teljesítették a felvásárlási tervet A Monori Járási Tanács felvásárlási csoportja az első félévi — közel 16 és fél millió forintos — tervét az első negyedév végéig csupán 43,4 szá- | zalékra teljesítette. Ezzel a járás a megyei ranglistán a nyolcadik helyre csúszott, le. Igaz, az idei terv lényegssen — 3 millió 490 ezer forinttal — magasabb. A lemaradásnak azonban más oka van. Egyes községekben a lebontott cikk- féleségekbŐl az előírt meny- nyiséget nem biztosították, főleg vágósertésből és vágómarhából. Sertésből például 1700 helyett csak 1309-et tudtak felvásárolni. Nagy lemaradás mutatkozik a baromfifelvásárlásban is. Sajnos, a termelőszövetkezetek az év első két hónapjában nem tudták fogadni a naposcsibéket a fűtési és elhelyezési gondok miatt. Remélhetőleg a második negyedévet már kisebb mérvű lemaradással fejezik be a monori járásban és az év végéig ismét felzárkóznak az élvonalba a felvásárlási tervek teljesítésével. Hivatásuk a mezőgazdaság A Rákóczi Termelőszövetkezet KISZ-szervezete 21 tagot számlál. Akad olyan is köztük, aki féllábbal már a városban él. Csak azért tartozik ehhez az alapszervezethez, mert szülei termelőszövetkezeti tagok és a szíve odahúzza. A fiatalok becsülettel dolgoznak. Amikor például sürgetett a burgonyavetés vagy a burgonyaválogatás, a KISZ- tagok két-három órával előbb ott voltak, hogy elvégezzék —> zokszó nélkül — a különmunkát. Szívesen vállalnak éjszakai őrséget is, hogy felügyeljenek a lucernára. Eleven verseny folyik a Hunyadi Terme-' lőszöveíkezettel. A vetélkedésben a KISZ-tagok is megállják a helyüket. A verseny eredményeként a kertészetben ifjúsági brigád alakult. A Rákóczi Tsz KISZ-istáinak többsége ma már hivatásának érzi a mezőgazdasági munkát. FILMEKRŐL Nyolc és M A dolgozó ember életének és testi épségének fokozott védelme „Egy ember maga fölé hajol” — ezt a furcsa meghatározást olvashattuk Frede- rico Fellini filmjének egyik külföldi méltatójától. Bármilyen szokatlan is ez a megfogalmazás, nagyon pontos és helytálló. A 8 és fél nem más,’ mint a rendező önvizsgálata. Ez igazán nem valami újdonság, vélhetik sokan, hiszen jobbára minden művész magáról vall a műveiben, még akkor is, ha számtalan sok szereplőt vonultat fel.. Minden szereplő jellemének egy kis darabkáját hordozza, ez okvetlenül szükséges, hogy a fantázia szülte figurákat •átlelkesítse”. Itt azonban többről van szó, mint a művész szokásos önmegíigyelésá- ről. Valami, olyasféle tükröt tart Fellini önmaga és a néző elé, amelyben egyszerre látható kívülről és belülről, életének minden gondjával, a művészi alkotás minden gyötrelmével, a világnézetében megingott ember keresésének problémáival. Talán, hogy ez az önvizsgálat szigorú és sallangmentes legyen, határozott úgy, hogy nem általában egy művészember, hanem konkrétan egy filmrendező történetét vigye vászonra. A filmben Guido néven szerepel ez a rendező, akinek az életrajza ' természetesen nem minden pontban egyezik meg Felliniével,- de akinek művészi válsága, minden kétséget kizáróan, Fellini válságának megjelenítése. Nehéz elmondani a film tartalmát. A nehézséget az okozza, hogy a történet kettős síkon játszódik. Az első elég egyszerű: Guido, a rendező idegileg kimerült, orvosa tanácsára egy régi hangulatú gyógyfürdőbe utazik. Az ivókúrák, a fürdés, a pihenés órái mellett tovább foglalkozik készülő filmjének problémáival. Utána utazik előbb a szeretője, majd a felesége. Szerepért nyüzsgő sztárok és sztárjelöltek veszik körül, s ő hiába gyötri magát, képtelen megtalálni az elkészítendő film fonalát. Pedig forgatni kell, mert a producer nagy összegeket fektetett már a vállalkozásba. Legszívesebben öngyilkos lenne, de a halál közelségének gondolata az élet elfogadására kényszeríti — mégis csak elkezdi forgatni a filmet. Ez a történet első síkja, mondhatnánk: egyenes vonala. Ezt azonban minduntalan megszakítja egy másik, Smely a rendező gondolatait, képzettársításait mutatja be, s nem is mindig a legszigorúbb logika alapján, ilyen szabad képzettársítással jelenik meg, — miközben a szeretője ágyán fekszik —, halott apja és anyja. Egy kövér olasz parasztasszony kelti fel gyermekkorának első torz találkozását az erotikával, egy undorító méretű némber személyében. Egy éjszakai mulató gondolatolvasó — száma más gyermekkori emlékeket mozgat meg benne, felesége és szeretője találkozása pedig játékos fantáziáját egy olyan „hárem megalkotására" ihleti, amelyb’en megtalálható minden eddigi szeretője, s amelyben ő a cirkuszi állat- idomárhoz hasonló kényúr. A dolgokat még komplikálja, hogy ezek a felidézett képek egyben a készítendő film problémáihoz is hozzátartoznak, hiszen Guido egy önéletrajzi jellegű művet akar forgatni. Ez a sokszoros áttétel azonban szerves egységgé rakodik össze ebben a filmben, amely Fellinit vitathatatlanul a film-mesterség legkitűnőbb virtúózai közé emeli. Mindent el tud mondani a film nyelvével, amit csak akar. S ebben nem kevesebbet akar elmondani, mint azt, hogy az a társadalom, amelyben él, hazug, képmutató és a művész számára* ha őszinte akar lenni, nem nyújthat semmiféle erkölcsi* morális támasztékot. És az is nagyon szimpatikus, hogy ilyen sok elszomorító jel ellenére sem képes a pesszimizmusba süllyedni. Filmje befejezése — ha kissé megalapozatlanul is — a világ fényeinek, a valóság elfogadását hirdeti. A valóság átalakításáról nála természetesen nincs szó, de művészi pályáját végigkísérve, az a végkövetkeztetés is figyelemre méltó és rokonszenves. Bernáth László
