Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

1964. MÁJUS 17, VASÁRNAP real UEG»*» 3 Egy lépéssel tovább Csak a fejkendők repdesé- se, a csípők ütemes ringása mutatta, hogy sok-sok asz- szóny kapál szorgalmasan. A megszokott, de mindig újra szép tavaszi kép megállásra késztette az arra tévedőket. Az asszonyok sorban halad­tak, ki pár lépéssel előbb, ki néhánnyal hátrább. Az út szé­lén, a fa árnyékában derék, tagbaszakadt férfi ült. Akta­táskáját ölében tartotta, azon jegyezhetett. Ö volt a huszon­öt asszony brigádvezetője. A cegléd'bereeli tsz határá­ban jártunk, ilyen tavasztájt *— éppen két esztendeje. Kérdeztük az asszonyoktól: nem furcsa, hogy férfi diri­gálja őket? Nincs közöttük al­kalmas vezető? Az asszonyok vállukat vonogatták: mi van ebben különös? Miért kell ezen fennakadni? Két esztendő télt el és a ceglédlberceli Egyetértés Tsz- ben is változott a világ. A munkacsapatokat már nők vezetik. A vezetőségben két asszony van, két olyan asszony, aki bele­szól a dolgokba. A csapatve­zetők szakmai tanfolyamon tanulnak — mindegyik kivá­lóan. A férfiak elismerik a nők munkáját Az elnök iro­dájában tábla függ a falon: a tsz szervezeti felépítése. A nagy, színes karikákban férfi­nevek: ők a brigádvezetők. A kisebb karikák jelentik a munkacsapatvezetőket. Az el­nök, Balázs Antal azt mond­ja, nemsokára a nők is kap­nak ilyen „nagy karikát”. Ceglédbercelen győzött a női egyenjogúság, de iffy vari-e szerte a megyében? Si­került-e mindenütt a változás vitorláiba fogni az idő szelét? Lehet-e erre egyértelműen válaszolni? Amikor a férfiaktól kér­dezzük: hogyan, dolgoznak az asszonyok — dicsérő a válasz. Készek a példák felsorolásá­val is. Tehát ez azt jelenti, hogy a lebecsülés elpárolgott. Nem hangoztatják már: miért ártják a nők férfidolgokba magukat, miért nem marad­nak otthon, a konyhában? Nem hangoztatják, hiszen a megye termelőszövetkezeti tagságának több, mint hatvan százaléka asszony és azok a tsz-ek is megerősödtek, ame­lyekben többségében nők vi­selik a terheket. „Már” két termelőszövetkezetben asz- szony az elnök és bár mind a két szövetkezet nyugodtan vállalhatja a szigorú vizsgá­lódást — a példa lassan talál követőkre. Az arányszámok azt bizo­nyítják: sok termelőszövetke­zet létezése, gyarapodása fo­rogna kockán, ha nem az asz- szonyokra támaszkodna. Hányszor hallani: kevés a fér­fi, az asszonyok kényszerű­ségből olyan feladatokat is magukra vállalnak, ami nem nekik való. S a nem nekik való munkában Is állják a sa­rat: ha úgy adódik, cipelik a zsákokat, árkokat ásnak. A munka jogát, a jó munka becsületét nem vitatják már el az asz- szonyoktóL A falu fejlődésé­ben., a szövetkezetek meg­szilárdulásában e nézetek alakulása az egyik legnagyobb változás, s ez a nők helyze­tén is lemérhető. Évek telteik el, amíg természetessé lett, hogy egyenlő mértékkel mér­jék asszonyok-férfiak munká­ját Mégis sok termelőszövet­kezetünkben még munkacsa­pat-vezetők sem kerülnek ki az asszonyokból. Csévharasz- ton, Vecsésen az Ezüst Ka­lász Tsz-ben, a nyáregyházi Békében legfeljebb mutató­ban találni egy-egy asszonyt a vezetőségekben. Ezekben a tsz-ekben is elégedettek velük, egyik-másikban nél­külük nem tudnák elvégez­ni a munkát, hiszen ők van­nak többségben, mégsem kí­váncsiak a nők szavára, nem szeretnék, nem akarják, hogy az irányításból is kivegyék részüket. Megyénkben sok ezer tsz- tag közül csupán 274 a női vezető. Az agronómusok kö­zött nyolcat találunk, fő­könyvelő harminchét. Mind­össze huszonhét brigádveze­tőt választottak az' asszo­nyok közül. A munkacsapat­vezetők száma már jóval több: 439, de a munkában résztvevők számarányát te­kintve ez sem kielégítő. Mondhatnák a férfiak — talán a nők is? —, azért, mert a nők is jól dolgoz­nak, nehéz terhet vállalnak, még nem jelenti, hogy a ve­zetésre is alkalmasak. Az, hogy sokan ötszáz munka­egységet teljesítenek, s ver­senyre kelhetnek a legjob­ban dolgozó férfiakkal is, valóban nem dönti el, ráter­mett vezetők-e vagy sem?? Igaz, sok akadálya van még a nők továbbképzésének — ami feltétele a vezetői poszt betöltésének —, de ahol ta­nulnak, szorgalmukkal a leg­AZ ÓRIÁS y Hamar rájöttek: közösen? könnyebben megy a munka, | s lassan általánossá vált az ? a vélemény: szét sem lehet-? ne választani az asszonybri- ? gádokat. ? A közgyűléseken . gyakran £ felszólalnak asszonyok. Szem- £ léletükre már nem a há- ^ ziasszony, az egyéni gazda-^ asszony szűk látóköre jel- ^ lemző: a közös ügyében per- £ lekednek. 1 Hangjuk sokszor? éles, bírálatuk egyenes és ki-? méletlen, de senki nem vi- ? tathatja el, jó a szemük, a? legfontosabbat veszik észre. ? Ugyanezek az asszonyok, ami- ? kor szóbahozzák a nevüket:? vállaljanak el valamilyen fel- ? adatot — visszariadnak. Hir- ? télén felébred , kisebbségi ér- ? zésük és mint csiga a házá- ? ba, visszahúzódnak a na- ? gyobb felelősségvállalás elől. ? ? Ok sem élnek ? ? egyenjogúságukkal. í A nőbizottságok sokat tesz-? nek a nők jogainak biztosi-? tásáért. A pártbizottságok is? számontartják sorsukat, hi-? szén az asszonyok fejlődése? a tsz-ek erősödését is jelen-? ti. A tsz-pártszervezetek ozon-? ban gyakran megfeledkeznek ? róluk. Kevés még közöttük ? a párttag, a tagjelölt. De van £ már jó példa is: Tárnofiton, ? Kakucson és másutt céltu- ? datosabban foglalkoznak az ^ asszonyokkal, mint valaha. ^ Sok termelőszövetkezetben, í községben felismerték már: Kxx\.vxvvxxvxxxx\xxxxxxxvxxxk\xxxxxv\xvxxvvxxxxvvxvxxxxv\xvxvxxxxxxvxxx\xxvvxvv-\\n\.x\.n.x\.v nem elég csak tudomásul. venni helytállásukat, dicsér­ni jó munkájukat, a veze­tőségbe kell választani a leg­jobbakat. Tudásuknak, szor­galmuknak megfelelően na­gyobb szerepet kell biztosí­tani számukra. Nem kétséges: mint ahogy a munkában, úgy a vezetésben is megtalálják a helyüket. Sági Agnes Az erőmű kéménye (Kotroczó István képriportja) \\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VCC)\VC»\\^^ ^ sóst helyreüthetnek. Vácon se sikerült. A múlt év úgy kezdődött, hogy nem kaptak üvegballont. Ami jött, mindjárt munkába vették, akár milyen típusú volt. Egy héten kétszer is át­váltottak. Mindegyik után órákba, sőt, napokba tellett, amíg egyenesbe kerültek. Ak­kor megint más jött. Felhör­dültek sókan: kidobott pénz! Várni kell, míg egy tételből lesz elég. Várni? Hiszen várt az Orion, a Székesfehérvári Rá­dió és Televíziógyár, várt minden egyes darabot. Ha a me­net megáll, több ezer ember­nek nem lett volna keresetei Meg kellett alkudni. Nem vi­tás, az egyedül lehetséges meg­oldást választották. Sokan mindebből megint- csak az első felvonást látták, a folytatást nem. — Ez jó, ez így jó. De mi indokolja meg a változásokat akkor, amikor minden éppen a legjobban megy? — Francia fényporral ellen­őrizzük a hazai gyártmány minőségét. Világos, hogy olyankor kell átváltani, ami­kör a körülmények a legide- álisabbak. Azonos eljárásnál könnyebb felfedni a különb­séget, a miénk gyengéjét. Amíg mi egyre inkább a téma mélyére széliünk, a las­san mozgó szalagokon utaz­nak a szűknyakú üvegtestek. Ki tudja, hányat segítettek a világra ezalatt?! így is lassan ugranak a számok. Kétszáz­ezerre méretezték az egész képcsőgyártó apparátust és reset. Az első tájékozódásnál ? mindez nem volt világos. Ne- ? hezen emésztették meg, hogy ? kevesebb munkáért több pénzt ? kapnak. Lassan majd azt is v megértik, hogy ez a fajta ke- 2 vesebb munka többet érő a ? réginél. ? — S a kilenc ember? ? — Magasabb pénzkategóriá- ? ba soroltuk, de jobban helyhez ? vannak kötve. ? y Panaszolják, hogy egy ci- ^ garettára sincs idejük. A mű- ^ vezető ígéri, ha kell, maga is ? beáll helyettesíteni. , * Ahogy eljövünk a kérdéses ? helyen, valaki megbök s mo- ^ solyogva mutat a szigorított ? őrhelyre. Egyik katonája ép- ^ pen az újságba lapoz. Nemis ? olyan vészes az ügy. Nem az, mert a kezdeti ki- 4 lépő nekibuzdulás „aludjunk ? rá egyet”-re szelídült. A nyolc- ? van—száz forintos többlet s az ? eddig is tapasztalt segítőkész- ? ség a horgonyfelszedés ellen ^ szóL ? Ez az év jól kezdődött. Már ? most kimerik mondani, hogy ? amit 1964-ben várnak Váctól, ? azt megadják. A nagyon is jól \ zárult „normarendezés” hatá- j saként már megszűnt a kép- j csövek minőségének szeszélyes j váltakozása! A nagy eszmecsere végére az j egész gyár nyitott könyv. La- j pozni benne s értő szemmel ] olvasni, — szívesen adják a j betérőnek. Tóth György j Jelvény tervek , (Takáos rajza) Kétféle kérdés van: úgy-- mint egyszerű és kényes kér­dés. Ez utóbbit egyes tájszó­lások rázós kérdésnek is ne­vezik. A dolgok megértésének megkönnyítésére példaként; egyszerű kérdés: Mikor vet­ted a kocsidat? Kényes,,vagy rázós kérdés: Miből vetted a kocsidat? A kérdések második cso­portjának kényes, illetve rá­zós jelzője logikus nyelvészeti következmény. Kényesnek ne­vezzük a nyafka kislányt, a patyolatfehér ruhát, a lehe­letfinom porcelánt, melyek­hez nem nagyon tanácsos nyúlkálni, éppúgy, mint a ké­nyes kérdésekhez. A kényes kérdések rázósak is, éppúgy, ahogy ráz az áram, ha óvat­lanul nyúlunk hozzá és ahogy Krisztus is megrázta a var­gát, nyilván mert... Evekkel ezelőtt tömérdek kényes kérdésünk volt. Ezt néhányon annyira túlzásba vitték, hogy még az egyszerű „hogy vagy?” kérdést is rá­zósnak vélték, mert attól tar­tottak, hogy az esetleges „kö­szönöm rosszul” válaszból a kérdező azt a következtetést vonja le, hogy neki nem tet­szik a rendszer. Azóta meg­kezdtük a kényes kérdések fo­kozatos felszámolását és a munka lapzártakor is teljes erővel tart. Es így van ez rendjén. Mert miqden kérdés csak addig ké­nyes, amíg hangosan ki nem mondják. Sokáig azt hittük, rázós kérdés lenne feltenni, hogy a magyar ipar egyes ter­mékei miért olyan minősíthe­tetlenül rosszak. Ma már tud­juk, hogy ez egyáltalán nem kényes. Legalábbis a kérdés már nem az. Sokkal rázósabb a válasz. Ma már egy egyszerű cipő­ipari szakmunkás bátran fel A középkorban — Remek, a konzervet imádom! (Püspöki Béla rajza) meri tenni az egykor oly ké­nyes kérdést: Miért épít az építőipar olyan drágán, rost­szál és sok hibával? Termé­szetesen az építőipari szak­munkás is nyugodtan meg­kérdezi, hogy miért olyan rosszak a magyar cipőipar termékei. És ami a legcsodá­latosabb: a választ is tudják. A cipész tudja, hogy miért korszerűtlenek épületeink, a kőműves tudja, hogy miért nem tartósak és szépek a ma­gyar cipők. Sőt. Hála a sajtó­nak és a televíziónak, az isten háta mögötti tanyasi paraszt­ember és szövetkezeti trakto­ros is tudja, hogy, miért rosz- szak a cipők és a házak, ő csak azt nem tudja, hogy mi­ért Kanadából kell hoznunk a búzát. A fiatal műszaki szakember néha azt hiszi, hogy kényes kérdést feszeget, ha a fizeté­sét összehasonlítja egy fejlett kapitalista állam hasonló be­osztású és korú műszakijának fizetésével. Pedig nem ez a kérdés kényes. Sokkal rázó­sabb összehasonlítani az ö munltájának produktivitását és intenzitását egy kapitalista viszonyok között dolgozó mű­szakiéval. Hű, de kényes ... Persze az elmondottakkal nem azt akarom állítani, hogy manapság inár egyáltalán nin­csenek kényes kérdések. Ép­pen a minap hallottam egy ké­nyes kérdést. Az osztályvezető megkérdezte beosztottját, mi­ért nem tette le az egyetem levelező tagozatán esedékes vizsgáját? A szemtelen beosz­tott a kényes kérdésre rázós kérdéssel felelt: — És az osztályvezető kar­társ mikor fejezi be a közép­iskola harmadik osztályát, amit már egy éve végez? A (kényes kérdéseket és a kényes válaszokat fel kell számolni. El kell érni, hogy egyáltalán ne legyen kényes, csak suttogva feltehető kér­dés. Persze ezt ma még nem mindenki hiszi így, sőt van­nak, akik ezt a folyamatot szeretnék megállítani. Itt van például a ... Na; de ez egyelőre még ké nyes, sőt rázós kérdés ... ősz Ferenc HÁROM ÉVI PROLONGÁLÁS A West Side Story című film megszakítás nélkül há­rom évig volt műsoron a Cine­ma des Champs Elysées ne­vű legnagyobb párizsi film­színházban. Ilyen nagy látoga­tottságnak még egyetlen film sem örvendett a világon. most a dupláját szorítják ki rajta. Mennyit számít ez ott, ahol még a felhasználandó vizet is szűrni, lágyítani kell! Az ide szolgáló berendezés alig elegendő. Az erősítés már útban van, de amíg célhoz ér, lapozunk néhányat a naptá­ron ... ★ Visszakanyarodunk a fel­mondani készülő kilenc em­berhez. Miért méltatlankodnak? Marton Pálnak tudni kell a választ, ő a képcsőüzem veze­tője. — Sokkal több emberről volt szó. Elterjedt a híre, hogy normarendezés lesz. Erre há- borogni kezdtek az emberek, hogy így se sok a pénz, s eb­ből is elveszünk?! Én se gon­dolkodnék másként — meg­mondhatom — én is velük él­tem egy kenyéren. De épp ezért nem engednék meg ilyet. — Teh ’t hamis hír. — Nem, csak félig igaz. A normát a mostani helyzetnek megfelelően módosítottuk. — Kifejezésbeli finomság. — Meglátja, hogy nem. Ép- penhogy kevesebb mennyisé­get kérünk! Tizenöt százalék­kal kevesebbet. Mégis órán­ként ötven fillérrel nő a bé­rük. — Mi ebből a gyár haszna? — Egyetlen követelmény, a nagyobb gondosság. Ez egyen­lő a kevesebb selejtteL Az alapfeltétel, hogy százból nyolcvan jó legyen. Ha ez az arány javul, növekszik' a ke­jobbak közé küzdik fel magukat A feltételek megte­remtése is közös feladat. Kevés az olyan termelő- szövetkezet, mint a nagyko­vácsi, ahol mosógépet vásá­roltak a tsz asszonyainak, csakhogy megkönnyítsék há­zimunkájukat, lehetővé te­gyék tanulásukat A beruházás soknál általában a tsz-ek rit­kán veszik figyelembe: böl­csődére, óvodára lenne szükség, mert csak így számíthatnak az asszonyokra. Mindezek olyan kérdések, amelyeken sürgősen változ­tatni kell és tegyük hozzá, lehet is! Szakiskolákba kell küldeni az asszonyokat, s az iskola után bízzák meg őket na­gyobb feladattal. A böl­csődékbe, óvodákba elsősor­ban a jól dolgozó asszonyok­nak a gyermekeit helyezzék el és a gazdaságok áldozza­nak is az ilyen szociális léte­sítmények bővítésére! Nem­csak egyéni, de közös érde­ket képviselnek, ha az asz- szonyok második műszakját megkönnyítik. Eddig csak a másik ol­dalról, a férfiak közönyé­ről, olykor maradiságáról szóltunk, pedig sokszor az asz- szonyok is okai annak, ha háttérbe szorulnak. Nemrégi­ben osztották ki egyik tsz- ben a háztáji földeket. Bi­zottságot választottak, amely­nek az igazságosságot kellett mérlegelnie. Két asszonyt jelöltek a bizottságba. Egyik sem vállalta a munkát. Előbb csak otthoni elfoglaltságukra hivatkoztak, később azonban bevallották: a pletykáktól fél­nek. A pletykáktól, amelyek kikezdhették volna hírnevü­ket. A férjek kifogásolták volna, hogy más férfiakkal mennek ki a határba. De ez még a kisebb baj. Mit szól­tak volna azonban bizottság férfitagjainak feleségei? Mert azt már megértették falun, hogy a nők egyenrangú tár­sak a munkában, rájuk lehet bízni mindazt; amit egy fér­fire —, de vezetni, külön megbízatást vállalni? — saj­nos, még a közvélemény is tiltakozik ellene. Nem kép­viselhetik az asszonyok a tsz-t a piacon sem. A közös gazdaságok meg­szervezése után a nők nehe­zen szokták meg az együttes munkát. Hangos volt a ha­tár a cívódástól és a köz­gyűléseken is számtalanszor fellángolt a személyeskedés, a torzsalkodás tüze. Egymás munkáját figyelték, s a leg­kisebb hibát is felnagyítot­ták. Ez csak a kezdet volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents