Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

«3T

HEGVEI

Adrian

1984. MÁJUS 17, VASÁRNAP

Kora reggel azt olvassa as egyik hírlapban az újságíró, hogy a szegedi egyetem klinikáinak 25 orvosa elmegy öt- tevénybe és megvizsgálja a falu egesz- lakosságát. Alig fél óra múlva véletlenül dr. Békés Zoltán megyei főorvossal találkozik, akit ilyenkor még érintetlenül várnak íróasztalán az aznapi lapok.

— Azt nézze meg, amit a nagymarosi körzeti orvosnő vitt véghez, ha igazi szenzációt akar megírni! — ezt hallja tőle, s milyen lelkendezve mondja.

Igazi szenzációt? Ugyan! Még a sajtó legszelídebb munkása is kétkedve mosolyog ilyesmin. Valamennyiünkben él legalább parányi szakmai gőg, honnan tudná egy laikus, mi az igazi szenzáció?

Miután azonban hivatásánál fogva kíváncsi ember, mégis elmegy Nagymarosra és most a Pest megyei Hírlap munkatársa valóban igazi szenzációról tudósíthatja az olvasót. Olyasmiről, ami nemcsak megye, de országszerte egyedülálló: Nagymaros két orvosi körzete közül az egyikben mindenkit magához hivatott és alaposan végigvizsgált az orvos. Egyesegyedül egy fél községet.

Az orvosasszony

Bizony nem tegnap volt, amikor Schönfeld Rózsit a pesti egyetemen doktorrá avatták. Éveket töltött aztán a balassagyarmati kórházban. Még hosszabb időn át gyógyította a betegeket Karcagon és 1952* ben Nagymarosra került körzeti orvosnak. Nők életkorát sohasem firtatjuk, de, hogy hatalmas munkateljesítményét annál jobban méltányolhassuk, annyit mégis meg kell állapítanunk róla, már nem fiatal asszony. Erős és egészséges, hallatlanul munkabíró azonban, pedig a sors keservesen megsanyargatta. Jóságos orvosszemének tekintetében ezért ül valami bizalmatlan, kemény pillantás. Orvosférjét, egész családját elpusztították, nem maradt senkije, csak az édesanyja, aki mert marosi sváb parasztok ivadéka, túl- éjhette a kataklizmát. De özvegyen és magáramaradottan, anyjától is távol kellett ma- rádnia még nyolc esztendőt, amíg hazajöhetett a régi szülői házba. Két hónapja elhunyt 84 éves anyját gyászolja most, de csak a lelkében, ha a többi halottjáért nem öl főzhetett akkor feketébe.

Akit annyi borzalmas és só lyos csapás ért, annak narkó- £ tikum kell. Szesz, vagy mór- ^ fiúm, vagy túlfeszített munka. ^ A nagymarosi doktor néni ^ erőslelkű asszony, a másokért í való mennél nagyobb munká- f ban keres fájdalmait zsongító ^ bódulatot.

A munkanapját jókor reggel kezdi, akkor és aztán még estefelé fogadja a rendelőjében a járóbetegeket. Azelőtt sem járt naponta nála 50—60 embernél kevesebb, most még többen jönnek. Délben a bölcsődében dolgozik, napközben pedig meglátogatja 8—10 fekvőbetegét és ezenkívül az egész község anya- és csecsemővédelmét is ellátja, tanácsadást tart. _

Volt tehát mindig éppen elég dolga. Még több munkát vett azonban magára.

Gondozni kell

a belbetegeket is

Szigorúan szakmai, de azért távolról sem unalmas síkon indul a beszélgetésünk.

— Az utóbbi másfél évtizedben nagyon sokat fejlődött vidéken is a lakosság orvosi ellátása. Például a tüdőbeteggondozás hálózata az egész megyét átfonja már. Sokféle egyéb gondozó intézetünk is van, de mindig hiányoltam, hogy a belbetegek gondozása a többihez mérten még fejletlen. Pedig milyen sok a szívbetegünk, hogy egyéb bajokat ne is említsek.

— A szaklapokból értesültem róla, hogy dr. Fülöp Tamás, a debreceni egyetem egészségszervezési intézetének vezetője milyen érdekes kísérletet kezdeményezett. 1960— 8l-ben egy Hajdu-Bihar melyei járás körzeti orvosai körletükben megvizsgáltak és gondozásba vettek minden betegnek talált ' dolgozót. Ügy (gondoltam, magam is követem 'S példát, csakhogy akkor még

A nagymarosi doktor néni újítása

nem volt meg az ilyen átfogó munkához a kellő segítségem. Töprengtem sokat a dolgon, át kellene egyszer mindenkit vizsgálni, nemcsak a dolgozókat — határoztam el végül. Sok a nyugdíjas és sok az állásban nem levő háziasszony Nagymaroson. Tavaly körzeti ápolónőt kaptam, nagyszerű szorgalmas, fiatal leányt. Most aztán vele és a védőnővel, meg az orvosirnokkal, mindkettő szintén kiváló fiatal munkaerő, majd csak megbirkózunk a dologgal! Hozzákezdhettem.

Hét hónapig tartott a munka. Nem csekélység 2657 ember megvizsgálása, de mozgósítani sem’könnyű ennyi embert Külön-külön meg kell értetni mindenkivel, saját érdeke követeli, vesse magát alá a vizsgálatnak. Ezt a hatalmas agitációs munkát Zoller Teréz körzeti nővér házról-házra járva látta el. Segített benne Brückler Ferencné, a védőnő is. Brückler Józsefné orvosírnok, aztán megírta és szét- küldötte a napra, órára szóló meghívókat.

— Munkaidejük után társadalmi munkában végezték ezt is, meg vettek részt a vizsgálatokon mind a hárman — mondja az orvosasszony.

— De hiszen ön is. társadalmi munkában csinálta.

Elhárító kézmozdulatot tesz:

— Kérem, én orvos vagyok.

Jöttek tehát az egészségesek

orvosi vizsgálatra és egyre több beteg került ki közülük.

Két ragyogó fiatal teremtés, két fiatal leány például makk egészségesnek érezte magát, úgy állt az orvos elé, másnap már ve- segyülladással kórházban

ápolták őket. Azóta az egyik gyógyultan hazajött, a másik még bent fekszik, de most már javult az állapota.

. 813 új beteg

A körzeti orvosnál csak az fordul meg, akinek valami panasza van. Megmondja itt fáj, ott fáj, a panasz alapján az orvos gyorsan megvizsgálja. Alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatra ilyenkor nincs idő. Sokan vannak odakint a várószobában és az asztalon a sok

cím, a fekvőbetegekhez is sietni kell. Enyhe influenzával jön a beteg és sem ő, sem az orvos nem tudja, mi minden lappang még testében. Valami kezdődő kór, amiből halálos baj lehet.

Hét hosszú hónapon át, kora reggeltől késő estig, gyakran még éjféltájt is világos volt a rendelő ablaka, az ilyen betegségeket kutatta dr. Schönfeld Rózsi. Nap-nap után az akut betegségekkel jelentkezőkön és a kezelés alatt állókon kívül, akik legalább félszá- zan lehettek, még tizenkét- tizenöt embert vizsgált meg nagyon alaposan. Röntgen- készülék, laboratórium nélkül, úgyszólván csak a kezével, fülével és a szemével.

A végeredmény 813 új beteg, csupa olyan ember, aki nem is sejtette, hogy valami baja van.

A kartotékok alaposan megduzzadtak, minden, a körzetben lakó emberről feljegyeztek minden adatot. A régi betegnyilvántartással egybevetve kiderült aztán, hogy szervi szívbaja, vérkeringés! zavara nem 88, de ezenfelül még 66 embernek van a körzetben. Magas vérnyomás miatt eddig 82 beteget gondozott az orvos, most további hatvanhatot — köztük aránylag sok gyereket — vett gondozásba. Mindössze négy vesebajosról tudott körzetében az orvos, de még huszonkilencet talált. Nagy részük mielőtt baja komollyá, esetleg végzetessé válhatott volna, azóta már meggyógyult. A többi gyógyulóban van.

És 46 asszonynál a vizsgálat olyan nőgyógyászati elváltozást állapított meg, amiből ha kellő időben szakorvos nem avatkozik be, idők folyamán nagyon köny- nyen . lehet rák. Három éve volt. rákszűrés Nagymaroson, ezek az elváltozások azóta fejlődtek ki lappangva. Negyvenhat asszony gyermeke köszönheti a doktor néninek, hogy még sokáig jó egészségben él az édesanyja.

A rendelő kartotékjain 13 cukorbajost tártottak nyilván. A vizsgálatok óta tizennéggyel többet. Utóbbiaknál a kór még csak kezdeti stádiumban van, már nem hatalmasodhat el.

Nyugodtan mondhatjuk dr. Schönfeld Rózsi orvosi szobájára: körzeti rendelő és gondozó, mert a kiszűrt betegeket ezentúl itt gondozzák. Akit lehet helyben, szakrendelő-intézetben, vagy kórházban meggyógyítanak, azután pedig rendszeresen ellenőrzik állapotukat. Másokat pedig ellát bajuk kifejlődését, rosszabbodását megakadályozó orvossággal.

Óriási munka! Óriási eredmény!

— ' Megnőtt a betegállományom, de könnyebb lett a munkám, mert körzetem minden lakójának egészségi állapotát ismerem. Tudom, kivel mit kell tegyek — mondja az orvosasszony.

Két vélemény

szobi

Dr. Kotra Ferenc járási főorvos:

— Úttörő munkát végzett dr. Schönfeld Rózsi, ezt még sehol sem csinálta meg körzeti orvos. Legutóbb a járás orvosainak értekezletén elhatároztuk, valamennyi körzeti orvos hozzálát és még lehetőleg ez évben befejezi körzete lakosságának átszúrásét. Biztos vagyok benne, ismerem az orvosaimat, nemcsak szívesen vállalták, de végre is hajtják a számukra igen nagy többlet- munkát, jelentő sorozatos kivizsgálásokat. Mégpedig ugyanolyan lelkiismeretesen, mint ahogy dr. Schönfeld, kötelességén messze túlmenően elvégezte.

Rövid telefonbeszélgetés dr. Békés Zoltán megyei főorvossal:

— Boldog vagyok, hogy ilyen orvosaink vannak a megyében, mint dr. Schönfeld Rózsi. Már tudok róla, hogy kezdeményezését a szobi járásban dolgozó kollégák folytatják. Nemrég még egészségügyi szempontból elmaradott járás volt a szobi, most pedig úgylátszik, egészségügyi mintajárás lesz. Egyelőre ugyan még kísérletnek tekintendő az egész nagy munka, bár merem állítani, meg lesz az eredménye. Jövőre azután az egész megyében minden körzeti orvos megvizsgálja körzete minden lakóját és ezzel a betegségmegelőzést, a beteggondozást általánossá tesz- szük Pest megyében.

Lám, milyen nagy dolgot tud elindítani egy egyszerű falusi körzeti orvos jóformán minden komoly készülék, felszerelés és segédeszköz híján is. Erős akarat, és persze a hivatás szeretete kell csak hozzá.

Szokoly Endre

Jó már a szobi kenyér

Többször írtunk róla egy éven belül, hogy sotk a panasz az új szobi kenyérgyárban sütött kenyér miatt És hogy jogos, arról magunk is meggyőződtünk. A panaszok hiába érkeztek a lakosságtól és a helyi tanácsoktól különböző hatóságokhoz, hiába sürgettük: hasábjainkon is Szob számára a jobb kenyeret és hiába járt számtalan vizsgáló bizottság a gyárban, a kenyér keletien, ragacsos, sőt gyakran még sü- letlen is maradt.

Legutóbb Szctoon jártunk, ott ebédeltünk és kellemes meglepetés ért bennünket az asztalnál. Kívánatos, illatos, jó ízű, szép kenyérszeleteket tettek elénk.

Elégtétellel állapítjuk meg, nem volt falra hányt borsó a sok bírálat: jobb lett, sőt jó lett a szobi kenyér. Ehhez persze a kenyérgyár dolgozódnak jó munkája is kellett. Váltig azt hangoztatták a sütőipar dolgozói, szeretnék, de nem. tudják leküzdeni a kezdet nehézségeit A fogyasztók meg joggal kívánták, hogy ne az ő rovásukra kísérletezzenek. Nos, úgy látszik, a kísérleteken túljutott a gyár és most már a kemencéiből kikerülő kenyér nemcsak egyszer-egy- szer, hanem immár hetek óta nem kifogásolható. Egyszóval nem múló jelenségről van szó. A vendégek meg a vendéglő is ezt állítják.

KÉP A BNV-ROL

Mint minden évben, most is a vásáron a leglátogatottabb a könnyűipari pavilon

(Gábor felv.)

I

SZEMBESÍTÉS

a darázsfészekben

megmarad. Ezért adok mindent írásban. Az utasításokat is. Szántó idézett kijelentéséből én azt vettem ki, hogy itt szándékos munkalassítás folyt elbocsátott barátja érdekében. Szarvasnak különben a C-pönt alapján mondtunk fel. Igaz, hogy tíz éve van itt, de nem akar tanulni. Tudása a régi kazánházban megfelelt, az új erőműbén már nem. A házi vizsgára el sem ment.

VARGA mérnök (közbeszól): Az egyeztető azért helyezte vissza Szarvast, mert formai hibát talált a vizsgáztatás körül. Szarvas nem kapta meg időben az értesítést, hogy mikor és hol kell vizsgáznia.

SZARVAS: Az erőműben igencsak sok a patvarkodás. Azt nem tudom, hogy ez mennyire része a felmondásomnak. Ez lezárt ügy, erről nincs mit mondanom. De arról, ami ebben az üzemben folyik, arról beszélnem kell, mert a bajokat nem hagyni annyiban — ez minden magyar állampolgárnak kötelessége. Mi, munkások, már többször jelentettük felfelé, hogy milliók röpülnek ki itt az ablakon. Már 1962-ben írtunk beadványt erről, akkor még meg lehetett volna előzni sok mindent. Most, márciusban megint írtam az igazgatónak. Megírtam, hogy a munkafegyelem tényleg rossz. De miért? Mert az emberek nem szívesen erőltetik meg magukat, ha látják, hogy annak idején a próbaüzem valakinek a hibájából nem kezdődött meg időben, s ebből napi negyvennyolc megawatt kiesés származott, meg látják, hogy a gyárban, munkaidőben ösz- szefusizott automata csavar- gyártó gép miatt nem mindenki kapta meg azt, amit megérdemelt volna. Persze azok nem kisemberek voltak. Engem meg a mérnök úr azért

is korhol, ha átmegyek a vegyi részleghez, hogy megnézzem, mikor kapom meg a lúgtartalmat.

BALOGH mérnök (paprikásán): És ha odamegy feltartani őket, hamarább megkapja?

SZARVAS (vállatvonva): Mindenesetre engem izgat, hogy milyen vizet kapok tőlük. A pótlágyítóból például állandóan kovasavas vizet kapunk. Persze, hogy a kétéves vezetékek már kilyukadtak. És oda kell mennem, megnéznem, hogy mi a helyzet, mert nem adják meg köbméterre, hogy mennyit iszapoljak le. Ez nem csavargás és nem lógás.

PAUSKA (aki eddig hallgatott): Én azon vagyok felháborodva, hogy az utóbbi hatnyolc hónapban, amióta Balogh mérnök az üzemvezető, ennyi visszaélést eltűrnek. Nálunk negyven ember közül harmincnak az a véleménye, hogy ez idő alatt egymillió esett ki az ország zsebéből.

(Nagy zsibongás támad, kérdések röpködnek): Miféle visz- szaélések?'Miféle millió?

PAUSKA: Majd én megmondom. Óránként három tonna lúg megy pocsékba, amelynek rejtett melegét hasznosítani lehetne, ha a lúghűtő berendezés üzemképes lenne. De már november óta nem működik!

BALOGH mérnök: Mit tegyek? Hathónapos üzemelés után tönkrement! A csövek kilyukadtak.

SZARVAS: Meg kellett volna javítani. Már rég meg lehetett volna javítani!

BALOGH mérnök: Sajnos, váratlanul korrodált és nem javasoltak tartalék képzést. A pótcsöveket az Április 4 Gépgyár csak márciusra szállította, de akkor már fölösleges volt beszerelnünk a tavaszi karbantartás előtt. Ha a házi javításhoz lett volna anyag,

/

kus, a tapasztalt mérnök, aki a „főépületből jött” velem.

SZÁNTÓ: Az én sérelmem a tél végén kezdődik. Akkor, amikor Szarvasnak felmondtak:. Néhányan összejöttünk beszélgetni a kazánházban. Én megmondtam és most is megmondom, hogy Szarvas elbocsátását jogtalannak és embertelennek tartom. Balogh mérnöknek a fülébe jutott, hogy ez a véleményem. Hivatott és így szólt hozzám: »Ha van valami kifogása, ne a salakosoknak és nem a szeneseknek mondja meg. Ne csináljon ellenfor.radalmat a Szarvasért!’’ Én azt válaszoltam neki, hogy az egyeztető bizottság úgyis vissza fogja helyezni Szarvast. Vissza is helyezte. De azóta engem állandóan retorziók érnek. A legkisebb hibáért is jön a levél, vagy a beírás a könyvbe... (Összehajtogatott levelet szed elő a zsebéből, látszik, hogy állandóan magánál hordja; mutatja): Itt ez a figyelmeztetés, március tizenharmadi- káról. (Fennhangon olvassa): „Tisztelt Szántó György elvtárs! ön 1964. február nyolcadikén kijelentette Radnics Antal fűtőnek, hogy ezentúl lesz már bőven víz, úgy, mint egy hónappal ezelőtt. Tudomásom szerint semmiféle műszaki változás nem történt a vízellátó berendezésekben, így ezt a kijelentését úgy kell értékelnem, mint az utasítások végrehajtásának elmulasztását ... Balogh Tamás üzemvezető .,.”

BALOGH mérnök (lángra- gyúlt arccal válaszol): Az erőműben gyalázatos a munkafegyelem. A szó elröpül, az írás

energetikusát, hogy véletlenül el ne tévedjek az ismeretlen gépek és emberek között.. t Kitartó kísérőm szüntelen jelenléte ugyan, megvallom, eleinte kissé zavart, mert attól tartottam, hogy miatta/ a munkások között esetleg majd nem nyílik alkalom a szólás- szabadság bebizonyítására* magyarán mondva, hogy jelenlétében a panaszkodók meg sem mernek majd mukkanni. De aztán nem igy történt. Tán feszélyezte, de meg nem gátolta őket abban, hogy kimondják, ami a szívükön fekszik. Mert ott, az erőműben, a feszerő már nagyon felgyülemlett ... ’

A továbbiakat a hitelesség kedvéért hadd dramatizáljam. A szín: az erőmű irodája. A szereplők: Szarvas József 45 éves műszakvezető, havi 2500 forinttal, de öt gyerekkel. Kemény. szikár, megcsontosodott, kérgeskezű munkás; Paus/ka Károly 34 éves műjzakvezető, ugyanannyi fizetéssel, de család nélkül, ö puhább, hajlékonyabb, fürgébb észjárású; Szántó György 43 éves vízlágyító munkás, akit a Kispesti Erőműtől hoztak ide,, ott 1350- ért dolgozott, itt 1700-at keres. Érettségizett ember, de annak idején Mauthausen elvágta előtte a továbbtanulás útját. Szintón öt gyereke van, s a feleségének most zúzta szét lábát a munkahelyén egy megkergült automata; Balogh Tainás 31 éves mérnök, az erőmű vezetője, magas, nyúlánk, jóképű, jóképességű és nagyon nyakas fiú, egy duna- harasztl gyári munkás fia; s végül Varga Dénes energeti^ Késő este telefoncsengés ^ riasztott fel a lakásomon. Is- (meretlen fórfihang jelentke- zett.

^ — Szerkesztő úr? Elnézést a

^ zavarásért. Nagyon fontos do- ^ logban keresem. Mondja meg ^ nekem őszintén, van-e nálunk, j Magyarországon, szólásszabad- ^ ség? ügy értem, lehet-e ko- í molyán venni azt, amit önök az újságban írnak arról, hogy nálunk mindenki megmond- ^ hatja a véleményét?

^ A váratlan kérdésre csak 'f, valami, jóllehet nem túl meg- ^ győző hangon kinyögött „per- ^ szét” hallattam, a kései tele- ^ fonáló pedig máris folytatta.

^ — Hát, ha igen, akkor ki

^ kell jönnie hozzánk, a Csepel $ Autó erőművébe, mert itt £ nagy bajok vannak. Feltétle- ^ nül ki kell jönnie hozzánk — ^ ismételgette a hang idegesen, « makacsul.

I - l'

■f így kezdődött utóbbi éveim ^ legizgalmasabb riportjainak £ egyike. Rövidesen kimentem a ^ híres gyárba. Nehezen jütot- ^ tam be, mert beeresztésem en- ^ gedélyezésére invitálóim nem ^ voltak jogosultak, közvetlen ^ főnökeikhez nyilván nem ^ akartak fordulni, a „vezér ^ titkársága” pedig nem érezte ^ magát illetékesnek arra, hogy ^ az újságíró részére a kis cédu- ^ lát kiadassa. Jó háromnegyed £ órás ácsorgás után, hála a i pártbizottság titkárának, mé- « giscsak bejutottam. Az erőmű- t beliek őt kérték meg végül a j belépés engedélyezésére, s ő ^ természetesen, azonnal hoz- I zájárult. Sőt, még volt olyan í kedves, hogy kísérőt is adott f. mellém, egy mérnököt, a gyár