Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

1964. MÁJUS 17, VASÁRNAP MÁJUS A TANYÁN Abonyon tűi, a Cegléd— Szolnok közötti műút jobb ol­dalam balra mutat egy tábla: Lenin Tsz — 1 km. Gyalog vágok neki a kilométernyi út­nak. Balról vagy hétszáz méterig nincsenek házak, csak egy ré­patábla népes feltűnően. Ké­sőbb megtudom, hogy házhe­lyek sora ez itt, de még nem leltek gazdát. Addig a terme­lőszövetkezet tartja bérben. Jó répaföld, igaz, de házhely­nek is ilyen a jó. Elképzelem, hogy majd a takaros házikók kertjében hogyan duzzadnak a buja paradicsomleveiek a locsolókanna alatt: Most még cukorrépát egyelnek itt. Az el­ső házakat jobbról érem, ezen az oldalon térdig érő búza selymén simogat végig az eny­he és ritka fuvallat. Tűző roájilSi napfény csillog az ablakokon és a kapukban asszonyok beszélgetnek. Egy jóalakú, harmincas asszony csak úgy mezítláb, karba fű­zött kézzel áll a simára tapo­sott gyalogjárón. Kíváncsi te­kintetemre gyorsan eltűnik, majd cifra papucsban tér vissza. — Tessék mondani, merre van a Lenin Tsz irodája? — El sem tévesztheti! Ott ér véget az út. , Az építkezők Nyolc ember sürög-forog a még nevesincs utca hosszab­bik során, úgy az elején. Uj téglákból alapozott szoba- konyhás lakást építenek, de még csak az alapnál vannak. A 39 éves családfő, Récsi Jó­zsef kezében egy éles feszítő- vas forog, amellyel a bitu­menre támad. Társa, a Zsig- mood sógor ásóval segít neki. A naptól megereszkedett, de még nem olvadt bitumen ma­kacsul ellenkezik. — Nem lenne jobb, ha alá gyújtanának a pléhhordónak? — Kifolyna a massza! — Hát ahogyan olvad, úgy mernének belőle! — Nincs másik edény .... Az OTP ötvenezret adott, s Récsi úgy véli, hogy kijön az­zal, ha hozzátesz még negy­venezret. A Zsigmond sógor tamáskodik. Szerinte többe lesz az jóval. Igaz, hogy ro­kon. vagy testvér a segítség, de az anyag és a két kőműves sok pénzbe kerül. Rövid a határidő, mert május végéig készen kell állnia a háznak. Számításuk szerint úgy hu- szonvalahányadikán készen is lesznek, — Egyéb problémájuk nincs? — Nincs! Csak sok utánjá­rásba került az OTP meg az anyag. Milyen mély a Duna? A legszebb ház itt az iskola. Igaz, furcsa, amint a szántó­földek szélén, alig rendezett környezetben áll, de áll. ke­ményén. Mellette egy meg­hosszabbított, de még mindig rövid és hevenyészett lab­darúgópálya húzódik, s rajta a sok. hancúrozó gyerek. Né­hány serdülő lányka túlzott komolysággal sétál, de a többi tudja, hogy mire való a tíz­perc. Egy jókora labdát és egy­mást kergetik. — Jó tanuló vagy? — Hát... négyes. — Harmadikos vagy? — Honnan tudja a bácsi? Abonyi talán? — Pesti vagyok. — Ott még nem jártam, de Abonyban és Szolnokon vol­tam már. Látta a Dunát? Igaz. hogy egv emeletes házat is elnyelne? Én nem hiszem el. — Ki a legjobb tanuló az osztályban? • pontját, az egykori Sashal­mot, bár hivatalosan nem erősítették meg ezt), kétszáz család lakik, tehát van ép­pen elég vásárlóerő. Raktár ellenben nincs, s ilyenkor, mint ma is, előlegfizetés­kor, csakhamar kiürül. Rend­ben van az, hogy délután már hoznak ismét, de azért... Nem tudom, miből sejti a boltos, hogy segítségére le­hetek, de egyből alkalmat ragad. Bányai Károly a ne­ve és a Lenin lelkes híve. Sorolja gyorsan, hogy a la­kók 99 százaléka tsz-tag, havi ezerkétszázat-kétezret keresnek, hetenként kétszer van mozi és olyankor hosz- szabb a nyitvatartás a bolt­ban. Kelléne egy nagyob­bacska raktár, egy tágasabb bolthelyiség, hogy jobban lehessen rendezgetni az árut. A régi bolt maradhatna ital­boltnak. Gyakorlott szervező mód­ján a vásárlókat is bevonja az agitációba és kijelenti, hogy engem már régóta is­mer. Magam is majdnem hiszem, hát miért cáfolnám meg a szavát? Az első se­gítőtársa Pető néni, aki idős Pető Pálnéra javíttatja ki a nevét. Bizalmasan közli, hogy a férje naponta egy pakli gyufát és egy csomag Kossuthot pazall, de ő úgy mondja, hogy az „uram”. Nekik kevés a bolti kenyér, s a Leninben mindenki házi kenyeret eszik. Maga keleszt, dagaszt, fűt és süt az asz- szony. Állítólag itt született az a gyerek mondás, hogy „mosáskor, meszeléskor kis szidás, kenyérsütéskor nagy szidás”. Megígérem nekik, hogy aki leginkább segítsé­gükre lehet, Bokor József MESZÖV-elnök is elolvassa ezt a riportot. Délutánra hajlik az idő és kedves, vendégszerető kísé­rőm, Koncsik István tsz- pénztáros az irodába vezet. Még mindig a járásnál van az elnök, a főmezőgazdász és a párttitkár is, akiktől azt akartam megtudni, ho­gyan haladnak a munká­val? Koncsik István és Ko­vács László normást fagga­tom tehát, de ők túl „irodis­ták” ahhoz, hogy tudnák, vagy mondanák. Ami azon­ban az ő munkájukat il­leti, nem sajnálják a szót. Számok tengerével azonban nem akarom tovább nyújtani a tudósítást. Tény az, hogy mindenkinek annyit ér a jö­vedelme, amennyit a mun­kája. Ezért nem lelni restet Sashalmon. Bocsánat: a Le- nin-tanyán... Nagymiklős István Paragrafus a szív helyén Olgi tizenegy esztendős, riadt kis őzike. Gyuszi nyolc­éves bogárszemű ördög. Mind­ketten állami gondozottak — vagy ahogy Újszilváson a múltból ittrekedt könyörtelen előítélet csúfolja őket: men- helyi gyerekek. Még ugyan nem értik e szavak megvető hangsúlyát, azt azonban már tudják, vannak lelketlen em­berek, akik ismét könnyessé akarják tenni az életüket. Lel­kiismeretet szeretnék ébresz­teni, kulcsot találni paragra­fusokat őrző, bezárkózott szí­vekhez — értük, akiket már bimbó korukban megtépázott a sors. „Családtalanok vagyunk — írja Újszilvásról Horgos De­zsőivé —, két állami gondozott gyereket fogadtunk magunk­hoz, akiket három éve neve­lünk. Közben én állást kap­tam, de a gyermekvédelmi fel­ügyelő már többször felszólí­tott, hogy vagy a munkahe­lyemet, vagy a gyerekeket vá­lasszam. Én ragaszkodom hoz­zájuk, ok is hozzánk. Az állá­somra pedig nagy szükségem van. Kérem a szerkesztőséget, vizsgálja meg, jó kezekben vannak-e a gyermekek, meg­alapozott-e a telepfeliigy előnő követelése.” Valószinűtlenül hangzanak ezek a sorok, hisz józan ész­szel elképzelhetetlen, hogy kiskeresetű embereket ilyen kegyetlen válaszút elé állítsa­nak. — Pedig így van — bizony­gatja Soós Tibor, a tápiószelei célgazdaság vezetője. — Nem hagyják békén ezt a szegény asszonyt. Horgosáé nálunk dolgozik, adminisztrátor, Havi ezer forintért. Munkáját pél­damutatóan elvégzi, s arról is meggyőződtünk, hogy a gyere­keket is kifogástalanul gon­dozza. Kisírt szemmel, elcsukló hangon sorolja Horgos Dezső­vé az eset részleteit. Mutatja az idézést, amit éppen ma ka­pott a tanácstól, megint a gyerekek ügyében invitálják kihallgatásra. De miért ez az állandó zaklatás? Nincsenek a gyerekek biztonságban? Éhez­te tik, dolgoztatják őket, nem viselik kellőképpen gondju­kat? Újszilvás, Rákóczi út 27. (Horgosné munkahelyétől 850—900 méterre), takaros kis ház. gondosan ápolt udvar, há­tul, két hosszú kötélen hófe­hérre mosott gyermekruhák száradnak. A kapu zárva, pi­rospettyes ruhás kislány, Olgi enged be. Előkerül Gyuszi is, nagykaréj zsíros kenyérrel a kezében. A lakásban rend, tisztaság. Horgosné a gyere­kek kis szobájába kalauzol. Megvallom, csodálkozással nézek körül. A kiságy felett könyvespolc, rajta több tu­catnyi kötet mesekönyv, a má­sik polcon babák, játékok so­rakoznak. A sarokban futbal- labda, Gyuszié. Mind a két széken egy-egy hatalmas mac­kó csücsül, Olgival ismerke­dem először. Tágranyílt szem­mel néz rám a gyerek. — Jól érzed itt magad? — Igen! — Mondd és szereted ... — hirtelen nem is tudom jiogyan nevezzem, ő segít ki. — Anyukát? Nagyon sze­retem! Ész re veszem a kislány fü­lében a csillogó arany fülbe­valót. — Ezt kitől kaptad? — Tőle, édesanyukától. — A tanulás hogy megy? — Jól. Van már oklevelem is_ legutóbb 4.5 volt az átla­gom. Gyuszi ugyancsak meglepően értelmes kisfiú. — Azért jöttem — mondom neki —, hogy elvigyelek, úgy hallom, nem érzed itt jól magad! Ideges rángás vesz rajta erőt és már menekül is az ajtó fe­lé. — Nem, nem hagyom itt anyukát! Átöleli Horgosné derekát, j mind a ketten sírnak. Közben előkerül egy le­vél, a telepfelügyelönő küldte Horgosnénak. Érdemes belő­le szószerint idézni: „Tudomásomra jutottr sőt a tanács tudomására is jutott, hogy maga'állandó munkakört vállalt és a gyermekek neve­lése és felügyelete nincs biz- I tosítva. Ez ügyben a tanács közölte a hozzájutott pana­szokat:, hogy a gyermekek sok esetben testi épségük is ve­szélynek vannak kitéve. Pl. egyik alkalommal is felmász­tak a gyerekek a fára, fejjel lefelé lógtak, csak lábbal ka­paszkodtak, a felnőtteknek a haja is az ég felé állt. Ha úgy gondolja, hogy jobban jön ki azzal, hogy dolgozik, semmi akadálya, de a gyerekeket ak­kor nem tarthatja.” A nyílt indok tehát: a gye­rekek felügyelete nincs biz­tosítva. Ez persze túlzás. Hor­gosné hajnalonként kel, ki­mos, előkészíti a gyermekeket, s nyolc óra előtt tíz perccel indul a .család munkába, isko­lába. Olgi már önálló, ő vigyáz Gyuszira is. Délután egy óra, fél kettő felé jönnek haza, Horgosné fél ötig dolgozik. Három és fél, négy óra hosz- szat vannak felügyelet nélkül, de ezt az időt tanulással töl­tik. Tudja ezt a telepfelügye­lőnő is és a szomszédok is. De vannak, akik különféle plety­kákat terjesztenek arról, hogy Horgosné csak azért tartja a gyerekeket, hogy „megszedje magát, gond nélkül éljen”. (Egy-egy gyerek után kétszáz forintot kap havonta!) A rossz­indulatú, névtelen feljelentge- tök a legképtelenebb állításo­kat agyalták ki. Ezzel azon­ban nem érdemes foglalkozni. Kertész Pál, a helyi tanács vb-elnöke ugyancsak a falu­ban elterjedt mende-mondá- kat említi először. Elismeri, hogy a gyerekek jó helyen vannak, kifogástalanul gon­dozzák őket. — Dehát a telepfelügyelőnő engem állandóan figyelmez­tet. Vegyen valakit Horgosné a gyerekek mellé ...! — Abból a csekély jövede­lemből? Erre az elnök nem tud mit mondani. Viszont hajthatatlan marad, ragaszkodik a fel­ügyelethez. Kungl Sándor iskolaigazga­tóból nemcsak a pedagógus, de az apa is megszólal. — Kérem én csak jót tu­dok mondani ezekről a gyere­kekről és Horgosékról is. Bár a saját szülők viselnék úgy gondjukat a gyermekeiknek! Tápiógyörgyén, a tanácshá­zán találom meg a gyermek- védelmi felügyelőnőt, Hor­váth Jánosnét. — A Horgosné ügy? —» mondja mosolyogva, könnye­dén, mint akinél ez a kérdés még századrangú helyet sem érdemel. — Van egy rendel­kezés, amely előírja, hogy állami gondozottakat nem szabad felügyelet nélkül hagy­ni. Különben is a múltkor Újszilváson az utcán sétálva a 'saját fülemmel hallottam, hogyan beszéltek az asszo­nyok ezekről a gyerekekről. Azt mondták, könnyű Horgo- séknak, majd ők is állami gondozottakat vesznek fel és nem mennek a tszcs-be dol­gozni. — És ön ezt készpénznek veszi? — Hát... Azt tudom, hogy a gyerekek szellemi fejlődése j nincs biztosítva. — Az iskolaigazgatónak I más a véleménye. — Mindegy. Fogadjon vala­kit a gyerekek mellé, ha any- nyira szereti őket, ha nem akarja otthagyni az állását. Akikkel csak szót váltok ebben az ügyben, másképpen, emberségesebben nyilatkoz­nak. Ügy látszik, nem sikerül meggyőznöm a merev állás­pont helytelenségéről ezügy- ben a helybeli illetékeseket. Lelkiismeretet szeretnék ébreszteni, kulcsot találni a berozsdásodott szívekhez, Ol­gi és Gyuszi érdekében. Súlyán Pál \\\\\\\\\W\\\\\\WN\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\V ^V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\v\\\\\\W\v,\\W\\\v\\, Gödrös úton jár a szekér TETTENÉRÉS — Szóval ezért javítod állandóan a rádiót? !! Mikor belépek, mindenki el­menni készül. A helykínálás csak gesztus, kötelező forma­ság, inkább „ne ülj le” érzik rajta. De én bizony leülök. Szó szóra jön. Leül a személy­zetis, le a párttitkár, az igaz­gató s idő múltán a benyitó képcsőüzem vezetője. Bomla­nak a szálak s lassan érteni kezdem a már engedő fa­gyosságot ... — Kaszárnya volt ez itt. A katonák kimasíroztak ötven- hétben s mi befelé kezdtünk szállingózni. Szétnéztünk a laktanyában. Ebből lesz a ma­gyar képcsőgyár? Létrafokok: 1959 — terme­lési érték 23 millió, 1961 — 173 millió, 1964 — 380 millió! De közben: Ember kellett! Ember kel­lett! Jöttek „tanyasiak”, olyanok is, akik a fa tövéhez jártak s nem az angol vécére. Talán nem túlzás, hogy kézen kell vezetni sokukat, hogy leg­alább addig a dátumig jus­sanak, amelyben élnek. Jó, hiszen nem tették mérnöknek, művezetőnek egyiket sem, de itt minden poszt többet kí­ván, mint másutt. Elég egy zsíros kezű tapintás, ujjnyom, valamicske szennyeződés és a szalagról egymás után csak rossz képcsöveket vesznek le. A sok maró-mérgező vegyi­anyag sem játék. Kezelésük­höz mester kell. Még így is — megmagyarázhatatlan mó­don — rakoncátlankodni kezd olykor a biztos recept; sem­mi sem sikerül. Aztán ugyan­olyan váratlanul és kiderít­hetetlen okból helyreáll a ké­miai rend. De közben ugrik a számláló és minden képcső használhatatlan! — Na, igen, hát volt idő, hogy azt mondhatom: százból százhúsz lett selejt ★ Brobec igazgató nagyonis jó>l tudja ezt. S azt is, amit a hozzá nem értő kritizálok, szószátyárok nem, hogy a környező országokban épp ennyi a baj s ott sincs kéz­ben a teljes biztonság kulcsa. Pedig mi nem Is törjük olyan régen az utat. mint mondjuk a szovjet kollégák. — S van-e elegendő, jól be­csült mester? Egymásra néznek. Mit is válaszoljanak? Volt itt gyerek- ember — tizennyolc esztendős művezetőjük is. Valamelyik éjjeli műszakiban szundítani vonult munkását egy vödör vízzel ébresztette. Nem ment a fejébe, miért veszik ezt rossz néven. „Ha így, hát így, fontos az eredmény.” A legtöbb kis műszaki fő­nök, művezető a laktanyából lett gyárban nőtt föl. Az át­lagkor alig járt 22—23 éven túl. Ha jószándék s lelkesedés volt is, tapasztalat ugyan ke­vés. Akadály emelkedett a fi­zetéskülönbségből, amely a budapesti központ és a vád üzem között jó ideig megvolt, a fővárosiak javára. S makor már ez is, az is kezdett jó vá­gányra kanyarodni, napvilá­got látott a hír: a képcsőüzem Nagykanizsára települ. Akik készültek megvetni a lábukat s fejüket tanulásra adni, hogy ők is mesterek legyenek, most megdöbbenve látták, hogy rövidesen kenyérkere­seti gondokkal kell számolni! A hólyag hamar szétpuk­kant. Bármilyenek is legye­nek a ma még eldöntetlen fej­lesztési tervek, annyi biztos* hogy Vác a képcsőgyártás osz­lopa marad..; ★ Szétnézek a szobában. Rá­pillantok az emberekre. Nyíl­tak és nyitottak. Nincs szigor és elzárkózás. Tiszta lapok. — Sose kívántam dicséretet, ha rá nem szolgáltunk. De rosszat is csak akkor ... Nem lennék tisztességes, ha nem vállalnám, hogy a sok Dukta- tón a mi hibánkból is elcsúsz­tunk. Nem lesz titok ez más­kor sem. Gödrös úton megy a szekér, de előre megy... Emlékezetes huppanó a ta­valyelőtti éveleje. Várták a gépsort, ami a budapesti köz­pontban született s nem jött. Három (hónapig hiába várták. De azért olyan mennyiségben remélték a képcsöveket, mint­ha minden rendben lett vol­na. Nincsenek emberek a te­rek világon, akik ennyi ké­— Micsoda?! — így van pedig! — Akkor nem csinálom. Ve­szem a munkakönyvét. — Ahogy én! — Elmegyünk, el hát... , Kilenc ember sértve-hábo­rogva veszi az utitarisznyát. Ha igaz, egy-kettőre kilépnek a váci képcsőgyár kapuján. Milyen üzem lehet az, ahon­nan így futnak az emberek? Van-e rá jó okuk? * A párttitkárt az irodafolyó­son érem. Felkapja a két ke­zét s védekezőn maga elé tart­ja. — Újságíró? Semmit sem szólok az üdvözlésen kívül. — Ugyan! — Ne haragudjon, de volt már plyan, hogy megkérdez­ték, hány éves vagyok és hogy hívnak s megírták belőle, mi­lyen a pártélet a gyárban. £ persze engem idéztek. Majd meglátja, így lesz az igazgató is, ha beszél vele. Mindezt nem haraggal mondja, de úgy. mint aki jog­gal óvatos. Hát jó. Lássuk a vállalat első emberét. ★ A szeme — a szemüveg mö­gül — még szúrósabb, mint amennyi lehet benne a való­ságos harag. — Tudja, annyi mindent mondtak és írtak már rólunk, s annyi jvolt a magunk baja is, hogy nem csodálhatja... — Az a fehér sapkás, aki azt a kisebbet zavarja! Az Osváth Laci! — Én már láttam a Dunát, bácsi! — lelkendezik egy pöt­tömnyi lányka. — A nyáron, amikor a Balatonon voltunk! — A szüléiddel? — Nem. dehogy! A tanító­nénivel! — Akkor biztos jó tanuló lehetsz. — Ötös! Pimpi is segít Nem akarom, hogy miattam kapjanak a gyerekek, s kü­lönben is másfelé terelődik az érdeklődésem. Rengeteg ka­csa fehérük egy kis pocso­lyaszerű tavon. Egy viruló egészségű asszony, Varga Bé- láné és a kicsinye ül a parton. Mellette műanyag fóliában né­hány kacsa tojás. — Ezt a vízparton szedte össze? — Igen, ez a benge. Meglep a válasz, azt hiszem, hogy teljesen ismeretlen szó Da ütközöm. — Tetszik tudni, ha szüret után találunk szőlőt, vagy ku­koricát, azt bengészettnek hív­juk. Hát ilyen ez a tojás is. Hiszen akkor ismerem ezt a szót, csak másképpen ejtik a Dunántúlon. • Böngésztem én is eleget valamikor. Ezek a kacsák egyébként bérszárnyasok, mert az ezer- nyolcszázas törzset a BARNE- VÁL bízta rájuk. Ad hozzá takarmányt és öt forintot fi­zet egy tojásért. Három az egyhez a nemek közti arány, s naponta mégis ezerkétszáz- ezerháromszáz tojást raknak. Gondolom, hogy vagy az arány, vagy a tojás nem passzol egészen, mert utána számolok. Nyíltan azonban nem kételkedem. Két artézi kút táplálja a nagyobbik tavat, amelyen öt* ezerhatszáz kacsa úszik. Hét­hetesek éppen, átlag két kilót nyomnak, s nyolchetes kor­ban adják tovább. Utánuk nyolcezer jön majd. Kilenc férjes asszony gondozza a' te- nyész- és pecsenyekacsákat, de a csapat még tíz hold kukori­cát, három hold cukorrépát és két hold napraforgót is vál­lalt. A csapat vezetője, ifjú Kovács Istvánná most nincs jelen. Helyette Récsi Ferenc- né, ifjú Koncsik Istvánná, meg ifjú Farkas Józsefné fogad. — Nem sok kilencőjükre a hét és félezer kacsa? — Még többet is bírnánk, mert befogjuk a férjeinket. A pecsenyekacsákat ugyanis hat­szor etetjük, háromszor nap­pal, háromszor meg éjjel. Éj­szakára csak egyikünk marad itt, akinek segít a férje. — így hát a férfiaknak is Két műszakjuk van? •— Mi meg négyet végzünk egy nap alatt. A kacsákon kí­vül a kapálás, az otthoni mun­ka, meg az éjszakázás is a mienk. Csak a vízről nehéz ha­za hajtani a kacsákat. Van egy munka-mackónk, amellyel combtőig gázoljuk a vizet. Még jó, t hogy segít a Pimpi. Tetszik tudni, ez egy pásztor- kutya, amely nem fél a víz­től. Mindnyájunk szavára hajt. Bolt hátán bolt... ... és tű benne mindig volt, meg egyéb áru is. Ide jár minden környező tanya’ né­pe, még a Szolnok megyei Piroska-tanyáról az állami gazdaság dolgozói és a szol-, noki Lenin Tsz tagjai szin­tén. Lehet itt mindent kap­ni, ami a tanyai háztartás­hoz kívántatik és kedvelt,: udvarias a boltos. Magában; a Leninben (így nevezik az | abonyi Lenin *Tsz tanyaköz- ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents