Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az óriás rlan VIII. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM ííltA 80 FILLER 1964. MÁJUS 17, VASÁRNAP Termelőszövetkezeti tag vagy alkalmazott? Szóhasználatunkban új fogalom nyert polgárjogot az utóbbi időben — 'termelőszövetkezeti alkalmazott. A termelőszövetkezet ugyanis a, gazdák önkéntes társulása, s őket pedig tagoknak nevezzük. így volt ez a szövetkezeti mozgalom kezdete óta egészen a hatvanas évek elejéig. Azóta azonban a szövetkezeti alkalmazottiak száma egyre inkább növekszik, hovatovább annyira, hogy emiatt nem egy szövetkezeti gazdaságban jelentős nehézségekkel küzdenek. A szövetkezetben a tag jövedelme a gazdálkodás eredményétől függ. Az alkalmazott fizetése független ettől — havonta megkapja a szerződésben megállapított összeget. Ugyanolyan társadalmi biztosításban részesül, mint az ipari munkás vagy más biztosított, s a nyugdíj elbírálásánál is velük egyenrangú. Köztudomású azonban, hogy a termelőszövetkezeti tagok havonta csupán előlegben részesülnek, s társadalmi biztosításuk, nyugellátásuk nincs olyan szinten, mint az élet más területén dolgozóké. Legtöbb okot az alkalmazottak kivételes helyzete ad a vitára: a biztos és tegyük hozzá, a nagyobb jövedelem. Az aránytalanságot jól tükrözi a következő két adat: az 1964-es esztendőre az egy tagra jutó jövedelmet 9 313 forintra tervezték, az alkalmazottaikét 20 244 forintra. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme még sok mindentől függ, az alkalmazottakét pedig semmi nem veszélyezteti, akkor még inkább szembeszökik az aránytalanság. A tagság látja kárát annak, ha sok áz alkalmazott, azért is, mert az ilyen szövetkezetben szinte megvalósíthatatlan a tagság rendszeres munkaegység előlegezése. A termelőszövetkezet az állammal szerződött termények, termékek 60 százalékának ellenértékét veheti fel előlegként. Ilyen arányban előlegezheti a termelőszövetkezeti tagok munkaegységeit is. Igen ám, de az alkalmazottaknak az egész havi bért kifizeti. S miből? Legtöbb esetben az értékesítési szerződések után folyósított előlegekből. Ha sok az alkalmazott, többet elvisz a kifizetésre kerülhető összegből, kevesebb marad a tagságnak előlegre. Pest megyében pedig — ahol sok az üzem, közel a főváros — jobban érvényesül az úgynevezett „szívóhatás”. Rendszeres és jelentős munkaegység-előleg nélkül ma már nem lehet egyetlen szövetkezetben sem gazdálkodni. Az eddigiekből világosan kitűnik: érdemesebb alkalmazottnak lenni a termelő- szövetkezetben mint tagnak. Ha valakinek bármilyen • képesítése is van, az igyekszik „beevezni” a hőn óhajtott biztonságba. A termelőszövetkezeti vezetők pedig néha kényszerűségből, néha pedig „nagylelkűségből” egyre növelik az alkalmazottak számát. Ök ugyanis úgy vélekednek: aki havi fizetést kap, az biztos, hogy rendszeresen a szövetkezetbe jár dolgozni. így kívánják megkötni a tagság egy részét. Amíg az egyik oldalon a kedvezményekkel a szövetkezethez kapcsolnak embereket, addig a tagság többségét háttérbe szorítják. Ha ilyen sok rossz származik abból, hogy embereket alkalmaznak a szövetkezetben, akkor mi szükség van rájuk? Tévedés ne essék: lehetőség van rá, az esetek bizonyos százalékában szükséges is, hogy nélkülözhetetlen szakembereket, specialistákat a termelőszövetkezet felfogadjon, mert az ő tevékenységükből, munkájukból a szövetkezetnek különösen nagy haszna származik. Ezek a szakemberek ugyanis üzemekben vagy másutt, legalább azt a fizetést megkapnák, mint amennyit a szövetkezet fizet, s ugyanakkor társadalmi biztosításban is részesülnének. A megyei tanács decemberi ülésén állást foglalt ebben a kérdésben és kimondta: javasolja a szövetkezeteknek, hogy alkalmazottként csak olyan speciális, szakmai fel- készültséggel rendelkező embereket foglalkoztassanak, akiknek munkáját a szövetkezeti tagok képzettségük hiányában nem tudják ellátni. Ehelyett ^zonban az történik, hogy éjjeliőröket, kocsikísérőket, rakodómunkásokat, irodistákat, mint havibéres alkalmazottakat foglalkoztatnak. Amelyik munkára nem, vagy csak nehezen találnak embert, azt a helyet alkalmazottal töltik be. Az a szövetkezeti vezető, aki egyszer belekerült az alkalmazotti létszám növelésének „bűvkörébe”, az nehezen tud abból kiszabadulni.. Tápiósá- gon, a Kossuth Tsz-ben egy szakemberekből álló bizottság megállapította, hogy annyi alkalmazottat foglalkoztatnak, mint a csaknem kétszer olyan nagy földterülettel rendelkező tóalmási szövetkezet. A íá- piósági szövetkezet mostani vezetői bátor kézzel nyúltak a probléma megoldásához: öt fővel csökkentették az alkalmazottak létszámát, s ezzel mintegy százezer forintot takarítanak meg a szövetkezetnek. A vezetők maguk vállalták egyes munkakörök elvégzését, másutt okos összevonást alkalmaztak. Ahhoz azonban, hogy ezen az egyre inkább nehezedő problémán segíteni lehessen, a vezetőknek a maguk portáján kel! először rendet teremteni. A termelőszövetkezeti vezetők többsége is alkalmazotti minőségben vezeti szövetkezetét. Nem egy szövetkezetben jogosan panaszkodnak a tagok: a rossz gazdálkodás terheit a tagság cipeli. Az elnök, az agronómus, a főkönyvelő, a könyvelők stb. mindenképpen megkapják fizetésüket, pedig nem kis mértékben rajtuk múlik, hogy milyen eredményeket ér el a szövetkezet. A megyei pártbizottság irányelvet dolgozott ki a vezetők bérezésére vonatkozóan, amelyet a megyei tanács ülése el is fogadott. A szövetkezeti vezetők közül bizony sokan „felszisz- szentek”, amikor tudomásukra jutott, hogy a javaslat az elért eredményektől teszi függővé a jövedelmüket. A megyében Tápióságon kívül már másutt is kezdeményezték, hogy csökkentik az alkalmazottak létszámát. A megyei pártbizottság és a megyei tanács következetesen munkálkodik azon, hogy a kihelyezett szövetkezeti vezetők jövedelmük jelentősebb részét a gazdálkodás eredményeitől függően — munkaegységben kapják. Az alkalmazottak létszámának növekedése azonban arra utal, hogy az igazságos elv a gyakorlatban még nem érvényesül, pedig nem kétséges, hogy egészségesen fejlődő szövetkezeti mozgalmunkat mielőbb meg kell szabadítani az ilyenfajta vadhajtásoktól. Mihók Sándor A medve-lemeztől a papírcserépig Sajtófogadás a finn-pavilonban Zsibong a vásár. Szakemberek és az ország apraja-nagy- ja nyüzsög a pavilonok között. Az újságírókat tegnap a baráti Finnország kereskedői látták vendégül kiállításukon. A kis finn pavilon a maga diszkrét színeivel, modernségében és puritánságában is nagyvonalú. Nem csoda, hogy naponta tíz és tízezer nézőt vonz. Nagyon érdekes mindaz, amit itt láthatunk, noha úgynevezett közhasználati tárgyak alig-alig vannak. A finn fa- feldolgozó és papíripar termékei mégis elragadtatott felkiáltásokat váltanak ki: — Odanézz! — mutatják egymásnak a látogatóik a műanyagborítású, pasztellszínű, áramvonalas finn konyhát. Talán nem véletlen, hogy a hivatalos megnyitáson Kádár János és országunk más vezetői is éppen ennek szenteltek a finnek kiállításán megkülönböztetett figyelmet. Naponta száz és száz férfi és nő, felnőtt és fiatal fordul meg északi testvéreink kiállításán Ceglédről, Dabasról, Nagykátáról. Vácról, Szentendréről, egész Pest megyéből. Általános elismerést váltanak ki azok a finn iparcikkek, ame- lyeket a magyar faluban pom- £ pásan lehet — vagy lehetne! £ használni. Különös sikerük £ van a „medvelemezeknek”. £ Ezek £ 6 négy-tizenöt centi vastag £ épületburkoló, hő- és £ hangszigetelő lemezek. £ Könnyűek, vízhaüanok, nem S torzulnak. Könnyűszerrel áll- £ nak ellent még a harminc- £ negyven fokos finn tél fagyá- | nak, viharának is. A házépít-| tetők közül sokan végeznek £ villámgyors fejszámítást, hogy 6 ha ilyen szigetelést, ilyen e „medvelemezt” építhetnének £ be épülő családi házukba, £ mennyi téglát, mennyi ezer £ vagy tízezer forintot takarít- £ hatnának meg. Bizony, állami £ és „maszek” építőinknek e le- £ mezek aranyat érnének! Nagyon sokan kérdezősköd-£ nek a szupermodern lakás- £ és bútortextíliák, a papír- £ ból préselt, impregnált gyü-£ mölcsrekeszek, az alig hat-£ hétkilós motorfűrész, s fő- £ leg a Karhula-gyár világ-£ hírű Finn-Pot cserepei után. £ Ilyen cserepeket már ugyan^ használnak Magyarországon £ egy helyen, a Hajdúságban, £ de £ y a Pest megyei kertészetek, £ tsz-ek és állami gazda- £ £ ságok is bizonyára szívesen látnák. A papírmaséból gyártott cserepek egészen különös fejlődési lehetőségeket adnak a palántáknak, a virágoknak. A növények gyökere képes átnőni a cserép falán, s így a palánta, a virág fejlődése átültetés nélkül is akadálytalan, zavartalan. Mint a finn pavilon házigazdái mondják, náluk a szagosbükkönytől kezdve a muskátliig mindenre kiválóan hasznosítják. A sok praktikus holmi láttán rengetegen kérdezik, főleg mezőgazdasági szakemberek, termelőszövetkezeti vezetők: — Hogyan lehetne szerezni, vásárolni belőlük? Kérdésüket tolmácsoltuk Lasse llmoni úrnak, a pavilon igazgatójának. Válasza kedves, közvetlen volt: — Mi nagyon szívesen kereskedünk mindenkivel, hát még a szeretett és sokra becsült testvérnéppel! Két ilyen kis népnek segítenie kell egymáson, örvendünk, ha árucikkeink hasznára lehetnek a magyar mezőgazdaságnak. Lehet belőlük vásárolni, hiszen állandó és rendkívül jó kapcsolatban állunk a nagy magyar külke- \ reskedelmi cégekkel. Miután a mezőgazdaságiak \ kérdését tolmácsoltuk a finn® kereskedőknek, végezetül hadd tolmácsoljuk kívánságukat a mi honi külkereskedőinknek is: a saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy volna érdeklődés, jelentős érdeklődés a termelőszövetkezeteknél, az állami gazdaságoknál az említett áruk iránt. Reméljük, ez az érdeklődés nem marad eredménytelen! ___________ (t. a.) M agyar—francia kereskedelmi egyezmény Magyar—francia kereskedelmi jegyzőkönyvet írtak alá Párizsban az 1964. június 1-től 1965. május 31-ig terjedő időszakra. A, megállapodás az 1963—64. évre szóló kereskedelmi jegyzőkönyv meghosz- szabbításán kívül a két ország számára az árucsere újabb növekedését irányozza elő. A kőolajipari vállalathoz csehszlovák berendezés érkezett (Folytatás a 3. oldalon) Százhalombattán épül az ország legnagyobb teljesítményű hőerőműve. Néhány kilométerrel távolabb a Dunai Kőolajipari Vállalat hatalmas desztillációs tornya látszik. Az első, már működő turbina mellett megkezdődött a második szerelése
