Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-14 / 111. szám
I 1964. MÁJUS 14. CSÜTÖRTÖK Msrii Z/Círlttp Hová kiáltott szavak? Mi keli ahhoz, hogy eljusson, ahová kell, az emberek panasza, bajt, kérelmet jelző szava? Mi kell ahhoz, hogy ne pusztába kiáltott szó legyen az, ami jobbat akar: rendet valahol, bűnös leleplezését, vagy éppen ártatlan megvédését a besározástól., az intrika keltette suttogástól? Mi kell ahhoz, hogy fülünk legyen meghallani, amit kell, s elválasztani attól, ami demagóg, ami tisztességtelen, ami aljas indokú? 0 Az asztal túlsó oldalán ülő ember súlyos dolgost mond: sógor-komaság szabja a rendet ■náluk, a tisztességet pedig a néhány vezetőhöz való közelállás. K.-ról jött, termelőszövetkezeti tag, idős ember. Lehajtja a fejét, a szőnyeget nézi, de közben otthon járnak a gondolatai. Harcokra gondol, vitákra, a veszekedésékké alacsonyodó szóváltásokra, s arra: szóltak, beszéltek, de —' minek? Elmondták, hogy lehetetlen így dolgozni. Tisztaság kell, az okok indoka, s nem elhallgatás, válasz helyett leintés. Igazat adtak nekik. Csak éppen — semmi nem változott! Elmondták tízszer és megint tízszer, mindig igazat kaptak, de a tényeken semmi hatása ennek nem mutatkozott. Miért beszéltek hát? Volt-e értelme szavuknak, harcuknak, ha minden marad, ahogyan volt? Sorolja: ez annak a komája, emez sógor, az testvér, és ez még nem hiba. Hanem hogy koma, sógor, testvér kivét e- le zik, amikor teheti, jogtalan előnyöket juttat, mert tudja: visszakapja azt. A vezetésben uralkodó önelégültség, a járási szervek előtti porhintés, a melldöngető ígérgetés „másként lesz azután”, különféle előjelű összetevők, amelyek hol erősítik, hol közömbösítik egymást. Végső eredményében azonban ide, az elkeseredett panaszkodáshoz juttatják az embereket, amikor már nem hisznek, amikor már „csak elmondják" a dolgokat, de nem is remélik, valami megváltozna. A bácsi elmegy. Kínos alapossággal nyomja el a cigarettavéget, lekezel azokkal, akikkel beszélt, már az ajtónál van, amikor az illemen felülkerekedik a kételkedés: „Remélhetünk miamit, elv- társak?” A pusztába kiáltott szavak, a süket fülekre talált panaszok, az álszent igazatadás, de semmit nem cselekvés az, amely visszahatásként süt szavaiból. Kételkedik. Megszokta, hogy semmibe veszik a szavát! menekülés mind-mind olyasmi, aminek régen el kellett volna tűnnie. A rossz azonban szívósabbnak bizonyulhat — és nemegyszer bizonyul is — mint az azigye- kezet, amely a jó megszerzésére és megtartására irányul. Könnyen helyt adunk az olyan, első pillanatra igaznak tűnő magyarázatoknak, hogy: „nem volt rá • idő”, „elkerülte a figyelmünket” s így tovább. Példákat? Érden, a tanács szociális állandó bizottságának figyelmét nem kerülik el az egyedülálló, támasz nélküli öregek. A közelmúltban lapunk emelt szót egy idős veresegyházi asszony érdekében, mert ott helyben senki sem törődött vele! Apró ügy? Nem, mert emberről van szó! De az élet / apróságokban sem tűri a felületességet, a könnyelműséget, az értetlenséget, az embereket sértő ridegséget, mindazt, amit a meg. nem hallgatott, észre nem vett szavak, panaszok jelentenek. Büszkén — jogos büszkeséggel — emlegetjük, menynyire más a mi társadalmunk, mint a kapitalizmus rideg, önző társadalma, ahol az emberek érdektelenül szemlélik mások baját, szenvedését, De tegyük hozzá: mennyiVel jobb lehetne a mi társadalmunk, a mi emberi magátartásunk, ha itt is, ott is többet tennénk, s az orrára koppintanánk azoknak, akik elfeledkeznek a tisztességről, arról, hogy ahová állították őket, ott a népet képviselik, s ők vannak a népért, s nem fordítva! A szavaknak, a panaszoknak azonban van másik fajtája is: a rosszindulatú, a sanda szó, a meghallgatásra érdemtelen. És erről, az ilyen szavakról kevesebbet beszélünk, s főként: alig teszünk valamit ellenük. Ha teszünk is, bátortalanul, félve. Mintha kimondatlanul, de mindig ott lenne mögötte a hátha... Hátha van benne valami... A rágalom, az intrika, a demagógia, mindaz, ami ártani, s nem használni akar, amit tisztességtelen szándék s nem becsületes segíteniakarás diktál, nem találhat meghallgatásra. Sokszor mégis arra talál. S.-ben a vállalat igazgatója elleni. bejelentéseket hetekig vizsgálta átjárási népi ellenőrzési bizottság. Nem névtelen bejelentés volt ez, név volt alatta, minden passzolt, „csak” éppen az nem, amit a bejelentő — a rágalmazó! — leírt! Meg is állapították. Igaz, előre nem dönthették el, igaza van-e a bejelentőnek, tehát meg kellett hallgatniok. De most, amikor kiderült, hogy rágalmazott, magyarán mondva hazudott, most kellő szigorral kell lecsapni rá, s elvenni a kedvét hecsületes emberek befeketítésétől! Neki is, azoknak • is, akik ilyesmire kaphatók, meg kell érteniük, hogy a bírálat szabadsága nem a rágalmazás szabadságát jelenti, hogy az emberek megbecsülése nem azonos a rágalmazók megbecsülésével. Az ő szavaik igenis pusztába kiáltott szavak, olyanok, amelyeket nem szabad senkinek sem meghallania, amelyek előtt csukott a fül, s az értelem. Indokolt a türelmetlenség azokkal szemben, akik hagyják, hogy emberek igazukról beszéljenek, de semmit nem tesznek. Ám indokolt a türelmetlenség azokkal szemben is, akik hagyják, hogy emberek valótlanságokat beszéljenek, s nem tesznek semmit, hogy elvegyék a kedvüket ettől! Kétféle türelmetlenség lenne? Nem, nem az. Egy tőről, egy társadalmi magatartásból fakadó türelmetlenség ez, olyan, amely sajátja kell, hogy legyen mindenkinek, akit bármily posztra is állított a nép bizalma, s ott emberek ügyében illetékes, dönt vagy javasol, bármi módon is cselekvésre van joga. A cselekvés joga egyben a (cselekvés kötelességét is jelenti. Erről kevesebb szó esik, mint a jogról. Pedig együtt kell járniok, elválaszthatatlanok. A mérték, hogy mi a helyes, mi a nem, a különbségtevés, 'mi az igaz, mi nem, olyan tulajdonság, amit mindenkinek meg kell szerezni! Olyan tulajdonság, ami nélkül nem lehet teljes munkát végezni, nem lehet tiszta lelkiismerettel intézni emberek ügyét, sorsát. Márpedig a tiszta lelkiisme- retre mindenkinek szüksége van. Nemcsak a maga nyugalmáért, hanem azok nyugalmáért is, akikért fárad. Azok nyugalmáért, akik összességükben a társadalmat jelentik. A szocialista társadalmat! Mészáros Ottó A MEGOLDÁS A KÉSEI HOLNAPRA MARAD? Százhalombatta iskola nélkül — A készülő terv és a valóság tólag az idén kell elkészíteni a tizenhat tantermes ötven százalékát. Jövő ősszel már tanítás. — És? — Sehol semmi. Ez a két szó kérdéssé változik s vagy három kilométerrel távolabb az erőművi beruházási osztályvezetőnek szól. ö mondja: — Az iskolát tervezik. A papírokat májusban lcapjuk. Kivitelezési idő tizennyolc hónap. Elkezdését az idén nem vállalta a huszonhatos építőipari vállalat. — Jó, ha hatvanhatban lesz belőle valami. S addig? — Ideiglenes megoldást keresünk. A lakótelepnél a Földgép Vállalat egvik felvonulási épületét használjuk. Hátra van az Erőmű Beruházó főépítésze, Novotni Jenő. — Nem hibáztatom a huszonhatos építőket. Egyszerűen \ nem futja az erejükből. A levelezés megrabolta az időt. Ha neki is láttak, most már igen későn tették ahhoz, hogy ne kerekedjék nehéz helyzet a tanítás körül. — Most így vagyunk: a faluban van két házban négy termünk, egy Zoltánpusztán, s négy az erőműnél, a barakkban. Ezt kaptuk gyorssegélynek. A tanítók két kilométerre pendliznek egyik tanteremből a másikba. A fizika-kémia szakosok hátizsákban hordják a szemléltető eszközöket. Egy kicsit ószeresek vagyunk. Mindezt nem kis öniróniával, de csöppet sem lázadozva mondja. Lenne rá jó oka. Nincs helye korrepetálásra. Pedig a gyengébben tanuló munkás- és parasztgyereknél igencsak elkelne a segítség. Most, az egyetemi reformnál ez sürgető párancs. Jövőre — hely hiányában — két szakkör közül meg kell szüntetni az egyiket. Tanítani kell itt a délszláv nyelvet is — ezt kívánja a nemzetiségi politika. Mindenek fölé persze, koronát emelhetünk abból a nem titkolt óhajból, hogy igazi, mai, szép iskolát szerelnének valamennyien. Az óhaj vasfedezete a szaporodó gverekhad. S hol az új iskola? — Ezt én sem tudom. ÁllíEzt, már nem is ők, hanem a minisztérium vállalta. Nincs lehetősége a kivitelezésre. .. Távirati stílusú mondatok, hosszabb eszmecsere összegezéseként. Értelmük egy: nincs tovább. A megoldás a kései holnapra marad. Tóth György Idén Cegléden rendezik Pest megye borversenyét A 600 éves ünnepségek keretében az idén Ceglédet bízták meg a hagyományos borverseny megrendezésével. A kiállítás megnyitására május 17-én délelőtt 10 órakor kerül sor a városi tanács nagytermében. Megnyitó beszédet mond Varga Péter a megyei tanács vb-elnöke, majd 11 órákor a bíráló bizottságok kihirdetik az eredményeket és kiosztják a versenydíjakat. A kiállítás csak egy napig,‘tehát vasárnap tart nyitva, ahol a látogató közönségnek borkóstolásra is lehetősége nyílik. ......................— K ertészek figyelmébe: * Harmincöt jelentkező esetén bárhol , szerveznek technikumi levelező osztályt Az Asztalos János Kertészeti Technikum levelező tagozata lehetőséget nyújt a tanulásra bárkinek Pest megyében, aki a felvételin megfelel. Ezt a lehetőséget azonban kevesen használják ki, bár Pest mdgye közismerten a nagy kertészetekkel rendelkező megyék közé tartozik. Erről beszélgettünk Szabó Dezsővel, a technikum tanulmányi vezetőjével. — Most — mondotta — AlÍXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNX^XXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVV^ ...... » V ' V -L ehet-e semmibe venni azt, f, ami — igaz ? Lehet-e hagy- 'j ni, hogy az emberek beszél- £ jenek, bólogatni hozzá, s % utána nem mozdítani még ^ csak a kisujjunkat sem? Mi- ^ féle farizeusság az, ami nem '' figyel oda az emberek sza- ^ vára, vagy ha figyel is, ^ semmibe veszi azt? Miért ^ engedhetik meg maguknak ^ ezt emberek? Miért nemj kaphat igazat — tényekben! £ — az, akinek igazsága van? £ Igazat, mégpedig helyben, í minden kilincselés, hivatal- járás, beadványírás nélkül? Túl egyszerű, túl könnyű lenne? Ci Nem az a célunk, hogy minden egyszerű, könnyű legyen? Ha a társadalom alapja, erkölcsét tekintve az igazság, hogyan sérthetik meg ezt emberek, akik erre az erkölcsre hivatkoznak, erről papolnak, s egészen másként cselekednek? Kérdések, nyugtalanító kérdések. Mert e kérdéseket sokan, sokfelé felteszik. Sokan, sokfelé — ahhoz mérten, hogy győzött a szocialista rend hazánkban, s hosszú évek óta a humánum jelenti politikánk alapját! A fejekben, az emberi magatartásban azonban még sok a lim-lomként hányódó rossz amelytől látszatra könnyű sokszor mégis nehéz a szabadulás. Megcsontosodott szokások, beidegzett rossz módszerek, türelmetlenség, a: élettől a papírokhoz vált (Gábor íelv.) 'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Zöldtrágyázás a gyümölcsösben Több száz hold gyümölcsös termését takarítják be évente a halásztelki Szabad Május Termelőszövetkezetben. A gyümölcsösök nagyrésze fiatal, nagyüzemileg művelhető telepítvény. Képünk egy termőre fordult barackos zöld- trágyázását ábrázolja Micsoda ősökkel dicsekedhetnek! Hűnok, avarok, rómaiak, sőt bronzkoriak! Előkelő! A csöpp iskolások kicsi keble dagad, amikor ezt tanulják szülőfalujukról. Együtt a történettel, hogy a környékbeli száz halom hunok és rómaiak nagy háborúságának hőseit takarja. Innen a név — Százhalombatta. Mindettől erősödhet a bom- ladozó, nyílni kezdő nemzeti öntudat, de változatlanul szegényes marad a tudomány hajléka, az iskola. Nem akar reprezentálni a kis lélekszámú szegény község. Nem azért kér új iskolát. m<jrt : a szomszédos erőmű, mai gazdagsága és korszerűsége mellett szinte szégyellni való a mostani. Új családok jönnek az új műhöz és velük új iskolások is jelentkeznek. Hely kell, emberi és mai körülmény a jövevények és régiek gyerekeinek tanításához. _ Újhelyi igazgató éppenhogy nem fiatalember, nem álmokat kergető. Szerénységben és szegénységben él évtizedek óta ezen a vidéken. Megszokta a kopottságot fáskamrába szorított, irodájában éppúgy, mini az Osztályokban, vagy a kere- keskúbú udvaron. Annyit tud. hogy nem folytatható itt ez az évtized úgy, ahogy sok ellé- pegetett előtte. Megismerte jó korán a terveket s attól kezdve a maga szerény-komótos módján nyugtalankodott. A kicsi, ősz ember most is efölött meditál lakásának tiszta, kicsi szobájában. — Igaz-e, sok bölcsesség nem kellett hozzá,, hogy lássuk a végét. Nagy mű jön, sok családdal, sok gyerekkel. A mi iskolánk nemcsak ütött-ko- pofct, de igen szűkös is. — S éz csak a battai igazgató gondolata volt? — ügy látszik, mert kívülem senki sem ügyelt rá — Fő, hogy szóba került. — És levélbe. írtam én a járástól az újságig mindenhová. De válaszolni mindenki elfelejtett. Míg aztán elment az '( utolsó levél, a Központi Bi- zottsághoz. Na, mondom, hí J ez sem segít, már csak a cso- da jöhet. Erre megjött a pe- | csétes válasz! \ A válasz ez: „tesz új iskola sonemedtn, üomsodon, Szentendrén és Taksonyban van kihelyezett osztályunk, de Budapesten is tanulnak levelezők. A XIV. kerületi, Egressy út 72-ban . három első osztályunk van, de további osztályok szervezésére is lehetőség nyílik. Javasoljuk, hogy a főváros közelében lakó tanulni vágyók az Egressy úti lehetőséggel éljenek. — A felsorolt kihelyezett osztályok a megye nyugati, délnyugati részén vannak. Milyen lehetőség van a megye más tájain lakó tanulni vágyók részére? — Bármely városban, községben hajlandók vagyunk kihelyezett osztályt szervezni, ha legalább harmincöt tanulóra számíthatunk. Annyi kell csupán, hogy a különböző társadalmi szervek, vagy akár maguk a tanulók alakítsanak, szervezzenek tanulócsoportokat, s jelentsék be a kihelyezett osztály szervezésére irányuló óhajukat. — Milyen eredménnyel működnek a már meglevő kihelyezett osztályok? — Elmondhatjuk, hogy ál- .tálában beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Vannak egészen kiváló osztályaink isi, mint például az alsónémedi I- osztály, amely dicséretet érdemel. Ezenkívül természetesen mindenütt vannak jó tanulók, akiknek szorgalmát, igyekezetét megfelelő érdemjegyekkel jutalmazzuk. Mivel a már működő osztályok körzetében élő dolgozókat feltehetően érdekli, agt is megkérdeztük, hogy milyen osztályok .vannak ,a félsorolt helységekben. Budapesten tehát három első osztály. Szentendrén és Taksonyban II. osztály, Alsónémedin pedig első osztály működik. Ezeken a helyeken most szervezik az újabb első osztályokat, tehát ismét lehetőség nyílik a középfokú kertészképzésre. (n. i.)
