Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

«TT

ütem

wJCirim*

1964. MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK

A családi tűzhely melege

Távoli rokonomat fedeztem fel a májusi menetben, egy nemrég leszerelt fiatalembert. Ifjú feleségével a kar- jáu, ünnepi ruhában, a zászlót magasra emelve vonult el a dísztribün előtt Csodálkoztam, mert a menet élén az egyik fővárosi nagyüzem neve állt a táblán, az én Sanyi barátom pedig tavaly ilyenkor meg az egyik Pest megyei tsz tagja volt.

— Mit szólt apád, hogy otthagytad a tsz-t? — kérdeztem tőle, mert tudom, hogy amikór utoljára találkoztunk, még együtt, odahaza volt a család, s arról beszélgettünk, milyen szépen kezd talpraáll- ni a helybeli tsz. „Mondta, hogy ne jöjjek, dehát nekem aztán igazán nem parancsol” — válaszolta, s szűkszavúan csak annyit mondott, hogy összeveszett a brigádvezetőjével, azért jött el üzemi munkásnak. Később a szokvány „mi újság”-ra elmondta, hogy a húga férjhez ment a község egyik iszákosságáról közismert emberéhez, már gyerekük is van, kéthónapos. A házasság rosszul sikerült, a kicsi ott van a nagymamánál, s húga, amikor hazamegy, örökké panaszkodik, hogy rosszul élnek. „Nem világosították fel, hogy milyen ember, akivel összeköti a sorsát?” — kérdeztem. „Dehogynem — válaszolta —, anyánk szegény majd kisírta a szemét, próbálta lebeszélni, hiába. Lehetett is annak beszélni! Csak ment a saját feje után."

Van abban valami elgondolkodtató, ahogyan a családok élete, sokszor egyik pillanatról a másikra, megváltozik, Milyen gyakoriak ezek a változások mostanában! Egyike- másika persze együttjór az évek múlásával, miként az is, hogy a lányból asszony lesz, az anyából nagymama, az apából pedig öregember, aki nem parancsol senkinek, legkevésbé saját gyerekének. A legkisebb közösség, a család életében vannak azonban olyan változások is, amelyek nem szüiks égszerűek, s pusztán azért következnek be, mert a gyerek a saját feje után megy. Bizonyos fokig még ez is jó, mert az önálló cselekvés készsége hasznos, szükséges. Aki nem képes rá, nem lehet teljes értékű ember.

Csak az elszakadást nem lehet megbocsátani. Azt, ha a gyereknek többé nem fontos a szülő véleménye. Ha kapcsolata a szülői házzal formálissá válik, s a szülők azt érzik: feleslegessé váltak gyerekük életében. Pedig még itt vannak, szólni szeretnének, s nincs nagyobb vágyuk annál, hogy élétüknek sokszor nagy áron, keservesen megszerzett sokféle tapasztalatát átadják

annak, aki szívüknek legkedvesebb, akinek minden lépését vigyázni, életútját jól egyengetni szeretnék, s nap mint nap rájönnek, hogy amit mondani akarnak, bármi legyen is az, egyáltalán nem fontos, a közöny néz rájuk vissza, s érdeklődés helyett az ásító unalom gyerekük arcán.

Mentség persze bőven akad. Ma egyre kevesebb azoknak a „gyerekeknek” a száma 16 és 40 év között, akiknek fontos lenne a szüleikkel való eleven kapcsolat. Ha valamelyik munkatársa, főnöke vagy beosztottja ferde szemmel néz rá, az ember képes napokig lelkiismereti kérdést csinálni belőle. Ha az utcába új lakó költözik, igyekszik jó viszonyba kerülni vele. Olykor kínosan ügyel, nehogy rosszkedvűnek, mogorvának lássék, igyekszik a lehető legjobb színben feltűnni a világ előtt, tud udvarias lenni és együttérző, vidám, vagy meg- illetődött, mikor • mire van szükség a jó emberi kapcsolatok érdekében. Otthon aztán a szüleivel szemben sok esetben mindez megváltozik.

Ismerek közlékeny embereket, akikről tudom, hogy szüleikkel szemben bántóan zárkózottak, egyszerűen nem hajlandók beszélni az életük alakulásáról, vagy ha igen, legfeljebb úgy, hogy befejezett tények elé állítják a szülőket. Elveszik tőlük azt a jogot, amit a legtöbb szülő kötelességének érez: minden lényegeset tudni a gyerekéről, még akkor is, ha az kirepül már a családi fészekből. S ez a vágy nem valamiféle öncélú kíváncsiság, bár jelen esetben ebben sincs semmi kivetni való, sokkal inkább segítő szándék. Sokszor elfeledkezünk arról, hogy az élet számos nehéz helyzetében a jó szó is segítség, az a jó szó, amit erkölcsi prédikációnak fognak fel sokan, s alig várják, hogy vége legyen, közben egészen másra gondolnak: hiszen amit hallanak, tudják már rég, éppen elégszer hallották s legfeljebb szánakozva mosolyognak a szavakon, s azon is, akitől hallják.

Tény, hogy az utóbbi húsz évben felnövekedett generációk általában faluhelyen is sokkal műveltebbek, iskolázottabbak szüleiknél. Amit könyvekből meg lehet tanulni, azt valóban jobban tudhatják. De tapasztalás dolgában az idősebbek messze megelőzik őket. Hogy mennyire, azt csak akkor kezdik majd csak igazán látni, amikor fölöttük is eljár az idő.

Egyesek közöttünk már ott tartanak, hogy csak akkor mutatnak tiszteletet a szülői tekintély iránt, ha időnek előtte elfogy a havi fizetés. Vagy amikor nősülés előtt _______________________/_____

J

ő kezdeményezés Maglédon

A háztáji árutermelést is bevonták a helyi ellátásba

A Maglód és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet mintegy 12 ezer lakos zöldség- ellátásáról gondoskodik az idén helyi felvásárlásból. Pintér Ertiő elnökhelyettes elmondotta, hogy az árumeny- nyiség biztosítására szerződést kötöttek az ecseri Törekvés, valamint a gyömrői Petőfi Termelőszövetkezettel. A szerződés értelmében összesen 2660 mázsa zöldségfélét ad át a két tsz a fÖldművesszővet- kezeti* kereskedelemnek, a szükséglet viszont meghaladja a háromezer mázsát.

— A különbözetet a háztáji árutermelésből biztosítjuk — mondja Pintér Ernő. — Az idén önálló munkakörrel felvásárlót állítottunk be, aki felkeresi a családokat, elsősorban a földművesszövetkezeti tagokat és eladásra termelt árujukat leköti. Háztáji áruátvételre boltokat is kijelöltünk. A múlt évben 400 mázsa vegyes zöldséget, 30 mázsa gyümölcsöt, több mint 30 mázsa mézet s közel 20 ezer tojást vettünk át a háztáji termelőktől. Bízunk abban, hogy az idén is biztosítani tudjuk

ily módon körzetünkben a szükséges árumennyiséget. Annál is inkább, mert 90 oeer forint vásárlási és értékesítési visszatérítést fizettünk ki tagjainlcnak a múlt évi gazdasági tevékenység után, ami azt jelenti, hogy a visszatérítéssel a termelők megtalálják a számításukat, megtérül számukra a piaci haszon, mert a szövetkezet részére átadott termény értékesítésére nincs semmi kiadásuk.

A gyümölcsfaápolás is egyik fontos tevékenysége a földművesszövetkezetnek. Erről Solti János, növényvédelmi felelős tájékoztat.

— A múlt évben 87 család házi kertjében végeztük el a gyümölcsfaápolási munkát, az idén kétszer annyi a jelentkező, 40 ezer termőfát részesítünk védelemben két brigádunkkal. Sokan saját kárukon tanultak, ugyanis ott. ahol nem végezték, illetve végeztették el tavaly a permetezést, igen gyenge volt a termés. Ennek tudható be, hogy az idén megduplázódott az ápolásba vont gyümölcsfák száma.

íd. k.)

áll az ember, s elvárja, hogy a lakodalom költségeit az öregek állják. Meg amikor új bútor kell, aminek meg kell lenni a föld alól is, s ki más segíthetne, miht az öregek. Hogy meg- szélidülnek akkor a pillantások, amelyek anyánk felé szállnak. Néha már simoga- tásra, csókra is futja, meg egy-két jól hangzó fogadkozásra, hogy „ezután majd másképp lesz”. S amikor teljesült a kívánság — bármilyen nehezére esett is teljesíteni a szülőnek —, a feledékenység köde borul a csókra, a simogatásra, a fogadalmakra. Majd csak akkor jók megint, amikor baj van, el kell helyezni a gyereket, panaszokat kell elsorolni sírva, azzal a biztos tudattal, hogy a szülői ház megértő és jó, jósága tovább tart, mint a legtöbb jóság.

Hajlamosak vagyunk ma- radisággal is megvádolni szüleinket. Ez a vád magyarázat és mentségkeresés is egyben. Mentegetőzés amiatt, hogy nincsenek közös problémáink, gondjaink velük. Az utóbbi években szinte megható látni, hogy az idősebb korosztályok milyen nagy igyekezettel próbálnak lépést tartani a korral, amelyben élnek. Sok mindent értenek is már, s emellett megérzéseik is kísértetiesen pontosak. Ez azért van, mert gyermekeiknél többet éltek át, jobban tudnak viszonyítani, összehasonlítani, tudják, hogy az emberi élet nem lakodalmasmenet. Tanulhatunk és kell is, hogy tanuljunk tőlük. Ehhez viszont az kell, hogy őszinte figyelemmel meghallgassuk őket, s cselekedeteiket szeretettel mérlegeljük.

A parasztcsaládok belső életrendje napjainkban igen nagy változásokon megy át. Eltűnik belőle mindaz, ami rossz volt, s megmarad, tovább fejlődik valamennyi szép vonás. De" ehhez egyebek között szükséges az is, hogy a családi tűzhely melegét óvják, s táplálják a szülők mellett a gyerekek.

Kovács Imre

Effy t**nr**k fölei

Ságvári Endre halálának 20. évfordulója alkalmából Pest megye úttörővezetői találkozót rendeznek a Dajos-forrásnál, május 17-én. Az úttörővezetők elviszik a találkozóra csapatuk zászlaját és minden felnőtt és ifivezető egy-egy marék hazai földet is visz a La- jos-forráshoz. A sok-sok egy- maroknyi földből virágágyást létesítenek — ezzel is adózva a fiatalon mártírhalált halt kommunista vezető emlékének.

A környék úttörőcsapatai elvállalták, hogyha elkészül a virágágy, felváltva gondozzák.

Újjáalakított patika

Pest megyében 40 pedagóguslakás épül

Pest megyében sok gondot okoz az, hogy a pedagógusok nagy része nem abban a községben lakik, ahol tanít. Az „utazó” pedagógusok ugyanis kevesebb időt' tölthetnek el iskolán kívül tanítványaikkal, s nem kapcsolódhatnak be a kijzség művelődési életébe sem.

A megyében ezért az idén negyven pedagóguslakás épül, közülük a legtöbbet, kilencet Dobáson, hatot pedig Aszódon építenek. A lakások túlnyomó része községfejlesztési alapból készül, de sok helyen jelentős összegű társadalmi munkával is hozzájárul az építkezéshez a lakosság. Az aszódiak például közel egymillió forint értékű segítséget ajánlottak fel a pedagóguslakások és az új iskola mielőbbi felépítésére. (MTI)

4

Átalakítják a szobi gyógyszertár épületét. Az év végére ^ elkészül az újjáalakított patika. Az emeleten a gyógyszerész kap szolgálati lakást

(Gábor Viktor felv.) í

I

__________________

J

ogos büszkeséggel — nagy tennivágyással

Az egész falu tudta, hogy ó győzött a ki mit tud vetélkedőn. Szerényen pironkodott, szemlesütve fogadta az elismeréseket. Este még átnézte a történelem leckét,, hátha másnap felel, az iskolában nem hivatkozhat a versenyre — tanulnia kell. Másnap az ötös osztályzat bizonyította, hogy nem bízta el magát. Az 53 és fél ezer fiatal közül, akik részt vettek ilyen és hasonló vetél.A\\\\\\\\\\Vv\\\\\\\VV\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V

MIÉRT?

Az elnök minden szavára figyeltek. Fontos dolgokat mondott, zárszámadás volt. Akadt, aki kevesellte a pénzt, de a többség úgy látta: ennél többet nem is várhattak az első évben. Már úgy látszott, minden különösebb vesződség nélkül ér véget a mai nap.

De nem így történt. Hazamenés előtt meg kellett választani még az ellenőrző bizottságot. Vezetőjének Gerencsért javasolta az elnök. Szavaztak vagy tizen mellette, ellene meg hárman. A többiek hallgattak. Már napok óta sustorogtak valamit a-\faluban Gerencsérről, hogy ilyen, meg olyan. Azt várták, hogy ma is elmondja valaki. Az elnök meg is kérdezte, miértbe hallgatás? Vagy mellette, vagy ellene, de nyújtsák már fel a kezüket.

— Te is láthatod, hogy azért hallgatnak, mert nem akarják, — kiáltotta el hátul magát a kis Varga.

— Kell a fenének! — kurjantott Illés, de behúzta nyakát, neftogy meglássák, ki volt.

— Le vele! — hangoskodott hátul egy-két asszony.

Egyszerre megelevenedett mindenki, a terem zúgott, az asszonyok csatarásztak, a férfiak morogtak. Az elnök csendet kért.

— Varga bátyám, maga azért ágál, mert Gerencsér rajtafogta kelmedet azon, hogy a zabot nem adta a lovaknak, hanem megetette a saját jószágával.

Egy pisszenés se hallatszott. Az elnök folytatta.

— Neked meg Illés, azért van utadba, mert háromszor kapott el feketefuvaron, Hogy megmondta nekem? Vezetőségi tag, kötelessége.

Az emberek kapkodták fejüket jobbra-balra. Hol az elnököt, hol a megszólítottat nézték. Néha egy-egy „ahá” is hallatszott. Volt, aki nevetett. Az elnök:

— Ne nevessenek, ez komoly dolog. ■ Vesszősné azért mond tücsköt-bogarat Gerencsérre, mert nyolc mázsa almát leszedett a közöséből. De Gerencsér elfogta, mert neki'kedves a mindenki vagyona. Még éjszaka is őrzi. Ezért nem akarják megszavazni? ,

Az asszonyok fellázadtak, a férfiak jó része is hangosan kiabált. „Ez tiszta beszéd! Miért nem így kezdték az elején?” — hangzott innen is, onnan is.

* Gerencsér utat tört magának, forrt benne a méreg, marta a sértettség. Megbántották. Az emelvényen azt mondta:

— Most már nem fogadom el, válasszanak mást!

Egy-kettőre köréje gyűltek< engesztelgették, biz’tatták is. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor szavazásnál minden kéz magasba lendült. Három ember volt csupán, aki zsebében, vagy ölében tartotta tenyerét.

Okuk volt rá.

Hankóczi Sándor

kedőkön, kevesen viselkedtek másként.

k

A kulturális szemlén fergeteges taps fogadta előadásukat. A függöny mögött ölelgették egymást és tánerp- perdültek örömükben. Már el is feledték, hányszor próbálták a jeleneteket, a rendező . hogyan méltatlankodott, mert sehogy sem sikerült jól mondani a "szöveget. Azután levonultak a színpadról, hogy most már mint nézők gyönyörködhessenek társaik szereplésében. A több mint huszonhárom- ezer fiatal közül, akik közreműködtek megyénkben a kulturális szemlén, talán egy sem fogalmazta meg magában a központi „szempontot”, mégis részese volt az általános műveltség emelésének, a materialista világnézet terjesztésének.

★

Királyréten százával gyűltek össze a diákok, az üzemi és falusi fiatalok: építették a KISZ-vezetőképző tábort. Ástak, rakodtak, téglát hordtak, mikor’ mit vártak tőlük.

★

Megyénkben amikor a legfontosabb kérdés volt a szőlőtelepítés, a megyei ifjúság részt kért a munkából. Most a legelők, rétek ápolására került sor — ezért a fiatalok vasárnapokon, szabad délutánokon segítenek a termelőszövetkezeteknek — hiszen legyen az bármilyen feladat, ha fontos, rájuk számítani lehet. Eddig háromezer kataszteri holdat tisztítottak meg és végezték el a műtrágyázást. k

Kimondani, hogy versenyeznek könnyű, de nem árul el sokat. A szám, — a falusi fiatalok közül majdnem hatezren vetélkedtek az elmúlt esztendőben a különböző szintű és jellegű versenyeken — azt mutatja: sok ifjú leli örömét a mezőgazdasági munkában is.

Az üzemekben számos ifjúsági brigád, exportbrigád kapott már jó munkájáért dicséretet, kitüntetést. k

Huszonegyezren tanulnak KISZ és más politikai tanfolyamon, nem szólva az állami oktatásban részt vevőkről. Színházba, moziba járnak.

Nem minden fiatal él igy a megyében sem. Nem mindenütt elég színes a KISZ-élet és sokan távoltartják magukat az ifjúsági szervezettől. Különösen a lányok húzódnak félre, azok, akik az iskola után otthonmaradtak, alkalmi munkát vállaltak, vagy még azt sem. A verseny sem egyformán lelkesít mindenkit. Vannak, akik nem a munkában, hanem csak a szórakozásban, a könnyebb életben keresik örömüket.

Akadnak ilyenek, de többen vannak, akik helyesen élnek, s ha formájában nem is követik mindig az előző nemzedék _ példáját, tartalmában nem vallanak szégyent, köz- megbecsülést vívnak Sei maguknak.

Ha a négy év munkáját mérlegeljük — ezt a következő néhány hónapban gyakran tesszük majd — nincs okunk csüggedésre. Az új KISZ-alapszervezetek, növekvő taglétszámuk, eredményes tevékenységük a bizonyíték erre. Legyen munkájuk olyan jelentőségű vállalás, mint a Dunai Cement- és Mészmű, vagy a Dunamenti Hőerőmű, a Dunai Kőolajfinomító KISZ- védnökséggel történő felépítése, vagy csupán egy-egy tsz társadalmi munkával való segítése, újítás' az üzemben, ösztönzés a jobb tanulásra — mind fontos.

Ezeket az eredményeket, sikereket foglalják majd össze szeptemberig a KlSZ-alap- szervezetók, amikor lezárul 'egy szakasz az ifjúsági mozgalom életében, amikor az eddigi munkát megvitatva, új feladatokat meghatározva a megyei küldöttértekezlet megszabja a további utat.

Ugyanez ismétlődik majd országosan is, amikor decemberben a KISZ II. kongresz- szusán számbaveszik a négy év munkáját. Ott, a sok-sok eredmény összegezése közben szó lesz megyei ifjúságunk erőfeszítéseiről is. Azért azonban, hogy még elismerőbben nyilatkozhassanak a megye ifjúságáról, a következő hóna-- pókban még fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb, jobban szervezett munkával, a hibák megszüntetésével készítik elő KISZ-eseink a kongresszust.

Sági Ágnes