Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

4 ‘"'ZJCiriap 1964. ÁPRILIS 12, VASÁRNAP J ' APANNI Takács Istvánná régen tehénfogattal baktatott a határba. Veszkődött a három holddal. 1950 óta a ceglé­di Lenin Tsz tagja. Kitüntetett dolgozó, üdült a Szov­jetunióban is, látta Moszkvát, a metrót, ahol ,,kaland­ja” is akadt. Amikor a mozgólépcsőről lelépett, meg­botlott és egy szovjet tiszt nyakába kapaszkodott. Tár­sai csipkedik is azóta. Azt mondják: Takácsné majd­nem elkelt a Szovjetunióban. Űjabban a Panni miatt gyűlt meg a baja. Mert a Panni nem lány, hanem — motor. Ilyet vett Takács néni. A motorozás már megy is. Az özvegyi ház ud­varát az eperfa körül már „felszántotta”, de a nyílt ut­cára még nem mert kihajtani, mert KRESZ is van a világon. A tsz-iroda előtt váltig hajtogatja az elnöknek: csak ne kéne megjelenni a vizsgán. A sok tupírozott, kontyos kisasszony, meg a fiatal tisztek majd kinevet­nek, hogy 60 éves koromban mire adtam a fejem. Fiatal lány közeledik egy robogón. — Itt a cimborája az enyémnek — mutat a robo­góra Takács néni. A lány az asszonyhoz jött. Leülnek egy padkára. A fiatal a KRESZ-re tanítja az idősebbet. Az meg izzad, kötényébe törli homlokát. Az elnök bíztatja: — Fog az menni, Takács néni — majd hamiskásan hunyorít: — Ügy hallottam, most egy idős tiszt fog vizsgáztatni, ha jól tudom — özvegy ember. Takács néni arca felderül. Hirtelen a lányhoz for­dul: — Te tupíros! Add csak ide azt motort, hadd tré­ningezzek. Galgóczi Imre ÍZELÍTŐ - A LEGUTOLSÓ DIVATBÓL Kedves Honfitársaim! Azt tartja a magyar köz­mondás, hogy: „az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”. Ti idéztétek nekem ott, új hazá­tokban, tíz-tizenkét, tizenhat- ezer kilométerre az óhazától, akik negyven, tizennyolc, de legalábbis nyolc év óta éltek távol szülőföldünktől, hogyan felejthetném el én, aki mind­össze öt hétig voltam távol a kis Magyarországtól, hogy fel­keresselek benneteket? (Elné­zést kérek azoktól, akikkel nem ittunk pertut: az egysze­rűség kedvéért, amikor többes számról van szó, mindenkit te­gezek — nemcsak a statisztika kedvéért, hanem, mert barátok között így szokás.) Csakhogy én olyan. ígéreteket tettem, amelyeket lehetetlenség betar­tani. Külön-külön megígértem minden új barátomnak, hogy hazaérkezésem után írok. Hogyne ígértem volna meg, amikor mindegyiktek a szí­vemhez nőtt, nehéz volt az el­válás és a búcsú perceit csak az könnyítette meg, hogy van még posta a világon, amely el­viszi a barátok sorait a világ túlsó végére, azaz a déli félte­kére is, nem kell örökre elsza­kadnunk egymástól. Aztán, amikor idehaza számbavettem újdonsült barátaimat, kide­rült, annyian vannak, hogy le­hetetlenség mindegyiküknek azonnal levelet írni. Hat-nyolc hétig is eltarthat, amíg sze­mélyes levélben, amelyet véd a postai titok is, tovább ápol­hatom a kapcsolatot minden új barátommal. Annál is inkább, mert régi barátaim, akik itt­hon élnek, Magyarországon legalább annyira kíváncsiak, hogyan élnék az odakinti ma­gyarok, mint az odakintiek a legújabb itthoni eseményekre. I ^gy hát válasszuk megol­dásnak a nyílt levelet, amíg sort keríthetünk más­fajta levelezésre. Ugye, nem haragusztok? Persze, hogy nem. Barátok között nincse­nek titkolt. Santiagóba üzenem, a Con­cor dia magyar egyesület tag­jainak: átadtam az üdvözlete­ket a chilei világbajnokságon szerepelt magyar csapat tag­jainak. Ök is köszöntenek ben­neteket: baráti fogadtatások­kal, biztatásotokkal sokat se­gítettetek nekik. Igazán saj­nálják, nem kerültek be a dön­tőbe, pedig sokan kölcsönkér­tek közületek, hogy a fekete­piacon megvegyék a döntőre szóló jegyet. Abban a re­ményben, hogy a magyar fiú­kat látjátok ott küzdeni, cí­merrel a szívük felett. Dehát hiába, akárhogyan is akartak, a középdöntőben, a csehszlo­vákok ellen nem volt szeren­cséjük. Talán majd a követke­ző VB-n lesz, és akkor a chilei magyarok végigszurkolhat­nak majd egy labdarúgó vi­lágbajnoki döntőt, magyarok részvéteiével — ha rádión ke­resztül is. Kedves Kollmann Bandi bá­tyám és felesége, született De- csényi Mária! Megbízatásuk­nak eleget tettem és ettem egy jó magyaré« vacsorát Budapes­ten, a Kulacs Étteremben. Na­gyon jól esett, a szakács iga­zán szívvel főzte — ha jövőre eljönnek hozzánk, majd meg­látják, hogy eljegyzési vacso­rájuk óta, több mint húsz esz­tendeje sem romlott a koszt. És magyaros vendéglátásban sincs hiány. Azért drukkolok, vajon meg tudom-e ismételni, amit maguk nekem Santiagóban és Valparaisóban nyújtottak. Igaz, az ételek chileiek voltak — sok hal, sőt némi kagyló- félék, de a vendéglátás hazai. Itthoni rokonaiknak és bará­taiknak átadtam az üdvözlete­ket. Sokat nézegetem az emlé­kül kapott chilei fényképalbu­mot. Chile szép ország és nem megy ott rosszul a sorsuk. Persze, a mi közös szülőhazánk azért mindhármunknak job­ban a szívünkhöz nőtt. Ha azonban már úgy alakult a sor­suk, hogy másfél évtizede ti­zenhatezer kilométernyire sza­kadtak innen, találják meg ott továbbra is a boldogulásukat. De azért persze, ne másítsák meg tervüket és jöjjenek el jövőre Magyarországra, leg­alább látogatóba, egy-két bol­dog hónapra. Látogatásuk idő­pontját levélben időben közöl­jék, hogy asztalt foglalhassak a Kulacs Étteremben. Menü, ahogyan megbeszéltük: kolozs­vári töltöttkáposzta, csirke- paprikás, vargabéles, és ter­mészetesen, szürkebarátot iszunk. K edves Roberto! Azazhogy, Robi barátom, dehát te nyolcéves korodban kerültél el tőlünk, s így jobban hall­gatsz spanyolul a nevedre. Amióta 1960-ban itthon jártál, nincs különösebb újság, leg­feljebb az, hogy -sok városra és Budapest néhány városne­gyedére nem ismersz rá, any- nyit változott. Előnyére, ter­mészetesen. A kért magyar nyelvű könyveket postára ad­tam és hozzá ráadásul néhány népdalt is, lemezen. Tudod, a gyerekek miatt Ök már csak néhány szót beszélnek ma­gyarul, de a zenénket majd így is megértik. És hátha ked­vet kapnak a magyar nyelv tanulására is a Dankó-nóták hallatára. Ha nem? Akkor is hozd el őket legközelebb, ha majd módod nyílik egy újabb látogatásra. Megmutatom ne­kik az Alföldet ahonnan a nagypapa, a Te boldogult édesapád útnak indult a mun­kanélküliség elől — hogy él­nek ott az emberek mostaná­ban. Majd Te tolmácsolsz, ne félj, megértjük majd egymást a gyerekeiddel is. Uruguay fővárosába, Monte - videóba üzenem a Magyar Kul- túrközpont vezetőinek: a húsz év előtti kiadványokat átad­tam a történészeknek, akik nagy becsben tartják és ta­nulmányozzák őket. Fiatal történészek kezébe kerültek a dokumentumok, amelyeket két évtizeden keresztül őriz­tek, várva az alkalmat, hogy hazaküldjék őket, Magyaror­szágra. Akik most meghatot- tan olvassák ezeket a kiad­ványokat, hogy felhasználják történetírói munkájukban, a magyar nép becsületének vé­delmében, gyerekek voltak még azokban az időkben. És most, érett fővel, nemzeti büszkeségüket, egészséges magyarságukat táplálja a tu­dat, hogy honfi társaik, akiket az úri Magyarország földön­futóvá tett, s egy távoli föld­részre űzött, a nagy világégés- ben, amikor a vitézsújtásos hivatásos magyarok legtöbbje a gyújtogatókkal tartott, a vi­lág antifasiszta mozgalmaiban hozzájárultak a magyar nép becsületének védelméhez, ősz, munkában, küzdelemben ko­rán megrokkant barátaimnak üzenem: ha egyéni életük úgy is alakult, hogy távolról, idegenből nézhetik csák az itthoni változásokat, munká­juk kezenyomát viseli a mi világiunk. K ülön köszöntőm Monte- videóból Rosenfeld Györ­gyöt, az ottani demokratikus magyar rádió ugyancsak ősz hajú, de szívében fiatal ve­zetőjét. Köszönöm, hogy rá­dióadásukban, amelynek fenn­tartásáért nem kis áldozatot hoznak, köszönthettem az uruguayi magyarokat. Har­mincezer magyar hallgató ti­zenkétezer kilométernyire Ma­gyarországtól, nem kicsiny­ség. Elnézést kérek, hogy olyan rosszul és dadogva beszéltem — mentségemre szolgáljon, hogy itthon; több millió rádióhallgató előtt job­ban szokott menni. De, re­mélem, meghatottságom ment­hető, de legalább is érthető. S ha annyira fátyolos lett volna a hangom, hogy nem értették volna meg a kedves hallgatók, hadd ismételjem meg írásban is jókívánsá­gaimat: sok sikert, boldogsá­got, jó egészséget és bol­dog életet minden jó szán­dékú uruguayi magyarnak. És most Brazíliába kül­döm a postát. A világ leg-' szebbnek tartott városába, amelynek szépségét számom­ra a gyönyörű tenger, a fes­tői Cukorsüveg-hegy és a Corcovado hatalmas Krisz­tus-szobránál is jobban ba­rátaim jelentik. A kis Jorge, azaz Gyurika, aki mindösz- szet tizenkét éves, két báty­jával ellentétben már oda­kint született, s fényképét küldte ajándékba egy isme­retlen pajtásnak, az én kis­lányomnak. Az ellenfénykép rövidesen útnak indul, Zsuzsi már be is jelentkezett a fod­rásznál: ugye megérted, hogy egy tízéves budapesti kisr lány nem állhat csak úgy iskolából jövet, borzasán a lencse elé, egy fél világot átutazó fényképfelvétel cél­jából? Középső bátyádnak, aki még itthon született, de há­roméves korában került ki, elküldtem a magyar törté­nelmet, francia nyelven, mert portugál kiadást nem talál­tam, s azt mondta, hogy akkor legkönnyebben a fran­ciával boldogul. Legidősebb bátyádnak pedig, akivel együtt futballoztunk egy grün­den, amelyen azóta OTP- öröklakások épültek (jaj, csak azt ne kérdezd, mi az OTP, azt egy brazil gyereknek úgy sem tudnám megma­gyarázni), elküldtem vala­mennyi gyerekori játszótár­sunk jelenlegi címét. Kér­lek, figyelmeztesd Tomit, ne legyen türelmetlen» ha vala­melyiküktől sokáig nem kap választ: ez nem jelenti azt, hogy nem kívánják a régi barátságot ápolni, de vala­mennyiünk időhiányban szen­ved — sok gond van a gye­rekek nevelésével. G yimóthy Tamásnak . üze­nem, Sao Paulába: nyu­godtan hazajöhetsz, a feles­leges töprengés nem hasz­nál. Döntened kell, a a dön­tést az sem teszi könnyebbé, ha egy fél rumot töltesz a Coca Colába. Huszonöt éves korban még akkor sem ne­héz, ha mindent újra kell kezdeni. De kell. Nem szeret­ném, ha utólag szemrehá­nyást kapnék tőled, ezért írásban megismétlem, amit szóban már elmondtam: csak akkor gyere, ha elég erős­nek, érettnek érzed magad a szívós és céltudatos mun­kára. Ami keserűséget csa­ládi körülményeid gyermek­korodban okoztak, itthon el­felejtheted. Ehhez azonban Neked is sokat kell változ­nod. Egy estét beszélgettünk át Sao Paulóban: megma­gyaráztad, hogy odakint ez miért nem sikerült. Itthon talán sikerül, de nem sza­bad kockáztatnod, a saját ma­gad érdekében: azzal az el­határozással ülj hajóra, hogy sikerülni kell. És addig is, amíg nem indulsz útnak, vagy ha mégis úgy döntesz, maradsz, hallgass az idő­sebb, tapasztaltabb Sao Pau- ló-i magyarokra. Bennük megbízhatsz, ők, akik sokkal nehezebb körülmények kö­zött kezdték az életüket, meg­találták önmagukat és ha már itthon apád el is do­bott magától, egy nő ked­véért, ők segítenek benne, hogy Te is' megtaláld ön­magadat. Kérlek, add át valamennyiüknek üdvözlete­met. K edves Barátaim! Addig is, amíg mindenkinek, s az itt meg nem említet­teknek is külön-külön leve­let írhatok, zárom soraimat. Levelem nem minden dél­amerikai magyarnak, de min­den ottani magyar bará­tomnak szól. Nagyon-nagyon sokan vannak ott magya-j rok, akik távol élnek tő­lünk és mégis velünk, itt­honiakkal együtt örülnek a kis Magyarország sikerei­nek, eredményeinek. És mi, itthoniak velük együtt örü­lünk, ha azt halljuk: jól megy a soruk, megtalálták boldogulásukat egy más or­szágban, de hűek maradtak a miénkhez. Jól sikerült Vácott az OKISZ labor, illetve a Kis­ipari Szövetkezetek divatsza­lonjainak közelmúltban meg­tartott tavaszi divatbemutató­ja. A DCM étterme már jóval kezdés előtt zsúfolásig meg­telt. A bemutatott kollekció átfo­gó képet adott az ezévl tavaszi és nyári divatújdonságcfcról — a bikinitől a nagyestélyiig. A modellek közt ott voltak a nemrég Becsben nagy sikert aratott ruhák is. A közönség örömmel fedezhette fel, hogy a tervezők, az eddigiektől el­térően csak olyan anyagokat (használtak, amelyek az üzle­tekben is kaphatók. A .bemutatón _ megtudtuk; divat lesz a tavaszikabát anyagából készült szoknya és kalap. A kosztüm-kabátot a blúzzal azonos selyemmel béle­lik. A ruha hossza kicsit meg­nyúlt, fedi a térdet. A derék visszakerült eredeti helyére, a gombok újból kicsinyek. Vál­tozatlanul vezet az egybesza­bott princesz, illetve zsákruha, kicsit svejfolt formában. Köz­kedvelt lesz a pelerin szinte minden válfaja. A napimádók és campinge- zpk továbbra is hordhatják a közkedvelt bikinit — bár az egyrészes fürdőruha is divatos — és a nagymintás vagy csíkos könnyű vászonból, puplinból készült pantallót, tőle teljesen elütő egyszínű inigkabátkával. Délutánra könnyű, puha pasztellszínű szövetből, teri- lüszterből készülnek a kiskosz­tümök és ruhák, A szoknya egészen egyenes. A kosztüm­kabát egyik érdekessége, hogy a hát valamivel rövidebb az elejénél. Az estélyi ruhák anyaga sem. sokban változott Divat .a csipke, a domború mintájú fémszálas selyem és az azonos bélésű köpeny is. Egyre jobban, hódít a kalap, a hosszú kesztyű — nyári ru­hához is — a ruha anyagából készült virág és többsoros gyöngy. Az esten ízelítőt kaptunk a legújabb férfidivatból is. Ná­luk is a kÖhtíyetití, i/ékohyabb, sötét tónusú anyagok veszik át a vezető szerepet. A nadrág még mindig hajtóka nélküli, de a szára már egyenes. Mu­tatós a másszínű mellény. A Baloldalt: Puha gyapjú koc­kás anyagból készült kompié a kabát és a szoknya anyagá­ból készült a sildes sportsapka. A kabátot bársony gallér dí­szíti. A blúz fehér pikéből készült. Estélyi seflyemköpeny álló gallérral turbán formájú feke­te szalmakalappal. Baloldalt: Karton mintás biki­ni amit egyen vonalú ingkabáí egészít ki. Gyapjú kiskosztüm a mintás selyemből készült sálgalléros blúz azonos anyagú a kosz­tümkabát bélésével és a kalap­pal. (Mayer felv.) tervezők gondoltak az idősebb, teltkarcsú korosztályra is mindkét nemben. E törekvés a nézők egyetértéséivel találko­zott. A kellemes hangulatú, jólsi­került divatbemutató érdemei közé kell sorolnunk, hogy a tervezők által készített ruhák egyszerűek, ízlésesek, és min­den igényt kielégítenek. Az est sikereihez hozzájárultak a modelleket bemutatót manöke­nek és a műsort adó fővárosi művészek is. Megvételre keresünk üzemi, vagy arra átalakítható épületet, lehetőleg vasúthoz közel, vagy iparvágány lehetőséggel. Értesítést: Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja, gazdasági osztály, Vili., Ollői út 2—4. sz. alá kérünk. ÉRDEMES HÁZtNYULAT TENYÉSZTENI Az eddiginél előnyösebb feltételek melleit nevelési szerződést köthet a FULDMOVESSZÜ VETKEZETTEL! Átvételi ár: 2,20—2,00 kg sélyé nyelőknél kg-onként 14,60 H 2,60 kg feletti sétyd nyúloknál kg-onként 15,50 VI Kedvezmények: abraktakarmány AMami érem kamatmentes előleg, nagyüzemi felár. Egészséget, boldogságot kívánok minden becsületes dél-amerikai magyarnak éppúgy, mint minden kül­földön élő honfitársunknak: íVMM/WVVMMM/VWVVVVVVWVM/vyvVVVVWMíW Pintér István Ungvár Mária

Next

/
Thumbnails
Contents