Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

1964. Április 12, vasárnap ‘‘%fCíiiap Emberek és módszerek m cujrinos oreg^e l Ezernyolcszáz ember, két vagy iiárom műszakban, ezer­nyi gond, probléma, gyáregy­ségek az ország minden ré­szén, Komáromtól — Győrig, ez jellemzi a Lehfonó- és Szö­vőipari Vállalat központi gyáregységét, ismertebb — és régi — nevén: a Budakalászi Textil-műveket. Az egy éve végrehajtott átszervezés fel­borított mindent, ami megszo­kott volt, szinte élőiről kellett kezdeni mindent. És ez az új­rakezdés — a gazdasági ered­ményeket tekintve — már je­lentős eredményekkel járt. Az emberekkel azonban nehezebb boldogulni. És e tekintetben kell most a vállalat gazdasá-, gi vezetőinek és kommunistái­nak egyaránt megtalálni a folytatást. Szándék és fegyelem A szándékok tisztességében semmi okunk kételkedni. Mégis: szándék és megvalósu­lás között sok a különbség. Viták, félreértések, apró, vélt sérelmek nehezítik a munkát, veszik igénybe feles­legesen az emberi energiát, ahelyett, hogy minden erőt a közös szándékok, közös megva­lósítására összpontosítanának. Százhárom kommunista dol­gozik a központi gyáregység­ben. Olyan mag ez, amelyre támaszkodva mindent megle­het n e oldani. A feltételes mód azonban ma még indo­kolt: nem sikerült megtalálni a sajátos eszközöket, s a válla­lat párttitkára, Huszár elv­tára szerint: „Hiányzik az alap­szervezetek önállósága”. Ez valóban így van. De hiányzik más is: az alapve­tő fegyelem érzése a pártta­gok egy részéből. Ugyanakkor: sok a panasza gyáron belül uralkodó hang­nemre. Goromba szó, indoko­latlan felfortyanás borzolja az emberek idegeit, nehezíti a munkát. Ha ez ellen — joggal — fellép a pártszervezet, nem minden esetben kap a gazda­sági vezetéstől kellő megértést. Az üzemvezetők nemegyszer elfelejtkeznek a pártalap- szervezetekről. Ahelyett, hogy segítségüket kérnék, alapvető dolgokban nem informálják őket. Ebből ideges érzékeny­ség származik, olyan állapot, amelyben különben közömbös szavak is sértő élt kaphatnak. A járási pártbizottság titká­ra — Piskátor elvtárs — és ipari felelőse — Fodor elv­társ — rendszeresen foglal­koznak az üzemmel. Segítsé­gük olyan erő, amelyre tá­maszkodva a pártszervezetnek — a három alapszervet al­kotó kommunista kollektívá­nak a jelenleginél előbbre kellene tartania. Hogy ez nem így van, annak okai bonyolult szövevényt alkotnak. Bonyo­lultat — mint maga az élet. A bonyolult szövevényből csak úgy lehet sikeresen utat tömi, ha — mint ez már az elmúlt hetekben néhány do­logban bekövetkezett — az ami elválaszt helyett azt ke­resik az érintettek, ami — összeköt! A dolgok nagyságrendje A munka alapvető feltéte­le, hogy megszabjuk a dolgok nagyságrendjét. Elválasztva a lényegest a lényegtelentől, kü­lönbséget téve fontos és ke­vésbé fontos között — csakis így lehet eredményekre jutni. Mégis: a pártszervezet mun­kájában túl sok még az apró, lényegtelen kérdésekkel való foglalkozás. „Túlzott jelentő­séget tulajdonítanak a munka adminisztrációs részének — mondja Piskátor elvtárs — s nem érzik kellő súllyal, hogy a munka tartalmi részének értéke nem ezen múlik. Hu­szár elvtárs, háromnegyed éve került a vállalathoz, előbb mint pártszervező, majd — január óta — mint párttitkár tevékenykedik. Maga is látja, munkájában sok még a kez­deti nehézségi az irányításban sok még a zökkenő. — A kap­csolat a gazdasági vezetéssel még -nem alakult ki, bár ja­vulás már van — mondja. Az érem másik oldala viszont az, hogy a gazdasági vezetés — értve ezalatt a vezérigaz­gatótól és a műszaki igazgató­tól az üzemvezetőkig minden­kit — nem tulajdonít min­denkor kellő fontosságot a mozgalmi szervek munkájá­nak, nem minden esetben ér­tik meg, hogy eredményes ter­melőmunkát csakis e szervek­kel összefogva biztosíthatnak. Mindkét fél céljai azonosak: többet, jobban dolgozni. Nem lehet vitás, hogy most már túljutva a félreértéseken, meg kell találniok a közös nyelvet is, s e közös nyelven szólni azokhoz, akik lenn, az üzem­részekben irányítják és vég­zik a napi apró munkát. E közös nyelv megtalálásá­hoz megtörténtek oz első lé­pések. A haladást azonban gyorsítani lehet és kell is. Még több megértést és támo­gatásit kérhet és várhat a kommunista kollektíva ebben Karvaly elvtársitól, a műszaki igazgatótól, aki tapasztalt, te­hetséges vezető, s a korábbi, illetve mostani gazdasági eredmények is mellette szól­nak. Érték sérelmek, s volt közöttük olyan is, amely görcsbe rántotta magatartá­sát, befelé fordult, mint a vé­dekező sün, csak tüskéit mu­tatta kifelé. Tehetsége és az elért eredmények mindennél jobban érvelnek amellett, hogy nincs szüksége az ilyen alapállásra, arra sem, hogy jó és helyes elképzeléseit olyan módszerekkel valósítsa meg, amelyek azokat visszájákra fordíthatják. A jót olykor rosszá teheti a kellően meg nem választott módszer! És erre, mint tapasztalt kommu­nistának, gondolnia kell! A pártszervezet és a gazda­sági vezetés ténykedésének pozitívumai nem, minden eset­ben találkoznak. A negatívu­mok azonban elkerülhetetle­nül összeütköznek. Érdekes el­lentmondás ez. Oka az em.be­Felhívóssol fordul a község lakosságához a Gödöllői Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat, hogy az alábbi szakmákban a lakosság megrendelésére munkát vállal: kőműves, ács, tetőfedő, padlóburkoló, festő-mázoló, bádogos, asztalos, üveges. Vállalja továbbá családi házak építését, átalakítását, átépítését, tatarozását. A lakatos, víz- és villanyszerelő részlegek megalakítása folyamatban van, s rövid időn belül ezekkel a szakmákkal is a lakosság rendelkezésére áll. Vállalati központ és telephely: Gödöllő, Szabadság út 26. Telefon: Gödöllő 169. rekben és módszereikben ke­resendő. Forma és tartalom A gyáron belüli mozgalmi munka nem könnyű. A há­rom műszak, az átszervezés okozta elkerülhetetleri válto­zások, az a máig is megol­datlan ellentmondás, hogy míg a többi gyáregységnek külön vezetői vannak, addig a központi gyáregység vezetői egyben az egész országos vál­lalat irányítói is, megnehezí­tik a munkát. A pártalapszer- veaetek még nem találták meg sajátságos eszközeiket, módszereiket, így tevékenysé­gükben több a formalitás, mint a tartalom. Agitációa csoportjaik még nem működ­nek, munkaterveik is először csak ezekben a hetekben ké­szültek el. A vezetőségek munkáját még nem támogat­ja kellő aktivitással a tagság. A munka tartalmi megjaví­tásának módozatait kell ku­tatnia Huszár elvtársnak és segítőtársainak, átfogóbbá kell tenniük tevékenységüket, fél­retéve a lényegtelen problé­mákat, amelyek ma még gátló erőként hatnak. A vezetők egymás közötti kapcsolata nem kis ügy. Kihatásában nem egy vagy két fernber ügye, hanem az egész gyár kollektívájáé, kisugárzása nemcsak néhány ember mun­kájára van, hanem a nagy egészre! A jó vezetés egyben — példamutatás. A rugalmas és nem visszahúzódó vezetésre felülről kell példát mutatni az alapszervezeteknek, de az üzemvezetőknek is. Az al­sóbb szintű vezetés akarat­lanul is másol. Vigyázni kell nagyon, vajon mit és ho­gyan vesznek át, illetve mit vehetnek át! Az eszmé­nyi az lenne, ha csak a jót. Ez elérhetetlen. De megkö­zelíteni az eszményi állapo­tot: nemcsak lehetőség, ha­nem parancsoló feladat! Ezt annál inkább is hangsúlyoz­ni kell, mert — Huszár elv­társ szavaival élve — „az em­berek egymáshoz való viszo­nya sem alakult még ki, minden a változás állapotában van”, vigyázni kell tehát, mi csontosodik meg, azaz mi épül be a vezetés irányító szálaiba. Keresni kell a közelebb ke­rülés módozatait, úgy is, hogy megvalósítják terveiket, s csoportos beszélgetéseket szerveznek, ahol a vezetők baráti eszmecserére ülnek össze tíz vagy húsz mun­kással, egy-egy partival, vagy több parti küldötteivel. De úgy is, ahogyan a járási tit­kár, Piskátor elvtárs java­solta; fehér asztal mellett. A közelebb kerülésnek is — mint mindennek — két olda­la van. Nemcsak várni kell arra, mikor nyújtják a veze­tők a kezüket, hanem a veze- tetteknek is ki kell nyújtaniuk kezüket! És itt még bizony sok a pótolni való. Segíteni, vagy csak bírálni? A pártalapszervezetek ve­zetőségének magárahagyatott- sága nemcsak a vezetőség hi­bája, hanem a tagoké is. Az a helyzet, hogy a párttagok egy része — s ez áll a pár- tonkívüliekre is — a kényel­mesebbet választja. Bírál, okkal szóvá teszi a munkfe fo­gyatékosságait. De amikor a fogd meg-re kerül a sor, amikor tenni kellene, segíte­ni, távol marad. A járási pártbizottság pél­dáját adja annak, hogyan kell bírálni, de segíteni is! Ezt a példát kell követniük a gyáron belüli vezetőknek és beosztottaknak egyaránt, s nemcsak a mozgalmi vezetők­nek, hanem a gazdasági irá­nyítóknak is. Ne várják, hogy magától jelentkezzék a párt- szervezet, hanem kérjék, igényeljék jelentkezésü­ket, sőt, ennél is tovább me­hetünk: érezzék, hogy a kommunisták segítsége nél­kül csak fél munkát végezhet­nek. Sok a kényelmeskedés. El­szoktak attól az emberek, hogy többet is lehet és kell tenniük a szorosan vett gaz­dasági munkájuknál. — Nincs időm rá — sokszor ilyen vá­laszokat kapunk, mondja Hu­szár elvtárs. — Kifogásokat keresnek sokan, s van olyan párttagunk, aki fél éve volt utoljára taggyűlé­sen. A következetes munka és felelősségre vonás frontát­törést kell, hogy eredményez­zen a közömbösökkel, ké­nyelmesekkel szemben.' De eh­hez az kell, hogy — például — a kommunista gazdasági ve­zetők mindannyian egyfor­mán viseljék a terheket, ne legyen közöttük olyan, aki ki­vonja magát a munkából, nem vesz részt a tovább­képzésben, sőt — még a tag­gyűlésekre sem jár el. „Vi­szonyunk a kölcsönösségre kell, hogy alapozódjon” — mondja Karvaly elvtárs — „mi mindenkor szívesen kell, hogy segítsünk, s néhány kér­désben már van is jelentős javulás”. Az akarat tehát nem hiány­zik egyik oldalon sem. Ennél azonban már tovább kell jut­ni, aprópénzre váltani a szándékokat és terveket. Pél­dául műszakokra építeni a pártoktatást. Többet törődni a nőkkel, hiszen a dolgozók zö­mét ők alkotják, sajátos prob­lémáiknak a kellő helyet kell ■megkapniok a mozgalmi szer­vek, de a gazdasági vezetés tevékenységében is. Életet vinni a pártcsoportok tevé­kenységébe, még, olyan áron is, hogy új embereket kell megbízni a bizalmi faiadatá­nak végzésével. A gazdasági vezetésnek abban kell segít­séget adnia, hogy a két- és három műszakok miatti „ug­rálást” lehetőleg kiküszöböl­jék; tényleg lehetetlen hely­zetet teremt, hogy a pártcso- iportok képtelenek rendesen dolgozni, mert tagjaik egy ré­sze havonta más-más mű­szakbeosztásba kerül. — Itt a gyárban találják meg az emberek azt, amit ke­resnek, s ne más üzemek felé tekingessenek — mondja Hu­szár elvtárs, de ennek meg­teremtéséhez a pártszervezet­nek is nagyobb kezdeménye­ző készséggel, több aktivitás­sal, kiszólással élve lerázha- tatlansággál kell hozzájárul­nia. Több bátorságot, a jogok­kal való magasabb fokú élést kívánja meg az előbbre hala­dás, s ezt a kommunistáknak, vezetőiknek látniok kell. . Igény és őszinteség Az Országos: Lenfonó- és Szövőipari Vállalat tevékeny­sége népgazdasági szinten ■ is fontos, jelentős. Termékeik nagy része exportra kerül, ugyanakkor a belföldi piacra is mind nagyobb választékban adnak tetszetős termékeket. A központi gyáregységnek — te­hát Budakalásznak — kulcs­szerepe van a vállalat ered­ményes tevékenységében. Ép­pen ezért fontos, hogy az át­szervezés után egy esztendő­vel ne csak a termelőmunka lépjen előbbre — mart ez már eddig is sikerrel járt —, ha­nem az emberekkel való törő­dés, az emberek formálása is. Az igény a vezetők részéről már megvan erre, s kell, hogy meglegyen az üzemrészekben is, az ott dolgozók között. Az igénynek őszinteséggel kell •párosulni,- olyan őszinteséggel, amelyet nem tévesztenek ösz- sze a gorombasággal, a nyer­seséggel, de a visszahúzódás­sal, a sértődéssel, az én in­kább hallgatok furcsa alapál- lásávál sem. A vállalat tehet­séges vezetőgárdája jelentős eredményeket tudhat maga mögött. A súrlódások és viták lényegében jelentéktelen, for­mai kérdéseken csiholódtak, s nem lényeges, tartalmi prob­lémákon. Ez a biztosítéka an­nak, hogy rövid úton végezni tudnak a még fennálló ne­hézségekkel, s nemcsak a ne­gatívumok, hanem a pozitívu­mok is minden esetben fedni fogják egymást. Az igénnyel párosult őszin­teség az egyetlen lehetséges alap — bátran kimondhatjuk: kommunista elvi alap — a to­vábbi lépéshez. Ez a továbblépés nemcsak a vállalat gazdasági eredmé­nyeit növeli, hanem új embert is formál Budakalász festö- déjében és kikészítőjében, az irodaházban ugyanúgy, mint Vörös és Reketye elvtársak beosztottai között. Ezt az új embert — szocialista ember­nek nevezzük. Mészáros Ottó Kinyitotta a kis kreden- cet, amelyben ásított az üresség. Talán csak három fazék állt a polcon. Az erűk­ben zsír. özvegy Falucskai József né mutatja: — Látják, idáig jutottam. Valaha én adtam és most nekem adnak. Hol az egyik, hol a másik szomszéd szán meg valamivel. Reszkető kezével vissza­süllyeszti a kis fazék zsírt a szekrénybe, de a panasz továbbra is dől belőle: — Száztizenhét forintot kapok az uram után. Száz­ötven lenne, de abból von­ják le a tüzelőt. A szom­szédasszony ebből hoz ne­kem mindennap tejet és ke­nyeret. A parányi, köves helyi­ségben, hogyan is fér meg ennyi szomorúság? Mert szo­morú itt minden A nyolc­vanhárom éves özvegy is szüntelen azt sóhajtja: — Miért öregedtem meg? Miért kell ilyen magánosán élni? Gyereke soha nem volt. Azaz, két kislányt magá­hoz vett a háború alatt. Az egyik visszament a szülei­hez, a másik most Argen­tínában orvos. Gyerekei, van­nak. Küldi róluk a fényké­peket, de ajándékot soha... Pedig ha tudná, hogy meg- mentőjének a hideg kövön még pokróc sem jut meg­rokkant lába alá. A református templomtól néhány lépésnyire áll Kiss Sándor kívül-belül kopottas háza. Rozoga kapuja zárva. — Fát vág valahol az öreg — véli Földi Istvánné, a szomszéd. — Kellenek neki a fillérek is. Százötven fo­rintból nem lehet megélni! Ünnepen én adtam neki ebédet. Néha kimosom szegé­nyes holmiját is. Olykor mások sem feledkeznek meg róla. Hetekig nem bírt Kiss bácsi az örömével, amikor csomagot kapott karácsony­ra. Még a nevem is ráír-* ták »emleget, le. — Hogyan juthattam pórit én a nő­tanács eszébe? Az sem fért a fejébe, hogy az úttörők múltkoriban meg­látogatták. Honnan tudják, hogy élek? — kérdezte minduntalan. Hány olyan öreg tengő­dik Gyomron, mint Kiss Sándor bácsi, vagy özvegy Falucskai Józsefné! Se gye­rekük, se támaszuk, csak szomszédjuk, jószívű isme­rősük. Élnek, mert nem jött még el az idejük, de szomo­rúak, nyűgnek érzik a mim dennapi virradatot és sóha­juk tölti be alkonyuló nap­jaikat. Azt egyik sem sejti, hogy mostantól kezdve sorsuk köz­ügy Gyomron. Névszerint senki nem tudja, hogy ki kezdte, csak annyit: a kom­munisták. Pénz még nincs. Anyagi fedezet sehol. Se bútor, se edény. Semmi. Csak ötlet, terv. És szeretet. Ebből va­lósítják meg az öregek nap­közi otthonát húsz-harminc öreg számára. A járásban ók gondoltak erre először, de nincs még ilyen a megyében sem. Napközi otthon, ahol fűtött, világos szoba várja majd őket. Lesz rádió, televízió, tár­sasjáték, meleg ebéd és csak aludni térnek haza magános szobájukba. Ha a vasutasok is beleegyeznek — márpedig miért ne egyeznének bele —, szakszervezeti székházukban rendezik be a napközis szo­bát, ahol esténként a vasuta­sok élik klubéletüket. De miért álljon nappal üresen a helyi­ség? És miből lesz pénz? Az úttörőház igazgatója a gyerekek nevében már ígérte: hulladékgyűjtésből ötszáz fo- rontot adnak évente. Lehet, hogy többet, de ennyit bizo­nyosan. A nőtanács elnöke, Novak Manci.néni ezer forintot aján­lott fel a nőtanács rendezvé­nyeinek bevételéből. A Vasipari Kísz-raek egy rádiója vár kiselejtezésre. Meg lehet javítani, azt adják át az öregeknek. A járási tanács örömmel támogatja a kezdeményezést. A megyei tanács is mögöttük álL Akiad, aki eddig csak okos javaslatával segített, de arra is bőven szükség van! Készít­senek pontos költségvetést. Állítsanak össze bizottságot, amely kidolgozza a tervet, természetesen nagyon sürgő­sen. Az orvos hetente kétszer ellenőrzi majd a napközisek egészségét. Lehetne a különböző válla­latoktól elkérni elavult búto­raikat — ajánlja valaki. És az egyik ktsz máris kész a válasszal: húsz széket adnak. Van azonkívül asztal, polc, amiból szintén lehet valamit összehozni. Ezernyi ötlet, jó szándék. A bizottság még nem műkö­dik; A pontos, szigofú költség- vetés sem készült el. Csupán annyi történt, hogy megmoz­dult a község. Talán saját édesanyjukra gondolnak, vagy arra, hogy egyszer mindany- nyian megöregszünk? Ki ennek a megmondhatója. Mondja meg például valaki, mire gon­dolt Liptai Irruréné, amikor a napközi megvalósításáról szóló értekezleten végig csendben ült: Már 'a vitát is lezárták, amikor felpattant székéről és a hirtelen keletkezett csend­ben bejelentette: — Odaadom az egész ebéd­lőbútorom! Ezerkilencszázhatvannégy áprilist írunk. Gyomron is ép­pen úgy kinyitnak az üzletek, munkába igyekeznék az em­berek, vetnek a határban, mint máskor. De hiszen ez természetes. Gyömrőn is csak egyszerű hétköznapok vannak, éppen olyanok, mint másutt. Sági Ágnes A víz vonzása (Horváth László felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents