Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

MCCl’EI '^Miríafí 1964. ÁPRILIS 9, CSÜTÖRTÖK A TÉLI TANFOLYAMOK TANULSÁGAI VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Kétszáz ipari tanuló vetélkedése Kidolgozták a kétnapos találkozó részletes programját Vác utcáin már megjelentek a színes, íves falragaszok, me­lyek tudatják az érdeklődők­kel, hogy április 10., és 11-én itt rendezik meg a helyi ipari tanulók ■ szakma kiváló tanu­lója címért folyó megyei ver­senyét. A Pest megyei Tanács ipari osztálya részéről Harangozó Lajos irányítja az előkészüle­teket. A Váci Városi Tanács megbízásából Pucher Gyula osztályvezető segíti a sok irá­nyú munkát. A verseny ünnepélyes meg­nyitására 10-én délelőtt fél ki­lenc órakor kerül sor a városi tanács dísztermében. Ezt kö­vetően a résztvevők megko­szorúzzák a Konstantin téri szovjet hősi emlékművet. Fél tízkor a Vak Bottyán Múze­umban a Pest megyei ipari ta­nulók munkadarabjaiból ké­szített megyei kiállítást nyit­ják ünnepélyesen. Délelőtt 10-től délután 17 óráig kerül sor a szakmai gya­korlati versenyekre. Ez alka­lommal nyolc szakmában (asz­talos, kőműves, lakatos, mű­szerész, női szabó, szobafestő, mázoló és villanyszerelő) vetél­kednek a helyi ipari, szövetke­zeti és kisipari kategóriák leg­jobbjai. A női fodrászok gyakorlati munkáját szombaton délelőtt­re tűzték ki, a Dunai Cement­es Mészmű lakótelepén levő fodrászműhelyben. Ugyancsak 11-én, délután fél három órakor kezdődik egy műsoros divatbemutatóval egybekötött nyilvános fodrász­verseny és bemutató a Lenin úti művelődési ház mozitermé­ben. Körülbelül fél hatkor ugyanitt lesz az ünnepélyes verseny eredményhirdetése. A kitűzött díjak között külföldi utazások, pénzjutalmak, ér­tékes tárgyak találhatóak. Vű- lamennyi szakmában az első helyezett ipari tanuló részt vesz az országos versenyen is. A kétnapos nemes vetélke­dést este nyolc órakor iparos­bál zárja. (P. R.) — Huszonnyolc hallgató vizsgázott eredményesen Jászkarajenőn a dolgozók iskolája esti tagozatán. Kö­zülük hárman; Janiga Lászlómé, Jakab Jánosné és Törőcsik Mihály kitűnő bizo­nyítványt kaptak. A mezőgazdaság saocia. lista átszervezése után a dol­gozó parasztok nem verseny­társak már, hanem munkatár­sak; közösen dolgoznak, közös termelési feladatok megvaló­sításáért A termelőszövetke­zetek megszervezése azonban nem hozta magával automa­tikusan a szocialista tudat ki­alakulását is. Ez lassúbb, szí­vós munkát igénylő feladat. A téli tanfolyamok meg­szervezésekor arra töreked­tünk, hogy megértessük a hallgatókkal a mezőgazdasági termelés politikai és gazdasá­gi jelentőségét, a termelési ter­vek végrehajtására mozgósít­sunk. Gondolnunk kellett arra is, hogy a nagy politikai össze­függések oktatása mellett a tanfolyamok hallgatói választ kapjanak az őket érdeklő helyi — politikai és gazdasági prob­lémákra is. — Ennek jegyében állítottuk össze a tanfolyamok tématervét, amely a helyi vi­szonyoktól függően — a leg­szélsőségesebb' példákat em­lítve — a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseitől a háztáji gazdaságok problémáin ke­resztül a gabona, a gyümölcs- termelésig sok mindent tar­talmazott, Tudtuk, hogy az előadók jó kiválasztásán múlik nagyrészt a tanfolyamok sikere. Ahol a témát jól ismerő, a helyi problémákban is jártas, tekintélynek örvendő előadó­kat választottak ki, ott elértük célunkat. Különösen jó hatás­sal volt a hallgatókra, hogy járási pártbizottsági titkárok (Gál Géza, Csákány Zoltán, Juhász János), tanácsi vezetők (Boross András, Szabó Já­nos) is előadást tartottak. Eze­ken 2L' foglalkozásokon még többen jelentek meg, mint más alkalmakkor, s egyéni gondjaikat is őszintén el­mondták. A felkészülés módszeréről, tapasztalatainkból kettőt ra­gadunk ki. Első és nagyon fontos, hogy a propagandistá­kat a jól képzett és hozzáértő szakemberek készítsék fel. Emellett nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy néhány hét alatt hat-kilenc előadásra felkészülni és azokat meg is tartami, meglehetősen fárasz­tó és nehéz feladat. Az elmúlt évben az aszódi járásban be­vált az a gyakorlat, hogy a propagandista csak egy-egy té­mára készült fel, s abból 3—4 helyen tartott foglalkozást. Ezt a jó módszert az idén me- gyeszerte alkalmaztuk. A 138 téli tanfolyamon foglalkozá­sonként több mint kilencezer hallgató vett részt. Hétszázzal többen, mint tavaly! Űj vonás, hogy a hallgatók mintegy negyven százaléka a termelő­szövetkezeti asszonyok közül tevődött ki. A több ezer hallgató érdek­lődési köre természetesen meg­oszlott. A gazdasági kérdések közül elsősorban azok kerül­tek előtérbe, amelyek a helyi viszonyok között aktuálisak, ilyen volt például a szentend­rei járásban az öntözés prob­lémája. Milyen tapasztalatokat ad­tak az egységes paraszti osz­tály kialakulásával, a tsz-de- mokráciával, általában a kö­zös gazdaságok problémáival való foglalkozások? Alapve­tően azt mutatták, hogy a pa­rasztság már nem vágyik visz- sza az egyéni paraszti életbe. Ennek nem mond ellent, hogy a megbeszéléseken sokszor bí­rálták a termelőszövetkezetek­ben fellelhető fogyatékosságo­kat, visszásságokat. A püspök- szilágyi tsz-ben például fel­vetették, hogy egyes tsz-tago- kat egyetlen hátfa jogtalan hazaviteléért 400 forintra bün­tettek meg, viszont a könyve­lő, aki ezreiket sikkasztott és ezért elítélték, amnesztiát ka­pott. Az anyagi érdekeltség hely­telen alkalmazását is több he­lyen felvetették. Joggal sér­tette például a tagság igazság­érzetét, ha valamilyen mun­káért prémiumot Ígértek, s azt nem kapták meg. Érden a 1 felszólalók azt sérelmezték, hogy a teljesítményfeltételek éppen azokon a munkaterüle­teken magasait, amelyeken el­sősorban öregek dolgoznak, akik pedig érthető módon ne­hezebben bírják a munkát. Két ellentétes tendenciára, szemléletre hívták fel a figyel­met a téli tanfolyamok a ház­táji gazdaságok megítélésében. Akadtak, akik alábecsülték a háztáji gazdaságok jelentősé­gét. Egyes vezetők ugyanis azt látják a háztáji gazdaságokból, hogy a nagy mezőgazdasági munkák idején elvonja az amúgyis kevés munkaerőt a közös termeléstől. A háztáji jószágállomány részére takar­mány műtrágya igénnyel lép­nek fel a tagok, olykor szal­mát kémek almozásra, stb. Azt már nem tekintették, hogy az ország áilatállomá- ' nyának jelentős része éppen a j háztáji gazdaságokban talál- j ható. Voltak olyanok is, akik túl- becsiilték a háztáji gazdaságo­kat. Ennek társadalmi alapja a múltban, a magángazdálko­dás hagyományában lelhető fel. A még nem eléggé érett gondolkodású tsz-parasztok, kivált a gyengébben dolgozó szövetkezetekben, nem látják biztosítottnak a közösből ere­dő jövedelmet. Az ilyenek előtt a közös állatállomány sem oly becses, mint az egyet­len tehén a saját istállóban. Nagy körültekintést kívánt a tsz-vezetők részéről, de a tanfolyamok előadói részéről is, hogy megmagyarázzák: a háztáji gazdaság a közösnek szerves, de nem fő része, ha­nem csak kiegészítője, fontos­sága különösen az állatte­nyésztésben még sem becsül­hető le. A közös termelés, az űj me­zőgazdasági módszerek iránt nagy érdeklődést, és nagy rész­ben megértést is tapasztalha­tunk. A műtrágya előnyeit, hasznát megyeszerte felisme­rik és igénylik is azt. Kevésbé világosan látják például a vegyszeres gyomirtás előnyét. A tanfolyamokon kiderült, hogy némely helyen úgy te­kintik azt, mint ami megdrá­gítja a gabonatermelés, álta­lában a termelés költségeit. Ezt is a világgazdaságból vett példákkal kellett szemlélte­tően bizonyítanunk, mert az a tapasztalat, hogy a gabona ter­melése akkor kifizetődő iga- | zán, ha jóval meghaladjuk a holdankénti 10 mázsás átlag­termést. Éz pedig csakis a leg­fejlettebb agrotechnika alkal­mazása útján érhető el. A tanfolyamokon sokat ta­nulhattak a hallgatók. A pro­pagandisták és a pártszerveze­tek vezetői pedig láthatták, milyen problémák foglalkoz­tatják a falu lakóit és hogyan értelmezik a világ és saját dol­gaikat. Néhány z&Iszá^áó köz. gyűlésen már érződött a téli tanfolyamok hatása. Remél­jük, hogy oktatómunkánk eredményt hoz a falu politi­kai és társadalmi életében, az egységes paraszti osztály ki­alakításéban, megszilárdításá­ban és a mezőgazdasági ter­melésben is. Vajda Mártonná * az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa (^n\h\\JGí\w^f Rajt viliit Megérkezett a tavasz, a jó idő beköszöntővel egyidőben meghirdették a „virágos Ceg­léd” mozgalom rajtját is. A város — mint ismeretes — fennállásának 600. évfordu­lóját ünnepli az idén ta­vasszal. Természetesen sze­retnék minden szempontból feledhetetlenné tenni a ju­bileumot. A többi között rész­letes terveket dolgoztak ki a városkép csinosítására is. A városi kertészet dolgozói szinte napok alatt takaros kis parkot varázsoltak a Kossuth-szobor elé. Néhány helyen már az új padok is helyükre kerültek. A Pesti úton a lakosság . és a kerté­szek — a Talajjavító Válla­lat segítségével — hozzálát­tak az utcai virágágyak ren­dezéséhez. A város vezetői felhívták arra is a figyelmet, hogy ki-ki tehetsége és anyagi lehetőségei szerint hozza rendbe lakóházát és annak közvetlen környékét. Vigyázat: balesetveszély Bár semmilyen tábla nem figyelmeztet erre, a cegléd- berceli művelődési ház épít­kezésénél mégis lépten-nyo- mon előadódhat kisebb-na- gyobb baleset. A közelmúlt­ban a járási munkavédelmi felügyelőség vizsgálatot tar­tott és számos rendellenes­ségre bukkant. így például a többi között az állvány­zatból szegek állnak ki, ami akadályozza az építőmunkások zavartalan közlekedését, il­letve könnyen balesethez ve­zethet. A munkavédelmi fel­ügyelőség felhívta a hibákra a tanácsi építőipari vállalat vezetőinek figyelmét. MBMCBaVlDfiBB PREMIER Jól sikerült Gyomron a fagylalt április 4-i premier­je. A cukrászdában 45 kiló fogyott el egy nap alatt. Vasárnap már csappant az érdeklődés. Hétfőn pedig a vendégek többsége forró tea és forralt bor iránt érdek­lődött. Hja, szeszélyes az idei tavasz... Tsz-klub avatás Gyomron április 4-én fel­avatták a momori járás első termelőszövetkezeti klubját. A meghívottak nagy elismeréssel nyilatkoztak az ízlésesen rend­behozott előadóteremről, klubszobáról, K'ISZ-helyiség- ről és büféről. Az ünnepélyes klubavatás alkalmából a járá­si művelődési ház irodalmi színpada bemutatta „Levél a faluról” című műsorát, ame­lyet nagy tetszéssel fogadott a közönség, Kis óvoda - nagy gondjai Monoron a Kossuth utcai óvodában belül példás rend és tisztaság fogadja a látoga­tót. Kívülről azonban már korántsem ilyen kedvező a kép. Az öreg falak salétromo- sak, szemmel láthatóan ned­vesek. Az elmúlt évben jelen­tős költséggel bevezették az óvodába a vizet, fürdőszobát és mosdóhelyiséget alakítottak ki. Néhány súlyos problémán azonban nem tudtak segíteni. A tetőzet beázik, a csatorna tönkrement. Kívülről is tata­rozni kellene az épületet, erre azonban nincs elegendő pénz. Napirenden: a telepítés A nagykőrösi városi párt- bizottság végrehajtó bizottsá­gának szerdai ülésén a ter­melőszövetkezetek szőlő- és gyümölcstelepítéseit vitatták meg. A végrehajtó bizottság tagjai ezenkívül a cigány la­kosság helyzetéről hozott párt vb-határozatok végrehajtásá­nak eddigi eredményeiről ta­nácskoztak. Ismét az alkohol... Néhány héttel ezelőtt részeg fiatalasszony támolygott ki az egyik nagykőrösi fodrászüzlet­ből. Természetesen sokan megbotránkozitak a jelenetem Hát még ha tudták volna, hogy az asszony háromgyermekes családanya, aki nap, mint nap leissza magát. A városi tanács gyámügyi előadója soronkívül intézkedett és a három gyer­meket állami gondozásiba vet­ték. T. J.-nét elvonókúrára utalták be és gondoskodtak arról is, hogy a kezelés után a fiatalasszonyt megfelelő ál­láshoz juttassák a konzerv­gyárban. A KROKODIL Élete kezdetéről két dolog­ra emlékszik határozottan: a költözködésre és a krokodil­ra. Négyéves múlt, amikor a nagy világrengés bekövetke­zett: a család költözködött. Egyik prolinegyedből a másik­ba. A vakolatpikkelyeit hul­lató házból egy másikba, a város túlsó részén, amely már elhullatta pikkelyeit. Négy­éves korára való tekintettel nem foglalkozott még gazda­sági és társadalmi definíciók­kal, nem értette, mit jelent a kifizetetlen házbér, de végte­lenül élvezte a hurcolkodást. Örömének az sem vette el ízét, hogy többszörösen pofo­nokat ígértek neki: apja, mert elcsórta a zsineget, amit kö­tözni készítettek, anyja, mert a ruháskosárba rakott edé­nyekkel megkísérelte a zene­szolgáltatást, nővérei, mert háromszor visszalopta a la­kásba a féltve őrzött rongy­babát, a hórukkolni segítő szomszédok, mert egymásra dobált kabátjaikra csak általa értett titokzatos krétajeleket firkált, s végül a fuvaros, mert már másodszor halászta ki a stráfkocsit húzó murakö­ziek lába közül. Élvezte, hogy most az egy­szer senki sem figyel hossza­san rá. Az új helyen, kihasz­nálva a megérkezés és elren- dezkedés zűrzavarát, felfede­ző útra indult, bejárta a kör­nyező utcákat, végigbámulta a boltok kirakatát, s kalandozá­sának csak órák múltán vetett véget a holtra rémült család. A verésre, amit kapott, soha nem akart emlékezni. Ez a gyerek státusával együtt jár. A tanulságot is csak később, felnőtt korban értette meg: nem elég, ha az ember sza­badnak érzi magát. Szabadsá­gát el is kell ismertetnie.. : A krokodil az más. Az szép emlék. Arra — felnőtt korban is — sokszor visszaréved. Szü­letésnapot ült, mégpedig az ötödiket. A torokgyík gyötré- sétől szabadulva, soványan, kínzottan, de csillogó szemmel leste, miféle kincset rejt a papundekliből formált tojás. Bíztatták, nyissa ki, s ahogy csöpp kezében kettényílt a to­jás, előbukkant a zöldfoltos, sárgaszemű szörnyeteg. Nézte, melléhez szorította, boldog volt: megkapta élete első já­tékát. Másnap, a madzagra fű­zött, száját veszettül csattog­tató krokodil kíséretében két nővérének egy grand mozdu­latával adta vissza eddigi egyetlen, fiúhoz nem illő játé­kát: a felhasított hasú, szem nélküli rongybabát. Attól kezdve csak a kroko­dillal járt. Húzta maga után, megrántotta, s szembe fordult vele, lássa, hogyan csattog­tatja bádogból fabrikált áll­kapcsait. Nem félt tőle. Ha senki nem látta őket, beszélt hozzá. Elmondta a keserveit, az örömét, a bánatát. Jó ba­rátok lettek. Éjjel a kroko­dillal aludt. Nyomta az ol­dalát. De még sem vált meg tőle. Ha az ágyban le­hunyta a szemét, s nagyon magához szorította a kroko­dilt, Jonathánt, úgy érezte, megváltozik a világ. Jona­than megnő, szerény húsz centije méterekre tágul, ott fut mellette az utcán, min­denki messze elkerüli őket. A madzag díszes bőrövvé lett, olyanná, mint amilyen­nél fogva a cselédlányok sé­táltatták a kutyát s Jonathán állkapcsait csattogtatva, meg­futamítja Mártont, a ház­mestert, aki mindig kiabál, Pucher urat, aki arcába fájdalmasan belecsípve ked­veskedett, Jonathán egy jól irányzott legyintéssel in­tézte el, s így volt ez mind­addig, míg az álom el nem takarta Jonathánt. A RUHA Második elemibe járt, ami­kor élete első, s minden bi­zonnyal utolsó színpadi sze­replésére sor került. A Hor­thy kormányzó tiszteletére rendezett Miklós napi ünnep­ségen kellett szerepelnie. Az igazgató beszéde utáni ver­set kellett elmondania. És másik szerep is várt rá: tiszta szopránja szólóénekes­sé avatta. Ez tetszett neki: akkor is énekelhet, amikor a többinek hallgatnia kell. A főpróbáig minden rendben volt. Ott derítették ki, hogy neki, mint szavaiénak, Bocs- kai-ruha dukál. Gyermekes tömörséggel közölte, hogy neki ilyen nincs, s hozzátette, hogy nem is lesz, mert a fa- teréknak annyi pénzük sincs, hogy cipőt vegyenek. A ha­tás kedvéért az igazgató felé fordított cipőtalpon kidugta a lába ujját. Ez lázitás — volt a válasz, bár nem állt szándékában, hogy már hétéves korában folytasson osztálypropagandát. Két nap volt vissza, a hosszú és unalmas verset másra át­ruházni már nem lehetett, így adományból biztosították a Bocskai-ruhát. Meg egy szűk cipőt is hozzá. Anyja sírva, könnyeit rejtve próbálta úgy-ahogy tisztává, vasalt­tá tenni a kopott, pecsétes, agyonhordott ruhát, ő dühvei és megvetéssel kísérte e mű­veletet. Két sor szék: ezen ültek az előkelőségek. Falócák, be­töltve a tornatermet, ezeken szorongtak azok, akik fiaik­nak nem tudtak venni Bocs­kai-ruhát. Az igazgató beszé­de nagyon hosszú volt, s a szűk cipő iszonyatosan nyom­ta a lábát. A kettő összefüg­gését még nem értette. A beszéd végeztével ledarálta a verset, s visszasurrant a füg­göny mögé. A főrendező lök- döste vissza, hiába gyako­roltatták, moccanatlanul állt, nem hajtott fejet, nem csi­nált pukkedlit, csak állt. Anyja drága, fáradt, már harmincévesen ráncos arcát keréste, de nagy volt a tex rém, s a szemébe világítottak a reflektorok. Hallotta a tap­sokat, nem figyelt rá, ijedt tekintettel kereste a mamát. Mint bábú, hagyta, hogy le­húzzák róla a Bocskait, s fel­adják a kölcsönzőből hozott huszáratillát. Égett a szeme, ha ismerte volna a pszicho­analízist, rájön: sírni szeretett volna. Kiállt az énekkar elé, s amikor kellett, mint egy óramű, megszólalt: Ajó lo­vas katonának de jóól megyen dolgaa ... Pengette a sarkantyúit, rá­csapdosott az oldalára kötött kardra, mindent úgy tett, mint a próbákon, ahol tízszer és hússzor elismételtek minden apró mozdulatot, de ott, ak­kor, azokban a percekben ta­nulta meg, jegyezte meg egy életre: mi az, hogy játék, s mi az, hogy ráosztott szerep. A műsor után bejöhettek a szülők, végre megtalálta ma­mát. Riadtan állt ott néhány pillanatig, tétovaságából az igazgató hangja rebbentette fel: ügyes fia van, megtarthat­ja a cipőt meg a ruhát... Nem mert szólni, férje nem, de ö úr-tisztelő ember volt, csak nagysokára kínlódott ki egy alázatos, halk köszönömöt. Félszeg mosollyal nézte a fiát, kereste arcán az ajándék okozta örömöt. Nem lelt rá. A gyerek csak ült, hallgatott, s szerencséje volt, hogy nem ismerte a pszichoanalízist, mert akkor rájön; most is­merte meg azt a fogalmat, ér­zést — megaláztatás. MONDATOK Az ember egy életen keresz­tül hurcol magával mondato­kat. Legtöbbjét gyerekkorá­ban jegyezte meg, s ha e mon­datok tolulnak emlékezetébe, valami kifejezhetetlen gyer­mek-bánat lepi meg. ö is őriz nyolc esztendős korából sok­sok mondatot. Apa, mi a há­ború? Kicsi vagy te ehhez! Katonák rohannak, összecsap­nak, kardok villognak, lovak nyerítenek, zászlók lobognak, úgy, mint a Korhadt fake­resztekben? Mégsem kérdezte ez utóbbiról apját. Apja nem olvasta a Korhadt fakereszte­ket. Mi az, hogy villámhábo­rú? A villámháború olyan, mint az égiháború? Apja egy este maga elé penderítette, hogy: most megmagyarázom ezt az egész istenséget. De azután mégsem magyarázta meg. A német csapatok elfoglal­ták. ..Mi az, hogy elfoglalt? Bemegy a katonaság a város­ba, s elfoglal mindent? Az utcákat, a házakat, az üzletek­ben is katonák lesznek? Ha minket is elfoglal valaki, akkor Knappék fűszerüzleté- ben is katonák lesznek? Azok adnak-e hitelt? Golyózás közben a többiek­kel is ilyenekről beszéltek. Fülelték, mit mondának a na­gyobbak és a nagyok. Hitler — piktor. Sztálin — bolsevis­ta. A németek megszállják a világot. Fel, fel, ti rabjai a földnek. Forduljon fel mind, aki gazdag. Legalább zabálni adnának, ha már meg kell dögleni. A hekus előtt ne jár­jon a szád. Agya, mint engedelmes gép, feljegyzett minden furcsa, ért­hetetlen mondatot. Otthon sokszor ijedten néztek rá: honnét vesz ez a gyerek ilye­neket? Kitől hallottad ezt? Az istenért, nehogy eljárjon a szád. Megjegyezte ezeket is. És csak később, jóval ké­sőbb értette meg, hogy el kell választani szavakat és szava­kat. Még később megértette, hogy ugyanazon szavak lehet­nek nem ugyanazok. Ekkor ér­tette meg, hogy szavak helyett jobb a tetteknek hinni. De addigra már kitörölhetetlenül hurcolt magával sok-sok mon­datot. Nyolc éves korában még nem értette a világot, s a vi­lág nem sokat törődött azzal, értik-e? Mészáros Ottó Egy kisfiú emlékeiből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents