Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

1964. ÁPRILIS 29. SZERDA «IO» K/Círínp 3 Miért szervezzük át a gépállomásokat? termelőszövetkezetekben a munka jellegét. A termelő­munka gerincét a jövőben egyre inkább a jól képzett traktorosgépészek fogják vé­gezni és a termelés biztonsá­ga főként a jól képzett szak­munkás-gárdán és a termelő­eszközök karbantartását, ja­vítását ellátó műszaki sze­mélyzeten nyugszik majd. Ah­hoz. hogy a gépek igazán se­gítőivé váljanak a mezőgazda- sági termelésnek. szakmailag Jól felkészüli, előrelátó vezetőkre és jól kép­zett traktoros es szakmunkás- gárdára van szükség. Rövid idő alatt a termelőszövetke­zeti traktorosképzést társa­dalmi üggyé, mozgalommá kell tennünk. Az a célkitűzés, hogy valamennyi 30—40 év alatti termelőszövetkezeti tag rövid idő alatt megtanuljon bánni a traktorokkal és a leg­fontosabb gépekkel. Olyan közhangulat kialakítása szük­séges, hogy a gépekhez való hozzáértés, azokkal való bán­ni tudás megbecsülést jelent­sen a* termelőszövetkezeti ta­goknak. Azelőtt a faluban csak azt tekintették igazi parasztem­bernek, aki értett a lóhoz. Szinte szégyenszámba ment, ha valaki nem értett a iovak ápolásáhoj, gondozásához, be­fogásához, Most, amikor a gépek vették át a lovak szere­pét, rövid idő alatt el kell ér­ni, hogy szinte szégyennek számítson az. ha a fiatalabb termelőszövetkezeti tagok nem értenek legjobb segítő­társuknak, az embert, a nehéz fizikai munkától mentesítő gé­peknek a kezeléséihez és kar­bantartásához. A gépek üzemeltetése nem­csak előnyt jelent a termelő­szövetkezetek számára, ha'néirí komoly felelősséget, gondot is. Ügy, ahogy a lovakat nap­ról napra etették, itatták, ápolták, fedél alá vitték, úgy a gép is megkívánja mind­ezt! Annál is inkább, mivel egy-egy traktor ára többszö­röse egy-egy pár lófogatnak! A gépeket is el kell látni na­ponta üzem- és kenőanyaggal, biztosítani kell a rendszeres karbantarfásukat és az időjárásra, fagyra érzé­keny gépeket fedél alá is kell helyezni. Szükséges néhány szó ar­ról is, hogy milyennek kép­zeljük el az átszervezés után a gépjavító állomásokat. Elő­ször egy félreértést kell el­oszlatni. Több helyen halla­ni, hogy a gépállomások meg­szűnnek. Erről szó sincs. A gépállomások nem szűnnek meg, .hanem átalakulnak gép­javító állomásokká és a már említett okból megtartják a mezőgazdasági gépeknek ki­sebb hányadát is. Ez azt je­lenti, hogy a jelenlegi gépál­lomások műszaki törzsgárdá­jára továbbra is feltétlenül szükség lesz a gépjavító állo­másokon, ideértve azokat a tapasztalt traktorosokat is, akiknek kedve és hajlama van megszerezni a szerelő szak­munkás képesítést. Nagy hiba lenne hát, ha a jelenlegi átme­neti állapot ezeket a dolgozó­kat bizonytalanná tenné és ők •— teljesen feleslegesen — el­helyezkedési gondot csinálná­nak maguknak. A gépek folyamatos átadá­sával egyidejűleg minden ren­delkezésre álló eszközzel foly­tatjuk a gépállomásoknak kor­szerű és szakszerű javítás kö­vetelményeit kielégítő gépja­vító bázissá való fejlesztését. A termelőszövetkezeteket ki­szolgáló 42 000 darab traktor és több tízezer munkagép éves javítási, költsége ma már évente másfél milliárd forin­tot tesz ki. A javításhoz szük­séges munkaórák száma pe­dig meghaladja a 35 millió munkaórát, ami mintegy 15— 16 ezer fő egyéni munkaide­jének felel meg. A gépállomá­sokon, gépjavító állomásokon a meglevp gépszínekből jelen­tős műhelytér bővítést hajtunk végre. Gyors ütemben fejleszt­jük a szerszámgépállományu­kat. Jelentős számban képe­zünk ki ipari tanulókat és a gyakorlott, traktorosokból sze­relőket. Kialakítjuk a fejlet­tebb javítási technológiákat és korszrrn javítási módszereket. A termelőszövetkezetek részé­re megszervezzük a rendsze­res-műszaki- szaktanácsadást, amely magában foglalja a gép- beszerzéssel. üzemeltetéssel, karbantartással, javítással, géptárolással, baleset- és tűz­védelmi előírásokkal kapcso­latos (ennivalókat, A gépállomások új feladata^ semmivel sem kisebbek, mint az a munka, amit a gépi mun­ka szolgáltatással másfél év­tizeden át végeztek. A termés- eredmények állandó növelése továbbra is jelentős mérték­ben az ő munkájuktól függ. A termelőszövetkezetek előtt ál­ló feladatok csak a gépállomá­sok (későbbiekben gépjavító állomások) és a termelőszövet­kezetek jó együttműködésével, kapcsolatuk állandó erősítésé­vel oldhatók meg eredménye­sen. Mészáros István. az FM Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság mb. vezetője Ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács Kedden az EDOSZ székház­ban ülést tartott a Termelőszö­vetkezeti Tanács. Az ülésen Dobi Istvánnak, az Elnöki Ta­nács elnökének, a Termelőszö­vetkezeti Tanács elnökének beszámolója alapján megvitat­ták a termelőszövetkezetek 1963. évi gazdálkodásának leg­fontosabb tapasztalatait. Róluk szól, nekik szól, mégsem hallgathatják ? Szóvátennénk egy kis ap­róságot. Igaz, nem érint túl sok embert, s a megoldása nem is kerülne sokba, de azért megérné. A ceglédi és a Cegléd környéki vezetékes- rádió előfizetők óhajáról van szó. Azoknak a csalá­doknak a kívánságáról, akik­nek csak vezetékes rádiójuk van, s azon kizárólag a Kos- suth-rádió, műsorát hallgat­hatják. Kívánságuk végtelenül egyszerű. Azt szeretnék, hogy kapcsolnák át az illetékesek esténként a vezetékes rádiót egy órára, 6 és 7 óra között, a szolnoki stúdió hullám­hosszára. Azért kérik ezt,, mert a szolnoki helyi adó, havi 30—31 órás műso­rának jelentős részét Cegléd és Abony vidékének szenteli. Róluk szól. hozzájuk szól, nem ritkán község szerint, név szerint. Abonyban ez 1030, Ceglé­den 700. Nagykörösön 610, Ceglédbercelen 540, Jászka­ra jenön 570. azaz összesen csaknem három és félezer előfizetőt, illetve családot érintene. Nem nagy ügy, de ha már a szolnoki rádióadó körzetéhez tartozhat többek között például Gyöngyös, Eger, és Heves megye jó­része, akkor a vétel tekinte­tében igazán odatartozhatná­nak a Cegléd—Abony kör­nyékiek is! (t. a.) — Ha még a nagymosást is velem csináltatja, akkor tény­leg olyan mintha otthon lennék! (Greskovits rajza) Az x betű Megy a vendég, megy a ven­dég Nagykőrösre, nagykőrösi, fmsz-i vendéglőbe ... Azért oda, mert annak jó híre csalo­gatja, mert arról már nem­egyszer olvasott szépet és jót az újságban, s persze, mert jócskán ebédre jár az idő, s mivelhogy farkaséhes. Míg robog a kocsi, lelki szemei előtt feltűnnek az ízes nagy­kőrösi konyha remekei, szin­te • aromájukat is szájában érzi. Aztán belép a földműves­szövetkezet éttermébe és — felébred. Ízes, aranyló húsle­ves? Nincs, kérem. Főzelék? Nincs kérem. Menü? Nincs ké­rem ;.. Most már bosszúsan futja át az étlapot. Meglepően gyér választék, egyoldalú, egy­hangú ételek, s jórészük mel­lett ott a végzetes x betű. Az étlapon a dátum egyébként áprilisi 2íf-ái mutat, az éra pedig mindössze háromnegyed kettőt. A vendég hívja sfz üzletve­zetőt. Az — végtelenül udva­riasan — közli, hogy sajnos, keveset főztek, az a kevés is elfogyott, sertéshúst ne ke­ressünk, mert az sem égen, sem földön nincs sehol .. . Miután magyarázkodással, légyen az bármilyen udvarias is, nem lehet jóllakni, a ven­dég átsiet a szomszéd várba, az „Aranykalász” étterembe. S. uramfia, mit talál ott? Aranyló húslevest, főzeléke­ket. ídsadag ételeket, s a te­mérdek hal- és marhahús­étel mellett az étlapon a kö­vetkező felsorolást:' csemege sertéskaraj, köményes sertés­comb: sertéspörkölt, zöldbor­sós sertésszelet, ilyen, olyan, amolyan főzelék sertés feltét­tel, bécsiszelet, párizsi sertés­szelet, sertésflekken stb.. stb. S ami a legfőbb, sehol nincs ott az az átkozott x betű ... A vendég már hazafelé ko­cog Nagykőrösről és elgondol­kozik. Nem, azt a világért sem kívánja, hogy a földművesszö­vetkezeti vendéglő főnöke égen-földön bolyongjon. Azt ne. De legalább fáradjon el á szomszédba, az „Aranykalász­ba” (nincsen messze, alig száz­ötven méter az út odáig!) és kérdezze már meg ottani fő­nők-kollégájától: 1. hogyan kell beszerezni az árut?; 2. ho­gyan kell kiszámítani, hogy mennyi vendégre lehef számí­tani?; 3. szabad-e délben há- romnegved kettőkor ennyire ..kicenzúrázott” étlapot a ven­dég elé tenni? (—iron) I A Fővárosi Villamosvasút * azonnali belépésre leeres kalauzt, váltóőr! munkára 117 —»„• év Között) térti » nő) dolgozókat, géplakatosokat, temezlakatoso. i kát lakatosokat, betanított munkásukat. kábejfektetöi es oályaszolsálatt munkára (Iá—5/i »v közötti fé-ti segédmunkásokat Jelentkezés munkanapokon 8—14 őrá között (szombat kivételével) Budapest VH.. AJtáefa u 15. fszt 17. f — Mikor van a legtöbb do- '/, log a dinnyével? f — A kiültetéskor. Jó laza föld kell neki. No meg lehető- 'j leg egy időben kell telepíteni f, az egészet, hogy egyszerre ér- / jen. Tíz nap alatt el kell ké- j szülnünk a huszonhat holddal. ^ Ilyenkor a család is segít. | — Megtalálják a számításit-í kát? '/ y — Eléggé. A termelőízövet- Z kezet minden megtermelt száz/ forint után nyolctized munka- 'j egységet ad. Még jobban jár- 'j návík, ha a MÉH miatt nem % lenne felesleges kárunk. Az % az előírás ugyanis, hogy min-f den kocsirakomány dinnyéből % hatot vágatnak fel minőségig próbának. Ezek aztán a sem- J mibe mennek, nem számítják'/ be a mennyiségbe. Különösen ( a primőr árunál jelentős kocsin- ként ez a hatvan-hetven kiló í veszteség. És ráadásul felesle- 'j ges is. mert két dinnyéből — ami évszázados szokás — ép- í pen úgy meg lehet állapítani % a minőséget. Különben a jói, szakember már szemről tudja, f mit vesz át. 2 y Tör io égnek a cigaretták. % Már csak. egy kis sarok van 'j hátra a táblából, sötétedésig £ még azt is szeretné befejezni % a dinnyésbrigád. Kalapot emelnek, fordulnak^ vissza. fj Komáromi Magda í ruárban még .fagyban kezdtük el a gyepkockát vágni. Április elején a magot az asszonyok füllesztették. Üt órán át me­leg vízben áztatták, majd zacskóba tették és dugták az agyba, “a párna alá. Mondják, abból lesz szép dinnye, ami szépasszonnyal hál. Amikor jól megduzzadt a mag, a víz­től meg az ágymelegtől, dug- gattuk a gyepkockába. Ide május első hetében hozzuk ki a palántákat, amikor már úgy­szólván elmúlt a fagyveszély, mer. a dinnye arra nagyon érzékeny. — A kacsolástól függ majd — meséli tovább Romhányi Mihály —, ihogy mennyi lesz a dinnye. Ez azt jelenti, hogy a fiatal kacsokat földdel rög­zítjük, hogy a. virágzás alatt a szél le ne verje, össze ne kuszálja a virágokat. Száradás után egy hónappal már figyel­hetjük, érik-e a dinnye? — Es közben? — Kőében permetezünk vegyszerrel, gyomtól ani tunk, irtjuk a hangyákat, mert na­gyon szeretik a harmatgyenge kisdinnyét. Lessük az esőt és őrizzük a földet az esetleges tolvajlástól, bár az errefelé nem szokásos. hamar, szépen és sokat ter­mett, hogy csak csodálkoz­tunk. S ami nagy előnye még: nem nő meg óriásra, megma­rad szerény hét-nyolc kilós­nak, amilyet a pesti ember szeret. Együltőhelyben meg­ehető, nem marad belőle más­napra. Na, szóval, ebből hat holdat ültettünk, hat hold Zentai Sárgánk lesz, tíz hol­don Ardeczki Pirosat, a többin spárgatököt ültetünk. Arra vigyázunk, hogy a görög­dinnye, meg a tök egymástól távol kerüljenek. e Rokonok, aztán a dinnye nagyon hamar tökízű lesz, ha közel kerül­nek egymáshoz. L ovaskocsi érkezik, beáll a táblába. A hato­dik brigádtag, Dudás Mihály hozza a trágyát, amit majd a fészekbe szórnak. Ebbe ülte­tik a már szépen kilomboso- dott dinnyepalántákat. — Ha már kiültették, mi gond vele? — Az első napokban még semmi — válaszolja B. Szabó István. — Azt tartja a régi paraszti regula, hogy a diny- nyét az év századik napján kell vetni és a kétszázadik na­pon lehet szedni. Elég sok munka volt vele idáig. Feb­Ö T KIS FEKETE pont araszol, távol a tábla kö­zepén. Ritmikusan mozog­nak. Amikor felemelkednek, kapájukon csillan a , lemenő nap. A tábla szélén egy gö­dörben fekete, hihetetlenül bozontos kutya éppen csak illemből morog egyet, aztán ismét ráhajtja fejét a letett kabátokra. Szolgálatban van! Az öt ember dinnyefészket készít. Még kis időbe _ kerül, míg kiérnek az árokpartra. Földi János, B. Szabó István, Romhányi Mihály, B. Szabó András és Brezvai Mihály az abonyi Kossuth Tsz tagjai, a „dinnyésbrigád”. Mindegyikük benne van a korban, tapasz­talatokban gazdag évek sora­koznak mögöttük. — Megérdemlünk egy kis pihenőt emberek — állapítja meg a legidősebb közülük, Földi János. — Fújjunk egyet, elég volt reggel óta. — Idén huszonhat holdat fogtunk be, bár az elnök elv­társ egy kicsit sokallta. Ügy telepítjük a dinnyét, hogy minden időben legyen mit a piacra vinni. Elsőnek a Su­gár Bébi érik be, már június­ban. Tavaly ajánlották ezt a fajtát. Mivel nem ismertük, nagy kedvünk sem volt hoz- > zá. Mégiscsak elvetettük, de ' különös gondol nem forditot- : tunk rá. Aztán nagy megle­petés ért bennünket. Olyan Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1964. februári ha­tározata szerint a gépállomá­sokat 1965. végéig gépjavító állomásokká szervezzük át. Ezt az intézkedést az élet. a. fejlődés tűzte napirendre. A mezőgazdaságnak nyújtott nagy összegű beruházások nyomán a!z elmúlt három év alatt megkétszereződött a gép­állomások és termelőszövetke­zetek együttes traktorparkja és 1963 végén elérte a 42 ezer darabot. Ezen belül a termelő­szövetkezetek tulajdonában le­vő traktorok részaránya 9 szá­zalékról 60 százalékra növeke­dett. A termelőszövetkezetek gaz­dasági és szervezeti megerő­södése, valamint a beruházási hitelekre fordítható állami erőforrások növekedése lehe­tővé tette, hogy fokozatosan megvalósuljon a (sz-ek saját gépesítése. A gazdasági erősödés azt ered­ményezne, hogy a tsz-ek mind nagyobb szántban képesek sa­ját pénzükből erő- és munka­gépeket vásárolni, valamint azok üzemeltetésének tárgyi feltételeit (gépszínek, javító- műhelyek, stb.) biztosítani. A szervezeti megerősödés pedig azt, hogy a szövetkezetek többsége ma már rendelkezik a gépek üzemeltetéséhez leg­szükségesebb számú traktoros, szerelő és más irányító műsza­ki káderekkel. A gépállomások átszervezé­sét, illetve a tsz-ek saját gé­pesítését legjobban az indokol­ja, hogy az elmúlt 3—4 év alatt a gépek váltak a legfon­tosabb termelőeszközökké a szövetkezetekben. Addig, amíg nyolc-tíz évvél ezelőtt a me­zőgazdaságban a vonóeröállo- mány túlnyomó részét a ! ófo­ga ;ok jelentették és a gépek csak segítőszerepet töltöttek be, feltétlenül helyes volt a gépek központosított üzemel­tetése gépállomások útján. Nem állt rendelkezésre ele­gendő traktor és munkagép, a növénytermesztés legtöbb ágában az állati vonóerő mel­lett a kézi munkaerő volt, a döntő tényező. Jelen helyzetben már nem célszerű a két központnak: a mezőgazdasági termelést vég­ző termelőszövetkezetnek és a legfontosabb termelőeszközö­ket, a gépeket irányító gép­állomásoknak á fenntartása. A mezőgazdasági termelés, a termésátlagok gyorsütemü nö­velése feltétlenül megköveteli, hogy a legfontosabb termelő­eszközök, a gépek felett is a termelőszövetkezetek rendel­kezzenek. A termelőszövetke­zetek vezetői a rendelkezésre álló gépeket akkor és olyan célra tudják felhasználni, ami a fenti célkitűzések elérését a : legjobban elősegíti. A gépe-: ken doigozó traktorosok, mi­vel a termelőszövetkezetek, tagjai és jövedelmük a terme-! lőszövetkezetek által e.ért jö- : védelemtől függ, a ; anyagilag közvetlenül : érdekeltek a mezőgazdasági munkák idő-; ben és jó minőségben történő; elvégzésében. A fentiekből kitűnik, hogy | az a fordulat, ami a termelő- j szövetkezetek gépesítésével: végbement, feltétlenül helyes.: Ezt a folyamatot a párt hatá- : rozata alapján most meggyor-: sítjuk, úgy, hogy 1965 végéig: az összes alapvető munkához : szükséges gép átkerüljön a: termelőszövetkezetek tulajdo- : nába. Kivételt képeznek azj egyes speciális gépek, mint pl.; az Sz—SO-as. Sz—100-as trak- \ torok és ezek munkaeszközei, j továbbá a gabonakombájnok \ és még néhány egyéb gépfaj- j ta, melyeket egyes szövetke- : zetben nem tudnának gazda- : ságosan üzemeltetni. Vissza- ; tartunk a gépjavító állomás©- : kon bizonyos számú gépet a: kisterületű és a gazdaságilag ; gyenge termelőszövetkezetek; gépimunka-ellátására is. A termelőszövetkezetek sa­ját gépparkjának kialakítása és az egvre növekvő gépesítés alapvetően megváltoztatja a Okleveles felvásárlási szakmunkások Érdekes találkozó színhelye volt tegnap a MÉK Üllői úti székháza. Nyolcvan Pest me­gyei felvásárlási dolgozó tett szakmunkásvizsgát szakértők előtt. A S?ÖVÉRT kezdemé- i nyezésére a Pest megyei Szö­vetkezetek Értékesítő Köz­pontja hathónapos szakmun­kásképző tanfolyamot indított, amelyen a hallgatók levelező­ként tanultak és hetente egy­szer, Pesthidegkúton előadást hallgattak a felvásárlás gaz­dasági jelentőségéről, az áru- minősítés problémáiról, a zöld­ség-, gyümölcsszabványok for­máiról, a csomagolástechniká­ról. A tanfolyam befejeztével a hallgatók Dobogókőn egy­hetes bentlakásos iskolán ké­szültek fel a vizsgákra. A vizsgabizottság ajtaja előtt többen várakoznak. Itt van Csizik Sándor Csővárról, Stejner Józséf Dabasról, H. Kovács János Monorról, Kren- kó Elek Dabasról és Riza Já­nos szintén Dabasról. Kicsit még izgulnak, rövidesen rájuk kerül a sor, hogy számot ad­janak a tanultakról. — Mit nyújtott a tanfolyam? — kérdezzük. Krenkó Elek válaszol, aki már tíz éve dolgozik a felvá­sárlásban. — Bár hosszú ideje dolgo­zom ezen a területen, gyakor­latilag ismerem a felvásárlás minden fogását, mégis nagyon hasznos volt a tanfolyam, mert most már megismerkedtem az árufelvásárlással kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdé­sekkel egyaránt. Szinte nélkü­lözhetetlen a mindennapi munkában. — Különösen hasznos volt annak, aki nemrégen került erre a területre. Ilyen vagyok én is —, mondja H. Kovács János, aki még csak egy éve dolgozik a felvásárlási szak­mában. Lukács Imréné, a tanfolyam vezetője elmondja, hogy a hallgatók képesítést és okleve- : let kapnak, amely feljogosít- ; ja. őket.arra...hflg>’ .a.jpyőbgn, j akár a M.ÉK, akár más terű- ' létén, felvásárlási szakember-, ként dolgozzanak. A jövőben csák azok dolgoz­hatnak a felvásárlási appará- : tusban, akik szakmunkásképe­sítő oklevéllel rendelkeznek, vagy szakmunkástanfolyamon rövidesen megszerzik azt. _____________ (8 S.) t-*Z^ínnue földön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents