Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

1964 Április 28. kedd «CG1EI '^/tírlap A munkaerőhiány megoldásának útim Az akna későn robbant A felszabadulás előtt is hallottunk munkaerő problé­mákról, de azok szomorúak és félelmetesek voltak. Az a kér­dés állt előttünk: ha kitesznek a gyárból, mit eszik a család holnap? De lám, a munkanél­küliség gondjától örökre és végérvényesen megszabadul- j tunk. Ma már nálunk nem hogy sok, inkább kevés a | munkaerő. Ha arra gondol az ember, j hogy a megye ipari termelése j évente 10 százalékkal növek- j szik és ehhez az üzemek a lét- j szám 3 százalékának megfele­lő új munkást vesznek fel, 70 ezer munkással számolva éven- j te több mint kétezer új mun- : kásra van szükség. A megye j népszaporulatából a 70 ezer- j nyi ipari dolgozóra csupán [ 3000—4000 fő jut. Tehát köze- ! lítő számítások szerint a mun- j kaerőhélyzet a következő j években még nehezebb lesz, j ha- az üzemek nem tesznek idejében intézkedéseket. A fővárostól, vagy a falvak­tól nem várhatunk segítséget i és az ország más részéről sem, mert ahol még kevés számban akad szabad munkaerő, a vi- déki ipartelepítés, az ország- ! szerte folyó építkezések azt is ; munkához juttatják. Nem ma- j rád más hátra, mint hogy az \ ipar munkaerő kérdését ma- j gának az iparnak kell megöl- i donta. Erre' többféle mód kí­nálkozik. Munkaerőt szabadíthatunk fel a munka gépesítésével, rakodó, csomagoló és más j berendezések beszerzésével. Most már nemcsak úgy merül J fel a kérdés, hogy a nehéz fi- j zikai munkát gépesíteni kell, : hanem ügy is, hogy a sok fi- | zikai munkást foglalkoztató munkaterületeket is gépesíte7 ni kell. Rendkívül fok fizikai munkást foglalkoztatnak a konzervgyárak — köztük a I A munkaerőproblémát gyö­keresen megoldani egyedül az automatizálással lehet. Ennek az ütemét azonban nem szab­hatjuk meg tetszőlegesen, mert ezt a munkaerőszükség­let, s anyagi lehetőségeink diktálják. Előrelátható, hogy az évi automatizálási programot minden üzem nem tudja meg­valósítani, mert nem rendel­kezik az automatizálás előfel­tételeivel. Ezek közül a leg­fontosabb, hogy automatizálni csak a tömeggyártást lehet. Automata és félaulomatikus aggregáteiemek alkalmazha­tók kisebb szériáknál is. de a szószerint vett automatizálás feltétele a nagysorozatú tö­megtermelés. Végső soron a munkaerőhiány megoldása automatizálással ugyancsak a nagyüzemek kialakítását kö­veteli. Az egyes gyártási folyama­tok teljes automatizálása pénzügyi és műszaki adottsá­gaink miatt jelen pillanatban még kérdéses, ezzel szemben reális és megvalósítható a részleges automatizálás. A gyárakban bárki megfigyelhe­ti, hogy egyes szerszámgépek mellett a dolgozók lélekölő egyhangúságban nyolc órán keresztül ugyanazt a mozdula­tot végzik, rendszerint a gé­pet „etetik". Hogy néhány példát említsünk: a dióséi csapágygyárban az évi sok millió csapágy görgő oldallap­jainak síkcsiszolását végző munkások egész nap egyfor­ma mozdulattal, egyenként rakják a görgőket a gépbe. Lényegében hasonló a helyzet a Keményfémipari Vállalat fém porból csavaranyákat és más tömegcikkeket gyártó gé­peinél. az Ipari Műszergyár és a Ganz Árammérőgyár beren­dezéseinél. de fel lehetne so­rolni az összes fémipari üze­meket. Mindenütt találnánk mechanikus egyhangúsággal dolgozó munkásokat, s ez.min­denkor a művelet automati- zálhatóságára utal. Az auto­mata adagolók megtervezése és házi kivitelezése mostani mérnöke UAtottságunk mellett sem jelent megoldhatatlan problémát. Természetesen a mun­kaerőt felszabadító részleges automaüzálásnak más ipar­ágakban is megvan a lehetősé­ge. A munkaerőhelyzet kény­szerítő hatása hamarosan min­denütt előtérbe állítja ezeket a problémákat és reméljük, hogy üzemeink vezetői időben kutatják a lehetőségeket és megteszik a megfelelő intézke­déseket. Lovász Vince Három város énekl­és zenekarainak találkozója ' A í j magyar kórusművet mutattak be Vácott (Tudósítónktól) A zene közelebb hozza egymáshoz nemcsak az embe­reket —, de a városokat is. Ennek szép példája volt szombaton és vasárnap a Vácott megrendezett „Buda­pest—Veszprém—Vác közös hangversenye” találkozó. A vendégek közül elsőnek a 45 tagú veszprémi szim- lonikus zenekar érkezett a városba. A vasútállomáson Rudolf Ottó, a művelődési ház igazgatója köszöntötte őket. A KISZ Központi Együttes egyetemi énekkara társasgépkocsin jött a ta­lálkozóra. Sokan eljöttek szombat es­te a Lenin úti művelődési házba, hogy részesei legye­nek a kora tavasz első vá­ci zenei eseményének. Taps köszöntötte a színpadon el­helyezkedő Vox Humana énekkart. Makiári József kar­nagy vezénylésével előadták a múlt évi arezzói verseny több díjnyertes számát, Bach kórusfúgája, Isaac Insbruck című műve, Kodály—Balassi Szép könyörgése mind-mind a gondos próbák emlékét őr­zi. Vdvardy—Jevtusenko „Bű- vö!ő”-je rádióbeli bemutatá­sa után itt hangzott fel először nagyközönség előtt. Bravúrosan játszotta el a veszprémi Nagyiván Éva Hűmmel Trombitaversenyét, majd a fővárosi egyetemi énekkar következett. Női ka­ruk egyszerűen, szépen, stí­lusosan énekelte Kodály egyik olasz madrigálját. Tóth Bé­la vezényelte Csenki lendü­letes Cigányéletét. Gazdag műsorukban szerepelt egy új magyar kórusmű bemuta­tója: Udvardy László (József Attila versére szerzett) Nem én kiáltok című megrázó al­kotásának bemutatója. Szünet után Veszprém Vá­ros Szimfonikus Zenekara helyezkedett el a hatalmas színpadon. Kitűnő előadás­ban hangzott el Mozart Fi­garo házassága című nyi­tánya Mendelssohn hegedű- versenyének első tételét Káté István koncertmester szólal­Németh András érdi lakos szétverte a házát,' hogy ne le­hessen érvényt szerezni an­nak a bírósági határozatnak, amely a jelenleg általa lakott részt elvált feleségének, ítélte. Ennyi a tény, melyet az érdi tanács elnökhelyettese mondott el. Az eset toliért kiált, pedig a házassági bon­tóperek megszokott következ­ménye: a lakás- és a vagyon­megosztás. De itt megtették azt, ami a kiábrándító viták­ban oly gyakran elhangzik: „inkább összetöröm, minthogy I az övé legyen". A helyszín: nyomorúságos házacska a település szélén. Pontosan eltalált'háttér ehhez a lehangoló történethez. Gondozatlan kori mélyén bújik meg a ház. A kertkapu nyitására két fej jelenik meg. Egy férfié, aki a házból, és egy riadt asszonyé, aki a nyá­ri konyhából néz . . . nem, in- : kább les, kifelé. Ha filmes len­nék, úgy vágnám össze a ké- I pékét, ahogy itt .szememmel 1 felvettem. Gyors snittekkel a férfiét,, az asszonyét. A fér­fiét, akinek arcára kiült a gyű- j lölet, az asszonyét, mely riadt j és kiégett. Külön fényképez- j ném a szemét, amelynek nin- i csen fénye. Együtt beszélni lehetetlen i velük. Egyik sem^hagyja, hogy ; a másik befejezze egy mon­datát. Minden pillanatban a parázsló gyűlölet lángralobba- násától lehet tartani. Előbb a férfihez megyek be. Szobája inkább terem. Nem­régen két helyiség volt de a közfalat kibontotta. A meny- nyezetről leverte a vakolatot, helyenként a tető deszkáit is feli'eszegette, ahol most kilát­ni a lyukas cseréptetőre. A la­kás lakhatatlan. Piszok, vako­lathalmok . szanaszét. Bútor nincs. A sarokban vetetlen ágy, meghatározhatatlan szí­nű ágynemű. Németh András ötvennyolc -éves. Magas,-erős férfi,..mégis rokkantsági nyugdíjas. Tüdő- és szívasztmája miatt százalé- kolták le. Sípolva beszél, hangját még jobban eltorzítja a gyűlölet. Az irodalmi kife­jezéseket nem keresve mondja el felesége vádbeszédét, öt kö­zös gyerekükből egyet sem is­mer el a magáénak. Hatalmas, ijesztő papírkötegeket muto­gat, feljelentések, bírósági végzések áttekinthetetlen halmazát. Fej­ből idéz belőlük. 1948 óta éltek együtt, de élettársát csak 1960-ban vette el, akkor már négy gyerekkel. Most már így beszél az eskü­vőről: — A gyerekek a feleségem j első férjének nevén voltak. | Bementem, hogy átírassam ! őket, mert a feleségemnek j az első házasságából is volt három gyermeke. Ott í mondták, hogy vegyem el 1 feleségül. Azt válaszoltam, I hogy megteszem, ha fizetnek | öt üveg sört. Fizették! El- ‘ vettem! Tavaly mondta ki a bíró- | ság a válást a férj hibájá- ! bői. Ekkor már olyan álla- | potot teremtett, hogy mind ! az öt gyereket el kellett ven- j ni tőlük. Ök most az ország j öt különböző intézetében van­nak állami gondozásban. Az asszony egy kis nyári j j konyhába szorult. A helyi- j I ségben mozdulni sem lehet, I j de legalább rend van és , tisztaság. Némethné gyári- I munkás, 1000 forintot kap ! kézhez, miután levonták a j gyermekek után fizetendő I ' összeget. Panaszkodik és vé- | , delmet kér. Vissza akarja J l kapni gyermekeit. Lehetet- j j len arról meggyőzni, hogy ! I ez az ő érdekei ellen len- ■ ne. Követeli a lakást. Nem j ! akarja megérteni, hogy az egy- ; ! részt lakhatatlan, másrészt ■ j a vesztesként kivonuló férj J olyan állapotot teremtene, ' amely a gyermekek neveié- [ sét lehetetlenné tenné. Né- : methné negyvenhárom éves. ! Nyolc gyermeket szült, az , első három már felnőtt. Ki- ! j lencedik terhességét önma- I | ga szakította meg ezelőtt egy J évvel. Majdnem ráment az élete. Hatvanévesnek nézem. ! Férje most , is azzal gya- j núsítja, hogy egy főmér- J nők (!) szeretője. — Egyszer megölöm! — szi­szegi az asszony. — Próbáljon elmenni in- ■ nen. Cserélje ki a szoba- ] jót! Hallani sem akar róla. Neki elsősorban már nem a lakásra, hanem hosszúra és eléglételrc van szüksége. Helyzetük tel­jesen reménytelen. Ezt az emberpárt már annyira el- vakította a gyűlölet, hogy segíteni sem lehet rajtuk. A bosszúvágy és a gyűlölet tartja őket együtt. A történet itt véget is ér­ne, ha nem próbálnánk ma­gyarázatot keresni. Ehhez a férfi nővére és a tanács egyik előadója nyújt segít­séget. Az asszony sem hibátlan. Már itt is hagyta az urát, j de • visszajött. Németh még ! lánykorában udvarolt neki, | de ő egy másik férfit vá- j lasztott. vakivei boldogan él­tek. Németh állítólag emiatt ' nem is nősült meg. Jött a háború. Az asszony férje az utolsó napokban esett el. Németh sebesülten jött ha­za, légnyomást kapott. Éve­kig, ha repülőzúgást hal­lott, eszelősen fülére szorí­totta a kezét és futni kez­deti. Az asszony szörnyű nyomorban élt. így vette Né­meth magához. De a régi sérelmet nem felejtette. Köz­tük állt egy halott árnyéka. Félt. Félt a repülőgépzúgás­tól, félt az élettől, félt élet­társától. Nem bízott senki­ben. Magában sem. Gyanak­vó lett. Minden gyermeket orvoshoz rángatott, s hiába nyugtatták meg a leletek, hiába hasonlítottak rá a gye­rekek, ha , idegrendszerének egyensúlya felbomlott, meg­tagadta őket. Egyszer az asszonyt éjjel zavarta el és tíz mázsa kukoricát és egy disznót adott neki. hogy vi­gye el a gyerekeket is. Sokszor olvassuk, hogy egy háborúból ittmaradt akna fel­robbant. A háború sajnos nem akkor ér véget, amikor a tá­bornokok a fegyverszünetet aláírják, öl és mérgez tovább. Ezt tette Némethék életével iát Egy emberpár, amely élvez­hetné az életet, a békét, nem tudja végrehajtani a lelki le­szerelést. Az áldozatok: egy ember, aki menekül a pécsi utasszállító gép zajától és egy negyvenhárom éves asszony, aki elvesztette férjét, gyerme­keit és csak egy célja maradt már: gyűlölni, öt gyerek kal­lódik család és otthon nélkül, S az öt gyerek talán nem is tudja, hogy az ő életükben is a háború ittmaradt alattomos fegyverei végezték a pusztí­tást. Mert könnyű lenne ítél­kezni felettük, ha csak az'egy­szerű válóper utáni osztozás- nak fognánk fel a dolgot. — Nem érdemes ezt megír­ni, hisz úgysem--lehet rajtuk segíteni, — mondta a tanács előadója. * — Igaza van — bizonytalan­kodom ‘—, miért is imám? De mégis megírtam, mert meg kellett írnom . Ősz Ferenc Visszatért a tél Montenegro hegyeiben 30 centiméteres hó esett az el­múlt napokban. Jugoszlávia középső és keleti területein havazás, nagy esőzés, helyen­ként áradás jelzi a tél várat­lan visszatértét. Kraljevo kö­zelében 50 házat elöntött a víz. nyebb, mint nélkülözni, ez tiszta sör. Másrészt Liza sem­mi törvénybe ütközőt nem kö­vet el, mondhatni a népfront­politika szellemében zsákmá­nyolja ki a bedolgozóit. Ha meg így van, mit akar tőle? — Semmit Lizácska, az ég­világon semmit. De ha bővebb magyarázatot óhajt, forduljon bizalommal a klasszikusokhoz, ott a polcon a szenvedő Krisz­tus alatt. Ok pontosabban fo­galmaznak, mint én, mert nem spiccesek és nem szerelme­sek. Lizát annyira meglepte a nem várt fordulat, hogy való­sággal beleszédült a fotelba. Egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy a fiú valóban szerelmes belé, de azért ked­ves, hogy már azt hazudja. A szörelmi vallomások kezdet­ben és szakítás előtt általában nem egyebek célszerű hazug­ságoknál. — Nem gondolja, hogy kissé korai? — kérdezte és zavar­tan nézett a pongyolából eiő- víllanó combjaira, anélkül, hogy igyekezett volna eltakar­ni azokat. — Egy évi ismeretség után!? — sóhajtott fel Sándor, ki­vonva magát a telt combok és a lila kombiné kétségtelenül vonzó hatása alól. — Egy éve ismerem és imádom Katit. Az asszony jobbnak látta összevonni a pongyola szétcsú­szott szárnyait. — Remélem ő is szereti magát? — Sajnos nem. Azt hiszem a legkisebb címletű bank­jegy is jobban - tetszik neki, mint én. Az asszony megsimogatta Sándor Iekókadt fejét. — Szegény fiú, igazán saj­nálom. Sándor majdnem elbőgte magát. Mindig meghatódott, ha mások sajnálíák. — Megértem Katit — foly­tatta az önkínzást. — Ö né­hány év múlva orvos lesz, én meg csak egy nyamvadt kis könyvelő. Várta, hogy az asszony majd ellentmond, de az nem szólt semmit, s így sután megkér­dezte: — Maga szerint mit kellene tennem? „Nem tanácsot akarsz te fiam, hanem pénzt’’ — gondol­ta Felkayné, miközben egy marcipánt majszolgatott. Ám­bár az sincs kizárva, hogy tényleg olyan kis hülye vagy, amilyennek látszol. Ha az utóbbi igaz, sokat vesztenél az értékedből. A reálisan gondol­kodó partnereket kedvelem, olyanokat, akik reggeli után is használhatók, nemcsak este az ágyban. Nos. majd meglátjuk, egyelőre maradjunk az első feltevésnél: kapsz pénzt és ha van eszed, használati utasítás nélkül is tudod’ mit kezdj ve­le.” Felállt és magára hagyta a fiút. Rövidesen utcai ruhában és egv formás lakkbőrönddel tért vissza. — Fel a fejjel Sándorka. majd segítünk valahogy a ba­jon. Most pedig jöjjön, haza­viszem. Holnapig kialussza magát és akkor megbeszéljük mit lehet csinálni. Fogja a bő­röndöt, ez a magáé.' — Félreértett Lizácska! — tiltakozott Sándor, nem is any- nyira az asszonyhoz, mint tu­lajdon ieíkiismeretéhez in­tézve a szavakat. Felkayné előre indult. — Arról még korai beszélni, hogy ki értette félre a másikat. Azt hiszem, indulhatunk. VIII. A ház másnap reggel olyan volt, mint a feíbolydult méh­kas. A lakók kiözönlöttek a függőfolyosóra és mivel sem­mi bizonyosat nem tudtak, a legelképesztőbb találgatásokba bocsátkoztak. Legfőbb hang­adó — a szemtanú jogán — a házmesterné és Vademáné volt­— Es tudják mi volt a bő­röndben? — kérdezte az ósze­res özvegye. — Ékszerek! Na! SfKáné, a házmester bizonyí­totta. — Én is láttam, ezzel a két szememmel. Egv állapotos fiatalasszony közbeszólt az első emelet 17- ből: — Hogy látta volna, mikor a bőrönd be volt csukva? — Mikor bezárták a bőrön­döt, nyilván nagyon siettek és nem vették észre, hogy az aranylánc kilóg belőle. Ilyen vastag volt ni! — és mutatta a kisujját. — Vadernáné asz- szony megmondhatja. Vadernáné hevesen bóloga­tott : — Ügy bizony, jól mondja Sikáné asszony. A földszint hat lakója meg­jegyezte: — Biztos kirabolt valami fe­jest. Egy férfi, aki éjszakai mű­szakban dolgozott, és az ágy­ból kelt ki, hogy értesüléseket szerezzen, tudálékosan megje­gyezte. — Szerintem leitatták a fiút. Mindig az itallal kezdő­dik .. . — Ebben szakértő vagy, mi? — csapott le rá a felesége, za­jos derültséget keltve. Egy termetes asszonyság saj­nálkozott: — Pedig milyen szerény, rendes fiúnak látszott. — Bizony, bizony —, helye­selt Vademáné — és milyen részeg volt! Mint a disznó. Amikor szelíden figyelmeztet­tem ... (Folytatjuk) ■ nagykőrösi gyár is —, pedig i _ , néhány új berendezéssel több ; * ; száz munkáskezet tehetnének szabaddá. Nagyrészt ugyanez ; " áll erősen fejlődő műszer, J híradástechnikai iparunkra és egy sor más üzemünkre is. • 5 A munkaerő biztosítása és j „ j a nehéz fizikai munka szem- ( , j pontjából is különösen fontos ! i j a rakodás gépesítése. A bá- j ■ nyák, téglagyárak termékei, 1 vas-, textil- és élelmiszer- j i I ipari anyagok kelnek útra a j . ; nyersanyag lelőhelytől a gyá- ! , J rig, majd vándorolnak a kü- j . J Iönböző gyárak között és a > ; i megmunkálás során gyáron . í belül, míg végül eljutnak a . : fogyasztóig. * j Vannak iparágak, ahol az !- ; anyagot 50—60-szor, sőt, egy- i két iparágban 200—300-szor- • rakják le és fel, amíg a kész- -1 termék meglesz. Az átlagos 5 j anyagmozgatási többszörös 25 , j körül van, ami azt jelenti, : j hogy hazánkban végső soron ] évente 2,5 milliárd tonna . i anyagot mozgatnak meg. t ■ Könnyen elképzelhető, mekko- j ra munkáshadsereg kell az | ; óriási tömegű anyagmozgatás- . hoz. Ez a rakodó, szállító had- í . { sereg nagyon fontos és szűk- j . séges munkát végez, de a . | nemzeti jövedelmet nem nö- , J véli, mert új értéket nem hoz i ’ létre. . | A szállítás gépesítését iíle- | tőén a bányák kivételével — i ahol a gépesítettség 70—80 l százalékos t- még minden j c iparágban sok a tennivaló. A 1 , | kézi rakodás drága, amire jel- j j i lemző, hogy a gépipari terme- j . | kék árában 15—20 százalék \ 1 I költség az anyagmozgatási j . j rész. Ilyen körülmények kö- , I zott a rakodógépek gyártására- | vagy beszerzésére fordított j | költségek viszonylag gyorsan : megtérülnek, ugyanakkor na- i j gyón sok munkaerő felszaba- i dítható magasabb szintű mun- » . kára. (8) — Mit csinál Sándorka? — ; kérdezte Liza, aki az üzleti i tárgyalással végezve, vissza- : tért a szobába. 1 Sándor meglóbálta a szelíd ; őzekkel és büszke gimszarva- | sokkal kivarrt díszpárnát. — Beiémkötött a blökije! Az asszony először nern ér­tette a dolgot, de aztán meg­; pillantva a zsúrkocsit, amely : olyan képet mutatott, mintha tornádó pusztított volna a szo­bában, világosság gyűlt az agyában. • — Jesszusom, maga becsí­pett! Juj, de jópofa ... Sándor úgy érezte, hogy sé­relem érte. — Ne mondja! Ha én részeg vagyok, akkor maga.. . egy maszek! — Ezzel mit akar mondani? — érdeklődött az asszony, né­mileg hűvösebben. Sándornak kételyei támad­tak. Mit ér vele, ha most ösz- szeveszik az asszonnyal? Attól még nem változnak meg a nézetei, viszont előfordulhat, hogy visszakéri a ruhát, meg a százast, a további ' segélyek beszüntetésének lehetőségéről \ nem is beszélve. És hátha : nincs is igaza? Tévedni köny­tatta meg. Tehetséges elő- J adó, művésze hangszerének. : A legnagyobb sikert Gounod \ — ismétlést kívánó — Faust- ' balettzenéje érte el. A te- I rém közönsége vastapssal ! köszöntötte a Zámbó István ' vezette együttest. • Ezután baráti találkozó kö- j vetkezett a művelődési ház ; klubjában. Vasárnap a vá- ; ros történelmi emlékeivel és ; új ipari létesítményeivel is- ! merkedtek a vendégek. Papp Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents