Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
1964. Április 34. péntek «fern t/tíriop Miért vándorolnak? j Másutt viszont a gyakorlott fiatal szakmunkás képességeiben nem bíztak, alacsonyabb kategóriájú, gyengébben fizetett munkával tömték és amikor ez kedvét szegte és szóvá I tette, „rámásztak”, mígnem | odébbállt. A magunk nevelte fiatalság igazságérzetét az idősebbeknél is jobban bántja, ha „kéz kezet mos” klikkszellemet lát maga körül és ha ebből anyagi, erkölcsi hátránya származik, ha ellene szólását semmibe veszik. Az idegenbe, más tájra költözést is hamarabb vállalja, semhogy ettől szenvedjen. De effajta jelenség nemcsak a fiatal munkásakat, hanem az idősebbeket is helycserére készteti. Sok vezető azzaj takargatja az üzemében mutatkozó erős fluktuáció igazi okait, hogy jobb anyagi feltételek ígérgetésével elcsábítják munkásait. Tagadhatatlan, hogy egyes szakmákban nagy a munkaerőhiány és vannak, akik csábítással akarnak ezen segíteni. A helyi bérezés azonban nemcsak a forintok meny- nyiségével játszik szerepet abban, elcsábítható-e valaki, hanem jórészt a bér igazságos megállapítása a döntő. A vállalatok bérkeretein belül ezernyi árnyalt megkülönböztetésre, a minőségi és mennyiségi munka ösztönző jellegű honorálására nyílik mód — ahol Vegyszerrel és kapával 1 Tavaszi hadjárat a gyomnövények ellen r keresik a módot. De. ha a munkás azt látja, hogy a nálánál gyengébb munkaerő az illetékesek közönye következtében vagy személyes okok miatt jobb helyzetbe kerül; vágj' azt tapasztalja, hogy ügyessége, ambíciója a bérezésnél észrevétlen marad; ha normáját minden technológiai vagy szervezeti előzmény nélkül szó nélkül leveszik, — el- kedvetlenedik és ha módja nyílik rá, oda megy dolgozni, ahol a hírek szerint jobb feltételekre van kilátása. Az eddig említetteken kívül még igen sokféle olyan oka van a munkaeröhullám- zásnak, amelyet ki lehet helyileg küszöbölni, ha azt a na- j gyón lényeges körülményt megszívlelik a termelés irá- . nyitói, a személyzeti és munkaügyi vezetők, hogy a legkezdetlegesebben gondolkodó ember is eljutott a tizenkilenc év ; során odáig: a munkahelyében nemcsak a pénzkereseti forrást látja. Igénye és jogos Lgé- : rrye van arra, hogy gondjai- ’ ban, becsvágyaiban a munkahelyének támaszát, segítségét, j meglelje. Ahol úgy tapasztalja, hogy ezt nem kapta meg, onnan elmegy, mert hiszi1 és tudja, hogy valahol lenni kell olyan üzemnek, ahol már ilyen szellemet talál. Nyerges Agnes i A meggyorsult ütemben fejlődő magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a gyomnövények elleni küzdelem. A Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti Botanikai Kutató Intézetének egyik laboratóriumában a falakat hatalmas grafikonok takarják, amelyek igen jól érzékeltetik a kérdés jelentőségét. A táblázatok annak a hosz- szú évekig tartó és tíz évvel ezelőtt befejezett tudományos munkának az eredményét tükrözik, amelyef dr. Újvárosi Miklós, a botanikai kutató- intézet igazgató helj'ettese végzett az ország különböző vidékein: 1949-től 1953-ig gyűjtötte az anyagot és több százezer adat felhasználásával állapította meg, hogy a külön* böző gyomnövények a szántó- területekről milyen, szinte elképzelhetetlenül nagymértékben szorítják ki az egyes kultúrnövényeket. A pontos felmérések alapján készült térképek és gra- j fikonok azt mutatják, hogy j tíz évvel ezelőtt az ország bevetett szántóterületének nem kevesebb, mint harminc százalékát foglalták el a gyomnövények, ami azt jelenti, hogy az dósét segíti elő. Mivel a tavasz az idén megkésett, a növényzet rohamos fejlődésssel igyekszik pótolni ezt. így a vegyszeres gyomirtás elvégzésére a mezőgazdaságnak legfeljebb tíz-tizenkét napja maradt. Ilyen rövid idő alatt gazdaságaink csak jó munkaszervezéssel, a rendelkezésükre álló gépek kapacitásának teljes kihasználásával és szigorú tervszerűséggel végezhetik ezt el. Elmondotta dr. Újvárosi Miklós, hogy a takarmánynövények, különösen a kukorica termőterületén ugyancsak lét- fontosságú a gyomirtás. A kukoricának most van a vetés- ideje. A múlt évben végzett kísérletek tanúsága szerint az a kukorica, amelyet a kelés után egy hónappal kapáltak meg, mindössze 36 százalékát hozta a teljesen gyomtalaní- tott kukoricaföldek termésének. Szinte kiszámíthatatlan tehát az a kár, ami a gyomirtás elmulasztásával vagy elkésett végzésével érheti a népgazdaságot. A kukoricafölde- ket a lehető legsürgősebben meg kell tisztítani a gyomnövényektől, akár kézi erővel, akár gyomirtó vegyszerek alkalmazásával. A vegyszeres gyomirtást a vetéssel egyidőben kell elvégezni, mert különben nem lehet megfelelő eredménye. — Magától értetődik — hangsúlyozta dr. Újvárosi Miklós —, hogy hasonlóan fontos minden más szántóföldi növény szempontjából is a gyomirtás. Sajnos, még nem tudjuk minden kultúrnövényfajta gyomjait vegyszerekkel irtani, vagy azért, mert még nem találtuk meg a megfelelő vegyszert, vágj' azért, mert az még nem került nálunk forgalomba. Addig is, amíg a tudományos kutatóintézetek megtalálják a hatékony vegyszereket es azok elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre, a gj'omak ellen ezekben a vetésekben is jól megszervezett munkával és kapával kell felvenni a küzdelmet. (m. 1.) Kiosztották az idei „Bambi"-díiat ország szántóterületének közel egyharmada kultúrnövény helyed gyomot nevelt. Dr. Újvárosi Miklós, aki hosszú évtizedek óta nagy felkészültséggel foglalkozik a gyomnövénj'ekkel — tudományos kutatásainak eredményei alapján avatták a mezőgazda- sági tudományok doktorává — Gyomnövények, gyomirtás című alapvető munkájában publikálta ezeket az eredményeket. Munkáját a Mezőgazdasági Könyvkiadó 1957-ben adta ki. Ez a vaskos kötet a mai napig is nélkülözhetetlen és legfőbb fegyvere a gyomok ellen indított országos hadjáratnak. A hadjárat az idén új szakaszába lépett. A Magyar Tudományos Akadémia és a Földművelésügyi Minisztérium megállapította, hogy a tíz'év előtt feldolgozott adatok jelentős eltolódása miatt új, az ország egész területére kiterjedő felmérésre van szükség. Ez a nagj'szabású munka már megindult és azt a jövő évben be is kell fejezni. Központi irányítására dr. Újvárosi Miklóst kérték fel, aki megbízást kapott arra is, hogy az új felmérés eredményeit összefoglalja és feldolgozza. A most időszerű gyomirtási munkákról ezeket mondja: — A legutóbb kiadott kormányrendeletek pontosan megszabják a gyomok elleni küzdelem módszereit és programját. Mezőgazdaságunk terméseredményei aszerint alakulnak. hogy az egj'es gazdaságok betarlják-e a kiadott rendelkezéseket és kihasználják-e azokat a lehetőségeket, amelyeket a kormányzat biztosított számukra. A gabonavetések tavaszi ápolásának most van a legfőbb ideje. A múlt évben közel félmillió kataszteri holdon végezték el a vegyszeres gyomirtást. Az idén legalább • •• egymillió holdon kell elvégezni. A szükséges vegyszerek és gépek rendelkezésre állnak. A vegj'szeres gyomirtás végrehajtására sürgős szükség van, mert a kenyércsatát csakis akkor nyerhetjük meg, ha a vetéseket megszabadítjuk a gyomnövények kártételétől. Az ország ipara óriási munka- többlettel biztosította a búzaföldek termésfokozásához szükséges műtrágya-mennj’iséget, ha azonban nem végezzük el a vegyszeres gyomirtást, a műtrágya főleg a gj’omok fejlőMennyit fogyasztunk? Az ember életének 70 esztendeje alatt több mint 60 ezer liter vizet isrik meg és vesz fel az ételekkel, több mint 11 ezer kilogramm szénhidrátot, körülbelül 2,5 ezer kilogramm fehérjét és ugyanennyi zsírt fogyaszt. A gyufa lángja megvilágította bizonytalanul tűnődő arcát. — Nem tudom ... Nem beszéltünk meg semmit. Ráérősen baktattak a sötét utcákon, hallgatva az éjszaka neszezését. Több szó nem esett Felkay- néről. V. Sándor másnap délután a Margit-híd pesti hídfőjénél ácsorgóit, egyre izgatottabban tekingetve a villanyórára. Búzás Katit várta, akivel három órára beszéltek meg randevút és már negyed négy is elmúlt. Rágondolni is rémes, hogy Kati éppen most nem jön el. Bár a lány számtalanszor megcsinálta, hogy nem ment el a megbeszélt randevúra, most valami megmagyarázhatatlan fanatizmussal bizakodott. Lehetetlen, hogy éppen most ne találkozzanak! Most, amikor a korábbi körülményekhez képest olyan elegáns, mint egy dzsessz-dobos. Hogy valamivel elüsse az időt, az újságos bódé oldalára tűzdelt képeslapokat olvasgatta. Már elmúlt háromnegyed négy. amikor feltűnt Kati a villamosmegállónál. Divatos szűk ruhájában kitűnően érvényesült kisportolt, formás alakja. Talán jobban, vagy legalább is feltűnőbben a kelleténél. — Kati! Itt vagyok! — Szia Sándor! Jaj, ne haragudj, hogy egy .kicsit elkéstem, de olyan zűrös ez a mai nap. Bármerre jártam, mindenütt ismerősökbe botlottam. Jesszus Máriám, hogy te milyen klassz vagy! Lottó? Csomag? A választ be sem várva, megpörgette a fiút, íigj’elemre se méltatva, hogy mindez a főváros egyik legforgalmasabb pontján történik. — Jól mutatsz, de egy zakó még elkelne. Sándor kihúzta magát. — Az is van, csak odaadtam Miskának. Béresé Marihoz ment és. .. Kati elhúzta a száját. — Ja, persze ... elfelejtettem, hogy ti már a kommunizmusban éltek. Minden közös: a lakás, a gondolat, a ruha, a... — Ne folytasd! — vágott közbe Sándor. — Te csak az enyém vagy. — Gondolod? — Remélem. De elég legyen ebből, gyerünk ki a Szigetre, táncolunk egyet. Belekarolt a lányba és gyors, röppenő léptekkel nekiiramodtak a Margit-hídnak. Később, mikor már a Kaszinóban üldögéltek, Sándor szorongva megkérdezte. — Mondd Kati, szeretsz te engem? „Istenem, de hülye tudsz lenni — gondolta a lány. Megfoghatatlan, hogy mitől lesznek szerelmesek az emberek. Feltehetően kóreset, aminek az okai még tisztázatlanok”. — Megártott a fekete — je- gj'ezte meg ártatlanul. — Arra válaszolj, amit kérdeztem! — Mit válaszoljak? Ezerszer megmondtam, hogy kedves jópofa fiú vagy. — Nem azt kérdeztem — erősködött Sándor. Kati a hamutartóval játszadozott és azon tűnődött, hogy mi lenne, ha most váratlanul térden rúgná a fiút. Azzal talán sikerülne elriasztani, őrültség. Kultúrember ne rug- dalózzon. — Hogy szerelmes vagj ok-e beléd? Nem vagyok szerelmes. Szimpatikus fiú vagy. de semmi több. Elégedj meg ennyivel. — Pedig milyen szépen elterveztem mindent. Hozzánk költöznénk és én gazdaggá, te pedig egészségessé tennéd a karámosiakat. — Karámosi parasztjaid megelégszenek azzal, ha gazdaggá teszed őket. A gazdagság fél egészség, a többi jön magától. — Szóval nem leszel a feleségem? — De feltétlenül, sőt azt hiszem néhány árva gyerek nevelését is elvállalom. Persze csak ha te is akarod. (Folytatjuk) KARLSRUHE: Április 19-én osztották ki a híres Bambi-díjat a filmművészek között. A képea: az idei Bambi-dij tulajdonosai (balról jobbra): Sophia Loren, Heinz Rühmann es Liselotte Pulver, a díjkiosztás után (MTI Külföldi Képszolgálat) * Évente mintegy 2 milliárd forinttal terheli az államháztartást az ipari-, építőipari munkások, az üzemi műszakiak ide-odavándorlása, munkahelyük cserélgetése. Évente az állami ipar dolgozóinak közel 40 százaléka változtatja munkahelyét, keresi jobb anyagi boldogulását, képességeinek megfelelőbb beosztását, az emberségesebb bánásmódot, a gondosabb törődést ügyes-bajos dolgaival. Ez az országon belüli nép- vándorlás a kétmilliárdot kikitevő veszteségidőkön, termelési kieséseken, a betanítással járó, valamint a fel-: és leszerelések költségein túlmenően azzal a súlyos kárral is jár, hogy összetanult munkaegyüttesek felbomlanak, a belépők és az ottmaradtak kizökkennek a termelés kialakult ritmusából, a személyek cserélődése átmenetileg magához ponza a közfigyelmet. Miután ez a helyzet hovatovább ko. moly zavarokat is okoz vállalataink tevékenységében, a munkaügyi és személyzeti osztályok mind gyakrabban vizsgálják a munkaeröhullámzás okait és azok elhárításának lehetőségeit. A vizsgálatok megállapításai két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeknél a kilépések okainak kiküszöbölése általában meghaladja a helyi vezetés hatáskörét, vagy legalábbis nem kizárólag a helyi vezetésen múlik. Ilyen például a kooperáció hibáiból következő hullámzó anyagellátás, az Izem gépberendezésének korszerűtlensége, a szociális beruházások egynémelyikének elodázása, az anyagmozgatás iejletlensége. Ezek a helyileg objektív körülmények azonban többnyire :sak akkor vezetnek elvándor- áshoz, kilépéshez, ha az üzem iolgozóinak nem adnak ésszerű magyarázatot arra, hogy átmenetileg vagy tartósan, miért cell hátrányosabb feltételek cözött dolgozniuk, vagy a körülmények egyénileg és egye- ekre nézve válnak oly nyo-. nasztóvá, hogy nem tudják és lem akarják belátni az üzem itmenetileg hátrányos adott- ágait. Az okok másik csoportja « előzőnél szélesebb körű es öbbrétú. Arról ad képet, hogy íz adott üzemben, gyárban ni mindent tehetnének a helyi oezetők az elvágyódás, elván- lorlás — és másik helyi üzem xíján — az elkedvtelenedés dien. A helyüket cserélők igen leientós része ifjúmunkás, 16— !5 éves. Van közöttük, aki nár második munkakönyvvel ép be új helyére, mondva logy az elsőt „elvesztette”, maja Is restellve a túlsók be- egyzést. Ez a nyugtalanság, sa pongás kizárólag életkori ajátosság? Nem vitás, hogy a ;önnyű szívvel lebonyolított íunkahely-cserélgetésben ez t közrejátszik. De a fiatal ándorlókról összeirt oknyo- iozó adatok azt is feltárják, ogy nagyon sok helyen tisz- izatlanok a fiatal munkások- il kapcsolatos nézetek. Az lföldre települt egyik szer- ámgyárban például kegynek kintette a fiatalok oktatója, >gy foglalkozik az üzemi ítben még járatlan, a gépek- ■1 még kutya-macska barát- gban levő félig paraszt fia- okkal. Türelmetlensége és azonnali nény szigora következtében >ben annyira elrettentek, y a sokat ígérő szakmun- helyett, inkább a szomszé- gyárba mentek segédmun- nak. Közös platformra jutva a jóllakottság és az eszme talaján, szívükbe nagy-nagy melegség költözött, őszinte szeretetet éreztek egymás iránt és újabb fröccsöt rendeltek. A meghitt hangulatnak Sándor vetett véget: — Holnapután üzemgazdaságtanból beszámoló. Hogy állsz az anyaggal? — Ma délután tanulni akartam, de a poloskák nem hagytak. — Szóval aludtál. — Keveset és azt is csak azután, hogy telezabálták magukat. És te? Sándor beszédesen legyintett egyet. — Jó volna már utána lenni az egésznek — merengett Miska. — Mégiscsak más az, hogy egy ötezer holdas gazdaságot vezet az ember ... Sándor helyesbítőleg közbevetette. — Nem vezetők, főkönjrve- lők leszünk. Különbség. — A főkönyvelő is vezető. Harmadik ember a tsz-ben, sőt, ha úgy vesszük második. — Ha úgy vesszük, az más. Mindenesetre Pestet sajnálom. Karámos, Dózsa, por, unalom, hajaj... Miska meglepődött. — Megbolondultál? Eddig folyton a tsz-rői, meg a munkáról papoltál, hogy így lesz, meg úgy lesz, ha hazamegyünk ... Sándor szeretettel megsímo gatta a gyomrát. — De most jóllaktam és ez kihatással van a lelkesedésemre. Igyunk még egy fröccsöt. Vagy nem bánom, legyen hosz- szúlépés. Miska nem volt hajlandó elvi engedményekre. — Fröccsöt! Pincér, még kettőt! Miután fizettek, megszámolták maradék vagyonukat. — ötvenkét forint és negyvenöt fillér — állapította meg Sándor. — Annyi mint huszonhat forint és huszonkét fillér fejenként. — Csak huszonhat! A negyvenöt fillér a te magántulajdonod, azon nem osztozunk. Nem szeretném, ha később felhány- torgatnád. Ide a többit! Testvériesen megosztoztak, majd a pincér ..záróra kérem, záróra” felszólítását méltányolva távoztak. — A nővel mikor találkozol? — kérdezte Miska közömbösen. Sándor cigarettára gyújtott.
