Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

UCQitl 1964. Április 33, csütörtök Házak a homokon A nekibuzduló szél úgy hordja a homokot, akár a si­vatagban. Sárgásszürke ieihok emelkednek nárom-ntgyeme- let magasságig. Megfordulok — háttal a széljárásnak — de már így is tele a szemem-szám homokkal. Csepel szigete jó homok, de csali zöldségnek való, s nem lakótársnak. Hívatlan társa itt sok em­bernek. Az emeletes házak ab­lakai ezért zárulnak be még nagy nyár, vagy kellemes ta­vasz idején is, amikor a má­sutt simogató szellő a homo­kot emelgeti. Első látásra akaratlanul is az a kérdés, jó helyre szántók-e a szigetszent- miklósi lakótelepet. De a szem­lélődő hamar kideríti, hogy a porfelhők forrása az építke­zésnél feltúrt, csupaszon ma­radt nagy terület a házak kö­zött és körül. Az ötvenes évektől számít­hatjuk a telep születését. Ma sem fejeződött be teljes vi­lágrajövetele. A tetőt emelik 411 új lakás fölé. Talán az ébredező tavasz ko- pársaga is közrejátszik, hogy mindent félig késznek érez itt az ember. A presszó előkelő, a tej bolt igazán szép. De nincs a közel­ben patika, húst két napig kapni hét közepén s az itt la­kók a friss primőr zöldséget csak Budapestről ismerik. Szi- getszentmiklóson a falu mel­lett kis város nőtt, de az eme­letes házakban ma is „spar­herden’1 főznek. Gázpalack­hoz jutni lehetetlen s a vil­lanyáram háztartási használa­tát sem engedélyezték jó ideig. Akinek villanytűzhelye van, 4öű—500 forintot fizet, mert az áram kilowattórája kettönegy- ven. Szembeötlő s mindenkit bánt a házak körüli rendezet­lenség. Dehát nem akad em­ber a sok idevalósi közül, aki vállalkoznék egy kis önkéntes lapátforgatásra ? A „kertész néni” elnézően mosolyog ezen. (Néni létére 29 éves s egy hároméves kisfia növöget saját, családi kertjé­ben. Ez a kertész néni hívatá­sos felelőse a 10 holdas park­nak.) — Nem, a parkoknál nem terhel senkit mulasztás. Len­ne vállalkozó is, de a homok­hoz kevés az ásó. Termőföld kell a homok fölé. S nem olyan vékony rétegben, ahogy a kezdetén tették. Tavasszal klzöldül s ahogy jön a me­leg, a forró homok megégeti a füvet Hát még a virágot. — Tehát földet kell impor­tálni. Rengeteg pénz! — Az kellett volna eszten­dők óta, de minden évben el­maradt. Talán, talán most megjön hozzá az egymillió. Az aprópénzt, a sok palán­tát, virágot a telep kertész nénije maga hajtatja az üveg­házban. Elkísér a most épülő új házig. Közben mutatja az ut­ca felöli már valóban szép parkokat, eligazítja a benne dolgozó embereket és asszo­nyokat. Figyelem őket és a házakat, amelyek egyikében kísérőm is lakik. Az ötvenes évek épületei akár a régi bér­kaszárnyák, olyan csúnyák dróthálós erkélyeikkel. Igaz viszont, hogy napfényesek. Aztán, ahogy lépünk tovább, úgy múlnak az évek. ,A szür­ke ajtós, újkorában is öreg­nek látszó konyhák és szobák után, jön a beépített eiőszo- baszekrény és mosogató, nap­világos szobák, csupa fehér, vidám ajtóval. És itt van a legújabb, amiből még csak falakat lát­ni és lépcsö'házat sejteni. — Ez az. Most már magá­ra hagyom. Keresse Török Jó­zsi bácsit. A koros művezető sokat épí­tett életében. Ez a telep is jó­formán az ő műve. — S hogyan tisztelik a la­kók? — Megnézhetjük. Járjuk a házakat, s ahol ott­hon vannak, be is nyitunk. Az egyik helyen elégedettek, másutt a konyhát kicsinek mondják s van ahol az elő­szoba csupa ajtó. Minden on- j nan nyílik. — Erről nem tehetünk — j mondja, de arra már erősen i figyel, s én is, hogy a parkett ! i vetemedik. I — Ez kit dicsér? — kérdem 1 | a lépcsőn lefelé jövet. 1 — Igen, ez a baj. Amikor | készen vagyunk, bezárjuk az j ; ajtót-ablakot, s ki nem nyit- j j ja senki az átadásig. | A harminckét tagú együt- I tes, Szabó István brigádjá- I nak érdeme, hogy tavaly 93 ! lakást határidő előtt átadtak. I — Hogy van az, hogy itt másként megy, mint másutt? Az emberek válasza sokfé- i le, de ez a lényege: — Sok év alatt jól megis­; mertük egymást. Szó nélkül is j j tudja az egyik, mit akar a má- : I sík. Kéz a kézre játszik. S ha j I szorított a kapca, nem ismer- j tünk szabadszombatot, de ün­nepet sem! > Megintcsak odalenn tapos­suk a homokot. Józsi bácsi még tartozik magyarázattal. — Az is igaz, hogy én e! nem spórolok az emberektől egy fillért sem. Vannak, akik ezt teszik, mert a meg­takarításért prémium jár. Meg is nézheti, hogyan dol­goznak neki legközelebb. A munkásnak pénz kell. Dol­gozzanak tisztességgel, de fizessék őket becsülettel. így az igazság. Szabóéknál az igazság el­éri havonta a háromezret is. A daru emel s én gyö­nyörködve nézem a fölfelé távolodó vasbetonterhet. A művezető máshonnan szem­lél. gyors hogy mindjárt a helyére emelnék, megint fel kell pa­kolni, hogy a daruhoz jus­son. Közben törik, sérül. Sok pénz! — S ha mindezt belekalku­láljuk, mikorra lesz ház a mostaniból. Ház kapukulcs- csal. — Szeptember végére. De ha megkapom időben, ami kell, én az alkotmány nap­jára átadom. Ha nem így lesz, abban csak a ferenc­városi asztalosipari a lu­das. Most is azért késik a válaszfalazás, mert nem tud­juk betenni az odavaló ajtó­kat. Se ajtó, se ablak, hogy vinné az ördög ... A szél megintcsak rákezd. hordja a homokot. Bizony meg kellene kötni. Tóth György Míösös erővei városaink, községeink fejlesztéséért „Sártenger utca Cegléden” ; — ezzel a vaskos és kifejező címmel olvastam Gulicska int- j re ceglédi lakosnak a Pest me- '■ gyei Hírlap április 15-i szá- I mában közzétett levelét. A le­vél elgondolkodtató és soka- ■ kát érint. „Cegléden a Hollós üteg fő- i útvonalnak számít, de nagyon elhanyagolt — írja a levélíró. ! — Ugyanolyan, mint amilyen 1 még a háború előtt volt. Az útsséli árkok nyitottak, nyá­ron pocsolyától bűzlenek, táp­lálják. a szúnyogok millióit. Elhanyagoltak a járdák is, hatalmas kátyúk, lyukak tá- \ tonganak rajta, este veszélyes arra járni. Az úttesten, esőzé- sek idején akkora a sárten­ger, hogy gépkocsi legyen a : kerekén, amelyik át tud ha­ladni rajta. Ilyen a mi ut- ' cánk. Szeretnénk már tudni, ; hogy az illetékesek mikor ! akarják rendbehozni? Mi haj­landók vagyunk társadalmi1 munkával építésében részt venni.” Eddig a levél. Kicsoda Gu­licska Imre, aki tollával moz­gósítja „az illetékeseket”, s aki kétkezi munkájának fel­ajánlása mellett a Hollós ut­ca lakóinak mozgósítására is vállalkozott? Személyesen nem ismerem. De gondolom, hogy egy a me­gye azon tiszteletre méltó tíz- és tízezer állampolgára közül, akik saját javukat, ezen ke­resztül a város, a község köz­érdekét szolgálva, csak az el­múlt, 1963-as esztendőben megépítették a megyénkben a 90 kilométer járdát, 12 hidat, 17 kilométer vízvezetéket, 14 óvodát, 14 tantermet, 17 pe­dagóguslakást, 7 orvosi rende­lőt, az 57 kilométer hosszú vil­lanyhálózatot, jónéhány sport­Uj üzemrésszel bővült a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepe Műbőr zekéket és női ballonkabátokat gyártanak a ruhagyár nemregiben átadott új üzemrészében. A teljesen gépesített üzemben főleg női munkaerők dolgoznak, többségükben betanított munkások. A gyártmányokból jelentős mennyiséget külföldre szállítanak. Volt itt egy anyagliftünk. Elvitték. A daru lassú. Sokat állnak j | amiatt, mert nem tud elég ] I gyorsan kéz alá dolgozni, j I S a másik panaszom ez | j itt . . . j Körülmutat. Közelebb, tá- 1 ! volabb egymásra tévé s j j szétszórva sokféle építőelem, j I Épül a ház, de utal most sem készítettek í j hozzá előre. A nagy kocsik I : addig jönnek a süllyedő I ; homokban, amíg tudnak. Ott j i aztán isten nevében le is ! I rakják a terhet. Ahelyett, Az 1-es számú szalagon naponta 160 mübőrzekét gyártanak (MTI Foto — Kovács Sándor felv.) Feltárul sok könyv titok Az fisö csengetés végigfutott a folyosókon, elült a lárma és mi zörögve álltunk fel Hídvé­gi tanár úr üdvözlésére. Az osztályfőnök megállt a kated­rán, barna szemének meieg tekintete megjárta az ijedt kis arcokat, s ezzel e,indult felénk a nyolc esztendő. Megmásztok az évhegyeket, kitárult előt­tünk sok könyvbezárt titok, és a nagy közösségben iáncrafű- zött bennünket a csengő, amely egyszeresük elhallga­tott és utána olyan csend lett, mint most itt, ebben az osz­tályban. Emlékeim évtizedes ködéből, első gimnazista ko­romból lépett elő ez a kép, most, hogy az utolsó padban ülve végignézek az osztályon, a IV/d-n, a Kossuth nevét vi­selő monori általános iskolá­ban. ... összetett példára ki jön ki a táblához? — A fekete táblán piros kockáit, üresek. Várják a jelentkezőt, alti majd betölti őket számokkal, tudá­sával, az élettel. A kis kezek itt is — ott is magasba lendül­nek. A tanító — Nagy Dezső — szeme végigsiklik az osztá­lyon, és már számol is Tóth Feri. Hibátlanul, gyorsan, ügyesen. A „stafétában” is je­leskednek. Kérdések, számok, feleletek. A példát Bertha Ilonka kezdi és Faragó Pista folytatja. — Tovább mit csinálsz? . .. Kovács Béla ... A gyerek felemelkedik, ar­cán fájdalmas ferdülés, kap­kodó tanácstalanság. Akadoz­va indul... a fejek helyes­lőén bólogatnak. A végén már fújja „. — Látod, megy ez, kisfiam, csak ne légy megilletődve. No, de ezt az eredményt négyzet­centiméterben kaptok, meny­nyi volna négyzetméterben?... Kovács Pista ... A fiú szeme megrebben, valahová messze néz, azután kivágja: nyolcvankettő. A je­lentkezésre nyújtott kezek jó­váhagyólag hanyatlanak visz- sza a padra. Kopognak. Az ajtó csend­ben kinyílik. Értelmes arcú kisfiú jelent valamit a tanító­nak. Azután hátrajön hozzám az utolsó pádhoz. — Jónapot kívánok. A IV/C meghívja, hogy szíveskedjék bejönni hozzánk. Mit tehetek? Ide a D-be csak betolakodtam, de a C-sek meghívtak. Elbúcsúzom a gye­rekektől. A folyosó hűvös csendjében már a tavaszi alkony bújkál a sarkakban ... AZ osztály ÄÜ, az arcokon várakozás. A kékköpenyes ta­nítónő Psota Irénre hasonlít, pedig Szentannai Ferencné nem rokona a színésznőnek. — Leülni. Zörögve telepszik le az osztály, harminchét gye­rek. Valahol leesik egy fü­zet. Az asszony felém fordul: — A gyerekek kérték, hogy jöjjön be hozzánk is, azért üzentem. Az óra elején el­mondtam nekik, hogy itt van. — Elmondta, miért? Érzem: a hangsúlyomban benne van, nem értem, hogy miért beszélt erről a gyerekeknek. — Mi mindent megbeszé­lünk. pajtások vagyunk — mondja, kicsit tagoltan, a magyarázatnál megszokot ar- tikulálással. A történelemóra tovább folytatódik. A kis nebulók fi­gyelő tekintettel kísérik en­nek a törékeny asszonynak minden mozdulatát. S most ér a második meglepetés. Mi­lyen ötletesen és eredménye­sen járja a tanítónő a peda­gógiai módszerek egyéni út­ját. — Erzsiké hozd ki a szala­godat. A kislány kilép a pad-, ból, kezében a centiméterhez hasonló összecsavart szalag. A tanítónő meghúzza. Erzsi pe­dig leolvassa az összetekerten maradt rész alatti számot: — Ezerharmincnyolc, Ist­ván halála. Még egy erős húzás, sok csavarodik le a tekercsről. A gyerek rápillant; 1552, Eger veszedelme. — Ki volt a vár védője? Jóska... Jóska már felálltában vála­szol: Dobó István. Surrognak a szalagok, ne­vek, évszámok váltogatják egymást. Árpád . .. honfogla­lás ... nyolcszázkilencvenhat. — Ne az első lendületben je­lentkezz, először gondolkoz­zatok . .. Igen. Mohács . . . Mi történt? . . . Ezerötszázhuszon- hat... Jól van ... — Vigyázz a helyes kifejezésre ... Gá­bor ... Leülhetsz ... Gyere ki kisfiam ... s az óra úgy mú­lik, mintha zöld gyepen ját­szanának, pedig a kis koba­kokban már csírázik a mag, amelyből a tudás fájának gyü­mölcse érlelődik. Az asszony egy másik gyermeket kérdez, azután egyszerre megáll. Vé­gignéz az ijedt kis arcon. — Hát éppen nálad kell lát­nom, neked van szükséged ar­ra, hogy lessél? A kisember ajka meg-meg- rándul, de azután mégis „fér­fiasán” egyenes marad, csak a szeme csillog erősen ... Néhányan felolvassák az orgona és tulipán összehason­lításáról írott dolgozatukat. Ér­telmes, jó Írások. S míg a ka­lamárisok és füzetek a padra kerülnek, addig beszélgetek Szentannainéval és belelapo­zok a naplóba. A iegjobbakról és a legrosszabbakról érdek­lődöm. Az OSZtálj esze. az én kis „házigazdám”, Visy Laci, aki meghívott az órára. Az apja esztergályos a radiátorgyar- ban. A gyors észjárású fiú mértéktartó és tisztelet tudó. Precíz, mint az apja, aki ez­red milliméterekkel dolgozik a padnál. A két Erzsi, a Na­gyék és a Radnitsék Erzsiké­be ugyancsak kitűnő tanuló. — De miért ülnek fiúk a kislányok padsoraiban? — Hogy javuljanak meg — fordul feléjük a tanítónő. — Semmilyen fenyítésnek nem vagyok híve, ezért választot­tam ezt a módszert. F. Gábor és S. János nagyon rosszak. Nem lehet velük bírni. Verek­szenek, nem tanulnak. S. Jan­csi szeretne kisdobos lenni, de amíg ilyen a magatartása, ad­dig szó sem lehet róla. Jancsi szomorúan néz, és én mégis úgy látom, hogy eb­ben az osztályban lesz belőle kisdobos. A napló tanúsága szerint a legnehezebb eset K. Jóska. Ap­ja művezető. A gyerek hazu­dós. verekedés, ellenőrzőt ha­misít, nem tanul. A tanítónőt kérdem, de ő hallgat. Elégedjek meg azzal, amit a naplóból láttam. Jó lesz, ha a szülők beszélnek, de a lurkó fejével!... Addig, míg nem késő ... A tollak scrcegnek, * nagy gömbölyű betűk kapaszkodnak össze a füzetekben. A tanítónő a padok között járkál. Fogal­mazási óra... A buksi fejek lehajtanak, csak az égő kis szemek sandítanak néha erről is arról is a katedra felé, ahol most én ülök, s rovom e soro­kat, a gyerekekéhez hasonló belső feszültséggel, elvégre én sem szeretnék egyest kapni . .. Ruttkay György pályát, parkot, várótermet és a többit. Ezeket az embereket ismerem és a megye minden községében és városában is ismerik őket. Tisztelet és meg­becsülés a „Gulicska Imrék”- nek, a falvak és városok név­telen és hírnévre sem vágyó tízezreinek, akik belső jóérzésüktől, szo-_ cialista emberi gondolko­dásuktól hajtva a kerítés kapuján kívülre is néztek, jut erejük és idejük a napi munka mellett községük, vá­rosuk szépítésére, rendezésé­re. fejlesztésére is. Ezt a tiszteletet, ezt az er­kölcsi megbecsülést kívánta a Pest megyei Tanács legutób­bi ülésén is kifejezésre juttat­ni. amikor a község, a város fejlesztésében kiemelkedő munkát végzett 294 állampol­gár részére megszavazta a községfejlesziésért kitüntető jelvény aranyi okozatát. A nyilvánosság lehetőségét felhasználva, ezúton is tol­mácsolom Pest megye taná­csának őszinte elismerését és köszönetét megyénk mind­azon állampolgárának, akik — ha a múlt évben nem is érték el az arany-, az ezüst-, vagy a bronzjelvényes szintet — bármilyen érdemleges munká­val hozzájárultak községük fejlesztéséhez, szépítéséhez. Végül is kell-e, lehet-e se­gíteni a Hollós utcai lakosok, továbbmenően más városok, községek és utcák hasonló jellegű, általában közérdekű problémáin? Kell is és lehet is. Első­sorban úgy lehet és kell, ahogy azt Gulicska Imre is akarja és ajánlja: közö­sen, együttes erővel. Az utca, a lakóterület la­kóinak Önkéntes elhatározá­sa és tényleges munkája ei- engedhétetlenül szükséges ah­hoz, hogy a községíejlesztés sokszor égető és mindenki áftal.....étreíóért ' problémáit megoldhassuk. ■ 'Nézzük közelebbről: Ceg­léd városában most már évek óta azon fáradoznak a város vezetői és sokan mások, hogy megoldják a, vá­ros csatornázását. Sok mil­lió forintba kerül. Tudni kell viszont, hogy erre ment és megy a városfejlesztési alap szin­te minden pénze, anyagi ereje. Ezért nem jutott a Hollós utca és még sok más utca rendezésére pénz. Cegléden a csatornázás befejezése a legfontosabb. Ha azonban az utca, a terület lakói maguk is segédkeznek, hogy helyze­tükön' változtassanak, reális lehetőség nyílik az ilyen problémák megoldására is. A megyében egyébként szám­talan példát találunk az erők összefogására és nagy ered­ményeire. Nem titok, sőt a legszélesebb körben ismer­tetni kívánjuk, hogy az ál­lami segítség is elsősorban oda irányul, ahol a társa­dalmi munkakedv a legjob­ban buzog. Vonatkozik ez nemcsak a pedagóguslaká­sok, óvodák, iskolák, ren­delők építésére, hanem az utak, sporttelepek. kultúr- parkok létesítésére is. Pest megyében az idén 17 kilométer út, 110 kilométer járda, 6 híd. 51 kilomé­ter villanyhálózat, 34 ezer négyzetméter park, 9 kilo­méter vízvezeték, 10 orvosi rendelő, 9 orvoslakás, 9 óvo­da, 50 tanterem és még sok más objektum épül községfejlesztésből. Ezek értéke több mint 82 millió forint, míg a társadalmi munkafelaján­lás eddig 10 millióra te­hető. Ezt az értéket, a társadalmi munka volumenét szeretnénk tovább növelni. E célt szol­gálja a megyei tanács vb által meghirdetett községfej­lesztési verseny, amelynek plakátjai az utcákon már megjelentek, s amelyhez a helyi tanácsok, rajtuk kereső- resztül a lakosság csatlako­zását várjuk. Dr. Ádám Mihály, a Pest megyei Tanács vb-titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents