Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

«rrcre» K^driao 1964. Április 19, vasárnap HÁZ AZ INGO VAN YON Fény és árnyék Mendén Sok műkedvelő csoport — kevés oktató T alán nem egészen pon­tos a cím: Ház az ingo- ványon —, de sajnos, igaz. Süllyed a húz akkor is, hg nem ingoványra, de frissen feltöltött talajra építik éá megfeledkeznek arról, hogy nemcsak a főfalak, de a köz­falak alapját is lemélyítsék egészen az eredeti talajszint alá. És err^l ezúttal meg­feledkeztek. Hiába emelkedik ki hivalko­dott a földszintes paraszthá­zak sorából az emeletes, ki­sebb kastélynak is beillő mű­velődési ház a három és fél ezer lakosú Mende főterén — okkal, mert a lakosság közös munkájának eredmé­nyeképpen, több mint más- félmillió forint értéket kép­visel —, mégis olyan, mint a megrokkant óriás. Ugyan­akkor a betonozott vagy ki­kövezett járda szinte isme­retlen fogalom az egész fa­luban — a községfejlesztés összegét évekre visszamenően felemésztette a művelődési ház, még most is több, mint százezer forinttal tar­toznak a banknak — s ha esik az eső, bokáig, sőt né­hol kerékagyig ér a sár. Fény és árnyék különös kontrasztja ez, akárcsak az a látvány, amely a műve­lődési házba belépő látoga­tót fogadja. A tágas, világos előcsarnokban márványtábla hirdeti fennen: épült a falu összefogásából, Koreny And­rás építészmérnök társadalmi munkában elkészített tervei alapján 1958—61 között. S ugyanitt az előcsarnokban fa­oszlopokkal dacolták alá az alig háromesztendős épület lezárt lépcsőházát, - nehogy le­szakadjon valaki, vagy vala­kik alatt. 1961. május 1-én nyitották meg bensőséges hangulatú ünnepség keretében a mendei művelődési házat az építők — a falu lakossága — előtt, s egy esztendővel később, 1962. május 6-án már ezt irtuk lapunkban a mendei művelődési házról: „Az épület sürgős tataro­zásra szorul, mert a föld­szinti vizesblokk lesüllyedt, a falak repedeznek, gyors be­avatkozásra van szükség ...” Már akkor meghökkentett a látvány: hogyan lehetsé­ges, hogy egy alig egy esz­tendeje emelt épületet máris tatarozni kell? Az ok két szálon vezethető vissza. Az egyik: az emeletes művelő­dési ház helyét a lehető leg­alkalmatlanabb területen, egy feltöltendő lapályon jelölték ki, ahol kétméteres töltést kellett emelni az eredeti ta­lajszintre ahhoz, hogy az építkezést megkezdhessék. Hat és fél ezer köbméter földet hordtak a feltöltéshez, de — a jelenlegi helyze­tet ismerve —, arra már senki sem gondolt, hogy a frissen feltöltött réteg egy idő után süllyedni kezd. A másik: a másfélmillió forint értékű munka elvégzését a megyei tanács illetékesei koc­kázatos házi kezelésű kivite­lezésben engedélyezték. A kö­vetkezmény — a laikus is észreveszi néhány percnyi szemlélődés után — súlyos. A lesüllyedt vizesblokkon és a fő lépcsőházon kívül az emeleti helyiségek közfala elvált a mennyezettől, néhol egy centiméternél is nagyobb — a falak teljes hosszában végigfutó — nyílások táton­gnunk. (Kétségtelen, hogy a tavaly tavaszi és őszi ár­víz is közrejátszott ebben, de — és ezt hangsúlyozni kell! — repedések a vizes­blokk lesüllyedése mór vi­tathatatlan tény volt az ár­vizek előtt is!) 4 másfélmillió értékű épü- let további rongálódását a megyei tanács művelődési osztálya még csak elősegítet­te azzal, hogy az elmúlt év novemberében engedélyezte, a helyi általános iskola há­rom. . felső tagozatos.. osztálya a repedezett falú művelődési ház emeletének három szobá­jában kapjon helyet. A kö­vetkezmény: kiszaggatott cse- répkályhaajtók, levert falak, kitört ablakok, felolajozott és fellazult parketta, letört kilincs és — a felnőttek egy részének kirekesztése a művelődési házból. Az in­dok: a három osztálynak a művelődési házban történő elhelyezésével megoldódott, hogy a mendei iskolában csak délelőtt tanítsanak a pe­dagógusok. Kétségtelen, hogy ez a törekvés helyes, de ami­kor a főváros majd vala­mennyi általános iskolájá­1X\\\\tX\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ VÍZKERESZT Nagy sikerrel játssza a Petőfi Színpad együttese Shakespeare: Vízkereszt című vígjá­tékát, amelyet a nagy angol drámaköltő születésének 400. évfordulója alkalmából mutattak be. A darabot Földeák Róbert rendezte. Oiiva grófnőt Táncsics Mária, Sebestyén figuráját pedig Vörös Tibor alakítja ntink, hogy a műkedvelő mű­vészeti csoportvezetők tanul­mányi ideje a megyei tovább­képzés keretében három év. Évközi rendszeres, s évvégi bentlakásos foglalkozásokon vesznek részt, azután kérői­nek a vizsgabizottság elé. A színjátszó rendezők enge­délyének megújítására külön­ben ez év nyarán kerül sor. A már engedélyeseken kívül 22 fő tanul a rendezők akadé­miáján. A bábcsoportvezetök létszáma az idén nyáron to­vább emelkedik. Jelen pilla­natban — járási szintű to­vábbképzésen — 44 fő tanul. A karvezetők közül azok, akik nem rendelkeznek főis­kolai végzettséggel — körül­belül ötven fő — megyei kar­nagyi klubfoglalkozások kere­tén belül tanulnak, így készül­nek fel a működési engedély megszerzésére. A megyei szer­vek .célja, hogy rövid idő alatt minden községben kiképezze­nek egy megfelelő felkészült­ségű karvezetőt. f Uj dolog a népművelésben , a klub mozgalom. Első lépés- $ ként az elmúlt év decemberé- % ben húsz ifjúsági klubvezetőt % bentlakásos tanfolyamon ké- $ szítettek fel, de a tapasztala- í tok szerint ez a tanfolyam a f borsos költségek ellenére sem ^ váltotta be a hozzáfűzött re- {; menyeket. A nyár folyamán $ a klubvezetők képzésében to- '/ vábbi előrelépést terveznek a i megyei szervek. '/ Ez a megyei továbbképzés $ egyúttal valamennyi műked- $ velő színészi csoportvezetőre £ vonatkozik, mert — miután f többségük pedagógus — az is- % kólái év befejezése után kerül $ sor az idén is az immáron ha- ^ gyományos váci bentlakásos £ tanfolyamra. A nyári tanfo- $ lyamok általában eredménye- sek szoktak lenni, sok új cso- $ portvezető szerzi meg a mü- £ ködési engedélyt. így remél- % hetjük, hogy az idén is sike- $ résén vizsgáznak az eddigi to- } vábbképzésen részt vevő okta- £ tők és oktatójelöltek, s tovább j javul az arány a működő mű- $ kedvelő csoportok és a műkö- % dő engedélyes csoportvezetők 'f száma között, í. (tm) FALU TAMÁS KÉT VERSE: VONAT Az őrlámpa vörös karmazsin, Fnt az éjbe az éjbarna sín. Kanyarog túl völgyön és hegyen, Várja, hogy a szívem rátegyem. A messzeség incselegve hív És elindul útjára a szív. Valaki fennvirraszt valahol, S hallgatja, hogy egy szív zakatol. HALÁSZAT Halásztam hűvös hegyi patakban, Arany pisztrángra könnyen akadtam. Sütkérezett az ezüst habokban, De megsajnáltam és visszadobtam. Halászgatok az időpatakban, Ezüsthabokban reád akadtam. Szívem megfájdul, kezem megreszket, Megsímogatlak, s visszaeresztlek. felelően kell biztosítaniuk a szakembereket, s a működési engedély megszerzését elő kell segíteniük. Ez az előképzés megyei szinten folyik, a vizs­gáztatás pedig most is. a jö­vőben is országos, a már em­lített Népművelési Intézet előtt, történik. Megyénk műkedvelő mű­vészeti mozgalma évről évre fejlődik. Jelen pillanatban például 121 színjátszó együtte­sünk működik 2092 taggal. Irodalmi színpad együtteseink száma 27, 489 taggal. Ezenkí­vül 26 bábcsoport, 28 népi együttes, 95 tánccsoport, 69 énekkar és 85 zenekar műkö­dik a megyében, több ezer taggal. Ezzel szemben 16 en­gedélyes népitánc-oktatóval, 62 színjátszó rendezővel, 12 bábcsoportvezetővel rendelke­zünk. A jelenlegi továbbképzés keretében a népitánc-oktatók közül az első évfolyamon 24 és a második évfolyamon 25 fő tanul. Itt kell megjegyez­* A műkedvelő művészeti \ mozgalom helye és szerepe í kulturális murikíuik’oan vitat- \ ható ugyan, de jelen pillanat­■ ban hasznosnak, szükségesnek \ kell tartanunk. Ezért a nép­művelési szervek nagy gondot i fordítanak arra, hogy az eddi- \ gieknél színvonalasabb, tartal- \ masabb legyen ez a munka. \ Ennek előfeltétele az oktatók. I o jól felkészült oktatók, cso­■ portvezetők biztosítása. : A kellő számú és megfelelő- : en felkészült csoportvezetők '• működésének előfeltétele a \ rendszeres oktatás. A műked- i velő művészeti csoportvezetők I működését a 105/1961. (MK— \ 1.) MM. számú utasítás szab- j ja meg. Eszerint a művészeti ; csoportok irányítását, oktatá- \ sát csak azok láthatják el, i akik a Népművelési Intézettől \ működési engedélyt kaptak, : kötelező vizsga után. : Természetes, hogy a vizs- : ga előtt már képzés folyik, ; hiszen a népművelési szer- j veknek a szükségletnek meg­bán két műszakban tanulnak a diákok, a mendei pedagó­gusok törekvése eltúlzott volt és hogy ilyen áron vált­sák valóra (a felnőttek ki­rekesztése a művelődési ház­ból) azt semmi sem indokol­ta. Ennek ellenére a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya támogatta a mendei pedagógusok törekvését és csak a járási tanács elnö­kének személyes közbelé­pésével költözött ki az is­kola három osztálya a mű­velődési házból ez év már­ciusának elején. Azóta „ólZ a harag” az iskola és a mű­velődési ház vezetői között, és az a hír terjed a faluban, hogy életveszélyes a műve­lődési ház épülete. Hogy ki terjeszti, nehéz lenne kide­ríteni, de tény, hogy már­cius óta mind gyakrabban hallja ezt a szóbeszédet Kriskó Jánosné, a művelő­dési ház igazgatója. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya keveset tett eddig a mendei művelődési házzal kapcsolatban. Közel egy évnek kellett eltelnie az ünnepélyes megnyitó után, hagy függetlenített igazgatót nevezzenek ki egy ilyen rep­rezentatív — már ami az épület méreteit illeti! — mű­velődési ház élére. De sem­mit sem tett annak érde­kében — két év óta! —, hogy rendbehozassák a már egy év után tatarozásra szo­ruló épületet. Nem is be­szélve arról, hogy o mendei művelődési ház túlmérete­zett és indokolatlanul költ­séges terve a megyei tanács felelős embereinek egész so­rán keresztüljutott, sőt anya­gi segítséget is nyújtottak hozzá, de hogy valakit is felelősségre vontak érte, ar­ról már nincs tudomásunk. ITiény és árnyék — rep- rezentatív új épület és repedezett falak, aládúcolt lépcsőház. Különös kontraszt.: Megdöbbentő és lehangoló egyszerre. Reméljük azon­ban, hogy már nem sokáig. P- P­köDte. A tányért letette a sárga keramit-koc- kákra. A kutya ránézett csodálkozva. Nem mert beleenni. Leült hátsó felére, sebesen keverte a levegőt kurta farkával és leste a biztatást. A kisfiú lökött egyet a tányéron. Pamacs orra alá dugta, de riem szólt semmit. Lement a hűvös pincélejáratba. A kutya habzsolva falta ki a kövér húso­kat. A hús után a szaftos rizs következett. A kenyér nem kellett neki. Lent a szenespincében neszezés hal­--------------------------------------------- látszott. Zsi­ga, a fűtő volt lent megint. Tizenhét éves kamasz. Vidéki rokongyerek ő is. Enni ka­pott, meg pár pengőt, ezért dolgozott. Meg­hallotta a lépéseket, riadtan mocorgott a szénrakáson. Amikor látta, hogy csak a kisfiú jött, megnyugodott. — Te Vagy Misi? — Én. — Jössz? A gyerek állt, nézett felfelé a nyirkos ho­mályban. Fehér arcocskája világított a szén­poros fal sötét keretében. — Gyere!... Zsiga visszamászott a világitó ablak alá és hanyatt feküdt a szén tetején. Zsebkendőjé­vel letörölgette a recés üveget és mohó szem­mel lesett felfelé. Arcára meg egy lapos szén­darabot tett, csak a szeme látszott ki ... Fent az utcán, a szűk járdán jöttek mentek az emberek. Időnként vékonyhangú kopogás jelezte, hogy nő jön, magassarkú cipőben. Zsiga megfeszült Ilyenkor a figyelemtől. Moc­canás nélkül feküdt, beleolvadt a szénbe, csak a szeme villogott. Megint kopogott a cipősarok, mísí oi­-------------------------------- dalról két húsos láb­szárat látott. A nő megállt éppen a pinceab­lak üvegén. Fön+ a bejáratnál volt kitéve az étlap. Az olvasta. — Nézd! — suttogta Zsiga rekedten a szén­darab alól. — Nincs rajta semmi... A kisfiú csak ült a szénrakás oldalán, nem mozdult, A másik cserepes ajakkal lihegett. A nő bement, az üzletbe. — Láttad? — mászott le Zsiga. — Láttad? A gyerek állt a pincelejárat és a kony­------------------ haajtó között. Állt és várt. Néha belesett. Bent nagy volt a sürgés-forgás. Hatalmas lábasok, fazekak álltak a tűzhe­lyen, bennük főtt, Totyogott, sistergett az étel. A gyerek állt és várt. A szűk udvart sűrű ételszag ülte meg. Ben­ne keveredett a piruló hús, a párolt káposzta, meg a sülthagyma gőze, amit pörkölt alá készítettek. A gyerek szimatolt. Különválo­gatta ebből az egyvelegből az ismerős, nyált- fakasztó szagokat. Anyja kijött az üzletből, a hátsó ajtón. Fia­tal, telt asszony, nagy barna konttyal. Fehér kötény libegett előtte, fodrosán, ahogy lelé­pett a lépcsőn. — Éhes vagy? — Igen. — Mit ennél? — Mindegy. — Fáj a nyakad? — Már nem annyira. Az asszony bement a konyhába és kiho­zott egy tányér rizses húst, szelet kenyérrel. — Egyél fiacskám. Megsimogatta a a gyerek fejét. A kisfiú ránézett. Nagy szomorú fekete szeme volt, mély, kékfekete árkokkal. Csak nézett, szo­rította magához a tányért és nem szólt sem­mit. Az asszony lehajolt, megnézte a gyerek sebes nyakát. Megcsókolta a lila-foltps bőrt és elfordult. Letörölt arcáról egy könnycsep­pet, megigazította haját, lesimította kötényét és mosolyogva belépett az üzletbe. A gyerek leült a pincelejárat küszöbére, ölébe vette a tányért, harapott a kenyérből. A szemben levő házmesterlakásból kisza­ladt Pamacs, a kis göndörszőrű puli. Heve­sen csóválta a farkát, ugrándozott, koldult. A gyerek evett egy kanállal a rizsből. Forgatta szájában a falatot. Rágta, forgatta, aztán ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents