Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
1964. ÁPRILIS 19, VASÄRNAP ~*/Urlan William Shakespeare : Márvány- s királyi aranyoszlopok Márvány s királyi aranyoszlopok nem élik tál hatalmas versemet; tündöklőbb őreid e verssorok, mint vénségmarta, mosat lan kövek. S bár zord háború szobrokat tipor és gyökerestől szaggat házakat s Mars kardja sújt s gyors tüze ránk omol: emléked örök híradás marad. Büszkén haladsz át halálon. Irigy feledésen; babérod üdezöld: rajtad minden jövendők szeme, míg végítéletre nem kopik a Föld. Míg a harsonás angyal föl nem ébreszt, versem és a szeretők szeme éltet. Az vagy nekem, mi testnek a kenyér Az vagy nekem, rostestnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök karcban ék mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az Idő ellop, eltemet; csak az enyém légy — néha azt szeretném, majd hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam és még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon: részeg vagyok és mindig szomjazom. Szabó Lőrinc fordításai | LÍRAI VALLOMÁS I - KRLTLKA HELYETT Gondolatok Barcsay Jenő műtermében amely megejtett ? Vagy a tisztaságuk? Nyugodt derűjük? A kis méretekben is a monumentalitás erejével ható varázsuk? Vagy a súlyos, tömbszerű alakok látványa? A tájak konstruktív tükre? A színek nyerseségében is megkaFÉRJEK Magyarul beszélő jugoszláv filmvígjáték Házimunka filmen — ez a lényege ennek az új jugoszláv filmnek, amely a nevettetést, s a nevettetésen keresztül a férjek „megnevelését” tűzi ki céljául. A történet magva: egy négygyerekes értelmiségi házaspár nyakig van a házimunkában. A férj nem segít, az asszony agyonhajszolja magát. A háztartási alkalmazottakkal tett kétszeri kísérletük nem jár sikerrel. A férj, megunva az állandó szemrehányást, táppénzcsalóvá vedlik, s elkezdi a háztartási munkát Ö főz, mos, takarít, tortát süt, parkettát kefél, sőt köt, s már- már „férfiusága” is veszélyben van, amikor döntő fordulat következik be. A ház férjei veréssel fenyegetik meg, munkAsi.Any pó villódzása? Egyik is, másik is, de nem külön-külön, hanem együtt, abban a harmóniában, amely Barcsay Jenő minden alkotásának legfőbb ismérve és jellemzője. j napokban Pesten, a Nép- s* köztársaság úti műteremlakásában kerestem fel, hogy újra vallatóra fogjam művészete titkát, de a műterem ezúttal inkább műkereskedésre hasonlít. Hiányzik a Barcsay- képek jól ismert „figurájáról”, a magas sötétbarna fes- tőállványról a máskor elmaradhatatlan megkezdett mű; az olajfestékek jellegzetesen keserédes szagát is inkább csak a falaknak támasztott képek sokasága őrzi még — a tubusok, tégelyek a vitrin üvege mögé zárva —, és az állvány melletti asztalkán sem árulkodik a munkáról az ecset és a paletta. Barcsay Jenő Kossuth-díjas, érdemes művész — csomagol. — Nem, nem utazom — tiltakozik a kérdésre, mint a nagyon elfoglalt ember, akinek még sok rendezendő dolga van, de aztán mentegetődzve még hozzáteszi: — Csak a képeimet indítom útnak. Itáliába, a Velencei Biennal'era szól a meghívás. Hetven festmény és harminc grafika — lényegében a teljes életmű legjelentősebb állomásai — „száll” vonatra az elkövetkező hetekben, hogy ország-világ elé tárja egy nagyszerű művész gazdag életútját. Ez lesz az első olyan Barcsay-kiállítás, amely átfogó képet ad művészi munkásságának négy évtizedéről. Es ez lesz az első alkalom, hogy magyar művész ilyen sokszínű és gazdag anyaggal jelentkezik a legjelentősebb és a világ minden táján élénk 1 érdeklődéssel kísért velencei : nemzetközi tárlaton. A gyerek ült, nézett rá, de nem szólt semmit. — Mi van veled? Miért sírsz? Csend. Csak a gyalogjárón lépkedő emberek kopogása hallatszott. — Miért sírsz? — Nem mehetek be..'. — Miért? — A nyakam miatt — Fáj még? — Már nem annyira. * — Mutasd. A gyerek elfordította a fejét, odamutatta a nyakát a nagyobbiknak. Nyaka tele volt gyógyuló sebekkel, meg a gyógyszer lilás-kék foltjaival. — Mit csináltak vele? — Szurkálták. meg nyomkódták. — Fájt? — Fájt, meg nagyon sokat kellett várni. — Anyukáddal voltál? — Csak elkísért. Kiváltotta a sorszámot és otthagyott. — Miért hagyott ott? — Nem tud tt várni, mert jönni kellett teríteni az ebédhez. — Nem féltél? — De féltem. — Miért nem lógtál el? — Nem mertem. — És nem mehetsz be? — Nem. mert gusztustalan. — Ezt ki mondta? — Joli néni. Azt mondta, ilyen leprásan nem lehet az üzletben mászkálni, mert a vendégeknek elmegy az étvágyuk. — Na és? — Akkor nem jönnek ide. Azt ■ mondta, hogy akkor átmennek Holczerhez enni a pénzükért ... — De ott nem az anyád szolgál fel... — vigyorgott a kamasz. Csend. — Én sem mehetek be, még a konyhába se. Azt mondta őnagysága, hogy éppen elég baja van a tisztiorvossal nálam nélkül is. Ha engem meglátna szenesen a konyhában, megbüntetik. — Ezt mondta? A műterem falát már csak egyetlen kép díszíti. A Munkáslány, amely nemcsak stílusával, de Barcsaynál szokatlanul nagy méretével is kitűnik az elmúlt évtizedben látott alkotásai közül. Ez a mű, amelyet még 1928-ban festett, nyitja majd meg a Barcsay-kiállítás képsorát Velencében. Nem véletlenül, mert ez a kép művészetének egyik jelentős, de ugyanakkor egy korszakot is lezáró alkotása. A keresztbefont karokkal álló, térdig ábrázolt leányalak valóságban dús formái síkká szelídülnek ezen a képen — ez már Barcsay, akiben nyoma sincs a nagy példaképek hatásának: Rudnay romantikus világa, Modigliani túlfűtött érzékenysége és Aba- Novák erőszakos forma játéka eltűnt, s ami megmaradt, az már Barcsay Jenő jellegzetesen egyéni stílusa. Hiányzik a képről a fény és árnyék drámai ellentéte, éppen ezért nem kavar nagy érzéseket a szemlélőben, de tisztaságával, egyszerűségével, nyugalmával mégis megindít és elgondolkoztat — az élet lenyűgöző nagyszerűségét sugározva hirdeti: élni szép, élni érdemes. < zt a becsületes művészi hitvallást hirdetik konstruktív alkotásai í*. A kis képfelület ellenére monumentális arányokban kelti életre-a megfestett témát — Szentendre jellegzetes tájait, utcasorait és házait —, amelyekben a sik és tér ellentmondásának feszültsége izzik. A formák egymáshoz kapcsolódó arányrendje az, ami lenyűgöz és felemel egyszerre, ugyanakkor gondolkodásra késztet E élet melegségével vonja be ezeket a képeket, a felszabadult színélmények teremtik meg művei hangulatát s keltenek mély, maradandó érzéseket a szemlélőben. S ebben nem kis része van Szentendre varázsos erejű szépségének. — Az én konstruktiv festészetem Szentendréből nőtt ki — vallja a hatvanöt évesen is fiatal művész. — Nem tudom elképzelni festői életemet Szentendre nélkül. Amikor először itt jártam, annyira megragadott szépsége, történelmet idéző hangulata, hogy nem tudtam tőle többet elszakadni. Pedig régen volt, 1929- ben, amikor először ide kerültem. Azóta minden nyaramat itt töltöm az ódon, patinás fényű városka falai között. Egy életre szóló barátság fűz Szentendréhez és lakóihoz ... 1964 gazdag esztendőnek ígérkezik az életében. A megtisztelő velencei meghíváson kívül felszabadulásunk ünnepén kapta meg az érdemes művész címet. A Corvina Könyvkiadónál most van előkészületben német és angol nyelven megjelenő Tér és forma című kötete. Es végre régi, dédelgetett álma is valósággá válik: 1949-ben készített monumentális mozaikterve alapján Nagy Lajos festőművész most rakja a miskolci Nehézipari. Egyetem több, mint húsz négyzetméteres, olasz márványból készülő mozaikját, amely az egyetem auláját díszíti majd és az esztendő végére készül eL rosszán méltathatnám művészetét, de a titkát meglesni látogattam el műtermébe; meglesni művészetének H SZENTENDREI VAROSHAZA — a művész így kívánja fe- kelteni az emberekben szuny- nyadó alkotó erőt. Sík és tér — látszólag hideg és merev geometriai fogalmak. Barcsaynál azonban művészetté emelkednek, mert képein a konstrukció tisztaságát áthatja a líra melege. A színek gyengéd szépsége az titkát, amely bűvkörébe vont, fogvatart és lenyűgöz, valahányszor egy-egy képét látom és csodálom. De ismét csal; közelíteni tudtam hozzá, megfejteni — a maga teljességében — nem. De talán nem is az a fontos, annál inkább az élmény, amely kitörölhetett len. Prukner Pál ! »f ás fél esztendeje találkoz- ! Jrl tunk utoljára Szentend- j rén, a Művésztelepen. Akkor \ egy egész napot töltöttem \ műtermében s megpróbáltam l ellesni varázsos szépségű l művészetének titkát és meg- i lesni a művészben az embert, I aki végtelen szerénységével, a ; művészet iránti rajongó szere- \ tétével egyetlen nap alatt a í bűvkörébe vont, amely azóta í is fogva tart, lenyűgöz, vala- ! hányszor egy-egy müvét lá- ; iont és csodálom. A titok — titok számomra \ ma is. Csak közelíteni tudtam i hozzá, megfejteni — a maga \ teljességében — nem. Máig is : vitatkozom önmagámmal: képeinek egyszerűsége volt az, — Ezt. Közben vakarózott — röhögött har- I sányan és kilátszottak rossz, fekete fogai. í A gyerek nézte a röhögő kamaszt és hall- i gatott. Zsiga gyűrött cigarettát kotort elő a : zsebéből és i ágyúj tott. ; — Kell egy slukk? ; — Kell. Odatartotta a nyálas cigarettát a kisfiúnak, ; aki nagyot szívott belőle, de ílem ízlett neki, j öklendezni kezdett tőle. — Hülye — mérgelődött a másik. — Mi- \ nek szívsz akkorát, ha nem bírod? Visszamászott a szén tetejére. Hanyatt fe- : küdt, arcára tette a széndarabot, hogy ne vi- j lágítson a képe, és várta a magassarkú cipők í kopogását. j Misi visszament az udvarra. A kutya üresre : nyalta a tányért és lefeküdt melléje. Még a ! szűk hátsóudvar'állandó lármája sem zavarta : elégedett déli álmát. Feküdt a hűs keramU- í kockákon, pofája az otthagyott szelet kényé- ; ren nyugodott. A gyerek leült a küszöbre és nézte a ku- j tyát. A puli pillogva lesett ki ritkaszálú szem- j pillája mögül. A szemét se nyitotta ki telje- \ sen. csak legyezett eay rövidet farka hegyével \ és máris aludt tovább. A gyerek felállt. Odament az üzletajtóhoz : és a sűrű függöny horgolt mintái között he- ; lesett Édesanyja ott sürgött-forgott az asz- ; talok között, mindkét keze tele tányérral, : karián asztalkendő. Amikor megállt a kony- i haabl aknái, hogy beadja a rendelést, a ven- j dégek nem látták, eltakarta a cukrászpult. ; Ilyenkor kilépett a magassarkú cipőből és j masszírozta bokáját. Joli néni, Misi nasynén- ! je a kasszánál ült, cigarettázott és beszélgetett tériével, Bandi bácsival, meg egv idegen aktatáskái emberrel Vicceket mesélhettek, mert nagyokat nevettek. Kint az utcán szemben az üzletajtóval ■---------------------------- állt Bandi bácsi autója. A házmester szappanos vízzel, meg egy nagy nyeles kefével éppen a sárhányót mosta. A szappanbuborékok feketén csillogtak a napfényben, aztán fröcskölve elpukkantak. A szürkés-fehér szappanlé mocskosán, csörgött le a vászontetős Ford poros oldalán. A Teréz körút hétköznapi zaja tompán visszhangzott a hátsóudvar szűk falai között. mire a-négygyermekes papucs- í férjben feltámad a férfi, s a 5 kötényét „vörös posztóként”; kezelve, torreádort harcmo- ^ dórban győzedelmeskedik. ^ Miután alaptalan féltékeny-^ kedések miatt más bajok is ^ vannak, kompromisszummal ^ oldódik meg a történet: a férj ^ és, feleség együtt végzi a házi- $ munkát, s együtt tölti szabad-1 idejét is. Példájukat a ház J többi családja is követi. í A film — bár elismerjük a j téma időszerűségét — egyike ^ a könnyen felejthető, különö- J sebb értékek nélküli kom-1 merszfilmeknek. Mint vígjáték^ sem nyújt különösebbet ebben í / a műfajban. Erre mondják a ^ sportpályán: „volt jobb!”
