Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
resf HEGYEI ^Mírtap 1964. ÁPRILIS 19. VASÁRNAP Kirakatnézőben Cegléden A kirakat meghatározza egy város, egy utca képét. Jelleget ad, kellemes látványt nyújt. Tudom, nem elsősorban az esztétikum a kirakatok célja — sokkal inkább az árukínálat, a propaganda, a reklám, természetesen ízléses, esztétikus formában. A ceglédi városközpontban váltakozó érzések kerítik hatalmukba a szemlélőt — még ha csak a kirakatokra figyel is! Először a rádió- és tv-bolt kirakata hívja fel magára a figyelmet. Mindenféle segédeszköz nélkül is ügyesen rendezték be úgy hogy észre kell venni. Néhány méterrel odébb az „Ideál” önkiválasztó ruha- szaküzlet előtt állunk meg. A kirakatok túlzsúfoltak, az az érzésünk, kevesebb-több lett volna, a cipőbolt árubemutatóját szemlélve több ötletet reklamálunk. Az OFOTÉRT árudája a soron következő. Fényképezőgépek, alkatrészek, szemüvegek minden különösebb ötlet nélkül. Közlik a vásárlóval; benn ez és ez kapható. A könyvesboltban is különösebb válogatás nélkül rakták ki az olvasnivalót. Se tájékoztató, se propaganda jellege nincs. A mellette lévő porcelánboltban mindent meg akarnak mutatni a vásárlónak, aki viszont jó stílus érzékére hivatkozva ugyancsak kifogásolhatja — hogy kerül egymás mellé a modern vonalú váza, a stilizált női akt és a giccses állatfigura. A járműbolt betekintő kirakatát érthetetlen módon hagyományos kirakatként kezelik, s alaposan telezsúfolták. A példákat sorolhatnánk tovább. Mindem összevetve az ízlést és az ötletességet hiányoljuk a ceglédi kirakatokból. A mai kirakat modern vonalakat, új formákat kíván. Az utca siető emberét nehéz megállítani, az üzlet elé vonzani. Erős színekkel, merész formákkal, levegős, egy témára koncentrált rendezéssel kell meglepni vagy akár meghökkenteni. A járókelő akkor veszi észre és akkor figyel fel a propagált árura, ha szokatlan, ötletes formában figyélmezte- tik rá. Az elmondás az áruk felsorolása helyett megmutatásra kell törekedni. MEGHALNI MADRIDBAN Két ember beszélget a kerítés mellett Budakeszin, a Rákóczi úti ház előtt. Az egyik kívülről és bévülről a másik. Eranek a kezében ásó, fejéin kék baszksapka, annak kalap, s mellette vízzel telt vödör a földön, ahova, hogy megállt, letette. — Tökéletes. Amit mutat, az minden pontosan úgy volt — szólt a baszksapkás és a társa felel: — Igen. — Ügy éreztem magam, mintha megint ott lettem volna. 'Filmről beszélnek, a Meghalni Madridban címűről, amit ezekben a napokban mutatnak be vidéken, néhány Pest megvei községben is a mozik. .A fővárosban csak májusban vetítik, de mielőtt .kópiái elindultak volna a vándorútra, Budapesten lepergették a spanyol harcok magyar veteránjai előtt. Negyedszázada, vagy két- három évvel még régebben lezajlott csaták és a küzdelemben részt vett harcosok képe elevenedik meg a mozivásznon. Az egymással harcoló katonák uniformisa egyforma, majd mindegyik baszksapkát visel. Csakhogy az egyik a nép, a másik meg a tábornok-diktátor katonája. Ez a két, budakeszi utcán beszélgető férfi a nép seregében harcolt, mépgedig a híres nemzetközi brigád magyar zászlóaljában. — Vagy másfélszázan élhetünk még itthon, csak mi Fó feladat: a megelőzés! A megyei balesetelhárítási bizottság ülése Szombat regit'esetelhárítási tanács intéző bizottsága. Az ülés megvitatta és jóváhagyta négy szakbizottság ez évi munkatervét. A balesetelhárítási tanács feladata megelőzni a szomorú eseteket. A beterjesztett négy szakbizottsági terv ennek szolgálatában áll. Az idén felülvizsgálják, helyszíni vizsgálattal kiderítik, miért történik egyes pontokon sok baleset. Ha megtalálják" az okot, rövid' időn belül intézkednek annak kiküszöbölésére.- Ellenőrizni akarják, tiszták, jól kivehető- ek-e a figyelmeztető jelzések? Végül tanulmányozzák a vegyesforgalom megszüntetésének lehetőségét a főútvonalakon. A lovas fogatok jelenléte lassítja s a kerülés miatt veszélyezteti is a forgalmat itt Budakeszin heten vagyunk, de nem mentünk el többen, csak öten a moziba. Nagy Istvánt most operálták, Gaál pedig azért hiányzott, mert a felesége fekszik súlyos betegen a kórházban — mondja sapkáját igazítva Kerekes Ferenc már odabent a házában, ahol kényelmes fotelekben üljük körül az asztalt. — Több mint százan lehettünk spanyolosok a nézőtéren — állapítja meg Kisteleki Ferenc. Száz férfi, öregedő veterán ott ült némán és nézte a filmet, amelynek — ka képük nincs is rajta —, mégis a szereplői. Mert olyan film ez, láthatatlan hősei és jelenetei is vannak. Kerekes meg Kisteleki szintén az. Az egyik huszonnégy éves, a másik harmincéves fővel indult el akkor Spanyolországba. Kerekes, a pesti asztalossegéd itthonról, Kisteleki Eszak-Franciaország egyik bányájából. De nem volt mindig bányász, csak ott lett azzá, idehaza hol kubikolt, hol napszámba járt vagy munka nélkül tengett-lengett, pedig van tanult mestersége, mégpedig cipész. Odakint lépett be a Francia Kommunista Pártba. Akkor már régi párttag, amikor elindul a megtámadott Spanyol Köztársaság védelmére. Barcelona környékén Francoék fogságába esik. Kényszermunkára ítélik, aztán később internálótáborba zárják. Mire évek múltán sok viszontagság után Jugoszlávián át 1944-ben Szegedre ér, ott már szovjet katonákat talál. — ötvenhatban a karhatalomba álltam. Csupa ilyen ember volt ott, mint mi — és a régi baj társra mutat. Az meg Madridról, a szépséges városról beszél, többször is meghált benne egy-egy éjszaka,"látni ‘ áZőnbati keveset látott belőle, csak néhány út-1 cát, masírozás közben. Nem J közvetlenül a város közeié-1 ben, csupán azon a frontszakaszon harcolt. I — De amint megerősödött a védelem, elvittek onnan bennünket. A nemzetközi brigád mindig ott kellett, ahol baj volt. Kommunista meggyőződése 1 Három év — öt Pionír 25 — Őszintén szólva, nemértem. Hogyan került ez szóba? — Az idő. Harmadik esztendeje, hogy találkoztunk. Azóta semmi. — Semmi? Ez azért túlzás. Virágos Sándort egy kicsit meglepte az érdeklődés. Nincsen rá különösebb oka, de olyan régi a história s any- nyira a maga útján jár... Két évvel ezelőtt találkoztunk, a Budapesti Ipari Vásáron. Ott volt a Ceglédi Közlekedés Gépjavítótól Virágos főmérnök, s büszkeségük, a Pionír 25. Akkora, mint két elefánt s úgy állt ott az apró emberek mellett, mint valami óriás csodalény. Minden- hozzáértő elismeréssel mustrálta, s külön örömmel hallgatta a hozzá fűzött reményeket: „... óránként 25 tonna aszfaltot készít!” A kerekeken gördülő „gyár”, a Pionír 25, elsöprő győzelmet aratott! Üzleti partnerek jelentkeztek külföldről s örvendező útépítők itthonról. A vásár alatt még robbant néhány lelkes hír — bomba ragyogó exportkilátásokról — aztán: semmi. — Nem lehet azzal vádolni bennünket, hogy belefelejtkeztünk az ünneplésbe. Mi is örültünk, de tudtuk az azt követő próbákból, hogy ennek a sokat produkáló masinának van egy-két gyöngéje. Ezt helyrehozni a mi dolgunk volt s idő kellett hozzá! — Egy géphez? — Nem, öthöz. Egy áll itt a mi udvarunkon. Ezen s a többin is változtattunk, a pontos mérés és a nagyobb üzem- biztonság érdekében. — A többi? Jogos türelmetlenség - Kiállításon Moszkvában - Az aszfaltgyár sorsa — Munkában. Egyet a csepeli szabadkikötőhöz vittek. Tavasztól onnan hozzák Budapestre az aszfaltot. Az a nagy város mind az egy Pionírból él. Nem szép? — De... és ez az egy miért van itt? — Tavasszal Jugoszláviába megy, ősszel Moszkvába. — Két kiállításra. — S ha kérnek vagy rendelnek? — Az idén Ismét készül öt. Őszre meglesz. Akkor megint négy-öt hónap próba — mert ez már módosított változat. És szigorúak a követelmények. Egyszer eladni nem nehéz. Olyat kérnek tőlünk, ami jó reklám lesz a következő üzletkötőnek is. — Ez is, az is igaz. A harmadik igazság mindenekelőtt: három évbe telik a viszontlátás! Ha nem többe. Óriási távolság! ^ — Igen. Jó lenne han^Jább. Szeretnénk, de nekünk sem könnyű ... azt tanácsolom, beszéljen a NIKEX-szel. Mégis ők a külkereskedők. Budapest, NIKEX, Mészáros csoportvezető: — Érdeklődnek Indiából, Jugoszláviából, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Romániából. — Csak érdeklődés? — Több annál. Egyszerűen nincsen ilyen nagy teljesítményű, mégis könnyen szállítható aszfaltgyáruk, mint a mienk. Ha sietünk, megvan a lehetősége annak, hogy mi lássuk el a környező országokat! — Ha sietünk. De miért tart ilyen sokáig? — Legalább négy-öt év munka fekszik benne az előkészítéssel együtt. Meggyőződésem, hogy a tapasztalatokat másfél évvel ezelőtt is le lehetett volna szűrni. — Mégis elszaladt a sok idő. — Sok időbe telt a változtatás, s ezért nem a kivitelezőt hibáztatom. A tervező vállalat papíron „megszüli” az új gyártmányt, aztán leadja megvalósításra. Nem érdekelt abban, hogy mi lesz a sorsa. Ha a változtatásokat a tervezők segítségével végeznék, már jóval előbbre lennénk! — Hol tartunk? — Nagyobb mennyiséget nem várhatunk Ceglédtől. Szóba került, hogy átveszi egy gépipari vállalat. A kifogás az, hogy nincsen 40—50 darabos megrendelés. Ahogy utánaszámoltam, harmincas igényre számíthatnánk évente! így is megéri! — Végül is? — Minden attól függ, hogy a nyár végi, moszkvai építőipari bemutatón milyen sikerünk lesz. Nagyon várják, az biztos. Bízom benne. Ha rajtam múlna, már most előkészíttetném a sorozatgyártást. A türelmetlenség indokolt! Tóth György vitte-e harcolni Spanyolországba? Nem. Idehaza még a szociáldemokrata pártnak, de még^ a szakszervezetnek sem volt tagja. Hát akkor mégis mi vitte oda? — A nyomor — feleli egyszerűen. — Hosszú időn át munka nélkül voltam. Azt akartam, hogy jo/bb hazám legyen. Miképpen jutott Spanyolországba? Ez aztán csak izgalmas, bár láthatatlan jelenete a filmnek: útlevél nélkül, gyalog a Duna-parttól a Pireneusikig. Igaz, decembertől májusig tartott az útja. s közben három ország zárkáiban pihent, mert seholsem sikerült mindjárt átsurranni az országhatárokon. — A magyar zászlóaljban léptem be a pártba. A spanyol háború után, mialatt egész Európában a második világháború tombolt, évekig szenvedett Franco kényszermunkatáborában. Onnan pedig hogy szabadult? Átadták „idegen munkásnak” a németeknek. Németországból hazaszökött. Itthon asszony, meg két gyerek várta. — Amikor elment, László ötéves, Tibor pedig csak kéthónapos volt még — szólal meg a_ film még egy láthatatlan (hőse, a hadbavonult felesége, Kerekesné. A kisebbik fiút menhelybe, a nagyobbat a nagyszülőhöz vitték, mielőtt férje elbúcsúzott tőle. Nem tudja megkeresni a kenyerét, világgá megy, szerencsét próbál, ha majd lesz munkája, megírja, jöjjön utána a felesége. — Félt, hogy asszonylétemre eljár a szám, nem tudok titkot tartani, azért hallgatta el előlem, mi a szándéka. Szelíd mosollyal beszél az asszony, most már derűs, pedig ha elképzelhető, még elmondani is sok, hogy mit szenvedett. Éveikig, neon. tudta, hol a férje, aztán végre levél jött tőle Spanyolországból és a levél csak gyötrel mesebbé tette életét. Most tudta meg, háborúban van a férje, minden percben eleshet a gyermekei apja. S ha akármilyen picit, mégis örült az életjelnek, nem sokáig tartott az öröme. Beidézték a rendőrségre, faggatták, mit tud, hogyan, mi módon került a férje Spanyolországba. Amikor pedig végre hatévi távoliét után 1943-ban megjött, rejtegetni kellett az urát a cselédszobában. Mert abban az időben mi mást tehetett volna egy szegény, egyedülálló asszony, beszegődött cselédnek. / — A gazdáim, egy zsidó építész és orosz felesége jó szívvel voltak hozzánk. Szegény embert a nyilasok megölték, az asszony még ma is Pesten él. Csak a házmester fenyegetőzött. muszáj volt bejelenteni az uramat. El is vitték katonának, v kikerült a frontra, de átszökött. Megint csak a bizonytalanság emésztette az asszonyt, hosszú időn át nem tudott férjéről semmit. A spanyol fogságban tüdőbajt szerzett Kerekes Ferenc, azóta fél tüdejét el kellett távolítani, rokkant lett, dolgozni sem tud már. Szerencsére a gyerekekre nincs gondja. Laci őrmester a néphadseregben, Tibor meg rendőr és a háború után született harmadik gyerek, Erzsiké nőifodrász- tanuló. — Azt mondta, a nyomor vitte Spanyolországba és jobb hazában akart élni. Most, ha visszatekint töméntelen szenvedésére, a harcokra, a fogságra, mit mond, magtenná-e mindazt, amit megtett? — Igen. A spanyol népért. Hiszen én, amire vágytam, már a jobb hazában élek. A két öregtől spanyolul búcsúzunk: — Hasta luego companeros! Quizá en Madrid ..» Viszontlátásra bajtársak, talán Madridban, ha már ott nemcsak meghalni, de élni is lelhet. Szokoly Endre Minden szentnek...? Nagyközség fogyatkozó tanyákkal tarkított határában, egybeszántott hatalmas földdarabok, messzire nyúló óriás szőnyegek a zöldellő gabonatáblák. Nagyüzemi gazdaságok, termelőszövetkezetek földjei ölelik körül a gyümölcsösökkel, szőlőkkel telepített kertek alját. Itt még találni közben-közben néhány nadrágszíjparcellát, közöttük úgynevezett állami, illetve községi tartalékföldet, összesen néhány hold csak a nagyüzemi művelésre nem fogható kertek közé ékelődött, gyakran talajvizes terület. De mégis fontos érték, sokan jelentkeznek érte és kérik bérletbe a tanácstól minden évben. Többen, mint amennyi föld van, amennyit bérelni lehet. Emiatt választani, dönteni kell, kik kapják ezeket az egyenként né hány száz ölnyi parcellákat bérletbe, megművelésre. Nem könnyű az igazságtevés, mert az igénylők többségének szüksége van arra a jövedelemkiegészítésre, amit a földdarabokon termesztett tengeri, zöldség s egyéb ad. Persze, éppen ezért az emberek — s nemcsak az érdekeltek — figyelemmel kísérik az ilyen, s hasonló ügyekben hozott döntéseket. És különösen felfigyelnek akkor, ha társadalmunk írott vagy íratlan erkölcsi törvényeit látják megsérteni. Ezért keresték fel többen is az említett alföldi nagy- község, tanácselnökét, s neki szóban és írásban bejelentették: amikor legutóbb döntöttek a szóban forgó kis földterületek sorsáról, a tanács két tisztviselője magának biztosította bérletként a tartalékföldek egy részét. A tanácselnök körültekintő gondossággal, személyesen járt a dolog után, és megállapította: a bejelentők igazat állítottak. Egyébként jól dolgozó, két beosztott munkatársa, kihasználva a közhivatali tisztség által kínált előnyt, egy három gyermekét egyedül nevelő özvegyasszonv és egy másik, sok gyermekes rászoruló család helyett, mo- gának adta bérbe a földet. Akadtak ezzel kapcsolatban, akik így vélekedtek: nem nagy ügy, nem is érdemes sokat beszélni róla, hiszen régi közmondás már, hogy: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Az eképpen gondolkodókat azonban csalódás érte. A szóban forgó község tanácselnökének ugyanis — más volt a véleménye. Ö megengedhetetlennek tartja, hogy népi demokratikus társadalmunk közszellemén, a tanács tekintélyén, bárki is csorbát ejtsen. Ezért tette meg azonnal és határozottan a szükséges intézkedéseket a hivatali beosztásukkal visszaélő tisztviselők felelősségrevonására és a tartalékföldek pártatlan, igazságos bérbeadására. S ezzel bizonyította a leghatásosabban: a múltból ránkmaradt régi közmondások nem örökérvényűek. Hetesi Ferenc Pál, Mérni vagy nem mérni? Több panasz érkezett szerkesztőségünkbe arról, hogy Budakeszin, Budaörsön és Törökbálinton a tüzelőt szállító teherautókon nincs mázsa. Emiatt a vásárlók nem tudják mérlegeléssel ellenőrizni, hogy a rendelt szén, fa megvan-e annyi, ameny- nyit kifizettek? A panaszok kapcsán kérdést intéztünk Ipacs Lászlóhoz, a TÜZEP igazgatójához. — A panasz sajnos, nem alaptalan — válaszolta az igazgató —, de egyelőre nem tudunk segíteni rajta. A dolog úgy áll, hogy mi szívesen mérlegeltetnénk a tüzelőt, ennek semmi tárgyi akadálya nem lenne, hiszen megfelelő mázsák a rendelkezésre állnának. — Ml hát az akadály? — Az idő. A tizennyolcas TEFU nagy segítséget ad nekünk és az említett három község lakosságának azzal, hogy vállalta a tüzelő házhoz szállítását, méghozzá állami áron. Sok tízezer forintot jelent ez például csak Budakeszi számára. A teherautókon való mázsálást azonban nem tudja a TEFU vállalni, mert az rendkívül lelassítaná a szállítást. — Mi lenne hát a megoldás? Kielégítő megoldást ez idő szerint nem tudunk ajánlani. Annak viszont nincs semmi akadálya, hogy aki meg akar győződni a szállított szén, fa mennyiségéről, a szállítás napján elmenjen a TÜZÉP-telepre, legyen ott a mérlegelésnél és kísérje haza a szállítmányt. Eddig a nyilatkozat. Semmi kétségünk aziránt, hogy a TÜZÉP és a TEFU vezetőit a legmesszebbmenő jóindulat vezeti az ügyben. A tüzelő mérlegelésére azonban mégis kellene valami megoldást találnunk. Ha másképp nem megy, javasolnánk a megyei tanács kereskedelmi osztályának: lenne segítségükre a budake- sziek. budaörsiek és törökbálintiak — jogos! — panaszának orvoslásában. (finn) Naponta 30-40 centiméter Két község: Üröm és Pi- lisborosjenő kútjaiból fertőzött talajvizet iszik a lakosság. Régóta áhítoznak hát egészséges, jó ivóvíz után. Evekkel ezelőtt hosszas vizsgálódás alapján kiderült, hogy a két falu között, a Nagykevély lejtőjének alján karsztvíz rejtőzik a mélyben. Tavaly azután a megyei tanács költségvetési keretet biztosított mélyfúrásra és elkészült a főváros tőszomszédságában levő két község vízvezetékének terve is. A múlt év novembere végén megjelent a Pest megyei Vizmíi és Kútfúró Vállalat a hegyen, három felvonulási épületet emelt és hozzákezdett a munkához. A 20 méternél még alig valamivel mélyebbre hatott fúró ekkor sziklába ütközött, de nem ezért szünetelt hónapokig a munka. Alig négy héttel a kezdés után, decemberben — ahogy annakidején jelentettük —, kigyulladt és porráégett a három felvonulási épület, s minden szerszám elpusztult benne. Akkor, a nagy tél miatt a fúrást is abbahagyták, nem lehetett új épületeket emelni sem. Kora tavasszal viszont a vállalat ismét felvonult és márciusban újra hozzákezdett a hegyoldalon a munkához. Ismét néhány méterrel mélyült a kút, de a kemény szikla nemcsak megnehezítette, egy időre meg is akadályozta a munka előrehaladását. Beleszakadt a fúrófej a sziklába. Ezután néhány nap múlva pár méterrel odébb újrakezdték a fúrást. Zavartalanul ezúttal is csak 22 méter mélységig jutottak, ott újra sziklába ütközött a fúrógép. Most már nagy óvatossággal haladnak tovább, * lassú munkára kényszeríti a kútépitőket az is, hogy a fúrókorongot minden nap cserélni kell, annyira elkoptatja a kemény szikla, amelyben naponta legfeljebb 3Ö—40 centiméterrel halad tovább. Miután száz méter mélységnél előbb aligha találnak vizet, s a sziklaréteg vastagsága minden valószínűség szerint a mélyben rejtőző természetes víztárolóig ér, félesztendő is beletelik, amíg a kútfúrást befejezhetik. A vízvezeték építésére és így a vízszolgáltatásra tehát még jó ideig várniolc kell az ürömieknek, meg a pilisboros- jenőieknek. (—ly -*e) \
