Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
a ■fcrci 1964. MÁRCIUS 8. VASÁRNAP Lehetőség vagy zsákutca? Monománia vagy közös szórakozás? : 01'ásom a statisztikái jelentést: megyénkben tizennyolc ; gyűjtőklub működik, hatszáznyolcvankilenc taggal. Mit mond : ez a két szám? Sok ez? Vagy kevés? Ha azt veszem, hogy a ! megye lakossága nyolcszázezer, akkor a hétszáz fő annyi, mint ! csepp a tengerben, vagy még annyi sem. De lehet sok is, ha ! figyelembe vesszük, hogy a gyűjtők tömörülésének nincs ná- í lünk különösebb hagyománya. S kell-e ez? Hasznos-e? Jó-e? ! Gyűjtsenek-e az emberek, s ha gyűjtenek, tömörüljenek-e? Bélyeg-, gyufacimke-, szalvéta-, zsilettpenge-borító-, Ie- ! velezőlap-, hanglemez-, színészportré- stb. gyűjtőkről van szó, : akiknek az a mániájuk, „hobbi”-juk, vagy mindegy minek ne- ; vezzük, hogy munka után kutatnak, csereberélnek, gyűjtenek, j rendszereznek. Vajon nem semmittevéssel töltiK drága idejü- ; két? Németh László írja 1932-ben, A minőség forradalmában: ! „ ... A munkásnak nemcsak méltó bért kellene követelnie, ha- ! nem méltó munkát. Élet és munka nem lehet két különböző ; dolog: lerobotolom a munkát, aztán megyek élni. A munka az ! élet, s jaj annak a társadalomnak, amely az emberek szenve- : délyét átengedi a magánéletnek, kis monomániáknak, unalom* nak, ahelyett, hogy a minőségmunkán át maga szervezné í meg .. » i / : Érdekes, elgondolkoztató szavak ezek. Kétségtelen, hogy ; igazán dolgozni csak szenvedélyből lehet, s az alkotás örö* ; mét, az élet értelmét csak a kedvvel, szenvedéllyel végzett ; munka adja meg. De meddig terjed ez az igazság? Lehetsé- í ges-e úgy szervezni a munkát, hogy mindenki a neki legtet• szőbbet kapja? S megvan-e minden emberben a különleges ér- ; deklődés egy-egy speciális téma iránt? És hol keressen magá- j nak megélhetési lehetőséget, aki húsz-, vagy harmincéves ko- ; rában a bélyeggyűjtésbe „habarodik”, vagy negyven, esetleg í ötvenéves korában jön rá az igazi zene ízére, s hanglemezeket ; kezd gyűjteni? Ezek csak példák, de sorolhatnánk még tovább. Másik: kétségtelen, jó dolog, ha minél több emberben éb- ! red szenvedély valami nemes, valami jó iránt, amelyben al- í kothat, gyarapíthat a társadalom javára, s ebből meg is él- í hét. De vajon nem éppen ezt szolgálja, ha a tízéves gyerek ( lepkéket, bogarakat kezd gyűjteni? Vagy fényképezni kezd, í művészi reprodukciókat gyűjt, kőzetmintákat keres? Ami tökéletesen igaz volt 1932-ben, az ma új szemléletben : más színezetet nyer. Ma a napi munka után lehet a gyűj- í tési szenvedély a hasznos kikapcsolódás módja is. s nem az i alkotás örömét pótolandó mánia!... S ez nem zárja ki, hogy i mindenki olyan munkára, foglalkozásra törekedjék, amiben i örömét leli. ß ami a munkanélküliség legsötétebb időszaká- > ban lehetetlen volt, mert a kenyér volt a fontos, s mindegy, ; hogy hogyan, az most reális lehetőség. S a gvűjtési szenve- i délyt ma már ebből a szemszögből kell megítélnünk, s hasz- i nosnak kell tartanunk. Ezen túl másért is hasznos. A valami speciális iránt ér- ; deklődő ember örül, ha rokon lélekre talál, szívesen cserél : vele véleményt. S mi, akik halljuk, hogy az embereknek köze- i ledniük kell egymáshoz, mi, akik valljuk, hogy társadalmi : formánk célja a kollektív szellemű ember formálása, csak í örülhetünk ennek a közeledési hajlandóságnak, s elő kell se- i gítenünk azt. í A művelődési otthonoknak tehát támogatniuk kell a gyűjtőklubok alakulását, helyet, alkalmat kell biztosítani : rendszeres összejöveteleikre, s propagálniuk kell — elsősorban : a fiatalok körében — a hasznos gyűjtést, ami nemcsak kikap- : csolódást, hanem ismeretgyarapítást is nyújt. Ha így nézzük tehát, kevés a tizennyolc klub, a hatszáznyolcvankilenc taggal. Annyi, mint cseppben a tenger. Vagy még annyi sem. Szenteljünk rá több figyelmet, adjunk helyet, lehetőséget, rendezzünk a gyűjtött anyagból kiállításokat. Nem monomániát szolgálunk vele, hanem ismeretgyarapító, hasz- ; nos, közös szórakozást. Un ETÜD bál. A művésznő hintája megejtő művészettel sűríti egyetlen felvonásban a nő, a színésznő (Psota Irén) örök hatalmát, ami tehetetlen, mulatságos játékszerré tudja si- lányítani az egész világot al- kiralyával (Márkus László), püspökével (Kőműves Sándor), papjával (Tallós Endre), királyi magántitkárával (Löte Attila) egyetemben. A nézőtéren feldübörgö tapsok bizonyítják, hogy Mérimée mondanivalói semmit sem vesztettek hatóerejükből és élénk visszhangot keltenek a mai néző lelkében is. Ennek egyik oka, hogy a színpadon alakot öltő mondanivalók mélyén örök emberi problémák izzanak, a nő, a szerelem problémája, de nem kevésbé a hatalomé és az aranyé. A nagy tetszés, a bemutató osztatlan sikere azt is megmutatta, hogy Mérimée hívatott tolmácsotokat kapott a Madách Színház együttesének tagjaiban, akik nemes művészettel keltették életre ezeket a közel másfél évszázaddal ezelőtt megálmodott alakokat. iésze van a sikerben a hű fordítóknak, Mészöly Dezsőnek és Szásé Imrének, az ötletes rendezőnek, Adóm Ottónak, a szép, stílusos díszletek tervezőművészének. Kö- peczi Bócz Istvánnak, nem különben a pompás jelmezek mesterének, MiaVkovszky Erzsébetnek is. m. I. R( A népművelés problémájáról vitatkozva mind gyakrabban hangzik el az értekezleteken: jobban segíthetnének a termelőszövetkezetek! És példákkal érvelnek a hozzászólók: „Szegényes a ialu könyvtára, alig pár száz kötetből áll. Azok között is kevés a valóban keresett szépirodalmi könyv, s még kevesebb a szakirodalom; a tárnics az erejéhez mérten segített, a termelőszövetkezet azonban egyetlen forintot sem adott eddig könyvek vásárlására”. Vagy: „A mi falunkban legalább 40 hallgatója lenne a tsz-aka- démiának, ha valaki fedezné a költségeket, de a tanács a községfejlesztési alap minden forintját az orvosi rendelő és lakás építésére fordítja. A termelőszövetkezet pedig hallani sem akar arról, hogy néhány ezer forintot költsön — ismeret terjesztésre”. A hevesebb vér- mérsékletüek ilyenkor hozzáteszik: „Persze, az eszem- iszomra mindig jut, de ha kultúrára kell...” — és cinkos kacsintással elhallgatnak. Az asztal mellett, egy-egy felszólalás után nehéz lenne eldönteni: vajon kinek van igaza. De az ilyen megjegyzések akaratlanul is felkeltik az ember érdeklődését és szinte ösztökélik arra, hogy vizsgálódjon, keresse, kutassa a felszólalások mögött rejlő igazságot. Mert valamiféle reális alapja minden felszólalásnak van, s csak az a kérdéses, hogy ez az igazság mennyire általános. Az tény. minden termelőszövetkezet rendelkezik szociális és kulturális alappal, amely összeg — különösen a több ezer holdas gazdaságoknál — nem is jelentéktelen. (A tagok összrészesedé- sének két százaléka.) A kérdés csupán az, hogyan sáfárkodnak termelőszövetkezeteink a szociális és kulturális alap nyújtotta lehetőségekkel. O Pest megyében 194 termelőszövetkezet működik, ösz- szesen 67 198 taggal. Jóllehet, a megye lakosságának a száma emelkedik, a bevándorlók mégsem a tsz-tagok számát szaporítják, sőt a megyében élő fiatalok jelentős része is az iparban keres és talál munkát. így a termelőszövetkezetben dolgozók többsége az idősebb korosztályokból tevődik, akiknél a műveltség fokozása, a világnézet formálása nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a fiataloknál. Az írás- tudatlanság és a vele együttjáró szellemi elmaradottság megyénkben a cigányokon kívül, elsősorban a parasztság körében található. Az általános iskola hiánya, illetve félbehagyása háromnégy osztály után a dolgozó parasztság nagyobb részének alacsony műveltségi színvonalát mutatja. A korábbi években alig volt ró példa, hogy a termelőszövetkezetek rendszeresen segítették volna a tagság tanulását, művelődését. Igaz, erejük sem volt hozzá, a megalakulás, a tervezés első nehézségei lekötötték minden energiájukat. A szociális és kulturális aláp tervezése és felhasználása így mindössze két-három esztendős múltra tekinthet vissza, érthető tehát, ha ebben jelentősebb eredmények még nem születtek a mai napig sem. Érdemes megvizsgálni a példa tanulságáért az 1962- es esztendőt. Termelőszövetkezeteink az összrészesedés Után 7 millió 800 ezer forintot tervezhettek volna szociális és kulturális célokra. Ennek ellenére csak 6 millió 200 ezer forintot terveztek, azaz eleve másfél millió forintot más célokra használtak fel. A tervezett 6 millió 200 ezer forintból négy és fél milliót szociális, egymillió 700 ezret pedig kulturális célokra kívántak fordítani. A kulturális célokra tervezett egymillió 700 ezer forint felhasználása végül is a következőképpen alakult: kulturális és sportcélokra (többnyire névlegesen) 650 ezer, kirándulásra, vacsorákra 400 ezer forintot költöttek, ugyanakkor 600 ezer forintot nem használtak fel. A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználására a megalakult szociális és kulturális bizottságok hivatottak javaslatot tenni. Ilyen bizottságok azonban csak a termelőszövetkezetek egynegyedében működnek aktívan. Ennek következtében több helyen nincs is szociális és kulturális alap, Másutt, a szociális és kulturális alappal csak alkalomszerűen gazdálkodnak, ismét másutt pedig a bizottságok helyett a termelőszövetkezetek elnökei rendelkeznek az összeg felett. Ahol felhasználják a szociális és kulturális alapot, a kiadások között ott is rendszeresen és általánosan nagy ösz- szeggel szerepelnek a különböző ünnepségek étel- és italszámlái. az elnöki reprezentációk költségei. Másutt az irodai dolgozók jutalmazására fordítják a szociális és kulturális alap egy részét, mint például Vácegresen. 28 ezer forintot. Áporkán irodai bútort vásároltak, Délegyházán írógépet, Dunabogdányban kávéfőzőt és darálót. Csupán a tanulság kedvéért idéztük a fentemlített példákat. Mind több biztató jel mutat arra, hogy a kezdeti nehézségek és meg nem értések után termelőszövetkezeteink a szociális és kulturális alapot rendeltetésének megfelelően kívánják felhasználni. Az Aszódi Járási Pártbizottság kezdeményezésére például a járási tanács művelődésügyi osztálya tervjavaslatot készített a járás termelőszövetkezeteinek arra vonatkozóan, hogyan használják fel valóban kulturális célokra a rendelkezésükre álló összeget. Ez a javaslat még csak a lehetőségek minimumát jelölte meg, figyelembe véve minden termelőszövetkezet gazdasági lehetőségeit és egyéb körülményeit, s az eredmény: a kulturális feladatokra javasolt és előirányzott összegeket majdnem minden aszódi járási termelőszövetkezet túlhaladta. Hasonlóképpen biztató a kép a termelőszövetkezeti parasztság tanulásának segítését illetően is. Jelenleg több mint nyolcezren tanulnak a különböző szakmunkásképző tanfolyamokon, szakközépiskolákban, traktoros iskolákban és a mezőgazdasági technikumokban. És míg az 1961/62. oktatási évben mindössze kilenc termelőszövetkezeti akadémia működött 416 hallgatóval, a jelenlegi oktatási évben már 55 tsz-akadémián 1800 hallgató tanul Természetesen a termelőszövetkezeti akadémiák nem egyenlők a szakoktatással, csupán előkészítői annak. Példák sora bizonyítja azonban, hogy az akadémiák hatására mind többen kapcsolódnak be, vagy folytatnak rendszeres iskolai, illetve szakmai tanulmányokat. Mindez azonban még csak biztató kezdet. A megye húszéves terve szerint 1970-re 18 ezer mezőgazdasági szakmunkásra van szükség ahhoz, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elérhessük a tervezett előirányzatokat. Ez a jelentős szakmunkásigény elsősorban a gépész- és kertészszakmákban jelentkezik. E szakmák elsajátításának alapfeltétele azonban az általános iskola elvégzése. Ez pedig nem is kis feladat, ha figyelembe vesszük a termelőszövetkezet tagságának jelenlegi iskolai végzettségét. Bizonyítására csupán egy példát idézek a sok közül. A letkési Bástya Termelő- szövetkezet 264 tagja közül négy osztályt nyolcvanötén, hat osztályt százhatvanöten, nyolc osztályt pedig mindössze tizen- ketten végeztek. (Két analfabéta is dolgozik a szövetkezetben.) Az elmúlt esztendőben a termelőszövetkezet a 23 ezer forintos szociális és kulturális alapból 5 ezer forintot fordított mezőgazdasági szaktanfolyamra, illetve az esti és levelező oktatásban részt vevők támogatására. © A szervezett oktatás mellett a parasztság művelődésének másik formája az olvasás. 1963. október 1-ig 34 termelőszövetkezet összesen 70 200 forint támogatást nyújtott a helyi könyvtáraknak. Az aszódi járásban hét termelőszövetkezet 23 ezer forintot, a ceglédi járásban hat termelőszövetkezet 12 ezer forintot, a három nagykátai termelőszövetkezet pedig 6 ezer forintot fordított könyvtárfejlesztésre a szociális és kulturális alapból. Nagykőrösön teljesítették vállalásukat a termelőszövetkezetek: holdanként 25 fülért fizettek be a könyvtár számlájára, azaz az elmúlt évben összesen 5924 forintot. Másutt azzal segítették a termelőszövetkezetek a községi könyvtárakat, hogy átadták könyveiket. így az elmúlt esztendőben 36 termelőszövetkezetben nyílt fiókkönyvtár, amelyet a községi könyvtáros irányit és rendszeresen cseréli a könyveket. Mindezek ellenére a parasztolvasók száma a megye összlakosságához képest rendkívül alacsony, még az egy százalékot sem éri el. Jelentős segítséget jelentene, ha a megye 194 termelőszövetkezete közül nem csupán 34 támogatná a helyi könyvtárak munkáját, hanem valamennyi évente rendszeresen néhány ezer forinttal hozzájárulna a könyvtárak fejlesztéséhez. A rendelkezésükre álló szociális és kulturális alap erre lehetőséget biztosít. A harmadik nagy lehetőség: a klubélet kialakítása, mint a parasztság művelődésének egyik eszköze. Ezzel kapcsolatban ig találkozhatunk már VSWWWWVWWWWWVWVlWWVWWVWWV' * biztató kezdeményezésekkel,: elsősorban Nagykörösön. A\ hely' Szabadság Termelöszö-\ vetkezet például hatvanezer \ forintot fordított arra a szó- j ciális és kulturális alapból,! hogy megindulhasson a klub-! élet. A Rákóczi Termelőszö- \ vetkezet jelenleg is azon fára-; dozik, hogy mintegy hatvan- j ezer forintos költséggel ha- j sonló feltételeket alakítson ki j a tanyai lakosság, illetve a! tsz-központ környékén lakó j tagjai részére. A Petőfi Ter-j melőszövetkezet új berende-í zéssel tette otthonosabbá, von-: zóbbá a klubot. A Hunyadi j Termelőszövetkezet negyven-' ezer forintot kíván fordítani < a jelenlegi klub átalakítására,; illetve berendezésére. Vala-Í mennyi klubban, illetve a tsz- < központok és az üzemegysé-í gek gazdasági központjában; levő kis kultúrtermek mind- j egyikében televízió működik, j A fejlődés útja nem az ön- \ álló művelődési házak építé-; se, hanem a klubok kialakító- ; sa. Az otthonosan berendezett! klubokban újságok, folyóira- í tok és könyvek mellett beszél-! gethetnpk, szórakozhatnak a \ fiatalok és az idősebbek egy- í aránt. S ha a klubokban rá-! dió, televízió, lemezjátszó s! hetenként legalább egy film- \ vetítés teszi még érdekesebbé; a programot, rövid időn belül! kialakítható a klubok törzs-; közönsége, akik a kellemes; szórakozás mellett a művelő-; dés sokféle lehetőségét is í megtalálhatják. Megtörténtek tehát a kéz-! deti lépések és a vizsgálódá-! sok is: hogyan tovább? Ha a ! jövöt nézzük — nagy lehető- \ ségek rejlenek abban a több; millió forintban, amelyet tér-J melőszövetkezeteink tagságuk í művelődésére, kulturálódásá-; ra költhetnek. Természetesen j valamiféle merev szabályt j felállítani, hogy mennyi pénzt j fordítsanak segélyekre sí mennyit könyvvásárlásra; vagy a klubélet kialakítására J — nem lehet. Az adott hely- í zet figyelembevételével kell j ezt a helyszínen eldönteni.; De hogy termelőszövetkeze-; teink a jelenleginél sokkal ha- í tásosabban támogathatják a í művelődés ügyét, az senki j előtt sem lehet kétséges többé.: Prukner Pál '■ PROSPER MERIMEE három egyfelvonásosa hamisítványok, valamennyi saját alkotása. Ez azonban munkái értékéből mit sem von le. Különösen színpadi alkotásai mind a mai napig megőrizték frisseségüket: élvezetesek és tanulságosak a mai ember számára is. L<zt igazolta a Madách Cj Színház Kamaraszínházában műsorra tűzött három egyfelvonásos bemutatója. Mind a három hangsúlyozottan egzotikus környezetben játszódik: A Menny és Pokol a XVII. század Velenciájában. Az asszony-ördög — a XVII. század elején Granadában. A művésznő hintája pedig az akkor még spanyol uralom alatt nyögő Peruban. Abban is megegyeznek, hogy mindháromban az egyházat érik tőrdöfések. A tör szerepét a toll tölti be, amelyet az író tinta helyett a legkegyetlenebb szatíra mérgébe mártott. A Menny és Pokolban a falánk inkvizitor, (Ba- silides Zoltán) ravasz fondorlattal szeretője (Avar István) elárulására bírja a vallásos kurtizánt (Váradi Hédi). Az asszony-ördög három, szerzete s-inkvizitora közül kettő (Szénási Ernő és Gyenge Árpád) minden hájjal megkent, álszent és cinikus kéjenc. a harmadik (Tordy Géza) frappáns torzképe a vak fanatizmusnak, akit Az asszony-ördög (Balogh Zsuzsa) erotikus varázsa gyógyít ki vakságáig 4 Madách Színház Kama- í /j raszínháza három kis ! egyfelvonásos remekművének \ bemutatásával Prosper Méri- \ mée-t kelti életre, azt a fran- ; cia írót, akinek nevét a kö- \ zönség leginkább Bizet örök- \ életű operája, a Carmen pla- ' kátjaíról ismeri. A vérforraló ! zenéjű opera szövegkönyve ! Mérimée forró levegőjű regé- ( nyéből készült. Az író külön- \ ben a világirodalom egyik leg- \ érdekesebb alakja volt. A ! múlt század elején született és {abban a korban élt, amikor l az irodalomban és a képzőmü- ! vészeiben a romanticizmus ; uralkodott, amikor a közönség \ a virágos stílusért és az ern- \ berfeletti hősökért, az egzóti- \ kus tájakért és helyzetekért í rajongott. Mérimée és nagy } kortársa. Stendhal vakmerőén ; szembefordulva a közízléssel, \ írásaiban úttörővé vált a rea- j lizmusnak, szakított a szép, \ virágos stílussal, szinte a vég- | telenségig leegyszerűsített ! nyelven tárt föl mély szenve- ! délyeket és mesélt el emberi l történeteket. Az egzotikumot \ csupán csaléteknek használja \ és ezen a téren a legvakme- l róbb irodalmi hamisítástól \ sem riad vissza. Első munkáit j egy spanyol színésznő darab- j jóiként adta ki, csak jóval ké- ! sőbb leplezték le, hogy ez a í színésznő sohasem élt. Aztán \ balkáni balladák fordításával j jelentkezett, majd ő maga ' árulta el, hogy egytől egyig
