Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
1964. MÁRCIUS 8, VASÁRNAP i NÉGY PAD A FŐTÉRÉN Lilly Lembo, az olasz televízió cgjik legnépszerűbb sztárja. Jelenleg Peppino de Filippó- val egy új tv-sorozat női főszerepét játssza KÖNYVESPOLC Mekkora kincs egy jó szemüveg! Csak akkor tudja meg igazán az ember, hogy mekkora kincs, ha eltörött!... Hajdzsán Rado- ván bácsié pedig eltörött. Fájlalta nagyon, mert enélkül m-ost már mit tegyen? Az új meg pénzbe kerül, de legfőképpen utánajárásba, fáradozásba, most télvíz idején . .. Kinek panaszolja el bánatát? \ Annak, aki leginkább megérti, mekkora a 1 veszteség: a betű emberének, a könyvtárosí nak. | — Nem jövök többet a könyvtárba!... — 2 jelentette be. \ — Miért? — csodálkozott rá Szilágyi Ká\ roly. — Nem értette a dolgot, hiszen az idős szerb Hajdzsán Radován egyike a cso- bánkai könyvtár legszorgalmasabb látogatóinak. — Eltörött a szemüvegem ... Hm. Hát bizony ez nagy baj. De most kire porciózza a könyvtáros a megfelezett gondot? Kire? Az olvasótársakra, az üveggel betűző öregekre!... — Jöjjön el hozzám az a Hajdzsán Radován — mondta Horváth Pista bácsi az eset hallatán. — Én elraktam a régi szemüvegeket, hátha talál köztük nekivalót? . . . Ment az üzenet és jött az öreg. Es talált magának neki való üveget, a régiek között... T A téren négy pad áll. A tér, főtér. Szekér- fordulásnyi. A faluhoz illő: az is kicsi. Ezerötszáz lélek, a hegyek között. Az autóbusz a köldökzsinór, amely összeköti a külvilággal. Az autóbusz itt áll meg a padoknál. Az emberek várnak rá, meri a falusi ember nem késik el, inkább korábban indul, idejében ér. Aki fáradt, jó időben leül. Arra való a pad ... Szilágyi Károly ahányszor arra jár, látja, hogy az emberek használják a padot... Ez a négy pad neki jelkép. O fáradt érte. Még Pesten lakott, a táj csalta ide néha. A házban, a Gyöngyösi úton, a szomszédok közül többen a Rádiószekrény Gyárban dolgoztak. Mondta, nekik a padot: egy falunak kell, fent a hegyek között. — Hát legyen — válaszolták. És a falu, ahogy elfogadta és három éve magáénak tudja a négy padot, befogadta és magáénak tudja a jövevényt; a pesti nyugdíjast, aki csobánkai házacskára cserélte pesti lakását. Itt telepedett meg, itt talált újra hasznos tennivalót: könyvtáros lett... 4Az újpesti Derkovics képzőművészeti kör kiállítást rendezett Angyalföldön. Munkásképzőművészek kiállítása — így hirdették. Szilágyi Károly elment és megnézte. Kevefiinö linna: A Sarkcsillag alatt K ezdetben vala a mocsár, az ósó... meg Jussi” — így kezdődik Väinö Linna, a neves finn író, A Sarkcsillag alatt című regénye, s az ember akaratlanul is valamiféle kalandos, izgalmas olvasmányt vár. De Väinö Linna regénye sokkal több ennél. Szinte már-már hősi eposza a század- forduló Finnországa nincstelenjeinek. Hőse Jussi Koskeia béres, aki nem azért vallatja az évezredes csöndben elmerült mocsarat, hogy rej.ett kincset leljen benne, hanem hogy megvizsgálja: érdemes-e emberfeletti erőfeszítések árán termővé varázsolni a földnek ezt a darabkáját, mert ebben látja önmaga és családja boldogulásának egyetlen útját. A lelkész, akitől bérletbe kéri a mocsarat, először kineveti, de látva Jussi konokságát, rááll a dologra, azzal a feltétellel, hogy később majd megköti vele a szerződést. És Jussi Kos- kala szivében kimondhatatlan boldogsággal munkához láthat. Az évekig tartó, testet-lelket sorvasztó munka végül is az emberi alcarat diadalával végződik. Jussi meghódítja a mocsarat, termővé varázsolja, tanyát épít rajta, de belerokkan, 'j a hátát többé nem tudja ki- $ egyenest" eni, jóllehet Alma, a felesége is derekasan kiveszi 'j részét a munkából, és csak ak- \ kor pihen meg néhány hétre, $ amikor elérkezik a gyermek- ? szülések ideje. Három egészsé- í ges fiúgyermeknek ad életet:' legidősebb közülük Akseli. A fiú, amikor legénnyé csepere-; dik, már rokonszenvezik a bon- í takozó szocialista mozgalom- ji mai és a maga módján apróbb < engedetlenségek és lázadások \ formájában adja tudtára a lel- í késznek érzelmeit A szélesen hömpölygő, lí- \ rai epizódokkal tarkított re- \ gény a századforduló finn éle- í tőnek tükörképét tárja az ol- j vasó elé. Kellemes és vonzó ol- \ vasmány A Sarkcsillag alatt, í mert Väinö Linna olyan élet- j tel teli tíjtusait rajzolja meg \ a finn embereknek, hogy az \ olvasó mindig a magáénak érzi j a regény hőseit, aggódik sor- \ suk jobbra fordulásáért, gon- í dolatban velük együtt harcol \ a nacionalista lelkész, a svéd i földbirtokos és a módos ff&z~ \ dák népnyúzó praktikái ellen, ] és velük együtt járja a szépsé- i ges finn tájakat, osztozik bá- i untukban és örömeikben is. (Európa Könyvkiadó) «fonj Bondarer: Csend A furcsa, de hangulatot ébresztő szűkszavú cím érdekes történetet, még érdekesebb eszmei mondanivalót takar. Jurij Bondarev regénye az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb, legnagyobb érdeklődésre számot tartó munkája, amelyet oroszból magyar nyelvre ültettek át. A Csend című regény a hábo vú, a győzelem utáni hónapok, évek eseményeit dolgozza fel. Szereplői zömmel volt frontharcosok, s büszkén, győztesen térnek visz- sza. De mi vár rájuk? A bizonytalanság, a tanácstalanság, hiszen nincs kezükben szakma, megélhetés. A történet főhőse Szergej Vohmin- cev tüzérszázados, huszonkét esztendős fiatalember. Tele van zubbonya kitüntetésekkel, háromszor sebesült, de nincs civil ruhája amikor hazaérkezik, s első útja az ócskapiacra vezet, hogy zsákmányolt német karóráját ruhára cserélje. S aztán? Gépkocsivezetőnek készül, majd a véletlen folytán a Bányászati Főiskolára kerül, hogy bányamérnöknek tanulj jón. Egyszerűnek látszik a dolgok elrendeződése, de még él az emberekben a fron 1 erkölcs, a háború-alkotta szigorúbb mérce, a lövészárkok nyers, szókimondó egyenessége, őszintesége utáni vágy. S amit találnak, kiábrándító. Gyávák, jeliemte- lenek, kupec spekulánsok hada lepi el a közéletet, háttérbe szorítják ahol csak lehet a becsületes embereket, s a bizonytalanság, a rettegés légkörét teremtik meg. sen voltak. Nagy Zoltán festőművész, a kör vezetője panaszkodott, kevesen jönnek ... Szilágyi Károly szólt a házban: — Gyertek kiállításra!... És terjedt a hír, fellendült a forgalom. A festő elmondta másik gondját is: Csobánkára mennének festeni. Egyszerre venné ki mindenki a gyárban a szabadságát. De nincs hely, fuccsba megy a kél hét!... Karcsi bácsi felült a HÉV-re, átszállt a buszra, ment Csobánkára, Turcsányi Imre tanácselnökhöz. hogy erről, meg erről lenne szó .. . Szalmakötegek és ágyak kerüllek a művelődési otthonba és jöttek a festők, csapat- nyi. Született százötven kép . .. Nem egy és nem kettő azóta már országos kiállításokon is hírül vitte a világnak Csobánka színeit. És jönnek a festők évről évre. mikor szépre fordul az idő, zöld palástot húznak a hegyek. Nem szenzáció a faluban a festőállvány, a paletta, az ecset... És a köszönet jelei a könyvtár falán: sorakoznak az ajándék-képek, egy eljövendő kis tájmúzeum első darabjai... 4Szenvedélyesen szereti a könyvet. A polcokon ott a sok. könyv. Ha mind bent lenne, éppen kétezer lenne. S közte, több mint háromszáz — a sajátja ... Ennyit szedett össze évtizedek alatt az első kötethez, melyet ajándékba kapott: — Robinson története volt... -Szép, krémsárga kötésű könyv ... Néhány kötetet jócskán megviselt a használat, kopottra olvasták. A könyvtárét is, a sajátját is. — Nem sajnálja? Mosolyog: — Hadd olvassák. Az csak jó, ha olvassák ... + A számok sokszor semmit sem mondanak önmagukban. Hatszázötven olvasó... Ez így csakugyan nem sokat mond. De itt csak ezerötszáz lélek él!... Magyar, szerb, német, szlovák. Itt, aki olvasni Tud. mindenki olvas!— A számok mögött ott görnyed az öreg könyvtáros kucsmás. hosszúkabátos, szikár alakja, amint nehéz táskával kapaszkodik az emelkedőn, hogy szórakozást vigyen valamelyik betegnek, vagy üdvözöljön egy faluba költözött új családot. .. Panaszolja, hogy a kor nem számit, de mostanában gyakran fáj a feje. Búcsúzóul kölcsön adok négy Demalgont, mert neki Szentendrén van a legközelebbi patika ... Tenkely Miklós riát látnak a gyengébb ideg- zetűek, de az író — érti a dolgát — végigsimit a haján, s ilyenkor mintha azt mondaná: öreg kígyók ezek. nincsenek már méregfogaik. A könyvtáros jaguártoiztos réaketrecbe vonul, s üdvözli a vendégeit, aki majd szörnyűséges kalandjairól fog beszélni, amelyekről a könyveit is szaporította, Az író nyolc másodpercet időz a kígyóvadászat szépségeinél, s kilenc másodpercig pedig arról beszól, hány Winchesterrel lelhet „biztosra menni”, és melyik állatnak lehet messziről meglátni a szarva között a tőgyét. — De nem látja mindenki — tér át a tárgyra —, mert a magyar kiadók se tudják, hogy elegendő honorárium nélkül vadászni lehet, de írni nem. Azt aztán nem. A legújabb könyvemért is csak százezer forintot adtak, pedig két lektor idegösszeroppanást kapott, amíg olvasta, és sokba kerül az SZTK. És egyáltalán olyan rosszul fizetnek, hogy az •nem igaz. Nem is gondoltam erre sohasem, amíg a Va- dalunguiézg mentén, cserkésztem a Wischesteremmel, mert akkor mást is gondoltam volna. Pedig én harminc év óta csak erre gondolok, és amikor pihenek, akkor írok. 2. Az egész iskola hetek óta Ritka-verseket tanul, főleg azokat, amelyek — és ezt a Az olvasó és költőnő maga írta meg egy levélben — valamikor történelmet csináltak. A versek kicsit hasonlítanak egymásra, de ezt a gyerekek nem veszik / észre, mert mindegyik csak egyet tanul meg. Amikor megérkezik a pénzügyőrség kocsija az úttörők megrohanják a, tizedes civilruhás feleségét — azt hiszik, ő a vendég, mert ősz haja van és aprókat lép. De csak megérkezik Arisztokráti* is. Gyorsan lepereg a műsor — kétszer meg is hatódik közben, s ilyenkor arcon cup- pantja azt, aki legközelebb áll hozzá. És következik a közvetlen hangú beszélgetés, a falu, az iskola vezetőivel. Hatalmas, U-alakú fehér asztal, s a szendvicseken a Pick- szalámi ágyát vajjal bélelték ki, a gyomorban meg borral — Talán a költőnő — mondja a magyartanár, aki már fel- szárogatta a meghatottság könnyeit, és a költőnő megszólal. Hangja megtört, lírai és ritkái. — Amikor én ezeket a verseket írtam, történelmet csináltam, és ennek utána is nézhetnek. Ezek a versek a világ- irodalom kellően nem méltányolt gyöngyszemei, cs még a tankönyvszerkesztők is messze elkerülik őket, mintha leprások lennének a verslábaim. Mondják csak, mi az oka annak, hogy én nem szerepelek a tankönyvben? Miért nem rakják oda az én verseimet is? Miért mint vagyok én alábbvaió, akárki más? — Talán azért, mert a köl- tönő még él, s életében a halhatatlanság... — Ugyan kérem! Nem vagyok én mai csirke! öreg ember már nem ád a divatra, annak minden jól áll! 3. Kalap Dénes nevét senki se hallotta a faluban, mégis az egész tanács készül a fogadására. Az írószövetségtől csak annyit kértek, hogy egy mai magyar írót küldjön, s a választás éppen Kalap Dé- nesre esett. A könyvtáros kinyomozta, hogy az ismeretlen ember novelláit egyelőre kéziratban terjeszti, de illetékesek véleménye szerint rövidesen filmet ír. mert ahhoz is van tehetsége. Amikor megérkezett, senki se akarta elhinni, hogy ez az unalmas, szürke, szép szál ember lenne a vendég, de a személyi igazolványában is egyeztek az adatok, s egy nagy pohár tájjellegű borral leöblítették a bizalmatlanságot. — Én tulajdonképpen zavarban is vagyok — kezdte az író — mert annyira keveset írtam még. hogy a magyar kiadáspolitikáról, a honoráriumokról nem is nyilatkoz- hatom. Meg aztán illetékes se vagyok rája, hiszen még nem fejeztem be összes műveimet, külföldi tanulmányúton is alig jártam az állam pénzén... és itt szerényen, szemérmesen elhallgat. A helyi földművesszövetkezeti bolt csinos vezetőnője rakja elé a kekszet meg a borospoharat — „Biztosan megviselte a hosszú út”, — mentegeti. mert a nők ilyesmit mindig észreve&znek. Az asztalszomszédok gondjaikba mélyednek — mi az ördögöt kérdezzünk egy vadidegentől — míg az elnöknek eszébe jut, hogy hát a Kalap elvtárs kit tart a legnagyobb mai magyar írónak? — Én tulajdonképpen zavarban vagyok, meg aztán nem is értek az ilyesmihez. Én csak írok és hát persze, filmet, mert tetszenek tudni, nekem ahhoz van elég érzékem. Kinek ehhez, kinek ahhoz. Nekem a magyar filmekhez. Úgy szeretem a magyar filmeket, amint megcsinálom az elsőt... A szép boltvezetőnő bátorítja. töltöget neki. tartja a kekszestálat és táncol vele a könyvbálon. Két héttel később: Senki sincs rá elkészülve, mindenkit meglep a hír: Kovács Veronikának felmondtak a boltban. — ötvenezer — suttogják az Uj Soron. Veronikán nyoma sincs a szomorúságnak. Találkozom vele az utcán, piros az arca, vidám, mint mindig, meg se várja, hogy megkérdezzem: No és ezután? — Képzelje — mondja —, a Dénes írja a filmjét, és megígérte. hogy én leszek a főszereplő. Krajczár Imre Csak egy feljelentés, s az ^ állambiztonsági szervek gé- £ pezete máris működésbe lép. f A letartóztatáshoz kevés ok íj kell: egy versike, egy pa- íj pírkosárba dobott újság, íj amely Sztálin arcképét közli, ^ a trockista jelző, vagy egy- í szerű személyes gyűlöletből | fakadó rágalmazás. Fojtott, nehéz légkör ez. ahol csak j vergődni tud a becsületes íj ember. A személyi kultusz ^ utolsó évei ezek, a negyve- íj nes és az ötvenes évek for- j dulója. A látszólagos csend fj mögött feszülő ellentétek, a í nyugtalan várakozás nyo- 'j masztó légkörében azonban már fel-fel csillan a re- íj meny: másképpen kell en- Íj nek lennie, nem ezért ho- íj zott olyan sok áldozatot a íj nép. ^ Bondarev, a tehetséges fia- ^ tál szovjet író megkapóan, íj hitelesen rajzolja meg a há- íj ború utáni időszak történe- í tét. Könyve a nyomasztó lég- í kör ellenére is optimista ki- ? csengésű, harcra buzdító. % Egyértelműen foglal állást: íj a becsületnek, a tehetségnek íj kell érvényesülni, nem a fj hízeikedésnek, a haveri szel- í lemnek, a korrupciónak, a be- í lenyugvó ernyedt pesszimiz- j musnak. (Európa Könyvki- J adó, Szőilősy Klára fordító- íj sa.) Van, aki azt mondja; az irodalmi élet egyetlen kézzelfogható bizonyítéka az író és az olvasó találkozása. Mert ugye, 3 találkozást mozgás előzi meg, a mozgás pedig étetjefensóg. A konzervatív felfogás az olvasást és az írást tart ja az irodalmi élet kétségbevonhatatlan ismérvének, ez a vélemény azonban az író—olvasó-találkozóik sűrűjében szóhoz se jut. Nem is juthat, és mi is azt hirdetjük: az író először találkozzék az olvasóival, azután írjon nekik. Az irodalomtörtónetírás különben sem aszerint különbözteti majd meg az írókat, hogy mit írnak és hogyan, hanem, hogy mikor találkoztak, kivel és hogyan. Példáiként álljon itt a három ellenkező véglet írója: Vadon Péter, Ritka Ariszi- tokrátia és Kalap Dénes 1. Vadon Péter, a híres orosz- lánritkító, aki regényeit neo- kittenberger stílusban írja, négy hónapot töltött Cele- besz szigetén, utána harminc i évig egyfolytában rótta re- : gényei sorait. Néha most is ; ír, amikor éppen nem az ol- ; vasókkal találkozik. Mint ép- I pen ebben a félórában is, mi- ; dón a bokoral jaújhelyl könyv- • tár avatóünnepségére várják. > Néhány olvasó zsúfolódott ! össze a klubszerűvé zsugorí- j tott kis szobában — félsze- ! gek, alig mernek egy-egy í jaj-t kihalikintani, valamany- ; nyien a szerző borzalmas ál- ; latokat megörökítő felvéte- í leinek hatása alatt állnak. \ Belép a mester. Feje fölött kobrakígyókból iont gió-
