Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

im MÁRCIUS 6. PÉNTEK “kSCívIop NAPIREND: több mint száz ember véleménye alapján Tizenegy ember tói>b mint száz községbelivel be­szélgetett. Sok napon át ku­tatták, hogyan él Talárszent- györgy kéteze mégy száz lako­sa és mit kell tenni, hogy to­vább lép jene k? a község poli­tikai és gazdasági életének tapasztalatait a dabasi járási párt-végrehajtóbizottság Ta- társzen tgyörgy ön tartott ülé­sén vitatták meg. A sokoldalú, minden fonto­sabb területre kiterjedő vizs­gálat alapján megállapították: a község életére nagyon rá­nyomja bélyegét az, hogy nem tudja eltartani valamennyi la­kosát, sokan máshová jár­nak dolgosmi. Különösen a fiatalok helyzete nehéz, mert sem olyan ipari, sem elég ke­resetet nyújtó mezőgazdasági üzeme nincs, ahol megtalál­nák számításukat, szakmát ta­nulhatnának. Ha a két terme­lőszövetkezeti csoport jobban dolgozna, ha nagyobb kereseti lehetőséget biztosítana, növel­né a közös alapot bizonyára enyhíthetne a jelenlegi hely­zeten. Változást várnak például tavasszal a nagyarányú gyü- mölcstelepitéstól, ami több munkáskezet Igényel, később pedig a gondozás is jó néhány embernek ad munkalehetősé­get. A Bugyi Telefongyárban több, mint harminc embert vettek fel a községből, s ha számúk negyvenre nő, akkor különau tóbusz viszi-hozza majd a munkásokat. Teljesen ter­mészetes, ez sem oldja meg a nehézséget, mert a kulturál­tabb város vonzásával a fej­lődő község ma még nem ve­heti fel a versenyt. A két tszcs gazdasági gyarapodása több politikai tényezőtől is függ. Elsősorban be kell tartaniok o termelő­szövetkezeti demokráciát. Ahogyan a végrehajtó bizott­sági ülésen többen is mondot­ták: a vezetők saját dolgukat is megkönnyítik, ha megoszt­ják gondjaikat. Az pedig ter­mészetes, hogy a tagság bele ' akar szólni saját ügyébe! Ho­gyan érezzenek felelősséget a munkáért, hogyan tartsák a csoportot magukénak — ha megvonják tőlük a szót, nem adják meg a lehetőséget a vi­tákra, javaslataiknak nincs hatásúk? A végrehajtó bizottsági ülé­sen megállapodtak abban, hogy szakemberek segítségé­vel igyekeznek a Gábor Áron Tszcs-ben rendet teremteni a könyvelésben, az adminisztrá­cióban. A termelőszövetkezeti cso­portokban sok kiváló tag dol­gozik. A pártszervezetek kö­zülük mielőbb jó néhány tag­jelöltet, tagot vehetnek fel, hogy létszámban, minőségben is erősödjenek az alapszerve- zetek. A kommunistáknak az eddiginél rendszeresebben kell taggyűlést tartaniuk. Segítse­nek a tszcs-vezetöknek, hogy közelebb kerüljenek az embe­rekhez, megszűnjön a bizal­matlanság, együttesén harcol­janak a lazaságok, a vissza­élések ellen — a közös vagyon megvédése valamennyiük ügye legyen. Ne engedjék, mint az elmúlt esztendőben, hogy a Kossuth Tszcs-ben csak egyszer, a Gábor Áron Tszcs-ben pedig mindössze kétszer tartottak közgyűlést. Fontos szerep vár a pártszer­vezetekre a nők egyenjogúsá­gáért vívott harcban: hogy a nők is helyet kapjanak a ve­zetésben, hiszen a munkából is nagy részt vállalnak. A járási párt-végrehajtóbi­zottság megállapította, hogy a községi és a csúcspártszer­vezetben érvényesülnek a le­nini normák. A vezetők egy­más közötti viszonya jó, s a lakosság is becsüli őket. A pártvezetőség meghallgatja tagjai véleményét és munkája közben megvalósítja javasla­taikat. Ezért taggyűléseik ál­talában aktívak, sokan szól­nak hozzá. A napirendeket is okosan választják meg. Pél­dául: A kommunisták munká­ja a tömegszervezetben. Vagy A kommunisták példamutató sa a tavaszi munkára valc felkészülésben, A tszcs-pán szervezetek munkájának érté­kelése. A pártszervezetei munkája mégsem lehet elég hatásos, mert a párttagok száma a lakosságnak csupán egy százaléka. Ha figyelembe vesszük, hogy közülük többen öregek, betegek és nem tud­nak pártmunkát végezni, bi- 7X>ny tervszerű és gyors párt­építési munka nélkül a továb­biakban is aligha végezhetik el feladatukat. A községi alapszervezet és a Kossuth Tszcs pártszervezete az elmúlt évben mindössze két-két tag­jelöltet vett fel, a Gábor Áronba azonban egyet sem. Mivel kevés a párttag a községben, egy-egy pártmun­kásra sok tennivaló jut. Van­nak azonban olyanok is a párttagok között, akik vissza­húzódnak és nem végeznek pártmunkát. A rájuk eső részt is kénytelenek helyettük mások vállalni. akiknek így kevés a szabad idejük. A pártonkívüliek érdeklőd­nek a párt politikája iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy amikor elkészült a brigád jelentése a község éle­téről, értekezletet tartottak, amelyre a község jónéhány pártonkívülijét is meghívták. Valamennyi meghívott eljött, ugyanakkor a párttagok egy része távolmaradt A segítő­készség nagy, így az eddiginél jobban támaszkodhatnának a pártonkívüü aktivistákra. A tanácskozásokon sok ■közérdekű probléma is elhang­zott. Szükség lenne egy cuk­rászdára, hiszen másként nem tudják a község lakosságának kulturált szórakozását bizto­sítani. A mozi sem megfelelő. Ha ez a két fontos probléma megoldódna — természetesen a lakosság közreműködésével, társadalmi munkájával is — nem vágynának más falvak­ba. esetleg a városba szóra­kozni a fiatalok. A javítást szolgáló ipar, az áruellátás színvonaléinak eme­lése szintén napirenden szere-' pelt s több javaslat hangzott el a helyzet javítására. Tatárszentgyörgy lakossága sokat vár ettől a vizsgálattól. Tudja: ha a tárgyalt problé­mák megoldásánál időről-időre segítségükre lesz a pártbizott­ság, ellenőrzi a határozatok megvalósulását, a változás nem marad el. S. A. Az 1963-ban szinkronizált filmek versenye A Magyar Filmművészek Szövetségének szinkronszak­osztálya szavazás alapján ki­jelölte azt a hat filmet, ame­lyet szinkronizálás szempont­jából az 1963-as év legsikere­sebb alkotásának tartanak. A hat film közül választja majd ki a zsűri a múlt év legjob­ban szinkronizált filmjét. A zsűri munkájában részt vesz Jancsó Miklós filmrendező, Lohr Ferenc hangmérnök és Szöllősy Klára, az írószövet­ség műfordítói szakosztályá­nak tagja is. A szinkronszakosztály tag­jainak szavazatai alapján a következő hat film vesz részt a március 16—18-án megren­dezendő versenyben: Válás olasz módra. Előzés, A négy szerzetes című olasz, a Gomb­háború című francia, a Hosz- szútáviutó magányossága cí­mű angol, valamint a Csodá­latos vagy Júlia című francia —olasz koprodukciós alkotás. (MTI) _______ — Bővül a váci üzletháló­zat: a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szombaton délelőtt ünnepé­lyes keretek között megnyit­ja a Széchenyi utcai gyer­mekruha szakboltot. asszony siet vissza a padokba. Folyik tovább az oktatás. K. M. Egészségünk őrei és gondozói Ismeri és becsüli orvosait a megye lakossága. Nap mint nap látja áldozatos munká­jukat, szakadatlan küzdel­müket betegek életéért, gyó­gyulásáért és a betegségek megelőzéséért. De az emberek áltálában nem tudták eddig, mo6t a múlt héten a Pest me­gyei orvosi napokon került csak a nagv nyilvánosság elé, hogy a különböző egészség- ügyi intézmények, kórháza­ink, rendelő- és gondozó­intézeteink orvosai, csakúgy, mint körzeti orvosaink, a „fa­lusi doktorok”, fárasztó min­dennapi gyógyító munkájuk mellett úgyszólván mind, ki­vétel nélkül tudományos te­vékenységet is folytatnak. Kutatnak, kísérleteznek, meg­figyeléseiket, eredményeiket feljegyzik, s ki nagyobb, ki kisebb követ rak így egész­ségünk egyre magasodó épü­letére. Nem véletlen, hogy me­gyénk orvosainak tudományos működéséről ma ismét meg­emlékezünk. Ma délelőtt a megyei tanácshóza üléstermét megint egészségügyi dolgozók töltik meg. A nemzetközi nő­nap alkalmából a megyei ta­nács egészségügyi osztálya és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete a csaknem tisz­tára nőkből kiegészülő közép­kádereket ünnepli. Az asszisz­tensnőket. a kórházi és kör­zeti ápolónőket, meg a védő­nőket. megyénk egészségügyé­nek szakképzett és orvosaink­hoz hasonlóan fáradhatatlan női katonái, számban kétezer­nél nagyobb seregét. Az or­vosok legközvetlenebb mun­katársait. Sokat lehetne elmondani ró­luk. Gyógyító injekciót beadó, sebeket kötöző, a beteg verí­tékét letörlő áldott kezükről. Vigasztaló, bátorító szavakat kiejtő jóságos hangjukról. Esőben, fagyban, tűző nyári napban, sarat, havat, port ta­posó fürge lábukról, amint távoli tanyák felé sietnek, enyhülést vinni a betegnek — ha nem ismerné mindenki őket és munkájúkat. De el kell mondanunk, amit mun­kájuk irányítóin kívül nem igen tudnak felőlük: ezeknek az asszonyoknak, lányoknak nagy a része abban, hogv me­gyénkben nőtt az élve szülöttek száma, csökkent a * csecsemő­halálozás és javult az általá­nos halálozási arányszám. Hogy évek óta tbc-ben nem hal meg Pest megyében egyet­len csecsemő sem, s hogy pusztító járványok megelőzé­sére egyre tisztább, egészség gesebb viszonyok teremtőd­nek a házakban és a porták körül. Az egészségügyi kö­zépkáderek orvosi irányítás mellett végzett gondozó és fék- világosító munkájának látható és megérthető eredményei ezek. Azokat ünnepük tehát ma, akik ilyen jól látják el fel­adatukat. Mégpedig ankéttál ünnepük. A napirenden két előadás szerepel, az egyik tár­gya az anyák feladatai és le­hetőségei a csecsemővédelem fejlesztésében, a másiké az egészségügyi felvilágosítás szerepe és jelentősége. Ma a középkáderek tanulva ünnepelnek. Mi pedig éppen ezért még nagyobb szeretettel, ólombetűkből font bokrétát nyújtunk a nemzetközi nőna­pot ígv ünneplők, egészségünk őrei és gondozói felé, a ked­vesnővéreknek és védőnők­nek. Levelek nyomán Kutak, vízdíjak, panaszok Nem jogos az érdiek reklamációja — Intézkedett-e már az Örkényi tanács ? Nincs tervbe véve a makkosmáriai vízvezeték Az utóbbi hetekben szá­mos azonos tárgyú levél érke­zett szerkesztőségünkhöz: ku­takról, vízdíjakról és az ezzel kapcsolatos panaszokról. Ör­kény községből, a Piac tér la­kói megírták, hogy a nyomós kút már hosszabb ideje rossz, de a tanács nem javíttatja meg. Kérésünkre a Dabasi Járási Tanács intézkedett az ügyben. Ha az Örkényi tanács betartotta a kapott határidő­ket. akkor már orvosolták is a Piac tériek jogos panaszát Nem ilyen egyszerű azonban a vízdíjak ügye. Az érdiek példáját említjük, mert on­nan kaptunk több aláírásos le­velet, de vonatkozik ez vala­mennyi községre, ahol az ivó­víztársulatoktól már átvette a hálózat kezelését a megyei Készül a felvétel Háber Frédi zongorista és Béres Ilona jelenetéről (MTI Foto: Bojár Sándor íeiv.) ■ Víz- és Csatornamű Vállalat. ■ Mert mit kifogásolnak a tár­• sulások tagjai? Azt, hogy a l maguk pénzén, társadalmi ■ munkával építették a vezeté­• keket és mégis vízdíjat kell ; fizetniük. Sőt, még azoknak . ; is, akik nem használják a ku- i\ takat, mert a saját kertjük- i ben van ásott kút. Mit mond a hálózati mérnök? A panaszok ügyében meg- 1 kerestük a Víz- és Csatorna- ; mű *Vállalatot, ahoi Felméry ■ János hálózati mérnöktől kap­■ tunk felvilágosítást. — Az ivóvíztársulatok tag­• jaí nyilván jogosnak érzik pa- ! nászúkat, hiszen ha nem igy [ ienne, nem írták volna meg a levelet. Ez esetben azonban s> nincsen igazuk, még akkor ? sem, ha a vízvezetékek való- ? ban teljesen saját erőből épül- ? tek volna. De nem így tör- ? tént. Legfeljebb azt mondhat- ? juk, hogy a lakosság jelentő- £ sen hozzájárult anyagi és fi- f zikai erejével is létrehozásuk- ? hoz. De ki tartja rendben a ? kutakat és a vezetékeket? Ki ? működteti, üzemelteti azokat? ? Ki fizeti az erre fordított £ munkabért, az áramot — egy- f szóval kifejezve — a rezsit? ? Természetesen, hogy a Víz- ? és Csatornamű Vállalat. En- ? nek ellenszolgáltatásaként kell ? fizetni a vízdíjakat, s mert a közkutakat nem lehet senki ? elől elzárni, ezért mondja ki í a megyei tanács ide vonat- ? kozó határozata, hogy akik a ? közkutaktól 250 méteres kör- ? zetben laknak, kötelesek víz- ? díjat fizetni. \ Es a tanács vízügyi előadója? < Levelezőnk, Varga Géza Er- £ nő, legutóbb azt tette szóvá, j hogy Makkosmárián és a kö- ? zelében levő turistaházban ? miért nincs megfelelő ivóvíz? ? Nincsenek közkutak. A falu ? közigazgatásilag Budakeszihez ? tartozik, tehát a felvetett f problémával kapcsolatban Nő­ről ni Lászlómétól, a tanács vízügyi előadójától kértünk választ. Budakeszi vízellátását a Fő­városi Vízművek biztosítják, a kutak rendbentartásáról pe­dig a tanács gondoskodik. Makkosmária magasan, hegy­oldalban fekvő település, aho­vá a vízvezetéki vizet csak különleges nyomásfokozó be­rendezéssel lehetne feljuttatni. Ennek és a hálózatnak a meg­építése egyelőre nem szerepel a község fejlesztési tervében. Nincs rá anyagi fedezet. Egyik oka, hogy az anyaközség lakói rendszertelenül, vagy sehogy- sem fizetik a vízdíjakat. Bő­ven akad kútrongáló is. A díjbeszedő vállalat? Mit lehet tenni azokkal, akik nem fizetik a fogyasztói díjat, akik nem érzik, hogy az igénybevett közszolgáltatáso­kért ellenszolgáltatás jár? Er­re kaptunk választ dr. Tost Bélától, a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat szakelő­adójától. A vállalat alig egy eszten­deje vette át a megyében a közszolgáltatásokért járó dí­jak beszedését. Ahogy Tost doktor elmondta, igyekeznek a legkörültekintőbben eljárni. Messzemenően figyelembe ve­szik a fogyasztók óhaját, rész­letfizetési és haladékok irán­ti kérelmeit. Ezek olyan lehe­tőségek, amelyekkel élhet a lakosság, de semmiképpen sem élhet vissza. A notórius nemfizetőkkel szemben meg­vannak a törvényes eszközök, amilyeket alkalmazni lehet. A legtöbbször a bírói úton va­ló behajtást alkalmazzák, bár erre is csak szórványosan ke­rül sor. A jogos panaszok orvoslása egyszerű dolog. Nehezebb megnyugtatni azokat, akik egy oldalról nézve a dolgo­kat, csupán vélt igazukat ír­ják meg. Az illetékesek vá­laszát pedig el kell fogadniuk még akkor is, ha az nem váltja valóra reményeiket. (r. gy.) j Álmodozások kora j Megkezdték az Álmodozások kora című magyar film for- í gatását. A filmet Szabó István irta és rendezi. Operatőr Vámos JTamás. Szabó Istvánnak ez az első önálló játékfilmje. Fősze­replők: Béres Ilona és Bálint András III. éves főiskolai hall- l gató. benn vagyunk a tsz-ben!” Jó­részt ennek tudható be, hogy nem mentünk ötről a hatra. — Emlékeztek a „házalás­ra”? — derül utólag Csípány- né. Elmondják, szinte naponta jártak házról házra. Hívták a nőket, hagyják már abba az otthoni szöszmötölést. Lassan megszokták, hogy minden reggel időben kezdjék a munkát. — A frontáttörés akkor volt — meséli Viczingné —, ami­kor tavaly, pünkösd előtti éj­jelen esett az eső. Kérték, menjünk paradicsomot palán- tázni, mert vizes a föld, nem kell locsolni. Igenám, de ki megy nagy ünnepkor dolgoz­ni? Mi hárman mégis megpró­báltuk. Kora délelőtt már tizenketten hajladoztunk. Több munkát végeztünk el es­te hatig, mint előtte való na­pon a palántázógép. — Ha odakerül a sor, szíve­sen vállalják a párttagsággal járó többletmunkát? — Örülök mindennek, ami többé teszi az embert. Szere-' tek dolgozni, nem félék a fel­adatoktól — mondja Vin- czingné. A szünetnek vége. A három Három asszony - szünetben Vége a „házalásnak" - Jönnek a fiatalok Csipány Györgyné, Viczing I Emánuelné, Bukovszky Mi- ‘ hályné munkacsapat-vezetők kiválóan dolgoznak a kerté- 1 szetben. Ezért őket és még né­hány asszonyt a tárnoki Lenin ‘ Termelőszövetkezet pártszer-1 vezete tagjelöltnek javasolt, I illetve Csipány Györgjjnét de- ! cemberben már fel is vették j a pártba. A Lenin Tsz tagjainak több- | sége nő. Nyolcvan-kílencven asz­szonyra mindig számíthat a vezetőség. Most*- velük hármójukkal be­széltünk a téli mezőgazdasági i oktatás óraközi szünetében. Csipány Györgyné arról be- ! szélt, hogy most már jó itt a tsz-ben. — Két évvel ezelőtt csak : pártoló tag voltam. A férjem a gumigyárban dolgozik, én a gyerekekkel törődtem. Eleinte | . nehezebben jártam dolgozni, de aztán láttam, hogy hozzá- értöbb lett a vezetés, jobb a j tsz-ben, s akkor búcsút, mond­tam a házi asszony kodásnak. Nemrég számolgattam és rá- ■ jöttem, érdemes jól dolgozni. | Ha beleveszem a háztájit is, megkeresem a havi két és félezer forintot. Mégis akad a faluban, aki azt mondja: bolond vagyok, hogy töröm magam. Hátha gyárba járnék, utaznék na­ponta több órát, akkor meny­nyit kapnék? — Természetesen nem ke­res mindenki ennyit — veti közbe kicsit megróvóan Bu- ;v> kovszkyné. — Én is munka- í; csapat-vezető vagyok és csak < ezerötszáz forint körül van az £ átlagom. Igaz, a háztáji nél-% kül. Az viszont bizonyos, ',f hogy négy évvel ezelőtt, ami- ^ kor tag lettem, siralmas volt ^ \ itt a helyzet. Azóta sokat fej- í lödtünk, a tagok is. Velem í együtt már mindenki tudja, íi hogy a pénz csak munkából í lesz. Idehoztam a nagylányo-1 mat is, ahogy elvégezte a | nyolc általánost. Velem dolgo-| zik a kertészetben. | — Sok a fiatal a termelő- ? szövetkezetben? | — Jötték szépen — mond- í ja Csipányné. — Főleg tavaly.? Az én csapatomba is került j hat kislány. Azt mondta Sár-í közi Laci, a párttitkárunk,? mutassam meg, mit tudok, az^ ő nevelésükkel bíztak meg. í Igyekeztem, törődtem velük ^ sokat. Aztán ennek köszönhe-í tő-e, vagy másnak, de öröm? velük a munka. \ y — Az az igazi nehéz, elkez- ^ deni valamit; megszokni, hogy? I az itteni munka a legelső — ? j mondja Viczingné. — Amikor? | én jöttem, még ez volt a jel-? szó: ,.Minek dolgozni, elég ha '■ A szorgalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents