Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

t9«4. MÁRCIUS 25. SZERDA "‘^íírlap Svájci műszerkiállítás Budapesten A METRIMPEX Műszer­ipari Külkereskedelmi Válla­lattal 14 éve kapcsolatot fenn­tartó svájci TESA-cég leg­újabb műszertípusaiból kiál­lítást rendezett a MIGÉRT Népköztársaság útja 2. szám alatti üzletében. Elektronikus összehasonlító mérési elv alap­ján működő rendkívül nagy pontosságú hosszmérökészülé- keket mutatott be a svájci cég. Ezekkel a készülékekkel szerszámgépeket, valamint vá­logató és osztályozó berende­zéseket közvetlenül vezérelhet­nek. A kiállítást március 26-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők, akik számára szakmai fel­világosítással is szolgálnak. A kiállítás alkalmából ugyanis ellátogatott Budapestre a cég kereskedelmi igazgatója és egyik szakértője, aki bemutat­ja a műszerek kezelését (MTI) Sürgősen segíteni kelti 300 forintos albérlet Ecseren Két óra utazás Veresegyházról A képviselők javaslatot készítenek r — Nyolcszáz dolgozót fog­lalkoztató új üzemet épít a Humán Oltóanyaggyár Gö­döllőn. A tervek szerint az új gyár 1966-ban kezdi meg a munkát. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát — tartja a közmondás. Az újságírónak óhatatlanul« ez a népi böl­csesség jutott az eszébe teg­napelőtt azon az értekezleten, ahol — mint már jelentettük — Pest megye országgyűlési képviselői a főváros körüli pe­rem-községek helyzetéről tájé­kozódtak és tárgyaltak. Arról volt szó, hogy bár megyénk fejlődése nagy lép­tekkel haladt és halad előre, a Budapest környéki falvak né­pe, nevezetesen Budaörs, Bu­dakeszi, Érd, Budakalász, Po- máz, Dunakeszi, Dunaharaszti, Vecsés, Gyál és még néhány község lakossága az utóbbi években nehéz helyzetbe ke­rült. Miközbei* a második ötéves terv éveiben tizmiiliárd forin­tot költöttünk ej megyénk gazdagítására, az elmúlt négy esztendőben 37 ezer „bevándorló” települt le a megyében, s mondjuk ki nyíltan: elsősorban a megyé­Vádbeszéd a szolnoki vasúti szerencsétlenség tárgyalásán A Szolnok megyei Bíróság kedden — háromnapos szünet után — folytatta a múlt év december 24-i vasúd szeren­csétlenség ügyének tárgyalá­sát. A megyei főügyész vád­beszédében megállapította, hogy Szegfalvi József moz­donyvezető a szerencsétlensé­get megelőzően — Cegléd és Abcmy között — óránként 48 —52 kilométeres sebességgel vezette a személyvonatot A megállóhelyeken a féke­zést késön kezdte, mikor „behaiadt” a* állomá­sokra, továbbá a megállá­soknál megszegte az uta­sításokat Gondatlanságából Kecskés­csárda megállóhelyen két ko­csihosszal, Abonyban nyolc kocsihosszal haladta meg a szerelvény a kijelöl* megálló­helyet annak ellenére, hogy a mozdony fékberendezése sza­bályszerűen működött Abony és Szolnok állomások között a vasúti pálya automatikus tér­közjelző berendezésekkel van felszerelve. A jelzőberendezés bármilyen hiba esetén auto­matikusan „megállj”-* jelentő vörös színre vált át A nyo­mozás és a tárgyaláson szer­zett bizonyítékok alapján Abony és Szolnok között 1963. decemberében hiba nem for­dult elő, sem a szigetelt sí­nek árammal való ellátásá­ban, sem a jelfogó berende­zések működésében. A személyvonat 8 óra 53 perckor indult Abonyból, s ekkor még kielégítőek voltak a látási viszonyok. Azonban a 16-os térközjeLző- tól a távolbalátás 40—50 mé­terre, helyenként ennél rövi- debb távolságra korlátozódott. Szegfalvi József a sebességet ennek ellenére nem csökken­tette, sót a szakértő megálla­pítása szerint ezen a szaka­szon érte el a vonat a legna­gyobb sebességet. Kocsis Fe­renc figyelői ütő az utolsó jel­zés után egy térköznyi távol­ságra közölte mozdonyveze­tőjével, hogy a jelzőt nem lát­ja. Ezt kétszer megismételte. Szegfalvi József a gőzszabá­lyozó kart ugyan a semleges állapotba helyezte, de a vonat sebességét nem csökkentette. Ennek következtében a sze­mélyvonat 680 utasával 54,1 kilométeres sebességgel bel erohant a 170-es jelző előtt álló és indulni ké­szülő tehervonat végébe. Az ütközés következtében a mozdony után kapcsolt 3 fa­vázas személykocsi — köztük az úgynevezett gyermekkocsi — teljesen összezúzódott és több teherkocsi súlyosan meg­rongálódott. Az utasok közül 45 személy, köztük 17 gyer­mek életéi vesztette, 29-en sú­lyosan, öten könnyebben meg­sérültek. Az összeütközés kö­vetkeztében — a teherszerel- vényen megrongálódott vagy tönkrement áruk értéke nél­kül — több mint kétmillió forint kár keletkezett. A vonat sebességéből az ösz- szeütközéskor keletkezett ütő­erő hatását csak a szabályok­nak megfelelő vasvázas sze­mélykocsik csökkenthették volna. A műszaki szakértők megállapítása szerint körül­belül 10—14 százalékkal ke­vesebb lett volna az ember­életben és az anyagi javakban bekövetkezett veszteség, ha a szerelvény első és utolsó ko­csijaként négytengelyes, vas­vázas kocsit sorolnak be. En­nek elmulasztása miatt — a vádbeszéd szerint — Nagy fi Józsefet és Berze Sándort büntetőjogi felelősség terheli. A megyei főügyész a négy- vádlottal szemben a bűnösség megállapítását és a megfelelő büntetés kiszabását indítvá­nyozta, és kiemelte, hogy a legnagyobb fokú gondatlanság Szegfalvi József mozdonyveze­tőt terheli. Délután a védőbeszédek hangzottak el. Az ítélethirde­tésre előreláthatólag április elején kerül sor. (MTI) § nek az említett néhány pe­remközségében. Hogy ez mit eredményezett, annak elsősorban az említett községek a megmondhatói. Csaknem leküzdhetetlen ne­hézségeket a közlekedésben, uzsorát és zsúfoltságot az al­bérleteknél és az ágyraj ára­soknál, súlyos állapotokat az orvosi rendelőkben és az isko­lákban. Mindezzel nyíltan szembenéztek megyénk or­szággyűlési képviselői, mint olyan problémával, amelyen minél hamarább segíteni kell. A megyei tanács elnökhelyet­tese kendőzetlen szavakkal tárta fel a való helyzetet. Pala Károlyné képviselő példával illusztrálta a túlnépe­sedés okozta bajokat. Elmond­ta például: lehetetlen állapot, hogy Veresegyházról két óra hosszat tartson vonattal a munkások útja Budapestre. Felvetette a kérdést: nem kel- lene-e állást foglalni a beván­dorlás szabályozásának ügyé­ben? Szijjártó Lajos képviselő is arról beszélt, hogy szót kell emelni a tömeges felvándor­lás ügyében. Megemlítette, hogy Ecseren már találkozott 500 forintos albérleti díjjal, s ez együtt jár azzal, hogy sok „bennszülött” átalakítja gaz­dasági épületeit, kezdetleges helyiségeit ésVizsora-díjért .ad­ja ki lakószobaként a távo­li országrészekből érkezőknek. Tausz János belkereskedelmi miniszter jogos ismertetésnek nevezte a peremközségek gondjainak felsorolását. El­mondotta, hogy a gyors növekedés tüne­teit, a bevándorlókat, ér­kezésük okait alaposan, részletesen kellene elemez­ni. s ebből a megfelelő következte­téseket levonni. Dr. Stark Jan­ka képviselő még tovább ment egy lépéssel. Elárulta azt a „titkot”, hogy' a peremközsé­gek lakosságának nehéz orvo­si ellátásán úgy igyekeztek se­gíteni — nem is eredményte­lenül —, hogy segítségül hív­ták a fővárosi tanács egész­ségügyi osztályát. Innen már csak egy lépés volt a következő javaslat. Török György, a Hazafias Népfront megyei titkára mondta ki a gondolatot, amelyről csakhamar kiderült, hogy az egész országgyűlési képviselő csoport egyetért ve­le. Azt tette szóvá, hogy az or­szág távoli vidékeiről való fel- vándorlás során aránytalan­ságok támadtak a községfej­lesztési alapok elosztásában. Egyes, elnéptelenedett, tá­voli falvak fejlesztésére ma éppen annyi pénz jut, mint a gyorsan felduzzadt Pest megyei községekre. így adódott az a különös hely­zet, hogy a mi megyénk mun­káslakta peremközségeiben az egy főre jutó községfejleszté­si alap mintegy 15 százalék­kal kisebb, mint a többi fal­vakban ... A képviselőcsoport ülését a lehető legjobb időpontban ren­dezték. Ez az időszak, az el­következő hónapok, a harma­dik ötéves terv előkészítésének időszaka. Most kell szóváten- nünk azokat a kérdéseket, amelyeket menetközben maga az élet adott fel. S így szüle­tett meg a döntés: május 15- ig konkréten felülvizsgálják a peremközségekben kialakult különleges helyzetet, s a kép­viselőcsoport még az új ötéves terv előtt az illetékes kor­mányszervek elé terjeszti ja­vaslatait. Ezek arra irányul­nak, hogy vagy korlátozzák valamilyen módon a távoli megyék lakosságának feláram­lását Pest megyébe, Buda­pest peremére, vagy részesít­sék a rendkívüli mértékben felduzzadt falvak lakásépíté­sét, út- és vasútfejlesztését, egészség és iskolaügyét az eddiginél jelentősebb anyagi támogatásban. Egy megnyugtató ítélet margójára A törvény előtt nálunk mindenki egyenlő. Alkot­mányunk írja, igazságszolgáltatásunk biztosítja ezt. Miért szólunk most róla? Azért, mert maga az élet adott rá nemrégiben újabb példát. Méghozzá olyan példát, amely egy egész járás közvéleményét nyugtatta meg: van igazság. A felháborító pilisi esetről van szó. Arról, amikor Bemula Károly, az Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke és Tóth János, a községi tanács elnökhelyettese, hiva­tali hatalmukkal, előnyös helyzetükkel gyalázatosán visszaélve, éjnek idején vertek ki ágyából egy falu­beli, még jóformán gyermekkorban levő leányt, s azt autón magukkal vitték. Az elítélendő kaland során a tsz-elnök erőszakoskodni próbált a kislánnyal, akit csak állhatatossága és lélekjelenléte mentett meg a férfi karmaiból. Azokban a napokban természetesen falu-járás sut­togta, hogy miért zárult rá a zárkaajtó a két vezetőál­lású, magáról megfeledkezett emberre. És — mint mindig — ezúttal is akadtak „jólértesültek”, akik azt híresztelték, hogy „jó összeköttetései vannak annak a két embernek, úgysem görbül meg a hajuk szála sem, bárki megláthatja, hogy tisztára mossák őket,..!” Hát bárki megláthatta, a jólértesült suttogok Is. Az ítélet egyáltalán nem irta javára a két férfinak ko­rábbi felelős tisztségét. Sőt. Noha aljas szándékuk csak szándék maradt, s a kislányhoz egyetlen ujjal sem tudtak hozzányúlni, a bírák nem tétováztak. A megsértett közerkölcs nevében kemény ítéletet hoztak: egy. illetve másfél évre börtönbe zárták őket. Ezek tények, ezt jelenti nálunk a törvény előtti egyenlőség szent és sérthetetlen elve. (f. a.) Az üzletek húsvéti nyitva tartási rendje A lakosság zavartalan áru­ellátásának biztosítása érdeké­ben Pest megye területén a húsvéti ünnepek alatt az üz­letek nyitvatartását a megyei tanács kereskedelmi osztálya a KPVDSZ Pest megyei bi­zottságával egyetértésben a következőképpen szabályozta: Március 28, szombat: Az egyműszakos élelmiszerbolto­kat reggel 6, illetve 7 órától délután 6 óráig, a keim {iszá­kos élelmiszerboltokat a szo­kásos ideig, városokban és já­rási székhelyeken, valamint nagyobb ipari községekben a főútvonalakon lévő iparcikk- üzleteket délután 6 óráig kell nyitva tartani. A piacok a szo­kásos ideig árusítanak. Március 29, húsvétvasámap: Valamennyi üzlet, áruház és piac zárva tart. de a vasárnap egyébként is nyitvatartó élel­miszerboltok a szokásos ideig árusítanak. A tejet árusító élelmiszerboltokat a szükség­letnek megfelelően reggel 7 órától 10 óráig kell nyitvatar- tani. A vendéglátóipari egysé­gek a szombaton, az édesség- és dohányboltok a vasárnap szo­kásos ideig tartanak nyitva. Március 30, húsvéthétfő: Az illatszerboltokat és olyan hely­ségekben, ahol ilyen szak üzlet nincs, legalább egy illatszert is árusító boltot reggel 8 órá­tól 10 óráig kell nyitva tartani. Minden más üzlet zárva tart, kivéve az édesség- és dohány­boltokat, amelyek a vasárna­pi nyitvatartási rend szerint árusítanak. A vendéglátóipari egységek vasárnapi záróráig tartanak nyitva. A boltok nyitvatartási ide­jét a kirakatokban elhelyezett táblákon, jól látható helyeken- fel kell tüntetni. Látogatás a szobi pályaudvaron I. A KAPU NYITVA ÁLL y Évtizedeken át hazánk egyik kapuja, ki- és bejárata volt a szobi határállomás. A felsza- Í badulás óta Záhony után itt í volt a legnagyobb a vasúti sze- í mély- és teherforgalom. 2 } Tavaly, nem egészen egy éve, ez a kapu kibővült, sok- \ kai nagyobb let*. Nyitott szár- £ nyai szabad utat engednek a ^ határon túlra, a testvérország í kapujáig, Sturovóig. / % Ott, az Ipoly túlsó oldalán ^-csehszlovákok és magyarok, ^ most már együtt, közösen irá- £ nyitják a határfargalmat. A < Duna és az Ipoly közé ékelt, a kőbányák lefaragott hegyol- dalai közé szorult kis szobi ^ állomás erre az együttes mun- kára nem lett volna alkalmas. Igaz, a síkságon fekvő régi ^ Párkánynánát, StUTOvót is át ^ kell alakítani: az építkezése- % két közös csehszlovák—magyar ^ beruházásból már gyors ütem- í ben végzik. y ^ De már most is, addig is, ^ míg az új állomás teljesen felkészül, több százan dolgoz- ^ nak odaáí magyarok, a MÁV képviseleten, a javítóműhely- ^ ben, a vám- és a határőr-ki- | rendeltségeken. Csehszlovák ^ bajtársaikkal, kollégáikkal a ^ határőrök együtt ellenőrzik, ^ láttamozzák az útleveleket, a í vasutasok együtt kezelik, ve- ^ szik számba a fuvarleveleket. ^ A magyar vámőrök már Po- zsongnál, Érsekújvárnál, a csehszlovákok pedig a Nyugati % pályaud var után elkezdik í munkájukat. j Még nem telt el egy év az- | óta, hogy Sturovón a közös ^ határállomást megszervezték, í még nem használták ki az összes lehetőségeket, az ered­mények máris nagyok, jók. Várakozási idő: 2 perc Tavaly ilyenkor még Szo- bon és Sturovón egy-egy órát álltak, várakoztak a személy- szállító szerelvények. A Ber­linbe, Varsóba, Prágába tartó nemzetközi gyorsvonatok most Szobon csak két percet időz­nek, s már futnak is tovább, egy órával hamarébb érnek célhoz az utasok. A tehervo­natok állásidejét még nagyobb mértékben sikerült csökkente­ni: átvizsgálásuk, kezelésük, míg külön dolgoztak, hét órát vett igénybe, most három óra alatt elkészülnek egy szerel­vénnyel. S mindennek követ­keztében 20 százalékkal nőtt a szobi állomás átbocsátási le­hetősége, ennyivel emelkedett azóta a teherforgalom. Ezen­kívül pedig, a Budapest—Szob között közlekedő személyvo­natok menetideje is csökkent 14 perccel. Ez sem mellékes, hiszen az állomás 15 személy­vonatot indít, illetve fogad na­ponta. Gyorsabban utazik, ha­marébb ér munkahelyére és haza így az a sok ezer ember, aki erről a vidéktől a fővárosi gyárakba, vagy Vácra, a DCM- be és a többi üzemekbe, a Du­nakeszi Járműjavítóba jár dolgozni. De itt, a szobi vasútállomá­son mégis a legfontosabb fel­adat a lsét ország közötti ha­tárforgalom gyors, gördülé­keny, akadálymentes biztosí­tása. Nem kevés, amit ennek érdekében már megtettek és elértek. Nagy Sándor állomás- főnök, akivel végigjártuk egy márciusi nap délelőttjén az állomás területét, azt is el­mondta: hogy sikerült, nem egészen egy év alatt, kialakí­tani a jó együttműködést, megteremteni a közös munka feltételeit, az elsősorban a sturovói állomásíőnök, Keny- ka László, és a vele dolgozó, a magyar vasúti kirendeltsé­get irányító Lengyei Ottó MÁV-felügyelő érdeme. Per­sze, a jóbarátság sokkal ré­gebbi az odaátiakka.1. A szobi vasutasok, akik eddig hatszor vívták ki állomásuk számára az élüzem címet, három éve szocialista munkaversenyt kezdtek csehszlovák kollégá­ikkal. Azóta félévenként kö­zösen értékelik az eredménye­ket. A szobiak nem kérkedve, de azért büszkén említették meg, hogy eddig öt esetben ők győztek. „Maszek" határőrök De a vasutasok nem oldhat­ták volna meg sikeresen ezt a nagy, mindkét állomás mun­káját átalakító feladatot, a ha­tárőrök és a vámőrök jól ösz- szehangolt támogatása, segít­sége nélkül. Az ő tevékenysé­güket nem lehet különválasz­tani a vasutasokétól: egymás­ra vannak utalva, mindannyá- uk szervezett, gyors, párhuza­mosan és egy időben végzett munkájától függ mind a sze­mélyszállító vonatok, mind pe­dig az úgyszólván valameny- nyi európai országba, sőt a tengeren túlra is elindított, vagy onnan jövő export és import szállítmányok időbeni továbbhaladása. Persze, ez fordítva is igaz. A vasutasok is' sokat segítenek a többi szerveknek. Csak egy példát említünk ennek szemléltetésé­re: a szobi állomás dolgoz« közül már többen, így Har- math András intéző, Nagy György kocsivizsgáló és Mol­nár Miklós pályamester ed­nyertéjj a Kiváló határőr cí­met és oklevelet. Ugyanis sa­ját munkájuk végzése közben nem egy esetben felfedtek, le­lepleztek csempészeket, ille­gális határátlépőket. De tekintsünk előre, a kö­zeljövőbe. Most, hogy a ma­gyar és a csehszlovák kor­mány közötti új határegyez­mény már életbe lépett, s szá­mítani keli az utas- és turis­taforgalom nagyarányú emel­kedésére, sőt a Német De­mokratikus Köztársaságból, Lengyelországból jövő na­gyobb mértékű személyfor­galomra, elegendők lesznek-e az eddigi járatok? Indulnak az új járatok Természetesen nem. Hiszen jelenleg naponta csak két pár nemzetközi szerelvény, a Bu­karest—Berlin közötti gyors és a Budapest—Prága—Drez­da—Berlin között közlekedő Hungária-expressz, meg egy szolgálati személyvonat Stu- rovóig, halad itt keresztül. Éppen ezért, elsősorban a nyári hónapok zsúfoltságá­ra, csúcsforgalmára számít­va, mindkét országban több vonatot állítanak be. Ennek összehangolására már meg­történtek a közös tárgyalások, s a MÁV új járatai május­ban, az új menetrend élet­belépésekor, meg is indul­nak. A szobi vasutasoknak az eddiginél sokkal több lesz a dolguk: még egy menetrend szerinti gyors, egy Érsekúj­várig közlekedő személyvo­nat és az IBUSZ, a CE- OOJi különvonatainak gyors áthaladását kell biztosíta­niuk nap mint nap. Mindezen kívül — s ennek a szobi járás határmenti falvaiban laSpk, az Ipolyság vidékére roko­nokhoz utazók örülnek majd — három személyvonatot in­dít a MÁV a Nyugati pálya­udvarról Sturovóig. Onnan pedig, átszálíva a csehszlovák vonatokra, utazhat, ki hová akar. így fonódnak majd még szorosabbra a barátság szá­lai a két testvéri szomszéd­nép között. ' S Szob ehhez járul hozzá nyitott kapujával. Hetesi Ferenc Pál Tizenkét óra ötvennégy perc az idő, a Bukarest—Berlin között közlekedő gyorsvonat Szobon csak két percig időzik, maris siet tovább a sturovói közös határállomásra (Foto: Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents