Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
MÁRCIUS 28, VAS AUNAP ™*4£írhm T Kikujuk, maszájok, vakambák „Kikuju fiú aligha választ feleségül magánalt luo lányt, ahogyan gáriama-törzs lányát sem viszi házába a vakamba fiú ..Ezt a luo sofőrtől hallottam, aki Kisumubód Naku- ruig vezette a nyolcszemélyes mikróbuszt, amelyben rajtam kívül tizenkét indiai utas szorongott. A jóképű luo fiatalember nemrégen nősült, de ő még az ősi szokások szerint „elrabolta” a feleségnek kiszemelt lányt — természetesen már jóelőre elhalmozta ajándékokkal a menyasszony szüleit A tokájuknál egészen más szokások uralkodnak. Ott például a fiatalasszonynak egy hónapig szomorúságot kell színlelnie férje házában. A viral kevert vörös agyagba ágyazzák hajúikat, a npk viszont kopaszok. A pásztorkodó harcc» maszájok mindkét, országban megtalálhatók. Számukra a vagyont és a boldogságot a szarvasmarhák jelentik: minél több tehene van egy családnak, annál elégedettebbek. Nem is olyan régen a maszájok harci portyázásainak egyetlen célja a szomszédos törzsek szarvasmarháinak elrablása volt. Manapság a törvény ezt szigorúan bünteti. De a maszájok legkedveltebb étele ma is a tejes tehén vér. Nyaki ütőerénél naponta „megcsapolnak” egy-egy tehenet, s annak vérét isszák tejjel. önkormányzatot akartak adni a törzseknek, s lényegében a törzsek területei alapján osztották volna fel Kenyát — atomjaira. A kisebb törzsekre támaszkodó és ma is ellenzékben levő KADU-párt ugyanezt követelte. Végül is a Kenyatta- vezette KANU (Kenyai Afrikai Nemzeti Unió) álláspontja győzött és ma az országnak a törzsi széttagoltság helyett erős központi kormánya van. Kenyatta, akit népe „Égő lándzsának” nevez, mindig határozottan fellépett a törzsi szeparatizmus ellen, kormányában pedig a kikujuk és luok mellett más törzsbeliek is helyet foglalnak. A „tribalizmus” — a törzsi széttagoltság — felszámolása csaknem olyan fontos, mint a neokol oniali zm us elleni küzdelem. A britek 1957-ben részben azért tudták megtörni a fegyveres szabadság- harcot, mert a törzsek egy részét sikerült elválasztaniok a kikujuktól. Most is azokat a részeket keresik, amelyeken át befészkelhetik magukat a kenyai politikai életbe. Amikor januárban a Kenyatta-kormány egy javaslatára a KADU-képvise- lők „nem”-mel szavaztak, az angol telepesek nyomban pártjukra álltak, noha egy őket aligha érintő kérdésről, a kenyai—Szomáliái határviszályról volt szó. Ez természetesen nem vált az ellenzéki képviselők dicsőségére, akiket a tömeg a parlament épülete előtt nagy hurrogással fogadott. • A Victória-tónál, Asembó- ban, meginvitáltak a luók egyik „chief’’-jének, Jason Górnak tanyájára. Nem is olyan régen még 17 ezer luó főnöke volt — Kenya függetlensége előtt azonban nyugdíjazták. Fogadószobájában feltűnt, hogy a falat az angol királynő képe díszíti. Mégis ő lepődött meg igazán — hiszen két héttel mögöttünk volt az Uhuru, s szerte az országban, még az angol bankokban is (!) a falakról Kenyatta képe tekintett az emberekre. Zavartan magyarázkodott, azután levette és a földre dobta a királynő képét. Népes családjának tagjai tágra nyílt szemekkel nézték a jelenetet. Ilyet még nem láttak! Jason Gor annak a képét dobta a földre, akinek hatalmát hosszú éveken át ő képviselte Kenyának ebben a kis szögletében — s ez igen jövedelmező volt számára... A „tribalizmus” felszámolása érdekében szüntették meg a „chief”-ek funkcióját is, hogy egységes közigazgatást teremtsenek. Kenyatta pártja, mint Tan'ganyi- kában Nyerere elnök, s Ugandában Obote miniszter- elnök pártja az egész orszáLesz-e föderáció ? Kis muzulmán mecset Mombasa óvárosában, a Vaseo da Gama utcában (A szerző felvételei) Kenya tengerpartján élnek a giriamák. A képen giriama asszony gyermekével tíám luo sofőr pedig nem szereti a szomorúságot... Nakuruban váltották a sóiéit, onnan egy vakamba legény hozta a mikrobusz utasait Nairobiba. Öt is a házasságról próbáltam faggatni. Az előzőek után alig akartam hinni, hogy vakamba létére embu lányt vett feleségül. Azt mondta, jól megvannak, csak egy baj van: az asszonya nem engedi, hogy második feleséget is hozzon a házba! Ahány ház, annyi szokás. Kenya 7 milliónyi afrikai 13- kosa csaknem száz törzshöz tartozik, és Tanganyikában is hasonló a helyzet. A maszáj férfiak magas, szikár testükkel szinte „kiugratlak” a végtelennek tűnő füves sztyeppékról. Bőrük vörösesbarna, a fiatal „harcosok”, akik manapság is lándzsával ölik meg a teheneikre támadó oroszlánt, zsírA fjiriama-iörzs asszonyai sokszáz piciny „copf”-ba fonják rövid hajukat. Nyakukban a betegségek ellen védő amuletteket viselnek... Kenyában a legnépesebb (csaknem kétmillió) földműveléssel foglalkozó, a kikuju- törzs. Egykor, akárcsak a maszájok, a kikuju férfiak is nehéz fülbevalókat akaszthattak kilyukasztott fülükbe — a gyermekeket azonban ma már nem „díszítik” a színes gyöngyökből és rézből font ékességekkel. A kikuju-törzs, a Vie- tória-tónál élő milliónyi luo- val együtt, a kenyai lakosság legfelvilágosultabb és politikai haladás tekintetében a legharcosabb részét alkotja. Jomo Kenyatta, a független Kenya első miniszterelnöke is a kikuju-törzs szülötte, ahogyan a kikujuk szervezték az országban négy évtizeddel ezelőtt az első afrikai politikai szövetséget. S a kikujuk voltak az 1952-ben kirobbant fegyveres felszabadító mozgalom kezdeményezői. Nem véletlenül. A kikujuk lakják Kenya központi és legtermékenyebb részét. A gyarmatosítók- hódításai, a legjobban termő földek (a Fehér Földek = White Highlands) elrablása kényszerítette a ki- kujukat, a létükért folytatott harcra, amelytől a luokkal és más törzsekkel együtt ők jutottak el leghamarabb a függetlenségért vívott fegyveres küzdelemig. Az angolok Kenyában — akárcsak Tanganyikában — állandóan szították a törzsek közötti ellentéteket, hogy elhúzhassák uralmukat. Kis törzsek „védelmének” ürügyén írtóhadjáratot indítottak a kikujuk ellen, ugyanakkor a maszájok ősi legelőterületeinek egy részét átadták a kikujuknak megművelésre — hogy állandó háborúskodásra tüzeljék őket egymással szemben. Ez nem sikerült nekik. Az Uhuru után azonban a törzsek közötti békére, megértésre a kormánynak éppen úgy kell vigyáznia, mint a korábban kialakított egységre. Az Uhuru előtt az angolok széles körű Amikor Kenya — s egyben Kelet-Afrika — legnagyobb kikötővárosából, a mintegy 200 ezer lakosú Mombasábói Tanganyikába készülődtem, kenyai barátaim azt mondták: Nem szükséges várni a tan- ganyilcai vízumra, mert esetleg hetekig eltarthat, és különben is, a két ország közötti határt egyetlen tábla jelzi, mindenki szabadon utazhat. Mégis a hosszadalmas vízumkérést választottam, de amikor a Kilimandzsáró felé közeledve gépkocsival, elértük a határt, valóban egyetlen leiket sem találtunk arrafelé... Csaknem húsz kilométerrel távolabb tanyázott a tanga- nyikai rendőrállomás, de ügyet sem vetettek arra, ki ül a kocsiban. Csupán az autó rendszámát kellett feljegyeznünk egy listára. A feketeruhás rendőr nem volt kíváncsi az útlevelünkre. Kenya, Tanganyika és Uganda között szabadon utazhat az ember. Igaz, a teheneiket legeltető maszájok soha nem vették figyelembe- a határokait, amelyeket a legtöbb helyen semmi sem jelöl. Amikor a tanganyikai Aru- shából utaztam vissza Nairobiba, az öreg, kimustrálásra váró autóbusz utasait sem ellenőrizte senki a határon. A lándzsáikkal utazó, mindössze egy rozsdabarna pokróccal „ruházkodó” maszájokat persze amúgy sem tudták volna igazoltatni — ők nem hordanak magukkal útlevelet... A három kelet-afrikai ország és a hozzájuk csatlakozó Zanzibar, nemcsak az egymás közötti határok „nyíltsága” miatt áll közel egymáshoz. Kenyában ugyanazzal a kelet-afrikai shillinggel fizettem, mint Tanganyikában és Ugandában (sőt Zanzibarban is) ugyanez a pénzfajta van forgalomban. A Kelet-Afrikai Vasút- és Kikötő Társaság pedig a három ország vasútját és hajózását egyesíti. Légi- társaságuk is közös. A három keiet-afrikai ország lényegében gazdasági egységet alkot, közös vámrendszerrel. Történelmük ugyancsak hasonló, Zanzibarral együtt pedig mindegyik brit gyarmat volt. Közigazgatásuk és nyelvük (angol) ugyanaz, ráadásul a négy ország lakossága egyaránt a szuahéli nyelvet is beszéli. A sok közös vonás érlelte a kelet-afrikai államszövetség létrehozásának gondolatát, amelynek megvalósítása elől Zanzibar és Kenya függetlenné válásával látszólag az utolsó akadály is élháirult. Hiszen mind a négy országnak egyaránt érdeke, hogy erősítsék a közös kapcsolatokat. A kérdés mégsem ilyen egyszerű. Nairobiban feltűnt, hogy az angolok milyen lelkesen ecsetelik az államszövetség gondolatát. Szavaikból azonban kitűnt, hogy ők az afrikaiaktól eltérően értelmezik a négy ország szövetségét. Ügy képzelik, hogy a közös bank- rendszer, postaszolgálat, a vasút és hajózás stb. továbbra is angol irányítás alatt marad, s ezen keresztül sikerül majd megtartaniuk befolyásukat Kelet-Afrika gazdasági és politikai életére. Sőt, a januári katonai zendülések (és elsősorban a zanzibári forradalmi változások) hatására újabban „közös kelet-afrikai katonai parancsnokság” létesítésének szükségességét hangoztatják — természetesen angol tábornokok vezetése alatt, amely azután elfojtaná a forradalmi megmozdulásokat. A föderáció angol támogatásának alapja: London számára politikai és gazdasági partnerként kedvezőbb lenne egy „mérsékelt vezetésű államszövetség”, mintha got, a nemzetté alakuló kenyai, tanganyikai és Ugandái népet igyekszik egységbe forrasztani. ezek az országok a zanzibári példát követve, a radikalizmus, sőt a forradalom útjára lépnének. Vagyis az angolok, saját befolyásuk állandósítására, „horgonyaik levetésére” szeretnék felhasználni a kelet-afrikai államszövetséget. Kenyai politikusokkal folytatott beszélgetéseim azt bizonyították, hogy az afrikaiak változatlanul fontos kérdésként kezelik az államszövetség létrehozását. Azonban megvalósulását aJigiia tartják lehetségesnek a közeljövőben. Jelenleg a tervezés, az ajánlás stádiumában van a föderáció, s a tanganyikai, ugandai és kenyai katonai lázadások ugyanúgy tovább tolták a határidőket, mint a zanzibári forradalmi előrelépés, amely az elnyomott és kizsákmányolt tömeget akarja felemelni, amikor az elűzött zanzibari szultán yachtja megérkezett a város kikötőjébe. Senkit sem engedtek partra szállni, pedig a szultán menedékjogért jött... A kenyai kormány csaknem két napig tanácskozott egyhuzamban, amíg végül is elismerte az új zanzibari rendszert. Tanganyika viszont ideiglenesen beengedte a szultánt és hosszabb ideig várt Zanzibar új kormányának elismerésével. Ez is mutatja, hogy — bár a tervezett államszövetséget alkotó országok távolabbi elképzelései közel vannak egymáshoz — még nem alakult ki közöttük a teljes politikai akcdóegység. Kelet-Afrika holnapját a terület afrikai vezetői ugyancsak egy föderáció keretében képzelik el. Valamennyien szegény, nyers anyagtermelő, a világpiacon nagy konkur- renc iával küzdő mezőgazda- sági termékeket (kávét, szi- zóil-kendert, teát, Zanzibar szegfűszeget) exportáló országok. A Kilimandzsáró lankáin a csaga-törzshöz tartozó Mrtaa-család fiúgyermekei apjukkal a fél holdnyi kávéültetvényt gondozták, amikor megpillantottuk őket kocsinkból. Alig léptünk ki az autóból, meghívtak bennünket — ha kávéra nem is* mert az még nem érett meg a szedésre, néhány papaya közös elfogyasztására. MLtaa elmondta, hogy a csa- gák már évtizedek óta szövetkezetekbe tömörülve termesztik a kávét, de a jövedelem a világpiaci árak miatt egyre csökken. „Szeretnénk kereskedni a szocialista országokkal — mondta Mitea. — Reméljük, a kelet-afrikai föderáció keretében összehangolhatjuk majd kávéexportunkat a kenyai és az ugandai termelőkkel is.” Kenya 72 millió forint államadóssággal kezdte függetlenségét — a brit gyarmatosítók „áldásos” tevékenységének eredményeként. Csupán Uganda rézbányászata* Tanganyika gyémánt-, arany- és más színesfémbányászata számottevő — azonban külföldi, többségük angol társaságok tulajdonában Vannak. Nagy szükségük van beruházási hitelekre, hogy meggyorsíthassák a gyarmati időkben csigalassúsággal indult iparosítást. Csalt ezen az úton számolhatják fel a súlyos munkanélküliséget és szabadulhatnak meg a külföldi monopóliumok fojto- gatásátol. Az államszövetséggel kapcsolatban pedig Kelet-Afrika radikálisabb politikusainak véleménye: fenntartani a meglevő közös vállalkozásokat, a kialakult közös piacot, de ezeket mielőbb helyezzék afrikai irányítás alá, tehát „afrikani- zálni” kell. Ez fontos lépés volna a politikai függetlenség megszerzése után a gazdasági önállóság, az Uhuru teljes értékű megvalósítása felé. (Vége) Sebes Tibor Hazatérnek a piacról a Victória tó mentín levő égjük kis luo település asszonyai Kelet-Afrikéban ni Uhuru után
