Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
WrCYKI 1964. MÁRCIUS «. VASÁRNAP Miért sok a bukás a középiskolákban Szülőkkel, pedagógusokkal--------------- folytatott beszélgetések alkalmával gyakran hangzott el az a megállapítás, hogy sok a bukás a középiskolákban. Hogy pontosan mégis mennyi, azt sajnos jelen pillanatban senki nem tudja megmondani. Ennek oka, hogy a középiskolai igazgatók egy része a félévi tantestületi értékelő értekezlet jegyzőkönyvét úgy küldte be a megyei művelődési osztályhoz, hogy ez a kényes adat — miután nem kötelező statisztikát készíteni — hiányzik belőle. A megye tizenkét középiskolájának bukási százalékát ismerjük csak. Amit tudunk azonban, az is elgondolkoztató. A bonyban 10, Aszódon 5.9, Dunák araszt in 10, Nagykátán 12.75, Nagykőrösön 5.09, Péce- len 23 (!), Pilisvörösváron 4, Öcsén 9, Ráckevén 8.42, Szentendrén 5.7, Szobon 2.5, Vácon 8, a váci közgazdasági technikaimban 9 százaléka bukott meg az iskola tanulóinak, most félévkor. Nem rendelkezünk adatokkal, s így nem is tudjuk, hogy mi a helyzet Cegléden, Gödöllőn, Túrán, Érden, Gyömrőn, Monoron és Dunakeszin. Ez a tájékozatlanság nagy baj. Az idei tanévben először, megszűnt a félévi statisztikai adatszolgáltatás, ami bizonyos tehermentesítést jelentett a tantestületeknek. A statisztikai adatszolgáltatás megszűnése azonban mindenképpen indokolttá tenné a felügyelők gyakoribb, rendszeresebb, tervszerűbb, helyben történő ellenőrző-segítő munkáját. így nem következhetne be, hogy a félév után másfél hónappal még nincs tiszta kép az egész megyéről: milyen középiskoláink tanulmányi előmenetele. A bukások magas száma arra figyelmeztet, hogy év eleji elképzelések nem váltak maradéktalanul valóra. Több dologban történt előrelépés a tanügyi reform szellemében, de az első félév eredményeivel korántsem lehetünk megelégedve. Hol keressük az okokat? A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának előadóival, járási művelődésügyi osztály- vezetőkkel és iskolaigazgatókkal beszélgetve főbb vonalaiban kialakul a kép. A művelődésügyi miniszter 1963*64-es tanévnyitó utasítása az általános gimnázium elit-jellegét megszüntette, és tömegoktatási, népoktatási intézménnyé nyilvánította. a tanügyi reform szellemében. Ennek megfelelően a gimnáziumok szélesre tárták kapuikat, hogy minden gyereket befogadhassanak, aki tanúim akar. Üj gimnáziumi osztályok is nyíltak. 1962 őszén 44 gimnáziumi és 4 szdkkozépis- kolai első osztály indult, 1580 tanulóval. Ezzel szemben az elmúlt év őszén már 57 gimnáziumi és 9 szakközépiskolai első osztály kezdte meg működését, 2520 gyerekkel. Tehát tizennyolc első osztállyal és közel ezer első osztályos tanulóval bővült, csupán megyénkben a középiskolai oktatás. Természetes, hogy most már nemcsak a kitűnő, jeles, és jórendű tanulók kerültek be, hanem a közepes, sőt az VXVVW\\\\\\\\\\\\WWW^WXWlXXW: elégséges általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők kő zül is sokan. Ezzel az intézkedéssel — hiszen az oktatás: reform tervezetét az egész ország megvitatta — m indenk egyetértett. A középiskolai oktatás általánossá tétele nemcsak népszerű, de szükséges is Csakhogy a diákokat — ahogy ezt az egyik gimnázium igazgatója megjegyezte — nem csupán felvenni kell, de meg is kell tartani!... A szokatlanul nagy bukási százalék azonban — ha nem figyelnek fel rá időben az illetékesek — könnyen vezethet a bukott diákok kimaradásához. A bukási százalék ilyen alakulásának egyik oka tehát a gyengébb képességű gyerekek bekerülése a középiskolákba. Kérdés, azonban, mit tettek az iskolák, a tantestületek, hogy az eleve várható nehézségeket leküzdjék? Segitet- ték-e a nehezebben beilleszkedő gyerekeket? A tapasztalatok szerint néhány iskolában a negyedév után, de legtöbb helyen csak félév után és a megyei művelődésügyi c rtály utasítására kezdték meg a rendszeres korrepetálást! Igaz, hogy korrepetálásra a tanár nem kötelezhető. De arra igen, hogy az előírt anyagot megtanítsa. Ha másként nem, hát úgy, hogy a-tanítási órákon kívül is foglalkozik a gyengébb képzettségű tanulókkal. Kérdés az is, hogy pedagógusaink megtesznek-e mindent a korszerű tanítás érdekében? Több felügyelő tapasztalata, hogy például a matematika oktatásnál még mindig dívik az a „hagyományos módszer”, amely a néhány gyerek hosszúra nyúlt feleltetése és az elenyészően kevés magyarázat miatt egyrészt nehezebbé teszi az új anyag megértését, begyakorlását, másrészt passzivitásra, érdektelenségre kényszeríti az osztályt. A megváltozott oktatási követelmények más módszerek bevezetését teszik szükségessé. Például az órák intenzitásának fokozását. Az elérendő cél, hogy az órákon ne csak az a néhány diák vegyen aktívan részt, akik a táblánál felelnek, hanem az egész osztály. Ezt azonban csak a villám-feleltetésekkel, a tanítás és tanulás egységének kialakításával, a közös munka bevezetésével érhetik el a pedagógusok. Kétségtelen, hogy már megszokott és évtizedeken át jónak ítélt módszerekről máról holnapra áttérni nehéz. Az is kétségtelen, azonban, hogy csak a korszerű óravezetéssel érhet el jobb eredményeket a pedagógus. Az oktatás korszerűbbé té__________ tele felvet egy másik kérdést: korszerű-e a pedagógus továbbképzés? És emellett az új szakirodalom hozzáférhető-e elegendő példányszámban? Ezzel c tt szükséges lenne megvizsgálni, hogy azok a pedagógusok, akik nehezen küzdenek meg az új szemlé- 1 ’ttel, s nehezebben alkalmazik ódnak az új követelményekhez, milyen munka- és élet- körülmények között dolgoznak, milyen segítséget kapnak. ,XVvXXS>XXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX Ve arőói Színi Lázi levél A varsóiak kedvelt színháza a pesti Vidám Színpadnak megfelelő Syrena és az STS (Egyetemi Szatirikus Színpad), ahol a közönség kedvencei szellemesen parodizálják az emberi gyöngeségeket, a politikai és társadalmi élet görbe tükrét állítva a nézők elé. A pillanatnyi legnagyobb sikerű jelenet a fiatal lengyel író, Jareczki Szentbeszéd című száma. Szellemes történet egy bizonyos plébánosról, aki meg akarta téríteni a falu párttitkárát A lengyel prózai színházak műsorából a magyar szerzők eBwro^\\vk\)\\v<^ Láng Etelka: ÍGÉRET Már megindultak a csattogó szelek s a zavaros kis tócsák, mint kisírt szemek bámulnak a fiatal égre fel. Szivemben még szétkuszáJt téli képek, felszegek, suták, mint kopott kerítések — s már a messzeség kékje énekel. S ma a mezők zúgásával jött a hír, holnap szétontja aranyát a gólyahír. Üj élet fakad a rögök rojtokén. Elönt az öröm és így vígad orva gondolok a virágzó, szép napokra. :— Jó itt nagyon, a fények küszöbén. PISTA! Próba után lyén, a művészi síremlék alatt, amelynek márványán „most van a nap lemenőben” és bearanyozza sugaraival a „Dankó Pista” nevet is, mint amellyel a „nótaszerző, író” visszavonhatatlan belépőjegyet szerzett, ha nem is ebbe a legújabb Magyar Irodalmi Lexikonba, hanem a halhatatlanságba. Szó, ami szó, Dankó István névvel a fentebb való esztendőkben nyugodtan lehetett valaki akár címzetes püspök, miniszteri osztálytanácsos vagy tankerületi főigazgató, sőt még királyi adóvégrehajtó is, a Istűnt úri Magyarországon, de annak a közel ezer bűvös-bájos magyar nótának, amely a múlt század negyedik negyedében virágzott Jet a Nótafán és azóta is meleg hűséggel simul minden hangulatunkhoz, mégiscsak Dankó Pista volt a költője. így olvasható a neve minden nyomtatott kottáján, Ady Endre, Juhász Gyula, Móra Ferenc verseiben, sőt még annak a gyönyörű márványról! — méltatlankodott a de- putáció és csak nagykeservesen ismerte el, hogy Dankó Pista művészetével alaposan rászolgált erre a szerény tisztességre. — De legalább ne Dankó Pista utca legyen — alkudoztak a deputánsok —, hiszen kinevet bennünket az egész világ. Ha már okvetlenül utca kell neki, hát legyen a komolyabban hangzó Dankó ' István utca. A lőrinci magisztrátus —i és ez mindenképpen dicséretére válik — a Pista mellett is kitartott, így lett az utca Dankó Pista utca, és maradt máig is az, mint a főváros XVIII. kerületének egyik igen szerény, de annál hangulatosabb utcácskája. G yerekes kíváncsisággal várom most a Lexikon második, befejező kötetét. Abból tudom majd meg, hogy szerkesztésében érvényesült-e a következetesség elve. Mert ha érvényesült, akkor a Kakuk Marci költőjének neve Tersánszky ,Józsi” Jenő helyett okvetlenül Tersánszky „József” Jenő lesz. Magyar László Szóba került a félévi bukások kapcsán az is, hogy néhány iskolában a szülők későn idták meg: baj van a gyerekkel. Ez újra napirendre tűzi az iskola és a szülő■ intenzivebb kapcsolatát. A szülői értekezlet összehívásának ideje, gyakorisága és témája, az igazgató hatáskörébe tartozik. Semmiféle utasítás nem köti meg a kezét De élnek-e, s megfelelően élnek-e az igazgatók ezzel az önállósággal? Példák bizonyítják, hogy nem mindig. Ami a családlátogatásokat illeti: a pedagógus családlátogatásra nem kötelezhető, de ha baj van a gyerekkel, az elkerülhetetlen. A példák azt bizonyítják, hogy a leggyengébb tanulók esetében a szülök érdeklődése sem kielégítő. A szülőknek joga, sőt kötelessége, hogy rendszeresen, szülői értekezleten kívül is érdeklődjön gyereke előmenetele iránt Nem elég a gyereket beíratni a középiskolába, s ezzel minden gondot átadni a pedagógusnak. A gyerek fejlődéséhez, előmeneteléhez nemcsak az iskola, hanem a szülő erőfeszítése is szükséges. Elsősorban nem a tanulónak nyújtandó gyakorlati segítségre gondolunk — az nem is olyan egyszerű dolog a középiskolában! —, hanem a gyerekkel való törődésre, a rendszeres ellenőrzésre, a tanárokkal való kapcsolat kialakítására. A félévi adatok figyel------------------------ meztetőe k. Az oktatási szerveknek fel kell figyelniük a túlzottan magas bukási százalékokra, s az okokat megvizsgálva segítséget kell adniuk az is-: kóláknak. Eredményeket er-; hetünk el valamennyi pedagó-1 gus összefogásával és a szülők: segítségével már most de; egyúttal értékes tapasztalato-; kát szerezhetünk a jövő esz-: tendőre. És ezekre a tapaszta- j latokra nagy szükségünk lesz,; ahogy ezt az eddigi jelek mu-; tátják... Tenkely Miklós Lengyel vendégeket kalauzolv: Budapesten, többször voll vitánk a magyar színjátszás színvonaláról és a műsorpolitikáról. Érthető tehát, hí Varsóba érkezve első vásárlásunk egy napilap volt hogy megtudjuk, mit is játszanak a lengyel főváros színházai. Érdekes, de nincs a „Pesti műsor”-nak megfelelő, az egész hét előadásait magábafoglaló színházi lapjuk, ellenben minden előadásról külön műsorfüzetet adnak ki, érdekes illusztrációkkal, a mű írójának életrajzával, a mű keletkezéséről és történelmi hátteréről írt ismertetésekkel. A főváros húszegynéhány színházának műsora valóban változatos képet mutatott — így a választás nem volt könnyű. Végül is barátaink javaslatára elsőnek a Kultúra és Tudomány Palotájában levő Drámai Színház Dürrenmatt: Fizikusok című drámáját néztük meg, melyet 1963. januárja óta játszanak, állandóan telt ház előtt. A siker egyik titka a színészi alakítások tökéletessége, amelyhez nagyban hozzájárult az író 1962 októberében Lengyelországban tett látogatása, melynek során Dürrenmatt résztvett a próbákon és elbeszélgetett a színészekkel drámájáról. Másnap, ugyanebben a színházban egy mai lengyel író vígjátékát, a Kilencedik igaz embert láttuk. A darab szerzője, Jurandot, számunkra sem idegen, filmszínházaink bemutatták a Harmadik csengetés című filmjét és a Sportol az asszony című (szintén megfilmesített) színdarabját pedig jelenleg a Pest megyei Petőfi Színpad játsz- sza. A komédia forrása a bibliából vett történet So- loma város pusztulása — a mai időket és helyzeteket Érintő célzásokkal és a móléra ember gondolkodásának tükrében — szellemes zenei betétekkel tarkítva. A iarab optimista tanulsága: i becsületes „balekok” harra a vagányok ellen, a becsület és tisztesség dicsé- ■ete. A színészek között felidézhetjük a filmekből ná- unk is ismert Éva Krzyzews- cát (Hamu és gyémánt, A városban játszódik az 1940- es vereség után. A Kortárs Színházat Varsó legjobb és legmodernebb színházának tartják. A Pester járt lengyel színészek a Madách Színházhoz hasonlítják Egyetlen megtekintett előadás után azonban nehéz tárgyilagos megállapítást tenni, az osztálybasorolás pedig lehetetlen. A bemutatott darab, az Androltlés és az oroszlán, Shaw ritkán játszott komédiája, amely az első keresztényekről, a római játékokról, gladiátorokról és az oroszlánokról szól, amely kezdetben az ember barátja volt Az előadás kitűnő! A Legenda a dicsőséges feltámadásról című misztériumjátékot (nemrég mutatták be Budapesten), a varsói Nemzeti Színházban két éve játsszák, egyfolytában változatlan sikerrel. A színház másik nagy sikere Sza- niawski lengyel író Híd című erkölcsdrámája, amely arra keresi a választ, hogy egy eszméért kockára lehet-e tenni az ember életét? A Lengyel Színház Haupt- man: Naplemente előtt című drámáját játssza már kevesebb sikerrel. Annál nagyobb a vonzója másik bemutatójának, Morstin: Kleopátra című művének, illetve a főszerepet játszó Nina Andryc kitűnő alakításának. művei sem hiányoznak. Szabó Magda: Leleplezés című darabját a Teatr Rozmaitoséi tűzte műsorára. Lodzban pedig januárban volt Gáspár Margit: Hamietnek nincs igaza című drámájának bemutatója. A zenés színházai köZüi a* Operuházban három Stra- vinszkij-mú — Oedipus király, opera oratórium, és két balett, az Orfetis és Euridike és a Tavasz ünnepe a legnagyobb tartós siker. Az Oedipus királyt egyszerűségében is fantasztikus és modern díszletek jellemzik. (Például egy 50 tagú, szoborra emlékeztető latinul éneklő kórus!) A címszerepet az ősszel nálunk is vendégszerepeit Bogdan Paprocki énekelte, de állandóan telt ház előtt játsszák: Hindemith: Négy temperamentum, Nono: A vörös kabát és de Falla: A háromszögletű kalap című műveit is. Az Operettszínházban Zeller: Madarász című operettjét játsszák új feldolgozásban, kevés sikerrel. A Vízi kisasszony című mai lengyel operett szellemes és látványos, de semmi több. Az egyhónapos varsói látogatás színházi összképe: érdekes, változatos a lengyel főváros színházainak műsora. Kellemes szórakozást nyújt annak, aki szereti a jó előadásokat. Fóti Judit gyilkos és a lány) és Barbara Krafftownat, aki a legnépszerűbb színészt megillető „Arany álarc” díj 1963. évi nyertese. (Az Egy házasság hétköznapjai című filmben láthatta a magyar közönség.) , A Drámai Színház legfiatalabb színésznője, a jelenlegi repertoire harmadik darabjában Brecht—Feucht- wanger: Simone Macharde látomásaiban játszik, mely az orleansi szűz mítoszának modern változata. A cselekmény egy francia — németek által megszállt — kis L apozgatom az új Magyar Irodalmi Lexikon nemrég megjelent első kötetét és szemem egyszercsak megakad ezen a néven: „Dankó István”. No — mondom magamban — ismét gonoszkodott a szedőszekrény ördöge és József helyett Ist- ván-t fogott, hadd forogjon a sírjában Dankó József, a nagy tudományú pozsonyi nagyprépost (1829—1895), aki nyilván mint érdemes hymoló- gus szerzett belépőjegyet az Irodalmi Lexikonba. De mégsem! — hőköltem vissza, amikor szemem áttévedt a kővetkező oldal hasábjára, mert arról hibátlanul mosolygott felém a főpap, Dankó József neve. Dehát akkor ki lehet ez a „Dankó István”. „Nótaszerző, író” — olvasom a címszó alatt és a huszonöt soros szövegből megtudom azt is, hogy az ördög mégiscsak csintalankodott, mert hiszen „Dankó Pista” nevét vétette el az annyira idegenül hangzó „Dankó lstván”-ra. Így tehát nem a nagyprépost, hanem a Nótafa foroghat a szegedi öskert mészoöomak, Margó Ede ültetett alkotásának a talpazatán is, amely a szegedi Tisza- parton hirdeti szülővárosa örök dicsőségét és amelynek fényképe látható a Magyar Irodalmi Lexikonban is. (Akinek jó szeme van, még erről a fényképmásolatról is kibetűzheti a Dankó Pista nevet.) F ajon miért retusálta Istvánra ezt a meghitten hangzó Pistát a Leónkon? Szerkesztői csak nem azt a nyárspolgári szemléletet kívánták rehabilitálni, amely közel harminc esztendővel ezelőtt, pontosan 1938-ban Pestszentlőrinc néhány rátarti polgárát arra késztette, hogy a lőrinci városházán erélyesen tiltakozzék a városi szenátus „szégyenletes” határozata ellen. Ez a határozat ugyanis akképpen soőlt, hogy az akkor már harmincöt esztendeje halott Dankó Pista nevéről utcát neveznek el Lő- rincen. — Egy közönséges cigány-