Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

Htcrki r/ffrlap 1964. MÁRCIUS 22, VASÁRNAP Megnyílt Genovában a szovjet kereskedelmi és ipari kiállítás Szombaton Genovában meg­nyílt a szovjet kereskedelmi és ipari kiállítás, amely a be­mutatott anyag választékát és a kiállítási terület nagyságát tekintve, páratlanul áll az Olaszországban eddig rende­zett külföldi kiállítások között. A szovjet kormány megbí­zásából Koszigin, a miniszter­tanács első elnökhelyettese nyitotta meg a kiállítást, Mat- tanella olasz külkereskedelmi miniszter, Pertusio genovai HRUSCSOV ÜZENETE polgármester és más hivatalos személyiségek, valamint az olasz üzleti körök képviselői jelenlétében. Megnyitó beszédében Koszi­gin tolmácsolta a szovjet kor­mány szívélyes üdvözletét és jókívánságait az olasz népnek és kormányának, majd felolvasta Hruscsov szov- • jet kormányfőnek a kiállí­tás látogatóihoz intézett üdvözletét. Hruscsov üdvözletében ki­Nyugtalanság Brazíliában Jellemző, hogy Lacerda, Guanabara állam kormányzó­ja a minap felhívta a többi állam kormányzóját: kapcsolódjanak be a Gou- lart ellen indított hajszá­ba, fordiuljanak szembe ők is az elnök reform-intézkedéseivel. Tizenhárom évig tartó hallga­tását megtörve megjelent a politikai színpadon Dutra, volt brazíliai köztársasági elnök is. Nyilatkozatában a kormány elleni egységre széli tóttá fel híveit A zavaros helyzetet még csak tetézi, hogy az ország gyakorlatilag nem érintkezhet a külvilággal a távközlési in­tézmények dolgozóinak sztrájkja miatt A sztrájk oka: az All America Cables And Radio nemzetközi hálózat fel­számolja brazíliai érdekeltsé­gét és sok alkalmazottját szélnek eresztette. A távköz­lési intézmények dolgozói kö­vetelik, hogy az elbocsátott dolgozóikat helyezzék el más intézanényefcnéL Brazílián nyugtalanság hul­láma söpört át Mint nyugati hírügynökségek jelentik, csü­törtök óta tüntetések folynak a nagy városokban, valamint az ország szegényebb, elmara­dottabb vidékein. Csütörtö­kön Sao Pántéban a katolikus szervezetek rendeztek több tízezres tömegtüntetést Hangadóik Goulart elnök al­kotmányreform indítványát ócsárolták. Ezen a napon Brazíliában, a kormányszék­helyen is tüntetés volt A fel­vonuló munkások béremelést, munkaalkalmakat követeltek. A tüntetés megismétlődött pénteken. A fokozódó nyugtalanság arra vezethető vissza, hogy a szélsőjobboldal kihasználva az ország súlyos gazdasági hely­zetét, nagy kampányt indított a köztársasági elnök reform­javaslatai ellen, amelyek kö­zött szerepel a földreformitör- vény módosítása, több gazda­sági intézkedés, a hivatalban levő elnök jogainak bővítése Részletek az SZVSZ ülésszakának záróüléséről Szombaton véget ért a Szak- szervezeti Világszövetség vég­rehajtó bizottságának 27. ülés­szaka. Louis Saillant, az SZVSZ fő­titkára záróbeszédében össze­gezte a háromnapos vita ered­ményét. Az ülésszak jóváhagyta Louis Saillant beszámolóját és záróbeszédét. Az ülésszakon egész sor ha­tározatot fogadtak el, jóvá­hagyták a Szakszervezeti Vi­lágszövetség 1964-re szóló költségvetését. Határozat szü­letett arról, hogy 1964. október 19-re Budapestre Összehívják az SZVSZ főtanácsának 13. ülésszakát. A bolgár főváros dolgozói az ülésszak befejeztével nagy­gyűlést tartattak. A felszólalók hangsúlyoz­ták, hogy a Bolgár Népköztár­saság dolgozói szolidárisak va­lamennyi dolgozónak a szak- szervezeti egységért, a demok­ráciáért, a békéért és vala­mennyi nép barátságáért foly­tatott harcával. Szovjet—jemeni gállapodások A Moszkvában tartózkodó Szalal jemeni elnök és Brezs- nyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szombatom a Kremlben alá­írta a Szovjetunió és a Jemeni Arab Köztársaság közötti ba­rátsági szerződést. Megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy a Szovjet­unió ajándékképpen egy ren­delőintézettel is felszerelt kór­házat és három iskolát épít Jemenben. Szalal tiszteletére szomba­tom a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége és a kormány fogadást adott a nagy Kreml palotá­ban. De Gaefle Franc'aoruég Jöggettensépének " tudomásul- fételére hívta fel a szövetségeseket De Gaulle francia államfő péntek délután ellátogatott Guadeloupe sziget nyugati ré­szére. De Gaulle ez alkalommal újra beszédet mondott, mely­ben többek között a „barátok­hoz és szövetségesekhez” szólt, szinte félreérthetetlenül az Egyesült Államokhoz. Hang­súlyozta, hogy Franciaország önálló politikát folytat és szö­vetségeseinek el kell ezt fo­gadniuk, ha azt kívánják, hogy a kapcsolatokat semmi­féle felhő ne árnyékolja be. De Gaulle kijelentette végül, reméli, hogy Franciaország barátai ezt a lehető leghama­rabb be fogják látni. A francia gyarmati tartományok önkormányzatot követelnek De Gaulle-nak, az Antillá­kon tett látogatása alkalmából az antillai és a réunion-szigeti autonomisita mozgalom össze­kötő bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoz­tatja, hogy a tengerentúli francia tartományok lakossá­ga maga akarja irányítani sor­sát Ezért a helyi parlament­nek felelős végrehajtó hatal­mat követel, amely külön ösz- szekötő szerv útján tartja fenn a kapcsolatot Franciaország- gal. _______ KÉPES TOTÓ Egy nyugatnémet pénzcso­port foglalkozik a gondolattal, hogy az osztrák hatóságok en­gedélyével képes totót létesít Ausztriában. Hetenként egyszer különféle témákkal foglalkozó 12 aktuá­lis fényképet akarnak megje­lentetni, s a versenyzőknek a háropi magyarázó mondatból kell a megfelelőt kiválaszta­niuk. A képes totó jövedelmé­nek 50 százalékát az osztrák közoktatási és kulturális tár­cának juttatnák. BaHangrajzok a tibeti határon Peter Auf schnei ter, aki az ENSZ mezőgazdasági szerve­zetének megbízásából Nepál­ban tevékenykedik, a nepáli- tibeti határon barlangrajzokat fedezett fel, amelyek feltehe­tően a buddhizmus egészen ko­rai szakaszából valók. A ne­páli kormányzat felkért két Nepálban tartózkodó nyugat­német régészt, hogy ellenőriz­zék AufochneUer leletét. fejezi azt a reményét, hogy a kiállítás előmozdítja Olaszor­szág és a szovjetunió kapcso­latainak és kölcsönös megér­tésének további erősödését és fejlődését. Hruscsov hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió szívesen lát minden olyan kezdeménye­zést, amely a béke és a nem­zetközi megértés biztosítására irányul. A béke minden hívé­nek fokozott erőfeszítésekkel arra kell törekednie, hogy to­vábbi reális eredmények szü­lessenek a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez vezető úton. Befejezésül a szovjet kor­mányfő leszögezi, hogy a szovjet dolgozók mély és őszinte rokonszenvet érez­nek az olasz nép iránt, s meggyőződése, hogy kedve­ző lehetőségek vannak a szovjet—olasz gazdasági és kulturális kapcsolatok további fejlesztésére. Koszigin egyébként szomba­ton fogadta Furio Cicognat, az Olasz Gyáriparosok Szövet­ségének elnökét és beszélge­tést folytatott vele. Az eszme­csere során a szovjet—olasz gazdasági együttműködés to­vábbi fejlesztésének lehetősé­geit vizsgálták meg. Legalitást az alkotmány szellemében ÁLLÍTSÁK HELYRE A NÉMET KP LEGALITÁSÁT i an nincs még egy ország Európában, ahol szellem és politika annyira idegenül él­ne egymás mellett, mint ép­pen Nyugat-Németországban. Fritz René AUemann, a neves nyugatnémet publicista pa­naszkodik így egyik legutóbbi cikkében, amelynek az a té­mája, hogy az NSZK legjobb koponyáit, akiknek különvéle­ményük volt Adenauer politi­kájával szemben, Erhard sem tudita megnyerni. Ellenzéki at­titűdjük abból táplálkozik, hogy a „fogyasztási demokrá­cia” egyáltalán nem felel meg a demokráciáról alkotott magasztos eszményeiknek. Ezek az értelmiségiek mély­ségesen csalódtak, mert a nemzeti szocializmus bukást utón nem következett be az a társadalmi és politikai meg­újulás, amire számítottak. Az új államban — fűzi tovább a gondolatot Allemann — a tár­sadalomnak ugyanazon réte­gei, sőt a legtöbb esetiben pontosan ugyanazok a szemé­lyek uralkodnak, amelyek a hatalom kulcspozícióiban ül­tek a hitleri harmadik biro­dalomban. Ezért vannak op- pozícióban a legjobbak, de ellenzékiségük, mint írja, ájult és gyümölestelen. De az ellenzékiségnek ezt a furcsa jellegét már nem veszi bonc­kés alá a cikk szerzője, holott a magyarázatért nem is kel­lene túlságosan messzire men­nie. Elegendő volna, ha egyet­len röpke pillantást vetne az európai kontinens másik két vezető tőkés államára: Olasz­országra és Franciaországra. Az értelmiség színejavának ellenzéki beállítottsága itt egy­általán nem mondható med­dőnek, mert része a hatalmas tömegmozgalomnak, amely ezekben az országokban meg­határozó tényezője a politi­kának. Fritz René Allemann tehát éppen a lényegről feled­kezik meg, amikor nem em­líti a tömegmozgalom hiá­nyát Nyugat-Németországban. A tömegek fellépése pedig nem utolsósorban azért erőt­len és szervezetlen, mert a Szövetségi Köztársaság kor­mánya évekkel ezelőtt meg­fosztotta működési lehetőségé­től az antümperialdsta, hó- borúellenes, demokratikus tö­megmozgalom legáldozatosabb szervező erejét és motorját: a Német Kommunista Pártot. Erről A SZOVJET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM NYILATKOZATA A szovjet külügyminiszté­rium szombaton a követ­kező nyilatkozatot juttatta el Sir Humphrey Trevelyan moszkvai angol nagykövet­hez: „Az 1954. évi, lndokíná- val foglalkozó genfi érte­kezlet szovjet társelnöke március 17-én megkapta a kambodzsai külügyminiszté­rium jegyzékét, amelyben Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő kérte, hogy sürgős intézkedésekkel szorgalmazzuk egy Kambod­zsával foglalkozó nemzetközi értekezlet összehívását. A szovjet kormány megis­métli a brit kormányhoz ez év január 18-án továbbított javaslatát, amely az emlí­tett értekezletet ez év áp­rilisára javasolja összehív­ni. A szovjet kormány ugyanakkor reményét feje­zi ki, hogy az angol fél Szihanuk herceg legutóbbi felhívásának megvilágításá­ban ismét megvizsgálja ezt a javaslatot, s mielőbb közli válaszát a kérdéssel kapcso­latban”. Trevelyan nagykövet kö­zölte, hogy azonnal eljuttat­ja a nyilatkozatot kormá­nyához. A^orotf/oifi S&ihanuk távirata V Thant has Az ENSZ New Yorfk-i köz­pontjában közölték, távirat ér­kezett U Thant főtitkárhoz Norodom Szihanuk kambod­zsai államfőtől. Jól értesült körök szerint Norodom Sziha­nuk a kambodzsai területeket Dél-Vietnam felől ért támadá­sokról tájékoztatta az ENSZ főtitkárát, a>ki éppen úton volt Genfbe, Saigonban szombaton nyil­vánosságra hozták a dél-viet­nami külügyminisztérium Kambodzsa külügyminiszté­riumához juttatott jegyzéké­nek szövegét A jegyzék elis­meri, hogy csütörtökön dél­vietnami vadászgépek intéz­tek támadást a határ közelé­ben fekvő Chantrea kambod­zsai falu ellen. Ehhez mérten — közli a jegyzék —, Dél- Vietnam vállalja a felelőssé­get és készen áll kártalaní­tásban részesíteni a támadá­sok áldozatainak családját valamint helyreállítani az okozott anyagi károkat. Újabb koalíciós csetepaté előszele Bonnban Az ismeretes telefonlehall­gatása botrány kapcsán újabb csetepaté készülődik a bonni koalíciós partnerek között. A botrány ügyében kiküldött parlamenti vizsgáló bizottság most közzétett jelentése ugyanis bírálja a belügyminiszté­rium alá tartozó úgyneve­zett alkotmányvédelmi hi- * vatal gyakorlatát, vagyis azt a módot, hogy a nyugatnémet titkosszolgálat a szövetségeseik biztonsága ér­dekeire” hivatkozva rendsze­resen lehallgatott telefonbe­szélgetéseket. A bizottság nem hozott ugyan olyan következe­tes elmarasztaló ítéletet, mint amilyet a közvélemény várt, mindazonáltal jelentésében „komoly kételyeket” hangoz­tat az eljárás törvényességét illetően. Dom szabaddemokrata párti képviselő, a bizottság egyik tagja újságírók előtt kijelen­tette: olyan szabálytalanságo­kat állapítottak meg, amelyek alapján követelni kell, hogy mielőbb hajtsanak végre személyi változásokat a belügyminisztériumban, valamint az alkotmányvédel­mi hivatal vezetésében. politikai körökben nem tártjak kizártnak — írja szom­baton a Frankfurter Rund­schau —, hogy emiatt újabb koalíciós válság következhet be a kereszténydemokraták és a szabad demokraták között.” a témáról egyébként mostanában egyre többször ~i történik említés Nyugat-Né­metországban. Tavaly az év utolsó napjaiban a betiltott KP elnöke, Max Reimann le­vélben fordult Erhardhoz. Po­litikai amnesztiát, a szólás- szabadság helyreállítását, a kommunisták választójogának biztosítását és a kommunista párt működésének engedélye­zését kérte a kancellártól. A levélben megfogalmazott óhaj találkozott a nyugatnémet közvélemnyben itt is, ott is felbukkanó kívánsággal, amely arra vonatkozott, a kommunis­ta párt legalizálásával szün­tessék meg a bonni demokrá­cia legfőbb fogyatékosságát. Zweigert professzor, aki an­nak idején maga is részt vett az 1956. augusztus 17-i ítélet meghozatalában, javasolta a párt legalitásának helyreállí­tását. Meyers Északrajna- Westfália miniszterelnöke nyilvános vitát indítványozott erről a kérdésről. S említsük meg dr. Sigurd Paulson cik­két, amely a tekintélyes Bonner Aussenpolitische Kor­respondenz tavalyi 49. számá­ban szintén állást foglalt a be­tiltás hatálytalanítása mel­lett. Max Reimann levelére a kancellár nem válaszolt, s kérdés, hogy egyáltalán vála­szol-e. A bonni kormány poli­tikájában nem sok jel mutat arra, mintha Erhard valóban véget vetett volna az ade- naueri korszaknak, miként ígérte. Mégis, a KP-re vonat­kozó betiltás felülvizsgálatá­nak gondolata újra és újra felbukkan. A kérdés „idősze­rűségét” sokan a közelítő vá­lasztásokkal hozzák összefüg­gésbe. Van is ebben valami- De feltétlenül fel kell figyel­ni arra is, amit a már emlí­tett Aussenpolitische Kor­respondenz ír erről: „1956 óta a Bundeswehr felépítése olyan stádiumba jutott, hogy nem helytálló többé az az aggoda­Brazíliában él-e Bormann, avagy Paraguayban van eltemetve? Újabb ellentmondó hírek az egykori náci vezér sorsáról Nyugat-Németországban nagy feltűnést keltettek a Martin Bormann sorsára vonatkozó újabb dél-amerikai jelenté­sek. Az állítólagos Richard Bormann, aki Mártin Bor­mann, a keresett egykori ná­ci vezér testvérének mond­ja magát, azt állította, hogy Martin Bormann, Engel né­ven Brazília Matto Grosso tartományában él. A Münchenben működő Je­lenkori Történeti Intézet „kö­zönséges szélhámosnak” mi­nősítette az állítólagos Ri­chard Bormannt. Az inté­zet szerint Martin Bormann- nak csak egy Albert nevű testvére van és az ma Is Bajorországban él. Nyilatko­zott Albert Bormann is, aki „A családban semmiféle Ri­kijelentette: nem volt chard”. Hans Warlo frankfurti ál­lamügyész ugyanakkor kö­zölte, hogy a tudomásukra jutott újabb adatok szerint Martin Bormann, Paraguay­ban 1959-ben meghalt és ott van eltemetve. Az állam- ügyészség most fel akarja nyittatni a paraguayi sírt, hogy megállapíthassák, tény­leg Martin Bormann van-e ott eltemetve. Az állam­ügyész szerint egy német pap megerősítette, hogy Asunción, Paraguay főváro­sa közelében, Ita faluban 1959 februárjában eltemettek egy németet, aki nagyon ha­sonlított Bormannra. lom, amelynek alapján 1951 novemberében az NKP betil­tását javasolták.” Ennek a ci­nikus beismerésnek a tükré­ben elhomályosul valamennyi jogi csűrés-csavarás, minden úgynevezett „érv”, amellyel a pártot betiltották. Az Ade- nauer-kormámy már 1951-ben utasította jogászait, bizonyít­sák be, hogy a kommunista párt működése ellentétes az alkotmánnyal, holott e párt éppen az alkotmány szellemé­ben szállt síkra az ország de­mokratikus átalakításáért és a remilitarizálás megakadá­lyozásáért. S amikor 1956-ban. megszületett a döntés, a bon­ni kormány megkapta a jogi alapot, hogy belefojtsa a szót mindenkibe — akár egyénileg, akár szervezetten jelentkezzék is — aki nem ért egyet a kor­mány politikájával, a Bundes­wehr felállításával és az NSZK remilitarizálásával. Paulson doktor indokolása szerint most elsősorban azért van szükség az 1956. évi íté­let hatályon kívül helyezé­sére, mert Bonn a kommu­nista párt legalizálásával já­rulhat hozzá legjobban a németországi légkör enyhülé­séhez. Meyers miniszterel­nök még nyíltabban fogal­maz: szerinte ez az ára an­nak, hogy megkezdődhesse­nek az igazi tárgyalások Ke- let-Németországgal. Ez a szö­vegezés némiképpen eltakar­ja a lényeget: az NSZK re­ményei az NDK erőszakos bekebelezésére végleg meg­hiúsultak, a németországi és világpolitikai helyzet alaku­lása napirendre tűzte a pár­beszédet a két Németország között. Max Reimann leve­lében utal erre a világpo­litikai háttérre, s megjegyzi, hogy ha a német újraegye­sítés nem is időszerű, a kö­zeledés azonban igen. Már­pedig a közeledésnek az a feltétele, hogy kifelé is, de befelé is leküzdjék a hi­degháborús beidegződéseket. Amikor az Egyesült Álla­mokban a közelmúltban vé­get vetettek a kommunista párt „törvényes” üldözésé­nek, vagy amikor Görögor­szágban politikai amnesztiát hirdettek, pontosan ezt tet­ték. A kommunista párt le­galizálása mellett szól az a körülmény is, hogy az NSZK legtöbb szövetségese soha nem is tiltotta be ezt a pártot. Az idők folya­mán kiderült, milyen ne­vetséges az az állítás, hogy a kommunista párt titkos összeesküvést sző az állam­rend felforgatására, s az is bebizonyosodott, hogy a jog- tipró ítélet előkészítésében főként az államapparátus­ban megbújt volt nácik, SS- ek és Gestapo-ügynökök mű­ködtek közre. Erich Mende, az FDP elnöke 1956-ban ki­jelentette: az ítélettel a kor­mány megfosztja magát a morális fölény egyik érvé­től az össznémet megbeszé­lések során. Ne firtassuk, vajon mikor volt morális fö­lényben az NSZK bárkivel szemben is, de az bizo­nyos, hogy most, amikor va­lóban elérkeztünk az össz­német megbeszélések stá­diumába, a kommunista párt hiánya feltétlenül hátrányos Bonn szempontjából. Szemmel látható, hogy egyesek fejében nem egé­szen tisztességes hátsó gondo­latok húzódnak meg, ami­kor a KP legalizálását szor­galmazzák. A párt azonban nem ijed meg ezektől. A le­galitás ugyanis minden eset­re kevesebb kellemetlenség­gel és zaklatással jár, mint az illegalitás. Másrészt, a párt működésének törvénye- sítése teljesen megváltoztat­hatná a nyugat-németorszá­gi politikai helyzet alap­képletét. Megindulhatna vagy meggyorsulhatna az igazi el­lenzék kikristályosodási fo­lyamata, amelynek során jól szervezett, céltudatos erők sorakoznának fel és száll­nának szembe a revans- és kalandorpolitika hitleri idők­ből ittragadt képviselőivel, s az oppozícló is felocsúdhatna ájulásából. • Zala Tamás i

Next

/
Thumbnails
Contents