Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

8 «ecvci "j/Cnjap 1964. MÁRCIUS 15, VASÄRNAP As élet igényei határozzák meg munkánkat Beszélgetés dr. Magyari Andrással, a gödöíSói Agrártudományi Egyetem rektorával löllői Agrártudományi Egyetem hasúnk legna- ? gépek kialakításával kísérle- mint Melyek jelenleg az egye­temi oktató-nevelő munka legfőbb célkitűzései? A gödöllői Agrártudományi Egyetem hasúnk legna­gyobb mezőgazda,sági felsőfokú oktatási és kutatási intéz- ? •/ menye s ennek megfelelően jelentős szerepet tölt be a % , szocialista mezőgazdasági szakemberképzésben. Az egye- | ^ tem Izét Icarának — mezögazdaságtudományi és gépész- ‘íj | mérnöki — harmincnégy tanszékén közel kétezerkilenc- | ^ száz hallgató tanul, Itözülük ezemégyszáz a nappali tago- í, | zaton. Az MSZMP VIII. kongresszusának határozata ér- ^ | leimében százhatvan millió forintos költséggel 1965-ig cl- | íj készülnek a gépészmérnöki kar tanügyi és műhelyépületei 'j | és felépül az ezerkétszáz férőhelyes kollégium. Ez nem- | ^ csak könnyebbé teszi majd az egyetem munkáját, de lehe- 'j | tőséget nyújt, hogy közel ezer új hallgató kapcsolódhasson íj ^ be az oktatásba. yj \ Az egyetem fő feladata, hogy a növekvő igényeknek -J megfelelően elegendő számú mérnököt képezzen a nagy­üzemi mezőgazdaság számára. Az MSZMP Központi Bi­zottsága februári határozata azonban azt is kimondja, hogy „a mezőgazdasági termelés növelése, a termelőszö­vetkezetek további erősítése az egész társadalom ügye” s így — ez nem kétséges — a gödöllői Agrártudományi 'j Egyetem ügye is. Felkerestük dr. Magyari Andrást, a biológiai tudomá- 'j nyok doktorát, az Agrártudományi Egyetem rektorát, hogy válaszoljon néhány, ezzel kapcsolatos kérdésünkre. \V\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\W^ sorban az különbözteti meg a középiskolai tanároktól, hogy tudományos kutatómunkát folytatnak. Jelenleg vala­mennyi tanszéken folyik ilyen irányú tevékenység. El­mondhatom, hogy nincs az egyetemnek olyan tanára, aki ne végezne tudományos ku­tatómunkát. (Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy az elmúlt tanévben egy tanárunk szerezte meg a tudományok doktora, három a tudományok kandidátusa tudományos foko­zatot, tizenkilencen pedig a doktori címet. A fiatal oktatók közül jelenleg negyvenkilenc aspiráns van.) Tudományos munkánk cél­ja, hogy tanszékeinken olyan új termelési eljárásokat dol­gozzunk ki, olyan új növóny- és állatfajtákat állítsunk elő, amelyek segítségével növelhe­tő a termelés. Kutatásainkat az élet igényeihez igazítjuk. Tapasztalatunk, hogy bonyo­lult elméleti kérdéseiket is könnyebben lehet tisztázni az élet által felvetett problé­mák megoldása közben. Az elmúlt esztendők hibái közé tartozott tudományos ku­tatómunkánk bizonyos fokú szétforgácsoltiága. Kutatóink sok-sok apró témát dolgoztak fel sikeresen, jelentősebb eredményeket azonban csak. akkor érhetünk el, ha szűkít­jük a feldolgozandó témák kö­rét. Ezért már az elmúlt esz­tendőben is erőnket kilenc kutatási téma megoldására koncentráltuk s hogy nem eredménytelenül, annak szá­mos bizonyítéka van. A nagy­üzemi lúdtenyésztéssel foglal­kozó kutatóink például olyan tömőgépet . szerkesztettek, amely nyolcszorosára emelte a munka termelékenységét. Ez az ötletes gép naponta hat- hétszáz libát töm a fulladás veszélye nélkül. A földművelés tani és nö- vénytermesztéstani tanszék ta­nárai egy függesztett, .speciá­lis eketípust alakítottak ki, amely a szántással egy időben tömöríti a talajt és ezzel ja­vítja annak vízgazdálkodását. A géptani tanszék félautoma­tikus vegyszeres répaegyeiő­— A társadalom fejlődésé­nek olyan szakaszához értünk, amikor a forradalom győzel­mének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljes kibontakozása. A további tár­sadalmi fejlődés igen sokban függ az emberek tudatosságá­tól, általános és szakmai mű­veltségük színvonalától, a szakemberek számától és tu­dásától. Ezért a szocializmus teljes felépítéséért folyó for­radalmi harc fontos színterévé vélt a mi egyetemünk i& Nemcsak azért, mert itt ké­pezzük ki a jövő mezőgazda­sága mérnökgárdájának, ve­zérkarának jelentős részét, hanem azért is, mert az egye­tem, a tanárok hatóköre messze túlnő az egyetem fa­lain, kiterjed a mezőgazdaság­gal kapcsolatos összes fontos intézményre és jelentékeny a falvakban. Napjainkban, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése után a mezőgazdasági terme­lés fejlesztése lépett előtérbe. Egyetemünk megtisztelő fel­adata: olyan mérnökök képzé­se, akik realizálni tudják a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben re'jiő lehetőisé- geket, olyan szakemberek ne­velése, akik nemcsak diplo­mások, hanem eszménk falusi élharcosai is. és ettől elvá­laszthatatlanul : olyan emberek nevelése, akik szocialista mó­don élnek, dolgoznak és gon­dolkodnak. Egyetemünk csak akkor teljesíti öktató-nevelá feladatát, ha ezt a kettős cél­kitűzést sikerrel és együtt old­ja meg. Az Agrártudományi Egyetem nemcsak az ország legnagyobb mezőgazdasági felsőoktatási intézménye, hanem egyike a legnagyobb mezőgazdasági kutatóinté­zeteknek is. Az oktató-ne­velő munka mellett milyen helyet foglal el a kutató­munka az egyetem életé­ben? Hogyan érvényesül az oktató-nevelő és a kutató tevékenység egysége az egyetem munkájában? — Az egyetem tanárait első­v , gépek kialakításával kísérle­tezett. Az állattenyésztési tan­szék kutatói többek között ké­rész lezési kísérleteket ••folytat­tak a magyar fésűsmerinó és a német húsmerinó juhokkal. És sorolhatnám még hosszan tanárkutatóink eredményes1 és céltudatos munkáját. Három tangazdaságunk — a gödöllői, a szoboszlói és a hosz- szúháti —, kitűnő lehetőséget biztosít számunkra termelés­sel kapcsolatos kutatómunkák eredményeinek gyakorlati al­kalmazására. Valóságos labo­ratóriumaink és tanműhelye­ink ezek a tangazdaságok, ugyanakkor élő bizonyítékai annak, hogy a korszerű ter­melési formák és az új techni­kai eszközök alkalmazása meg­sokszorozza a termést. Mind­három tangazdaságunk nyere­séges, a gödöllői például á ter­vezett ötmilliós tiszta nyere­ség helyett tizenkétmillió fo­rint tiszta nyereséggel zárta az .évet. j A februári párthatározat íj az állattenyésztés egyik legfontosabb feladataként a tehénállomány növelését je­lölte meg. „Az állatállo­mány minőségének továb­bi javításával emeljék a hozamokat... érjék el, yj hogy az egy tehénre jutó íj évi tejhozam mielőbb meg- í, haladja a kétezerötezáz li- £ tért.” Hogyan segíti az egye­ld temen folyó kutatómunka j ennek a fontos célkitűzés- í, nek a megvalósítását? — A magyar tarka szarvas­marhafajta jelenlegi állapotá­ban a rohamosan növekvő igé­nyeket nem tudja — és fő­ként gazdaságosan nem tudja — kielégíteni. Megfigyelése­ink azt mutatják, hogy a ma­gyar tarka gazdaságilag érté­kes tulajdonságai tiszta fajtá­jú tenyésztéssel is javíthatók, de ez a módszer csak lassú fejlődést ígér. A magyar tarka és a kosztrómai keresztezés, amelyet a mosonmagyaróvári gazdaságban kísérleteztünk ki, fő célja a szarvasmarha-állo­mány tejtermelőképességének jelentékeny javítása. Olyan ál­latok kitenyésztésére törek­szünk, amelyek a törzstenyé­szetekben évente átlagosan öt­hatezer kiló, az árutermelő te­henészetekben pedig átlago­san négy-négy és fél ezer kiló 4 százalékos zsírtartalmú te­jet adjanak, a lehető legkeve­sebb abrak felhasználásával. A, mosonmagyaróvári gaz­daságban, ahol már az egész állomány keresztezett és há­romszáz tehén van, az éves tehenek átlagában 5203 kilo­gramm 3,95 százalékos zsír- tartalmú tejet adtak. Kima­gaslóan nagy a tehenek tejé­nek fehérjetartalma.. És ami különösen értékes, hogy szá­mos tehén tejének fehérjetar­talma magasabb, mint zsírtar­talma. A keresztezett tehenek tejéből egy kiló sajt előállítá­sához kereken tizenöt száza­lékkal kevesebb tej szükséges, mint amennyi a magyar tar­ka, vagy a szimmentáli tejé­ből. Kicsi nevű tehenünk pél­dául négy laktáció átlagában kilencezerkétszáz kilogramm tejet és háromszázötvenhárom kilogramm tejzsírt a’dott, ami vajban kifejezve annyit jelent, s^r'f'r*msí - g$n§g ® ^ mintha négy éven át napi 1,16 kilogramm vajat adott volna. Ugyanakkor tudni kell, hogy ezenkívül évente átlagosan annyi fehérjét termelt, mint amennyi húsz-huszonegy má­zsa borsóban van és mindezen- felül évente 4,4 mázsa tejcuk­rot. A szarvasmarha kereszte­zés! kísérleteink ma már túl­nőnek az egyetem falain. Ter­mékenyítő anyaggal látjuk el többek között három Pest me­gyei járás i— az aszódi, a gö­döllői és a nagykátai — ter­melőszövetkezeteit. Ezeknek a közös gazdaságoknak több al­kalommal rendeztünk szarvas­marhatenyésztési bemutatót is. Kapcsolatunk eredményei ki­bontakozóban vannak. j „Kutatóintézeteink is te­il hintsék fontos feladatuk­nak saját eredményeik gyakorlati bevezetésén kí­vül a legjobb külföldi fajták és termelési ta­pasztalatok hazai kipró­bálását és elterjesztését” — fogalmazódik meg a termelékenység növelésé­nek célkitűzése a februári határozatban. Az Agrártu­dományi Egyetem, mint kutatóintézet, mit tesz en­nek érdekében? — Egyetemünk az élettel a legszorosabb kapcsolatot kívánja fenntartani. Ezt a kapcsolatot — többek kö­zött — az is elősegíti, hogy tanárkutatóink részt vesz­nek a népgazdaság előtt ál­ló tudományos és gyakor­lati feladatok megoldásában. A magyar mezőgazdaságnak nemcsak úgy kívánunk se­gíteni, hogy jól képzett, a gyakorlati élet feladatait is­merő és megoldani képes szakembereket nevelünk, ha­nem azáltal is, hogy fel­adatunknak tekintjük a leg­jobb külföldi fajták és ter­melési tapasztalatok kipró­bálását és elterjesztését. A felszabadulás előtt ha­zánkban az összkeresők több, mint fele dolgozott a mező- gazdaságban, jelenleg csak harminchat százaléka. (Sok magasszínvonalú mező- gazdasági termelést folytató országban csak nyolc-húsz százalék!) Ez egyrészt a mun­ka termelékenysége növelésé­nek lehetőségeire utal, más­részt arra int, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk olyan termelési eljárások bevezeté­sére, amelyek lehetővé teszik a munka termelékenysége nagyarányú növelését. Tanulmányoztuk például a krasznodari területen dol­gozó háromtagú Pervickij- ,brigád munkamódszerét. 1959- ben háromszáz hektárt mű­velt meg ez a háromtagú brigád, ebből százötven hek­tár volt a kukorica. Hek­táronként harminckét és fél mázsát termeltek s egy má­zsa kukorica termelésére 26,6 percet fordítottak. Ugyanez a háromtagú brigád 1962- ben már hétszáz hektárt művelt, abból négy száznyolc­vanhat hektár volt a kuko­rica. Hektáronként ötven­négy mázsát értek el és az egy mázsára fordított idő már csak 8.5 perc volt. A hajdúszoboszlói tangazda­ságban Tóth Imre traktoros például százhetvenhárom hold silókukorica, Gönczi László traktoros pedig száz hold sze­meskukorica összes talajelő­készítési, vetési és növény­ápolási munkáját egymaga végezte el. Az általuk művelt területről összesen 36 200 má­zsa silókukoricát (holdanként 209 mázsát), illetve 2720 mázsa szemeskukoricát (holdanként 27,2 mázsát) takarítottak be. A kisparaszti gazdaságokban ennyi vetési és növényápolási munkát legalább negyven em­ber végez. És ezeket is meg­haladó eredményeket ért el Csirmaz Imre traktoros is, aki az elmúlt évben 236 hold nö­vényápolási munkáit végezte el egymaga. Két docensünk, Heiczmann János és Sós Pál az elmúlt év őszén a Szovjetunióban járt. A Szvetlicsnij-brigád munkáját tanulmányozták. Ez a hattagú brigád hatszáz hektár területet művel meg. (Kétszáz hektár cukorrépa, ugyanennyi borsó és búza.) A tapasztalatok alapján még az idei tavaszon nálunk is két ember egyelőre „csalt” száz holdon kíván cukorrépát ter­meszteni! A vetőmag — mo­nogerm, egy gumolyból csak egy növény nő ki, tehát nem kell egyelni! — és a szükséges gépek már úton vannak. A gödöllői tangaz­daság nagyteleki kerületé­ben kerül sor- a kísérletre, amelyre meghívjuk Pest me­gye cukorrépatermelőit, mert azt szeretnénk, hogy a jövő tavasztól kezdve már a me­gye több termelőszövetkeze­tében hasonló módon ter­messzék ezt a fontos ipari növényt. Természetesen nemcsak a mi kutatóink járnak ■ kül­földre jó tapasztalatokért, hozzánk is sokan eljönnek. Egyetemünknek az elmúlt esztendőben ezerháromszáz- ötven szakmai kérdések iránt érdeklődő látogatója volt, ezek közül hétszázhatvan külföldi. Látogatóink — a hazai termelőszövetkezeti el­nöktől és a szovjet kolhoz­elnöktől a nyugatnémet mi­nisztériumi főigazgatóig és az Amerikai Egyesült Álla­mok professzoráig — ki­vétel nélkül hasznosnak ítél­ték az itt töltött órákat, napokat. j5 Nem titok, hogy terme- ^ lőszövetkezeteink egy re­iz sze még nem megfelelő módon gazdálkodik. „A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elsőrendű politikai és gazdasági fel­tétele — mondja ki a ha­tározat —. a gyenge ter­melőszövetkezetek gazdál­kodásának további haté­kony javítása... A szak­tanácsadást a kutató- és oktatási intézményekre, íj állami gazdaságokra és vál- íj lalatokra kell alapozni.” íj Tudjuk, hogy az Agrártu- ^ dományj Egyetem tanárai fj az elmúlt esztendőben már íj jelentős segítséget nyújtot- j tak a terme! őszövet keze- j teknek. \ határozat nyo- yj mán fokazédik-e ez a se- í gítségnyújtás? — Világosan megmutatko­zott az elmúlt tanévben is. hogy csak az a tanár tudja korszerűsíteni az oktatási anyagot, csak az tudja igazán, mi a korszerű, aki maga is részt vesz az élet problémái­nak megoldásába, aki ismeri az életet. Ezért elengedhetet­len fontosságúnak tartjuk, hogy a szakmája területén minden tanár tevékenyen ve­gyen részt a termelés problé­máinak megoldásában. Az elmúlt esztendőben negyven tanárunk végzett rendszeres munkát a termelő- szövetkezetekben. Közülük nem egy, mint például dr. László Domokos Zsámbékon, már (hosszabb ideje vezeti a helyi termelőszövetkezetet, Hogy milyen eredménnyel, ar­ról éppen az önök lapja szá­molt be a közelmúltban. Tar- pán a helyi szövetkezet 1962- ben még a gyenge gazdaságok közé tartozott. A tavalyi gaz­dasági évben egyetemiünk ti­zennégy tagú brigádja segí­tette ezt a gazdaságot. Az eredmény: négy és fél millió forint eredményjavulás és a szövetkezet megerősödése. Ebben az esztendőben a patronálásnak ezt az utóbbi módját folytatjuk tovább. Az eddiginél nagyobb mértékben, hatékonyabban. Három héttel ezelőtt egyetemünk kétszáz tanára kapcsolódott bele ebbe a munkába. Nyolc-tíz tagú brigádokra osztottuk őket, egy-egy brigádban különböző szakemberek kaptak helyet. Egy brigád egy termelőszövet­kezetet patronál. A brigád minden tagja huszonöt-har­minc napot tölt kint a ter­melőszövetkezetben, vagyis egy brigád összesen annyi időt, mintha egy ember egész esztendőben ott élne a szövet­kezetben. Ez a segítési forma azért hatékonyabb, mert a se­gítségnyújtás így sokoldalúbb, összetettebb. Eddig tanáraink többsége az egyetemen nevelte a szakem­bereket s elsősorban a jövő agrármérnökeit. Most taná­raink kimennek a helyszínre is s ott. a mindennapi munka konkrét folyamatában segíte­nek a már gyakorló szakem­bereknek. A kétszáz tanár közül száz­ötven Pest megyében kezd­te meg ilyen irányú tevé­kenységét. Huszonhárom ter­melőszövetkezetet • patronál­nak. Bízunk abban, hogy se­gítségük már ebben a gazda­sági évben jelentős eredmé­nyekre vezet. y wft\\\\\\\\v,\\\\\\>v\\\v íj 2 kapcsolódik a gödöllői Agrártudományi Egyetem *:n^^SNNV^NNXVsXVVNX>^>X>XVV' y 07 ‘-'y rí» ^ yj “z élet mindennapi vérkeringésébe. Hisszük, hogy ez az 'í \ eleven kapcsolat nemcsak azoknak a termelöszövetkeze- \ | leknek jelent előrelépést, ahol a tanárkutatók segítenek \ íj a mindennapok gyakorlati munkájában, hanem visszatük- íj ^ röződik az egyetem oktató-nevelö-kutató tevékenységében | yj ís- Az egyetem és az élet szoros kapcsolata pedig végső ^ | soron az egész magyar mezőgazdaság gyorsabb ütemű fej- \ | lődését segjti elő.

Next

/
Thumbnails
Contents