Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
1954. MÁRCIUS 15. VASÄRNAP •T/f/rfqp 9 A tanyák a I iszáig érnek Z.XXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVO.X'.XXNXXXXXXXXXXXV.VXXXNXXXXXXXX' ^ f. á Jászkarajenó ötezer lelket számlál, ötezer lelket és hét- százhúsz tanyát. A nép íele a tanyákon él. A tanyai házaknak nincs pincéje, hatszázötvennek alapja se. úgy épült, ahogy az isten megadta: rá a gyepre, vályogból, sárfalból. Padló sincs, csak tapasztott föld, homokkal lehintve, vagy rongyszőnyeggel leterítve. A ház árasztja magából a nyirkos hideget. Mind ilyen, le a Tiszáig... Villany nincs hétszáz tanyán. Ahol van, ott is a tsz- majomak köszönhető, Akinek nem muszáj, nem mozdul, legfeljebb piaci napont, be Karára Éli a maga életét, hátat fordítva a világnak. Ezt a magányt a XX. század második fele már halálra ítélte. Az idő kikezdte a mozdulatlan jász-tanyák világát... Amikor legutóbb itt jártam — öt esztendeje — még nyolcszáz tanyát számlálták. Azóta eltűnt nyolcvan. Még nyomuk se maradt. Bent a faluban pedig évenként épül 20—25- családi ház. Az Újtelepen öt éve 110 telket parcelláztak, és 72 ház már készen áll. — Ha lehetett rólam tovább gazdálkodni, két házért sem jöttem volna be a községbe!... — vallja meg Varga Ignác, az egyik új ház tulajdonosa. Ül a modemül berendezett padlós lakókonyhában és kertelés nélkül mondja az igazat: — Az volt a célom, hogy legyen házam, tíz hold saját földem. Lovam volt l&ttő, gumiskocsim, kiskocsim, szerszámom, jószágom... A magam gazdájaként nem kellett kalapálnom senki előtt, ha egy kis szalmára volt szükségem ... — Meddig jutott? — Nyolc hold földig... És akkor jött a szövetkezet... — És most? — Most étiünk... Beköltöztek a tanyáról néhány éve. Itt a ház. Ötvenezer forint van benne, meg a saját munkája, amit nem számol, mert a parasztember azt soha nem számolja. Magas téglaalapon két tágas szoba, konyha, üvegezett veranda. Hatalmas ablakok, fehérre mázolt ajtók, keményített függönyök. Tisztaság, jó levegő, kellemes meleg. Villány, rádió, mosógép. A mosógép tetején hímzett terítő, rajta a téli esték szórakozása: vágj’ tíz darab könyv, közte a Janicsárok véghónapjai melleit Ehrenburg: Vihar című könyve. Az ajtó mögött a falon fényesre csiszolt réz csillan: vízcsap! ... Bent van a házban a víz. Csak egy csavarint ás és zubog bele a kagylóba. Friss, hideg, kellemes ízű, kicsit vasas. (Jászfkarajenőn, 14 kilométernyi vízhálózat épült néhány év alatt! Három nagy teljesítményű artézi kút táplálja: percenként kilencezer liter vízzel gazdálkodnak. A községben 470 házban bent a víz!... A villainy meg, az idén már mindenütt!) — Mit ad még a falu? — Járunk moziba, néha színházba. Meg emberek közé. Bár most a télen nemigen. — Miért? — ősszel beteg lettem. Gyomorvérzés ... Huszonhárom napig feküdtem a kórházban, vérátömlesztést kaptam. Unalmában kiszámolta a kórházban, mennyibe kerülne mindez, ha nincs meg az SZTK. Kis híján fuccs lett volna egy teljes esztendő!... így meg ingyenben volt, ráadásul napi fél munkaegységet írtak neki jóvá: any- nyi a táppénz a Lenin Ter- melőszövetkeaettoen... Már búcsúzkodnánk. amikor végre tudatossá válik bennem az érzés, ami az egész beszélgetés alatt zavart: valami szokatlan, valami idegen van itt Var- gáéfcnál... De mi? Aztán megtalálom az okát: a sarokban kemence áll... Vargáné szégyenlősen mosolyog: — Ez még a tanya emléke... El sem tudtam volna képzelni a konyhát kemence nélkül. De a nyáron már lebontjuk. Nem való ide. A kemencét Varga Ignác maga készítette. A kőműves nem vállalkozott rá: nem volt benne az engedélyezett tervben. így aztán „titokban” készült... Fehér Balázs tanácstitkárral rójuk az utat. Rokonszenves, tájékozott ember. A falu apraja-nagyja tisztelettel köszönti: az első tanácsválasz- tások óta egyvégtében titkár. Jóformán minden üzlethez, új házhoz köze van, emlékei fűződnek hozzá. Közel másfél évtized sok nehéz és boldog percéinek ezernyi emléke ... A falu közepén eternit csövek halmazát mutatja: felújítják és bővítik a vízhálózatot. A régi 44 és 24 milliméteres csövekből épített fővezetéket 80 milliméteresre cserélik át, mert bővült a hálózat, a vékony cső nem győzi a nyomást: tipikus pesti baj, Karán! ... Háromszázezer forintot fordítanak rá az idén. Sorolja a boltokat és mindent, a falu vagyonát: cukrászda, kultúrcikkbolt, műszaki szaküziet, ruházati bolt, zöldségüzlet, férfi és női fodrászat, sütőüzem, kenyérdagasztó és kifligyártó géppel, hentesüzlet, TÜZÉP-telep. Ebben az évben étterem is épül, konyhával. Ezek szolgálják a test igényeit. És a szellemét? Huszonnyolc általános iskolai pedagógus és négy óvónő dolgozik a faluban. A tantermek száma tizenegy és két politechnikai műhely. Az iskolában és a két óvodában kétszáz gyereknek főznek is. Kint a tanyavilágban még négy iskola működik. Mozijuk, három és félezer kötetes könyvtáruk és művelődési otthonuk van. A művelődési otthonban 17 helyiség és 650 személyes, impozáns színFalu Tamás: Ének Maradnék. Elmennék s nem marasztal senki, s nem küld el. Nem tudom, dél múlt-e, vagy éjfél. Nincsen az égen semmi jel. Nem tudom, nyár van-e, vagy Virág hull-e. vagy hópehely .. tél van. A szívemben egy aggastyán sír, S egy árvagyerek énekel. ^\»»»CVNXVXNV*AX>>>XXXXXVvXXXXXNXXV\X>XXXXV*XV>^XVV>>X>X>ÍCNNXVN>>XVN>^NNXV«^C>xV Elszalasztott lehetőség KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK AZ ÉJ GILGAMESRŐL, — Tetszett önnek ez az áj magyar film? — Tetszett. Igényes mondanivaló, határozott cél vezette az alkotókat. Az élet és a halál, a létezés és az elmúlás nagy kérdését — örök kérdést! — boncolgatják művészi színvonalon. A történés helye: rákkórház. Itt élnek a film hősei. Élnek? Viaskodnak, nem is a halállal, hanem magukkal. Küzdenek, hogy a biológiai halált ne előzze meg a szellemi, ne köveiikezzék be a „mindent feladás”. — Sikerül? — Sikerül. Ebben van a film erénye. Hűen, igazán ábrázolja azt a bonyolult, minden pillanatában vereségekkel és győzelmekkel teli folyamatot, amelyet az ember vív magával — magáért. Mégis: a téma adta lehetőségek teljes kiaknázását. elszalasztották az alkotók. Mégha ó az a harc, amelyet magával vív a főhős, a néprajztudós, de nem döbbenetes. A színész — Darvas Iván — képes lett volna e bonyolult átváltozás megjelenítésére. Sajnos a forgatókönyv írói — András Ida és Solymár József — nem vették észre ezt a nagy lehetőséget. — Dramaturgiai törésre gondol? — Igen. A kezelő orvos — Pécsi Sándor — vázlatosan megírt és a történés szempontjából teljesen felesleges szerelme helyett ezt a szálat, a nagy drámát kellett volna erősíteni. Ügy e mostaninál hitelesebb, hihetőbb lett volna a néprajztudós magatartásának megváltoztatása, visszatérő hite a munka értelmében, abban, hogy — nem szabad feladni. Pécsi Sándor figurája az erőltetett érzelmi motívum nélkül is kerek egész, s mondanom sem kell: ismét nagyszerű, eszköztelen alakítást nyújt. — Két remek színészi telje- Híményt láthatunk tehát? — Nem. Hanem — hármat Dómján Edét, a női főszereplő — akit szívesen látnánk sűrűbben filmjeinkben — nemcsak elhiteti a szerelemre gyűlő nő érzelmeit, hanem finom hatásokkal „adagolni” is tudja azt. Van egy feledhetetlenül szép jelenete: amikor a kórház ételmelegítő konyhájában megvallja magáramaradottsá- gát a férfinak, akiit alig ismer, de akihez talán éppen ezért tud semmit el nem hallgatva őszinte lenni. Ezt a néhány kockát szívesen őrizzük emlékezetünkben. — A színészi játék tehát továbbvivő je volt a forgatókönyv anyagának? — Feltétlenül, bár érzésünk szerint szerepfelfogásuk nem esik egybe az átlagnéző ízlésével. Darvas Iván modern játékstílusa kerüli a teátrális eszközöket, a halállal való szembenézést s a szerelem megtalálását úgy ábrázolja, hogy feltételezi a néző érzelmi azonosulását, s ezzel gondolkodásra késztet Olyan stílus ez, amelyet a csak szórakozni akaró néző nem szeret. — Intellektuális film tehát az Űj Gilgames? — Az. bár korántsem olyan értelemben, mint a Párbeszéd, vagy az Oldás és kötés. Főként az utóbbitól tér el. az ottani, sokszor hamisan ható „lelkizés” itt igaz tartalmat kap. Ez hozza a filmet nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is közelebb hozzánk. — Az elmondottak alapján Faluról jött leány Nemrég hagyta ott küzdő faluját. Pirospozsgás arca, mely ma se lát festékei, és komoly, tiszta szeme, a barnán fénylő, majdnem fekete, ha nem szólott is, elárulta őt, magával hozott rétet és mezőt. Erről vallott magába-zárkózott lénye, mely egyszerre határozott s szelíd volt. Míg ellépett csendesen, szomorúan s egyben fölényesen, tálcáján mosatlan tányér, pohár, látszott rajta, lélekben messze jár. Néztem rajongva, féltve: — Kishúgom. honnan, merről indultál, nem tudom, szolgálni e lézengő, siető, avagy fáradt, munkából érkező népet —, ha nem leltél nyugtot, helyet szerény faludban, kicsiny életed nehogy eltévedjen e bábeli létben. Sötét szemed ily fényteli maradjon. És arcod festék nyoma ne álcázza, ne sápadjon soha. S ha párra lelsz, majd néhány friss utód, hozzád hasonló, legyen folytatód. — Órámra lestem: egy-két perc csupán, aztán nyúlánk alakja után. amint eltűnt a néma és zajos evők és ivók közt. Ott künn ' illamos vágott a téli ködnek, de a fény fölvillant már tavaszodó egén... XN-.-\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXVWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXVI K.OROSSENYI JANOS t TIZENHÁROM a hófehér terembe ahol pöttöm ágyacskák- ban feküdtek a csecsemők. Az üvegfal mögött elibénk tolták Laci kishugát, hogy jobban láthassuk. Gyér haja a homlokára tapadt, két apró öklét a halántékára szorította, szemét összehúzta, szája durcás volt s az orra, az orra olyan pici, hogy alig látszott. — Mint egy Lencsi-baba. Olyan kicsi — szaladt ki a csodálkozás Laci száján. Átfogtam a vállát. — Már nem is olyan kicsi. Tulajdonképpen egy parányi sejtben kezdjük az életet. — Tudom. Most kezdtem, rá figyelni igazán. — Honnan tudod? — A lexikonból. Megnéztem. — Miért? Zavartan hallgatott. Elpirult, de bizalom és barátság égett a szemében, mintha azt mondaná: férfiak és barátok vagyunk, nem igaz? — Mikor c srácok megtudták, hogy maminak kisbabája lesz, csúfolódni meg hülyéskedni kezdtek, olyan undorítók voltak, leginkább Véber Pista, akinek bele is másztam a képébe egy jobbegyenessel, mire olyan verekedés kerekedett, hogy az osztályfőnök egész litániát írt az ellenőrzökönyvünkbe. Végére akartam járni a dolognak. Gondoltam, a lexikonban minden benne van. s mikor egyedül voltam otthon, elolvastam. Később megmutattam Véber Pistának is, hadd lássa, milyen egyszerű, természetes dolog az. Két sejt találkozik. Egészen más. mint az a zavaros titkosság, amelyről ők beszélnek. Meg aztán megsajnáltam Pistát: szegény, még azt sem tudja, hogy született. Azóta a legjobb bará- ’om. Már nem hülyéskedik. Naayon rendes fiú. M intha Laci megnőtt volna hirtelen, ügy láttam, egyformák vagyunk, mintha feje egyvonalba kerülne az enyémmel. El is határoztam, hogy ezentúl többet beszélgetek vele; talán többet, mint az apjával. házterem várja a látogatókat. j Minden második héten színhá-j zi előadást rendeznek, buda-i pesti, szolnoki, kecskeméti: színészekkel. Rádió szinte minden házban szól, a televíziónak hirtelen számát sem tudják... — Ez az az erő, amely megküzd a tanyai életforma hagyományaival — mondja hittel Fehér Balázs tanácstitkár. — Ez, meg az erősödő szövetkezeti gazdálkodás.... © És akik még kinn vannak? Alsó-Kara, a Varga-féle iskola. Két-három kilométeres körzetből, 150 tanyából jár ide 43 -gyerek. Cseh Máté és felesége még alsó és felső tagozatot is tanít. De Alsó-Kara túlsó végén, a Vízi-iskolában már csak nyolc gyerek lézeng, azelőtt 40—50 volt a számuk. Tartja magát az életforma,: de már itt sem úgy, mint régen. Sok a cseréptető. Rádió szól, újság jár. És az emberek gyakran rándulnak be a művelődési otthonba, színházba, könyvtárba. Járogatnak, járo- gatnak és egy-egy család bent is ragad. A gyerekek számán méffk ezt a tanítóék. Tavaly 48, az idén 43, jövőre 40. A nyáron Balogh Jánosék költöznek be. Három gyerekükkel csökken a tanulók létszáma... A gyerekek is mind elvágynak. Most hatan végeznek a nyolcadikban. Csak egy marad itthon. Egy gimnáziumba, kettő mezőgazdasági technikumba, kettő ipari tanulónak készül. Ezek közül már egy se jön vissza ... Az iskolaudvar végén harangláb ál. Rajta kis lélekharang. Hetvenöt esztendeje készült, közadakozásból. Oldalán az évszám: 1889. Rendeltetése: ha halott van a pusztán, a lélekharang hangjával búcsúztatják. A harang nyelve most lekötve áll. Csak ritkán kondul, makacs egészségűek itt a jászsági emberek... És egyszer, talán nem is olyan sokára, amikor a rohanó idő elnyeli a tanyákat, utoljára oldják majd ki a lélekharang nyelvét... Tenkely Miklós Hegedűs László: a rendező jó arányérzékére következtethetünk ? — Nemcsak jó érzékére — ami például a színészek kiválasztásában megnyilvánull —, hanem az összefogottságra való törekvésre is. — Mit ért ezalatt? — Azt. hogy kerüli a felesleges, öncélú mozzanatokat, s éppen ezért elsősorban neki rójuk fel, hogy nem törölte a forgatókönyvből az orvos már említett, a nézőre és a cselekményre is zavaróan ható „vonzódását”. így filmje tömörebb lett volna. Szemes Mihály olyan rendező, aki tudatosan halad a megvalósítás útján és kerüli a könnyebb megoldásokat. Éppen ezért fáj, hogv most nagy drámát vihetett volna filmszalagra, de beérte a biztosabbnak látszó, már kipróbált eszközökkel. — Summázva tehát: ha nem is jó, de jobb magyar filmet láthatunk?■ — Nem lennék szűkmarkú ez esetben. Ha külföldi, akkor a közepesre is azt mondjuk, hogy — jó.' Pedig az Üj Gilgames nem közepes film. nem is jobb, hanem — hibái ellenére — jó film. Még akkor is, ha ezt elsősorban nézőként azonosulva érezzük, s nem a kritikus szigorával, kicentiz- ve. Am érzésem szerint ez utóbbi „centizés” sem vezet sokkal negatívabb eredményre. Az igényes mondanivaló, S az ahhoz igazodó feldolgozás mindenképpen elismerést érdemel. — Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre. — Kérem, az csak természetes. hogy válaszolok a kérdésekre, ha — magamat kérdezem. Mészáros Ottó L aci unokaöcsém, tizenhárom éves. Közép- termetű, oldalt választott haja sárga, i szeme értelmes és hideg-kék, vékony csontú, ! akár a versenyparipák, szeplős arcán csibészes félmosoly és makacs, kihívó önérzet, l mintha magamat látnám egy régi, iskolai \ csoportkép kellős közepén. Eddig nemigen is- I mertük egymást, ő se engem, én se őt, amo- l lyan langyos, rokoni kapcsolat volt közöttünk, semmi több. A minap azonban várható-váratla.n családi esemény bolygatta meg a házirendet: a húgomnak, öcsi édesanyjának kislánya született. Laci tehát, otthoni egyeduralmának tizenharmadik évében, valóban meglepő ajándékot: testvérkét kapott. Valahogy úgy adódott, hogy együtt mentünk a kórházba, a gyengélkedő mamához. A Körtéren találkoztunk: pontos volt, mint a márkás órák. — Csau, János bácsi!. — köszönt, de nem azzal a szertelen, kamaszos lelkesedéssel, mint máskor. Ideges volt, komoly. Seprős pillája nyugtalanul rebbent, gyanakvón. A legudvariasabb urállcodó is megrezzen s talán el is komoro- dik kicsit, ha hirtelen szemtől szembe kerül egy törvényes trónkövetelővel, gondoltam. Mégis, Laci lovagi módon készült fel a találkozóra: virággal, csokoládéval kedveskedett a maminak, ekképpen jelezvén, hogy ő azért nem haragszik a testvérke miatt, csupán készületlenül érte az elgondolkoztató esemény. a villamoson nem sokat beszélgettünk, s zi a kórházi vizit közben is feltűnően nagyokat hallgatott az öcskös. Édesanyja rápillantott értő kis mosollyal, majd megsimogatta a fiú sima, szőke haját. — Te buksi — mondta —, hát nem is vagy kíváncsi a hugocskádra? — Dehogynem — felelte udvariasan s felállt. De hangja fakó volt, mint egy rokoné, akit kisemmiztek a furfangos örökösök. A folyosó végén, az üvegfalon át benéztünk
