Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

fim. MARCH’S 15. VASÁRNAP 7 v Kekt-Afrikában az Uhuru után Csaknem négy és fél millió dokumentum Kis statisztika legnagyobb könyvtárunkról Uhuru! Szabadságot, függetlenséget jelent es a szuahéli szó. A szuahéli nyelv Kelet-Af­rika eszperantója. A csaknem Nyugat-Európa nagyságú terület 23 milliónyi — százötven­nél több törzshöz tartozó — lakossága érti a főként Zanzibaron élő szuaheliek nyelvét. Évszázadokkal ezelőtt ,a zanzibari szultán uralma a kelet-afrikai szárazföldre is kiter­jedt, s akkoriban született a mondás: Ha Zan- zibarban szól a furulya, a nagy tavakig min­denki táncraperdül... Januárban jártam Ke­nyában és Tanganylkában, amikor évszáza­dok némasága után ismét megszólalt a „zan­zibari furulya”. De hangja most nem a rab­szolgakereskedők érkezését jelezte, hanem a szultán elűzését és Afrika első népköztársa­ságának születését. Az egykori Brit-Keletaf- rika gyarmatai már mindelnyerték függet­lenségüket.' Az Uhuru jelszóból Tanganyika és Uganda után Kenya számára is valóság lett. Legalábbis a szó szűkebb értelmében. Éppen ezért keltett a zanzibari fordulat rokonszen- vet a három kelet-afrikai országban. A brit zászlók bevonása ugyanis még nem jelenti a gyarmatosítók hadállásainak teljes felszámo­lását. A küzdelem folytatódik, hogy az Uhuru, amelyért Kenyában tízezernél többen áldoz­ták életüket — maradéktalanul megvalósul­jon. „Afrikanizálás“ — angol és kenyai módra Amikor az etiópiai légitár­saság gépének. „Juda orosz­lánjának’’ fedélzetén Nairobi felé közeledtünk, a csinos fe­kete bőrű stewardess egy sár­ga űrlapot nyújtott át az uta­soknak. Fejlécén még ez volt olvasható: „Kenya gyarmat és protektorátus”. A brit gyar­mati uralom idejében ké­szült ... És a megválaszolan­dó kérdések között az egyik így hangzott: „Faja?” Akkor már nyolc nappal voltunk az í,Uhuru” — a függetlenség — után. Nyolc nappal korábban a nairobi repülőterén a be­vándorlási hivatal angol tiszt­je aligha nézte volna el, hogy erre a kérdésre ne válaszol­janak. S íme, az előttem sora­kozó angol úriemberek között felfedezhettem néhányat, akilk — nyolc nappal Kenya függet­lensége után — már nem tar­tották fontosnak (vagy kívá­natosnak), hogy fehér mivol­tukat fitogtassák. Természe­tesen a többség gondolkodás nélkül papírra vetette: „White man” — .Jeher ember”. Mé­gis, már a repülőtéren volt valami elgondolkoztató ezek­ben a válaszokban. Az ango­lok. a „fehér emberek”, Kelet- Afrikában ma már korántsem olyan magabiztosak, fölénye­sek, mint akár néhány hónap­pal ezelőtt. Az Uhuru előtt az angol farmerek, banktisztviselők aligha álltak volna fél óra hosszat sorban a repülőtér af­rikai tisztviselője előtt, hogy ellenőriztessék vele útlevelei­ket. Az afrikait nem vették emberszámba. Ezúttal, bár iz­gatottan. de szó nélkül vára­koztak és nem kis csodálko­zással hallották, hogy az afri­kai megbízott, aki hozzájuk legfeljebb kérdéseket intézett, engem, a „szocialista Magyar- ország újságíróját" szívélye­sen. kézfogással üdvözölt. S éppen ez volt az egyik kérdés, amely legfőképpen iz­gatott: a gyarmatosító hata- lom Kelet-Afrikában maradt utóvédéi hogyan igyekeznek tartósítani befolyásukat s ér­vényt szerezni annak a politi­kának, amelyet Duncan San­dys, a brit nemzetközösségi ügyek minisztere a parlament levélpapírján fejtett ki egyik dél-rhodesiai barátjának. Ez á bizalmas levél — amely vé­letlen folytán a Ghánában megjelenő Voice of Africa cí­mű lap birtokába került s így látott napvilágot — ezt taná­csolta: „Közös barátaink a kor­mányban és a gyarmatügyi minisztériumban tisztá­ban vannak azzal, hogy a po­litikai hatalom átadása Afri­kában mindenütt elkerülhetet­len. De még a magváltozott körülmények között is — úgy vélik — sikerül majd meg­őriznünk — ahogy a franciák mondják — „jelenlétünket” Afrikában... A fő dolog most az, hogy időt nyerjünk és al­kalmazkodjunk az új helyzet­hez Afrikában. Űj módszerek­hozzáláttak az igazi „afrikani- záláshoz”. Az újságok új rova­tot nyitottak, amelyből az­után a közvélemény rsapról- napra figyelemmel kísérheti, kiket állít a Kenyatta-kormány a felelős állásokba. Természetesen a brit gyar­matosítók mindent megtettek, hogy „nélkülözhetetlenek” le­gyenek: katasztrofalisan elha­j szony, azt állítva: érzi, hogy | gyermeke lesz, de „nem tud megszületni”. Omolo megvizs­gálta és azzal küldte őt el, hogy „öreg már, nem lehet gyermeke". Az asszony azon­ban gyermeket akart és elment egy varázslóhoz. Pénzt és egy pár csirkét fizetett neki, ami­ért a varázsló belteszúrt a ha­sába. mondván, „most már lesz gyermeke”. Persze nem lett — Omolo pedig nyert egy csatát a babonák ellen. De kevés még az.orvQs, sokan szeretnének ta­nulni, és Kenyának még nincs egyeteme... Az angoloknak csupán alsófokú hivatalnokok­ra, cselédekre, szolgákra, rend­őrökre volt szükségük — a magasabb szaktudást követelő és nagyobb jövedelmet nyújtó állásokat maguknak tartották fenn. Egyébként a gyarmati kormányzat harmincszor any- nyit áldozott egy európai gye­rek iskoláztatására, mint amennyit az afrikaiakra köl­tött ... Nem véletlen tehát, hogy például 196l)-fian csupán 480 tanganyikai gyerek fejez­Hindu templom Nairobi központjában re van szükségünk... Fő fel­adatunk megtartani a felsza­badult területeket a Nemzet­közösségen belül, és annyi horgonyt vetni Afrika min­den részében, amennyit csak lehetséges, felhasználva a se­gélynyújtást, mint ürügyet, a gazdasági és társadalmi hely­zet konzerválására... A technikai segélynyújtás révén szigorú ellenőrzés alá kell vonnunk a helyi ipart... A terv az, hogy több, mint 20 ezer tisztviselő maradjon Af­rikában. Ezeket speciális osz­tályainknak gondosan ki kell válogatniuk..." Alkalmazkodni, új módsze­reket választani.. . Kelet-Af- rika 23 millió fekete bőrű la­kosa számára nem ismeretlen az angolok „alkalmazkodása”... Valóban úgy tettek, ahogyan Sandys írta az idézett levél­ben. ök az „afrikanizálást” Kenyában például úgy kép­zelték el, hogy a velük szoros kapcsolatban álló afrikaiakat ültetik a. különböző állami hi­vatalokba, illetve azok élére. Ám, az Uhuruval Kenyában is nyagolták az afrikai szakkáde­rek képzését. Hét évtizedes uralmuk alatt alig félszáz ke­nyai szerzett orvosi diplomát! Nem véletlen, hogy ahol jár­tam, az első kérdés így hang­zott: Magyarországon hány kenyai, tanganyikai ösztöndí­jas tanul? A Vlctória-tónál találkoztam luo törzsbeli fia­talokkal, akik az angol ura­lom idején gyalog indultak Európába, hogy valamelyik szocialista országban egye­temre jussanak ... Többen közülük — Szudánon és Egyip­tomon át — valóban elérték Európát és Budapesten tanul­tak. A hio-törzsbeli Omolo Ka- mariwa Magyarországon szer­zett doktori diplomát és ma Kisumu állami • kórházának orvosa. Magyar feleségének januárban született kislánya. Omolo Kamariwának nem­csak á betegségekkel kell megbirkóznia, hanem az ősi babonákkal, és amelyek ellen a gyarmati uralom idején ke­veset tettek az angolok. Nem­rég felkereste őt egy luo asz­J te be a 12 éves általános isko- I lát! — noha Tanganyikában mintegy két és félmillió az is­kolakötelesek száma. Bonyolult feladat tehát a közigazgatás, az állami intéz­mények afrikandzálása. Ke­vés az afrikai szakember. s nyilván ez késztette Nyerers tanganyikai elnököt, hogy né­hány héttel ezelőtt kijelent­se: a fehérek és a feketék számára egyenlő jogokat kell biztosítani a különböző intéz­mények állásainak betöltésé­nél. Ez a bejelentés azonban kedvezőtlen visszhangot vál­tott ki az afrikaiak között, akik keserűséggel emlékez­nek az angol gyarmati el­nyomásra. Valószínű, hogy ez hozzájárult a hadsereg soraiban januárban kitört elégedetlenséghez, amely zsoldemelési követelésekből átcsapott az angol főpa- ranpsnok és az angol tisztek azonnali eltávolítását sürgető jelszavakba. Az afrikanizálás vissza­tükröződik á gyarmati ura­lom keserűségeire emlékezte­tő szobrok, feliratok, utcane­vek eltávolításában. Nairo­biban, az Ambassadeur szál­lóban reggelenként becsúsz­tatták szobámba az ajtó | alatt az egyik angol nyel- I vű kenyai lap példányát, j De ötödik napcn nem volt ! ott az újság. A luo törzs- | bői származó hoteíboy kopo- ! gott később az ajtómon és i átadta a Daily Nation reg- i geii számát. Biz az első ol- | dalon levő tudósításra mu­tatott: a kormány felhívta a városi tanácsokat stb., hogy a lehető legrövidebb időn belül távolítsák el a gyar­mati uralomból megmaradt utcaneveket és más szomo­rú emlékeket. — Uram — mondta — en­nek a szállónak a zsiráf a jel­vénye ... Egyszer egy angol, aki ..ambassador"-nak, nagy­követnek szólítfatta magát, Mombasa Kenya és egyben Kelet-Afrika le« nagyobb kikötője az Indiai-óceán partján. A képen az elefántagyarakat jelképező óriási városkapu rám uszította a kutyáját. Mindig e& jut eszembe, ami­Féltve őrzött kincsünk, a j Széchényi Könyvtár könyv- j állománya 1 600 558, beleért­ve az ősnyomtatványokat, s a külföldi könyveket. Köztük található a Budai Croniea 1472-ből, az első magyarországi nyomtat­vány. amelyet Hess And­rás nyomdászul est er állí­tott elő. . Ha egyáltalán lehet összeha­sonlításról beszélni, akkor a legértékesebb könyv a Zenggi missale, amely világunikum, a világon ugyanis csak a Szé­chényi Könyvtár büszkélked­het az egyetlen példánnyal. 172 546 évfolyam hírlap és folyóirat található a sok kilo­méter hosszú polcokon, köz­tük olyan, mint a Nova Posc- niensia. vagy az illegális Sza­bad Nép példányai, a Moni­teur teljes sorozata, vagy a Magyar Hírmondó. 362 048 kézirat rejtőzik a páncélszek­rények mélyén, a vitrinekben. Köztük a Halotti beszéd, a Corvinák, amelyek azonban a tudományos kutatás céljaira gyakran kerülnek napvilágra. Összesen 4 479 629 doku­mentumot leltároz a Szé­chényi Könyvtár; könyve­ket, folyóiratokat, kézira­tokat. kottákat, térképe­ket, plakátokat, fényké­peket. képeket, hangleme­zeket. A nagy szellemi kincs gaz­dagabban kamatozik, mint az arany, hiszen a szellemi tár­házból sokan és sokszor me­rítenek. A Széchényi Könyv­tárnak 11 308 beiratkozott ol­vasója van, s egy év alatt 82 073 ízben ültek le olvasók az asztalok mellé, s kézbe vettek 572 009 dokumentumot* könyvet, plakátot, folyóiratot* stb. Persze, arról nincs szó* hogy egy-egy alkalommal egy-egy olvasó egy egész év- folyamnyi újságot átböngész* inkább csak kikeresi az őt ér­deklő cikket, passzust. Elmé­letben, de csak úgy, 7—8 éven­ként minden dokumentum megfordul egy-egy olvasó ke­zén. Az igazság azonban in­kább az. hogy akad könyv, amely szinte naponként kézben van, van úgy. hogy több alka­lommal is. más viszont 15—20—30 évenként, de ha hiányozna a könyvtár­ból egy-egy becses nyomtat­vány, akkor esetleg egy-egy fontos láncszem is hiányozna irodalmi, vagy más tudomá­nyos munkákból. 28 000 fajta növénymag egy gyűjteményben Különleges gyűjtemény fel­állításán dolgoznak a Mező- gazdasági Múzeumban: össze akarják gyűjteni a világ szin­te valamennyi számottevő gazdasági növényének magját. Ez lesz hazánkban az első agrobotanikai gyűjtemény, s a magyar szakemberek, muzeológusok úgy tudják, hogy világviszonylatban is úttörőnek számít. A gyűjtemény a tervek szerint 28 000 fajta növény- magot, 6000-féle kalászt és 2000 különböző kukoricacsövet tartalmaz majd. A számok nagysága és' a növényi mag­vak közismerten kis mérete alapján meglepő, hogy az anyagnak nem az összegyűj­tése, hanem elhelyezése okoz­za a nehezebb feladatot. A különleges gyűjtemény különleges berendezését most tervezik. Sok száz állvány, fiók méretét keli előre kiszá­mítani, hogy egyetlen centi­méternyi hely se maradjon kihasználatlanul, de az anyag mégis könnyen kezelhető le­gyen. Az egymástól pontosan megtervezett távolságra elhelyezett polcokon úgy állítják fel a magvakat, kalászosokat tartalmazó dobozokat, mint ahogyan a könyveket szokás, de a könyvtárak decimális katalógusrendszerének itt a botanika növényrendszertana felel meg. Altatógép ideges álmatlanság ellen Robert Lasserre francia mű­szerész és amatőr judóbirkozó toulouse-i és párizsi kórhá­zakban sikerrel kipróbált gé­pet talált fel, amely ideges ál­matlanság esetén kitűnően be­válik. A készülék hordozható te­levízióhoz hasonlít: macska­szem alakú kékes fénysugarat bocsát ki, amely ritmikus idő­közökben nagyobbodik, illet­ve összeszűkül olyanformán, ahogyan a vízbe dobott kő gyűrűzik. Mozgásának ritmu­sa a normális légzés ütemét követi. Az álmatlanságban szenvedők a fényjelenségek közepette elálmosodnak, el­alusznak és mihelyt a tes­tükhöz kapcsolt elektroence- íalográf jelzi az elalvást, a be­rendezés automatikusan ki­kapcsolódik. kor bélépeik a hotelbe ...’ Én legszívesebben a mi nyel­vünkön „t\viiga”-nak ,^zsiráf­nak nevezném ezt a hotaltt. ! Sokkal szebben hangzana és i különben is úgy emelkedik I ki a városból, mint egy j magas zsiráf.. I A gyarmatosító Lord De- I lamare heve helyett Nairobi ! legszebb útja akkor már a szabadlságiharcos Kenyatta ne­vét viselte. Néhány angol azonban az új rendelkezést már nem tudta ..lenyelni” és pár nappal később szemér­metlenül ezt írták az East African Standard hasábjain: Ha eltávolítják a feliratokat, akkor bontsák le az iskolá­kat és a kórházakat is, a vasutat és a gyárakat, ame­lyek ugyancsak a ..gyarmato­sítás emlékei, amelyeket mi építettünk”. Az afrikaiak nem várattak sokáig a vá­lasszal: A bevándorolt ango­lok — írták levelükben — I az iskolákat, kórházakat él- esősorban önmaguknak építet- i ték. A vasútépítésnél oly sok afrikai hullott el, hogy helyenként a talpfák helyé­be afrikaiakat is fektethet­tek volna... Az angolok szegényen, egy szál ruhában érkeztek Kenyába és most I meggazdagodva menekülnek. I Akik Ausztráliába mennek, t még traktoraikat is maguk- ! Irat viszik. Csupán a robot- ■ | ban elfáradt afrikaiakat hagy- j I ják itt, akik számukra éden- | „Tessék, kókuszdió” — kínál­ja portékáját a kenyai fiú kertté varázsolták ezt a föl­det ... Sebes Tibor A befejező részt jövő vasár­napi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents