Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

4 1064. FEBRUAR 28, PÉNTEK / ORVOSTUDOMÁNYI TÉMÁJÚ ' ROMÁN BÉLYEGEK Az orvostudomány témakö­rével foglalkozó első román postabélyeget 1932-ben adták ki. Az egyik ilyen bélyeg az orvostudomány történetével foglalkozó nemzetközi kong­resszus alkalmából jelent meg. Egy másik postabélye­get 1944-ben a romániai or­vosképzés 100. évfordulóján adtak ki. Románia felszabadulása utál, több sorozat témája volt az orvostudomány. Több bé­lyeg is ábrázolja Victor Ba­best, Ion Cantacuziont, Cons­tantin Levaditit. Más bélyege­ket külföldi orvostudósok —> Pavlov, Pierre Curie, Robert Koch, stb. emlékére adtak ki. Több postabélyeget adtak ki orvostudományi kongresszu­sok, sportorvosi találkozók, stb. alkalmából. Nemrég öt névértékben je­lent meg a Nagy kulturális évfordulók című sorozat Gheorghe Marinescu világhí­rű román orvos születésének 100. évfordulója alkalmából. Az utolsó harangöntő öt évvel ezelőtt gyakran megtörtént, hogy az őrszent- miklósl asszonyok meglepődve kapták fel fejüket a harangszó hallatára. — Hogyan? Még jóformán hozzá sem kezdtünk a főzés­hez, máris dél lenne? Csak lassan szokták meg, hogy amióta Dutsák István ha­rangöntő odaköltözött a falu­ba, nem bízhatják többé ma­gukat a harangszóra. — Utolsó mohikánja vagyok a szakmának — bizonygatta a magas, piros arcú ember. — ki megy ma már harangöntő­nek? — Árulja el, miért lett ép­pen harangöntő? — Nem azzal a szándékkal indultam én annak idején a világnak ,hogy szakmát tanul­jak és éppen ezt. Az első vi­lágháború előtt születtem Ör- szentmiklóson. Innen is eljár­tak a fiatalok szerte az or­szágba munkát keresni. Kő­TÖBB TÁMOGATÁST Örvendetes, hogy nemcsak az iparban és a mező- gazdaságban, hanem a kereskedelemben is mindinkább polgárjogot, nyer a munkaverseny, mind több helyen ismerik fel annak lendítő erejét, hasznosságát. A Döm- södi Földművesszövetkezetnél például hét üzlet dolgo­zói versenyeznek a megtisztelő szocialista brigád cí­mért, s tizenöt egység pedig a kiváló egység cím el­nyeréséért szorgoskodik. A dömsödiekhez hasonlóan földművesszövetkezete­ink többségénél nemes versengés folyik, s ennek a vá­sárlók, a földművesszövetkezetek üzletfelei, azaz a fa­lu népe látja hasznát. A verseny azonban csgk akkor éri el igazi célját, ha nemcsak feltételeit biztosítják, hanem rendszeresen értékelik is, s az elért eredmények megkapják a kellő nyilvánosságot. Sajnos, e tekintet­ben még igen sok a tennivaló. A földművesszövetkezeti vezető szervek még nem tekintik mindennapi munká­juk szerves részének a verseny figyelemmel kísérését, értékelését, s nem egy helyen éppen ezért lohad le a kezdeti lelkesedés, válik formálissá, csak papíron léte­zővé a verseny. Az év elején vagyunk még, s ez lehetőséget ad arra, hogy kellően meghatározzuk feladatainkat. E feladatok között kellő helyen ott kell, hogy szerepel­jen az is: több támogatást a versenynek. Az igazgató- sági ülések napirendjén rendszeresen szerepeljen a versenymozgalom helyzete, hiszen annak támogatása nemcsak feladat, hanem — kötelesség! Mérlegen: a kereskedelem Kevesebb hús, több gyümölcs — Sok új tv-tulajdonos Szállítási és raktározási gondok A monori járás kereskedel­mének múlt évi munkájáról kértünk tájékoztatást Bódis Pál járási kereskedelmi fel­ügyelőtől, aki az alábbiakat mondotta: — Két-három cikk kivételé­vel az élelmiszerellátás jónak bizonyult. A tervet 104 száza­lékra teljesítettük, sőt az áru- értékesítés is növekedett: az 1962- es évhez viszonyítva 7 százalékkal. A kereslet tehát nagyobb volt a tavalyinál. — Tejből, sertéshúsból, töl­telékáruból a kereskedelem nem tudta kielégíteni a lakos­ság igényeit. (Pedig az előző évinél tíz százalékkal nagyobb volt az árukészlet, például a tejtermékekből). Ezt a hiányt mondhatni helyrebillentette két tényező: a baromfihús-el­látás javult és egyre több ha­lat lehet kapni a községekben. — Konzerv-, gyümölcs- és zöldségáruból mintegy 40 százalékkal több fogyott. Ugyanezt elmondhatjuk a pörkölt kávéról is. Lencséből és babból elenyésző mennyiség került a forgalomba. r/ A kenyérnél főleg szállítási < problémák voltak, az ellátás g sem volt mindig megfelelő, g amin remélhetőleg a Gyom- g rőn és Monoron üzembe helye- j zett két kenyérgyár változ- tatni fog. — Lényeges javulást tapasz- ^ taltunk az iparcikkellátásban. Több rádiót, televíziót vásá- 'j roltak az emberek, amit egy- -í részt az OTP hitelakció ered- í; ményezett. Televízióból pél- ^ dául 26 százalékkal értékes!- ^ tettek többet járásunkban g 1963- ban, mint az ezt meg- g előző esztendőben. g — Egész évben hiánycikként : szerepelt: a lemezáru, a szög- vas és néhánv apróbb villany- szerelési áru. A hűtőgépek száma egyre 2 növekszik járásunkban, ezért hasznos volna egy szervizt felállítani. • — A vendéglátóiparbah nem mutatkozott különösebb prob­léma. A konyhák megkapták a szükséges nyersanyagokat. (A sertéshúst ott is hallal pó­tolták leginkább.) Meg kell említeni, hogy a saját terme­lésű áru értékesítése 20 szá­zalékkal emelkedett 1962-höz képest. Csupán borból volt még a nyáron bizonyos fokú zökkenő, főleg a szövetkezeti éttermekben, italboltokban. — Rendkívül sok tényező befolyásolja a lakosság zavar­talan áruellátását. A két leg­fontosabb tényező közül az egyikkel: a szállítással sikere­sen megbirkózott kereskedel- miinK, míg a másik fontos té­nyezővel, a raktározással még gond­jaink vannak — mondotta befejezésül a mo­nori járás kereskedelmi fel­ügyelője. (—a—s) műves volt valamennyi. Ak­koriban oda ment az ember dolgozni, ahol fél fillérrel ma­gasabb órabért ígértek. A há­ború után a budapesti Slezák László harangöntőnél tizenegy őrszen tmiklósi dolgozott. Ők vittek oda segédmunkásnak. Negyedmagammal kitanultuk az öntést, mint a kő­jobbnak találtuk, művességet. — Akkor sem volt több templom, mint most, igaz? — Így is van. De a világhá­ború alatt leszerelték a haran­gokat, beolvasztották fegyver­nek. Utána a huszas években pótolták őket, egyre-másra csináltatták az újat. — Ma ki és miért öntet ha­rangot? — Magános nemigen, csak az egyházak. Újságot mutat, benne kép, hogy leégett egy tiszai kisköz­ség harangtomya. — Már megrendelték he­lyette az újat — mondja. — Honnan kapja a nyers­anyagot? — Az állam adja, kiutalásra. — Mi jceil a haranghoz, hogy szépen szóló, csengő hangja legyen? — El sem hiszi, mennyi minden, tehénszőrtől a grafi­tig. Ha meg elkészül, az a lé­nyeg, hajszálrepedés se legyen rajta, mert akkor oda a hang­ja, már csak kong. Ütött-kopott fészerben van az öntöde. Téglából rakott ke­mence előtt mély üreg, rajta átvetve egy deszkapalló. Ket­ten a földön guggolnak valami drótváz előtt, a harmadik em­ber hatalmas, fénylő agyag- formára fekete méhviaszból betűket ragaszt. — Na, itt végignézheti, ho­gyan készül a harang — invi­tál körbe vendéglátóm. —Elő­ször apró tégladarabokból megépítjük a kívánt formát. Tudjuk, hogy hány mázsás jószághoz, mi­lyen méret kell. Alaposan ösz- szedrótozzuk, faszénből tüzet rakunk alája. Amikor ez a mag kiég, agyaggal vastagon áttapasztjuk és újra égetjük. Majd tizenkét napon át napon­ta egyszer samottból, tehén­szőrből, sörből és tojásfehér­jéből készült anyaggal ecsetel­jük ajz agyagmagot. Ha már kellő vastagságúra hízott, ösz- szeállítjuk és megolvasztjuk a fémet. Hetvenöt százaléka vö­rösréz, huszonöt százalék ón, meg grafit. Ebből lesz a ne­mesbronz. A folyékony anyag az ömtőgödöirbe helyezett tég­laváz és az agyagköpeny közé ömlik. A viaszbetűk ekkor megolvadnak és az így kelet­kezett üregeket is kitölti a fém. Ezután már csak azt kell megvárnunk, míg a ho­mokba temetett anyag kihűl, s máris csiszolhatjuk, fénye­síthetjük a harangköpenyt. Utána már csak a nyelvet kell felerősíteni. — Mennyi idő alatt készül el a harang? — Nagyságtól függ. Általá­ban három-négy hónap kell hozzá. Itt, az udvari harang­lábon kipróbálhatjuk, milyen is a hangja. — Többször hallottam már a harangjátékról. Hány és mekkora „hangszer” kell hoz­zá? — Legalább három. A hét­mázsás harang a fisz, a négy­százhúsz kilós a moll és a két­száztíz kilós test a cisz han­got adja. De a mi templo­mainkban jobbadán csak egy harang van. — Ha jól számolom, negyven éve dolgozik. Mekkora volt a legnagyobb harang, amit ezalatt készí­tett? — A Bazilika kilencven­nyolc mázsás harangját még a mesterem készítette. Nagy munka volt a beszerelése. Utána a legnagyobb harang az esztergomi. Hatvannyolc mázsás. Nekem már csak ki­sebbek, nyolc-tíz mázsásak ju­tottak. — Előfordult-e már, hogy nem sikerült az öntés, néma maradt a harang? Gondolkodik, aztán a fejét ingatja. — Nem kérem. Ilyen még nem történt. Egy napig is el­rágódok az adatokon, mielőtt hozzálátnék a keveréshez. Ha egy évben csak két rossz da­rabot engednék ki a kezemből,; foghatnám a botot, oda lenne; a kereset. — Pedig nincs konkurren- j ciája. ] — Az nincs. De szakmai j becsületem van. Kinn az udvaron meg nem : állhatom, hogy oda ne men- : jek az egyik csillogó fémtest- : hez. Egy vasdarabbal meg- \ ütöm az oldalát, összerezdü- í lünk, olyan erővel csendül fel! a hangja. Majd egyre halkuló ! zengéssel száll az őrszentmik- j lósi dombok felett. Komáromi Magda 4- --- 4 4 Mesterséges tavak \ épülnek a megyében j Pest megyében az idén erő- ! teljes ütemben folytatják a j belvíz elleni védekezést. Döm- t söd közelében elkészül a szi- : vattyútelep, amely a környé- j ken összegyűlő belvizet a'; Dunába szivattyúzza, a..száraz j hónapokban viszont a folyó vi-f zét juttatja el a Kiskunsági Al- \ lami Gazdaság öntözőtelepére. \ Az ötmillió forint költséggel j épülő szivattyútelep segítségé- í vei 4000—6000 holdat öntöz- í hetnek. í Ugyancsak a vízkárok meg- j előzését szolgálja az idén meg-! épülő három víztározó is. A j Tápió s a Hajta-patak medré- 1 nek rendezése során Gomba 1 község közelében, a Galga víz- i rendszerének szabályozásával i egyidőben pedig Domony kö- ] zelében és az Egres-patak völ- i gyében épül víztároló. A mes- • terséges tavak vizét a környék j termelőszövetkezetei öntözés- j re használják fel. Még ebben az évben rendezik Gyál, Üllő és Monor térségében a gyáli főcsatorna medrét, s ezzel több ezer holdat védenek meg a bel­vízkároktól. (MTI) Rákleves velőgombóccal, velő sütve 150 éves ételkülönlegességek Kultúrtörténeti vonatkozá­saiban is érdekes gasztro­nómiai szakkönyvre, mintegy másfélszáz éves szakács- könyvre akadt régi holmik rendezgetése közben Nagy Rezső miskolctapolcai nyug­díjas. Az 1800-as években Pest-Budán nyomott Cifray szakácskönyve hatszáz oldalon több mint léoo étel receptjét tar­talmazza a „hasznos tanácsokon” kívül. Olyan ételkülönlegességek el­készítési módját is ismer­teti, mint például rákleves velőgombóccal, vidra sütve, vagy azt, hogyan kell a hód- talpat elkészíteni. Eleink ugyancsak szerethették a hal­ételeket, mert több mint 80 recept foglalkozik készítési módjukkal, míg a kásából készült ételek negyven vál­tozatát közli. Jelentős részt szentel a szakácskönyv a különféle ita­lok készítésére is. Tárgyalja az egykori szerző a borok kezelé­sét, hogyan lehet meg­javítani a megromlott bort, sőt arra is tanácsot ad, hogyan kell a „házi bort ké­szíteni”. Egyik receptje „a to­kaji bor készítése legközön­ségesebb borból”. Erről így ír: „Minthogy hazánkban va­lóságos és más efféle csi­nált borokat ihatnak, nem szükséges, hogy a külső or­szági csinált borokra szo­ruljunk. Csak azt kellene óhajtanunk, hogy a hazánk- béli valóságos asszu-szölő bor a maga valóságában marad­na és meg ne vesztegetődne, hogy így a magyar boros­gazdák, kereskedők hitele a külső országaik előtt is csorba próba köre ne tevődnék. En­nél fogva nem is adjuk elő a hamis tokaji készítésének módját Váci szerzők tankönyve A Tankönyvkiadó Vállalat most értesítette Biró Károly és Meszlényi Miklós váci tanárokat, hogy — több éves munkájuk eredményét — az általános iskolák VI. osztályai számára írt törté- í nelmi tankönyvük kéziratát elfogadta. Néhány kisebb módosítás után nyomdába ke- _ rül az új tankönyv, hogy hasz- i nos eszköze legyen az országi tanintézeteinek. í A kertészeti asszonybrigád egy csoportja az előcsíráztatott paradicsomot veti a melegágyi keretbe OXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXX,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX< Leszkovszky Ferenc munkacsapatvezető irányításával készül a NDK-típusú melegágyi ablakkeret A kőművesek a hajtatóház vasszerkezetű tetejét emelik rá a falakra (Foto: Gábor Viktor) í VÉGE A TÉLNEK í Február végén járunk. Ha még borzongat is a hideg, í mégiscsak úgy érezzük, tavasz szaga van a levegőnek. A tar- í nolci Lenin Tsz kertészeti asszonybrigádjának tagjai kihasznál- í nak minden napos órát. Most előcsíráztatott paradicsommagot í vetnek a melegágyakba. Közben a férfiak a hatezer ablakkeretet | üvegezik. Egyszerű a munkájuk, mert NDK-típusú melegágyi ! keretet használnak, amely kisebb, mint az országos méret, de í praktikusabb, vastag üvege egy mozdulattal beilleszthető, nem : kell gittelni. Tavaly ilyenkor még széljárta, üres terület volt a \ kertészet helyén. Idén már kezd kialakulni a 230 holdas ! nagyüzem. Építkeznek is, most kéthajós szaporítóházat építe- \ nek, szerelik a vas feszítövázat.

Next

/
Thumbnails
Contents