Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
mt FEBRUAR 23, VASÁRNAP liter ft k/CíHod Németh Emil: ELALVÁS ELŐTT Szép éneket mondok neked, mert szép vagy, mint az énekek. S míg nézel rám figyelmesen, én a szemed kékjét lesem, és nem tudom, hogy áhítat, vagy kedvtelés, mi átitat, és nem tudom, sok vagy kevés, olyan már, mint a szenvedés, örömöt s kint egyszerre szít e szófián súlyos szeretet, árad, telit s majd szétfeszít, kibírni már alig lehet. / Az asszonyt Violának £ hívják 9 az egyik művelőd é- ? si otthonunkban dolgozik kö- ? zél tíz éve. Takarítja a nagy- ? termet, a klubszobát, befűt ? mindennap, elviszi a postát, ? vigyáz a rendre. A férjétől ? évek óta külön él, gyerekei ? nincsenek. Karácsony előtt hazaküldte az igazgató már kora délután. Legyen otthon. Aznapra már úgy sem volt semmi teendő. Viola összepakolt, boldog ünnepeket kívánt s hazament. Elmúlt a karácsony, beköszöntött az új esztendő is. S j akkor az egyik napon odaállt az igazgató elé, s bevallotta, ■ hogy vétett az otthon rendszabálya ellen. Az igazgató rácsodálkozott az asszonyra Kiderült.,' hogy Viola elvitt egy könyvet abból a szekrényből, amelyben a gyermekfog- lalkozás játékait, könyveit őrzik. Egy pillanatra csend lett — Melyik könyvet vette ki maga? — kérdezte az igazgató. Viola egy kicsit elpirult, s ^ megszeppenve válaszolt: ? — Hát azt a Kincskereső ^ kisködmönt. A FARSANG KRÓNIKÁJA A farsang eredetileg né_________ met szó: Fas ching, magyarul tréfaúzést, pajkoskodást jelent. Vizke- reszttől hamvazószerdáig, egyes vidékeken azonban több-kevesebb ideig, mint például Velencében már karácsony másnapjától kezdődően tart. A karnevál szó latin eredetű: Came vale, magyarul: Isten veled, hús! Ebből a kifejezésből, amely később szállóige lett, nőtt fogalomma a karnevál szó. Körülbelül egyértelmű ez a mi húshagyó keddünkkel, ami utolsó napja a vízkeresztkor kezdődő farsangnak. De már az olaszok előtt is annyira elhomályosodott a karnevál eredeti jelentése, hogy ők is Karnevál herceg bevonuláséról beszélnek a farsang kezdetén. \ karneválok 'Sazi haza______ ja mindenk or Olaszország volt, természetes örököseként^ a romai népnek, amelytől közvetlenül vette át az ősi szokásokat. A rómaiak minden évben megüliék a boldog aranykor ünnepét, amikor Szaturnusz isten volt mindenek ura és az emberek munka nélkül, teljes egyenlőségben éltek. Szaturnusz isten ünnepén felidézték az aranykort: az úr szolgálta ki szolgáját, a szegény bsin- tetlenül vehette el és olt- hette magára a gazdag ékszerét, szóval minden tótágast állt, ami a hétköznapok rendje szerint megszokott formája volt az életnek. Természetesen sok tréfára és csintalankodásra adott alkalmat a szatumáliák visz- szés rendje és a köznép az előkelőkkel együtt ki is használja a jókedv idejét. Későbbi századokban, amikor az összeomlott római birodalom romjain keresztény államok támadtak, a vidám évkezdő ünnepségsorozat megmaradt a latin uralom bukása után is. Pedig az egyház vezetői gyakran kikeltek a zabolátlan vidámság ellen. Ambrosius milánói püspök (340—397) már az álarcos mulatságok ellen prédikált. Hasonlóképpen dorgálta az „Isten képére formált lényeket” Maximus turáni püspök (380—465), akik „nem átallják magukat marhákká, vadállatokká és szörnyetegekké átalakítani..De ugyanígy harcolt a farsangolás ellen az egyház francia, német és angol földön, jeléül annak, hogy a római közvetítéssel oda is eljutott a keleti állattisztelet, az áldozati bika, szarvas, üsző, noha csak jelképes alakban, a megfelelő álarcban. Századokon át tartó harc eredménye volt, hogy az idők folyamán a farsangi mulatság megszelídült, a pogány idők emlékét őrző áracok eltűntek, hogy másfajta maszkoknak adjanak helyet. Mert a farsang fő vonzóereje a szerényebb kereteik között is a tánc és az álarc maradt. Az álarc eltörölte a társadalmi különbséget és ezzel a farsang megmaradt mindenki mulatságának. Valóban: az álarc effyenlóvé tett urat és szolgát és nemcsak a mulatozás történt álarcban. hanem e kor társadalmi érintkezése is. Álarcban szolgálta ki ekkor álarcos vevőjét a boltos, álarcban jelent meg a színházi előadások és bálok közönsége, még a komoly bírák is farsang idején álarcban ítélkeztek. A dölyfös úr és a szegény pór egyformán álarcot viselt. A darabka fekete szövet, amin a szempár részére nyílást hagytak. kész álarc volt. A tépett tott napvilágot. Ugyanúgy született Párizsban a roman- ■. tikus Pierott és Pierette. Ök f már nem bohócok, hanem vi-: dám vagy érzelgős énekesek. Jelmezeik ma is divatosak,; pedig már több mint 500 éve- sek. Karnevál herceg születé______________________sének e redete a XV. századba nyúlik vissza. Egyszer a nagy udvari párizsi jelmezbálon az udvarképes dámák és előkelőségek minden elképzelhető figurát megszemélyesítettek jelmezükkel. Az összeverődött előkelőségek közé befurakodott valami szegény koldus is. Rongyosan, piszkosan nem illett a díszes társaságba. Mindenki megbámulta figuráját, aki maga sem tudta, hogyan viselkedjék. Félszegsége felkeltette a közfigyelmet, és híre csakhamar a királyhoz is eljutott. Csodálatot keltett élethü „jelmezével”, és ami a fő. álarc nélkül sem ismerte fel senki. Ugyanis mindenki azt hitte, hogy a koldus kiBaráti üdvözlettel: Czóbel Béla pmwmmm A kiállítás egyik nagysikerű képe ruha pedig beillett jelmeznek ... A francia királyság alatt udvarképessé tették az álarcos jelmezbálokat. A magyar királyok közül Zsigmond király előszeretettel farsangol-, meghonosította az úgynevezett farsangi lovastornákat. Ezek enyhe feltételű lovagi játékok voltak, tele bohósággal és humorral. Például: vízzel telített nagy tartály felett talpalatnyi széles gerendát fektettek keresztül. Nehéz páncélba öltözött ifjak a gerendán párviadalra keltek, természetesen nem hegyes-éles karddal és buzogánnyal. Aki egy nagyobb vágást kapott, elvesztette az egyensúlyát és beleesett a vízbe. Páncélöltözeté- vei együtt. Ilyen és ehhez hasonló mulatságok szórakoztatták az udvari urakat. Harlekin, az első olasz bohóc csörgősipkás alakja először farsangi karneválon IáÍGY irigykedve. — Bár csak bennem is lenne ekkora akarat. — Majd lesz, ha magát is úgy megijesztik, mint engem. P illanatnyi hallgatás után hozzáteszi: — Azazhogy ez se biztos. Kíváncsian nézek rá. — Most voltam ellenőrző vizsgálaton — mondja vidáman — a doktornál. Alaposan megvizsgált, elvégezte az összes hókuszpókuszokat és csudálkozva újságolta, hogy nagyon sokat javultam. Többet, mint amennyire számított. Megkérdezte, hogy szedtem-e pontosan a gyógyszereket, kaptam-e rendszeresen az injekciókat? Megmondtam neki, hogy ijedtemben minden parancsát betartottam. — Talán még a cigarettázást is abbahagyta — kérdezte végül. — — Abba én — mondtam neki. — Azóta egyetlenegyet sem szippantottam. Már nem is kívánom, úgy leszoktam róla. Erre rámmeredt, megmarkolta a vállamat és úgy kérdezte: — Áldja meg az isten. árulja el, hogy csinálta — mert ő, mármint a doktor már százszor is nekifogott. hogy leszokjon a dohányzásról, de nem megy, az istennek sem megy! Magyar László — És mit csinált a könyv- í vei? Olvasott belőle az ünne- J pék alatt? — kíváncsiskodott J az otthon vezetője. — Olvastam, igen — mond- j ta büszkén Viola. percig csend lett aj szobában. Csak a kályha du- j rúzsait Viola ott állt a kály- J ha előtt és mosolygott. Aztán \ mesélni kezdte az olvasás j történetét. j — Azon a részen, ahol én j lakom, nagyon sok cigány él. \ Én mindegyiket ismerem, az j öregeket is, meg a kicsiket is. í Rendes emberek azok, nem! lehet rájuk panasj. Azon az í estén, amikor hazafelé men- J ten, utánam szaladt az ötéves í Sárika azzal, hogy engem ha- $ zakísér. Megfogtam meleg kis j kezét és elindultunk. Aztán \ csatlakozott hozzánk Sándor- J ka meg a Zsuzsi. Be is jöttek j hozzám. A szomszéd lakó ek- J korra már elkészítette a ka- J rácsonyfát. A gyerekek meg- J álltak előtte és csak nézték J tátott szájjal. Már jó bealko- nyodott, amikor Sárikáért el- ^ jött az apja. Én meg gondol- J tam, hogy valami karácsonyi J ajándékot kellene adni nekik. J De a szaloncukrok már mind J fent voltak a fán. s azokból J vacsora előtt különben sem i illik levenni. Aztán hirtelen;! eszembe jutott a könyv, ami í ott lapult a szatyromban. Hir-jj télén jött az ötlet, no gon- J doltarn, meg is valósítom. !j Hátha jó ajándék lesz ez is. J Leültettem őket a fa alá és aj j könyvből olvasni kezdtem. $ Elhallgatott, félre simította ^ j szemébe hulló haját, csak az- j \ tán mondta tovább: ; — Eleinte nehezen ment, j | mert. régen volt az. amikor is- j ! kólába jártam. S akkor is í j csak három osztályt. De azértj í belejöttem az olvasásba. Aj í gyerekek pedig hallgatták lé- j ; 1 egzet-vissza főj tva. Aztán olva- j 5 sás közben halkan nyűt az j ; ajtó és belépett Zsuzsika \ j édesanyja. Nem szólt semmit,! j csak megállt a fal mellett.: ' Hallgatott. Későre járt. ami-; í kor a végére értem a tört érj \ netnek. Addigra már vágyj j nyolcan-tizen állták körül aj ; kis asztalt, összehajtottam a : j könyvet. Azok meg csak áll- j j tak és hálásan 'mosolyogtak.: j Aztán kézen fogták a gyere- : ; keket, boldog ünnepeket ki- i j vántak s a csikorgó hóban el-j j indultak lassan hazafelé, j ; Kucsmás-kendős alakjukat j ; beborította a holdas kará- j j csonyest. j í *• 4 l Ültünk az igazgatói iroda-: j ban és hallgattuk Violát. A! j szeme ragyogott és szinte be- j i lepirult a mesélés izgalma- j í ba. A kályhában duruzsolt a j I tűz s ahogy odakint aikonvo- ; í dott, a villanygyújtás előtti j | félhomályban furcsa játékba ' kezdett a kiszűrődő lánglobo- J gás a fehér mennyezeten. Ladányi István '■ 4 í Mielőtt elmentem a Picasso-kiállításra, egy barátom be- j számolt róla és elmondta, hogy gyengébbnek találja az új í műveket, mintha Picasso megöregedett volna. Ellenkezőleg, 4 í engem meglepett frissesége, képsége, vitalitása; kétségkívül, j ő a legfiatalabb, legtermékenyebb festő ma is. Újabb képei \(1962—63-ban készült hatvannyolc festménye) mintegy összefog- J lalása régibb témáinak: A Festő és modellje-sorozat negyven í képe és a többi, a Sabin nők elrablása — Guernica módjára ; rajzolva —, a szokott deformálása a női aktoknak; csendélet, \ tájkép, mindez utánozhatatlan és senki által felül nem múlt ; virtuozitással készült. Picassót vagy elfogadjuk, vagy nem, jelentőséget a képzö5 művészetben nem lehet letagadni. Régibb munkái — úgy a ; fiatalkori kék korszak, rózsaszín korszak, a kubista korszaka, ! vagy akár más átalakulása —, ma klasszikus művek, korunk j legjelentősebb művei. : Ha a francia írókat kérdezem, ki a legnagyobb francia ; költő, a válasz: „Cest Victor Hugo", egy nagy sóhaj és Hélas! ; Azt hiszem, meg lehet ismételni és alkalmazni, ki a legna- í gyobb festő: „Cest Picasso", Hélas! j Baráti üdvözlettel: Czóbel Béla Czobel belei 5 Kétségtelen, hogy ezekben a hetekben Párizs legnagyobb művészi eseménye Picasso új műveinek kiállítása, amely a Galerie Louise Leiris-ben került bemutatásra. A nyolcvan- három éves Picassóról tisztelettel és megbecsüléssel emlédrizsi levele kezett meg valamennyi jelentős világlap kritikusa. A jelenleg Párizsban tartózkodó Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművészünk az alábbi levélben számolt be a Picasso- kiállításon szerzett benyomásairól. Párizs. 1964. február Picasso új képeinek kiállítása KINCSKERESŐ KISKÖDMÖN tűnőén sikerült jelmezbe bújt! előkelőség. A jelenlevő rend-í őrminiszter jelentette aztán ; titokban a királynak, hogy ez: az ember a mulatságra be-j került igazi koldus. A király- j nak sok mulatságot szerzett; az ismeretlen koldus esetlen: viselkedése és kikiáltotta a: Karneválé, a farsang hercegé- i nek. A királyon kívül min- i denki köteles volt neki fel- j tétlenül engedelmeskedni. ,s j amit kívánt, azonnal teljesí-j tették. Arra az éjszakára kor- j látlan úr lett. A karnevál hercege szerepe: ettől kezdve divatba jött. A j farsang utolsó napján rende-j zett álarcosbálon később marj pályázni is lehetett erre az; „állásra”.' A nyertes mindigj a legszellemesebb. legfelis- j mérhetetlenebb jelmez tulaj" j donosa lett. Hercegi mivolta: azonban az első hajnali ka-j kasszóra megszűnt. Révész Tibor I aki: r / onaton az emberek könyr nyen ismerkednek. Különösen, ha hosszú az út. Eleinte csak nézegetik egy- j mást, találgatják, ki lehet, [ miféle az utitárs és ha ked- ; vük szerint való, lesik az íalkalmat, hogy szólhassanak }valamit hozzá. Mert a be- Iszélgetést meg kell indítani. t Ennek pedig formája van. j Nem lehet csak úgy. hübele- j balázs. : Cigarettát téeszek elő, elő- : kotrom valamelyik zsebem- : bői az öngyújtót is, aztán ; fújom az első füstfelhőt a : jégvirágos ablak felé és éle- : set köhintek. j Velem szemközt időses j férfi ül. rövidre nyírt, ősz : bajusszal, barátságos arccal. I Szeme kíséri kezem minden : mozdulatát. I — Miért nem szokik le róla? j — kérdezi csöndesen. — Már- \ mint arról a cigarettáról? • — Ha az olyan könnyen j menne — mondom és ar- \ ra gondolok, hogy már év- \ tizedek óta szeretnék le- : szokni róla. mert érzem, : hogy árt, meg a tudósok j is állandóan ijesztgetnek a \ dohányzás és a rákmegbete- j gedések közötti szoros kap- j csolat rémségével. j — Csak akarni kell — ’ mondja az utitárs. — Látja, NEK NEM MI én is leszoktam. Pedig nem régen még lenni sem tudtam volna nélküle. Legalább két pakli Munkás-t elfüstöltem naponta. Mondhatnám azt is, hogy több mint ötven éven át nem hiányzott soha a szájamból. — Miért hagyta el? — Muszáj volt. Fájni kezdett a lábam. Egyre jobban. A kórházi doktor azt mondta, érszűkületem van. Ha nem vigyázok, hát búcsúzhatok a bal lábamtól, mert elöbb-utóbb amputálni kell. Kérdezte, dohányzok-e ? — Mégpedig nagyon — mondtam. — Hát azzal sürgősen hagyjon fel. — Ahogy kiléptem a kórház kapuján, rágyújtottam egy Munkásra. Egyet szippantottam belőle, aztán elhajítottam. Ennek éppen három hónapja. Azóta nem füstölök. — Bírta? — Az első két-három héten nehezen. Majd megvesztem utána. Most már nem is kívánom. Nem is gondolok rá. Egész más embernek érzem magamat. Ébredés nél- gül végigalszom az éjszakát. És érzem az ételek ízét. Ezelőtt mintha semminek sem lett volna íze. A lábam sem fáj már. — Nagy dolog — mondom Nizzai karnevál
