Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

1354. FEBRUÁR 22, SZOMBAT

r*»r H£CYBI

FMíriap

3

Az ötödik esztendő

Ötödik esztendeje gyártanak televízió-képcsöveket az Egyesült Izzó váci telepén. Azóta sok ezer „varázsernyő” került innen az itthon eladott és a külföldre szállított készülékekbe.

Elégedettek-e a magyar képcsövekkel? Igaz, hogy erre a televíziógyárak es a tv-tulajdo- ) nosók tudnának a legtárgyila- I gosabban válaszolni, de ta- Ián néhány adat is mond va- | lantit. A nemzetközi mérték szerint kétezer óra üzemidőt kell kibírnia egy képcsőnek, s ugyanakkor a hazai mérések átlagosan 3500 óra élettartamot mutatnak. A 2000 órás átlag nem is általános, mert egyes országokban még nem érik el ezt a szintet a tv-képcsövek.

Nyugodtan leírhatjuk, hogy jó eredményt jelent ez. amit minden bizonnyal a megye tv- tulajdonosai is igazolnak. Még meggyőzőbb az előző eredmény, ha azt is mellé tesszük, hogy

a kísérteti gyártást is

figyelembe véve a kiadott képcsöveknek csak alig két százalékát kellett garanciálisán kicserélni gyártási hiba miatt.

Nem keli szakembernek lenni annak megítéléséhez, hogy őt év a tv-képcsőgyártásban még akitor is kevés a tapasztalatszerzésre, ha más országokban már régebben foglalkoznak ezzel a munkával. Igaz, hogy mások tapasztalataiból is lellet tanulni, azt azonban mégis helyben kell kideríteni, hogy egy-egy szokatlan esetnek melyek az előzményei. A példák egész sorát idézik a gyárban. íme egy: egyik alka- lommal jelentették, hogy sor- j alau ra robbannak fel a képcsövek.

Sokáig tanakodtak, vizsgálódtak, mire rájöttek, hogy láthatatlan hajszálrepedések okozták a robbanást. A hajszálrepedések pedig azért keletkeztek. mert a tolókocsikon, amelyeken az üzembe szállították a képcsöveket, túl közel rakták egymáshoz a ballonokat.

Ilyenkor a legjobb szakember is vakarhatja a fejét, mire rájön, hogy hol a hiba a „varázsdobozban”? Egy- egy hiba kiderítéséig soksok képcső tönkremegy, de az idő múlásával egyre kevesebb lesz az ilyen kellemetlen meglepetés, mert amit egyszer már megfigyeltek, többször nem tréfálja meg a képcsőgyáriakat.

A tavalyi eredmények mérlege még nem készült el, de azt már tudják, hogy elÖtödével magasabb program - „Sarkított‘

és lapos képcsövek — A divat is bevonul az Egyesült Izzó váci tv-képcsőgyárába

, hagyták ugyan a 90 száza- 1 lékot, azonban nem jutottak j el a 100-ig.

Nem kellemes tény ez. Az I elmaradás magyarázatot ki- j ván. Az év eleji nehéz hely- | zettel kellene kezdeni, de ezt az általános okot mindenki ismeri. Az első negyedévben itt is keveset tudtak termelni. s ehhez hozzá kell még számítani, hogy

új típusokat kezdtek gyártani.

Tavaly hozzákezdtek a 21 és 23 colos képcsövek sorozat- gyártásához. Az elején adott kis gycírtási ízelítő után nem kell bizonygatni, hogy mit jelentenek az új típusok a gyártó szalagokon. A tanulópénzt meg kell fizetni.

Nemcsak az említett két újdonsággal birkóztak az elmúlt esztendőben. Ez is elég lett volna, de hozzájött még az új üveggyár üzembe állítása. Az egyre népszerűbb fénycsövek, meg a hagyományos villanykörték üvegballonjait készítik itt. Uj technológiával láttak munkához. A kemencét olajjal fűtik. Nem volt könnyű megszok- I ni ezt a technológiát, s leg- i alább ilyen nehéz volt „be- i lőni” a gépeket. Az embe- j rek, akik az új üveggyárban dolgoznak, három hónap tanulták meg a szak- I ma alapjait. Igaz, hogy eleinte elég sok volt a selejt, de dicséretükre válik, hogy most már 10 és félezer fénycső- ballont és 120 ezer villany- j égőballont gyártanak naponI ta.

Ez a néhány mondat is i bizonyítja, hogy nehéz esz- j tendőt hagytak maguk mögött, de könnyebb lesz-e 1964?

Könnyebb? Szó sincs róla. Húsz százalékkal magasabb a j terv, s új tv-képcsőtipusok- j bői sem lesz hiány. Hiába, a ! készülékgyárakhoz kell iga- ; zodni. A 21 colos képcső új- ! donsóga volt a tavalyi so- i rozatgyártásnak. Nos, ez az | idén megszűnik. Helyette új- j donság lesz a 19 és a 23 co- ) los képcsövek úgynevezett sar- ! kított, lapos változata. Mert a

divat a televíziógyártásba is ] egyre inkább bevonul...

Kevesebb emberrel teljesí- : tik a nagyobb tervet. Persze I nem úgy, hogy agyonhajszol- | ják a meglevő gárdát, hanem I úgy, hogy jobb gépeket és j jobb gyártási módszereket biztosítanak. Elsősorban

a kisgépesítési fokozzák,

mert ezzel munkaerőt takarítanak meg, és a selejt is kevesebb lesz.

Igaz, hogy még az év elején tartúnk, de két hónapból is következtetni lehet, sikerül-e teljesítem a nagyobb programot? A tervnek megfelelően állították be a képcsőgyártó szalagok sebességét. A terv teljesítési grafikonon két j vörös ceruzavonal egymás 1 alatt. Az egyik erősen cik- i cakkos, a másik már valami- ! ve] szeiídebb és lassan felfe- | lé ívelő. A felső vonal a ja- j nuári eredményt, a másik pe- i dig a februárit ábrázolja. Ja- I nuárban azért ilyen rapszódi- ! kus a ,.lázgörbe”, mert sok i volt az üzemzavar és a leál- i lás, de átlagban így is elérték : a kitűzött célt. A februári j már egész jó eredményt mutat.

I Említettük a divatot. Nos,* j valami készül a „boszorkány- i konyhában”, amit edárulha- ! tunk a tv-tulajdonosoknak, j főleg a jövő tulajdonosainak.

Az említett sarkított, tehá.t négyszögletes, lapos képcsövek már túljutottak a kísérleteken. Ezek szép, modem, tetszetős és jó készülékekbe kerülnek. Már láthatott is ilyen készüléket a közönség. Ami viszont még laboratóriu- j mi ..téma”,

robbanásbiztossá

akarják tenni a képcsöveket. Ezeknél már nem lesz szükség a plexi előtétre. A következő években a sorozatgyártás is az új módszer szerint történik. S talán még, annyit ehhez, hogy a rövid nyakú képcső lesz1 a divat, ami lehetővé teszi, hogy laposabb tv-készülékeket gyárthassanak.

Ahol már a divathoz is tudnak igazodni, ott könnyen legyőzik a látható és a láthatatlan buktatókat is.

Farkas István

Tavaszvárás

(Gábor Viktor felvétele)

Felemelték a hízott liba és a tojás felvásárlási árát

A baromfi- és tojásfelvá- ! sáriás időszerű kérdéseiről ] tájékoztatták az MTI mun- j katársát a baromfiipar és í felvásárlás illetékes vezetői. I Rámutattak, hogy

mind az export, mind pedig a belföldi piacok baromfihússal történő ellátása ma már döntő módon a nagyüzemekre alapozódik.

1950 és 1960 között a baromfi-felvásárlás nem lépte túl, vagy csak kis mennyiséggel az évenkénti 2000 va- ; gont. Csak a nagyüzemi tenyészetek belépése és fejlődése tette lehetővé, hogy a felvásárlás elmozduljon erről a pontról, s ezzel ösz- szefüggésben javítani lehessen a lakosság ellátását. A fordulat 1960-ban következei* be, s ettől kezdve gyors fejlődés tapasztalható. A hízott áru termelése — főképpen a legjobb áron értékesíthető és legkeresettebb liba tenyésztése és hizlalása — a háztáji gazdaságokban összpontosul.. Az elmúlt években némi visszaesés volt tapasztalható e téren: csökkent a háztáji gazdaságokban tartott ludak száma. A hazai fajták leromlása mellett ez az egyik oka annak, hogy míg 1958-ban az ösz- szes felvásárolt baromfi 39 százaléka volt liba, addig 1963-ban már csak 12 százalék. Az illetékes állami szervek felfigyeltek erre a jelenségre, s a termelői biztonság. illetve a tenyésztési kedv fokozása céljából az eddiginél kedvezőbb libaértékesítési feltételeket állapítottak meg.

A szerződésesen értékesített liba kilogrammonkénti fel- vásárlási árát az elmúlt évi- viszonyítva kereken 3 forinttal felemelték. A múlt évben még csak 10 kiló, az idén pedig már 15 kilő'ál- lami áron vásárolható kukoricái juttatnak minden egyes j értékesítésre leszerződött li- ! ba után. Több éves hizlalásí [ szerződést az elmúlt évben J még csak a nagyüzemekkel j kötöttek. Az idén a háztáji í gazdaságoknak is lehetővé tették, hogy ilyen módon több évre előre biztosítsák ma- \ guknak az értékesítési lehetőséget.

1 A tojásellátás — mint a I tájékoztatók rámutattak —, | évek óta nagyjából azonos szinten stagnál. Döntő javulás e téren is a nagyüzemektől várható. Termelésük már az elmúlt évben is jelentős volt: a nagyüzemek szolgáltatták a központi árualap 24 százalékát, s ugyanakkor a keltetőállomásokon felhasznált tojás 90 százalékát. Különösen jelentős, hogy a nagyüzemekből kapott tojás többségét a második félévben, tehát abban az időszakban vásárolták fel, amikor egyébként legnagyobb a »hiány. A nagyüzemi tojástermelés várható fejlődése azonban

nem korlátozza a háztáji lehetőségeket.

Ezt juttatja kifejezésre az az intézkedés, amely szerint ez évtől kezdődően a háztáji gazdaságokkal több évre szóló tojásértékesítési szerződést kötnek. Az új szerződési feltételek a leköthető legkisebb mennyiséget 600 darabban állapítják meg, s a szerződőnek a következő két évben legalább együttesen ennyit kell átadnia. A rendelkezés kimondja, hogy a több éves szerződés egész időtartamára garantálják a korábbi egy forintról 1 forint 10 fillérre emelt védőárat. Ennél kevesebbet nem fizetnek a tojásért, a tényleges felvásárlási árak azonban — idénytől és egyéb körülményektől függően — általában ennél magasabban alakulnak ki. Az elmúlt napokban jelent meg az a rendelkezés, amely szerint a védőárnál már egyébként is magasabb tojásfelvásárlósi árat *ovábbi 13 fillérrel megemelik, s ezzel a tojás idei — éves átlagú — felvásárlási 4.-n ]<e. reken 1.30 forint lesz. (MTI)

Az egyke nyomában Galgahévizen III.

AHOL EGY SINCS ÉS AHOL HÁROM VAN

— Igaz, hogy négyéves házasok vagyunk — mondta —, de még sok mindenre van szükségünk.

És sorolta: kettőjüknek havi háromezer forint a jövedelme. A szülőknél kaptak egy szóbét, bútoruk is van. De szeretnének tv-készülé- ket venni és saját külön házban lakni. S utazni is, külföldre. Még csak egyszer voltak, Csehszlovákiában.

Mindez persze sok munkát, anyagi erőfeszítést kiválj s egyszerre nem is lehet megvalósítani.

— De nekem is az a véleményem — mondta Basa József —, hogy gyerek nélkül nincs igazi családi élet. Úgy gondolom, mi még nem késtünk el.

Most mér bátrabban merem megkérdezni azt is:

— Es hány gyermeket tart helyesnek, mennyit szeretne?

Nem tudom, hogy erről beszélt-e már a feleségével, de ránézett, amikor válaszolt:

—,Mennyit? Legalább kettőt.

Hozzászól az asszonyka is.

— Igazad van, nem jó ha magányosan, testvér nélkül rónék fel a gyerekek.

Végül olyan jó „barátságban” váltunk el, hogy Margitka. Basáné azt mondta:

— Ha már bennünket anyagit faggatott, késéssé fel

Mert az asszony tagja a termelőszövetkezetnek. Mondom is neki, sokat dolgozhatott, míg a 246 munkaegységét

teljesítette.

— Kellett is — feleli. — Az ezernégyszáz forint, amit a vasútnál az uram keres, kevés len ne.

S mosolygós szeretettel néz a kis legényre, Jóskára, amikor hozzáteszi:

— Ö már sokat segített nekem a tsz-ben az uborka és a borsó szedésében.

Igen, Jóska már nagyfiú. És nemcsak azzal szerez örömet a szüleinek, hogy segít, de jeles tanuló az iskolában is és ősszel — ez nagy dolog a család életében — gimnáziumba megy.

Azt kérdem az édesanyától:

— El tudná képzelni az életet a gyermekek nélkül?

Ilonka és Jóska is csillogó szemmel várják a választ.

De anyjuk nem szól azonnal. Rájuk néz, a mellette ülő kislány haját többször gyengéden simogatja.

— Erre én nem tudok válaszolni — feleli végül. — En harmad magammal nőttem fel, az apjuk heten voltak.

És nagyot sóhajt:

— Sokat dolgozunk, mindent értük teszünk. De megérdemlik. mert jó gyerekek.

És ő. az édesanya örömét leli abban a nagy, tiszta sze- retetben, amit gyermekei, szüleik és egymás iránt is éreznek.

I-ehet-e ennél nagyobb boldogságot elérni az életben?

Hetes! Ferenc Pál (Folytatjuk)

férjem katona volt, nemrég szerelt le.

Elfogadható magyarázat. S örültem annak is, amit hozzáfűzött:

— Egynél többet, mert én is egyedül nőttem fel.

Őszintén hangzott, amit a fiatalok mondtak. Hogy milyen őszintén, azt majd a jövő dönti el. Mindenesetre anyagi körülményeik jók, lakásuk ys van. Nincsenek tehát olyan nehéz helyzetben, mint a városokban élő fiatalok tízezrei.

Még egy családot meg. látogattam Galgahévizen, a Hunyadi utcában: Bolhás Mik- iósékat. ők nem tartoznak a gyermektelenek, sem az egy- kések közé. Három gyermekük született, s bizony nem volt könnyű biztosítani számukra a legszükségeseobet. De a nehezén már túl vannak, a nagyobbik lányuk két éve ment férjhez és már neki is van egy kilenchónanos kisbabája. A másik két szép kedves gyermeket, a nyolcadikos Jóskát és a harmadikos Ilonkát otthon találtam édesanyjukkal.

A ház, ahol lakni k — természetesen manzárdtetős belül napfényes, kétszobás, üvegverandás épület — az utcáról úgy néz ki, mintha nemrég húzták volna fel a falakat és most kezdenének hozzá a vakoláshoz.

— Már tíz éve lakunk benne — mondja Bolbásné —, sokba került eddig is, legalább 120 ezer forintba. Most majd a zárszámadás után, bevakol- tatjuk. Már be is oltottunk hozzá 20 mázsa messet.

Benedek Piroskát, illetve Hajdú Vendeleket is. Három éve házasok már és még nekik sincs gyerekük.

Olyan kedves volt, hogy el is kísért és megmutatta a házukat.

A nagy, módos-rangos épület hosszú, hátranyúló oszlopos folyosójára Piroska édesanyja jött ki az ebéd mellől. Mint ahogy még nagyon sokan a Galga menti falvakban, ő is a régi, sokszoiknyás, paraszti viseletben jár, lánya azonban már a legutolsó divat szerint öltözik. A fiatalasszony a Rákóczi Tsz-ben az irodán dolgozik, édesapja is ott traktorista, férje pedig szintén az ik- ladi gyárba jár. A fiatalok az épület utcai frontján laknak, egy kárpitozott, drága bútorokkal berendezett, televízióval felszerelt, világos, tágas szobában. Itt ülünk le beszélgetni.

Sok időnk nincs, mert az asszonyka siet vissza a tsz-iro- dába, csak hazaszaladt ebédelni.

Mondom neki, hogy milyen szép, kényelmes az otthonuk, s hallom, hogy a Galgahévizen szaladó tizenhárom személyautó közül az egyik az övék.

— Ő, — mondja — dehogy. A kocsi apámé, csak közösen használjuk.

Szóbahozom. amiért jöttem.

— Persze, hogy szeretnénk gyereket, — felelte. — De a

Nem könnyű szóbahozni, firtatni olyasmit, amit az emberek „kényes” témának tartanak- Ilyen téma ez is, vannak, akik idegenkednek, különösen újságírónak nem szívesen válaszolnak arra a kérdésre: miért nincsen

gyermeke?

Ezt éreztem én is, amikor a divatosan öltözött, karcsú, lányos külsejű. 20 éves fiatalasszonyt, Basa Józsefnél megkérdeztem, ő már négy éve házas, nagyon fiatalon, 16 éves korában ment férjhez.

A válasz bosszúsan hangzott.

— Mikor lehetett volna? — mondta. — Munka mellett tanulok, készülők az érettségire.

Bár ezzel megelégedhettem, mégis folytattam:

— És nem vágyódik gyermek után?

Kissé elutasító volt a hangja:

— Van egy tízéves öcsém, rá pazarolom a szeretetem.

Szerencséimre belépett az ajtón a férje, s rövid magyarázkodás után, a kínos feszültség felengedett. A 25 éves fiatalember az Ikladi Műszergyárban dolgozik, s itthon, Galgahévizen szabad idejében a szép, új. kultúrotthon vezetője, ő már beszédesebbnek mutatkozott