Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

1964. FEBRUÁR ZZ. SZOMBAT 0 Újabb iskolai oktatófilmek Az iskolai filmintézet a kö­zelmúltban több új oktató­filmet készített. Az általá­nos iskolák I—IV. osztályo­sai számára Élet az áruház­ban, Kőolaj és felhasználá­sa, az V.—VIII. osztályosok számára Szőlőtermesztés, Gyapjútól a fonalig, Fonal­tól a szövetig, A kukorica kártevői, és A sport varázsa címmel forgattak filmet. Az ügyvédi kamara közgyűlése E hó végén, február 29-én, szombatén délelőtt fél tíz órai kezdettel tartja meg rendes évi beszámoló közgyűlését a Pest megyei Ügyvédi Kamara. A közgyűlés napirendjén szerepel az elnökség beszá­molója az 1963. évi működés­ről, majd az ellenőrző bizott­ság jelentése a tavalyi évről és előterjesztése az idei költ­ségvetés megerősítésére. Ez­után hozzászólások következ­nek, indítványokat, terjeszte­nek elő, s végül a kamara nyugdíjba menő tagjait bú­csúztatják, illetve az ügyvé­di munkaközösségek legjobb tagjait megjutalmazzák. A közgyűlés a határozat kihir­detésével ér vége t. Segítsük az elmaradókat Ismét eltelt egy esztendő és ilyenkor a mezőgazdaságban dolgozó emberek faluról falu­ra összejönnek, hogy számba vegyék az elmúlt év tapasz­talatait, melyeket felhasznál­va az új gazdasági évben újabb lépést tehetnek előre. A mezőgazdaság átszervezé­se óta eltelt időben az erőltet a közös gazdaságok politikai, szervezeti és gazdasági meg­szilárdítására összpontosítot­tuk. Ez idő alatt mind vilá­gosabban megmutatkozott, hogy egy-egy gazdaságnál a kiváló eredmények minek kö­szönhetők, de az is egyre is­mertebbé vált, hogy a ma még gyengének minősülő gazdasá­gokban mi a bajok gyökere? A szövetkezetek egy részé­nél a gyenge eredmények oka az átlagosnál rosszabb termé­szeti és agronómiái adottsá­gok. Vannak azonban szép számmal olyan szövetkezetek is, ahol a kibontakozást, a jobb eredmények elérését el­sősorban a gazdasági és szak­vezetés gyengesége, a hozzá­értés hiánya gátolja. Az ilyen helyeken az állam anyagi tá­mogatása is csak akkor lesz gyümölcsöző, ha az ügyek in­tézése kellő tapasztalattal és felkészültséggel rendelkező vezető kezében van. Mind na­Növényvédelmi szolgáltatás Pomázon Az enyhüléssel megkezdő­dött a tavaszi felkészülés idő­szaka a Pomáz' és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezetnél is. A körzet községeiben sok a gyümölcsös, ezért elsőrendű fontosságú a szakszerű faápo­lás és a növényvédelem. A íöldművesszövetkezet — a múlt évhez hasonlóan, az idén is elkészíti a permetező olda­tot, amit szolgáltatásként nyújt az igénylőiknek. — Az idén is megszervezzük a növényvédőbrigádot — mondja Kárász Lajosné fő­könyvelő. — Körzetünkben ugyanis sok olyan gyümölcsös van, amelynek tulajdonosa Budapesten lakik és nincs elég ideje, hogy a szükséges faápolást maga végezze el. Brigádunk ilyen esetben is segítséget nyújt. — Elkészült-e már a felvá­sárlási terv? — Igen és számunkra az az újdonság, hogy az idén elő­ször szerződtünk nyúlra. A budakalászi tagságunk vállal­kozott arra, hogy év végéig 200 házinyulat ad át szövetke­zetünknek. A szokásnak megfelelően baromfit, tojást és gyógy­növényt vásárolunk még fel. Szeretnék eldicsekedni azzal, hogy a tavalyi teljesítmény alapján községünk lakója: Fe­kete Istvánná volt a járás leg­jobbja a szerződéses kötele­zettségben, egymaga 50 libát és 10 pulykát tenyésztett a közellátás számára, de a má­sodik helyezett is körzetünk­ből került ki, ez a budakalászi szákszövetkezet volt. Nemrég ünnepség keretében kapták meg a járási központ és a MÉK külön jutalmát. — Ügy tudjuk, sikeres évet tudhat maga mögött a szövet­kezet. Milyen előnyökkel jár ez a tagság számára? — Lényegesen magasabb összeget tudunk fordítani vá­sárlási visszatérítésre és rész­jegy utáni részesedésre a nye­reségből, — feléli Kárász La­josné. — A részjegyek után 9 és fél ezer, vásárlási visszaté­rítés fejében pedig kereken 26 ezer forintot fizetünk ki a tagságnak. Ugyanilyen össze­get kapnak a végzett munka arányában a választott veze­tőségi tagok. Az igazgatóság úgy határozott, hogy azokat, akik nem végezték él a rájuk bízott feladatokat, nem illet­heti meg a tiszteletdíj. A szövetkezeti dolgozók nyereségrészesedés címén közel 30 ezer forintot kap­nak. Ha a szövetkezet gazdálko­dása tovább javul 1964-ben, jö­vőre még több előnyét élvezhe­ti majd a tagság a szövetke­zeti tevékenységben való rész­vételnek. gyobb jelentősége van teháj az olyan segítségnyújtásnak, mely „az erősebb segítse a gyengét” mozgalomban, a kettős elnökségben jut ki­fejezésre. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy azok a szövetkezetek, ahol megkapták ezt a segít­séget, az esetek túlnyomó többségénél egy esztendő alatt lemérhető javulás állt be a gazdálkodásban, a korábban gyengének minősülő gazdasá­gok egész sora a közepesen gazdálkodó szövetkezetek szintjére emelkedett, sőt néha elérte a jól gazdálkodók szín­vonalát is. A hozzáértő vezetés hiányá­ból ma még gyengének mi­nősülő gazdaságok zömében szükséges az egész gazdál­kodás felülvizsgálása, szinte teljesen új alapok megte­remtése. Esetenként kiderül­het, hogy az alapszabályt is módosítani kell. Szükségessé válhat új vetésszerkezet ki­alakítása, megfelelőbb mun­kaszervezet létrehozása, és a jövedelemelosztás eredménye­sebb módszerének kidolgo­zása. Az erősebb segítse a gyen­gét mozgalom évről évre fejlődik, mind több az olyan közös gazdaság, ahol a ve­zetők nem vonakodnak a ta­pasztaltabb gazdasági veze­tőkhöz segítségért fordulni. A segítség azonban csak ak­kor lehet igazán hathatós, ha már az év elején, a gazdál­kodási tervek készítésekor igénybe veszik. A zárszám­adások világosan mutatják, hogy egy-egy területen a szö­vetkezetek miként gazdál­kodtak, megbirkóznak-e ön­állóan a gondokkal, vagy külső segítségre lesz-e szük­ségük. Mindenekelőtt a já­rási szervek látják ezt, ők a számokon túl ismerik a szövetkezetek egész gazdál­kodását és a vezetők felké­szültségét. Legjobban a járá­si szervek tudják azt is megállapítani, hogy a job­ban gazdálkodó szövetkeze­tek vezetői közül kik azok, akik saját gazdaságuk veze­tése mellett egy másik szö­vetkezet vezetését is el tud­ják látni. A kettős elnök­ség ugyanis nem azt jelen­ti, hogy esetenként el-elláto- gat a vezető patronálni a másik gazdaságba. hanem azt, hogy megfelelő anyagi térítés ellenében felelősen vállalja a gazdaság egész munkájának irányítását. Természetesen arra nincs sablon, hogy egy adott gaz­daságban mely területeken kell elsősorban segíteni, hi­szen csaknem minden szö­vetkezetben mások az adott­ságok, más és más a bajok forrása. Van, ahol az eddi­gi gyakorlatot csak módo­sítani, javítani kell, de szá­mos olyan gazdaság is van, VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ahol az egész korábbi gya­korlattal szakítani kell és teljesen új módon szükséges a gazdálkodást, a szövetke­zet belső életét kialakítani. Mindenütt, de különösen azokon a helyeken, ahol lé­nyeges változásokra van szük­ség, a segítés csak aikkor le­het eredményes, ha az illeté­kes párt- és állami szervek fi­gyelemmel kísérik a munkát és megadják a szükséges támo­gatást. A kettős elnökség ese­tében ugyanis számos esetben előfordulhat, hogy a vezető egy-egy intézkedése ellenállás­ba ütközik. Esetenként né­hány hangadó igyekszik han­gulatot kelteni az új elnökkel szemben. Sok esetben viszont egy-egy új kezdeményezést vagy módszert kifejezetten csak a felsőbb vezető szervek segítségével képes megvalósí­tani. A tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy a testvérszövet­kezeitől érkező elnökkel szem­ben maguk a helyi vezetőik is bizalmatlanok. Számos eset- ( ben egy-egy új intézkedést ! ahelyett, hogy segítenék, kéz- legyintéssel intéznek el. Ez ar­ra vezet, hogy a tagságnak a bajokból való kilábolásba ve­tett hite meginog. Ezért na­gyon fontos, hogy a külső se­gítséget a helyi vezetőik meg­becsüljék, az értékes tapasz­talatok alapján javasolt intéz­kedéseket maguk is támogas­sák. Sók példát lehetne arra felsorolni, hogy amikor egy- egy gazdaságban a tagok meg­kapták az első előleget, két­kedve fogadták. Egyesek úgy vélekedtek: .desz még ennek böjtje, majd vissza kell fizet­ni”. Az ilyen hangulat kez­detben gyakori, ezért a helyi párt- és társadalmi szerveze­teknek segítséget kell nyújtani az emberek bizalmának meg­erősítéséhez. Az új vezetőnek pedig eredményes munkájával kell a bizalmat megalapozni. Az erősebb segítse a gyengét mozgalom, a kettős elnökség jelentős tartalékot jelent a ma még gazdaságilag, szervezeti­leg gyengébb termelőszövetke­zetek megszilárdításához. Mosí a tervjóváhagyó közgyűlések időszakában kell szövetkeze­tenként megvizsgálni, hol kell az ilyenfajta segítség és ahol szükségesnek látszik, ott élni kell a szövetkezetek erősítésé­nek ezzel a kézenfekvő lehe­tőségével. Náfrádi Sándor &tilédi<%irlair0 BwnmiaianaHm mim i.i iwm MÓRICZ VIRÁG ABONYBAN Az abonyi községi könyvtár és a nőtanács meghívására három napot Abcnyban tölt Móricz Virág írónő. A prog­ram szerint találkozik a gim­názium tanulóival és elbeszél­get velük édesapjáról. Látoga­tása alkalmából író-olvasó találkozót hívnak össze a mű­velődési házban és megismer­tetik az írónőt a József Attila Termelőszövetkezet tagságá­nak életével. Egy munkaegység: negyven forint A napokban tartotta zár- számadási közgyűlését a dán- szentmiklósi Micsurin Terme­lőszövetkezet. A múlt évben a közös gazdaság szorgalmas tagsága sikerrel eleget tett a különböző terveknek. Almá­ból például 55 vagont tervez­tek, a teljesítés azonban meg­haladta a 130 vagont. A dán- szentmiklósi alma jelentős ré­sze külföldi piacokra került. A szőlőtervüket is 50 száza­lékkal túlteljesítették. Nem tettek eleget a sertés, a tej és az őszi gyümölcstelepítési ter­vüknek. A szorgalommal pá­rosult a céltudatos vezetés. Ennek eredményeként a ter­melőszövetkezet 40 forintot fi­zet egy-egy munkaegységre. Az egy főre jutó, közösből származó jövedelem megha­ladja a 17 700 forintot. Er­re az évre még ezenkívül 1700 000 forintot tartalékol­tak. A gazdaság 3 millió fo­rinttal gyarapította a múlt év­ben az úgynevezett tiszta va­gyonát. A bevételi tervet 139 százalékra teljesítették. M0ETO@ViPglES „Esőcsináló" gépek A vecsési vízgépjavító üzemben különféle vasszerke­zeteket, az öntöző- és szi­vattyútelepekhez esőztető, stb. szerelvényeket gyártanak, amelyeket a gazdaságok szer­te az országban felhasználnak a vízépítési munkálatokhoz. A vállalat három éve mind­össze 20 dolgozóval kezdte meg működését. Ma már két­százan segítik elő az aktív termelést. Teljesül a kérés Tápiósáp úgynevezett kis­teleki településén eddig nem volt villany. Az idén 03 ezer forintos költséggel ide is be­vezetik az áramot. Botrányhősök Ittas állapotban botrányt í okozott Atlasz Béla (Ve- ] esés. Virág u. 4.). 300 ío­i rintra bírságolták. — Széche- | nyi József (Vecsés, Szondi u. i 63.), verekedést akart kez- j deményezni ittasan a vecsé- 1 si Lokomotív Étteremben. 500 forintra bírságolták. A KGST statisztikai állandó bizottsága demográfiai munkacsoport­ja február 18—21. között Bu­dapesten, a Központi Statisz­tikai Hivatal épületében ülé­sezett. Az értekezleten meg­tárgyalták a természetes nép- mozgalom főbb mutatói egy­ségesítésének kérdéseit. Az ülés munkájában részt vett a KGST-titkárság statisztikai osz­tályának képviselője, vala­mint a tagállamok statisztikai hivatalainak demográfus szak­értői. (MTI) Az ajánlatot elutasították... A Nagykőrösi Gépállomá­son javában készülnek a ta­vaszra. Bár a gépjavítás tervét túlteljesítették, az al­katrészhiány gyakran prob­lémát okozott. Ugyancsak sok nehézséget kell leküz­deniük a megfelelő felsze­relés és férőhely hiánya miatt. A műhelyek egy ré­szét át kellene alakítani, mi­vel a követelményeknek nem felelnek meg. Kevés a szak­munkás is. A gépállomás ve­zetősége még ennél is nagyobb problémának tartja — joggal — a helyi termelőszövetkeze­tek értetlenségét. A Föld­művelésügyi Minisztérium ugyanis kidolgozta a gépállo­mások számára a közös gaz­daságokkal kötendő teljes műszaki kiszolgálásra vo­natkozó szerződés formáit és tervezetét. Lényege, hogy a gépállomás szakemberei a tsz- ek erő- és egyéb gépeit ál­landó ellenőrzés alatt tart­ják. ezáltal gyorsabbá és za­vartalanná teszik a javí­tást. A gépállomás szeretett volna megállapodást kötni a helyi Dózsa és Petőfi ter­melőszövetkezetekkel. A két gazdaság vezetősége azonban az ajánlat elöl elzárkózott. A fölösleges és oktalan bizal­matlanság könnyen jelentős anyagi kárt okozhat a szö­vetkezeteknek. S / ü&i&tvk ntfi!nah a városban Már beköltöztek a boldog lakók Nagykőrösön a Póka utca 1. szám alatti új bér­házba. A földszinten még építkeznek, most alakítják ki a korszerű üzlethelyisége­ket. Az egyik helyiségben rádió- és villamossági szak­üzletet nyitnak, a másik korszerű tejbár lesz. Az új üzletek segítségével tovább szakosítják a város bolt­hálózatát. Requiem A Szeker lassan telt. Hiába, asszonyok markolták a zsákok csücskeit. S ha négyen is hórukkolták a vetni való búzát, négy asszony se tesz ki egy inarkos férfit, aki vállról ló­dítja egyetlen mozdulattal huppantva a sze­kérderékba a hasas zsákot. Berták András nézte, tűrte egy ideig fenn a szekéren, mint küszködnek az asszonyok, mint halad csigase­bességgel a munka, igazgatta, húzogatta a zsákokat, mert annak is megvan a maga for­télya, hogyan pakolja, rakja az ember, hogy egyenletesen terhelje a szekeret, hogy több se kerüljön fel, mint amennyit a két ló meg­bír, de kevesebb se. Ha ereje nem is a régi, ha nyügölődik is a derekával már éppen ele­get, hisz egy híján a hetvenhez közel gyak­ran kocogtat már a testen a baj, de dolgozni nemcsak tudott, de akart is — már amivel megbírt. Mint most ezzel a munkával: segí­teni a zsákolásnál, aztán a lovak bírta tem­póval kikocogni a vetögéphez. hogy ne legyen fennakadás: hogyha száraz földbe is, de idő­ben ágyára találjon a búza. amíg csak meg nem jönnek azok a régen várt őszi esők. Tűrte, nézte, hát egy ideig, mint veszkőd- nek az asszonyok a zsákokkal, mind fiatalabb mint 6, de mind néném és húgom már. Uno­kája mindnek van és nem egynek halottja is: férje, fia... — Táncolni csak könnyebben menne, ugye? — mondta, hogy egy kicsit vidítsa már az asszonynépet. — Táncolni? Tán magával, András, hogy utána kenegetni hívjon a derekát — repliká- zott vissza Szabóné és nekitámaszkodott a szekér derekának, hogy megtörölje izzadt homlokát. — Megkente volna húsz éve, biztos — hu- zakodott ki Berták. — Nem harmincat akart mondani? — in- gerkedett most már a másik asszony is, az immáron húsz éve özvegy Tirpák Júlia, aki­nek asszonyneve volt a Tirpák, de hát olyan régen volt már asszony, hogy nyugodtan el­bírta mellé a Julit is. Az öreg Bertákban felviháncolt a régi vir­tus, a régi emlék, amikor mázsás zsákok­kal az egyik vállán, a másikon meg alig va­lamivel kisebbel vitte fel a terményt a pád­ra, csak úgy — fogadásból. A régi virtus is, meg a mostani szánalom is: négy asszony kínlódjék itt, amikor végtére is volna férfi közöttük, ha öreg is, ha kicsit rokkant is már, de férfiember, akiből egynek is különbnek kell lennie egymagában, mint két fiatal asz- szonynépnek együttvéve. Lekászálódott hát a szekérről... — Menjen csak fel most maga, lelkem, egy kicsit, Juli, majd én adogatom, addig meg maguk pihennek — mondta a többieknek és már lépegetett is a padlás alá, ahonnan kö­téllel engedték le a zsákokat, amelyek úgy néztek ki messziről, mint órmótlan szürke kősziklák. — Nehéz lesz ez magának, András bácsi — vélekedett inkább csak illemből a negyedik asszony, a legfiatalabb, Szerencsésné, de Ber­ták András letorkolta: — Ne velem törődj lelkem, hanem ma­gaddal — minthogy nem olyan régen volt beteg az asszony, s még a kórházat is meg­járta. Berták András hát odaállt a padlás alá és felrikkantott a talán még nála is öregebb Ferenc Jánosnak __ — János, te, jöhet az a zsák... csak szé­pen és lassan, úgy ereszd ... Jött is a zsák, lassan, himbálódzva, derekán megszorult a hurok, hogy kétfelé dagadt tőle, mint valami rosszul sikerült, nagydarab pis­kóta, aztán ráborult Berták András vállára. Nyögött egyet az öreg, s miközben jobb ke­zével átmarkolta a zsákot, ballal lecibálta a hurkot, billentett közben egyet a teher, hogy belenyilalt a dereka ... — Nyughass, te — mormolta magában és lassú, kicsit imbolygó léptekkel, behajlított térddel odalépegetett a szekérhez. — Na, Juli, így kell ezt — mondta még és máris huppantotta volna fel a válláról a sze­kérre a zsákot__Aztán elsötétült előtte min­d en, még érezte, hogy rettenetes súlyával rá­nehezedik a búza, a kenyér, mintha ellensége lenne, pedig világéletében mindig érte dolgo­zott. Még hallani vélte az asszonyok sikolto­zását is ... Aztán semmi... Vékony, lassú érben kis vérpatakocska fu­tott ki a szája szélén, hogy üvegesedő szeme csodálkozva kérdezze a magas égtől: Miért... miért? Ha kapott volna választ, 6 már azt nem hallotta volna. A temetésre eljött az egész falu. Nagy becsülete volt az öregnek mindig. Szorgalma, egyenessége, nagy igazságérzete, csak olyan semmi-senki emberek körében, ha szerzett el­lenséget neki, de az ilyesfajta ellenség hogyan is árthatott volna, inkábbhogy még becsüle­tét növelte. Itt volt a rokonság, eljöttek a fiai is a városból, az unokája is, pedig az éppen az ország másik részében dolgozott egy építke­zésen. Hazajöttek a szomszédok gyerekei is, akiknek meghalt nagyapjuk helyett is Berták András volt a nagyapjuk. Ott volt a tanács­elnök, ott a párttitkár is, meg a pap is —, az egyik Berták András munkásélete előtt tisztelegni, a másik, hogy istápolja a megholt lelkét, hogy valóban oda jusson, ahová az öreg vágyakozott, ha nem is volt éppen nagyon templomjáró ember. Először a tanácselnök beszélt, igazán szé­pen, hogy sírtak az asszonyok és a férfiem­berek is kitörölték szemükből az ilyenkor mindig előbúvó bogarakat. Elmondta a szö­vetkezet elnöke is, hogy micsoda egy ember volt Berták András, aki a munka frontján igazi hősként halt meg, a szövetkezetért, a tagság holnapjáért, a jövő évi kenyérért ál­dozta fel az életét. Elmondta a pap is, amit ilyenkor mondani kötelessége, beszélt a túl­világról, a mennyországról, mert Berták And­rás minden bizonnyal oda jut, hiszen igazi ember volt. mindig, s úgy is halt meg... Azián előlépett négy fiatalember, kettő Berták András fia, kettő meg a szomszédé. Szépen vállukra vették a koporsót és megin­dultak oda, ahol nyugovóra térhet Berták András. A búzamezők alá, a föld alá. amely- lyel annyit birkózott, hogy az mindig több életet adjon. Megbékéltek egymással, a föld is. Berták András is, hisz sohasem voltak ők ellenségek, inkább hogy barátok, akik meg­mérik egymást: méltóak-e barátságra. A négy fiatalembert a sírnál négy másik váltotta fel. Kivették a sírásók kezéből a kö­telet és lassan, szépen, mint ahogy a búzát engedték le Berták András meggyöngült vál­lára, eresztették le a koporsót nagy sírás, jaj­veszékelés közben... — Én édes jó uram, mivé lettél — tördelte kezét Bertókné és úgy borult menye vállára, mint valami megtört, őszi virág. A koporsó megpihent a mélyben. — Nem volt nehéz, szegény öreg — suttog­ta az egyik — Nem — bólintott a másik. Hogyan is lehetne nehéz négy erős fiatal­nak egy öregember teste? Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents