Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

7%J£wlap rrrr MEGYEI 1964. FEBRUÁR 3, VASÁRNAP GONDOK A PERIFÉRIÁN Egy megállapítás igazsága — Sok függ a módszerektől Szigetszenlmiklós Budapest perifériáján, a főváros ha­tárában van. Közel Buda­pesthez — de már nem Bu­dapest. A földrajzi közelsé­gen túl, a határesetjelleget i egyéb tényezők is aláhúz- I zák. A 13 ezer lakosú köz­ségből sokan Budapestre jár­nak dolgozni — közülük ezerhátszázan — az ország egyik legnagyobb gyárába, a Csepel Vas- és Fémmüvek­be. S a négyezres új lakó­telepen élők nagy része a Csepel Autógyárban dolgo­zik, ott, ahol sok a pesti, s ahol naponta alkalom kí­nálkozik a főváros és a határközség életviszonyainak összehasonlítására. Közérdekű apróságok A kérdés tehát felvetődik a szigetszentmiklósiakbaii: nagy a különbség Budapest- j hez mérten, s ami Pesten természetes, itt még megöl- j dásra vár. Draspó Lajos j községi tanácselnök és Föl­des János párttitkár is így j feszegette a dolgot: a falu és a város közötti különb­séget itt, a periférián rop­pant érzékenységgel mérik le az emberek. Országos méretekben je­lentéktelen ügy, hogy mi- I lyen a kenyérellátás Sziget- szentmiklóson. De ugyanez | a községben hallatlanul nagy probléma. Amíg az épülő kenyérgyár el nem kezdi a munkát, mindaddig nem tel­het. meg teljes értékű tar­talommal az „enniök’’ meg­jelölés. Zöldség sándorúlon A megyei pártbizottság és a megyei tanács is sokat foglalkozott már a perifé­rikus községek — és az egész megyét érintő ellá­tás és szolgáltatás — kérdé­sével Ennek eredménye­ként történtek is változások. Hogy Szigetszentmiklósnál maradjunk: javult az áru­ellátás, s a „ruházkodniok” kitétel már valósággá for­málódott. És az „enniök” címszóhoz tartozó körülmé­nyek is javultak, de leg­kevésbé ez esetben beszél­hetünk végleges eredmény­ről. Messze van még a nyár, de állandó megoldatlansága miatt — most is időszerű a kérdés: a 13 ezres község zöldség- és gyümölcsellátása rossz, nem megfelelő. Az itt termett zöldárukat a MÉK elszállítja, a központi tele­pen elosztják, és utazik visz- sza az áru. A szállítás ösz- szetöri, drágítja, fonnyadttá teszi — az ember vagy nem veszi meg, vagy elmegy a drágább piacra. Sokszor elő­fordult már — hiszen a sok j, ember munkája nagyobb hí-í baforrás —, hogy a bölcsődei és óvoda sem kapta meg a $ zöldséget. Am űgylátszik, a$ kézenfekvő megoldás; hogy r—---------------------------------- ^ E llátási kérdések Szigelszentmiklóson csak a felesleget szállítsák el a községből, az igényelt meny- nyiséget pedig azonnal áru­sítsák — mindeddig nem nyert elfogadást. Tüzelő és gázpalack A község vezetői ai»t mond­ják: kereskedelem az, ha a vásárló azt veszi meg, amit éppen akar. De ha a jó szén­hez hozzákapcsolják a ligni­tet, ami éppen, hogy pislá­kol a lakótelepi cserépkály­hákban — ez már a kereske­deleminek cseppet sem sze­rencsés formája. És a tüze­lőn kívül még egy, Ugyan­csak örök elégedetlenségre szolgáló . ok is jelentkezik: a gázpalackok elosztása. A je­lenlegi gyakorlat az: a járás osztja el az utalványokat. S a megye még nem szentesítet­te az egyetlen helyes mód­szert: a kapott — és rugalmas — keret alapján az igény­lőkkel egy községben élő emberek (akik jobban is­merik a körülményeket, s akik adott esetben választ kény­telenek adni, hogy miért így és így döntöttek) egyszóval a tanács, illetve annak egy ál­704 négyes A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alap­ján az 5. játékhéten öttalála- tos lottószelvény nem érkezett. Tégy találatot 104 fogadó ért el, nyereményük egyenként 45 310 forint. Három találatot 8380 fogadó ért el. nyeremé­nyük egyenként 281 forint. Két találatot 195 613 fogadó ért el. nyereményük egyenként 12. fo­rint. (MTI) A budai őszibarackosokban megkezdték a metszést A hírneves , budai őszibarac­kosokban a kemény tél nem okozott kárt. a fák jól visel­ték él a hideget. A földeket még hó borítja, s a hőmérő higanyszála is csak ritkán emelkedik a fagypont, fölé. a barackfák metszése azonban máris megkezdődött. Elsőnek a Törökbálinti Állarrii Gazda­ság dolgozói vették kezükbe a metszőollót. Sürget az idő. több mint 300 holdas barackos- a négy ban kell elvégezniök ezt a fon­tos munkát. A környék kerté­szetei felkészülnek a telepí­tésre is. A tervek szerint ebben az évben 500 holddal növelik a budai őszibarackosok terüle­tét. (MTI) landó bizottsága intézze a ki­utalásokat. A folyamat gyorsítható A négyezre« lakótelepen akadozik a tejellátás. Igen, az egy szintre emeléshez még nagyon sok minden hiány­zik. És ami azért hiányzik, mert még fontosabb dolgok­ra nyílhat esek ki a népgaz­daság pénztárcája — ezt az emberek általában megértik és türelemmel tudomásul ve­szik. De ahol az adottságok megvannak, és csak éppen a munka más, jobb szervezésé­nek hiányában . nem tudnak javítani — ott a türelem vé­get ér. Szigetszentmiklós nem. az egyetlen periférikus község. És a periférikus községekkel együtt megyénkben — a négy városon kívül — száznyolc- vanhárom község van. S ezt a száznyolcvamhárom közsé­get hosszú idő alatt tudjuk csak felhozni a városok színvonalára. De jobb mód­szerekkel, sokszor valóban ap­róságokkal, a munkamódsze­rek mikéntjével gyorsítható a folyamat. Murányi József (Foto: Gábor) Kit elégít ki ? A napokban oktatást el­lenőrizi em Tápiószecsőn. A háromhetes téli tanfolyam keretében tájékoztatót kel­lett volna hallani az idősze­rű nemzetközi kérdésekről. Nyugodtan írhatom a felté­teles módot, mert az előadás a valóságban nem volt tá­jékoztatás, inkább csak idő­rendbeli hiányos felsorolás. Ahogy ott ültem, néztem az arcokat. A szemközti széksoron olajos, benzinsza­got árasztó ruhában a tsz- traktorosbrigád tagjai ültek fáradtan, de nagy érdeklő­déssel. A várakozás, a „mit hallunk” jó izgalma ömlött el egész lényükön. A fekete nag5'kendőbe burkolt asszo­nyok csendben, ölbe eresztett kézzel várták az első mon­datokat. Aztán ^hogy folyt a beszéd lapos árja, a hallga­tóság mindinkább szórako- zottabbá vált. Szinte érezhe­tő volt a levegőben csalódá­suk. Amit leírtam, nem tragé­dia. Azért nem az, mert sze­rencsére ma már nemcsak ilyen előadások szolgálják a falusi lakosság politikai és általános tájékoztatását. Mégis kár, ha ilyesmi törté­nik. Manapság alig van em­ber, akit ne érdekelne a. „nagy politika”. A legkisebb falu embere-asszonya tudja, hogy nem névtelen szige­ten él, a nagyvilág minden pontjával ezer és ezer látha.- tatlan, de erős szál köt ösz- sze mindenkit. Sorsunk, éle­tünk egybefonódott és a kis falucska embere is tényező a nagy harcban. Mellettem meglett korú ember ült. Kis cédulát csúsztatott át valakihez. Ön­kéntelenül elolvastam a ve­rébfej betűkkel írt vastag ceruzasort: „ha a többi is ilyen lesz, még egyszer nem jön el a nép”. Az előadónak biztosan nem az volt a szándéka, hogy unalmat, sőt elégedet­lenséget váltson ki. Beszéde mégis ezt eredményezte. Ezért álltak fel először a traktorosbrigád tagjai, majd mások is, és hagyták ott a termet. Tizenöt évvel ezelőtt ez az előadás talán a hallgató­ság igényeit kielégítette vol­na. Ma azonban már ezen a fokon messze túlléptünk. Az előadónak a felkészülés mércéjét ehhez az igényhez kell szabnia, ha nem akar­ja, hogy csalódjanak benne és azokban, akiket képvisel. Komáromi Magda Félmilliárd köbméter jég, 28 milliárd köbméter hó Szokatlannak tűnik, hogy két egymást követő évben be­fagyott a Duna magyarorszá­gi szakasza, pedig a régi fel­jegyzések tanúsága szerint voltak időszakok, amikor négy-öt éven át minden télen beáilt a folyó. A vízügyi szakembereknek hét évtize­det átfogó statisztikája kimu­tatja, hogy Budapestnél mind­össze háromszor volt jégmen­tes a víz. 34 alkalommal zaj­lott és 31 esetben fagyott be a folyó. Tehát majdnem min­den második évben összefüg­gő jégtakaró keletkezett a ’Du'náii. A Tiszán már jóval gyakrabban, hatból 4—5 té­len befagy a folyó, de a Ba­laton a legszorgalmasabb, mert 1930-tól 1950-ig, vagyis 20 év alatt egyszer sem mu­lasztotta. el a jégpáncél kiala­kítását. A jég vastagsága nagyon változó és a mérés sem lehet egészen megbízható, de leg­alább a hozzávetőleges tájé­kozódás érdekében mégis ké­szítettek statisztikát. Az 1939 —1940-es rendkívüli télen volt a legvastagabb a j'ég Bu­dapestnél: 69 centiméteres ré­teget mértek. A Balatonon Siófoknál 50 centiméteres, a Tiszán pe­dig Jászteleknél 17 centi­méter vastag jeget hizlalt a 24 évvel ezelőtti rendkívül kemény tél. A jégpáncél fel- szakadozásánál keletkező tor­lódások azonban sokszorosan felülmúlják a sima jégréteget, így Baja felett 1902 decem­berében 8—13 méteres torlasz fagyott a Duna medréhez, 1930-ban pedig Pa.ksnál 10— 11 méter vastag jéghegy ala­kult ki. Az összes hazai folyónk és tavunk vizét jelenleg mintegy 540 millió köbméter jégfedő takarja. Ha ezt a rengeteg je­get mind a Népstadionban halmoznánk fel. akkor Európa legnagyobb hegy­csúcsánál, a Mont Eláné­nál is magasabb jéghegy keletkeznék. Elolvasztásához viszont annyi szén kellene, mint amennyit öt hónap alatt termel a ma­gyar bányászat. Mit mondanak a meteoroló­gusok az idei „hótermésről”? Feljegyzéseik szerint az or­szág különböző részein ezen a télen eddig legalább 20. de legfeljebb 40 centiméter hó hullott. Ez pedig azt jelenti, hogy — 'ha eltekintünk a pá­rolgástól és a hó roskadásá- tól — az egész országban eddig az egymásra hullott ré­tegek teljes mennyisége el­éri a 28 milliárd köbmétert. Igaz, ez a szám is szinte el­képzelhetetlenül nagy töme­get jelent. Ha az egész hő­mennyiséget például a Szent­endrei-szigeten halmoznánk össze, az építmény körülbelül 500 kilométer magasságig emelkednék. Súlya 28 mil­liárd métermázsának felel meg, úgyhogy a sziget min­den egyes négyzelcentiméte- rére kereken 50 tonna nehe­zednék. Ha pedig az egész mennyiséget vasúton kellene elszállítanunk, kereken 300 nijiiit» tehervagon! ! kellene I megtöltenünk vele, többet, j mint amennyi az egész vilá­gon található. És- még így is messze elma- ‘ radunk az eddigi „rekordter- ! mések” mögött. Az utóbbi év- j tizedekben feljegyzett igazán ! hideg és csapadékos teleken J — mint amilyen 1929-ben, majd 1940-ben és 1942-ben | volt — átlagosan 100—120 ’ centiméternyi, összesen tehát j 90—110 milliárd köbméternyi hó hullott hazánk földjére a j maga 9—11 milliárd tonnájá­val. S akkor a Szentendrei­szigeti építmény teteje az I 1600—2000 kilométeres ma- I gasságot érhette volna el..: v\\\\\\\\\\\\V hogy | Az ÉM. 25. sz. Állami Épí­tőipari V., Bp. XXL, Cse­pel, Kiss .János altábor­nagy u. 19—21. ÁLLANDÓAN FELVESZ Vác és környéke, Gödöllő, Aszód. Iklad és környéke, valamint budapesti munka­helyeire kőműves, ács, áll­ványozó és vasbetonszerelő szakmunlcásokat, továbbá kubikosokat és férfi segéd­munkásokat. Vidékiek ré­szére munkavállalói (taná­csi) igazolás szükséges. Je­lentkezés a fenti címen. Ezenkívül építőipari tmk- gé piaka tosokat. Jelentkezés XXI. kerület, íCsepel). Rá­kóczi Ferenc u. 197. alatt. már valamit a kisbabá­nez, nemigen jen TÓI. A fiú csak érti a kérdést. — No, mondja, milyen a kisfia? — Hűi... olyan... kicsi. Sokat gőgicsél, de nem zavar. Megszoktuk már. — Tud-e maga már pelen­kát mosni? A fiú elhúzza a száját. — Tisztába én nem rakom — válaszolja kamaszos sér­tődöttséggel. — Az anyja — bök fejével a lány felé. — Es ha ö dolgozni megy? Ki fogja nevelni? — Majd az öregek... — Igen, mosni, főzni, vasal­ni majd az anyósom fog — vág közbe a leány. beszélgetés véget ér. Mi mást lehetne még meg­tudni? Nyilván az olvasó fe­jében is kergetőznek a gon­dolatok. Továbbra is áll a kérdés: szerelmesek vajon? Inkább azt mondanánk: fele­lőtlenek. Ok is, a szüleik is. A kislány mintha megérez­né a gondolatot, a nyitva ma­radt kérdést, búcsúzóul hozzá­teszi még: — A védőnő sokszor jön hozzánk, mert hogy a pici hét hónapra született... Azt mondta, hogy nem maradhat a Pityuka nálunk, mert már így is kilencen vagyunk egy szobában. Ezért vittük a Pis- táékhoz. Most ott is lakunk. Nekik két szobájuk van és eddig csak négyen voltak ben­ne... Firon András A Ki ér oda előbb? Nem mondták, hogy nem lesz jó ebből? — Hááát... anyám mondo­gatta, hogy baj lesz. Apám is pirongatott — vonja fel vállát a leány, s most néz először a fiúra, úgy folytatja — de mi kitartottunk egymással... A gyámügyi előadónak min­dent tudnia kell, hát kényte­len kellemetlen kérdéseket is feltenni. — Miért kezdett ilyen fiatal gyerekkel? Miért nem válasz­tott leszerelt katonát? A lány csak a vállát vono- gatja, a fiú pedig hallgat. Ismét a tisztviselőn a sor, hogy kérdezzen. — Tehát ragaszkodnak a házasságkötéshez ? — Igen, azért jöttünk — így a lány. ■.. gén — mondja maga elé a fiú. — Tudja-e — fordul a tiszt­viselő a fiúhoz —, hogy egy ilyen magakorabeli legénynek még nem használ a házasélet? A fiú nem válaszol, az arcán értetlenség ül. — És mi lesz a gyerekkel, a kis Pityuval? — teszi fel a legnehezebb kérdést az előadó a lánynak. — Miből tartják el? Abból az ezerháromszáz­nyolcvanból akarja tartani a babát és a férjét is? Mikor lesz ő kereső? — A jövő évre — magyaráz­kodik a leány. — De az ő szü­le' vállalták, hogy ha összehá­zasodunk, odaköltözhetünk... Nehéz helyzet ez. A tisztvi­selők hallgatnak. Aztán egyi­kük megkéri a fiút, mesél­motorszerelö szakmában, Már második éve. — Hogy megy a tanulás? — Közepes eredményű va­gyok. — Kereset? — Száznyolcvan forint egy hónapban. Az apám és a bá­tyám keres ... j beszélgetés itt megsza- üx kad. A gyerek előtt mintha ködösen felrémléne a nagy kérdés: már most mi lesz az ő gyerekével? A kis csöpp­séggel, akinek naponta enni kell adni, aki pénzbe kerül, akit nevelni kell? Mintha meglegyintette volna az apai gond súlya. A tisztviselők másra terelik a szót, hogy át­hidalják a nehézséget. — És maguk ... szeretik egymást? — Szeretjük — mondják egyszerre, de olyan hangsúly- lyál, mintha betanulták volna. Nem néznek egymásra és nem néznek a tisztviselők sze­mébe. — Mióta tart az ismeretség? A kérdésre a lány válaszol, gyorsan, határozottan: — O, már régóta. Már négy éve. Akkor még iskolások voltunk, együvé jártunk, s már akkor figyeltük egymást. Egy utcában is lakunk és Pista már régen lejár hoz­zánk ... ' , — A szülei mit szóltak? most az ősszel töltötte be a tizenhatodikat! Az 6 gyereke sürgeti a dol­got. Az, aki ide s tova már négyhónapos lesz februárban. Az, aki él és élnie kell, s aki nem tehet orról, hogy tizen­nyolc éves lány az anyja és tizenhat éves gyerek az apja... rí a az olvasót érdekli a 12 magyarázat, menjenek be velük a gyámügyi előadó szobájába. A fiú és a lány kézenfog­va, zavartan, elfogódottan lépnek az irodába. Nehezen indul a beszélgetés, mert ilyen esettel a szokatlan ügyekben jártas gyámtisztvi­selők sem igen találkoztak még. Személyi adataikból ponto­san kiderül, hogy a lány gyű­rűsfonó, havi 1380-at keres, eddig odahaza lakott az édes­apjánál, aki vasutas, az édes­anyjánál, aki mellette még hot testvérkét nevelt. Ö a leg­idősebb ... Menyasszonyának hangjától megjön a fiú bátorsága is. Szépen válaszolgot a kérdé­sekre. — Mikor született? — Negyvenhetes vagyon csak novemberi születésű. No­vember harmincadiki. —. Dolgozik? — Ipari tanuló vagyok, a S zerelmesek? Napok óta tűnődöm ezen. Azóta, mióta megláttam őket ott, a megyeháza oszlopos, ódon ke- rengőjén. Tanácstalanul ácso- rogtak, tipegtek-topogtak. Az­tán valaki megmondta nekik, hogy az előszobában üljenek le. Várjanak sorukra, majd kiszól értük a gyámügyi tisztviselő. Úgy ültek ott, a termes vá­rószoba magas mennyezete alatt, sápadt-szürkén, mint két apró veréb. A nyakigláb fiú esetlenül bujtatgatta ka- maszos nyurgaságát kinőtt kabátjába. A leány telt ido­mú, nefelejcskék szemű, puha töltött galamb, ártatlan tekin­tetű Hamupipőke. Az öblös fotelek illendő távolságban tartották őket egymástól. Hallgattak. A várakozás iz­galma, a döntés előtti félelem szeghette szarukat. Vajon tényleg szerelmesek? Mindenesetre: házasulan­dók. Házasságkötési engedé­lyért folyamodtak a tanács­hoz. Meghallgatásra vártak. De vajon miért kell házasság- kötésükhöz engedély? Gyer­mek tán még a menyasszony? Szó sincs róla, hisz’ 1945 szeptemberében született. Vagyis tizennyolc is elmúlt már. Hát akkor? Bármily hi­hetetlen, a vőlegény, igen, az égimeszelő fiú bizony csak AE APA Dl l^/IS

Next

/
Thumbnails
Contents