Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
J9B4. FEBRUÁR 2, VASÁRNAP "''iJtírlap 5 Váratlanul kaptuk a meghívást: a váci városi KISZ-bi- zottság ankétot rendez pénteken este a művelődési hóz ifjúsági klubjában a „Kíméletlenek nemzedéke” című cikkünk nyomán. Örültünk az invitálásnak, mert bizonyságát adta annak, hogy a cikkben felvetett kérdések valóban élő problémák. (A keretet a szó- kásos pénteki klubest adta,1 csupán annyiban változott, hogy erre az alkalomra meghívták Vogel Gyulát, a váci Könnyűipari Öntöde igazgatóját és Povázsai Sándort, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét is.) Vitát vártunk, s nem is akármilyet. Az a közel negyven tizennyolc-huszcnkét éves fiatal, áld rendszeres látogatója az ifjúsági klubnak, jó vitapartnernek ígérkezett, annál is inkább, hiszen az ankét témája éppen az ő nemzedékük problémája. Az érdemi vita mégis másfél órát késett. Ennek több oka is volt. Az egyik: negyvenperces késéssel kezdődött az ankét, mert két meghívott, a városi KISZ-bizottság titkára és a művelődésügyi osztály vezetője másutt értekezett, (A művelődési ház társadalmi vezetőségének ülésén vettek részt.) Azért említem a dolgot, mert ez máris a vitához kapcsolódó kérdést vet fel: vajon hányszor várakoztatjuk meg különböző okokból az általunk összehívott fiatalokat? Bármennyire elfogadható is az indok, a fiatalokban óhatatlanul annak érzését kelti, hogy a felnőttek nem veszik felnőttszámba őket; ha a fiatalokról van szó, a felnőttele nem érzik kötelességüknek a pontosságot. Ha nem is ennek az esetnek a kapcsán, de más konkrét példákon keresztül ezt bizonygatták a fiatalok. A másik: a város K1SZ- rezetőinek helytelen módszere. Valamiféle rossz értelemben vett szemináriumot kívántak rendezni — alkotó vita helyett. Az eredmény: másfél órán át csak a felnőttek beszéltek, jobbára általánosságokban és vigyázva arra, nehogy valamiféle kényes kérdést érintsenek. Egyedül Vo- pel Gyula igazgató vágott a dolgok lényegébe, amikor nyíltan és kendőzetlenül beszélt a gyári fiatalok problémáiról. — Sokan vannak a gyárunkban dolgozó fiatalok között olyanok — mondotta Vo- | gél Gyula —, akik nem úgy \ képzelték el az életüket, aho- j ffyan az alakult, tőle függően I VITA Akikről szó van Ankét a „Kíméletlenek nemzedékéiről és tőle függetlenül. Az ilyen fiatalok „adott rossz”-nuk tartják pillanatnyi helyzetüket. Ezt példával bizonyíthatom. Nyolcvanhét ipari tanulónk közül mindössze négy éltanuló akad. A többi megelégszik azzal, hogy épphogy átmegy a vizsgákon, mondván, majd csak lesz valahogy. De kérdem én és úgy hiszem, joggal: mikor? Mikor lesz valahogy? Mitől lesz valahogy? S ők mit tesznek azért, hogy ne valahogy, hanem úgy legyen, ahogyan ők akarják? — A másik probléma: az a fiatal, aki vem tanul tovább és szakmunkásképesítést sem szerez: vándorol. Egyik üzemből a másikba. Megint példákkal bizonyítok. Az elmúlt esztendőben kilencvenkét húsz éven aluli szakképzetlen fiatalt vettünk fel. A kilenc- venkettőből már csak hét dolgozik nálunk. Kérdem én, miért? Másutt talán könnyebb a munka? Vagy másutt nagyobb a fizetés? Sem az egyik, sem a másik érv nem számottevő. Ezeknek a fiataloknak a vándorlása céltalannak vagy elhibázottnak vélt életükből ered. De lehet egy tizennyolc-húszéves fiatal élete céltalan, elhibázott? Nem, kedves barátaim. Másutt van itt a baj. Az életszemléletben, Sokan a fiatalok között túlságosan könnyen szeretnének élni. (Csak zárójelben mondom, hogy egy kiesőt ez a mi, felnőttek hibája is, akik túlságosan könnyűvé, gondtalanná tettük a gyermekkorukat.) — Még egy példával bizonyítom állításomat. Tavalyelőtt ősszel tizenhét technikumot végzett fiatalt vettünk fel üzemünkbe. Kettő maradt meg közülük. Okultunk az eseten és a következő tanévben szerződést kötöttünk a fiatalokkal. Szám szerint hússzal. Tudják, hányán maradtak meg ezek közül? Öten. Hogy miért? Ebben az iskola is hibás. Ezek a fiatalok még nem érik el a technikusi szakmai szintet (gyakorlat hiánya), ennek ellenére magasabb fizetést biztosítottunk számukra, mint a felszabadult ipari tanulóiknak. Mégis eléMit mond a medve? — Brumm, brumm — mordult ma reggel a mackó, felkelt téli vackáról, kicammogott a barlangja elé — és — mert ő modern mackó — megnézte a meteorológiai műszereket, morfondírozván magában, hogy vajon visszafeküdjön, szundikáljon-e még egy hónapocskát? Mi megelőztük Mackó urat és már tegnap felhívtuk a Meteorológiai Intézet távprognózis osztályát, hogy el ne szalasszuk a nap nagy kérdését: kibúvik-e végre barlangjából ökigyelme? — A néphitnek igaza van — kaptuk a választ —, amikor azt tartja, hogy február elején fordul az idő. Ha gyertyaszentelőkor kemény fagyok járják, akkor hamarosan jön a tavasz. Viszont ha tavasziasan süt a nap, s a medve meglátja az árnyékát, altkor visszabújik negyven napra aludni, m?rt mesz- sze még a kikelet. Vagyis a mackó nem szokott tévedni. — Mi ennek az alapja? — A mi teleinkre jellemző a kéthetes szakaszosság. Azaz ilyen időnként váltogatják egymást — normális esetben — a hideghullámok és az enyhülések. Tehát ha a február eleje zord, úgy a télnek már nincs sok hátra, mert a következő kéthetes periódus vége valószínűi ;g belenyúlik már a tavaszba. — S ezen a télen? — Nem könnyű jósolni. Egyrészt ez nem volt szabályos tél, mert hisz nem tíz-tizennégy, hanem ötven napig egyfolytában kemény, mozdulatlan fagy uralkodott. Másrészt ez a mostani, napi időjárás amolyan se hideg, se meleg. Végül mindehhez hozzájárul, hogy az utóbbi két évtizedben kissé eltolódtak az évszakok: ősziesen enyhe decemberek és farkasorditó márciusok okoztak feltűnést. — Tehát mi lesz a mackóval ? — Mi azt mondjuk, hegy reménykedhetünk. Nem gondolnánk, hogy az ötvenna- pos, két emlékezetes hideghullámot egy harmadik is követné. Szóval Mackó úr kibújni kibújik, de hogy kint is marad-e, ezt majd csak a jövő héten tudhatjuk meg ... (f. a.) gedetűenek voltak és olyan munkaiköröket kerestek a maguk számára, amelyek szakmai fejlődésüket egyáltalán nem segíti, de könnyebb j munkával nagyobb fizetéshez \ juthatnak. — Persze, ezek után joggal gondolhatják, hogy én is ellensége vagyok a fiataloknak, hiszen eddig csak a hibákról beszéltem. Higgyék el, nem így van. S ezt is példával bizonyítom. Tavaly huszonkét százalékkal megemeltük az üzem termelési tervét. Hogy sikeresen végrehajtsuk, nyolcvanhét új szakmunkásra lett volna szükségünk. De még októberben is harminc szakmunkáshiányunk volt. (Ez éves átlagban ötvenhét szakmunkás hiányának felel meg'.) Ennek ellenére teljesítettük a tervet. Mit gondolnak, miért? Mert mellénk állt az üzem ifjúsága. Egyszerűen esténként „elfelejtettek” hazamenni. Nem sajnálták azokat a plusz órákat, amelyeket az üzemben töltöttek el. így teljesítettük tervünket. Az igazgató egyenes beszéde végre kirobbantotta a vitát. Egymás után hangzottak el az addig elhallgatott kényes kérdések. Miért baj az, hogy az ezerötszáz forint fizetésből csak háromszázat adok haza? Az apám nem akarta megengedni, hogy Olaszországba utazzam — így egy huszonkét éves lány. Miért mutatnak rossz példát a felnőttek? Csak prédikálnak arról, hogy mit kellene tenni, hogyan kellene élni, de közben másként cselekednek, ellentétesen élnek. Már vitatkozunk. Egy fiú: Én az utolsó fillérig hazaadom a fizetésemet. Úgy gondolom, jól van ez így. De ha még többet adnék, akkor sem tudnám meghálálni a szüleimnek mindazt a gondoskodást, amellyel elárasztottak az elmúlt tizennyolc esztendő alatt. Egy lány: Én pedig helyesnek tartom, hogy csak háromszáz forintot adok haza. A fennmaradó pénzből elsősorban nem szórakozni járok, hanem a ruháimat veszem meg. Miért baj ez? Az igazgató közbeszól: Háromszáz forintot ad haza. Ez napi tíz forintot jelent. Gondolja, hogy csak tíz forint értéket eszik meg naponta odahaza? És ha igen, akkor is csak ennyit érdemelnek a szülei? A lány: Nem kérnek többet tőlem. Az igazgató: És mit gondol, a többit ki adja hozzá? És miből? Talán éppen abból, hogy az édesanyja újabb fél évvel elhalasztotta a magának vásárolandó ruhát azzal, hogy a régi még jó, pedig a valóságban már régen volt az jó. Maga biztos, hogy már régen fel sem venné. Űj kérdés, a fiatalok külföldi utazása. Egy lány: Én majd minden nyáron elutazom valahová. Egy kérdés: Miből? A válasz: Természetesen a fizetésemből. Én dolgozom érte! Egy kérdés: A szülei hányszor jártak már külföldön? A válasz: Még egyszer sem. Azaz... édesanyám Szlovákiában született, tehát ő is volt már ... Egy másik közbeszóló: Én még arra sem tudom rávenni az anyámat, hogy velem moziba jöjjön. Tudom, hogy azt a néhány forintot is sajnálja. Zsugori... Egy közbeszólás: És megpróbálta már előre megvenni a mozijegyet? A felelet: Még nem ... A közbeszóló: Próbálja meg. Akkor biztosan elmegy, mert sajnálná, hogy a már kiadott pénz kárbavesszen. És ha egyszer már belekóstolt a szórakozásba (amelyet eddig kény- szerűségből vont meg magától), akkor legközelebb biztosan könnyebben rááll... Egyik kérdés szüli a másikat. A művelődési házban már csak az ifjúsági klubban ég a villany. Nehéz abbahagyni a vitát. S ha mégis befejeztük Vácott, az csak a pénteki napra szólt. Mert a „Kíméletlenek nemzedéke” című cikkünkben felvetett kérdések valósak és igazak. Vitatkozni kell róluk. Ma is, holnap is és még nagyon sokáig. S ha jól vitatkozunk, ha őszintén szembenézünk a tényekkel, nem válik haszontalan időtöltéssé egyetlen vita sem. A hasznát nem egyedül az ifjúság, de az egész társadalom látja. Prukner Pál Gyalog a Duna jegén ff Január 28-án, délután négy órakor a Duna közepén, í a jégen csúszkált-botladozott egy idősebb pár, csomagok- t kai megrakodva. Mellettük kék kabátos kisgyerek futká- | rozott előre-hátra. Szemmel láthatóan élvezte a nem min- | dennapi sétát. Jó félóráig tartott, mig elérték a váci par- f, tokát. Mi, akik ott álltunk a biztos parton, mi aggódtunk. | féltünk helyettük, és ahelyett a kilenc ember helyett is, í akik közelebb-távolabb ugyanakkor araszolták a jeget. | — Én nem nézem őket tovább — mondta egy java- | korabeli ember. — Ha valami bajuk esik, a törvény kö- f telez rá, hogy mentsem őket. Ilyenek miatt ugorjak én a f jégtáblák közé? Azért maradt és izgult. Amikor a tisztes ff korú nagyszülők partot értek, segített szidni őket. — Jó kis út volt — forgatta fehérkendős fejét a nagy- | mama. í — Most hősöknek érzik magukat? — kérdeztem tőlük, ff — Nem kell félni, olyan a jég, hogy még a lovas- ff szekeret is kibírná — nyugtatott a nagymama. | — Biztos. Csakhogy kilencszer kibírja, tizedszerre ff meg megreped a tábla, ha még olyan hideg is van. Most | meg már enyhült az idő. — Látta volna vasárnap — avatkoztak mások is c beszédbe. — Tömegesen járt át a nép. — Nincs olyan év, hogy néhányan rá ne fizetnének —, világosítanak fel a váci rendőrségen. A nagymarosi révkapitányság feladata, hogy kemény hidegek esetén, szakértők állapítsák meg a jég teherbíróképességét és ott karókkal átkelőhelyet jelöljenek ki. Egyes helyeken meleg források vannak a víz alatt, ott a jég alig pár araszos. Itt, Vácnál nincs is átkelőhely. Éjjel-nappal nem állhatunk kinn a parton. Meg ha az emberek észreveszik a rendőrt, árvább mennek pár száz métert és ott kísérelik meg az átkelést. A nagymarosi révkapitányság járőrei viszont Vácon át Sződligetig állandóan járják a partot. Akit rajtakapnak az átkelésen, azt felelősségre vonják. Biztos, hogy könnyebb télidőben csak „átgyalogolni” a másik partra, mint esetleg körbeutazni az első hídig. De — mégsem érdemes. Hiába érzi aki rálép szilárdnak a jeget, csalóka érzet az. De az indulni készülők gondoljanak azokra, akik alatt már kettényílt a jég, akik fagyott újakkal kapaszkodtak a rideg jégtáblákba. Ök is, a szerencsétlenül jártak, az első lépések után mindannyian erősnek érezték a folyam jégpáncélját, magukat pedig — bátornak... (K. M.) Azonos hullámhosszon Az idén több mint húsz és félszer annyi értéket állítanak elő a torok bálintd, Mechanikai Művekben^: mint lSöT-ben. Az ez évi terv 36 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A termelékenységet 23 százalékkal növelik. A számok persze önmagukban nem sokat mondanak, mert könnyű meghússzorozn i a termelési értéket ott, ahol csavaranyák helyett kazánokat kezdenek gyártani. Azonban nem az anyag értéke jelenti a növekedést, hanem az emberi és a gépi munka sokszorozza meg az értéket. Gyártmányaik legnagyobb részét a viilamosenersgia- és műszeripar használja fél. A fázisjavító és elektrokonden- zátórok gyártása országos jelentőségű, hisz e fontos cikkekből sokáig a kellőnél kevesebb volt és a szükséges mennyiség nagy részét külföldről, valutáért kellett beszerezni. Kondenzátort, villamos bojlert vagy olajkályháit — mert ezek is itt készülnek —, nem könnyű gyártani. Tudták ezt a Mechanikai Művek vezetői és dolgozói is, s mégis bátran vállalkoztak a feladatra. Nem vallottak szégyent, mert alig több mint fél évtized alatt — s ez nem túlzás — gyártmányaik nagy része elérte a világszínvonalat. Olyan körülmények között jutottak el idáig, hogy maguknak kellett megtervezni és el- Készíteni a gyártó berendezések többségét és ehhez igazítani a gyártási technológiát. Az eredményekben benne van annak a munkásnak a gondolata, és keze munkája, aki évekkel ezelőtt rájött, hogy a szegecselő kalapácsot neon szükséges kézzel kezelni, amikor ugyanezt az elektromágnes is megteszi és azé a mérnöké. illetve mérnököké, akik megtervezték a kondenzátorok fóliájának marató gépét és azt az automatát, amely önműködően méri a kondenzátorok kapacitását. A legegyszerűbb az lenne, ha úgy válaszolnánk a kérdésre, hogy a jó eredmények titka az egész gyári kollektíva közös, jó munkája, mert ez az igazság. A jó szellem, a jó együttműködés nem teremtöUússaor többet — de hogyan ? A )íeehunikai AMüvek fe latint a írói dik meg magától. A lehetőségei mindenütt adottak, csak az a kérdés, mennyire ismerik fél ezeket a lehetőségeket ■ és mennyire élnek velük. A Mechanikai Művekben jól alapoztak & jól építettek az alapokra. Úgy kezdődött, hogy Sátor János, a gyár igazgatója, amikor átvette a gyár vezetését, leült beszélgetni Hídvégi Zoltán párttitkárral. Sok mindenről beszéltek, de érdemes megemlíteni megállapodásuk lényegét. Ez pedig nem más, mint a kölcsönös bizalom és az őszinteség. Ebben pedig sok minden benne van. Mindkét ember ma is ugyanazt a funkciót látja el, s tartják magukat az eredeti megállapodáshoz. Egy fecske persze nem csinál nyarat, de még kettő sem. Megállapodásuk megértésre talált a gyárban. Kiterjedt a gazdasági és a pártvezetőségre, innen tovább sugárzott, amíg átjárta, átitatta az egész gyárat. A gyár igazgatója tagja a pártvégrehaj főbizottságnak. Részt vesz az üléseken, ahol gazdasági kérdésekre vonatkozó határozatokat is hoznak. Csorbítja-e ez az egyszemélyi vezetést? Egyáltalán nem, mert az igazgató jelen van, amikor a pártszervezet értékeli a munkát, részt vesz a vitában és a határozatok kidolgozásában is, ami inkább arra ad biztosítékot, hogy a hozott határozatok összhangban lesznek a gazdasági vezetés helyes célkitűzéseivel. Az igazgató nem érzi fölöslegesnek a pártszervezet ilyen irányú munkáját, sőt igényli azt és a bírálattól sem idegenkedik. Nem kellemes például, ha a pártszervezet az igazgatót megbírálja. mert szűkmar- kúan bánik az elismerésekkel. Itt megtörtént, s amióta a bírálat elhangzott, megváltozott a helyzet. Nem ez volt persze az eJeó és nem is az utolsó bírálat S még valamit ehhez: ha valamit tesznek, vagy mondanak, azt nem a látszat kedvéért teszik, hanem azért, mert a munka kívánja tőlük. Tudják, és értik a dolgukat valameny- nvien. Irtóznak a sablonoktól és a látszatmunkától. Amikor például az idei tervfeladatokat előkészítették. megtehették volna, hogy a szokásos módon értekezleteket tartanak az egész gyárban. Meg is tették és teszik ezt. de valamit még adnak hozzá. Tudják, hogy a terv egész évre szól, s végrehajtásáért a párt-, a KISZ- és a szakszervezetnek együtt kell dolgoznia. Az elhangzottakból az idő múlásával sok minden feledésbe megy. Ezért Mit kell tennünk? címmel sokszorosították a feladatokat tartalmazó írásos anyagot és kiadták az összes aktivistáknak. így könnyű ellenőrizni a terv teljesítését, mert az mindenkinek a kezében van. A gazdasági vezetésnek már magában ez is ielentős segítség, de legalább egyenértékű ezzel, hogy szocialista szerződést kívánnak kötni a kooperáló vállalatokkal és a Távközlési Kutató Intézettel, hogy jobban segítsék « Mechanikai Művekben végzett termelőmunkát. Tervük van arra is. hogyan javítják a termelés jobb szervezését, a műszaki fejlesztést, a technológiai és a munkafegyelmet. K terveket a pártcsoportokkal, az aktivistákkal együtt hajtják végre. A Mechanikai Művek kiemelkedő eredményeinek tehát az a titka, hogy azonos hullámhosszon dolgozik a vállalat gazdasági, párt-, ifjúsági, szakszervezeti vezetősége. s azonos hullámhosszon, gondolkoznak és cselekszenek velük az összes dolgozóik. Farkas István
