Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
em** '<cJ£írlap 1964. FEBRUÄR 14. PÉNTEK Csalódás Washingtonban Bde|®M«löli Johnson és Home lanócslcoxósa ElivotaSos közlemény a Sárgyállásokról A NEOKOLONIALIZMUS ÚJ PÉLDÁI .1 TASZSZ ntgilatlittaaia ti kelet-ufrilmi fst'tnt*rti/f»fcnil Csütörtökön magyar idő ] szerint 17 órakor kezdődött meg a Fehér Házban Johnson elnök és Sir Alec Dong- ] las Home angol miniszterei- j nők hivatalos tárgyalássoro- j zatának Utolsó, harmadik szakasza. Washingtonban magyar idő szerint 19 órakor adták ki | a hivatalos közleményt az j ezzel befejeződött tárgyaié- j sokról. A közös nyilatkozat egyebek között hangoztatja, hogy Anglia támogatja az Egyesült Államok dél-vietnami politikáját, cserébe viszont Washington az angol kormány Malaysiával kapcsolatos távol-keleti politikáját bátorította. A közlemény kitér a tavaly Moszkvában megkötött részleges atomcsend-egyez- ményre is, s énről megállapítja, hogy a szerződés ,,a Keletet és Nyugatot megosztó problémák békés megoldásának útján haladást jelez”. Johnson és Home hangoztatta. hogy szükség van a további lépésekre, meg keli találni a feszültség enyhítésének más útjait is. Ezzel kapcsolatban mindkét vezető a leszerelési értekezletem és más fórumokon; előterjesztett angolszász javaslatokat említette meg. A közös közlemény nem tesz említésit Ciprusról, amely pedig Johnson és Home tárgyalásainak alighanem legfontosabb témája volt. Mindössze azt mondja, hogy a tárgyaló félék átteíkifnteifcték a világ több részéin támadt feszültséget okozó legutóbbi eseményeket A közös közlemény „«ős és egyesült” nyugati szövetségért szál síkra. Hangoztatja: a legszélesebb körű politikai és gazdasági együttműködésre vám szükség Nyugait-Európá- fcam a „nagy atlanti partnerség*’ keretein belül. Johnson és Home közös közleménye nem szól a kubai kereskedelem kérdéséről, amelyben a két kormány véleménye erősen eltér. A közlemény egyoldalúan em_ líti meg Johnson aggodalmát a jelenlegi karibi helyzet miatt. Home részéről csak az olvasható, hogy az angol miniszterelnök „a szabadság, a politikai és gazdasági stabilitás szempontjából elismerte Latin-Amerika fejlődésének fontosságát”. A közlemény végezetül azt mondja, hogy Johnson és Home továbbra is szőre« személyi kapcsolatot akar fenntartani. Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója írja: Bár a brit—amerikai tárgyalásokról kiadott közös közlemény természetesen elsősorban a két kormány szoros barátságát és közös ér- ! dekeit húzza alá, Washing- ; Ionban egyáltalában nem titkolják csalódásukat. Az angol miniszterelnök kerek és határozott nemet mondott két olyan amerikai kérdésre, amely i a Johnson-kormányzat- nak — elsősorban belpolitikai okokból — nagyon fontos. ■ Nagy-Britannia továbbra is \ hajlandó kereskedelmi ügy-! | leteket kötni Kubával és kész adott esetben hosszú' lejáratú kereskedelmi hitelt \ nyújtani a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országok- j nak. A két nyugati nagyhatalom minden jel szerint j komoly nehézségekbe ütkö- : zöftí a ciprusi kérdésben is. Természetesen nem szabad abba a hamis illúzióba esni, ! mintha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között sza- j kadék keletkezett volna. De í Johnson és Douglas Home tá- 1 gyalásai édesen felvetették Washingtonban azt a kérdést. j nwérí néz szembe az amerikai külpolitika jelenleg annyi nehézséggel. A republikánus él- nökjelölésre pályázók természetesen vad támadásba len- I dűltek az amerikai külpolitika gyengeségei ellen. Ezen nem lehet csodálkozni, tekintettel az egyre hevesebbé váló vá- ; lasztási kampányra. Ezenfelül azonban. nagy nevű amerikai publicisták sorra írnak olyan cikkeket, amelyekben választ keresnek az amerikai külpolitikai kudarcokra. Walter Lippmann például \ csütörtökön reggel kétszáz amerikai újságban megjelent cikkében megállapítja, hogy | az Egyesült Államokat szövet- \ \ ségesei nem követik Kína és | Kuba bojkottálásában, a Szov- \ jetuniónak nyújtandó hitel \ j kérdésében és a NATO-politi- ! | kában. Az a tétel, amely sze- j | rint „Kínát a formózai kor- j J mány képviseli”, összeomló- j \ ban van. Szembe kell nézni — !' j írja Lippmann — azokkal a í í problémákkal, amelyek a I brit birodalom végső felbomlásával kapcsolatosak Cipruson, Kelet-Afrikában és a déli tengereken. Délkelet-Ázsióban — állapítja meg a cikkíró — az Egyesült Államoknak azt a dilemmát kellene megoldania, amelyet Eisenhower egyszer úgy nevezett, hogy „választás a kivívhatatlan győzelem és az elfogadhatatlan béke között". A kilátások La*in-Ameri- kában sem túlságosan kedvezőek és a listát még folytatni lehetne, — írja Lippmann. Johnson és Home tárgyalásainak befejezése után a jelek szerint mind nagyobb erők fogják szorítani a Johnson-kor- mányzatot .arra, hogy kísérelje meg külpolitikájának felülvizsgálását bizonyos területeken. Ezt azonban meg fogja nehezíteni az, hogy választási év van Amerikában és az elnök kénytelen lesz a sok éves propaganda által elvadított közvélemény nyomását is tekintetbe venni. A TASZSZ-iroda nyilatkozatot adott ki a kelet-afrikai eseményekről és ebben rámutat, hogy az angol katonai egységek visszatérését Kenyába, Tanganyikába és Ugandába nem lehet olyanféle koholmányokkal magyarázni, hogy „meg akarják menteni Kelet- Áfrikát a kommunizmustól’’, vagy azzal a mesével, hogy „korán adták meg a függetlenséget” ezeknek az országoknak. Ezek az események aa imperialisták neokoloniaJista politikájának új példái és ennek a politikának célja az. hogy ne engedje az afrikai népek igazi felszabadulását, a fiatal afrikai államokban fenntartsa a gyarmatok pozícióit. A TASZSZ nyilatkozata ezután hangsúlyozza, hogy a mostani események szembetűnően emlékeztetnek mindarra, ami 1960-ban Kongóban történt a függetlenség kikiáltása után. ,,Most azonban az afrikai országok népeinek és kormányainak elegendő erejük van ahhoz, hogy; megelőzzék az események hasonló alakulását Kelet-Afrikában" — állapítja meg a nyilatkozat. . Rámutat a nyilatkozat, Kenya, Tanganyika és Uganda népei kétségkívül nem fogják tűrni, hogy a gyarmatosítók újra visszatérjenek. „Ezeknek az országoknak népei a függetlenségük megszilárdításáért vívott harcban más afrikai államok testvéri népeinek, az összes békeszeretö erőknek segítségére támaszkodhatnak. Afrilíának is van már kellő tapasztalata a neokolontaliznvus- sal vívott harcban.” Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a nyilatkozat, az afrikai egységszervezet megfelelő eszköz annak megakadályozására, hogy idegen hatalmak beavatkozzanak afrikai országok ügyeibe. A TASZSZ nyiiiaitkoeata kifejezi azt a meggyőződését, hogy az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli ülésszakán részt vevő államok az imperialista, hatalmak beavatkozása nélkül maguk is meg tudják találni a kelet-afrikai helyzet rendezésére szükséges megoldásokat. A szovjet emberek — hangoztatja végül a TASZSZ nyilatkozata — őszintén kívánják Rrtci- Afrika népeinek, bogy mielőbb fel tudják számolni ezt a veszélyes helyzetet. Meg lehetnek győződve árról, hog}’ a Szovjetunióban & kormányában továbbra is szövetségesre találnak harcukban. BEFEJEZŐDÖTT OSWALB ANYJÁNAK KIHALLGATÁSA CsoiTifre a üspoldviHe-i vezetőket vádolja Lumumba meggyilkolásával Újabb véres összetűzések Cipruson (Folytatás az 1. oldalról) getre, még ha ez a Nyu- gat-Németországban állomásozó angol haderők létszámának csökkentésével járna is”. Az AFP jelentése szerint a görög kormány szerdán este közzétette Paraszkevopulosz miniszterelnök válaszát Hruscsov Ciprussal kapcsolatos | üzenetére. A válasz hangoztatja, hogy a görög kormány ,,tel- | jes éberségét latbaveti a cip- I rusiak alapvető jogai, függet- j lenségük fenntartása és országuk integritásának megvédése érdekében. Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy a sziget pacifikálását ne külső beavatkozással érjük el, hanem a ciprusi kormány által kért nemzetközi segítség és támogatás megadásával". Lapzártakor érkezett: Ismét fellángolt a harc Limasszofhan Csütörtök délelőtt ismét fellángolt a harc Limasszol- ban. Ciprus második legnagyobb városában. A véres ösz- szetűzések hírére helikopteren azonnal a helyszínre repült Young tábornok, a ciprusi angol fegyveres erők főparancs- nolrn, hogy találkozást keres- : sen a szembenálló felek képviselőivel. Az összecsapásoknak ekkor már ötvon halálos és több mini száz sebesült áldozata volt. A jelentések szerint a török ! városnegyed lakossága már I nem sokáig tarthatta ma- i gát a görögökkel szemben. Az angol légierő mentőala- j kulatai megkezdték a sebesültek elszállítását. Ezeknek, valamint a halottaknak többsége ‘ törötk. Folyamatban van az angol állampolgárok elszállítása is. Ball amerikai külügyminiszter-helyettes a limasszoli eseményeit hírére azonnal felkereste Makariosz elnököt és félórát töltött az elnöki palotában. A megbeszélésről semmi sem szivárgott ki. A ciprusi helyzet további súlyosbodásának hírére Londonban és Washingtonban sürgős megbeszéléseket tartottak. Az angol fővárosban ösz- szehívták a minisztertanácsot, Sandys, a nemzetközösségi ügyek minisztere pedig az Egyesült Államok ügyvivőjével tárgyalt. Ismét szóba került Ciprus ügye Johnson amerikai einök és Home brit miniszterelnök washingtoni „csúcstalálkozóján’ j& A belgák bukott katangai bábja, a jelenleg Madridban tartózkodó Moise Csőmbe — akit a világ közvéleménye felelősnek tart Kongó volt miniszterelnökének, Patrice Lumumbának és társainak meggyilkolásáért — a napokban megjelent sajtónyilatkozatában és szerdai sajtóértekezletén azt állította, hogy a gyilkosságért a jelenlegi léopoldville-i vezetőket terheli a felelősség. Bár Csőmbe megnyilatkozásainak hitele kétes, a nyugati hírügynökségek élénken felfigyeltek rá. A „kipakolás” a Brüsszelben megjelenő egyik hetilap múlt héti számának hasábjain kezdődött. (A lapot a belga hatóságok elkobozták.) Csőmbe az interjúban elmondotta, hogy Lumumba likvidálásának gondolata 1960. november 28-án egy Brazza- ville-ben lefolyt értekezleten vetődött fel, amelyen Adoula —■ akkor az llleo- kormány belügyminisztere volt — javasolta: szállítsák át Lumumbát a katangai Jadot- ville-be. Ez a tárgyalás akkor eredménytelen maradt. Január 17-én Kaszavubu elnök — Csőmbe szerint teljesen váratlanul — közölte, hogy három „csomagot” (Lu- mumbát, és két közvetlen munkatársát: Okitót és M. Pólót) útnak indított repülőgépen. A gép Elisabethville- ben szállt le. Ekkor Lumumba — Csőmbe állítása szerint — már agonizált a repülőúton elszenvedett rettenetes kínzások következtében. „Elisabethville-ben nem foglyokat, hanem haldoklókat raktak ki a gépből" — Csom- benak ez a kijelentése már nem a belga hetilapban jelent meg, hanem a szerdán este megtartott madridi sajtóértekezleten hangzott el. „Mindhárman 1961. január 17-ről 18-ra virradó éjszaka haltak meg. Holttestüket Ruasi falu közelében, a ka- szengai út mentén földelték el” — tette hozzá Csőmbe. Csőmbe azt állította továbbá, hogy a kongói vezetők megrettentek, amikor meghallották: az ENSZ vizsgáló bizottságot meneszt Lumumba halála körülményeinek kiderítésére. Adoula 1961. február 28-án Elisabethville-be érkezett egy katonai egyezmény aláírásának ürügyével. Az egyezményt alá is írták, utazásának célja azonban valójában az volt, hogy eltüntesse a holttesteket és csírájában meghiúsítsa a tervezett vizsgálatot. Csőmbe szerint ez az „eltüntetés végül is megtörtént: a holttesteket exhumálták és kénsavval telt kádba helyezték, hogy így végleg eltüntessenek minden nyomot”. A volt katangai diktátor azt állította, hogy az elmondottak alátámasztására bizonyítékokkal rendelkezik. Mint a Reuter és az AP jelenti, szerda este Washingtoniban végiét ént Mrs. Marguerite Oswaldnak, a Ken- raedy-gyiífcossággal vádölt Lee Harvey Oswald édesanyjának háromnapos kihallgatása. A Warren-bizottság tagjai előtt befejezett kihallgatás után Oswald anyja újságíróknak nyilatkozott. Isméit azt bizonygatta, hogy nem fia gyilkolta meg Kennedy elnököt, noha ezt kézzelfoghatóan bizonyítani nem tudja. A közvetett bizonyítékok viszont arra vallanak — fűzte hozzá, hogy fia a CIA amerikai hírszerző szolgálat ügynöke volt és öt szemelték ki, hogy vállalja a felelősségei az elnök meggyilkolásáért. Fia mór halott, tehát nem beszélhet és nyilvánvalóan a kormány sem mondja meg, hogy Lee Harvey Oswald a CIA szolgálatában állott. Végül Oswald édesanyja kifejezte meggyőződését, hogy a gyilkos szabadlábon mm, ezért mindent el kell követni kézrekérítésére. Warren főbíró, a merénylet kivizsgálására alakítóét bizottság elnöke, szintéin nyilatkozott az újságíróknak, és bán- egyrészt hasznosnak minősítette Mrs. Marguerite Oswald vallomását, másrészt kijelentette, hogy ez a vallomás nem változtatott a helyzeten, minden jel Oswald bűnösségét bizonyítja. TÖBB, MINT SZENNYES Szennyes háborúnak nevezték a francia imperialisták vad fegyveres rohamait Észak- és Dél-Vietnam népe ellen. Észak-Vietnam népének azonban sikerült a szennyet és a francia imperialistákat kiebrudalnia szép hazája földjéről. Dél-Vie ínamban azonban az amerikai imperialisták vették át a franciáktól a stafétabotot és folytatják a szennyes háborút. Ámde, ha a szennyhez szenny tapad, akkor az elundorító mocsoknak olyan tömege halmozódik fel, amire már nehéz kifejező szót találni Az USA imperialistái eleinte tagadták, hogy jenki katonák lennének Dél-Viet- nambah. Azután kénytelen- kelletlen beismerték, hogy „néhány” katonai tanácsadó mégis csak jelen van. Később azt sem tagadták már,- hogy a „jelentéktelen,' szervezetlen söp-edék” Viet-Ceng partizánalakulatok ellen napi egymillió dollárnyi hadikiadásba verték magukat. Legújabban Paul D. Harkins USA-gene- rális fogadkozik égre-földre, hogy dollárt, vért és hadianyagot nem kímélve, a vietnami hazafiak fegyveres ellenállását le fogja törni. E célból stratégiai falvakat létesítenek, azaz eltökélték, hogy Dél-Vietnam 17 000 falucskáját erődítménnyé alakítják át. Az erődítményekből se be, se ki — hiszen, amint Harkins generális igen jól sejti: a partizánok nem az égből pottyannak. Annál inkább a helikopteres bérgyilkosok. Ezek — amint Russel professzor is tiltakozott ellene — halálos méreggel permetezik be Dél-Vietnam gyümölcsöseit és termőföldjét, hogy a. partizánok elpusztuljanak tőle. Sajnos, kisgyerekek, asz- szonyok és békés öregek adták meg az árát ennek az „újfajta” szennyes háborúnak. Az állig felfegyverzett Khanh-isták és jenki parancsnokaik időnként elfognak egv-egy ..gyanús” dél-vietnamit (első képünk) és erős fegyveres kísérettel viszik a vallatóhelyekre. De ezeket a mezítlábas, egyinges,^ éhező embereket vakmerő hősök védelmezik. Hiába vonultatják fel ellenük az U. S. Army — az amerikai hadsereg — legmodernebb emberirtó eszközeit. Amint második képünk dokumentálja, a partizánok napi egymillió dollár „eílen- értéke”, az automata gyorstüzelő,. az éheztetés, a virágzó földekre szórt vegyi méreg és a kion tótit vér — végzete* jenki befektetés. Erkölcsi tör„leszedik” az idegen helikoptert a magasból is és napról napra diadalmaskodik elszánt akaratuk a szabadságért. Harkins tábornok mind két- ségbeejtőbb eszközökhöz folyamodik. Eközben egyre jobban beszennyezi a kezét. A vény, hogy a szenny a tisztaságot nem győzheti le soha. Dél-Vietnamban pedig a tisztaságot, az emberiességet es az önfeláldozó hősiességet — az USA szennyes háborúja ellen — a vietnami hazafiak képviselik.
