Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

em** '<cJ£írlap 1964. FEBRUÄR 14. PÉNTEK Csalódás Washingtonban Bde|®M«löli Johnson és Home lanócslcoxósa ElivotaSos közlemény a Sárgyállásokról A NEOKOLONIALIZMUS ÚJ PÉLDÁI .1 TASZSZ ntgilatlittaaia ti kelet-ufrilmi fst'tnt*rti/f»fcnil Csütörtökön magyar idő ] szerint 17 órakor kezdődött meg a Fehér Házban John­son elnök és Sir Alec Dong- ] las Home angol miniszterei- j nők hivatalos tárgyalássoro- j zatának Utolsó, harmadik szakasza. Washingtonban magyar idő szerint 19 órakor adták ki | a hivatalos közleményt az j ezzel befejeződött tárgyaié- j sokról. A közös nyilatkozat egye­bek között hangoztatja, hogy Anglia támogatja az Egye­sült Államok dél-vietna­mi politikáját, cserébe vi­szont Washington az an­gol kormány Malaysiával kapcsolatos távol-keleti politikáját bátorította. A közlemény kitér a ta­valy Moszkvában megkötött részleges atomcsend-egyez- ményre is, s énről megálla­pítja, hogy a szerződés ,,a Ke­letet és Nyugatot megosztó problémák békés megoldásá­nak útján haladást jelez”. Johnson és Home hangoz­tatta. hogy szükség van a további lépésekre, meg keli találni a feszültség enyhítésé­nek más útjait is. Ezzel kapcsolatban mindkét vezető a leszerelési értekezletem és más fórumokon; előterjesztett angolszász javaslatokat emlí­tette meg. A közös közlemény nem tesz említésit Ciprusról, amely pedig Johnson és Home tár­gyalásainak alighanem leg­fontosabb témája volt. Mind­össze azt mondja, hogy a tárgyaló félék átteíkifnteifcték a világ több részéin támadt feszültséget okozó legutóbbi eseményeket A közös közlemény „«ős és egyesült” nyugati szövet­ségért szál síkra. Hangoztatja: a legszélesebb körű politikai és gazdasági együttműködésre vám szükség Nyugait-Európá- fcam a „nagy atlanti partner­ség*’ keretein belül. Johnson és Home kö­zös közleménye nem szól a kubai kereskedelem kér­déséről, amelyben a két kormány véleménye erő­sen eltér. A közlemény egyoldalúan em_ líti meg Johnson aggodal­mát a jelenlegi karibi hely­zet miatt. Home részéről csak az olvasható, hogy az angol miniszterelnök „a szabadság, a politikai és gaz­dasági stabilitás szempontjából elismerte Latin-Amerika fej­lődésének fontosságát”. A közlemény végezetül azt mondja, hogy Johnson és Home továbbra is szőre« sze­mélyi kapcsolatot akar fenn­tartani. Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója írja: Bár a brit—amerikai tár­gyalásokról kiadott közös köz­lemény természetesen első­sorban a két kormány szo­ros barátságát és közös ér- ! dekeit húzza alá, Washing- ; Ionban egyáltalában nem tit­kolják csalódásukat. Az angol miniszterelnök kerek és határozott ne­met mondott két olyan amerikai kérdésre, amely i a Johnson-kormányzat- nak — elsősorban belpo­litikai okokból — nagyon fontos. ■ Nagy-Britannia továbbra is \ hajlandó kereskedelmi ügy-! | leteket kötni Kubával és kész adott esetben hosszú' lejáratú kereskedelmi hitelt \ nyújtani a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országok- j nak. A két nyugati nagyha­talom minden jel szerint j komoly nehézségekbe ütkö- : zöftí a ciprusi kérdésben is. Természetesen nem szabad abba a hamis illúzióba esni, ! mintha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között sza- j kadék keletkezett volna. De í Johnson és Douglas Home tá- 1 gyalásai édesen felvetették Washingtonban azt a kérdést. j nwérí néz szembe az amerikai külpolitika jelenleg annyi ne­hézséggel. A republikánus él- nökjelölésre pályázók termé­szetesen vad támadásba len- I dűltek az amerikai külpolitika gyengeségei ellen. Ezen nem lehet csodálkozni, tekintettel az egyre hevesebbé váló vá- ; lasztási kampányra. Ezenfelül azonban. nagy nevű amerikai publi­cisták sorra írnak olyan cikkeket, amelyekben vá­laszt keresnek az amerikai külpolitikai kudarcokra. Walter Lippmann például \ csütörtökön reggel kétszáz amerikai újságban megjelent cikkében megállapítja, hogy | az Egyesült Államokat szövet- \ \ ségesei nem követik Kína és | Kuba bojkottálásában, a Szov- \ jetuniónak nyújtandó hitel \ j kérdésében és a NATO-politi- ! | kában. Az a tétel, amely sze- j | rint „Kínát a formózai kor- j J mány képviseli”, összeomló- j \ ban van. Szembe kell nézni — !' j írja Lippmann — azokkal a í í problémákkal, amelyek a I brit birodalom végső felbom­lásával kapcsolatosak Cipru­son, Kelet-Afrikában és a déli tengereken. Délkelet-Ázsióban — álla­pítja meg a cikkíró — az Egyesült Államoknak azt a dilemmát kellene megoldania, amelyet Eisenhower egyszer úgy nevezett, hogy „választás a kivívhatatlan győzelem és az elfogadhatatlan béke kö­zött". A kilátások La*in-Ameri- kában sem túlságosan ked­vezőek és a listát még folytatni le­hetne, — írja Lippmann. Johnson és Home tárgyalá­sainak befejezése után a jelek szerint mind nagyobb erők fogják szorítani a Johnson-kor- mányzatot .arra, hogy kí­sérelje meg külpolitikájá­nak felülvizsgálását bizo­nyos területeken. Ezt azonban meg fogja nehe­zíteni az, hogy választási év van Amerikában és az elnök kénytelen lesz a sok éves pro­paganda által elvadított köz­vélemény nyomását is tekin­tetbe venni. A TASZSZ-iroda nyilatkoza­tot adott ki a kelet-afrikai eseményekről és ebben rá­mutat, hogy az angol katonai egységek visszatérését Kenyá­ba, Tanganyikába és Ugandá­ba nem lehet olyanféle kohol­mányokkal magyarázni, hogy „meg akarják menteni Kelet- Áfrikát a kommunizmustól’’, vagy azzal a mesével, hogy „korán adták meg a függet­lenséget” ezeknek az orszá­goknak. Ezek az események aa im­perialisták neokoloniaJista politikájának új példái és ennek a politikának célja az. hogy ne engedje az af­rikai népek igazi felszaba­dulását, a fiatal afrikai államokban fenntartsa a gyarmatok pozícióit. A TASZSZ nyilatkozata ez­után hangsúlyozza, hogy a mostani események szembe­tűnően emlékeztetnek mind­arra, ami 1960-ban Kongóban történt a függetlenség kikiál­tása után. ,,Most azonban az afrikai országok népeinek és kormányainak elegendő ere­jük van ahhoz, hogy; meg­előzzék az események hasonló alakulását Kelet-Afrikában" — állapítja meg a nyilatko­zat. . Rámutat a nyilatkozat, Ke­nya, Tanganyika és Uganda népei kétségkívül nem fogják tűrni, hogy a gyarmatosítók újra visszatérjenek. „Ezeknek az országoknak népei a füg­getlenségük megszilárdításá­ért vívott harcban más afrikai államok testvéri népeinek, az összes békeszeretö erőknek segítségére támaszkodhatnak. Afrilíának is van már kellő ta­pasztalata a neokolontaliznvus- sal vívott harcban.” Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a nyilatkozat, az afrikai egységszervezet megfelelő eszköz annak megakadályozására, hogy idegen hatalmak beavat­kozzanak afrikai országok ügyeibe. A TASZSZ nyiiiaitkoeata ki­fejezi azt a meggyőződését, hogy az afrikai egységszerve­zet miniszteri tanácsának rendkívüli ülésszakán részt vevő államok az imperialista, hatalmak beavatkozása nél­kül maguk is meg tudják ta­lálni a kelet-afrikai helyzet rendezésére szükséges megol­dásokat. A szovjet emberek — han­goztatja végül a TASZSZ nyi­latkozata — őszintén kívánják Rrtci- Afrika népeinek, bogy mielőbb fel tudják szá­molni ezt a veszélyes hely­zetet. Meg lehetnek győződve árról, hog}’ a Szovjetunióban & kor­mányában továbbra is szövet­ségesre találnak harcukban. BEFEJEZŐDÖTT OSWALB ANYJÁNAK KIHALLGATÁSA CsoiTifre a üspoldviHe-i vezetőket vádolja Lumumba meggyilkolásával Újabb véres összetűzések Cipruson (Folytatás az 1. oldalról) getre, még ha ez a Nyu- gat-Németországban állo­másozó angol haderők lét­számának csökkentésével járna is”. Az AFP jelentése szerint a görög kormány szerdán este közzétette Paraszkevopulosz miniszterelnök válaszát Hrus­csov Ciprussal kapcsolatos | üzenetére. A válasz hangoztat­ja, hogy a görög kormány ,,tel- | jes éberségét latbaveti a cip- I rusiak alapvető jogai, függet- j lenségük fenntartása és or­száguk integritásának megvé­dése érdekében. Erőfeszítése­ink arra irányulnak, hogy a sziget pacifikálását ne külső beavatkozással érjük el, ha­nem a ciprusi kormány által kért nemzetközi segítség és támogatás megadásával". Lapzártakor érkezett: Ismét fellángolt a harc Limasszofhan Csütörtök délelőtt ismét fellángolt a harc Limasszol- ban. Ciprus második legna­gyobb városában. A véres ösz- szetűzések hírére helikopteren azonnal a helyszínre repült Young tábornok, a ciprusi an­gol fegyveres erők főparancs- nolrn, hogy találkozást keres- : sen a szembenálló felek képvi­selőivel. Az összecsapásoknak ek­kor már ötvon halálos és több mini száz sebesült ál­dozata volt. A jelentések szerint a török ! városnegyed lakossága már I nem sokáig tarthatta ma- i gát a görögökkel szemben. Az angol légierő mentőala- j kulatai megkezdték a sebesül­tek elszállítását. Ezeknek, va­lamint a halottaknak többsége ‘ törötk. Folyamatban van az angol állampolgárok elszállítá­sa is. Ball amerikai külügyminisz­ter-helyettes a limasszoli ese­ményeit hírére azonnal felke­reste Makariosz elnököt és félórát töltött az elnöki palo­tában. A megbeszélésről sem­mi sem szivárgott ki. A ciprusi helyzet további súlyosbodásának hírére Lon­donban és Washingtonban sürgős megbeszéléseket tartot­tak. Az angol fővárosban ösz- szehívták a minisztertanácsot, Sandys, a nemzetközösségi ügyek minisztere pedig az Egyesült Államok ügyvivőjé­vel tárgyalt. Ismét szóba került Ciprus ügye Johnson amerikai einök és Home brit miniszterelnök washingtoni „csúcstalálkozó­ján’ j& A belgák bukott katangai bábja, a jelenleg Madrid­ban tartózkodó Moise Csőmbe — akit a világ közvélemé­nye felelősnek tart Kongó volt miniszterelnökének, Pat­rice Lumumbának és társai­nak meggyilkolásáért — a napokban megjelent sajtó­nyilatkozatában és szerdai sajtóértekezletén azt állítot­ta, hogy a gyilkosságért a jelenlegi léopoldville-i veze­tőket terheli a felelősség. Bár Csőmbe megnyilat­kozásainak hitele kétes, a nyugati hírügynöksé­gek élénken felfigyeltek rá. A „kipakolás” a Brüsszel­ben megjelenő egyik hetilap múlt héti számának hasáb­jain kezdődött. (A lapot a belga hatóságok elkobozták.) Csőmbe az interjúban el­mondotta, hogy Lumumba likvidálásának gondolata 1960. november 28-án egy Brazza- ville-ben lefolyt értekezleten vetődött fel, amelyen Adoula —■ akkor az llleo- kormány belügyminisztere volt — ja­vasolta: szállítsák át Lu­mumbát a katangai Jadot- ville-be. Ez a tárgyalás ak­kor eredménytelen maradt. Január 17-én Kaszavubu el­nök — Csőmbe szerint tel­jesen váratlanul — közölte, hogy három „csomagot” (Lu- mumbát, és két közvetlen munkatársát: Okitót és M. Pólót) útnak indított repülő­gépen. A gép Elisabethville- ben szállt le. Ekkor Lu­mumba — Csőmbe állítása szerint — már agonizált a repülőúton elszenvedett ret­tenetes kínzások következté­ben. „Elisabethville-ben nem fog­lyokat, hanem haldoklókat raktak ki a gépből" — Csom- benak ez a kijelentése már nem a belga hetilapban je­lent meg, hanem a szerdán este megtartott madridi saj­tóértekezleten hangzott el. „Mindhárman 1961. január 17-ről 18-ra virradó éjszaka haltak meg. Holttestüket Ruasi falu közelében, a ka- szengai út mentén földelték el” — tette hozzá Csőmbe. Csőmbe azt állította to­vábbá, hogy a kongói vezetők meg­rettentek, amikor meg­hallották: az ENSZ vizs­gáló bizottságot meneszt Lumumba halála körül­ményeinek kiderítésére. Adoula 1961. február 28-án Elisabethville-be érkezett egy katonai egyezmény aláírásá­nak ürügyével. Az egyez­ményt alá is írták, utazásá­nak célja azonban valójá­ban az volt, hogy eltüntesse a holttesteket és csírájá­ban meghiúsítsa a tervezett vizsgálatot. Csőmbe szerint ez az „el­tüntetés végül is megtör­tént: a holttesteket exhu­málták és kénsavval telt kádba helyezték, hogy így végleg eltüntessenek minden nyomot”. A volt katangai diktátor azt állította, hogy az el­mondottak alátámasztására bizonyítékokkal rendelkezik. Mint a Reuter és az AP jelenti, szerda este Washing­toniban végiét ént Mrs. Mar­guerite Oswaldnak, a Ken- raedy-gyiífcossággal vádölt Lee Harvey Oswald édesanyjának háromnapos kihallgatása. A Warren-bizottság tagjai előtt befejezett kihallgatás után Oswald anyja újságíróknak nyilatkozott. Isméit azt bizony­gatta, hogy nem fia gyilkol­ta meg Kennedy elnököt, noha ezt kézzelfoghatóan bi­zonyítani nem tudja. A köz­vetett bizonyítékok viszont arra vallanak — fűzte hozzá, hogy fia a CIA amerikai hírszerző szolgálat ügynöke volt és öt szemelték ki, hogy vállalja a felelősségei az el­nök meggyilkolásáért. Fia mór halott, tehát nem beszélhet és nyilvánvalóan a kormány sem mondja meg, hogy Lee Harvey Oswald a CIA szol­gálatában állott. Végül Oswald édesanyja kifejezte meggyőződését, hogy a gyilkos szabadlábon mm, ezért mindent el kell követni kézrekérítésére. Warren főbíró, a merény­let kivizsgálására alakítóét bizottság elnöke, szintéin nyi­latkozott az újságíróknak, és bán- egyrészt hasznosnak minő­sítette Mrs. Marguerite Os­wald vallomását, másrészt ki­jelentette, hogy ez a vallomás nem változtatott a helyze­ten, minden jel Oswald bű­nösségét bizonyítja. TÖBB, MINT SZENNYES Szennyes háborúnak nevez­ték a francia imperialisták vad fegyveres rohamait Észak- és Dél-Vietnam népe ellen. Észak-Vietnam népének azonban sikerült a szennyet és a francia imperialistákat kiebrudalnia szép hazája földjéről. Dél-Vie ínamban azonban az amerikai imperia­listák vették át a franciáktól a stafétabotot és folytatják a szennyes háborút. Ámde, ha a szennyhez szenny tapad, akkor az elun­dorító mocsoknak olyan tö­mege halmozódik fel, amire már nehéz kifejező szót talál­ni Az USA imperialistái eleinte tagadták, hogy jenki katonák lennének Dél-Viet- nambah. Azután kénytelen- kelletlen beismerték, hogy „néhány” katonai tanácsadó mégis csak jelen van. Később azt sem tagadták már,- hogy a „jelentéktelen,' szervezetlen söp-edék” Viet-Ceng partizán­alakulatok ellen napi egymil­lió dollárnyi hadikiadásba verték magukat. Legújabban Paul D. Harkins USA-gene- rális fogadkozik égre-földre, hogy dollárt, vért és hadianya­got nem kímélve, a vietnami hazafiak fegyveres ellenállá­sát le fogja törni. E célból stratégiai falvakat létesítenek, azaz eltökélték, hogy Dél-Vietnam 17 000 fa­lucskáját erődítménnyé ala­kítják át. Az erődítményekből se be, se ki — hiszen, amint Harkins generális igen jól sejti: a partizánok nem az ég­ből pottyannak. Annál inkább a helikopteres bérgyilkosok. Ezek — amint Russel pro­fesszor is tiltakozott ellene — halálos méreggel permetezik be Dél-Vietnam gyümölcsö­seit és termőföldjét, hogy a. partizánok elpusztuljanak tő­le. Sajnos, kisgyerekek, asz- szonyok és békés öregek ad­ták meg az árát ennek az „új­fajta” szennyes háborúnak. Az állig felfegyverzett Khanh-isták és jenki parancs­nokaik időnként elfognak egv-egy ..gyanús” dél-vietna­mit (első képünk) és erős fegyveres kísérettel viszik a vallatóhelyekre. De ezeket a mezítlábas, egyinges,^ éhező embereket vakmerő hősök vé­delmezik. Hiába vonultatják fel ellenük az U. S. Army — az amerikai hadsereg — leg­modernebb emberirtó eszkö­zeit. Amint második képünk dokumentálja, a partizánok napi egymillió dollár „eílen- értéke”, az automata gyorstü­zelő,. az éheztetés, a virágzó földekre szórt vegyi méreg és a kion tótit vér — végzete* jenki befektetés. Erkölcsi tör­„leszedik” az idegen helikop­tert a magasból is és napról napra diadalmaskodik el­szánt akaratuk a szabadsá­gért. Harkins tábornok mind két- ségbeejtőbb eszközökhöz fo­lyamodik. Eközben egyre job­ban beszennyezi a kezét. A vény, hogy a szenny a tiszta­ságot nem győzheti le soha. Dél-Vietnamban pedig a tisz­taságot, az emberiességet es az önfeláldozó hősiességet — az USA szennyes háborúja ellen — a vietnami hazafiak képviselik.

Next

/
Thumbnails
Contents