Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

1964. FEBRUAR 2. VASÁRNAP Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az l. oldalról) részt a konferencia munkája* ban — A konferencia határoza­tai is mutatják, hogy az In­terparlamentáris Unió mun­kásságának mindinkább a vi­lág nemzetközi kérdései bé­A szünet után került sor a harmadik napirend] pontra: az interpellációkra. Az el­nöklő Vass Istvánná bejelen­tette, hogy Kántor Lajosné képviselő, a két gyermek után járó családi pótlék felemelé­se tárgyában tervezett inter­pellációjától elállt, mert kér­désére Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter, expozéjában már választ adott. Ezután NAGY ZOLTÁN Borsod megyei képviselő, az Országos Tervhivatal elnö­kéhez interpellált. Kifejtette, hogy a jelenlegi kutak víz­hozama nem fedezi a gyorsan fejlődő Ózd igényét. Azt kér­dezte: Mit tesznek az illeté­kesek a város vízellátásának megjavítására? DK AJTAI MIKLÖS válaszában megállapította, hogy a kérdés indokolt és j jóllehet, megépül a bánpata- j ki felszíni vízkivételi mű, en- í nek üzembe helyezése semj szünteti meg a gondokat.! DR. HORGC kohó- és gépi® válaszában hangoztatta: is- j meri a Somogy megyei párt- j és tanácsvezetők, valamint a j kohó- és gépipari miniszter és | miniszterhelyettesek között : 1962. január 8-án létrejött | megállapodást. Ez a megálla- ! podás a kaposvári Transzvill ' Vállalat és a kaposvári Vilá- j gítástechnikai Vállalat fejlesz- j tését, továbbá Nagyatádon i fémháló, fémszövet és fonal- I gyár telepítését irányozza elő. J Elmondotta, hogy a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium az elmúlt évek­ben a kaposvári Transz- vili Vállalat fejlesztésé­re 25 millió forint beru­házást fordított. — A Világítástechnikai Vál- j lalat fejlesztésére — mondot­ta a továbbiakban — a Kohó- és Gépipari Minisztérium az elmúlt három évben körülbe­HENSPERG1 Szabolcs meg; a nagyüzemi mezőgazdasági ] beruházások tervezésének _ és i kivitelezésének meg javírása i érdekében interpellált a föld- ■ művelésügyi miniszterhez. LOSONC földművelésül válaszában egyetértett azzal, hogy az elmúlt években sok hiba volt a mezőgazdasági épületek megtervezésében és kivitelezésében. — A mezőgazdasági beru­házások tervezésének és ki­vitelezésének megjavítására — mondotta a .miniszter — már a közelmúltban több ha­tározatot hoztunk. 1963-ban intézkedtek ar­ról, hogy a termelőszövet­kezetekben ezentúl a ko­rábbi ideiglenes épületek helyett korszerű, időtálló cs műszakilag megfelelő, az állattenyésztés igényeit j jól kielégítő épületek lé­tesüljenek. | A tervezőirodáknak, elsősor-1 DR. BÉLÁK Veszprém meg a talajjavító anyagok szállítá- ! sa és biztosítása tárgyában j interpellált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez és az Grszágos Tervhivatal elnöké­hez. DR CSANÁE közlekedés- és po: válaszában elmondotta, hogy bár a mintegy félmillió tonna javítóanyag szállítása a vasút teljes feladatához képest nem jelentős mennyiség, mégis fi­gyelembe kell venni, hogy a vasút teljesítménye nem nö­velhető korlátlanul. Ha a vas­utat a tényleges kapacitásá­nál nagyobb teljesí menyre akarják kényszeríteni, köny i nyen előállhat az a helyzet, hogy a népgazdaság termelési terveit a vasút teljesitőképes­kés megoldásában van nö­vekvő szerepe, jelentősége, A Magyar Népköztársaság a többi szocialista ország­gal együtt eddig is nagy fontosságot tulajdonított az Interparlamentáris Unió munkájából reá háruló feladatoknak, Interpellációk Ezért fölül kell vizsgálni az ózdi körzet teljes vízellátási témát és ennek alapján kell dönteni a gyökeresebb válto­zást eredményező lázbérci víztároló ügyében. Kérte az országgyűlést: járuljon hozzá, hogy az Országos Tervhivatal az Országos Vízügyi Főigazga­tósággal együtt elvégezze a tervek felülvizsgálását, s utá­na, de legkésőbb egy hónapon belül adjon választ Nagy Zol­tán kérdésére. Tekintettel arra, hogy az ügyrend 48. paragrafusának 2. bekezdése értelmében a vá­laszadónak jogában áll egy­hónapos halasztást kérni, s válaszát az interpelláló kép­viselőnek és az országgyűlés elnökének írásban megadni, a? országgyűlés tudomásul vette dr. Ajtai Miklós előze­tes tájékoztatását. VARGA KAROLY Somogy megyei képviselő a kohó- és gépipari minisz­terhez interpellált a Somogy megyei ipartelepítés tárgyá­ban. e GYULA ári miniszter lül 11 miliő forint beruházást fordított. A miniszter ezután elmon­dotta, hogy a megállapodás 3. pontját, amely a budapesti Drótháló, Fémszövet- és Fo- naigyánnatk Nagyatádra tör­ténő áttelepítését irányozta elő, nem lehet végrehajtani. A felmérések alapján ugyanis a terület nem alkalmas ipar- telepítésre, mert fekvése, épü­letei és nem utolsósorban a szállítási körülmények néni teszik lehetővé ilyen típusú gyár odatelepítését. Varga Károly képviselő ^ a. viszontválasz jogával. élve hangoztatta, hogy a minisz­ter által a két vállalat fej­lesztésével kapcsolatban mon­dottakat megnyugvással veszi tudomásul Az országgyűlés az interpel­lációra adott miniszteri vá­laszt tudomásul vette. EK PÉTER ?ei képviselő Megkérdezte a földműve­lésügyi minisztert, milyen intézkedéseket tesznek a tervezés és a kivitelezés meg­javítására. ZI PÄL yi miniszter ban a Földművelésügyi _ Mi­nisztérium tervezőirodájának feladatává tettük, hogy a me­zőgazdasági beruházásokhoz egységes szerkezetű, jó elren­dezésű, a mezőgazdaság cél­jainak megfelelő típusterveket alakítsanak ki. A közel­múltban rendelet készült ar­ról, hogy a termelőszövetke­zeteknek és az állami gazda­ságoknak csak olyan épületek terveit lehet kivitelezésre ajánlani, amelyek kísérleti épületként már legalább egy évig kifogástalanul üzemei­tek. A földművelésügyi minisz­ter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. .SÁNDOR yei képviselő A képviselő elmondotta, hogy a vasúti szállítási, nehéz­ségek miatt a Talajjavító Vál­lalat gyakran 50—60 kilomé­ter távolságra is teherautóval szállítja a javítóanyagot. >1 GYÖRGY staügyi miniszter sédé determinálja. Ennek a megelőzésére már tettek egy sor fontos intézkedést. így az idei terv már több új kapa­citásnövelő műszaki létesít­mény megvalósítását irányoz­za elő. Ezenkívül komoly erőfeszítések tör­ténnek a vasút munkájá­nak jobb megszervezésére, rejtett tartalékainak ki­aknázására. — Mindezek alapján — mon­és a jövőben is mindent elkö­vet, hogy az unió a népek bé­keakaratának hatékony szó­csövévé váljék. Vass Istvánné beszámolóját az országgyűlés elfogadta. Ez­után az elnök szünetet ren­delt el. dotta a miniszter — remélem, hogy a vasút teljesíteni fogja 1964. évi szállítási tervét és ezen belül a talajjavító anya­gok szállításának előirányza­tát is. DR. AJTAI MIKLÓS, az Országos Tervhivatal elnöke válaszában kifejtette, hogy a kitermelési és a szállítási költ­ségeket egyaránt figyelembe véve, s hatóanyagban számol­va. a lápi mész és a mészkő- őrlemény ára lényegében azo­nos, ez tehát nem indokolja a sümegi mészkőörlő üzem bő­vítését. Emellett gondolni kell arra is. hogy talajjavítási programot akarnak megvalósítani az ország több más vidékén is, ahol még lápi mésziszap sincs. Bélák Sándor képviselő mindkét választ elfogadta, az országgyűlés a közlekedés- és ! postaügyi miniszter válaszát 11 ellenszavazattal, az Orszá­gos Tervhivatal einökéét egy­hangúlag tudomásul vette. KANTOR LAJOSNÉ Borsod-Abaúj-Zeniijién megyei képviselő azoknak az idős pedagógusok­nak a nevében interpellált Veres József, munkaügyi mi­niszterihez, akik az új nyugdíj- törvény életbeléptetése előtt mentek nyugdíjba, s akiknél nem veszik figyelembe az 1945 előtt munkában töltött éveket. VERES JÓZSEF munkaügyi miniszter válaszában megemlítette, hogy az interpelláció nemcsak az idős pedagógusokat, hanem más nyugdíjasokat is érint, akik szintén joggal vethetik fel nyugdijuk visszamenőle­ges rendezését. Utalt arra, hogy az új nyugdíjtörvény mellett még többféle régi ren­delkezés is életben maradt, s más-más rendellcezések alap­ján megállapított nyugdíjak között jelentékenyek a különb­ségek. A kormány ezen több­ször is igyekezett segíteni. Az 1959. évi nyugdíjrendezés pél­dául 541,9 millió forint, az 1963. január 1-i rendezés 146,5 millió forint kiadási többletet jelentett, míg 1956-ban 573 ezer volt a nyugdíjasok száma, addig 1964. év végére számuk előreláthatólag eléri a 750 ezret. 1956-ban a nyugdíjakra 2 milliárd 302 millió forin­tot fizetett ki államunk, az idén kifizetendő összeg viszont 6 milliárd 59 mil­lió forint lesz. Az új nyugdíjtörvény 1929-ig visszamenőleg nyugdíjalap­nak fogadott el minden mun­kában eltöltött évet azoknál a dolgozóknál, akik a törvény életbeléptetése után mentek nyugdíjba. Visszamenőleges hatállyal valamennyi régi nyugdíjas ügyét hasonló ala­pon nem lehetett rendezni, mert erre anyagi lehetősége­ink nem adtak módot. — Egyetértek tehát inter­pelláló képviselőtársammal: igaza van abban, hogy a nyugdíjkérdés még nem oldó­dott meg teljesen. Feltétlenül szükséges, hogy alkalmas időpont­ban az összes, nyugdíjra vonatkozó rendeieteket összhangba hozzuk az új nyugdíjtörvénnyel és ezzel együtt az összes régi problémát is rendezzük. A feltett kérdésre azonban meg kell mondanunk: erre a ren­delkezésre a közeljövőben nem kerülhet sor, mert anya­gi kihatása rendkívül nagy. Ha gazdasági eredményeink tovább javulnak, akkor ter­mészetesen a kérdés rendezé­se is közelebb kerül a meg­valósuláshoz — fejezte be vá­laszát Veres József. A választ az interpelláló képviselőnő és az országgyű­lés elfogadta. Az országgyűlés ezzel befe­jezte munkáját. Az ülésszakot Vass Istvánné elnök zárta be. Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Kilencszáz esztendő magyar | történelmének legfontosabb írásos emlékeiből kiállítást rendezett a Magyar Nemzéti Múzeum. A kiállítás február 2-től 16-ig tekinthető meg. Komócsin Zoltán elvtárs előadása Vácott Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás- í párt Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszer-| kesztője tegnap Vácra látogatott. Útjára elkísérte Szalcali Jó-1 zsef elvtárs, a Pest megyei Pártbizottság titkára. Komócsin j Zoltán elvtárs pártunk szövetségi politikájáról előadást tartott a megjelent párt-, gazdasági és tömegszervezeti aktíváknak. Betűk, papírlapon l . Századunk nemcsak poli­tikai forradalmakkal írta és írja be tetteit a történelembe, hanem a technika- mérhetet­len forradalmával, a tudo­mány forradalmával, a kultú­ra forradalmával is. Bárhová tekintünk a világon, minde­nütt e forradalmak jeleit lát­juk. Népek rázzák le a gyar­mati igát, s a hatalom megszi­lárdítása, megtartása mellett sokszor a szó szoros értelmé­ben a fegyverek dörgése köze­pette könyvet vesznek a ke­zükbe, hogy tanuljanak és ta­nítsanak, hogy megismerjék a betűk világát, s annak segít­ségéve] a könyvek világát. Mi a köny? Betűk, papírlapon. És még­is: eszköz, amellyel pallérozó- dik az ész, fegyver, amely maradiságot, szellemi restsé­get űz, világosság, amely ba­bonák és hiedelmek konok ár­nyait rebbenti el, utat mutat­va jobb holnapok felé. Évek óta viták zajlanak: „két kultúráról”, a művészetek és a tudományok erős elvá- lasztódásáról, s arról is, hogy a nyomtatott betű lassan anak­ronisztikus jelenség lesz, he­lyébe az élőszó — a rádió, a kép — a film, a televízió lép. Könyveket írnak arról, hogy — a könyvek népszerűsége csökken ... Az olvasás adta örömet nem pótolhatja semmi. Sem az élőszó, sem a kép. Az olvasás adta tudást nem nélkülözheti az újért, jobbért, a szocializ­mus teljes felépítéséért neki­rugaszkodó társadalom. „A szocializmus teljes felépítése új, magasabb igényeket tá­maszt: a fejlett, szocialista népgazdaság művelt, műszaki­lag képzett, öntudatos dolgo­zókat követel, akik a termelő­munka mellett társadalmunk irányításának is cselekvő i részvevői." A tömören meg- | fogalmazott igényt, amelyet a kor támaszt, pártunk VIII. | kongresszusa foglalta határo­zatba. A kor igénye? A kor parancsa, amelynek ! nem teljesítése a holnapot [ veszélyezteti. Művelt embe­rek, okos emberek, többet tu- j dó emberek — a holnap em- ■ herei, A holnapot azonban | ma alapozzuk. Ingatag, silány alapokon gyatra építmény emelhető. Művelt, többet tud­ni akaró és többet tudó em­berek nélkül már ma sem lé­tezhetünk. Lenin, a proletár- diktatúra feladatairól szólva joggal állapítja meg: „...a kommunizmust csak a mo­dern műveltség alapján va­lósíthatja meg, és hogy ha ez a műveltség nem lesz meg, a kommunizmus csak óhaj marad”. Óhajjal, vágyakozással nem megyünk sokra. Céltudatos tettekkel újabb és újabb mé­tereket tudhatunk magunk mögött a magasba törő úton. Ma egy hete a megyei párt­bizottság felhívását közöltük, amely teljes joggal igényel több figyelmet a kommunis­ták, de mindenki részéről a könyveknek, a betű megsze­rettetésének, az olvasásnak. A könyv hű segítője lehet annak is. aki már fáradt ah­hoz. hogy az iskolapadba ülve tanuljon. Hű társa lehet an­nak, aki munka után pihenni akar. Sokan olvasnak? Sokan! De sokan vannak, akik még nem ízlelték meg az olvasás örö­mét, akik nem szeretik, mert még nem ismerik a könyvet. A számok tanúsága szerint megyénk lakosságának mint­egy tizenegy százaléka rend­szeres olvasó Sok? Ha tizen­öt-húsz esztendővel vissza­felé tekintünk: szemkápráz­tató eredmény. Ha a holnapot nézzük, a holnap Igényét, a holnap mércéjét: kevés, na­gyon kevés! Az atomkorszakba lépett az emberiség. Ismerős, sokszor hallott mondat. Rakéták, elektronikus számítógépek, automaták — hétköznapjaink már nem csodált, hanem meg­szokott eszközei. Ember al­kotta eszközök, hogy segítsé­gükkel még magasabbra jus­son az ember. A magasabbra jutott ember még tökélete­sebb, még több szolgálatot te­vő gépeket kell, hogy alkos­son. A tegnapban ragadt em­ber nem képes erre. Csak az, aki lépést tart korával, aki nem éri be a meglévővel, aki nem fél az újtól, sőt: akarja az újat. Az ilyen ember ke­zéből nem hiányzik a könyv. Soha nem tanultak any- nyian, mint napjainkban. Tegnap még nadrágszíj par­cellán dolgozó parasztok tech­nikumba járnak, a betanított gépmunkás egyetemi jegyzete­ket forgat. De hányán, mi­lyen sokan vannak még, akik hónapról hónapra nem vesz­nek kezükbe könyvet, akik életében év múlik év után úgy, hogy tapodtat sem jut­nak előbbre. És hányán van­nak még, akik nem szeretik a betűt, mart évszázadok vétke­ként még makacsul tartja magát az előítélet: a tanult- ság valami huncutságot je­lent. hogy egyszerű ember kezébe minek is a könyv, boldogul anélkül is. Boldogul? Megyénk könyvtáraiban öt­százezer kötet könyv van. Kevés? Naguon kevés! De hányán vannak, akik még azt sem tudják: ott, két-három házzal odébb, ott van a könyvtár! Hányán vannak, akik ebből az ötszázezer könyvből egyet sem vettek kézbe, akiknek egész egysze­rűen nem hiányzik a könyv, akiknek nem hiányzik a — tu­dás! A szellemi restséget kár­hoztatnánk? Igen! Egv ember nem követhet el nagyobb vétket magával, szemben, mint amikor tétlenségre, helyben- ragadásra. a holnapról való lemondásra ítéli magát. A könyv megszerettetése türelmes, lassú, de eredmé­nyeiben hallatlanul gyümöl­csöző munkát kíván. Csak a könyvtárosok, csak a népmű­veléssel hivatásszerűen fog­lalkozóik feladata lenne ez? Amit ők tesznek ezért, az nem kevés. Mégsem elegendő. Az elmúlt két esztendő jelen­tős változásokat hozott kultu­rális téren megyénk életében. Észrevehetően több az anyagi támogatás, tapasztalhatóan nagyobb a segíteni akarás, mint addig volt. Mind többen megértik, hogy a népművelés nem valami huszadrangú fel­adat, hogy a tanulás, a szo­cialista módon gondolkodó emberfők kimunkálása nem egy feladat a sók között, ha­nem döntő, kikerülhetetlen. E megértésben és megértetés­ben a pártszervezeteknek, a kommunistáknak kell élen­járniok. Személyes példamu­tatással is. Lenin az inter­venciós hadseregek elleni harc idején a fiatal szovjet áriam ezernyi gondjával való bajlódás mellett is elkerülhe­tetlennek tartotta a tanulást, mint a holnap zálogát. „Ha tudom, hogy keveset tudok, akkor iparkodni fogok, hogy többet tudjak, de ha valaki azt mondja, hogy ő kommu­nista s ezért semmit sem leéli alaposan tudnia, az ilyen em­berből semmi sem lesz, ami csak hasonlítana is a kommu­nistához.” Lenin szavai semmit sem vesztettek időszerűségükből! Nemcsak ösztönözni kell a ta­nulásra, az olvasásra, első­sorban magunktól kell ezt megkövetelni. Nemcsak be­szélni kell a többet tudásról^ hanem tenni is érte. És a tet­tek első vonalában, a cselek­vők élén kell, hogy legyenek a kommunisták! Könnyű mindennek eleget tenni? Nem, nem könnyű feladat Ezernyi gond, tennivaló köze­pette még erre is szakítani időt? Fáradtan, gondoktól gyötörten odaülni a könyv mellé? Az olvasásért hozott áldozat nem elvesztegetett idő! Há­nyán fedezték fel a könyvben a biztos támaszt, amelyre szá­mítani lehet szakmai gondok megoldásakor! Hányán van­nak, akik a legjobb pihente- tőnek, idegnyugtatónak a könyvet tartják! És még töb- , ben kell hogy legyenek. Szán- | dékosan nem szólunk kétféle könyvről: szakmairól és szép- í irodalmiról. Az olvasó ember | számára mindkettő nélkülöz- [ hetetlen. Aki még csak az í egyikhez jutott cl, eljut a má-. j síkhoz is. Korunkat előszere- [ tettel nevezik a specializált ! szakemberek korának. Am ez j nem zárja ki, sőt megköveteli ! a sokirányú tájékozódást. És ; megköveteli azt is, hogy akik eddig még nem kötöttek ba­rátságot a könyvek ezerszinű világával, azok is megtegyék az első kéznyújtást, könyvet kérve, ..szépet”, „szerelmesei’^ „olyat, amin sírni lehet”,- olyat, ami érzelmileg megfog- I ja őket, hogy majd értelmük is kövesse az érzelmek moz- | dulását. Betűk, papírlapon. Köny­vek, amelyek olvasókra vár­nak. Emberek, akik segítségre várnak, hogy megtalálják a könyvekhez vezető utat. Hol­napot egyengető, a szocializ­mus teljességét elhozó felada­tok. Betűk, papírlapon: fegy­ver és barát. Eszköz és társ. Aki könyvet ad az emberek kezébe — a holnap embereit formálja. M. O. Jubiláló vadászok Január utolsó vasárnapján jöttek össze Tápióbicske köz­ségben az 1963/64-es vadászidényben utoljára a Fővárosi Vil­lamos- és Kábelgyár vadásztársaságának tagjai. Idén télen ez volt az utolsó alkalom arra, hogy apróvadra, mezei nyálra va­dászhassanak. De ezen a napon egyben a társaság megalakulá­sának 10. évfordulóját is ünnepelték a vadászok. Véve a hajtásnak, számolják a terítéket (Csepregi István felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents