Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

1964. .TAVT- * ­a KhfCirias» 19. VASÁRNAP Minden készen aüt a vendégek fogadására. Ragyogott az egész ház, tökéletes, rend és tisztasíig várta a látogatókat. A kitűzött idő előtt pár perc­cel azonban becsapott áz is­tennyila: kiesett a kályhacső és büdös, széngázos füsttel árasztotta ei a szobákat, fo­lyosókat. Na, nesze neked vendéglátás! Várallyai Béla, tápáószent- rnártonj községi művelődési ház igazgatója nevetve meséli a balszerencse történetét. Ak­kor persze nem nevetett, ha­nem izgult, idegeskedett, art 6e tudta hirtelenjében, hogy mit csináljon, — Fohászkodtam az isten­hez. csak most az egyszer se­gítsen meg! — És megsegítette? — Meg. Az autóbusznak, amely a vendégeket hozta, el­tört a tengelye. Jócskán meg­késtek ... Addigra kiszellőz­tettünk, újra rendbe raktunk mindent, s ha rosszul is kezdő­dött a nap, jól folytatódott. A látogatók mindent megnézitek, mindent jónak találtak, s kel­lemesen érezték magukat. Persze, ha magánvendéget vár az ember, nem izgul any­ujára az ilyen baleset miatt. Egy barát, egy jó ismerős, avagy rokon megérti, hogy vannak véletlenek. Várallyai Béla igazgató azonban kollé­gákat, népművelési szakembe­reket várt a nagykőtai és az aszódi járásból, akik azért utaztak Tápi ószentm ártc-nba, hogy megnézzék, milyen ott a művelődési ház, s hogyan dol­goznak ott a népművelők. Tápiószemtm árt ónnak ugyan­is híre van. Nemcsak minta­szerű rend és tisztaság van náluk, amivel például az el­múlt évben megyei versenyt nvertek. hanem mintaszerű szakköri élet- gazdag ismeret­terjesztő tevékenység is. Mun­kájuk sikerét talán semmi sem bizonyítja jobban, mint a mű­velődési ház látogatottsága. Bgv-egy évbem hetv^n-he^ven- ötezer ember fordul meg rendezve szárttlál! N$$i rtodrthálütó'' a népművelés felsőbb vezetői ide invitálták tanúink tapasz­talni más községek, m^s vi­dékek fiatal, vrm- kevé-b^ fia­ttal néoművelőik *1 lakot Pvert- kor fels-o’m. mert kiesik a kálvhacső? Várgllyai Bála. a község nép­szerű Béla bácsija különbet^ mindent ilyen komolyan, tel­jes szívvel és lélekkel végez, legyen az bármi. Az már ter­mészetes. hogv a nevezetes vendéglátás előtti éjszaka nem aludt. Ez gyakori. Nem al­szik akkor sem. ha valame­lyik csoportja bemutatóra ké­szül, s sokszor nem aludt ak­kor sem, amikor kevés pénz­zel, de nagy lelkesedéssel épít­kezésbe vágott, hogv helyet biztosítson a könyvtárnak és a szakköröknek, örökmozgó, örökké dolgozó, újabb felada­tokat kereső ember. De nem­csak a néoműve’ésfoen ilven. Imádja a kétkezi munkát is. Alkotásra született KEPES FILMVILÁG Áprily Lajos: Három nő Amikor legutóbb ott jártam nála, éppen egy rossz lavórt forrasztott. Legelső találko­zásunk alkalmával pedig ün­nepélyes arccal bevezetett a tv-szobába. s megálltunk egy hosszú vasrúd előtt, amelynek az alja. a padlóban levő gör­gős szerkezeten nyugodott, a teteje pedig átütötte a meny- nyezetet. Forgatni . kezdte, mint a tengeralattjáró perisz­kópját, azt a csodaszerkezetet, amellyel a tengerészek a víz felszínét lesik. Nos. ez nem ilyen célt szolgál, bár hason­lót: az éter hullámait lesik vele. Forgatható tv-anvenna. amellyel féltucatnyi európai tv-adó műsorát veszi. Irodá­ja pedig olyan, mint egy disz­pécserszoba valamelyik auto­matizált csodagyárbam. Az íróasztala fölötti falon hatal­mas műszertábla, tele kapcso­lóikkal és különböző színekben pislogó lámpákkal. Innen kap­csolgatja az egész hatalmas épület világítását, a hangszó­rót, a lemezjátszót, a rádiót. Mindezt maga eszkábálta rá­érő idejében, azaz kora reggel és kora délelőtt, mert’ a nap más időszakaiban élénk élet zajlik a házban, s nem ér rá szerelhetni. Hol a népi tán­cosok próbáján ül a zongora mellé, hogy boszorkányos ügyességű ujjaival táncmeló- díákat varázsoljon ki az öreg zene^zerszámból, hol a fotó­laboratóriumban áll neki vegy­szert keverni a szakköri ta­goknak. Villámgyorsan dolgo­zik, ég a keze alatt a munka, s egyformán otthon van a foto­kémiában, a zenében, az iro­dalomban, az űrutazás témá­jában. de leginkább az agrár- tudományokban. Ötvenkilenc éves. huszonnyolc éve él tápió- szentmártoni házában, amely nek kertjében maga ültette valamennyi gyümölcsfát és szőlőtőkét, s maga nevelte vi­rágok pompáznak lakásában a sajátkezűleá gyártott hatal­mas virágállványon. Hihetetlen energia . lako­zik ebben az emberben, s ahányszor nála járóik, mim­£» ’ "népművelés­ben c.-.z’iUypo felülit alkot, fiz már nekem évek óta ter­mészetes. De hogy minden érdekli, mindenhez ért, s so­ha nem fáradt, az már nem természetes, azt már pem tudóim megérteni, nem lelem magyarázatát, pedig kutat­tam eleget. A sok találkozás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy nagy. művész, vagy egy nagy orvos, esetleg egy nagy kémikus veszett el benne. Mert ha egy elten té­mára koncentrálná energiá­ját, tudását, valami szokat­lant, meghökkentőit, nagy­szerűt alkotna. így azonban szétforgácsolja magát, szét­szórja tehetségét... Vagy ki tudja? ... Az igazi népmű­velőnek mindenhez leéli ér­tenie, mint a hajdani poli­hisztoroknak . .. Furcsa, lázban égő, al­kotásra született ember. Azt mondja, most már fáradt... Nem hiszem el, de pihenésire •készül. Nyugdíjaztatását akar­ja kérni. Élete tele munkával, csa- jí lódásoikkal, kudarcokkal, de | örömökkel is. Az alkotás p mindennél nagyobb, minden- ^ nél értékesebb örömével 6 is ... Most már visszakíván- i kozik méíheihez, kaptárai- \ hoz, gyümölcsfáihoz, szőlő- £ lugasaihoz ... Azt vallja, a £ kétkezi munka megnyugtatja, í levezeti idegfeszültségét, a| kétkezi munka is az alkotás | örömét adja, talán még hat- | ványozottabban, mint a szel- \ lémi tevékenység. A falu sokat köszönhet neki Élen járó, mégis szerényen „szürke” katonája volt min­dig annak a küzdelemnek, amelyet egy sokat kopta­tott és megfakított szóval így jelölünk: kultúríorrada- lom. Neki és sok száz, sok ezer „megszállott” társá­nak. ezeknek a falusi „prófé- ták”-niak köszönhetjük, hogy a kultúrforradalom történel­mi jelentőségű sikereiről jó­részt már múlt időben be­szélhetünk. S ha a kudarcokról kérdi j az ember? A csalódásokról? • Keseregve mond ja a legutób­bit ... Egy fiatal gyerek, ta­lán még a húsz évét sem töltötte be, aki még csak most kezdi ízlelgetni az élet Szellemi javait, ittas fővel megzavarta egyik előadását és ököllel mellbevágta, almi­kor kérő szóval csendre in­tette. És még vissza sem üt­hetett ... Mert ő nem üthet vissza ... Kultúrát nem lehet ököllel terjeszteni... És fáj, hogy ilyesmi, s ennél u-gya- nabb is megtörténhet. Tehát még többet kell tenni, még magasabbra kell emelni a szellem lámpását. Még min­dig keveset végeztünk, még mindig nem lehet fáradtnak lenni. Tenkely Miklós \Vv\\VV\\\\\\\\\\\\\^^^ ! Megjelent Szókratész portréja ! Olasz régészek megtalálták ; Szókratész portréját Ephesos j egyik római stílű házában. A j régészeknek az a véleménye, ; hogy a portré időszámításunk 5 első évszázadának vége felé ; készült. A' portré, korát és ér- í ei ékességet tekintve egyaránt ; fontos- leletnek számít. Elég jó ; állapotban maradt meg és úgy! \ vélik, hogy egy görög filozó-; ! fusökról kés;:ült arcképsoro- ' zathoz tartozik. Klotho: Eber szemem Jövőbe lát. Amikor a neved kimondtam, sorsod elindult fonalát keményre és sötétre fontam. Lachesis: Míg szálad ujjamig haladt, kis öröm, nagy kín volt a részed. Nyújtogatom a fonalat: hosszabbítom a szenvedésed. Atropos: Itt vé^et ér a jó $ a rossz. Nem indítás: végzés a rendem. Vagyok szigorú Atropos, állok s várom a fonalad, mit. testvérein kezembe ad. Köszörült olló van kezemben. Fekete Lajos: Figyelem, nem Brigitte Bar- dot a képen látható csinos if- ; jú hölgy, hanem Évi Miranda, aki most játssza első főszere- '• *í pét Raimondo Vianello rende­ző új filmjében Fehér hajszálak Hattyú Hullatja tolialt, fehér hajszálaimat, én; sétajitam hogy arra vitt egy hűs kristály-tó fövenyén láttam a fehér tollakat. Kristály-tó: asztaltól ágyig hullámzik, fövenye szőnyeg, s rajta oly gyakran világít mely eddig díszítő főmet egy fehér hajszál-karcolat. Hajszálak: őrlő gondokért hullatott finom fonalak — hosszán ki vissza mend egét a múlt szikláiba harap. Pápp László: Sylvia Ko&cima, a szép olasz- jugoszláv színésznő új íi'n. forgatását kezdte meg a na­pokban í Vázíatok otthonról Megérkeztem. Régi ismerősök jöttek felémszervusztok fiúk! „Igyunk meg’ egy pohárka pálinkát Megfázhattál, hosszú volt az út”. 'k Ünnepestén kártyacsatát kezdtünk tíz fillérbe; nagy volt ám a tét! Közben pedig egyre kortyolgattuk ha jnalig a hegy piros levét. ★ Elmondtam az egyik kedvenc versem. Megtapsolták. Volt olyan, aki leíratta kisunokájának. Bort töltöttek: Szavalj még Laci! ★ Gábor bátyám otthon nagy vadász lett Nyülát ígért ünnepre nekem, ám.IOva a karját megharapta. Ej, te Péjkó! kibáiitál velem. * Csúnyán berúgott Szabó Jóska, táncra kérte a szép Kiss Katát, ám Kiss Kata otthagyta faképnél: „Részeg disznó, szégyelíje magát!” ★ •Füttyenf a vonat, indulok Bizony, sokáig nem jövök haza Kendőt lengetek, csókollak mama. Könnyeid hullanak, gyöngyszemek Levelet hosszút írok majd neked Mindenről, ne félj, ne fájjon szived. REFLEKTORFENYBEN MONO STORY BÁLINT «XXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXNNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX délelöttön itt ülünk az Abbá­zia Kávéház asztalánál. Mo­nostori/ Bálint előtt szöveg­könyv. Uj szerepére készül. Jurandot—Tabi: Sportol az asszony című zenés vígjátólai­ban ő játssza Jukics Gyuszit, az ökölvívót. A sok hunyorral átszőtt, jókedvé fiú körvona­lai már elevenen élnek. Ér­dekes. az író által jól meg­rajzolt karakter-figura, amely­nek színpadra vitele nagyon kedves feladatot jelent a szí­nészinek. A szerepkörökről beszélge­tünk, az alakításokról, ame­lyek a nem is olyan régen még egyetemista Monostory mögött húzódnak. Sok szép feladatot oldott már meg s szinte minden szerep más és más kategóriához tartozott. Szép, mutatós szerepek, ame­lyek mind izgalmas várakozá­sokat, ki nem számítható buktatókat, igazi örömöket je­lentették. A Kaposvárott el­töltött három év az operától a prózáig. a vígjátéktól az ope­rettig úgyszólván mindent megadott. Puccini Pillangókisasszotiyá- ban az átkot szóró Bonzó, a Romeo és Júlia Pórisa, a Szó­kimondó asszonyság Neiperg grófja, a Nők iskolájában Oran, aztán a televízióból is ismerős Gabriel Patt miniszte­re a legemlékezetesebbet' Vérrig apa- és intrikusszere- pek. Hanganvagában keresen­dő erre a man-nrizat. Tömör, érces baritonja teszi alkal­massá ezekre a szerepekre. 4 múlt év tavaszán szerző­di dött át a kaposvári Csíki Gergely Színháztól a Pest me­gyei Petőfi Színpadhoz. Me­gyénk közönsége előtt Huszka Jenő Gül Baba című operett­jében mutatkozott be, sikere­sen. Ali basa olyan szerep, a mi­re szíve szerint is nagy öröm­mel vállalkozott. Ennek a vé­rengző töröknek markáns, szí­nes, átkokat szóró alakja ma is elevenen él azoknak gz em­lékezetében, akik a nyáron látták az előadást. Jelenleg Pável Kohout: Ilyen nagy sze­relem című drámájában ala­kút ja Milánt, a szenvedélyes fiút, aki az idegösszeroppaná­1* ár gyermekkoromban is lrl színész akartam lenni. Csak hát a szüleim azt akar­ták, hogy valami komolyabb” pályát válasszak. Leérettségiz­tem és beiratkoztam a szege­di egyetemre. De a színpad most is nagyon vonzott. Al­kalmam nyílt az egyetemi ta­nulmányok mellett a konzer­vatórium ének-zongora tan­szakán is tanulni. S aztán jött egy komoly esemény az éle­temben. Verdi: Aida című operája volt ez. Abbáhagytam az egyetemi tanulmányokat három félév után s elhatá­roztam,, hogy csak a színpad­nak é lek ■.. Azóta négy év telt el. S í most ezen a hóeséses januári sig küzd, harcol a szerelte tét­len sorsú egyetemista lányért — Lidáért. S tekintettel arra. hogy az új évnek az elején vagyunk, a terveiről, vágyairól érdek­lődöm. Mit vár az új eszten­dőtől? Sok jól játszható, szép, tar­talmas szerepet. Ez kell ah­hoz, hogy felszínre kerüljenek a rejtett képességek is. Hi­szen a színészi múlt az ő ese­tében még nagyon rövid. S mégis ebben a néhány eszten­dőben olyan feladatökat ol­dott meg. amelyek rutinos szí­nészektől is gondos felkészü­lést kívánnak. j) emeljük, az eddigi sikere­it két továbbiak követik, » az élő szó erejével sok emlé­kezetes percet szerez a kö­zönségnek. Táncsics Máriával a Gül Babában Végh Dezső:. Tanulmány

Next

/
Thumbnails
Contents