Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
WM 1 9«4. JANIT Ar 19. VASÄRNAP «•sw* UF.CVt» K-/£ís°Im* 9 MEZŐGAZDASÁGI SPIRITISZTA Lacházán ffilmeztünk. Mivel csak az esti lakodalmas jelenetbe voltam „hivatalos”. — felkerestem tanácsbeli barátomat' Boldogan újságolta: héttan termes iskolát építenek, parkettás óvodát Míg ezt megtudtam, egy ötven év körűit, micisapkás férfi jelent meg az ajtóban. Csillogó szeme, akadozó beszéde elárulta, hogy őszinte italt kóstolhatott. Bepanaszolta a tsz vezetőit, mert felszólították, hogy felesége szerződött földjén segítsen kukoricaszárat vágni. —- Tehetik ezt egy Antal Lukáccsal, aki a Féroáru-ban köszörül? — kérdezte. A tanács embere korholta az Italos férfit, amiért tűri, hogy a gyenge asszony egyedül törje magát. Erre o kapatos fél megsértődött és kitámolygott a helyiségből. Az esti. lakodalmas jelenet egy parasztház udvarán játszódott le. A hordók a tornácon sorakoztak. A csapost helybéli gazda, Sándor bácsi alakította. EMBER A FOTÓMŰVÉSZEIBEN I Két kép az Ember a fotóművészeiben című nagysikerű 6 nemzetközi fotókiállítás gazdag anyagából. mmim é í- v §iM% a IP ■i Ml Kurt AMmöHer: Kérő szemek «ftV.WVW'A'VWVWWWi Gusztáv Krklec: Beszélgetés a felhővel Száll tódban állj m-eg, fényes fehér föíleg, mint gyapjas hó vagy, behavazott bárány, Mily szörnyű örvény választ el tetőied. s közel vagy mégis álmainknak szárnyán. Pcfyhekbőí állsz, pihék lágy szövedéke, apró cseppsköől egybrszövöít élet. S e cseppek szerte illannak az égbe. Ugy-é felhőm, a létünk szerteszéiesi? Alit adjak néked? Tán e bűnös testet, mely vétkezik, míg vér kering eremben ? A tőrt szívemből, fájdalmas keresztem? Mit adj te nékem? A mosolygó mennyet, . szárnya-k rezgését, villanást, mi forrjon? A szél játéka vagyunk! Hadd sodorjon... Csuka Zoltán fordítása + + g|gfpÍ Németh Emil: A mosolygásod Kenyér. Minden nap friss, egész. Minden nap kell, mert nélküle nem ízlik semmi, semmi jő, pedig a rossz is jó vele. Kenyér. Szép únhata liánul. Nyomor sikoltoz, hogy ha nincs. Az élet vele játszi tánc és nélküle béklyó, bilincs. Leszokhatatlan jó kenyér, milyen az alvás. Csak nehéz érteni titkát, erejét, amig eszem, amíg igéz. I>e hiányának éjjelén, mikor az élet megfakul, zárt szemhéjam ideg-falán emléke lángként tornyosul... Kenyér. — És mégis, hogy ha bírsz, ne mosolyogj olyan sokat, a mosolyodtól nőtt mosoly ráncolja már az arcomat. >-XXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXX-.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX'XXXXXXXXXXXXXXXX' Dr. Heinrich tVicpalek: Akt NYUGHATATLAN EMBEREK Jany Clair, a francia film legújabb felfedezettje Indult a felvétel. A fflatalo) csókoloztak, az örömszülői sírtak, a vendégek ettek-ittai és kritizáltak. Később elve gyűltem a bámész falusial -között, ahol felfedeztem Antal Lukácsot. Titokzatosan súg tam a fülébe: — Hallod-e Lukács, aki i Fémáruban Köszörülsz, feleséged földjén lábon áll a kukoricaszár. Vágd, míg nerr késő. — Emberem megtán- torod ott. A csapostól kérdezte — Ki az az alak, aki mindent tud rólam? — . Valami spiritiszta — hangzott a válasz. — De a földről is mindent tud. — Akkor mezőgazdasági spiritiszta — duplázott rá a csapos. Antal Lukács trappólt hazáig. Nem jött álom a szemére. Hajnali négy órakor elsőnek érkezett a lacházi határba .. . Életemben először vágtak le a kedvemért egy hold kukoricaszárat. Galgóczy Imre | KRÓNIKA Félév előtt j • Mindenkit érhet meglepetés. Különösképpen az idei fan- ] í 1« évben, amikor első ízben maradt el az iskoláikban a j ; negyedévi intőkonferencia. • ' 4 \ Ezekben a napokban már egyre több szó esik nemcsak az \ \ islcoldlkban. hanem családi körben is a közelgő félévi bizonyít- \ : vány osztásról. „Vajon hogyan tanult a fiam?” „Milyen bizo- \ nyítványt hoz haza a lányom?” — hangzanak el a kérdések. í ' s nyomukban feszültebb lesz a légkör, idegesebb a hangulat. \ Jó dolog, hogy eltörölték g negyedévi• háromnegyedévi} intökonferencíákat. Kevesebb értekezlet, papírmunka jut így j a nevelőkre, többet, alaposabban foglalkozhatnak a gondjaik- í ra bízott gyerekek tanításával, nevelésével. De az előny meI- í lett hátránya is van az intőkonferenciák elmaradásának. í A gyerekek és a szülők számára egyaránt elmaradt egy j jelentős kontroll állomás. A tavalyi esztendőben a szülő ne- \ gyedévenként még lemérhette gyermeke előmenetelét, munka- | fának eredményességét s ha kellett, hatékonyabban segithe- tett. fokozottabban ellenőrizhetett. A diákot pedig feltehetően % jobb munkára inspirálta a negyedévi konferenciák közeledte, í alaposabban, nagyobb szorgalommal tanult, az órákon gyaskrab- \ ban jelentkezett, hogy javítson az év közben ..becsúszott” rósz- í szabb jegyeken. Ez azonban már a múlté. A szülő, ha év köz- $ ben keveset törődik gyermeke iskolai munkájával, most bi- \ zony könnyen meglepetésben lehet része. Ha keveset törődik gyermekével. . . Csak akkor. Mert az | a szülő, aki rendszeresen ellenőrzi gyermeke tanulását, szá-1 monkéri iskolai feladatait, figyelemmel kíséri ellenőrző könv- I vét (amelyben minden érdemleges tanulmányi jegy megtalál- f haté!), nyugodt szívvel tekinthet a félévi bizonyítványosztás í elé csakúgy, mint az a diáik, aki hétről hétre egyenletesen ta-í nul, aki él az önkontroll lehetőségével, § V Igen. pontosan erről van szó. Az örikonírollról és a rend- | szeres ellenőrzésről. Az, hogy eltörölték a negyedévi konteren- £ dókat, csak látszólag jelent kevesebb izgalmat, nagyobb könv- $ nyebbséget a családban. Valójában rendszeres munkát követel 6 a tanulótól és állandó ellenőrzést a szülőtől. y Sokakban felvetődhet a kérdés: mire volt akkor jó? & í Nyomban válaszolni szeretnék a kétkedőknek: feltétlenül f. haszonnal jár. Nagyobb önállóságra neveli gyermekeinket, p Amikor arról beszélünk, hogy az iskolát közelebb kell hozni £ az élethez, akkor ezalatt gyermekeink nagyobb önállóságát is | értjük. Az iskolai munkából kapott nagyobb önállóság a tanul- g mányok befejezése után könnyebbé teszi életüket, jobban meg- g állnak a maguk lábán, könnyebben tájékozódnak és igazodnak £ el az élet néha nem is olyan könnyű hétköznapjain. Hogy ez 4 tőlünk, szülőktől valamivel több munkát, nagyobb figyelmet § követel év közben? Lehetséges, sőt biztos, de higgyék el a ? kedves édesanyák és édesapák, hogy később bőségesen meg- p térül ez a fáradságuk. | liehet, hogy valamivel előbb kellett volna szóvátenní f mindezt. Talán még egy hét van há tira a félévi tanulmányi | eredmények lezárásáig. Még egy hét, amikor javíthatnak gyér- § nekeiák. Vitathatatlanul kevés idő ahhoz, hogy aki könnyel- | nüen. vagy felületesen végezte az elmúlt fél esztendő alatt a I munkáját, az most alapjaiban megváltoztassa tanulmányi je- | gyeit. Azzal elkésett már. De a kétes jegyek még könnyen \ i jobbikra változtathatók. S ez sem kis dolog. Mert nem le- á ic: Közömbös '.fent diák?'sem szülő "fát!hr:tra~i?':ilödy pél- f iául számtanból hármas, vagy négyes lesz-e az osztályzat. 4 y r’ ét hét múlva elérkezik a bizonyítványosztás napja. Ügy g készüljünk fel erre a napra, hogy egy kicsit a mi ne- % ■elő, ellenőrző, számonkérő munkánkra is osztálytatot kapunk. % Olyat, amilyet megérdemlőnk. Figyelmeztetőül és buzdításul í i következő félév felkészüléséhez. p , Prukner Pál Z ■ gazda szinte a nap minden , órájában figyelte faluja téli ■ határát, a gyarapodó nagy • gazdaságot a veszprémi, partról is. Mert a három év — ami a isz-szervezés óta eltelt . —, az mégsem múlt el nyomtalanul. összekovácsolódtak az emberek s a kezdeti nehézségeket,, bajokat átvészelve, — amikor is kétszer váltották , le a vezetőséget — megfogták a dolog Végét. Még most is hallom az egyik beszélgetésünket. Azt kérdeztem tőle, hogy milyen az együttlét? Elgondolkozott a válaszon s már lent a parton jártunk a behavazott bronz- halászok szobránál, amikor megszólalt. — Nem tűnik az már idegennek sem, különösnek serru Jökedvűekké váltak ott az emberek, s jókedvvel végezve egészen más még a munka is. Ide, ezekhez a jókedvű napokhoz tért ő vissza mindig gondolatban, bármerre kanyarodott is beszélgetésünk fonala, bármerre jártunk is a kristály fényekben csillogó parton. Néhány nappal ezelőtt Debrecenben jártam. Alkalmam volt egy félórát időzni a tsz-dolgozók nemrégen felépült üdülőjében. Ott, a nagyszerűen berendezett társalgóban is Józsi bácsi jutott az eszembe. Ö és a vele azonos sok száz és sok ezer, akik negyven, ötven, hatvan évesen most indulnak el kéthetes pihenőkre, s akik az első hét eltelte után már a búzamezőkről álmodnák, ahol párások a hajnalok, s ahol a jókedvvel végzett munka adja a dolgos hétköznapok szépségét. Ladányi István magát, hiszen szerette min demki, de a tizenkét napbó kettőt lefaragott, megrövidí tette a két hetet, mert ki tud ja, azóta mi lehet otthon. Eddig a történet JÓZSi bá csiról, aki tíz nap után hazautazott. Pedig nem volt falujában ülő ember. Látott ő mái sok tájat. AZ is igaz, hogy azoknak legnagyobb részét e háború országútjairól nézhette csak. Azóta sokat gondolkodtam miért volt nyugtalan, miéri nem tudta a két hetet ott tölteni. S emlékeimből előjött az egy évvel ezelőtti kép, amikor Moszkvában jártam és nyírségi parasztemberekkel találkoztam az Ukrajna szálló folyosóján. Beszélgettem velük. Elmondták, hogy ötödik napja „vannak el” otthonról. Jól érezték magukat, még a koszttal is megbékéltek — ami pedig parasztembernél nagy szó —. • nagyon tetszett nekik Kijev is, Moszkva is. a kiállítások, a metrók, a múzeumok, az áruházak, de azért a hazamenetel időpontját szerették volna ők is valahogy elöbbre- hozni. Valahogy így volt Józsi bácsi is. Szinte hihetetlen, hogy mennyire benne muzsikált ennek az embernek ittléte minden napjában az otthoni munka megszokott ritmusa, a felelősség, a közös gazdaság felett érzett gond. Ez valahol már a közösségi munka, a közösségi 'életforma, a közösségi gondolkodás első állomása volt. Olyan volt vele együtt a füredi tíz nap. szinte érezni lehetett s a saját maga által megrövidített kettő is azt igazolta, hogy Józsi bácsi a tizenöt holdas hajdani egyéni alatt a Tagore sétányon verseket talál az ember. Tagore, a nagy hindu, arrébb Quasimodo, majd Vörösmarty, Kisfaludd verssorai. . Mondom, én verseket olvastam séta közben Józsi bácsinak, 6 meg a falujáról, termelősízövetkezetének problémáiról beszélt. Aztán elhívtam. autóbuszkirándulásra Tihany partjaihoz. Tetszett neki az Árpád-házi templom, az ősi falu, a befagyott kis belső tó, de azért hazafelé jövet, már újból ott időztünk a hazai téli földeken, ahol az őszön olyan csövek nőttek, amilyen még egyéni időben csali nagy ritkán, nagyon jó esztendőben fordult elő. Ilyen meghitt, csendes beszélgetések folytatódtak közöttünk a jó füredi pincékben, ahol a vulkánikus eredetű Bakony ereje érződik a borban, de azért nem megvetendő az otthoni sem. Megnéztük a Jókai Múzeumot, aztán elsétáltunk a Sza- lajka völgyébe. Én a táj történetéről beszéltem, Józsi bácsi pedig az ö „saját hazája” gondjáról, bajáról. így teltek a napok. Ahogy aztán közeledett a második hét vége, észrevettem rajta, hogy egyre nyugtalanabb. Pedig a levél, amit a lánya meg a felesége írt, csak jó hírről értesítették. Pihenjen jól, nincsen semmi baj." Jól vannak. Aztán, ahogy elmúlt a va- sáraap, szépen összecsomagolt. meghívott még egy pohár borra, sétáltunk a hófehérben szikrázó Balaton-par- ton, aztán felült a déli vonatra, s péntek helyett kedden hazautazott. Nem marasztaltam, tudtam, hogy jól érezte ') A ke hét véget ért s mi í vonatra várva ülünk a téli fényben úszó teraszon. Oda- ? bent a folyosón búcsúzkod- £ nak azok, akik a déli személlyel már utaznak. Elhalkul az esték jól ismert zsibongása s mi most fukarkodunk az idővel, meg szeretnénk nyújtani a negyedórákat, ötperceket, összerakott bőröndjeink gazdátlanná Vált szobákban sorakoznak, viszik majd kocsival az állomásra. Emlékeket rendezgetünk a két hétről, egymás mellé rakjuk az apró történeteket. Arcok tűnnek elő, a két hét mosolygó, jókedvű, kipihent, bosszankodó, zsörtölődő emberei. Emberek, akik imádták a téli napfényt, a befagyott, hatalmas vízi világot, a Balatonit. Hallgatták a tánczenét, . társásjátékot játszottak a társalgóban és gyerekesen tudtak örülni minden apróságnak. S ha most visszagondolok az arcokra, úgy legélesebben a sok, kedves arc közül kirajzolódik Józsi bácsié. Ott Ül a társalgóban, a nyári naptól még mindig lebarnított arccal, kezében a feketés pohárral, ahogy a rádiót hallgatja. Józsi bácsi az egyik Pest környéki termelőszövetkezet tagja. Jutalomképpen kapta a beutalót, így hát eljött a lánya , elegáns bőröndjével, hogy hatvan évével először pihenjen, először lássa, ha nem is a nyári, de legalább a téli Balatont. Sokat sétáltunk együtt a csöndes, kedves délutánokon. Én. verseket olvastam séta közben, mert hát Balaton- füred arról is híres a gyógyvíz mellett, hogy a fák
