Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

«sr MEGYEI '--/ű'riiw 1964. JANUAR 19. VASÁRNAP Ki hogyan,mennyiért Harmincezer bojler Pest megyében — Ezeregyért, Ügy mondják, hogy egy or­szág annál fejlettebb, minél több szappant használnak el benne. No. ha e2 igaz, akkor még igazabb. hogy a kultúrá- lódással, a civilizálódással fel­tétlenül összefügg a melegvi­zes fürdőszobák számának nö­vekedése. Onnan jutott ez eszembe, hogy a Mechanikai Művek szerviz szolgálatánál jártam a minap, ahol hallot­tam, hogy Pest megyében vagy harmincezer fürdőbojler műi ködik. Képzeljék el: harminc­ezer! Ez pedig — ügye, szin­te hihetetlenül hangzik? — annyit jelent, hogy Pest kör­nyékén és a megyében tele­pülésenként száz-százötven melegvizes fürdőszoba van. és akárhogy töröm a fejein, nem tudok egyetlen olyan köz­séget sem mondani, ahol eny- nyi orvos, gyógyszerész, ta­nár, mérnök, egyszóval értel­miségi lakna. Mi tehát a kö­vetkeztetés? Feltétlenül az, hogy egyre több munkásember és földműves lakásában van fürdőszoba, s a fürdőszobában a fehér henger, amely benső­jében a finom fürdővizet me­lengeti ... Mi ez, ha nem élet- színvonal, mi ez, ha nem fej­lődés? De mert nincsen öröm üröm nélkül, azonnal az is eszembe jutott, hogy vajon a meleg víz öröme mellett van-e és meny­nyi hosszan kodásban van ré­szük a bojlertulajdonosoknak.? Mert a pompás fehér henger beszerzése és felszerelése ál­talában ... no, szóval nem megy minden bosszúság nél­kül. Ezért kerestem hát fel a Mechanikai Szervizt. A leg­jobbkor nyitottam be. Az egyik asztalnál nagyon elke­seredett asszony panaszko­dott. Nem vilialnybojlerről ugyan, hanem olajkályhaügyben, de ez is a Mechanikai Művek asztala. Aszódról jött, tanárnő. Palásti Máriának hívják. — Az ősszel vettem az olaj- kályhát — sírta —, s nem mű­ködik rendesen. De hiába me­gyek a garancialevéllel a helybeli Vegyes Kisipari Ktsz- hez. nem javították meg. Azt hiszem, nem értenek hozzá. A szerelőjük állítólag bevonult katonának. Pedig a kényelem kedvéért vettem, s csak bosz- szúságot kaptam ... A szerviz vezetője, Varga József, gyorsan megnyugtat­ja: — Ha a ktsz nem tudja megjavítani, majd kimegyünk mi. Biztos, kicsi a huzat. Se­gítünk rajta Tessék meg­mondani, hogy lesz-e valaki a lakásban, vagy a kulcsot ki-- nél kaphatjuk meg? — úgy­mond. s máris megbeszélik a kiszállás napját. Azután hozzám fordul és úgy magyarázza: — Naponta százötven-száz- hatvan panaszbejelentésre me­gyünk ki. Negyvennyolc óra alatt sorra kerül mindenki. Talán csak az ősszel egy-egy nap elcsúszás... Egyébként a legtöbb baj abból van, hogy az emberek nem tudják pontosan: hogy kell kezelni a bojlert, az olajkályhát. De ha írnak, vagy szólnak nekünk, mi azt is megmutatjuk, elma­gyarázzuk. Hiszen ezért van itt ez a bemutatóterem is... Figyelem egy ideig a for­galmat. Igazán nem lehet rá semmi panasz. Gyors, figyel­mes panaszfel vétel, s Balezer Kálmán, illetve Répási Ká­vagy kettőnégyért ? — A szervizben bízhatunk roly vezetésével máris útba indulnak a bojler-, illetve az olaj kályha-szakértők. , Közben az íróasztaloknál Horváth Flóriánné és dr. Köves Fe- rencné telefonjai szüntelenül csilingelnek, miközben újabb és újabb bejelentések érkez­nek, amelyekre ők igazán kedvesen adják meg a felvilá­gosításokat, jómagam szép csendben a szerviz levelezését olvasgatom. S most kérem dr. Frigyesi József professzort, nézze el nekem, hogy megsértem a le­véltitkot. Leírom alant a szervizhez küldött levelét, mégpedig szószerint. „Az önök szerelői — írta a professzor — több napon át ja­vították villanybojleremet. Buzgón, szorgalmasan, nagy hozzáértéssel, példásan végez­ték dolgukat. Különösen ki­váló volt Németh szerelő. Ám a másokkal szerzett tapaszta­lataim alapján felhívom a fi­gyelmet arra, hogy bojlerügy­ben nálunk milyen hihetetlen rossz a helyzet. Az ún. ..bojler- szakértők” nagy része nem ért hozzá. De ahhoz ért, hogy az önök ál­tal 1100 forintért végzett munkát az egyik ilyen szak­szerelő 1200-ért, a másik, az „igazi” szakértő 2400-ért vál­lalta volna. Még az Elektro­mos Művek szerelője is azt mondta, hogy a hiba a Duna alacsony vízállásától szárma­zik ... Mindezeket abban a hiszemben írom, hogy fel kel­lene világosítani az újságok, vagy hirdetés útján a bojler- tulajdonosokat, hogy ne bajlód­janak hetekig, mint én. ha­nem egyenesen és azonnal for­duljanak önökhöz. Tisztelettel hívük...” így a levél. így a saját ta­pasztalataim is. Elmélkedé­sem nyomán ezt láttam és mindössze ennyit akartam mondani. Firon András * I AZ UTOLSÓ „MÉTEREK Aszódon, a főutcán rende­zett kirakató üzletek sorá­ban kicsiny, szerény táb­lácska adja tudtára az ar- rajáróknak; bútorüzlet is van ezen a nagyforgalmú járási székhelyen. S mivel belátná nem lehet — mert aíbüeíka nincs a helyiségnek — bizony nem bizalomgerjesztő az ut­cáról nézve az üzlet. No, de az a fontos, amit bent látni, s amiből válogatni lehet — gondolja magában a vá­sárló és benyit. Ott azután, •már az ajtóban, igen el­csodálkozik, s van olyan is, aki csüggedten, bosszú­san legyint Mert bent sem látni semmit, illetve néze­getni, válogatni nem lehet. Ugyanis a hét méter széles és tizenhat méter hosszú üzlet- helyiségben nem csinosan el­helyezett szoba- és konyhá- gamitűrákat vagy különböző bútordarabokat lát a vásár­ló, hanem a padlótól egészen a mennyezetig egymásra zsú­folt bútortömegiet. Gyönyörkö­désre — és ami a fő — válo­gatásra itt bizony nem nyí­lik alkalom, S mégis óriási forgalmat bo­nyolít le a bolt: nemegyszer negyedévenként a másfél mil­liót is eléri bevétele. Igaz, nemcsak a környékről, az aszódj járás községiedből jön­nek ide vásárolná, hanem Gödöllőről, Jászberényből, sőt Hatvanból is sokan itt szén­ák be az új bútort. Válasz­ték van bőven.: főleg a ba- gyományos háló- és kombi-, nált szoba bútorokból, de azj olcsó, világos, modern kisbú-j torok is megtalálhatók. Rózsa István üzletvezető-: tői tudtuk meg, hogy a rak-; tárnak is zsúfolt üzlethelyi- i ségen kívül, még egy tíz- j szer hatméteres helyiség- j , ben, és mint ahogyan most j is, a fedett kapu alatt is tá­rolnak bútort. így tudják; csak elhelyezni az 560 000 fo- rin.t értékű árut, amelynek — és ez is a nagy keresletet bizonyítja — alig három hét a forgási sebessége. Ottjártunkkor éppen árut hoztak, mintegy . 50 000 forint értékben a nagykereskedelmi vállalattól. A teherautóval ér­kezett négy dolgozó már másfél órája kuporgott — melegedett a kályha körül, ugyanis nem nem tudta hova Az utolsó méterek, ponto­sabban az utolsó napok kö­vetkeznek, aztán rövidesen el­dől, hogy 'a diákok és a tan­anyag küzdelmében melyik csapat szerezte meg a győzel­met. A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban járva megtud­tuk, hogy a félévi „eredmény- hirdetésnél” a diákok — pe­dig a legtöbben bejárók — egyáltalán nem maradnak le. Persze, hogy milyen arányú győzelmet aratnak, ez még nyitott kérdés, s az utolsó mé­tereken — azaz az utolsó na­pokban — dől el • a végleges végeredmény. Felső kcp. Fizikaóra a IV./A- ban. Miközben Erdős Piroska Bcnkő Margit tanárnővel ba­ráti eszmecserét folytat a fi­zikát illetően, addig Endresz Krisztina a gépészmérnöknek készülő Bogya Sándorral elektromossági méréseket vé­gez. Középső kép. A M./A-ban Czínger Pista az emberi szív modelljét tartja éppen a ke­zében, amikor a biológiaórára érkezünk. Dr. Juhász József úgy is mint osztályfőnök, s úgy is, mint biológiatanár, a pitvarok és a kamrák rejtel­meit magyarázza tanítványai­nak. Alsó kép. A hatodik óra előtti szünetben a diákoknak nem kell kimcnníök a folyosóra, bentmaradhatnak az osztály­ban. A m./B-sek kihasznál­ják az alkalmat, s éppen „le­vezetik” az utolsó „méterek” feszültségét. (Gábor Viktor felv.) önöd történet/ résén meglátogatta a kisgyer­meket és csokoládét vitt neki ajándékba. Igaz ez, kérem? — Igen, megfelel a valóság­nak. — Ezek után felteszem a kérdést: hajlandó ön elismer­ni sajátjának a gyermeket? — Nem kérem, tartom ma­gam előző álláspontomhoz. De arra hajlandó vagyok, hogy a kicsit örökbefogadjam, bármikor. — Ez nem elegendő! Kí­vánja tehát, hogy az ön szerint tényleges apaságot bi­zonyító tanút behívjuk és ki­hallgassuk? ' — Nem kívánom, eltekintek tőle. Gondolhatják, hogy ilyen előzmények után a bíróság miként döntött: ítéletében M. Sándor apaságát állapította meg. Amikor pedig ezt közöl­ték vele, már nem tiltako­zott. Belekarolt a feleségébe, Ilonába, és mindketten bol­dog mosollyal az arcukon hagyták el a tárgyalótermet. ★ a z ajtó becsukódását meg- zí várva, d tárgyalás jegyző­könyvét vezető Fülöp Istvánné fejcsóválva jegyezte meg: — Ezen a bíróságon 27 éve dolgozom, sok tárgyaláson vet­tem már részt. De ilyet még nem láttam! Hja, régi közmondás már, hogy az élet és a szerelem útjai kifürkészhet etlenek. Hetesi Ferenc Pál JOGOS IGÉNY lerakni az újabb szállítmány­ban levő bútorokat. Az üzletvezető keserűen jegyezte meg: — A lakosság igényed egyre inkább nőnek, bútort is töb­bet gyártanak már, mint két-három éve, de mi ilyen körülmények között árusí­tunk! Nincs raktárunk, ahol az árut el lehetne helyezni, így még az értékes bútorok épségét is naigyon nehéz .megőrizni. Kérték már felettes szer­vüket, a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latot, meg a községi és a járásj tanácsot, nem is egy­szer, hogy segítsenek. Állító­lag erre a célra a vállalatnak eddig nem volt kerete, a ta­nácsnak pedig helyiségie. A helyzet pedig így — tart­hatatlan. Egy olyan járási székhelyen, mint Aszód, nem éktelenkedhet szégyenszemre sokáig ez az „üzlet”. A bú­tor nem Olcsó árucikk. Aki hosszas takarékoskodás uitán vásárolni akar, otthonát kí­vánja szebbé, kényelmesebbé tenni. Joggal várja él tehát, hogy megfelelő környezetben, ízlésesen berendezett bemu­tató üzletben válassza ki magának azt a bútort, ami megtetszik. Véleményünk szerint ki­csit több gonddal, az illeté­kesek kölcsönös összefogásá­val, rövid időn balül is le­hetne ilyen bútorüzlete Aszód­nak. <—i—e) gal merül fel a gyanú: ez a szóbanforgó Sándor egy fele­lőtlen nőcsábász lehet, aki nem vállalja tettének követ­kezményeit. Szó sincs róla! Nagyon is nyílt, komoly és becsületes fiatalember. A bíróság előtt be is vallott ő mindent, csak éppen ... No, szóval azt állí­totta, hogy... az időpont nem egyezik. S megnevezett vala­kit — tanúkénti kihallgatá­sát kérte —, aki nála töb­bet tudna mondani a gyer­mek ... Persze, gondolhatják, hogy szegény Ilona, hogyan fogadta mindezt. j gxj került azután sor, 1 már idén január közepén, az utolsó és egyben perdöntő tárgyalásra. Az pedig valahogy ilyen­formán, vagy hasonlóképpen folyhatott le, az összes ér­dekeltek _ jelenlétében: — Tudomásunkra jutott — mondotta a bíró —> hogy ön, M. Sándor, három nappal ez­előtt házasságot kötött a gyer­mek anyjával, G. Ilonával. Igaz ez, kérem ? — Igen, tessék megnézni a bejegyzést a személyi igazol­ványomban. — Még egy újabb bizonyí­tékunk van: a gyámhatóság által megnevezett tanúk is azt állítják, hogy ön az utóbbi hónapokban rendsze­tpnnél az eseménynél áll­Hi junk meg, mert a kü­lönös bonyodalmak itt kez­dődtek. Hogy a gyermeket születése idején Sándor ho­gyan fogadta, azt szintén nem jegyezte fel senki, még az anyakönyvvezető sem. Ugyanis a kicsi apa nélkül került be az anyakönyvbe. Mit tett erre Ilona? Nyil­vánosságra ez sem került. Dé az igen, hogy miként véle­kedett a gyermek érdeke fö­lött éberen őrködő gyámha­tóság. — Ennek a szegény kis­lánynak, kell, hogy apja le­gyen! — mondta a tanács nemes szívű képviselője. — Hogy ki az? Döntse el a tör­vény. | gy is lett. A járásbíró­J súg megindította a pert az apaság és a gyermektar­tási kötelezettség megálla­pítására. Ki más lehetett vol­na ez ügyben az alperes, mint Sándor? Igen ám, de ő mind­végig, az elmúlt évben tar­tóit eljárás, és a Kottán-ta- nács által vezetett három tárgyalás folyamán konokul és következetesen tagadott. Hiába idézték be a tanúkat, akik sok mindent bizonyítot­tak, hiába tette a vércsoport­vizsgálat majdnem kizárttá, hogy más legyen az apa, ő nem ismerte el a gyermeket a magáénak. Az olvasóban ezek utánjog­VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXX' a különös történet, ame- a* lyet a valósághoz hűen igyekszem elmondani, két és fél, vagy három évvel ez­előtt kezdődhetett, ki tudja. Lehetett akkor zord tél, de rügyfakasztó tavasz, forró nyár, vagy éppen íombhul- : lató, verőfényes ősz is. A \ cselekvő részesek — egy 19 I éves, csinos lány és egy 25 i éves fiatalember —, számá- \ ra e körülmények bizonyára i emlékezetesek maradnak, de : egyebeket tekintve teljesen i mellékesek, s így a krónikás ; sem fordított időt kideríté- I sükre. I Tény azonban, hogy M. Sán- : dór, gödöllői fiatalemberről ; és az ugyancsak helybeli G. i Ilonáról baráti és ismerősi í körökben egy idő múlva az j a vélemény alakult ki, hogy i kölcsönösen szerelmesek egy- I másba. Nincs ebben semmi I különös, sőt igenis, magától i értetődő, természetes dolog, ; általában így történik ez : mindenkivel. S azon sem : lehet csodálkozni, hiszen ter- I mészetes következménye ez is, nő és férfi meghitt, \ bensőséges kapcsolatának, hogy Ilona egyik hónapban szokatlan változást észlelt magán. Mit mit nem mondott el Sándornak, arról ugyan- ; csak nem tud a krónika. í Tény azonban, hogy más­fél éve, november utolsó nap- I ján, a lány egy kis csöppség- lek adott életet. A Dunakanyar egyik legszebb üdülőtelepévé fejlesztik Surányligetet A fiatal település rendezési; terve már elkészült. Parcel- \ lázasra 40 holdat jelöltek ki. j Az üdülőhely központja, aj mintegy 200 méter hosszúság- j ban kiépülő partszakasz lesz.; Itt strandot, autóparkolót, te-i niszpályákat, csónakházat, ví-j I zi turistaszállót, bisztrókat ésj éttermet építenek. Az elgon-; dolások megvalósítását a vízi-! busz-állomás és a hozzá veze-j tő út építésével már a ta-j vasszal megkezdik. (MTI) A Szentendrei szigeten, Pócsmegyer mellett, a váci Duna-ág partján terül el Su- rányliget. A ma még jelenték­telen telepen néhány száz üdü­lőház van és állandó lakói­nak száma alig haladja meg az ötvenet. A fővároshoz kö­zel fekvő, szép környezetű Surányligetet az elgondolá­sok szerint néhány év múlva a. Dunakanyar egyik legszebb üdülőhelyévé fejlesztik.

Next

/
Thumbnails
Contents