Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

SZILVESZTERI VjLlAnYoLtÁs UtAn JR?^PX>XXXXXXXNVVNVVX\XXXXNXXXXXXXVVVXXXV\). A MAI NAP SZENZÁCIÓJA MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: ír. 5 Marslakók szálltak 1« í a Pokol-szigeten Y £ Hogyan kapáljunk? J Atom tengeralattjáró £ a G algán £ A tyúk vagy a tojás? íj című cikkeink kimaradtak. Kiegyenesítik a Duna-kanyart New Yorkból jelenti különtudósítónk <VXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV NEM TELJES GYŐZELEM! I smét lepergett egy esz­tendő a végtelen, idő . Hírlapkiadó Vállalat által ki­adott zsebnaptárának lap­jain. Lepergett és nem is ! hasztalanul. Bátran mond- hatjuk, kilométerkő, sőt mér- j földkő volt lapunk életében, j Mérföldkő, hiszen elvezetett bennünket a győzelemhez. Igen, a győzelemhez, még- j pedig olvasóink segítségévei, akik sajtóankétok százain és í a levelek tízezreiben velünk \ együtt kérték, követelték a neveket. Ahogyan az egyik j több ezres tömeggyűlésen : megfogalmazták: „Inkább le­gyenek a cikkek fele terje­delműek, de olvasni akarjuk \ a neveket! Mindenkinek a nevét, akinek köze volt ah­hoz, hogy egy7egy riport tár­ca, glossza, vagy hír a lap hasábjain napvilágot látott. Ügy. mint a televízióban!" örömtől könnybelábadt (szemmel jelentjük tehát a Kedves Olvasóknak, hogy az ■új esztendő első, helyeseb-, ben harmadik. napjától., kezdve nálunk is így lesz. Így lesz, mert a Pest me­gyei Hírlap a magyar saj­tóban elsőnek — és egye-' lőre kizárólagos joggal — kapott engedélyt arra, hogy cikkeit így készítse. Győzelem ez, igazi győze­lem! Az is igaz azonban, hogy még nem teljes győze­lem Ahogy mondani szo­kás: értünk el már eredmé­nyeket, de vannak még hiá­nyosságok. Mert hol vagyunk még attól, hogy cikkeinket meg is lehessen ismételni? Kétszer. háromszor, négy­szer. És ötödszörre még részleteket is közölni belő­lük? Mint a televízióban? Arról nem is beszélve, hogy ami kimarad a tv kará­csonyi műsorából, még min­dig jó a húsvéti ünnepi hír­adóba. De ez már az új esztendő feladata lesz. Az új év új harcainak új célpontja. Eh­hez kérjük olvasóink to­vábbi segítségét. Viszonzá­sul pedig fogadják szeretet­tel szerény ajándékunkat, ezt a vezércikket, amelyet min­tának szántunk. Tehát! Irta: -kő. Gépírta: Gáspár Judit. Főszerkesztette: Bács­kai László. Helyettes fő­szerkesztette: Kővári József. Olvasószerkesztette: Mészáros Ottó. Tördelőszerkesztette: II erezet; György. Nyomdá­ba vitte: Nánásj Pál. Lino- type-gépen szedte: Varga La­jos. Címszedő: Fenyvesi Bé­la. Tördelte: Wágner Gyula. Adjusztálta: Sándor Mihály. Művezető: Ferró Sándor. Fő­korrektor: Gál György. Kor­rektor: Sándor Jenő. a ro­tációs gép főmestere: Fél Kálmán. Gépmester: Zagy­vái Sándor. Expediálta: Schlenker Nándor és Szobot- ka Károly. Kézbesítette: minden községben és város­ban a körzeti postás. századokban várható eredmé­nyeit is. Ez a bizottság az összes adatok birtokában meg­állapította, hogy a Duna-kanyar a maga természeti, de kihasználat­lan adottságaival a leg­főbb kerékkötője az úgy­nevezett vílágegyensúly létrejöttének és biztosítá­sának. Éppen ezért elhatározta a Du­na-kanyar kiegyenesítését. Erre már konkrét tervet is dolgo­zott ki a tüstént megalakított Műszaki Állandó Bizottság. A tervről sikerült hiteles máso­latot szereznem. Lényege egy nyílegyenes vonal Szob és Ráckeve között. Ez lesz a Duna új medre, így a kanyar­ral együtt Zebegény, Nagyma­ros, Visegrád, Szentendre ve­szedelmes versenyképessége is egycsapásra megszűnik. A nyílegyenes új meder áttörve a Pilisen, mindösz- sze Pilisszántót. Pilisszent- ivánt. Nagykovácsit, Tö­rökbálintot, Erdet. Szi­getújfalut érinti és még Budapestet is messze el­kerüli. A tervezethez fűzött jelen­tés szerint a Dunakanyar je­lenlegi üdülőhelyeinek fejlő- £ dési tempója alapján bízhat í abban a DIB-DÁB. hogy ezek 'j az új Duna menti községek egyharmada nem lesznek ko- ^ moly versenytársai sem a Ba- ^ laton, sem Svájc, sem az olasz ^ tengerpart, vagy a francia Ri- £ viera üdülőhelyeinek, Rio de ^ Janeirorói vagy Miamiról nem £ is szólva. A beavatottak biz- ^ tosra veszik, hogy a Dunákká- ^ nyár kiegyenesítését a Bizton- £ ságj Tanács, majd az ENSZ £ közgyűlése is egyhangúlag ^ megszavazza. Kérek távirati- ^ lag pót-napidíjat. < Bibi Cily y különtudósító 4 Ma éjjel, amikor tizenkettőt üt az óra, mindenütt lekat- tintják a villanykapcsolót, összekoccannak a boros- és pezsgőspoharak, az emberek megcsókolják egymást és 'j boldog újesztendőt kívánnak. Fotóriporterünk ezt a pilla­natot örökítette meg. egy perccel villanyoltás után ‘XXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXVVXXXXXVXXWVXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX‘ — Halló, elnöki titkárság? Karcsi bácsit kérjük. — Karcsi bácsit? Nem ér­tem. Kérem, mondja még egy­szer! — Ja, bocsánat! Charles bá­csit Charles De Gaulle állam­elnököt. — Kérem, nem adhatom. Csúsztat. Izé ... Miniszterta­nácsot tart. — De mi nem érünk rá! A Pest megyei Hírlaptól keres- siik. — A Pest megyei Hírlap? Az más! Azonnal kapcsolom. — Halló, itt De Gaulle! Tes­sék! — Szervusz Karcsi bácsi! A Pest megyei Hírlaptól keres­lek. Most, hogy bemutatkoz­tam, azt hiszem, nyugodtan te­gezhetlek! — Hogyne, kész örömmel! De miben lehetek szolgálatod­ra? — Hát Karcsi bátyám, tu­dod ... meg akarunk bírálni... — Gyerekek, ne tegyétek! Úgyis mindenütt bírálnak. Itt­hon, meg a Közös Piactéren, aztán a kapitalista táborban és a szocialista országokban. Ha a Pest megyei Hírlap is rákezdi... — Csak nem félsz. Karcsi bácsi?! Na jó, lásd kivel van dolgod. Ha becsületszóra meg­ígéred, hogy nem gyártatsz több atombombát, akkor írunk egy szép riportot. hogy milyen rendes em ber vagy. — Te aranyos, kedves fiú! Igazán hálás vagyok! És ha mindenáron azt kívánod, nem gyártatok több atombombát. Már csak azért sem, mert mindeddig nem gyártottam. — Ne, Karcsi bácsi, ne vic­celj! Hát a szaharai kísérle­tek? Még hogy te nem gyár­tottál?! — Nem hát, mert én Dagoll Károly, a Toki Hóié- és Paszo­mánygyár Legfőbb Léhűtői Tanácsának vezér-elnöke va­gyok. Csak téves kapcsolás történt, és nem akartuk az örömöd elrontani. m. j. — b. I. Ne lepődjék meg a kedves olvasó. Január 2-án először, s aztán minden reggel, amikor már felkelt az ágyból és ala­posan megropogtatta elernyedt tagjait, kopogtatnak az ajtón. Kérjük, ne rúgja ki a jöve­vényt. Nem kéregetni megy. A borbély lesz az és azért zak­latja, hogy ne kényszerüljön bajlódni az ócska zsilettel. Ott helyben, a jó meleg szobács­kábán megborptVfíJia. Boiravaló? Szó sem lehet róla! Nincs többé borravaló! Még mindig ne csodálkozzon, kedves olvasó. Lesz még meg­lepetése az új esztendőben. Ha már elment a borbély és szé­pen megreggelizett (nem baj, ha elfelejtett kiflit és vajat ven­ni, mert ezentúl a KÖZÉRT ezt is minden reggel az ajtó elé teszi), szóval, ha jóllakott és elindul, hogy járjon egyet, árgus szemek kísérik lépteit. Nem, nem azt lesik, hogy be­tér-e ide vagy oda, hanem azt, hogy frissen vasalt-e a nadrág­ja, vagy nincs-e félretaposva a cipősarka. Ha észrevesznek va­lami csekélységet, szépen kö­szönnek, gyöngéden betesséke­lik egy barátságos kis üzlet­helyiségbe (ne féljen, nem kell sokat gyalogolni, minden ut­cában három lesz belőle), az­tán szépen rendbe teszik a hol­miját. Közben lágyan szól a zene. Hallgatja, aztán, ha úgy tetszik, le is dőlhet a kényel­mes heverők valamelyikére. Csak a'kkor háborgatják, ami­A SARKCSILLAG FELE LAPUNK FOLYTATÁSOS KEMRECENYE (Folytatás a görbe 2. oldalról) — Ez a jelszó? — kérdezte súgva Hans és imádattal né­zett főnökére. — Ez a jelszó, fiacskám — válhszolt a gyereknek végte­len szelídséggel von Bergenegg és finom ívű géppisztolyából egy egész sorozatot küldött bele. A jelzőlámpák ismét föl­villantak. A virágváza is vi­lágítani kezdett, és halk ber­regés hallatszott belőle, mire a zongora közönséges komon­dorrá változott és hihetet­lenül magas hangon énekel­ni kezdte Cavaradossi nagy­áriáját a Toscából. — Elvesztünk — hördült fel az aggastyán, akit Lukré­ciának becéztek és reszket­ve csomagolta álszakállát. Kívülről rugdalni kezdték a páncéllemezekkel borított ajtót. James a periszkópba nézett, a komondor pedig felvoní­tott. — Csupán csak tizenhárom- ezer-hatszázhetvenkilenc hul­la, meg egy haldokló. — Monna Vanna! — üvöl­tött fel a fájdalom Lukré­ciából. Egy újabb rúgás, de száz­szor, ezerszer határozottabb az előbbinél. — Akkor rendben. Indulha­tunk. (Folytatás a görbe 2. oldalon) Az ENSZ-palota folyosóin és tanácskozó termeiben napok óta izzik valami ti­tok. amelyről mindenki tud, de senki sem beszél. I A világ minden tájékáról ösz- | szesereglett újságírók mást ! sem tesznek, mint nyomoznak. | Annyira elfogta őket a va- ! dászszenvedély, hogy a legfon­tosabb külpolitikai kérdések, i a leszerelés, a kelet—nyugati ; kapcsolatok problémája, az atomfegyverek betiltása is ki­szorult érdeklődésük köréből. ; A delegációk tagjait kizárólag ! a titokról vallatják, de teljesen j eredménytelenül. Lapunknak az ENSZ-nél ; akkreditált munkatársa most különjelentésben számolt be j egyéni nyomozásának szen- J zációs eredményéről. — Sikerült megtudnom — I mondja a jelentés —, hogy az j elmúlt hetekben szigorúan zárt j ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával teljhatalom­mal felruházott különbizottság 1 alakult a DIB-DÁB néven. A bizottság a világ idegenforgal­mi érdekeinek összeegyezteté­sére dolgoz ki tervezetet, fi­gyelembe véve az űrhajózás eddigi és a legközelebbi év­cjiogtaK. Paksus Döme ivo- cimboráival kártyázott tegnap­előtt este. A végtelen ultiparti során a cimborák elfogták Paksus Döme piros uitimóját Bűnvádi eljárás ezúttal nem indult. Rendőrségen a főkönyvelő. Hosszú ideje suttogtak a dol­gozók a KÁMFOR Vállalat te­lepén folyó nagyarányú vissza­élésekről. Nagy Bendegúz fő­könyvelő tegnáp végre beke­rült a rendőrségre. Személye­sen ment el, hogy feljelentést tegyen Wis István segédmun­kás ellen a társadalmi tulaj­dont képező két kampósszeg és öt anyacsavar eltulajdonításá­ért. A nagyszabású ügyben szi­gorú vizsgálat indult. Póruljárt. Nemet mondott feleségének Trotz Dénes dalia­pusztai traktoros. Kórházban ápolják. Szerencsétlenség. Puhánya Lajos, a LINKÉRT Vállalat előadója kiesett az ablakon. Az eset szerencsétlenül végződött: Puhányának csak a gerince törött el, s így ml sem gátol­ja abban, hogy eddigi tevé­kenységét tovább folytassa. Betörött fogott Sarkantyú» Amália inrácsi hajadon Papucs Péter nevű vőlegénye szemé­lyében. Az ifjú férj a házas­ság kötelékébe rendkívül gyor­san betört. Aligha kerülnek bíróság elé. Mi lesz a bögrekocsmával? Megírtuk a minap, hogy a Sö­tét Barna csőri gazdálkodó bögrézőjóből kitóduló részeg suhancok félholtra verték a mátkájával békésen arra sé­táló Csendes István fiatalem- bert. A garázda fickókat letar­tóztatták. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a bögrecsárdá­val, megnyugtató választ kap­tunk. Sötét Barna már nem sokáig méri borát bögréből. Hamarosan együtt lesz a pén­ze, s akkor felmegy Pestre, hogy öröklakásnak megvásá­rolja a New York-palotát. Ma­radék pénzéből pedig azonnal kifizeti a 20 forintos pénzbün­tetést. Tűz Bugyiban. Szende Éva 16 éves leány, Bugyiban, szü­le: lakásán fogadta udvarlóját, Balog Tódor 20 éves falubeli fiatalembert. Amikor a lány szülei váratlanul hazaérkeztek, a két fiatal ugyancsak begyul­ladt. A vizsgálat megindult. RENDŐRSÉGI KRÓNIKA volt, szinte felforgattak a la­kást. Nincs többé lyukas edény. A vízcsap se csöpög. Az ajtózárak is jók. Kijavították a tetőt, s még a WC-re is tet­tek lehúzóláncot. Az ám! Szegény neje is majd elfelejtette a nagy meg­lepetéstől. Itthagytak egy leve­let. Ebben tisztelettel megké­rik. hogy szíveskedjen közöl­ni, mikor jöhetnek festeni a bútort és a lakást és mikör lesz alkaliriys, hogy havófná egy alapos nagytakarítást csi­náljanak. Nézze csak, utóiral is van. Igen, azt kérik, szíveskedjék tudomásukra hozni, hogy mi­vel állhatnának még a szol­gálatára. Ne ájuljon el, kedves olva­sónk! Mindez azért lesz így. mert az illetékes szervek, üzemek, vállalatok és ktsz-ek, pótolva az idei elmaradást is, több száz százalékkal túltelje­sítik a lakosság javító-szolgál­tató ellátásával kapcsolatos 1964-es helyi iparpolitikai ter­vet. — fa — kor megnézik, nem hiányzik-e gomb az ingéről, a ruháról, vagy a ... Szóval, amikor mindent rendbe tettek, udva­riasan megkövetik az alkal­matlankodásért és útjára en­gedik, de előbb belétukmál- nak valami hűsítőt, vagy ha úgy kívánja, akkor erőset, esetleg egy feketét, de az is le­het, hogy észreveszik a nát­háját és akkor jó forró rumos teát kap. Fizetni? Ugyan kérem! Majd elsején nyújtják be a számlát. Dehogy lesz sok! Olcsón dolgoznak. Az egész havi varrás, vasalás-, ka­lap- és nyakkendőtisztítás (mert az is lesz), a Patyolat (igen, ezt is elfelejtettük mon­dani, a Patyolat is a lakásról viszi el a szennyest, meg a tisztítani valót), a javítás, a borotválás, meg a többi együtt nem üti meg a három százast. A bolondnak is megéri. Nem? De várjunk, még nem mond­tunk el mindent. Elegánsan, felüdülten hazamegy kedves olvasónk és otthon azzal fo­gadja a neje, hogy amíg oda NINCS TÖBBÉ LYUKAS CIPŐ! Or iási változások a lakosság javító-szolgáltató ellátásában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents