Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

Helyreigazítás A í'.punk mai szájában kö­zölt Nincs többé lyukas ci­pő! című cikkünkbe sajná­latos nyomdahiba csúszott. Miután ugyanis egyáltalán nem valószínű, hogv az 19S4. évi hebi iparpolitikai ter­vet ilven jelentősen túltel­jesítenék. a cikkben semmi som felel meg a valósáénak. FURA I FORDULÓ — A bürgözdi tanács ülést tartott. Megfelelő határoza­tokat hozott. Majd megkapja a magáét! Újabb hitelt érdemlő bizonyt- j tékok kerültek elő arról, hogy I Flavius Loptus, a verőcei ró­mai átkelőhely lakosa eltulaj­donította a közeli málnabok- ; rok termését. A rendőrség j vizsgálati osztálya a nyomo- ' zást rövidesen befejezi, s ha ; minden jól megy. a tolvaj még j ebben, de legkésőbb a követ- | kező évezredben az ügyészség, majd a bíróság elé kerül. Csodálatos az új megyei sportszékház. Az első eme­leten öt szoba a labdarúgóké. A társalgóban külön fogasok sok, légkondicionáló beren­dezés. Ps mennyi hamutartó és mennyi ember, akik a kel­lemes környezettől mámoro­sán tárgyalják a Fura I. for­duló dolgait. Gratuláció Sokan szorongatták Aladár Adorján intéző s Zárás Jó­zsef doktor, dunakeszi edző kezét. J — Csodás fegyvertény volt! I — lelkendeztek, j ' — Miért ez a nagy ováció? | — érdeklődtünk —, hisz nem 1 győztek a dumakesziek. \ — Nem győztek, de elulaz­,,Virágoskert Megható volt. az én szívem tak idegenbe — világosított fel , Szerb András főtitkár. Mi is gratuláltunk! Virágok és gólok — A vecsésiek nagy mel­lénnyel érkeztek, azért kap­tak egy hatost — emlékezett vissza Szundics Péter tököli intéző. — Csapatunk az utol­só pillanatban egészült ki. A megsértődött Vidám helyé­re beugró Rozogics I hat- : van évével a mezőny leg- : jobbjának bizonyult, tízszer ! találta el a szögletzászlót. : A vecsési intéző, Vissz- : hang József, így magyaráz- : ta a fél tucatot: : — A játékosok unják már : az állandó autózást. Szur- í kólóink, akik mindig kész- i ségesen állnak az egyesület : rendelkezésére, ezt látva, he- ; likoptert béreltek a csapat- ; nak. Tehát nem nagy mel- i lénnyel, hanem helikopterrel '• érkeztünk, s a rázós út meg- ; rázta a csapatot. Remélem, [legközelebb, amikor is Üllőre 1 megyünk, már nem lesz szo- ! katlan a légi út. < Peca István játékvezető ! örömmel könyvelte el a ve- ! csési Klasszisét Lajos meg- : változott magatartását. ; — A mérkőzés előtt liliom­! zuhatagot zúdított a közön- í ség közé, közben dúdolta: hsai újítás Drótos Tamás irsai intéző nem is annyira a két pontnak örvendezett, hanem annak, hogy húsz év után végre megoldódott a pályaikérdés. — Tavaszra már nem lesz kifogás a játéktér ellen, sző­nyegekkel borítjuk be, s már megkezdődött a perzsavásár. Igaz, azt is hallottuk, hogy a kollektív vezetőségben vita van: ne inkább torontálit használjanak? rrmnap // Híres" vagyok — 1 j) P llldlld. hogy a lap­nál legfontosabb műfaj f a hír. — Hát persze . .. — Az ember szívesen -ol­vassa az apró. néhány so­ros híradást. A sport után azt keresik elsőnek... Ér­ted, ügye? — Én értem. Ezért olyan, hogyismondjam, milyenek a hírek nála tök? — Mi az, hogy „hogyis­mondjam”, meg „milyenek’ ? Vedd tudomásul, hogy ná­lunk a híreket nagy gond­dal, körültekintéssel... Hogy félsz, leszakad a mennye­zet? ... Ha elmondom, ho­gyan készül nálunk a hír, majd elhiszed, hogy gonddal, körültekintéssel... — Nálatok készül? Nem az életben? — Igenis nálunk. De ne szakíts mindig félbe Szó­val nevet nem említek, mert mindennap más szerkeszti a híreket. — Ez érdekes! Tehát sen­ki nem felelős teljesen a hírösszeállításért? — Ezt az olvasó nem érzi meg. — Ühüm, ühüm ... — Visszatérve mondókám- ra: tegyük fel — Jóska a híres. Aznap később jön be. Ráér. Délután sorra hívja telefonon a tanácsokat, a pártbizottságokat, a hivata­lokat, az üzemeket. Azért telefonon, mert olyankor már nincs idő személyesen felkeresni őket. S a telefon amúgy is gyorsabb és kényel­mesebb. hivatalos idő- a híreket dél­volna össze- talán. De már ki. Vége a nek. Hiába, előtt kellett szedni, akkor késő bánat. Győrünk a munkatársak­hoz, ha már eredeti hírre úgysem számíthatunk. Éspe­dig azokhoz, akik nincsenek vidéken. Éva, Magda, Feri, Miklós, Pista, Gyuri és a többiek, adjatok hírt, kö­nyörög Jóska A munkatár­sak közül azok, akiknek nem sikerült eltűnni Jóska elől, mély részvéttel, de tehetet­lenül tárják szét karjaikat; sajnos nem segíthetnek. F gyík tegnap volt híres — és ki fogj'ott mindenéből. A másik holnap lesz és arra tartogatja, ami van. Egyszóval, Jóskára nem mosolyog Fortuna isten asz­szony. Azért tessék-lássék mindenki kifordítja a fiók­ját: lám, bennem megvan a jóakarat — jelszóval. Itt- ott ki.is'...pot13fgtíu Válaíjm. á# íróasztalból. Az egyik Mir ugyan már kéthetes, a má­sik mái; kétszer megjelent, nem is olyan régen, éppen tegnap, de sebaj, mégis csak hír, hírecske. Jóska boldog, végre kész a másnapi hírösszeállítás, alig kétórai munkával le­tette a gondját. S már elő­re örül, hogy holnap az ügyeletes híres nála kö­nyörög: Jóska, nem jelent­kezett a tanács, a MOKÉP pedig.. — és akkor ő kinyithatja a fiókját, ahon­nan nagylelkűen visszaadja mindazt, amit tegnap ka­pott. — sá — Tévedni bírói dolog?! — Újfalun olyan újdonság ért, amelyre még nem volt példa bírói pályafutásom alatt. Kifogásolták egy íté­letemet — méltatlankodott Borányi játékvezető. — A ha­rasztiak jogtalannak tartot­ták a 11-est, mely vereségü­ket jelentette. Sőt, nem akar­tak tovább játszani, egy percig a hideg füvön üllek. Kértem őket. vigyázzanak, mert megfáznak. Ez hatott, folytatták. — Nem csodálatos, de a játékvezető tévedett — kont­rázott a haraszti Pickel Béla. — Nem egy, hanem négy per­cig ültek a fiúk a meleg fü­vön. S azért csak ültek, mert nem volt nyugágy. Helytelen helyen Soótlan Gábor magába roskadva panaszkodott: — Megint külföldre kell mennem meccset vezetni. Most Olaszországban voltam, azelőtt a Szeged—Fradi mér­kőzésen. Mikor bíráskodha­tok végre a megyében? Miért m<= Hoznék itt engem? Kisbagi Antal, Lelkész Jó­zsef és Bubik Ferenc is szomorkodott. — Nagyon szép az új székház, de elfelejtették a Körtér sarkáról a Ping-vin bü­fét áthelyezni — lihegték szá­raz torokkal. — re — fe — 1963. december 31. Külön­leges vidám nap. A nap kél: keleten, nyug­szik: nyugaton. A hold nyugszik: nyugaton, kél: keleten. Várható időjárás: a Me­teorológiai Intézet távprog­nózisa szerint az új eszten­dőben is nyáron lesz meleg, télen hideg, tavasszal virít a kikirics és ősszel érik a sző­lő. — A tanácstagi fogadóórák és beszámolók jövő heti programja a gépírószobában szőrén-szálán eltűnt. Olva­sóink szíves elnézését kér­jük. — Tegnap fizetési nap volt. Az italboltok csakúgy megteltek, mint máskor. Mindenki igyekezett, hogy a vendéglátóipar túlteljesítse bevételi tervét. — Nyolcemeletes pontházat építenek jövőre, az ENSZ hozzájárulásával, Vácnagy- újfalu községben. Egy eme­letnyi hozzájárulást a lakos­ság önként vállalt. — Nagy érdeklődés kísérte a csaj ági párt-, KISZ-, ta­nács-, légoltalmi, tűzrendé­szet!, vöröskereszt- és nép­frontelőadásokat, amelyeket egymás utáni napokon tar­tottak. Napirenden a Tücsök utcai árok tisztítása és rend- behozása szerepelt. Az elő­adásokon megjelent, felszó­lalt és megtette észrevéte­leit ugyanaz a húsz ember. Vállalták, hogy felkeresik a Tücsök utca öt lakóját és társadalmi munkálta ösztön­zik őket. — Nem mindennapi ese­ményre ébredt tegnap Alsó-j Felső-, Középgöd lakossága.-' Nagybajszú Mihály éjjel fél háromkor alsóruhára vet­kőzve rohant végig a főut­cán és segítséget kért a fe­hér egerek ellen. Mindez an­nál érthetetlenebb, mert sa­ját elmondása szerint csak hat liter bort ivott meg az­nap este. — Ötvenöt folyóméter jár­dát építettek társadalmi munkában Tyúkodon. Igaz, ez még tavaly történt, de mi­vel még mindig járnak rajta, hírnek megfelel. — Tizenhárom szál fű ütöt­te fel a fejét a kisköcsögi ta­nácsháza előtt az árokparton.- A Hazafias Népfront helyi bizottsága megbeszélést hí­vott össze a rendkívüli ese­ménnyel kapcsolatos további teendőket illetően. Kép, szöveg nélkül Felbecsülhetetlen értékű kéziratlelet A pakonyhanth'ázi irattár selejtezése közben egy buzgó kutató felbecsülhetetlen érté­kű és igen nagy irodalomtör­téneti jelentőségű kéziratra Szomorú labdarúgó-vasárnap fii I IKMt '.WHíiMi • .• bw o MM I abulü rasa a zöld gyepen — Herr Gott kapura lö (Tudósítónk tele fon jelentése) Szomorú vasárnapra virradt legutóbb a PIFC: hazai pályán súlyos vereséget szenvedett a DIBTC-től. A két csapat tag­jai ugyanis komoly összegű fogadást kötöttek: vajon ki­mászik-e a magyar futball a béka feneke alól, vagy sem? A fogadást a nemmel szavazó DIBTC nyerte, s hazaadással mentette nyereményét, a tíz hordó sört. A JTK-pályán izgalmas mérkőzés szemtanúi lehettek a boldog jegytulajdonosok: 22 játékos versengett azon, hogy A SARKCSILLAG FELI LAPUNK FOLYTATÁSOS KEMRECENYE Jóska először a megyei ta­nácsot tárcsázza, ahol még nem fordult elő, hogy fél, de inkább háromnegyed órai hívásnál hamarabb felve­gyék a kagylót. Akkor is csupán azért, hogy közöl­hessék: sajnos, a hívott osz­tályvezető vagy helyettese nem veszi fel a kagylót. Következik a MOKÉP. Az igen! Az ad anyagot, any- nyit, hogy másnap csak kul­turális hírt olvashat a jám­bor olvasó. Azután ... az­után nem jelentkezik sen­az antenna. Hármat csavart rajta, aztán — rövid gondol­kozás után még egyet, a zse­béből előkotort egy koksz­pogácsát és belemondta. — Hello, itt Lukrécia. Selymesen, bársonyosan csi­lingelt most a szopránja. — Parancs! — jelezte az­tán. — Az Éticsiga másszon a káposztafára és Rák for­duljon a sarkcsillag felé, 2— 1324 arányban. — Imádlak, Lukrécia — hal­latszott a szénpogácsa mélyé­ről egy vágyakozó leányhang. — Kis csacska — mosoly­gott James —, ö még nem tudja. A drótkerítés csöndesen megindult északkelet felé és zöldhátú varangyos békák ugráltak ki a hullahegy alól. A faluban ártatlanul éb­redezni kezdtek a virágkön­tösű akácfák. Béke. bizton­ság és szeretet uralkodott a világon Az ember, aki a szirten állt, ellentmondást nem tűrő han­gon kiáltotta a vak éjsza­kába: — Ki kell fogni a szeleket a vitorlából! A hajó roppant teste fino­man megrezdült, egy pat­kány futott végig a nyirkos fedélzeten és a vak verklis fáradhatatlanul nyekergette vén masináján Beethoven Örömhimnuszát. A követke­ző pillanatban eltűnt a hajó és helyén csak szennyes zsír­folt lebegett a sötét vízen. — Ez a zsírfolt mindent megmagyaráz — ragasztotta sejtét szeme alá a monokliját von Bergenegg, akit oltha- tatlan vérszomja és finnyás ízlése miatt Hamupipőkének becézett mindenki. — Közele­dik a döntő pillanat. Tartsuk szárazon a pelenkákat! (Folytatás a görbe 1. oldalon) fejenként másfél liter bunda­pálinka elfogyasztása után ki bír több nézőt kihajigálni a pályát övező deszkakerítésen. A kitűnő erőnlét és küzdő- szellem pótolta a fiúk gólkép­telenségét, s az első félidő vé­gére valóságos tabula rasa ke­letkezett a zöld gyepen. A sze­rencsésebb nézők nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved­tek. N’Genge Elmejue, a nigé­riai játékvezető jól bírásko­dott. Ugyancsak vasárnap játszot­ták le a solferinói csata miatt félbeszakadt mérkőzést a PVC és a BCG között. Herr Gott, a hazaiak kitűnő balfedezetje a 9. percben védhetetlen bombát zúdított az ellenfél kapujába, A károkat az Állami Biztosító megtéríti. — nyi — SZILVESZTERI GÖRBE HÍRLAP. Különleges kiadás. Megjelenik: most első alka­lommal, és ha sikerüli, mához egy esztendőre. Humornokok: Bácskai Lász­ló, Farkas István, Fekete Jó­zsef. Firon András. Komáro­mi Magda. Kővári József, Magyar László. Murányi Jó­zsef, Nyiri Éva, Reitter László, Ruttkai György és Sági Agnes. Fényképésznök: Koppány György. Rajznok: Komádi István. Szerkesztnök: Kővári József. Kiadja: a Hírlapkiadó Vál­lalat (ök ugyan nem tudnak róla, de miért ne vállalják a felelősséget!?). Jelszavunk: „Akinek nem inge, ne vegye magára'*, de a biztonság kedvéért az esetle­ges reklamációknak 1964. de­cember 31-1 számunkban he­lyet biztosítunk. bukkant. A kézirat, ha nem is elhunyt nagy költőnk, Kel­tái Jenő eredeti kézirata, de annak egy kitűnő és kétségbe vonhatatlan hitelességű máso­lata. amely, mint az a papír minőségéből, a gondosan ana­lizált tinta vegyi képletéből és a ’Szövegben előforduló egyes jellegzetes , szavakból szinte kétségbevonhatatlan bi­zonysággal megállapítható, a XX. század hatvanas éveiből származik és a Kacsóh—Hel- íai-féle népszerű János vitéz szövegének egy eddig merő­ben ismeretlen, de minden­képpen legutolsó és így legis- legérvényesebb változatát tar­talmazza. A nagy jelentőségű régé­szeti lelet immár sárguló per­gamenlapjai egyikén például János vitéz belépőjének ez a pontos szövege: Kukorica közt születtem. ott leltek meg engem. Kukoricánk kurta három Évig volt töretlen. Té-esz elnökünk bukkant rám. Ö is nyakia sáros. így lettem én. iau maradtam Hej! Töretlen Kultorica János. A szenzációs kéziratlelet tudományos feldolgozásán egy külön brigád buzgólkodik. m 1. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Donnerwetter Malvin, Csemő* flinta: Levelét megkaptuk. csu­dára megörültünk neki. Megke­restük az illetékeseket, sainos, a válasz nem volt megnyugtató. Ez bennünket is idegesít, de leg­alább maga legyen türelemmel. Ráczminclszenthvfalvy Arisz­tid. Koronaörs: Régi beosztásá­ba nem kerülhet vissza, mivel munkaköre ielentös átszervezés miatt megszűnt. Javasoljuk, hogy iratkozzon be esti gebines tanfolyamra. Boczi Béla. Ugarpuszta: Az agrártudorok egyesülete úgy in­formált bennünket, hogy a bur- gonyabogarak — mint olyanok — evésre alkalmatlanok, viszont a táplálékukat képező burgo­nya cseri ék gumói emberi fo­gyasztásra igen megfelelőek. Agyonhajsxolt szerkesz­tőségi gépírónők horgolást és kötést vállalnak min­den mennyiségben. „Kizá­rólag munkaidő alatt0 jel­igére. — Drága szerkesztő úr, szeretnék bekerülni a Pest megyei Hírlap vasárnapi kulturális mellékletébe! — Ahhoz túlságosan fel van öltözve. (Folytatás a görbe 1. oldalról) Kigyúltak a színes jelző­lámpák a rövidhullámú ve­vőkészüléken és a zongorá­nak álcázott kályha gyomrá­ból sziszegő hang hallatszott. — Lukrécia! — bökte oldal­ba atomtöltetű kézigránátjá­val Kurt azt a titokzatos ide­gent, aki az ólombunker sar­kában szunyókált ősz szakál­la rengetegének sűrűjében. — Ereggy a francba — dör- mögte az és álmosan dörzsöl­te nefelejcskék szemét. — Kü­lönben öntevékenyen is lik­vidálhatjátok mint a negy- venhétezer-hatszáztizennyolcat. — Monna Vannát is? — kérdezte halkan James és éles gúny vágott a szavából. Az aggastyán, akit Lukré­cia névvel költöttek föl az imént, legyintett finoman pre­parált. bütykös kezével, majd megnyomta a zongora pedál- I jót, mire a falból elöugrott

Next

/
Thumbnails
Contents