Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
"%f£íviaT> 1963. NOVEMBER 10, VASÁRNAP Elismerés helyett türelmetlenség, támogatás helyett gyanásítgatás szegi kedvét a gödöllői tsz-elnőknek Merészség, fantázia, szakértelem — ez jellemzi Takács Lászlót, a gödöllői Petőfi Tsz ('•fiatal agronómus-elnökét. Fél- hévvel ezelőtt írtuk e sorokat a ■■járási tanács ajánlotta határ- i szemle után s most, hogy ismét ellátogattunk a gödöllői szövetkezetbe, úgy véljük, még inkább helytálló korábbi megállapításunk. Takács László nehéz hely- izetben, szinte a huszonnegye- idük órában vette át a járás ■'leggyengébb szövetkezetének •irányítását. Zűrzavar, szerve- .zetlenség. zilált pénzügyi ‘helyzet fogadta, s a tízforintos 1 munkaegység-érték mellett 257 ezer forintot is elkönyvelhetett, mérleghiány címén. A régi vezetés, leginkább a • szakértelem hiányában képtelen volt megbirkózni b helyi sajátságokból fakadó nehézségekkel. Gödöllőn • ugyanis a kiterjedt erdőségek I miatt kevés a szántóterület. A meglevő földek is gyöngék, •alig érik el a 4—4 és fél aranykoronát. A község lakóinak csupán elenyésző része a gazdálkodó, közülük is sokan kétlakiak. az iparban is dolgoznak. Súlyosbította a helyzetet az egymás után már második aszályos esztendő. Gyors és bátor cselekvési-e volt szükség — menteni, ami menthető, s minél előbb megteremteni a kibontakozás feltételeit. Takács László pillanatig sem habozott, merészsége. tettvágya hamar maga mellé állította a termelőszövetkezet legszorgalmasabb tagjait. Sikerült megszilárdítani a vezetést — a „művész- telep” így csúfolták gúnyosan la tsz-t. hamarosan új arculatot oltott. Most már sor ke- ] i pisilhetett a további intézkedő- j sefcre. Kialakították a nagy-: üzemi táblákat, tisztázták a { profilt, tizenhétféle főnövény helyett csak kilencet termesztenek. Takács László bebizonyította, hogy egy ilyen sok kudarcot átélt kis kollektíva is képes az újjáteremtő erőfeszítésekre. Mert a föld, a mező- gazdaság e megszállottja, magával tudta ragadni, föl tudta rázni a kiábrándult embereket. Megkövetelte ugyan a munkát, de amit ígért, azt megtartotta. Elképzeléseit — amelyek kívülállók előtt úgy tűnhettek, j,fellegekben járók”, alig néhány hónap alatt megvalósította. Ami még sohasem volt Gödöllőn, ezen a nyáron valóság lett. A 160 holdas kertészet például annyi zöldségfélét adott, hogy nemcsak a községet, de még a szomszédos falvakat is el tudták látni. Amikor először jártunk a fez-ben, mi is láttuk, hogy a válságba jutott közös gazdaság új, most már felfelé ívelő életet kezdett. Akkor még inkább csak a körvonalai bontakoztak ki annak az elképzelésnek, ami a nyár végére megvalósult, A „kóceráj” hat Zetorral, teherautóval, munkagépekkel, gazdasági épületekkel, két és félezer ablakkerettel gyarapodott. Takács László elnöksége előtt 15, most már 120 számosállat jut a szövetkezet 907 holdjára. Épül már a Malom-dűlőben az új tanyaközpont: tető alá került a száz férőhelyes szarvasmarha-istálló, néhány napon belül a két-háromszáz férőhelyes juhhodály is elkészül. A 160 holdas kertészet közel másfélmillió forintos tiszta bevételt hozott. (Volt olyan másfél holdnyi karalábé, amiről 36 ezer forint értékű primőrárut szedtek fel.) Kétezeregyszáz mázsa lucerna helyett most 2700 mázsa várja kazlakban a telet. Burgonyából a korábbi 25—30 mázsás átlagokkal szemben ezen az őszön 71 mázsát szedtek fel holdanként a tsz gazdái. 1961-ben 6 mázsa, tavaly 9, most pedig 15 mázsa a kukorica átlagtermése májusi morzsoltban számítva. Fuvarozásból erre az évre 500 ezer forint bevételt terveztek, pillanatnyilag közel egymillió forintnál tartanak. Az előrehaladásnak ezeket a számait igazán csak az tudja értékelni, aki korábban is ismerte a járás e leggyengébb termelőszövetkezetét Most már elmondhatják Takács Lászlóéit, túljutottak a legnehezén, megteremtették a jövő évi eredményes gazdálkodás feltételeit: jogos és megalapozott a bizakodás Gödöllőn. Annál meghökkentőbb. hogy az energiát nem sajnáló, elhatározásában megingathatatlan szakember, mint legutóbbi látogatásunkkor kijelentette, legszívesebben elmenne a tsz- böl. Célkitűzéseit, fáradozását — sajnos — vannak, akik másként értelmezik. Segítség helyett ugyanis, mióta ő a szövetkezet elnöke — mást sem kap, mint állandó gyanúsítga- tást. A gazdaságnak 103 ember kenyerét kell biztosítania. A tagok egy kivételével negyven éven felüliek, de a legtöbbjük már a hatvan évet is meghaladta. Kevés a munkaerő, a tsz néha munkásokra szorul. Akik dolgoznak, azokat pedig — ha a szövetkezet eredményét is akarja látni a munkájuknak — meg kell fizetni. Igaz, nem nézték sem a tagok, sem az alkalmi munkások, hogy ünnep vagy hétköznap van-e, lejárt-e a hivatalos munkaidő, vagy éjszakába A magyar borok dicsérete Egy új könyv margójára hajlik, derekasan helytálltak, így aztán a traktorosok a nyáron megkeresték a 2 és fél, háromezer forintot is, a foga- tosok jövedelme 1500 forinttól 3000 forintig, a növénytermesztők keresete 2000 forint körül alakult. Nos, Takács Lászlót az a vád érte, „túlfizeti az embereket". Igaz, előfordult fizetésbeli aránytalanság, bérfeszültség is, de ezt már korrigálták. Az is furcsa, hogy éppen a legnagyobb dologidőben — névtelen följelentésre — a járási tanács Takács László ellen dokumentációs vizsgálatot rendelt el. Azzal vádolták, — gyümölcsfákat szedetett ki a táblásításra szánt területen. A hűtlen kezelés vádját is megpengették. Azt viszont elfelejtették, hogy a túlnyomórészt kivénült gyümölcsfákat, amelyek akadályozták a nagyüzemi tábláik kialakítását, a gödöllői elnök a járás engedélyével szedette ki. Takács László amióta a gödöllői járásban dolgozik — ennek több mint négy éve — még egyetlenegyszer sem kapott dicséretet. Szécsényben — korábbi munkahelyén — a tangazdaságban nem múlt el olyan esztendő, hogy ki ne tüntették volna. Félreértés ne essék, Takács László nem vágyik babérokra. Meggyőződtünk róla, elismerés nélkül is elvégzi becsületesen a reá bízott munkát. De az állandó gyanúsítgatás, az alig félesztendős tsz-elnökikel szembeni türelmetlenség joggal szegi a kedvét. Takács László nem hajbókoló, kegyeket és összeköttetést kereső, de szókimondó ember. Rátermettségét, szakmaszeretetét az elmúlt fél esztendő erdeményeinek számadatai szavaknál is ékesebben bizonyltjáig .Ahhoz pedig. hogy Takács László és a termelőszövetkezet niás vezetői is nyugodt légkörben dolgozhassanak, több megértésre van szükség. Elkészültek már a jövő évi tervek, Takács László irányításával 1964-ben kilábolhat a Petőfi Tsz a válságból. Ne csak a hibákat, az eredményeket is vegye figyelembe a járási tanács és előlegezzen több bizalmat a gödöllői elnöknek. Súlyán PáJ fejezetben a szerzők az olvasót bevezetik a borivás titkaiba. Hogyan igyunk. ízleljük a bort, mi a zamat, az aroma. Mi a borkóstolás rendje. Hányféle kifejezés van például az ízre stb., mindezt megtudhatjuk ebből a fejezetből. Hol terem a jó magyar bor? — fejezetben elmondják, hogy ma Magyarországon 350 ezer hold szőlő van, ebből 203 ezer síkvidéki, főleg homoki szőlő. Sorra vés zik a borvidékeket — móri, balaton- melléki, badacsonyi, somlói, villányi—siklósi, mecseki, szekszárdi, alföldi, egri és a tokaji területeket —, amelyeken kiváló tüzes borok teremnek, hazai és világhírüket már évszázadok óta tartják. A tájak, borok, fajták versenye című részben megtudjuk, hogy Magyarországon hány szőlőfajta van, milyen borok nyertek országos és nemzetközi borversenyeken díjakat. ' Végül jó tanácsokat adnak a szerzők, milyen ételhez milyen bort igyunk. A jó bor, jó egészség! részben pedig arról értekeznek, hogy a jó bor mérsékelt, kulturált fogyasztása nem ártalmas a szervezetre. A szerzők lényegében úttörő munkát végeztek, nagy, Nagyon érdekes, tanulságos, s egyben hézagpótló könyv hagyta el az elmúlt hetekben a nyomdát — Katona József — Dömötör József: Magyar borok — borvidékek címmel. A szerzők nem könnyű feladatra vállalkoztak, amikor újra elzengték a magyar borok dicséretét, miközben tudományos alapossággal, szépírói ihletettséggel ismertették a szőlő és a bor történetét. Nem volt könnyű munkájuk már azért sem, mert előttük nagyon sokan, költők és lelkes borbarátok, a világ minden táján elismerő szavakkal illették a magyar bort. „Pohárba zárt napfény!, Királyok itala, italok királya, Mesék és legendák, csodák nektára!” Ilyen és ehhez hasonló jelzők után valóban nem könnyű újat mondani. A szerzők érdeme, hogy tudtak újat és érdekeset mondani a borról. Olyan szuggesztív erővel rajzolták meg a szőlő és a bor természetrajzát, hogy a könyv olvasása közben megelevenednek a tájak, a pincesori hangulatok, az ízek, illatok, zamatok. A szerzők hosszú búvárkodás után, történelmi hitelességgel ismertetik a szőlőtermesztés eddigi fejlődését. Könyvükből kitűnik, hogy a szőlő és a bor már a régi korokban is jelentős élvezeti cikke volt az embernek. Az egyik kínai följegyzés már ötezer évvel ezelőtt szőlőtermesztésről beszél. Az írók a perzsák és az egyiptomiak korától egészen napjainkig követik nyomon a szőlővessző útját. Regéket, mondákat, meséket írnak le, amelyek a borról szólnak. A szőlő és bor, meg a magyarok című fejezetben az egész magyar bor történetét feldolgozzák, megemlítik például azt, hogy a tokaji bornak milyen szerepe volt II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában. Lengyelországba exportálták a tokajit és ebből fedezte Rákóczi a hadi kiadások egy részét. Azt is részletesen megírják a szerzők, hogyan pusztította el hazánkban a filoxéra a virágzó szőlőkultúrát és hogyan hajtották végre a múlt században a rekonstrukciót, majd nyomon követik a szőlőtermesztés fejlődését egészen a napjainkig. A borkóstolás művészete BIZOMÁNYOSOK többsége mégis igy dolgozik. Megszerzi a kért könyvet, tanácsot adnak, megismerik és számon tartják vevőik igényeit, azaz már nemcsak üzletet kötnek, hanem apró téglákkal hozzájárulnak a falu átalakításához, az emberek tudatának formálásához is. És ez az, ami munkájukat méginkább becsülendővé teszi. Nem egy helyen azonban a helyi földmüvesszövetkeze- tek nem sokat törődnek velük, a hivatalos kapcsolaton túl semmivel nem kötik magukhoz ezeket az áldozatkész embereket, akik észrevételeinek, javaslatainak nagy hasznát látnák. Elszalasztott lehetőség? Az! És erre jobb előbb, semmint később rájönni. Az őszi falusi könyvhetek nagy sikerében döntő része volt » bizományosoknak. Az állami gazdaságok kuko- ricatermő területeinek több mint egyhairmadáról az idén gépek takarítják be a termést. A legutóbbi jelentések szerint néhány nap múlva a még töretlen 8—10 százaléknyi területről is górékba, magtárakba kerül a kukorica. Jelenleg több mint 900 csőtörőgép, illetve kombájn dolgozik a kukoricatáblákon, a betakarító brigádok között minden eddiginél szélesebb körű verseny indult a termés gyors és veszteségmentes betakarításáért. A kombájnosok versenyében VENDÉGLÁTÓ NAPOK SZENTENDRÉN november 14-től 17-ig. November 14-én MŰVÉSZ pressóbon cukrászkiállítással egybekötött ünnepélyes megnyitó. BÉKE étteremben magyaros ételbemutató November 15-én GÖRÖGKANCSÓ kisvendéglőben görög ételkülönlegességek. November 16-án HATÁRCSÁRDA kisvendéglőben halkülönlegességek. November 17-én BÉKE étteremben disznótoros vacsora. Jó étvágyat! Jó szórakozást! Budakörnyéki Vendéglátó V. Torda Pál gyára 1950 nyarán történt. Egy autó álit meg az aszódi községháza előtt. Egy férfi és egy nő szállt ki belőle. Akkor még ritkaságszámba ment, ha a faluba autó érkezett, érthető hát, ha a jegyző, aki Medve néven mutatkozott be, és a bíró, Torda Pál egy kicsit megiiletődött. Zavarukban még a jövevények nevét sem értették, arról aztán végképp elfeledkeztek, hogy igazoltassák őket, pedig ez akkor nagy hibának számított. A vendégek hatalmas térképet terítettek az asztalra. Megmutatták, hova szeretnének eljutni. — A Háros dűlő — mondta kurtán a jegyző. • Sem ő, sem a bíró nem kérdezősködött. Bepréseltek magukat a kocsiba és kimentek a kívánt helyre. A két idegen fel-alá járkált a mezőn, a község gazdái pedig az autó mellől figyelték őket. — Mi az ördögöt, akarhatnak. Talán elvesztettek valamit? — tanakodtak. — Meg kéne kérdezni. Talán valami hivatalos dologban járnak és még csak le se igazoltattuk őket — aggályoskodott a bíró. — Én bizony odamegyek. A jövevények után eredtek. Kérésükre a nő mosolyogva nyúlt a táskájába. A sok terv, rajz közül egy igazolványt húzott elő. Tervezőintézett igazolvány volt. A két községi ember ebben1 megnyugodott, de még mindig nem tudták, mi a céljuk a járkálással. Ezt is megkérdezték. — Nincs abban semmi rossz és semmi titok — felelték amazok —, gyárat akarunk itt építeni. — Itt? — csodálkozott el a jegyző és a bíró. — Itt ugyan mindent elmos a viz. Erre aztán parázs vita kerekedett, amelynek az vetett véget, hogy nagyon komolyan megszólalt Torda Pál: — Mutatok én maguknak sokkal jobb helyet. Csak úgy, gyalogosan indultak utána. Amikor a Cservölgybe értek, megint előkerültek a tervek és a rajzok. A két idegen ismét járkálni kezdett. Mértek, számoltak, beszélgettek, kérdezősködtek. Három óra múlva alaposan elfáradva értek vissza a községházára. A jövevények elköszöntek és elrobogtak. — Na, megint a bolondját járatták velünk — mondta Torda a jegyzőnek —, jól megsétáltattak bennünket, a gyárból meg nem lesz semmi. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor néhány hónap múlva hatalmas paksa- méta érkezett, amelyből kiderült, hogy kisajátítják a Cservölgyet. Forgalmas lett a községháza. Minisztériumi emberek, mérnökök egymásnak adták a kilincset. Elkezdődött az építkezés. Torda Pál gyárat alapított. Ott épült fel az ikladi Ipari Műszergyár, ahol ő mutatta a megfelelő helyet. Szinte naponta kiment megnézni a földEz az új motorcsalád első tagja kotrókat, a dömpereket, teherautókat és a szorgoskodó embereket. Addig-addig nézegette őket, amíg egy nap maga is felhagyott a bírósággal és az építők közé állt. Ott is maradt végleg. Amikor felépült a gyár, a gép mellé állt és dolgozott. Dolgozott egészen mostanáig. Ma már idős Torda Pálnak hívják és megérdemelt pihenőjét tölti, de közben öt fia egy lánya, két menye és jövendőbeli ve- je állt a gépekhez és folytatja a munkát abban a gyárban, amelynek ő jelölte meg a helyét. Id. Torda Pál pihen, de a gyár dolgozik. Évről évre több hasznot hajt az egész környéknek, sőt az egész országnak. Ma már százmilliókban kell mérni annak a sok villanymotornak, műanyag alkatrésznek, lemezjátszónak az értékét, ami itt készül. Akik velünk együtt végigkísérték ennek a fiatal gyárnak a történetét, együtt örültek velünk a két élüzem címnek és annak, hogy azok az emberek, akik tegnap még a kapa és kaszanyelet fogták, olyan nagy vállalkozásba mertek kezdeni, mint a híres szikra- forgácsoló és gabonaszeletelő gép gyártása. Ezeket ma már másutt készítik, de mindkét gép itt nőtte ki a gyerekbetegségeket. Közben a gyár is megnőtt Hozzácsatolták a Villamos Kismotor Gyárat, amelynek a fővárosból való kitelepítése jövőre befejeződik. Az eddiginek közel a felével több értéket kell ezután megtermelni. Munkájuk zömét az egy kí- lov’sitan aluli teljesítményű terjedelmes anyagot dolgoztak fel, szinte áttekintették a szőlő és bor egész hazai és európai birodalmát. Nem sajnálták a fáradságot, munkájukat siker koronázta. Könyvük valóban hézagpótló, mert áttekintést nyújt az egész szőlő- és borkultúráról. Ha kritikailag osszegezn: akarnánk Katona és Dömötör munkáját — ennek az írásnak ez nem feladata —, azt mondhatnánk, tudományosan megírt szaJcmun'ka, élvezetes, érdekes olvasmány. A két szőlészeti kutató mindvégig otthonosan mozog szakterületén és nincsenek híján történeti áttekintésnek, néha kedvesen anekdótáznak, s mindez növeli a könyv olvasottságát. A Mezőgazdasági Könyvkiadó gondos munkát végzett. A tizenöt oldal fekete és négy oldal színes műmelléklet csak emeli a könyv értékét. Az ízléses, színvonalas kivitel méltó a könyv tartalmához — kár, hogy csak 4900 példányban jelentették meg, hiszen ilyen érdekesen, színesen megírt tudományos munka nagyobb érdeklődésre tarthat számot, Gáli Sándor Mind ismertebbek, s joggal i hozzátehetjük, mind közked- j veltebbek lesznek falvaink- ban a bizományosok, azaz a j könyveladással munkájuk | mellett foglalkozó megbízottak. A földművesszövetke- zeti könyvterjesztő hálózat az elmúlt években ugrásszerű eredményjavulást mutathatott fel, s ebben jelentős része volt a mindinkább, bővülő, s szerepét mindjobban . betöltő bizományosoknak is. Üzleti tevékenység? Kétségtelenül az. De nem csak az. Igaz, munkájáért pénzt kap a bizományos, ámde munkán túli fáradozását nem fizeti meg senki, hacsak az nem jelent fizetséget, hogy a kért olvasnivalót eljuttatja a vevőhöz, még akkor is, ha egyetlen könyv miatt leveleznie, telefonálnia, sőt, nemegyszer utaznia kell. A .bizományosok Versenyben 900 kukoricacső- törő gép és kombájn Kovács Lajos, a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozója az első, aki több mint 47 vagon- nyi kukoricát adott áit eddig gépe alól, a második és a harmadik helyet Lovász József, a Hőgyészi Állami Gazdaság és Tóth Ferenc, a Héki Állami Gazdaság kombájnosa tartja a 45, illetve 44 vagonos teljesítményével. A KB—2-es csőtörő gépek kezelői közül Vádi György, a Szarvasi Állami Gazdaság dolgozójáé az elsőség, aki november 7-ig telje- í sítményével a 85 vagont is túl- I haladta. (MTI)
