Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

198S. NOVEMBER 7. CSÜTÖRTÖK IM* u ecu: I itfirlaa 9 SZOVJET ÍILMNAPOK NOVEMBER Ma kezdődnek az immár ha­gyományossá vált szovjet film­napok. Bemutatásra kerül Visnyevszkij OPTIMISTA TRAGÉDIA című színmüvé­nek szélesvásznú filmváltoza­ta Szamszonov rendezésében. A cannes-i díjnyertes filmben ismert színészekkel találko­zunk: a komiszár szerepét ■Margarita Vologyina játssza. Aiek-szej matrózt Vjacseszlav Tyihonov, a kitűnő fiatal íilsm- 6znnész személyesíti meg', az anarchista Vezér szerepében Borisz Andrejevet látjuk. A film epvik emlékezetes jelene­tében Oleg Sztrizsenov nyújt emlékezetes alakítást. Antovon ÜRESJÁRAT cí­mű elbeszélése megjelent ma- jgyar nyelven, s a rádiójáték­ká írt változata is érdeklődést 1 keltett. Most Vengerov rende­zésében elevenednek meg a ■ novella hősei. Hromov sofőr szerepét Georgij Jumatov ala­kítja, szerelmesének, Állná­nak szerepében Tamara Szjo­■ minát látjuk. A film harma­dik főszereplője — a fiatal új­ságíró alakjában — Alek- : szandr Gyemjanyenkót lát- ihatjuk. A szovjet filmnapok har­madik bemutatója Hja Frez rendező PAPÁT VÁSÁROL-f TAM című költői hangvételű | filmje: egy bűbájos kisfiú ei- ^ indul a nagy városba, hogy á pápát keressen magának. A j film női főszerepét Olga Lí-^ szenko alakítja. í ? A három bemutatón kívül /j több nagy sikerű szovjet film # felújítására is sor kerül. Újra í. lathatjuk a Ballada a katonáról, ? az Ember. sors. a Tiszta ég-| bolt és állápnak a darvakalf fc. A szovjet filmnaipok esemé- J; nyeihez tartozik még az Oroszt csoda című kétrészes N3>K- >. film bemutatása is. ' A Tunmr parti emlékmű sikerült megközelíteniük a magyarok táborhelyét is. A harc néhány óráig tar­tott. Kifogytak a lőszerkész­letek, sok harcos elesett a csatában. És ekkor az élet­ben maradottak elhatározták: felgyújtják a tábort és át­törnek az ellenfél állásain, hogy egyesüljenek a vörös partizánokkal. Más választás nem volt. A mintegy 300 harcosból álló egységből egy kis cso­portnak, mindössze tizenegy embernek sikerült áttörnie a vörösökhöz. E csoportban volt Selusevics, Anton Ver- bo j (Verebély?) és Kertész. Később ők mondták el a magyar csapat sorsának tör­ténetét. A többi harcos ne­vét sajnos, nem sikerült megállapítani. .. » | últak az esztendők. E iVl távoli évek eseményei nagyon felkavartak. Engem, a Magyarország felszabadí­tásáért folyó harcok részt­vevőjét, szó szerint megrá­zott a magyar csapat hősi sorsa. Azoké a magyaroké, akik a, Bajkálon túli észa­kon életüket áldozták a szov­jethatalomért. Gondolták-e a magyarok, hogy egyszer felkél a nap és a szovjet ka­tona eljön Magyarországra, hogy azt felszabadítsa a föl­desurak igája, a fasizmus uralma alól? Tudtak-e a ma­gyarok arról, hogy azokban a napokban, amikor a magyar csapat a tajga mélyén októ­ber ügyét védelmezte, és Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a nagy Lenin, a párt kongresszusá­ról rádión közölte: ..Orosz­ország munkásosztálya min­den erejével az Önök segít­ségére siet.” 1962-ben a csitai kiadó megjelentette az én verses nyolulttá vált a helyzet. Az intervenciósok és a fehér­gárdisták . egyre erősödő gyű­rűbe szorították Szovjet Szibéria és a Távol-Kelet te­rületeit. A Bajkálon túli s-zovjethatalom összeomlott. A szovjet katonáknak ideig­lenesen meg kellett szakí­tani a fronton vívott harcot. Partizánháborút kezdtek. Megindult a Vörös Gárda egységeinek kialakítása. Sz. Lazo és D. Silov részvételé­vel megoldódott a magyarok ügye is. A magyarok el­határozták, hogy megőrzik egységüket és egy ideig a taj- gába vonulnak. Azt tervez­ték, hogy a Tungir folyón Tupiktól Jakutiába eresz­kednek, és ha a Léna men­tén vörösökkel találkoznak — egyesülnék velük, hogy közös erővel folytassák a harcot a szovjethatalomért. Lazo utasítására a ma­magyar csapatot a nehéz hely­zet ellenére is felszerelték kellő mennyiségű fegyver­rel, lőszerrel és élelmiszer­rel. A magyarok különle­ges veszteség nélkül elérték Tupikot. Ez annál jelentő­sebb dolog volt, mert út­közben Mogocsiól fehérko­zák portyázások voltak. Megindult a munka: az is­meretlen őserdei folyón kel­lett útjukat folytatni. Sietve tutajokat ácsoltak, a löszein, fegyvert és az élelmiszert is felrakták. A Tungiron eresz­kedtek lefelé. Őszi, alacsony vízállás, zátonyok, lassú fo­lyású folyószakaszok gátol­ták az előrejutást az északi folyón. B eálltak a fagyok, és a csapat két hét alatt Tu­piktól csak hetven kilométer­nyire jutott előre. A ma­gyarok nem tudták, hogy ve­szély leselkedik rájuk. Attól a helytől, ahol a Cserjom­B eszélik, hogy minden fo- lyónak megvan a sorsa. És valóiban: említsük, példá-4 ul a Volgát és máris meg­jelenik képzeletünkben a ha­talmas orosz folyó, amely­nek partjain húsz évvel ezelőtt dübörgőit a nagy­erejű ütközet. Vagy említ­sük a Dunát és máris lát­juk, amint északról délre hömpölyög, kettészelve a I széles magyar tájat... És I a Tungirról hallottak-e? | Aligha ... Tajgai, sebes sod- ; rású folyó. Vizét észak felé : viszi. A közeimül than, egész sor szibériai és központi új­ság megemlékezett erről a ! folyóról. Azok az események, amelyek egykor itt lejátszód­tak. megérdemlik, hogy bő- : vebben szóljunk róluk. A sebes sodrású tajgai Tungir folyón, mintegy nyolc­van ikiiométerre az ölj ok- minszki kerület központ já- : tói Tupik falutól, van egy zátony, amelyet már hosszú évek óía magyar zátonynak neveznek. Vajon honnan ered ez az elnevezés — hiszen ez a hely sóit ezer kilométerre fekszik Magyarországtól? Miféle kap­csolat van a Tungir tajgai partjai és aközött a föld között, amelyet a Duna hul­lámai simogatnak? Mindjárt kiderül, hogy van iiyen kapcsolat, méghozzá igen erős: mindkét tájat a ma­gyarok és oroszok kiöntött vére öntözte a szovjethata­lomért folyó harcban, í 1918-ban a Vörös Hadse- i reg alakulatai között, a 'f. dourszki frontom, magyarok is voltak: az első interna- !j cáonalista magyar csapat. ^ Szemjenov atamán fehér ban- ^ ditái ellen harcoltak. Ez az í egykori magyar hadifoglyok- í bél alakult csapat megérde- Íímelt hírnevet szerzett. ^ A magyar és egyéb nem- £ zetiségű harcosok győzel- ^ meiről Szergej Lazo front- parancsnok így írt: „Jól ff harcolnak az internacionalis- ff ták. Túlnyomó többségük ff magyar ... Valamennyien har- ',f ci tapasztalatokkal rendel- £ kező, egykori katonák. A í harcban! hevesen, temperamen- ff tumosan küzdenek. Szívvel, lélekkel forradalmárok ...” 1918 nyarának közepén bo­Esztergályos Cecília Az aranyiéi című új film női fő­szereplője Johannes R. Becher: HÁROMSZOR RENG A FÖLD í jji Háromszor reng a Föld az ember életében. Először reng a Föld, amikor az ember öntudatra ébred \ és felismeri, mit jelent: embernek lenni. Ekkor meghajlik í a Föld az ember nagysága előtt és először reng. j Másodszor reng a Föld. amikor az ember a sors fölé emelkedik és felismeri, hogy ő úrrá lehet a sorson. \ ekkor megha jlik a -Föld az ember mindenhatósága előtt l és másodszor reng. > Harmadszor reng a Föld, amikor az ember az emberrel össze­.. fog és együtt hirdetik: „Mi megváltoztatjuk a világot", j Ekkor egy új megtermékenyülés előérzetében harmadszor '■ reng a Főid. ; És ez a rengés elvegyül időkön át, tova a végtelenségen ' a világ teremtését kísért mennydörgés morajával. elbeszélésemet. Ez a címe; „Magyar zátony”. Ez év ta­vaszán , a tungiroljokminiek meghívtak a téli ' vadászatok befejezésekor, a szarvas­tenyésztők és vadászok ün­nepére. Megegyeztünk az ün­nepségen: nyáron vagy ősz­szel, amikor már nyoma sincs a Tungir jegének, amikor a tajga a legcsodálatosabb, le­ereszkedünk a folyón a ma­gyar zátonyhoz és emlékmű­vet állítunk a forradalmi ma­gyaroknak. És íme csónakjaink máris kikötnek a parton. Szétnézek. A folyó fölé vörösfenyők ha­jolnak, mintha csak zöld zászlókat lengetnének. Itt, a jobb parton volt a magya­rok tábora. Húsz percnyi já­rásra innen, viharvert föld- kunyhók állnak. Gerendáik meghajoltak, de még most is, annyi év után, látni az emberi élet nyomait; az ab­laknyílásokat, a kőből ra­kott tűzhelyeket, az időjá­rás által megviselt tetőket. Hozzáfogunk tulajdonképpe­ni feladatunkhoz: néhány órára kőművesekké leszünk. És íme, az őserdei folyó jobb partján, egy magaslati helyen. egyszerű emlékmű emelkedik. A z emlékeztető táblán fel­irat: „Itt. a Tungir fo­lyón. a magyar zátonynál, 1918-ban magyar internacio­nalista csapat harcolt a szov- iethatalomért. örök dicsőség i harcosoknak, akik a kom- . mun izmusért estek el.’' Jurij Goldman A szovjet hatalomért elesett magyar hősök emléktáblája naja patak ömlik a Tungir folyóba, körülbelül 10 kilo­méterrel lejjebb van egy zátony, amely végzetessé vált a magyarok számára. A gör- gelék kövek néhány tutajt összetörtek; a lőszer, a fegyver, az élelem mind el­süllyedt. Megkezdődött a kényszer- telelés. A Tungir jobb part­ján tábort kellett építeni, A magyarok számára a szo­katlanul szigorú tél nehéz helyzetet teremtett. És itt nemegyszer a proletár testvé­riség mentette meg őket: a közeli falvak és bányák mun­kásai utolsó falat kenyerüket, utolsó marék lőporukat is el­vitték nekik a tajg'ába ... A magyarok földbe vájt kunyhókat, fedezékeket épí­tettéli, és jó néhányszor visszaverték Szemjenov ata­mán portyázó csapatainak támadásait. A fő veszélyt a Megocsában gyülekező feliért- gárdista egységek jelentet­ték. Igaz, a bányamunkások segítettek a forradalmi ma­gyaroknak: rá-rátámadtak a fehérgárdistákra, egy időre megakadályozták az ellenfél közeledését a tungirszki or­szágúton. De az elkeseredett harc egy hónap múltán to­vább folytatódott.. 1919 márciusában Megocsa körzetében több ezer jól fel­fegyverzett fehérgárdistát összpontosítottak, támogatá­sukra pedig japánok is ér­keztek. Az ellenfél erői na­gyok voltak. Letörték a bá­nyamunkások ellenállását, és Kenyér kell jövőre, hogy láb­ra ka-pjiink. Tietek lesz a föld, A nagy családok tíz-tizenkét holdat is kapnak, de feleitek érte, hogy kenyér legyen!... — En hoztam egy lovat, Bá­lint! — vetette közbe Jobbágy András. — Lovat? — csodálkozott el Bálint és kivillantak erős far­kasfogad. ■— A második héten, ahogy Várad alól hazafelé jöttem, akkor fogtam. Vasderes. Fiatal vasderes. Csak sebesült. Szi­lánk érte. — Akkor te máris gazda vagy! — Gazda? Király! Csak a talpam alatt legyen a föld! Tanyám is lesz! Házat építek. Hej. de sokszor álmodtam én erről!... — csapott öklével a tenyerébe. — Tán ennél előbb egy-két pogácsái András fiam ... Ki­talál esni a gyomrod, míg kész az a tanya! — zsémbeslcedett Bálint édesanyja. De a két férfi már nem fi­gyelt rá. Egymás szavába vágva tervezgettek. A második kancsó bor vég efelé már a Zsombékos leendő csatorna- hálózatát rajzolhatták, egy te- lefirkált irkalapra. A Kopár­dűlő déli lankáin meg gyü­mölcsösök virágoztak. A Szi­kes-legelő feljavított földjén kétméteresre nőtt a kukorica. Az emberek csodát tettek: maguknak dolgoztak. A köve­zett utcák 1két oldalán nagy ablakos, rácsoskerítésű, ma­gastetejű téglaházak sorakoz­tak. Az üvegfalú, parkettás, új iskolából ünneplös gyerekek özönlöttek ki. Dolgos emberek telihasú gyerekei. A második nemzedék. Ok már nem ismer­ték a bajt, a kínlódást, a gyű­löletet, a háborút... Es a sok száz gyerek közül egy_ sem tudta, mert akkor már senki sem tudta, hogy Jobbágy János uradalmi cse­léd 1944. őszén öt csomó őr­zött kukoricát hagyott örö­kül ... Öt csomó füstös, véres kukoricát... Ez maradt utána. könnyes szemmel nézte a két megtört embert. — A föld! Hogy tudjál ró­la... — kezdte Bálint ivás után. — A földet szétparcel­lázzuk a nincstelenek kö­zött!... Meg házhelyei adunk! — Földosztás lesz?! Csak­ugyan meglesz? — csillant fel Jobbágy András szeme. — Majd visszajön az uraság, aztán ad nektek földet Szege­den! — vágott közbe az öreg­asszony élesen. — Bízza csak ránk édes­anyám! Megmondtam, hogy az uraságat elvitte az ördög. Maga örökösen retteg! Nem is azt iratom majd a fejfájá­ra, hogy élt száz évig, hanem azt. hogy félt száz évig! — Ugyan csak tréfálj! Ak­kor is jó kedved volt, mégis elvittek a csendőrök!... — Az akkor volt édesanyám. Most már minden másképp lesz. — Másképpen! Mit tudod te, hogy mit hoz a reggel?! — Igenis tudom! A delet is tudom! — mordult fel hara­gosan Bálint és az . asztalra csapott, Pohara ijedten koccant a kancsóhoz. — Igenis lesz földosztás! — fordult vissza Andráshoz. — Legkésőbb tavasszal! Ezt már mi régen megbeszéltük oda­bent az elvtársakkal... Akkor még Kiérnél állt a front... Bátorítsd odakint az embere­ket! Készüljenek! Ami mag van. ne egyék meg. hagyják vetőnek. Egyenek kását, mint eddig. Ez az utolsó tél, amit kásán meg ciberén kell ki­húzni ... Jószágot ne vágjanak semmit, még tyúkot sem. Aki tud igát, meg magot szerezni, vessen őszit! Felelek érte, hogy ö fogja aratni is!... Az oroszoktól kaptunk egy hétre negyven igát. Szántottunk, ve­tettünk. De ezek a lovak már valahol Pest alatt húzzák az ágyút. A gazdák robotban szántanak, de ez még kevés. Bálint édesanyja sírva ve­tett keresztet: — Nyugodjék békében sze­gény, jó ember volt... Sze­gény gyerekek, szegény ár­vák ... — A magunkfajtának min­denért fizetni kell — sötétült el András komor arca. — Az a pár hold kintmaradt kuko­rica is vámot vett belőlünk... Azt mondják, hogy öt csomót szedett. Talán egy mázsa sincs... Ennyit ér egu cse­lédember élete ... — Vigasztalódj András. Ez­után másképpen lesz... Sokáig, nagyon sokáig hall­gattak. Újra ritkább lett a. sor... Jobbágy János nyomo­rúságában is vidám, életerős ember volt. Két esztendeig élte a lövészárkok vakondok- életét és a nyáron hozták ha­za. tüdÓlövéssel. Már gyó­gyult. Erős testű ember volt. Bálint törte meg a csen­det: — Nekem is megvan a ma­gam keresztje ... — Hallom . .. — Igen. Boriska. a felesé­gem. nem tudott tovább vár­ni. Elment... Öt év vagy idő egy fiatalasszonynak . .. — De a hétszentségét an­nak az asszonynak! Hát nem a magad jószántából mentél a rács mögé. Ezt ő is tudta! — Ne bántsd. Egy asszony nem értheti a mi dolgunkat,. Ő nem nézte, hogy mi miért van, csak nagyon egyedül volt. Nem haragszom rá. Él­jen boldogul azzal a másik­kal. .. — De hát! — Hagyjuk ezt. András. Már túl vagyok- rajta. A falu nem tudja az igazat... Meg­leszünk valahogy a mamával, meg a gyerekkel... Igyunk! Eaés zségünkre! Komoran, fáradt mozdu­lattal koccintották össze a két poharat. Míg V-d: -send ült a házra. Csak a korty olásuk hallatszott. Az öregasszony tütöttük az öregasszony és toporogva terelte volna bel­jebb őket. De a két erős. iz­mos, testes férfi csak állt. Ölelték, szorongatták egymás vállát, túlcsorduló szeretettel. — Megjöttél végre te is. öcsém!? Mennyit gondoltam rád ... Aggódtam érted. A hevességed miatt... — néze­gette Bálint Jobbágy András frissen borotvált, nevetős ar­cát . — No, éppen te sem voltál istápolyban — derült a másik. — Te is közel jártál a ve­remhez ... Es benned sem sa­vó folyik!... — Hát bizony!... — ismer­te be Tárpái Bálint, — Volt úgy néhányszor, hogy más ember már végrendelkezett volna... De hát ez a múltéi Magadról beszélj, mikor jöt­tél meg? A házigazda asztalhoz ültette Jobbágy Andrást, unokatestvérét. A.z öregasz- szony tepertőspogácsát és kancsó bort tett eléjük: — Fogyaszd egészséggel. Andriskám! — simogatta meg apró ujjaival a vendég hatalmas öklét, — Soványká­nak látszol. Hogy örülne jó anyád, ha élne ... Milyen ke­vesen jöttek vissza ... Iste­nem! Milyen kevesen!. .. Az öregasszony visszaült a babhalomhoz és míg kosarába pörgette az egészséges, frit szemeket, némán imádko­zott. — Tegnapelőtt este jöttem meg. Gyászra érkeztem . . ■ János bátyámat délután te­mették. — Jánost? — döbbent meg Bálint. — Egy hete sincs, hno” hallottam, szépen erő­södik ... — Aknára lépett tegnap­előtt. Kukoricát tört. hogn a télen éhen ne nusztnl.ianak,. SzéJi/rrrtn az okvn T epedébe szedté’’- össze darabjait... — Űristen! — jajdult. Bá­lim — Amikor végre élhet volna!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents