Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

4 \'/fsrkso 1963. NOVEMBER 24, VASÁRNAP Roiigyosak-e a gyerekek nn ' • ' n f o 1 apioszeien: A rcíSttsarói a holi/snzín«>n gtjóantlíiinli wm»g Nagyon érdekes levél érke­zett a múlt héten szerkesz­tőségünkbe. Hogy a dolgok közepébe vágjak, mindjárt közié is adom. i „Tisztelt Szerkesztőség! El­nézést kérek a zavarásért, de a felháborodás adta ke­zembe a tollat. A minap a kisfiam egy levélszerű lapot hozott haza az iskolából, amit itt mellékelek. A tartalma igazán felháborító és szerin­tem lenéző a népi demokrá­ciára. Ma, amikor a cigányok is nylonban járnak, hogy le­het a szülőktől ilyet kérni!?” — írja egy tápiószelei szülő levelének első részében. S hogy az ügy világos le­gyen, mindjárt idézek a le­vélhez mellékelt, sokszorosí­tott körlevélből is. „Kedves Szülők! Most az önök jóindulatára vagyunk kénytelenek támaszkodni” — kezdődik a körlevél, ame- i lyet minden tápiószelei édes­apának és édesanyának el­küldött a gyerekek útján a községi tanács gyermek- _ és ifjúságvédelmi bizottsága, majd így folytatódik: — „Na- •, gyón sok olyan gyermekünk j van, aki az iskola látogatá­sát a rossz idő beálltával j kénytelen lesz abbahagyni, mivel olyan csekély ruhá- j zattal rendelkeznek, hogy ab­ban a hideg időket elviselni i nem tudják. Nagyon sok csa­lád van, kiknél a gyerme­kek, a saját hibájukon kívül, a gyermekek ruhával vagy cipővel nem rendelkeznek, de az iskolába járni szeretné­nek. Most ezek részére kér­nénk a kedves szülőktől egy­két lemaradt ruhát vagy ci­pőt. amit a saját gyermekeik használni már nem tud­nak ...” A körlevél olvasása után abban egy 'piTlánátig s'éfn I kételkedtem, hogy azt a gyér-| rútíf- és ifjúságvédelmi bi- j zoitság jó szándékú aktivitá- j sa szülte, önmagában tehát j dicséretes lenne. De hátha j Kinek van otthon hajasbabája? gyűjtéssel. Mint mondotta, bőven jött be ruha és cipő, lesz miből osztani. A szelei gyerekeknek tehát van kinőtt ruhájuk — gondoltam ma­gamban —, de ezek szerint olyan is akad, alá rászorul. Ettől még nem lettem oko­sabb. Kali Endre, az iskola igaz­gatója volt a következő inter­júalanyom. ö az idén. 45 olyan gyermekről tud a 900 iskolás közül, aki kért télire ruhát. Azazhogy álljunk meg egy pillanatra! Nem ők vagy a szüleik kérték, ha­nem a tanítójuk, tanítónőjük. Lássuk hát a legilletéke- sebbeket, magukat a gyere­keket. Az iskolaigazgató a legnagyobb készséggel kö­zölte, hogy melyik osztályok­ban találok rájuk. Kiválasz­tottam magamnak a kisfalusi iskolából a III/a osztályt s oda nyitottam be. Kedves, mosolygós, fiatal tanítónő, Kun Magdolna fo­gadott. Igen. az osztályban van három gyerek. B. Évi, B. Jancsi és D. Marika, akik részére kért kinőtt ru­hát. S mindjárt magyarázat­tal is szolgált: — Ennek a két-három gye­reknek csak egy melegítője hogy megkérdezem magukat a gyermekeket arról, hogy mijük van, mijük nincs, mi­ben szenvednek hiányt? Harminckilenc kisfiú és kisleány ült a padokban. Az első kérdésem így hangzott: — Ki az, akinek nincs is­kolatáskája, könyve vagy fü­zete? Seniki nem jelentkezett. Elő j hát a következő kérdéssel: — Kinek van csupán egy pár cipője? Hárman nyújtották fel ke­züket. — Két pár cipője? Tizenötnek. — Három pár? Nyolc gyerek jelentkezett. S hogy tovább soroljam: négy pár cipője van 7, öt pár 2 és hat pár 2 gyereknek. Vagyis mezítláb senkinek nem kell fagyoskodnia. Vi­szont kiderült, hogy 9 gye­reknek nincs kesztyűje. Igaz, volt köztük olyan, aki je­lentkezett, hogy négy pár cipője van, tehát nyilván a kesztyűt is. meg tudnák ven­ni. A további kérdésekre adott választ hadd továbbítsam ömlesztve. A 39 gyermek közül 3 visel nylon fehérne­műt, 23-nak vannak otthon sa­ját (!) könyvei, 6 kerékpár­tulajdonos, 1 karóratulajdo­nos, 35 szánkótulajdonos, 1 korcsolyatulajdonos, 3 fiúnál búvik otthon., a sarokban, bőr futballabda, 3 kislánynál nagy hajasbaba, 26 gyerek családjában van rádió, 2 la­kásban lemezjátszó, 1 ott­honban televízió, sőt az egyik kislánynak saját, külön szo­bája is van. Á gyerekek közül 20 jár napközibe, A két leggyengébben öltözött gyerek lábbelije 15 hoz magával uzsonnát (a többség zsíros kenyeret), s í mindössze 4 olyan, aki nem eszik a szüneteikben. Moziban J már volt mindegyik, szín­házban 17. Vonaton ült ; már mindenki, 32 pedig au­tón is utazott már. Ez a kendőzetlen kép, ame­lyet a tápiószelei újfalusi is­kola Ill/a. osztályában lát­tam. Indokolt-e hát levél­írónk felháborodása a gyűj­tés miatt? Van-e szükség a kinőtt ruhákra vagy csak túlbuzgalom az egész? túllőttek vele a célon? Mert levélírón!-: sorai valami ilyes­félére engedtek következtet­ni! Szerfölött izgatott, hogy kinek van igaza. Vajon tényleg rongyosak-e a tápiószelei gyermekek? Kap­tam magam tehát és le­utaztam a Tápió mellé. Ami a jó szándékot illeti, feltevésemben nem csalód­tam. Katona Antal tanács-1 elnök — szinte anélkül, hogy j kérdeztem volna — saját ma­ga büszkélkedett el a ruha- I [ van, amikor azt télen kimos- j sák és szárad, addig nem jön- ] nek iskolába. Persze, úgy I van ezzel a gyűjtéssel, hogy \ szégyellik, akik kapják, ezért i a nálunk gyűjtött dolgokat ! a másik osztályban osztjuk ki j és viszont. j A kép így már mind vi- | tagosabbá lett. A gyerekek I többsége a gyűjtött ado­mányra nincs rászorulva. aki kapja, szégyenéi. De a kutatás izgalma most már to­Azt hiszem, nem lehet egy­értelmű választ adni. A gye­rekek általános anyagi hely- , zete, öltözottsége valóban i nem rossz. Viszont valóban akadnak minden osztályban j némelyek, akiknek jól jön ! a segítség. De ehhez vegj’ük hozzá az egyik oldalon jelent­kező érzést, a „zaklatás” fe­letti felháborodást, a másik oldalon pedig a szégyenbe ho­zást, a gyengébb anyagi kő- j rülmények miatti szégyent. Ha mindezt összevetjük, le- 1 vélírónk levelének talán be­fejezésében közelítette meg a valószínűleg leghevesebb megoldást, s ez így hangzik: „ . A tanárok a diákokkal eljárnak dolgozni a tsz-be. Az \ ott kapott pénzen igazán ve­hetnének úgynevezett ván­doröltözékei, amelyeket időn­ként odaadnának a rászorulók­nak .. vább fűtött. Elhatároztam, FIGYELEM! VÁLLALATOK! SZÖVETKEZETEK! KIRAKATRENDEZÉST karácsonyra, vagy 1964. évre folyamatosan, FÜGGÖNYKÉSZÍTÉST kirakat, színpad és hivatal részére vállal a REKLÄMDEKOR ktsz Budapest VII., Rózsa Ferenc utca 33. Telefon: 228—046. Ezzel, azt hiszem, anélkül, hogy a gyűjtés szervezőit megbántanánk, egyetérthe- | tünk. A budapesti cigányprímás, nyugati körútjáról hazatérve, élményeiről beszél. Siker, pénz — és néhány Yehudi Menuhin felvétel, amihez itthon, Pesten, nem lehet hozzájutni. Pedig szakmai szempontból fontos. Mutatja a magnetofonját, ezt is kintről hozta. Zsebmagnó. Méregdrága. Dél van, ráér. el- ugrunk egy pohár borra. Ö fi­zet, nagy borravalót ad. Ci­gányvicceket mesél. A statisztika nem ilyen ke­délyes. Magyarországon két­százezer, Pest megyében tizen­kétezer a cigánylakosság szá­ma. És a cigányok többsége nem világjáró prímás ... ★ Nagykőrös. A tanácselnök és a tanácstitkár közös előszobá­ja. Fogadónap, sokan várnak. Főként cigányok. Lakás, meg­élhetés, lakás, megélhetés — ez az állandó téma. Egy férfi dühödten magya­rázza: — Kisajátítják a telkem. Valamit építenek ott. Dehát miért az én telkemen? En azért megdolgoztam! Kérdem, milyet adnak helyette? Ha nem adnak megfelelőt, a me­gyéhez is elmegyek. Én a tel­kemért megdolgoztam! Nem úgy, mint a többi cigány. ★ Nagykőrös — Homólytája. Tizennyolc család, nyolcvan­nyolc fővel él itt, együtt a külterületen. Putrikban, nyo­morúságban. A városban kétszáznyolcvan a cigánycsaládok száma. Nagy részük a belterületen él, vi­szonylag jó vagy tűrhető kö­rülmények között. ★ A városi tanács ülése. Feláll a cigányvajda. Nem cigány — a titulust a tanács dolgozóitól és a barátaitól kap­ta. Valójában: ő a tanácstit­kár, a cigánykérdést vállára vevő Reszeli Soós Ambrus. — Segíteni kell, tisztelt ta­nácsülés! Jó szóvá!, emberség­gel, pénzzel. Morgás: — Kicsi a költségvetés. Aztán felugrik valaki: — Azokat segítsük? Csavar­gók, lopnak! Többen közbeszólnak. Hang­zavar. Lassan elülnek az indu- j latok. Higgadt, megfontolt felszólalók: köztük a város párttitkára. A gépírónö írja a jegyző­könyvet: cigányok — húsz­ezer forint.” ■k Ma a cigánytelepen minden munkabíró dolgozik, A kereset nagyobb részét élelemre köl­tik, kisebb részét italra. A rendszeres bér is közrejátszik ebben: a cigányok által elkö­vetett lopások száma csökken. A munkaadó ipari létesítmé­nyek a munkaviszonyon túl is részt kérnek a cigányok fel­karolásából. Batthyány utca. Szoba-kony- j hás ház, A Gépjavító és Fa­ipari Ktsz építtette hatvanezer forintért egyik cigány dolgo­zójának. Két újabb cigányla­kás: egy a kisiparosok, egy a faárugyár számláját terheli egyelőre. Nem a teljes összeg: a családok maguk verték a vá­lyogot. Egy család házat vásárolt. * Megszűnik a cigánytelep. A tanács pénzéből, a társa­dalom erejéből új hajlékok épültek és épülnek a cigányok­nak. Még a tél beállta előtt minden, a telepen lakó család biztos tető alá kerül. A telepen lakó valódi vajda is elköltözik. A város épülő lakótelepén, a tormási szőlőskertek hatvanhét holdas területén, szétszórtan, a „magyar” házak közé építik a szükséglakásokat. Az építést a tanács szabálytalanul végzi, saját szakállára csinálja, azért, mert cselekedni kell — csak éppen rendelet nincs még az ilyen cselekvés mikéntjére. A szétszórt szükséglakások: kezdetleges felvonulási épüle­tek. De a putriknál biztosab­bak, tágasabbak, egészsége­sebbek. A minimális fizilcai gondos­kodás megtörtént. •k A kifejezés: fizikai gondos­kodás, saját tartalmánál töb­bet jelent. A városi kórház főkönyvelő­je, Reszeli Soós Ambrusáé, el­meséli otthon a férjének, hogy Puszta Jánosnak, a ta­nács műszaki ügyintézőjének milyen jó ötlete támadt. A ki­selejtezett ágyakat, pizsamá­kat adják oda a cigányoknak. A nőtanács tankönyveket, tanszert és ruhát gyűjtött a ré­szükre. Az iskolákban a ma­gyar nebulók — anyai szóra, vagy saját megfontolásból — félrehívják a rajkókat: — Gyere, együk meg ketten az uzsonnámat. Legtöbbjüknél azonban már nemcsak az uzsonna a közös j téma. •k A cigányférfi pökhendien áll Szűcs Zoltán tanácselnök elé: — Bevisznek. Megint lop­tam. Aztán, hallja, amíg oda- leszelz, lássák ám el a csald- J dot! Nem lehet kisemmizni I minket, most törődni kell az, újmagyarokkal! A nőtanács által gyűjtött j ruhák egy részét eladták a ci- \ gányszülők. ★ Egy asszony átkozódik: — A cigányok, azok most! jól élnek! Őket mindenki aj- nározza, velünk meg nem tö­rődik senki. Pedig a kutyából nem lesz szalonna. Egy tagbaszakadt férfi kifa­kad: — A szentségit, ezt érdem­iem én?! A koszos melót, a ne­hezét? A munkavezetője rászól: — Ne jártasd folyton a szád! Menj a többiekkel — nem bá­nom. Ezt meg rábízom a füs­tösre. Neki ez is jó — meg­csinálja. ★ Az orvos naponta szembeta­lálkozik ez élettel és a halál­lal. Az orvos minden dologban fanyarul tárgyilagos. — A cigánykérdés — pénz nélkül? Kissé illuzórikus. A munkába állítás? Szép szó, de a munkaadók részéről roppant türelem kell hozzá. „Minden ember egyenlő”? Ha a cigány­ság már az átlaglakosság anyagi-szellemi normájával mérhető, akkor is évek kelle­nek a megrögzött előítéletek le vétkezéséhez. — A cigánykérdés sokszor reménytelennek látszik. De távlatában nem az. Az orvos, ár. Janovics Tibor, a kórház igazgatója, mint ta­nácstag és állandó bizottsági elnök, a cigányok ügyében sokat dolgozik. •k Nagyhajú Károly a tanács parkgondozó brigádjának munkása. Megfelelő lakása van, s a lakáshoz bútort akart venni. De egy ötgyermekes apa honnan vegyen hatezer fo­rintot? OTP-kölcsönt igényelt. A kezességet a brigád vál­lalta, De Sipos László brigád­vezetőnek és a többi ember­nek, meg magának Nagyhajú­nak sem tetszett a hatezer forintos bútor. Szebbet vettek — hétezerért. A cigány származású Nagy­hajú Károlyt már nem tekin­tik cigánynak. Kőrösön már egyre több az olyan cigány, akit nőm tekintenek cigány­nak. ■k A „vajda”, Reszeli Soós Ambrus tanácstitkár ezt mondja: — Az átlagosnál jobban él­nek nálunk a cigányok. Né­hány esetben előfordult, fé­lünk, hogy megismétlődik: a. gondoskodás hírére ide jönnek a környékről. Ha itt jobb, jö­hetnének — de amíg állami keretből alig van a cigányok­ra pénzünk, addig elég ne­künk a körösi cigányok gond­ja. Szűcs Zoltán tanácselnök hosszú mérlegelés után beszél: — Még legalább tíz év kell, hogy megoldjuk a cigánykér­dést. De megoldjuk, talán még előbb is. Erre már a cigányok változó és változott szemléle­te is garancia. ★ Nagykőrös határában — szőlővel és gyümölcsfákkal — megkötik a homokot. Nagykő­rös üzemeiben — munkájuk elismerésével, fokozódó türe­lemmel, a közösség erejével — megtartják az ott dolgozó cigányokat. Mire megjön a tél, a cigány­telep megszűnik. Az utolsó el­költöző egy még fiatal férfi lesz: Kolompár Péter, a láda­gyár idénymunkása, a valódi cigányvajda, Murányi József BÉLYEGEK HARMINCMILLIÓ FORINTÉRT A Filatelia Vállalat visszaváltja a vágott bélyegeket A bélyeggjüjtés terjedését bizonyítja, hogy a Magyar Filatélia Vállalat az idén mintegy 30 millió forint ér­tékű bélyeget adott el belföl­dön — a tavalyinál jó tíz­millióval többet — s ez da­rabszámban is meghaladja a 25 milliót. Az idei bélyegki­adást különben is gazdag­nak tartják a gyűjtők, hiszen a nyári hónapokban majd minden héten megjelent egy- egy új bélyeg vagy sorozat. Egy-egy új ritkaságból az utolsó darab is elfogy, s a Filatélia Vállalat kénytelen megpróbálni a visszavásárlást, hogy a külföldi igényeket is kielégíthesse. A vállalat je­lenleg jó áron vesz meg néhány úgynevezett vágott bélyeget, amiből semmi rak­tárkészlete nincs. így példá­ul az űrhajós blokkért 182 forintot, a Gagarin-bélyégért több mint 200 forintot fi­zet. A bélyeggyűjtés terjedése miatt a vállalat igyekszik országos hálózatot kialakí­tani. Jelenleg csaknem 100 állami vállalat és mintegy 20 kiskereskedő 236 üzleté­ben árusítanak használt bé­lyegeket, s a gyűjtés vala­mennyi kellékét. Miskolcon külön bélyegszaküzlet is van, amelyhez hasonlót ma már szinte valamennyi nagyvá­ros igényel. így például — a helyi kereskedelem köz­reműködésével — Dunaújvá­rosban, Győrött. Pécsett, Sop­ronban, Szegeden tervezik bélyegszaküzletek felállítá­sát. (MTI) Megkezdődött az éldvadexport A magyar élővad keresett árucikk a nyugati országok­ban. Exportját a Magyar Vad­kereskedelmi Vállalat soproni telepe bonyolítja le, ahová na­ponként érkeznek az ország minden részéből a vadszállít- mányok. A tél folyamán 50 000 nyulat, 30 000 foglyot és 30 000 fácánt fognak be hálóval. Ezek többsége Franciaországba és Olaszországba kerül, de vér- frissítés céljából Nyugat-Né- metországba és Svájcba is szállítanak foglyot és fácánt. Az első szállítmány ezer fá­cánnal már útnak is indult. Köziiletek. autótulajdonosok figyelem! Rövid átfutási idővel vállaljuk Moszkvics gépkocsik nagy-, közép-, futó és karambolos javítását. Szervizre Moszkvics, Opel, Mercedes típusokat. ■I. sz. Autójavító Vállalat Budapest XIII., Révész utca V. Firon András

Next

/
Thumbnails
Contents