Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

tm. NOVEMBER f T, VASA RN AP Misrei VMMtm EMBER ES A VILÁG HI Harminc év alatt - 50 millió utód 99 Szicília Gandhija 44 Eddig azt vizsgáltuk, ho­gyan „teremti“’ a ’környezet az élőlényeket, s ezek közül a legmagasabbrendű, az em­ber. hogyan szabja ú.j.iá a i.zöld köpenyt”, hogy változ­tatja mee a növényvilágot a földön. Most az állatvilágot vesszük szemügyre. A nagy pazarló: a természet Ha hidat építenek, az előre­látható legnagyobb megter­helés többszörösére méretezik teherbírását. Szükséges előv.i- svázatosság ez. A természet több százszoros, ezerszeres, »öt milliószoros óvatossággal „dolgozik'“. Dr. Kocsis Ferenc könyvéből idézzük (Célszerű­ség az élővilágban és az is- terihit): „A vándorpatkány- mépesség már akkor is növek­szik, ha 100 közül négynél több íiöka marad életben. A ká- aooaatalepkénél még ennél is ijesztőbbek az arányok. A faj mar akkor is érezhetően sza­porodik. ha minden 200 lera- ikott pete után háromnál több ivadék marad életben. Az egyensúly fenntartásához az osztriga esetében elégséges, ha több millió csírából há­lom vagy négy érik meg.“’ Miért ez az óriási túlmére­tez ettség. miért pusztul el ilyen rengeteg élőlény szapo­rodás nélkül? Mert nem mindegyik képes alkalmaz­kodni. Minden faj rohamosan kihalna, ha csak annyi utód látna napvilágot, amennyi számszerűen elegendő a faj fenntartásához. A természetes kiválogatódáshoz nélkülözhe­tetlen a választék lehetősége. Száz patkányfióka közül négy. kétszáz lepkepete közül há­rom. sok millió osztriga- esírából három-négy a legne­hezebb körülmények között is biztosan életben marad. Lényegében helytelen, de jelképesen megengedhető, ha azt mondjuk, hogy a termé­szet „pazarol’“ vagy „előre­látó-’. A természet: minden anyag és energia Összessége, ezek örök mozgása és válto­zása. az élőlények kölcsön­hatása. A természetnek nincs célja és terve, csak létezik — de ez a „csak” mindent ma­gában foglal. Még nagyobb pazarló: az ember James Eggens angol ■ zooló­gus. szerint időszámításunk ófa 100—110 emlősfajt pusztí­tott ki az ember, napjainkban pedig nem kevesebb, mint 600 fajt fenyeget ez a veszély. A pusztítás módja sokféle. Madagaszkár szigetén az er- etöirtások miatt kihalt a róka- majom. ez az érdekes átmenet a rágcsálók és a majomfélék között. Csak tudományos je­lentősége volt. de ez sem le­becsülendő. Gyakori azonban a közvetlen gazdasági kár is. Jamaika szigetén az elszapo­rodott patkányok ellen im­portálják a manguszta nevű vadmacskaíélét. A patkányok száma csökkent, de a man- euszták óriási kárt tettek a háziszárnyasokban, pusztítot­ták a sertésállományt, a juho­kat is. A védekezés a patká­nyok ellen a visszájára for­dult — most már a mangusz- tákat kellett irtani. Egy állatfaj kipusztítására a légismertebb példa az ameri­kai bölényeké. Milliószámra élt vadon ez az értékes állat, s ma már csak rezervátumok­ban. állatkertékben látható. Az európai bölény a Xl-tŐl XIV, századig mindenütt ki­halt, kivéve Lengyelországot, mert ott csak a királyok va­dászhatták. Ma már csak mintegy hatvan példány él vadon a bialowiczi erdőben. A vidra példája bizonyítja, hogy a természetben milyen bonyolult kölcsönhatások uralkodnak. A halászok ellen­ségüknek tekintik a vidrát, mert az hallal táplálkozik. Feltűnt azonban, hogy ahol kipusztul a vidra, ott a hal­állomány is csökken. A vidra ugyanis csak a lassú, beteg halakat pusztította, s ezzel megakadályozta a járványok terjedését. Hasonlóképpen a féktelen krokodilirtással együtt elszaporodott az Ama­PORSZEMEK A HOLDBÓL zonas folyóban a halak raga­dozója, a kártékony piranha. Amiig az értékes, hasznos állatokat pusztítja vagy pusz­tulni hagyja az ember: rosz- szul gazdálkodik a természet erőivel. Jó gazdálkodás: a háziállat Az ember mintha eljövendő ereje tudatában irtotta volna ősidők óta a növény- és állat­világot. Láttuk, hogy a „zöld köpenyen1’ váltakoznak a ká­ros és hasznos foltok. Az ál­latok rendién pótolhatatlan réseket vásott az ember — de „újított’“ is. A háziállatokat, éppen úgy, mint a kultúrnövényeket, mél­tán nevezhetjük az ember „alkotásainak.” Hasonlítsuk össze a vaddisznót a hízóser­téssel. a vadbivalyt a szarvas- marhával, a vadludat a libá­val. Az ember hosszú és fá­radságos munkával, a legjobb egyedek mesterséges kiváloga­tásával. röviden: tenyésztés­sel a maga céljainak, kedvező mederbe terelte a természet erőit. A háziállatok több húst, zsírt, bőrt, prémet, tollat ad­nak, mint a vadon élők. Nem ingyen adják: a nagyobb ha­szon ára kezdetben a tapaszta­lat és megfigyelés, ma pedig' a tudományos — biológiai, örökléstani stb. — módszerek tervszerű alkalmazása. Felvetődik a kérdés: miért baj. hogy az ember egész ál­latfajokat pusztított ki, ha ugyanakkor a háziállatok száz- és százmillióit állította he­lyettük a természet rendjébe? A pusztítás mindenképpen baj. Először azért, mert a vi­lág megismeréséhez szükséges, hogy minden élőlényt lehető­leg ne maradványokból re­konstruáljunk, hanem a való­ságban tanulmányozhassunk. Másodszor láttuk a közvetlen gazdasági kártevést is, ame­lyet egyes élőlények kiirtása, | esetleg meggondolatlan beikta- j tása okoz. Végül egy példát j ; említünk arra, hogy az em- ‘ i bér a növény- és állatvilág < ura lehet, de csak akkor, ha j ! előrelátó. Ausztrália déli részébe egy települő 1859-ben 12 pár házi- j nyulat vitt magával. Harminc évvel később a kormány ju- ; talmat tűzött ki az 50 mii- | lióra szaporodott és elvadult I j nyulak irtására. Sok millió j j font sterlingbe került, amíg j megfékezték kártevésüket. Kár volt tehát nyulakat vin- j j ni Ausztráliába? Nem, csak j [ korlátok között kellett volna j j tartani szaporodásukat. Annál ! is inkább, mert az irtásukra | „bevetett” rókák ismét sok j kárt okoztak: megtizedelték a ! baromfiállományt, a hasznos j juhokat, és 1923-ig teljesen ki- j | irtották a tudományos szem- ! pontból rendkívül érdekes 1 í szürke kengui-ukat. j Ismét azt látjuk, hogy a tér- j ; mészeti folyamatokba csak \ | okosan, elői’eláthatóan szabad ! j beavatkozni. Az egyszerű te- I j lépés álmában sem gondolta, I | hogy 12 pár nyúl harminc év I alatt 50 millióra szaporodik és j ilyen mérhetetlen kárt okoz. Ma már az állatok irtásában ] I és tenyésztésben egyaránt a j I tudomány mondja ki a dön- > tést. Amikor tíz esztendővel ezelőtt az óriás termetű, vö­rösesszőke trieszti fiatalem­ber Particlnóba, Szicília leg­szegényebb tájára érkezett — neve még ismeretién volt Olaszországban . . . Danilo Del­ei akkor 29 éves volt, s mindössze 30 líra — egy szűkös ebédre sem elegendő pénz — csörgött a zsebé­ben. így kezdett á szegé­nyek sorsának megváltoztatá­sához azon a nyomorúságos vidéken, amely emberemléke­zet óta a bandiíizmus, a maf­fia melegágya volt . . . S ezek­ben a hetekben, 1963 októ­berében és novemberében immár egész Olaszország fi­gyelemmel kísérte, mit tesz „Szicília- Gandhija”, sikerül- e éhségsztrájkja, felépítik-e a hatóságok a Bruc közelé­ben harminc esztendeje ígért öntözőigátat... Nem mint ..misszionárius” vagy mint „filantróp” . tele­pedett le Szicíliában, hanem, hogy megismerje a lakosság éleiét és segíteni próbáljon rajtuk. A Palermo vidéki kisemmizettek sorsával, az Igazságtalanság elleni küz­delmével ismerkedik, amikor találkozik egy szegény öz- vegyasszonnyal, Vincenze For­rni cával, akinek öt gyermeke maradt a bandita Guiiiano fegyverével meggyilkolt fér­jétől. Danilo Dolci feleségül | veszi az asszonyt és adop- , tálja öt gyermekét, Trappeto faluban tej hiányában meg­hal egy gyermek: Dolci a ha- j lőtt mellé fekszik és éhség-, sztrájkot kezd. „Inkább a halált választom, ha a ható­ságok nem tesznek semmit a nyomor ellen!” A szicíliai kormányzat meghátrált: más­fél millió lírát utalt ki, és Dolci hozzákezd a Borgo di Dió — az iskolából, klubból, napközi otthonból és tanács­adó irodából álló faluköz­pont — felépítéséhez. Így ismerkedik a halászok ti'agikus életével, a föld­munkások és munkanélküliek kilátástafanságával. De a Bor­go di Dió mellett, a falu­ban, hamarjában egy másik napközi otthont is építettek: a papét. A katolikus egy­ház egész Olaszországban riadtan szemlélte a névtelen­ségből gyorsan kiemelkedő fiatalember növekvő népsze­rűségét. Tenniük kellett vala­mit, de Dől elhoz nem nyúl­hattak. Kiátkozták és. fel­oszlatták a „Nomadeli!iá”-t, egy vidéki pap gyermek­faluját, ahol korábban Dolci is dolgozott, s a katolikus árvaház gyermekeinek sor­sa irányította később ..Szicí­lia Gandhijának” életútját. Az egyház nem rettentette el hivatásától és 1955-b.en Danilo Dolci már megkezd­te második éhségsztrájkját, hogy nagyobb közmunkákat csikarjon ki áz olasz kor­mánytól, amelyek Palermo egész környéke szamara évekre biztosítanák a mun­kanélküliek megélhetését. A Jaío nevű hegyi folyó sza­bályozására irányuló munká- i&ixik terveit a palermói egye­tem professzoraival dolgozza ki, s munkanélküliek százai, szenzációra éhes újságírók hallgatják őt, amint a kiet­len, sivár helyszínen ismer­teti elképzeléseit. De egy óra sem telik el, s Dole! a rendőrség fogdájában találja magát ... Egy év múlva ismét a fogda és a börtön Dolci la­kóhelye: „fordított sztrájkra szervezi Trappeto falucska munkanélkülijeit, de a rend­őrség szétkergeti őket. Társai­val együtt letartóztatják és perbefogják. Ekkor azonban már milliók ismerik őt Olasz­országban, és tízezrek kelnek védelmére. Nincstelenek szo­ronganak a bíróság épülete előtt, a tárgyalóteremben pe­dig a Nobei-díjas Enrico Fer­mi atomfizikus húga meg­csókolja őt. Carlo Levi, a nagy író, meghatottad emel szót Dolci mellett és a vádlott írásaiból idéz: „Éh­halálra ítélt emberek élnek közöttünk .;. Ha ezeknek az embereknek az alkotmány értelmében nem biztosítunk munkalehetőséget, a gyilko­saik vagyunk!” A bíróság nem menthette fel Doícit, mert tekintélyét féltette, de valójában elítélni. sem mer­te. Hatheti elzárását a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek nyilvánították, s így azon­nal szabadlábra került: lel­kes menetben vitték végig az utcán ; : , Dolci a börtönt is arra használta fel, hogy folytas­sa a szicíliaiak életére vo­natkozó adatok gyűjtését. Rabtársaival — visszaeső bűnözőkkel, kártyacsalókkai, kerítőkkel — folytatott be­szélgetések során kiegészítet­té több esztendős kutatásait, amelynek eredményeként 1956-ban megjelent „A pa­lermói ankét” című széles visszhangot kiváltó könyve. Dolci és barátai tizenegy kérdést intéztek 500 szegény szicíliaihoz: Vari foglalkozá­sod? Hány napot dolgozol egy évben? Isten akarata, hegy munkanélküli légy? Ki a hibás ebben?... S az utolsó kérdés így hangzottá Véleményed szerint mit kel­lene tenniük a politikai pár- . toknak, az egyéneknek és a ! közösségnek ahhoz, hogy megszűnjön a munkanélküli­ség? A válaszok egész Olaszor- ; szágpt felkavarták, a könyv több kiadást ért meg, s ma i is Szicília helyzetének leg­hitelesebb ábrázolásaként ío- : gadják, hiszen a szicíliaiak! | élete nagyon keveset válto­zott néhány esztendő alatt, j Ezen a vidéken átlag, csupán, 99 munkanap jut szeméiyen- ! ként. Arra a kérdésre, „Ho­gyan segítesz magadon, ha nincs munkád?”, a válaszok megrendítsek. Az egyik meg- I kérdezett így felelt: „Meg­szokja az ember a lopást "* j A másik: „Guiiiano (a ban- i dita) rendes ember volt”. A következő: „Sétálok a téren, és számolom a kockaköveket”. Egy idős, 74 éves ember i ezt felelte: „Semmit sem te- j szék, a lányaim segítenek nekünk tovább élni...” De sok más, idős ember pon­tos leírást nyújtott arról, ki foglalkozik a családban prosti- ! túcióval s hogy a férj, a ti- | vér vagy a barátnő viszi a nőket az amerikai katonák- j nak... És az amerikai ten- i gerészek ma. is ott vannak Dél-Olaszorsizágban, ma is 1 virágzik a prostitúció. Szicíliái tenger veszi kö­rül, gépkocsival egy nap alatt végigjárhatjuk part­jait. A Dolci által megkér- 1 dezett 13—17 éves szicíliai , birka- és keeskepásztorfiúk I többsége sohasem látta á ! tengert. „A tenger? — felelte az egyik — Hallottam róla, i úgy mondják nálunk, hogy az élet a kellemetlenségek i lengére", ■ Danilo Dolci ezt a népét akarja felemelni. Néni egye- ! dúl, hanem együtt á k8jíi-: munistákkal, haladó kaloliku- , sokkal, szocialistákkal és : mindenkivel, aki segíteni ! akar a nincstelen paraszto- ! kon, a maffia árnyékában, élő szicíliaiakon. Küzdelme I egybefonódik a társadalmi. | haladásért és a békéért fo- ■ lyó harccal — ezért tűn* | tették ki Lenin-Békedíjjal. ! A díj összegét a nyomorgó I szicíliaiaknak adta. Küzdel- | mét eddig sok siker koro­názta. Egy esztendővel ez- I előtt éhségsztrájkjával és a kommunista szakszervezeti vezetők akciójával kivívta, hogy végre megkezdték a Ja to folyó gátjának építé­sét, amely lehetővé teszi majd a környező földek ön­tözését. Pedig a maffia ha­lállal fenyegette meg Dói­éit, a mérnököket és a kommunista szakszervezeti vezetőket. Az elmúlt napok­ban folytatott tíznapos éh­ségsztrájkjával — amely ismét párosult a szakszer­vezetek és a nincstelenek mozgalmával — kivívták a már harminc esztendeje ter­vezett bruc-i gát építésének megkezdését. Danilo Dolci, a szenvedé­lyes emberszeretettől vezé­relt, s marxista műveltségű szociológus — akit éhség- sztrájkjairól az olaszok „Szi­cília Gandhijának” neveznek — egyszer sem hátrált meg, s folytatja a küzdelmet a földreformért. Mert amíg a földek többsége a nagybirto­kosok kezében van, Sziciliá- ' ban nem változtathatnak I gyökeresen á parasztok éle­tén. Sebes Tibor Pajzsmirigy-megbetegedések sugárkezelése rádióterápia szerepét a pajzs- mirigy megbetégedések gyó­gyításában. A „nukleáris gyógyászat” célja elősegíteni az atomener­gia felhasználását beteg' em­berek gyógykezelésére. Az orvostudomány eme új ágaza­ta számára a freiburgi egyé- j térni klinikán új intézetet lé­tesítenek. A Nukleáris Gyógyászat Társaságának első évi ülésén elhangzott vélemények szerint az ún. Basedow-kór és a kö­zönséges golyva kezelése 30 éven felüli betegeknél radio­aktív izotópokkal a legeredmé­nyesebb, legveszélytelenebb és legbiztonságosabb módszer. A kongresszuson háromszáz szakorvos vett részt. Megvi­tatták a radiodiagnosztika és I ken-e bolygónk tömege az | egy re intenzívebb bányászat ; következtében? Hiszen évről j évre sok milliárd tonna nyers- j anyag „füstölög el” a levegő- : ben. Dr. M. Olberg. a berlini í Hűmbőld Egyetem professzora válaszolt az olvasó aggályá­ra. Az elégésből keletkező széndioxid is a légkörben ma­rad, a növények újra megkö­tik, tehát nem távozik a világ­űrbe. Továbbá: a Föld minden lehetséges súlyveszteségét ki­egyenlíti a naponta több ezer tonnára tehető gyarapodás a kozmikus porból, kis meteo­rokból. Végül a Föld egész szénkészlete alig egymilliárd­nyi része bolygónk tömegének. Ha tehát az egészet kibá­nyásszuk és elhasználjuk, ak­kor körülbelül annyi történt, hogy egy narancsról eltávolí­tottunk egyetlen gombostűfej nagyságú dudort. Olyan aggályok is felmerül­tek. hogy a bányászattal nagy üregek képződnek a Föld bel­sejében, s emiatt bolygónk ki­billen egyensúlyi helyzetéből, j Ha ez megtörténhetnék, lénye- ! gesen megváltozna a Föld for­gási és keringési ideje, hosz- szabbak lennének a napok és az évek, Ez az elképzelés is téves. Földünk átmérője ugyanis kereken 28 ezer kilo­méter, ezzel szemben a bá­nyászat a legmélyebb is 1 ki­lométerrel a felszín alatt fo­lyik. Az ember ássa-vési a Föld kérgét, de a hatalmas arány­beli különbségek miatt ez úgyszólván semmit sem jelent. Annyi csak. mintha tűvel ! sziirkálnánk egy jókora alma j celofánburkolatát, de az al­mát nem érnénk el. A Föld tehát nem lesz köny- nyebb, megmaradnak a mos­tani nappalok és éiszakák, évek és évszakok. Akkor is, ha a százszor, ezerszer ennyi anyagot bányászunk ki. Szén­i-e, vasércre, alumíniumra, sok más fémre és ásványra i mindig szükség lesz. az atom- ■ j korszakban is. Gyencs Islván szágban valóság lett a terv. I Ugyancsak Goethe „az em.be- • j riség jövendő, nagy vállalko-1 ; zásának” nevezte a tengereket j ; összekötő, a közlekedést gyor-; | sító Szuezi- és Panama-csator- j | na építését. Azóta megtörtént, I s az emberiség a békés együtt- j í működés jegyében még na- > gyobb közös vállalkozásoknak I gyűrkőzik; . hogy csak egyet | említsünk: a Déli-sark kiakná- , zásának. Bányák és hegyek ; Kezdjük a domboknál. Óbu- ! dán túl, a bécsi országút men­tén félig kivájt kis hegyeket látunk — tégla lesz a sok mil- i lió tonna vöröses földből. Ha valahol nagyobb építkezésbe ; kezdenek, a földgyaluk órák alatt egész dombokat tüntet- | nek el. A Badacsony világ- I szerte ritka szép bazalt-orgo- I nasípjait a jövő évtől nem | szabad pusztítani, nagyon he­lyesen védettnek nyilvánítot­ták. Ezek látható változások. Földünk belsejéről nincs tér- j kép, nincsenek hatásos felvé­telek. Hozzávetőleg is nehéz I lenne megmondani, hány mil- 1 liárd tonna szenet, vasércet, | követ, fémet, termálvizet, ola- ; jat vett ki az ember a Föld I gyomrából, amióta felfedezte j ezeknek az anyagoknak hasz- | nosságát. A bányászat a felszínt is át- j alakítja. A nagy bányaközpon­tokban — Ruhr-vidék, Szilé- i aia, stb. — a füst és korom ; miatt évente sok ezer holddal j csökken a termőterület. Is- j mét a kérdés: ne bányász- szunk? Ez lehetetlen. Máshol : szerzünk újabb termőföldeket, de a Föld minden kincsét fel-. ! színre kell hozni! S közben | változnak a vonások, mélyül­nek a redők bolygónk arcula- ! tán. j ’ Könnyebb lesz a föld? j A Wochenpost című demok­ratikus német hetilap egyik | bányászolvasójának eszébe öt- 1 lőtt a jogos kérdés: nem csök­Az öregedés szarkalábolt eleinte csak nagyítóval lehet észreveni. Valamilyen kozmi­kus méretű távcsővel ugyan­úgy észlelni lehet, mondjuk a Holdról, azt a sok millió, ki- sebb-nagyobb szarkalábat, pörsenést, amely az emberi te­vékenység nyomán keletkezeit öreg bolygónk ábrázatán. Utak és vizek Meztelen, kérges talpak vág­nak ösvényt az őserdőn át — autósztrádák szelnek át or­szágokat, egész kontinenst Mind a kettő megváltoztatja e táj eddigi képét, más és más méretben, de a Föld felületé­hez képest elenyésző kicsiny­ségben. Ha azonban összegez­nénk, egymás mellé raknánl az utakat, a számítások szerini kétszer akkora területet kap­nánk. mint Magyarország. E: már nem csekélység. Ekkor, területen kipusztult vagy lé­nyegesen megváltozott a nö­vény- és állatvilág; pontosab­ban a mikroflora és mikro- fauna, vagyis az apróbb élő­lények birodalma. E kis vál­tozások emjütt ismét hatalma: mennyiségi eredményt adná­nak. Szó sincs róla. hogy emiat ne közlekedjünk. Ellenkező­leg: az útépítés minden elvi lizáció kezdete, a jelentőségé a „nyom nélküli” légiutal sem csökkentik. Nem rosszalló an, inkább büszkén utaltunl ezzel arra. hogy az ember for mólja a Föld arculatát. Mennyiségben talán mé; számottevőbb a vizek váltó zása az emberi tevékenyséj nyomán. Az öntözés, együt kezdődött a földműveléssel 3—9 ezer évvel ezelőtt. Van-i jelentősebb beavatkozás a tér ! rnészet „rendjébe”, mint szá I ráz területekre vinni, vezetn a folyók, vizét vagy korlátol közé szorítani parttalan ára dásukat? Goethe nagy művében, i Faustban még merész álom hogy az ember földet hódít e a tengertől. Azóta számos or Úi vonások az öreg arcon Az amerikai tudósok azt remélik, hogy a jövő évben sike­rül a földi atmoszféra felső rétegeiben a Holdból porszemeket gyűjteni és tudományos vizsgálat alá venni. Tervbe vették, hogy fe!bocsátanak egy olyan műszerrel ellátott rakétát, amely nagy magasságban kinyílik és három „kart” bocsát ki. Ezek a karok vannak hivatva a ..holdpor” begyűjtésére. A tudósok véleménye szerint valahányszor meteoritok csa­pódnak be a Holdba, a Hold pora olyan nagy távolságokba szétrepül a világűrben, hogy egyes porszemek még a Föld atmoszférájába is bekerülhetnek. A porszemek analízisével remélnek következtetni a Hold felszínének összetételére, ti r\ r\ vü t. itt» ... f = ■ f .

Next

/
Thumbnails
Contents