Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
8 MST HEGYEI tSCírlgE 1903. NOVEMBER 17. VASÄRNAP NEM AZ ABLAKOK FÉNYESSÉGE... Nemegyszer szóvá tettük már a jelenséget: megyénk művelődési házainak némelyikében meglehetősen leegyszerűsödik a munka. Este az igazgató kinyitja az ajtót, felkapcsolja a villanyokat, s várja az embereket. Aki jön, jön, aki nem — az marad. Hogy miért van ez? Talán kényelemszeretetből, vagy a hivatástudat hiányából. Erről a káros gyakorlatról beszélgettünk a napokban Darányi hajóssal, a ceglédi városi művelődési ház igazgatójával, aki ebben a minőségben most kezd először új népművelési évadot, hiszen csupán néhány hónapja tölti, be tisztét Cegléd város megyénk egyik legfontosabb, legjelentősebb pontja, mind gazdasági. mind. kulturális vonatkozásban. Ezért nem mindegy, milyen tervei, milyen elképzelései vannak a városi művelődési ház igazgatójának. Ezektől az elképzelésektől ugyanis harmincezer ember kulturális ellátottságának jobb, vagy kevésbé jobb megszervezése függ. S amilyen az igazgató koncepciója, olyan a vezetése alatt álló intézmény munkája. S ha Darányi Lajosnak nincs is még nagy gyakorlata, elképzelései helyesek. Ezt mondja: „Nem az ablakok fényessége, a kivilágítás milyensége szabja meg munkánkat, hiába tartjuk nyitva és világítjuk ki épületünket, ha nem jönnek az emberek, ha nem igénylik munkánkat, ha nem tudjuk, mi az, amit tölünk várnak!....’' Egy művelődési intézmény jő vagy rossz munkáját szerintünk az szabja meg, hogy az illető intézmény dolgozói ismerik-e a körülményeket, amelyben dolgozniuk kell, s tevékenységüket összhangba hozzák-e ezekkel a körülményekkel. Ügy tűnik, hogy Cegléd városában éppen ebben a vonatkozásban tapasztalható előre lépés. Cegléden, s más nagyobb településen, városban vagy nagyközségben egyaránt jelentkezik az a veszély, hogy a művelődési ház elszakad a környezetétől, elszakad a lakosságtól. éli a maga külön i,intézményi” életét. Azért a nagyobb helyeken jelentkezhet az a veszély, mert a település nagysága miatt nagyobbak a távolságok, az emberek kevésbé ismerik egymást, nincs meg a népművelők és a lakosság közötti közvetlen kapcsolat, s így nem is tudják pontosan lemérni, milyen igényeket kell kielégíteniük, milyen társadalmi rétegek érdeklődésére, közreműködésére számíthatnák. Darányi Lajos látja ezt a veszélyt, s az éves munkaterv összeállításakor már tudatosan úgy tervezte a művelődési ház tevékenységét, hogy a művelődési, ház ne a város közepén álló elszigetelt „intézmény” legyen, hanem a központi rendezvényeken kívül széles hatósugárral az Krencsey Mariane és Jean Soréi a Germinal című magyar—francia koprodukcióban K iderült, hogy az állatkert igazgatója közönséges ^ karrierista. Az állatokat csu- ? pán lépcsőfoknak tekintette íj saját előmeneteléhez. Azzal 1j sem törődött eléggé, hogy 1j munkahelye fontos szerepet 1j tölt be az ifjúság nevelésében. 1j Az általa igazgatott állatkert- 1j ben a zsiráfnak rövid volt a ? nyaka, a borznak nem volt ? odúja, s a mosómedvék csak 1j néha, nagy ritkán mostak, ha 1j épp elunták magukat. E fo- 1j gyatékosságok annál kárhoz- 1j tatandóbbak. mivelhogy a ta- 1j nulóifjúság gyakran látogatta í csoportosan az állatkertet, í Afféle vidéki állatkert volt ? ez, hiányzott belőle néhány 1j alapvető állat, így például az íj elefánt is. Megpróbálták ideig- 1j óráig helyettesíteni, három- 1j ezer házinyulat tenyésztettek 1j helyette — de ahogy orszá- 1j gunk fokról fokra előbbre ha- ? ladt a feilődés útján, terv- ? szerűen pótolták mindenütt a 1j hiányosságokat. így végül sor 1j került az elefántra is. Július 1j 22-e alkalmából értesítették 1j sz állatkertet, hogv az ele- j fántkiutalás ügye végleges el- •j intézést nyert. Az állatkert ^lelkes, odaedó dolgozói na- 'j evőn megörültek a hírnek. ^ Annál nagyobb volt csőd ál ko- y zásuk. mikor megtudták, hogy az igazgató beadványt küldött Varsóba, melyben lemondott a kiutalt elefántról; ehelyett javaslatot terjesztett elő egy elefánt gazdaságos házi előállítására. „Én magam s üzemünk valamennyi dolgozója — írta — tisztában vagyunk azzal, hogy egy elefánt hatalmas teher a lengyel bányászok és kohászok vállán. Az önköltség- csökkentés érdekében javaslatot teszek a vonatkozó iratban szereplő elefánt saját gyártmányú elefánttal való helyettesítésére. Az elefántot gumiból készíthetjük el. megfelelő nagyságban, megtöltjük levegővel, s odaállítjuk a rács mögé. Szakszerű festéssel elérhetjük. hogy semmiben se különbözzék az igazitól, még közelebbi szemügvrevétel esetén sem. Ne feledjük, hogy az elefánt nehézkes állat, nem futkároz. nem ugrándozik, s nem is hempereg. A kerítésen feliratot helyezünk el. mely közli, hogv ez egy különösen nehézkes elefánt Az. ily módon megtakarított nénzt egv űi lökhaitásos repülőgép éní- tésére vapv néhánv műemlék- templom konzerválására fordíthatjuk. Kéretik tekintetbe venni, hogv a kezdeményezés és a tervezet kidolgozása egyaránt az én szerény hozzájárulásom közös munkánkhoz és harcunkhoz. Maradok alázatos hívük...” — és az aláírás. A beadvány nyilván egy lélektelen hivatalnok kezébe jutott, aki bürokratikusán fogta fel kötelességét, s nem hatolt be a dolog lényegébe. csupán az önköltségcsökkentés irányvonalát tartotta szem előtt — ezért elfogadta a tervet. Az állatkert igazgatója, alighogy megkapta az engedélyt, hatalmas gumiburkot csináltatott, amit azután meg akart tölteni levegővel. Két altisztet bízott meg e feladattal: a két ellenkező végénél fogva kellett fölfúj- niok a burkot. A munkát éjszaka kellett elvégezni, hogy titokban maradjon: a város lakói úgy tudták, hogy igazi elefánt érkezett, s látni akarták. S azért is sürgős volt az igazgatónak, mert prémiumot remélt, ha siker koronázza ötletét. Az altisztek bezárkóztak a szerszámszínbe, s megkezdő- a felfújás. Kétórai megfeszített munka után megállapították. hoav a szürke gumihuzat alig emelkedett föl a földről: a gumószerű, lapos alakzat semmiképp sem hasonlított elefántra. Esyre iobban benne jártak az éiben, elcsitult jpinríon prnT-»arí huricf csafc a colból bpllís-fe-rrvf^; állatkertből. A két altiszt el^ Sfawomir Mrozek: I AZ ELEFÁNT Jelenet a Papát vásároltam című szovjet filmvig.játékból szerű és körültekintő tervezés hiányában, miként dőltek dugába irdatlan építkezések és beruházások. Erről szól ez a regény. Az 1950-es esztendő nagy hajráiról, egy mintabánya gyors felépítésének. ostoba eröszakolásá- ról. És emberekről, becsületes munkásokról és másfajtákról: aljanépről, törtetőkről. E gy igazi író nagyszerű munkája „A szerencse fiai”, amelyben már nem is a tehetség szívünket dobogtató szárnyalását csodáljuk, hanem azt a munkásembert, aki megörökítette számunkra — irodalmunkban talán először ennyi hitellel — a szocialista építés egy nehéz szakaszát. Szentiványi Kálmán e regényével, az öt régen megillető helyre, íróink legelső sorába lépett. Műve igaz, szép és lebilincselő olvasmány. P. N. kiegyensúlyozott és minden értelemben realista mű ez a könyv. Az író erényének fejlesztése mellett — szerencsére — megtartotta Szentiványi Kálmán azt a képességét, hogy képletesen szólva, mindig az élet valamilyen csomópontján üssön tábort és a körülötte élő embereket sorra bemutassa s egyúttal bele is szóljon az életükbe. Ez utóbbi a plusz Szentivá- nyinál olyan írókkal szemben, akik csak a filmfelvevőgéphez hasonlóan rögzíteni képesek az észlelt jelenségeket. Ez esetben másról, sokkal többről van szó, az író megjelenítő ereje lehetővé teszi, hogy az olvasó is hősei életét élje s ne tudjon szabadulni életük problémáitól. S e problémák nem kicsik. Hogyan építettünk fellegvárakat, hogyan pufogtak zengzetes jelszavak... az észS zentiványi Kálmán új regénye szenvedélyes írás. Elsősorban az író szenvedélyességéről van szó, mintsem hőseinek kirobbanó érzéseiről. Noha ezek a hősök szélsőséges indulataikkal feltétlenül nagy szenvedélyünknek nevezhetők. De nem ez a lényeg, vem a I'külsőségeiben vagyonin szembetűnő erőszakos, vagy visszahúzódó tulajdonság, amely a regény egy-egy figurájára jellemző. Belső és álig-alig felfedezhető szenvedélyről van itt szó, a lélekből eredő őszinte eszmei és politikai kiállás, vagy lapuló szembefordulás gyűlölete, de mindenképpen szenvedély az, amely épít, vagy rombol s így természetesen gyakran összeütközik és az indulatok elszabadult áradásával robbanva zúdul végig a történeten. Az indulatoknak e heves izzása, mindvégig izgalmat kölcsönöz s az olvasó érdeklődését percre sem engedi \ lanyhulni. | Szentiványi Kálmán jó író \ és nemcsak ebben a művé- . ben bizonyította ezt be, : ugyanakkor az igazsághoz í tartozik az is, hogy korábbi \ regényeiben nem mindig tud- { ta fenntartani az érdeklő- \ dést, a mese szövete gyak- ; ran elvékonyult és az in- í dulatok fel-felcsapása igen; sokszor figuráinak durva- í, sága, vagy éppen az író ; nyers fogalmazása által je-; lentkezett, mintsem a hő-; sök igazi lélekrajzában. a „Szerencse fiai”-ban is 5 zí fel-f eltűnnek még a na- J turalizmusból táplálkozó je- \ lenetek, főként egyes hő- % sök parlagibb beszéltetése % érezteti ezt, de alapjában < Jelenet az Optimista tragédia című szovjet filmből ; .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXVXXXXXXVX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXVXXXXXXXXXXXXXXXX\.XXXXXX>.XXXXXX>.XXXXXX I KÖNYVESPOLC KVVÄN»XXSv.W\\\\\\\\\\\\Vv\Vv\W\\X«^ \ Szentiványi Kálmán: I A SZERENCSE FIAI egész város, s az egész kör nyező tanyavilág lakossága hoz is eljusson, művelődési é szórakozási alkalmat adjon s érdeklődést ébresszen. Egy cikk keretében nine mód az éves munkaterv részletes elemzésére, erényeinél és hibáinak taglalására, i szerteágazó tevékenység alapos mérlegelésére. Erre ii váila!kozhatunk, ezért mint £ legfontosabb kérdések egyikével, a művelődési ház falain kívüli népművelési tevékenység néhány gondolatával szeretnénk foglalkozni. A feladatok felmérésekor nagyon helyesen a legutóbbi népszámlálási statisztika adataira is támaszkodtak, amelyből részletesen kitűnik a harmincezres város lakosságának kor és foglalkozás szerinti rétegződése, s ami ugyancsak lényeges: műveltségi színvonala. illetve iskolai végzettsége. Arra is választ ad a statisztika, hogy három évvel ezelőtt a lakosságnak hány százaléka élt — és lényegében él még ma is — külterületen, a tanyákon, tanyaközpontokban. Jó művelődési tervet készíteni ilyen adatok nélkül és az ilyen adatok beható tanulmányozása, elemzése nélkül nem is lehet. Kérdés azonban, mennyire sikerült Cegléden a munkaterv- ben — ami végeredményben egész tevékenységűket megszabja maid — biztosítani Darányi Lajos mér említett koncepcióiának végrehajtását — a körülményekhez hangolva. A művelődési házban működő együttesek, szakkörök jó munkája biztosítottnak látszik. Az eddigi eredményekhez még újabbak járulnak: újjászervezték a gyermekfoglalkozást, működik az irodalmi színpad együttes, klubok alakulnak rövidesen, változatos szórakozási lehetőségek várják a fiatalokat. A tanyavilágban, de a város külső kerületeiben is azonban jórészt csak az ismeretterjesztő előadások jelentenek kulturális tevékenységet. Igaz, hogy már ez is jelentő» lépés, mert hét helyen tartanak majd rendszeresen előadásokat a TIT-tel együttműködve. Az újvárosi olvasókörben, a szücstelepi, a kecs- késcsárdai. a kenderföldi, a Budai úti, az Örkényi úti és a Körösi úti iskolában. Ezek az iskolák a város középpontjá- jától 4—6 kilométernyire vannak, parasztlakta körzetekben. Ezekről a helyekről az esetek többségében csak különleges alkalmaikkor jönnek be az emberek, akkor is inikáibb fiatalok. Ezenkívül legfeljebb a művelődési ház moziját látogatják. Ez a közönség a tapasztalatok szerint nem érzi otthonosain magát a reprezentatív művelődési házban, s a távolság miatt nem is vállalkozhatnak a napi munka után a rendszeres bejárásra. Még akkor sem, ha megvolna az érdeklődésük. Sok esetben azonban az érdeklődés hiányával is számolni kell. A termelőszövetkezetek központjaiban és az iskolákban szervezett termelőszövetkezeti akadémiák és az ismeretterjesztő előadások azonban nem meríthetik ki a kulturális tevékenységet. Véleményünk szerint éppen ilyen helyeken kellene még nagyobb figyelmet szentelni a művelődés és a szórakozás kötetlenebb formáinak, a klubok szervezésének. Cegléden azonban a klubfoglalkozás még kevéssé ismert forma. Az is igaz viszont, hogy helyiséggondokkal, s más technikai j jellegű problémákkal kellene: először megbirkózniuk. Bár a: már meglévő lehetőségeket, i mint amilyen például a Cifra- i kerti Állami Gazdaság klub-: ja, sem használják ki. Már a tavasz folyamán is i javasoltuk a termelőszövetke-: zeti ifjúsági művészeti együt- \ tesek jövőjével kapcsolatban, j hogy a KISZ-szel közösen ■ mea kellene teremteni a tér- i melőszövetkezeti ifjúsági kitt-! bokát, a műkedvelő együtte-1 sek tagságára építve. Ezek-; nek a kluboknak ott, azokban: a tanyaközpontokban kellene; műlködniök, ahol a fiatalok lak-; nak. s ahol már eddig is meg- \ találták egymást a színjátszó j és tánccsoportok működése J kapcsán. Ez a javaslatunk, j sajnos, nem talált visszhang-£ ra sem a városi művelődési '< ház apparátusánál, sem a; KISZ-nél, ezért újra mégis-; mételyük. A klubhálózat lei-j; építésének adott lehetőségét J látjuk ezen az úton. Egy ilyen J mozgalmat bizonyára szíve- J sen támogatnának a termelő-; szövetkezeti vezetők is. akik- nefc ugyancsak nem lehet kö-^ zömTvös, mivel és hogyan töl- g tik fiatal tagjaik szabad ide- £ lüket, A művelődési házj szakemberei a műkedvelő £ együttesek munkájához elv- ^ ben is. gyakorlatban is adnak ^ szakmai segítséget. Ez azon- í ban nagyon kevés. A városi $ művelődési háztól többet kell í; kavnitt a tanyáidnak Is. Ezért í kellene éppen a művelődés: | háznak kezdeményeznie ezek-1 nek a kluboknak a létrehozó- f sát. tnak* munkájuk rendsze-^ rés segí+ését. i Lehetne kísérletet tenni a ^ művelődési ház együtteseinek ^ időnkénti „tájolására” is, f amennyiben technikailag ez ^ megoldható. Ugyancsak hasz- ^ nos lenne más rendezvények < időnkénti „kihelyezése” is. j i í Ennek a néhány problémá- ^ nak nyilvánosságra hozását ^ gondolatébresztésül szántuk ^ Szükségesnek látszik a Cég- í lédhez hasonló, nagy kitérje- 5 désű települések népművelési J tevékenysége „decentralizáld- tónak” módszereit és lehető-^ ségeit tanulmányozni, kidől- gj gozni. A művelődési házban ‘ folyó „központosított” népmű-£ relési és szórakoztató tévé- ^ senység kellő színvonalának ^ öiztosítása után, ebben látjuk^ i következő legfontosabb lé- ^ pést. ^ Tenkely Miklós £ VX'.XX'XXXXXXXXXVXXXXXxx ,vv, ,• /á
