Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

«ecru '§M{rtap 1963. OKTOBER 6, VASÁRNAP FINN TAJAK, EMBEREK I. SEPPÄLÄI BESZÉLGETÉSEK Vilho Mäkelävel, a Finn Kisparaszti Szövetség titkárá­val autóbuszra ültünk, hogy Karkkila környékén megláto­gassunk néhány gazdát. Már jó ideje elhagytuk Helsinkit, de még sehol sincs falu. Min­denfelé erdők, tavak, bozóttal j benőtt köves területek közé beszorított keskeny szántóföl­deket látok. Nem lehet köny- nyű ezen a tájon a földműve­lés! Az egész országban ha­sonló a helyzet. Finnország te­rületének csak 8,1 százaléka hasznosítható mezőgazdasági­lag, a többi erdő, tó és mo­csaras, sziklás terméketlen rész. Sokat kellett a finn pa­rasztnak dolgoznia, amíg sike­rült magas terméshozamú gaz- j dálkodást kialakítania, ból országos átlagban ronként 17 mázsa a hozam. Árpából olyan fajtát termesz­tettek ki, amely 12 hét alatt beérik. (Nálunk 18 hét a te- nyészidö.) Ezen a vidéken elég sűrűn sorakoznak a tanyák. Finn falu a mi értelmezésünk szerint nincs is, csupán ta­nyák vannak, egymástól 300— 500 méterre. Az egyik ilyen ta­nyára tértünk be. Herman Nikander portáján Erdei út bejáratánál áll meg az autóbusz. Kiszállunk. Kísé­rem az útszélen dolgozó pa­rasztot ismerősként üdvözli, aki éppen egy árokásó géppel utat csinál a portájához. A gépet egy másik paraszttól bé­relte óránként 12 márkáért. Leszáll a gépről és bemutatko- j zik. Herman Nikander a neve,, 8 hektár íöldön gazdálkodik. | A birtokhoz tartozik még 26 hektár erdő és legelő. A ta­nyán középkorú parasztasz- szony és két 16—18 éves szőke kislány fogad bennünket. Köz­ben, amíg mi megnézzük a mezőn legelő teheneket, a gazda is előkerül. Befejezte az útjavítást és vele együtt te­kintjük meg' a gazdaságot-. Milyen egy finn paraszt por­tája? Nikanderhez hasonló földművelő sok tízezer van Finnországban. Nálánál persze vannak szegényebbek és gaz­dagabbak is. A 250 ezer pa­raszti birtokból 100 ezer öt hektár alatt van. Tíz hektárnál nagyobb földdel mintegy 50 ezer család rendelkezik. A gazda 59 éves. A portát édesapjától örökölte. Az épü letek nagy része még a har- ^ mincas években készült. Fő he- ^ lyen a lakóház áll, amelyben! van egy előszoba, vendégszo-! ba, hálószoba, tisztaszoba j (ebédlő), tágas konyha, nagy J sparhelttel. A berendezés mo-; dem. Rekamié, fotelek. Tele- í vízió, rádió, könyvespolc, te- \ lefon és természetesen vil-í lanyvilágítás és vízvezeték. í (Ez a kettő elmaradhatatlan ( része a finn paraszti porták- J rak.) A lakóháznál sokkal na-: gyobb az istálló, amely tér-; roéskőre épült. Tíz tehén fér; el benne. Az istállóépületben! van még lóistálló, fejőszoba, ! tyúkól, szénatartó. Az istálló- J ban szintén van vízvezeték, a; fejőszobához fejőgép, tejhűtő J is hozzátartozik. Állatállomány: két ló, öt te- S hón, négy üszőborjú, két kis-; borjú, négy malac, harmincöt^ tyúk. A tehenek átlag évente! 4000 liter tejet adnak. A gaz- \ daságban található még csáp-; lőgép, szecskázó, szelektor, vil- \ lamoshajtású gabonaszárító.; Traktort, permetező- és gyom- ! irtó gépeket Nikander a kis-! paraszti szövetségtől kap köl-! csőn. Különben a gazda a kis-í paraszti szövetség helyi szer-í vezetőnek vezetőségi tagja. : I Ami a finn gazdáknak is gond A Nikander házaspárnak! nyolc gyermeke van. A leg-1 több már a városban él. Van; köztük hajógyári művezető, \ főiskolát végzett tisztviselő,: tejellenőr, stb. Otthon már csak egy 16 és egy 8 éves kis­lány lakik. — Az a baj, hogy a gyere­kek már nem akarnák itthon maradni — panaszkodik a gazda. — Ki folytatja a gaz­dálkodást, ha én már nem bí­rom? Menekülnek a földtől, egyedül meg nehéz megbir­kózni a munkával... Nikander apja birtokát öcs­Polimer termeli ki a platinát Októberben megkezdik a próbát REGI DOLGOK Irakban a babagurguri kő­olajvidéken van a világ leg­régibb kőolaj lepárlója, amely több mint 2000 éves. A le­párló jelenlegi tulajdonosa most is ősi módszerrel üze­melteti: 2 méter mély göd­röket ás, ezekből vödörrel emeli ki a kőolajjal átita­tott földet. Ezt azután pri­mitív kemencékben 80 fok­ra hevíti, az elpárologtatott, majd hideg vízben, csövön átvezetett, lehűtött petróleu­mot pedig ócska kannákba csurgatja és eladja a falu­siaknak. ★ A kongói Aruivimi folyó nevét Livingstone, az első Kongóban járt fehér ember adta. Megkérdezte a benn­szülötteket, mi a neve ennek a folyónak, amire azt a vá­laszt kapta, hogy: „aruwimi”, ami a bennszülöttek nyel­vén azt jelenti: „Mit mon­dott?” Livingstone abban a hitben, hogy a szóval a fo­lyót nevezték meg, ezután mindig Aruiuimi-nek nevezte a folyót. Máig is ez a neve. Kazahsztánban, a Tjan-San hegység nyúlványain egy száraz hasadékban, ahonnan az építkezéseik számára ho­mokot emeltek ki, 30 mil­lió évvel ezelőtt élt gigan­tikus orrszarvút találtak. A tudósok véleménye sze­rint a lelet nagy érdeklő­désre tarthat számot a vi­lág paleo-biológusainál. Ta­nulmányozása révén el lehet dönteni azoknak a kőzetek­nek a korát, amelyekben a csontokat találták. •k Stockholmtól északra, Eke- rő környékén svéd régé­szek nagy feltűnést keltő le­letre bukkantak. Az ásatá­sok házTngrgdvg.jiygkai és tárgyakat hoztak napvilág­ra. amelyek felételezhetően Svédország legrégibb váro­sának romjai. A szakértők szerint a talált tárgyak és a házromok az időszámítá­sunk utáni II. századból valók. Idáig a Björkö-szi- get északi részén fekvő, idő­számításunk után 800-ban keletkezett Birka nevű vá­rost tekintették Svédország legrégibb városának. Szerelik a programszalag előkészítő egységét. Előtérben Alekszej Zsclnyin elektromérnök és Lantos György elektromérnök (MTI Foto — Mikó László íelv.) Vérátömlesztést kapott egy meg nem született csecsemő A világon először új-zé- landi orvosoknak sikerült vér­átömlesztést adni a magzat­nak az anya testében. Az Audklandban végzett si­keres beavatkozással megmen­tették a gyermek életét, ugyanis kiderült, hogy a mag­zat vércsoportja nemcsak más, mint az anyáé, de azzal „ösz- szeférhetetlen” is. Először ártalmatlan festék­anyagot fecskendeztek be a magzatot körülvevő folyadék­ba, ennek egy kis részét a magzat lenyelte és útját rönt­gensugarakkal követni lehe­tett. Ezután következett a vér­átömlesztés, amelyet rendkí­vül vékony politén csövön ke­resztül végeztek. Az eljárás le­hetővé tette, hogy a meg nem született gyermek még né­hány hétig az anyaméhben fej­lődhessen és ne a rá nézve leg­veszedelmesebb fejlődési sza­kaszban jöjjön koraszülötten a világra. Azóta a kisbaba már meg­született és egészséges. 7 ^jrorro fej éó. döen, mint aki mögött egy ag­resszív terveket szövő nagy­hatalom teljes atomereje áll, készen arra, hogy az esetleges bírálót egyesapásra megsem­misítse. — Talán nem tetszik? — Engedje meg, hogy ne szóljak semmit — szólt Keserű keserűen. Vadul nézett az ifjúra; aztán vérvörös ábrá- zattal fordított neki hátat és kiment. Látszott, nem akar a fensőbbséggel ujjat húzni. — Folytathatjuk — szólt ekkor V. Laci. De a többieknek már elment a kedve a dínom- dánomtól. Látszott, mögöttük nem áll nagy ember. A készle­tezési osztályvezető-helyettes ekkor aktatáskájából két pa­lack kékszüvánít vett elő. — Ettől jön meg a mersz — szólt biztatóan. — Igyatok, számJku kacok. r így ment ez nap nap után. A könyvelésen rohamosan nőtt a feldolgozatlan anyag. A pénztári kartonokból munka­idő alatt konfettit gyártott va­laki. A számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehesse­nek a pénzen. Egy szép napon aztán betelt a pohár. Amikor Keserű Otto főkönyvelő reg­gel bement a szobájába, hiá­ba kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Aztán meglelte. Felszabdalt darabjait a köny- velöség lámpájára csavarták, hogy a tangóhoz meg legyen a hangulatvilágításuk. Keserű odasietett Jagellóhoz, aki ép­pen álmatag arckifejezéssel vonta magához Feschl Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt. — Könyörüljön egy család­apán kiáltotta —, ne tegye ezt velem. — Fegyelmit kérek magam ellen. — Jó, jó — szólt U. László hideg nyugalommal —, de mit tudok én ezen változtatni? Miért zavar a táncban? — Most már nem bánok semmit! — kiáltotta ekkor Keserű zokogva. — Ha maga az a csempészkopácsi korhadt fakeresztről a hazafias nép­frontmozgalomhoz csatlakozás céljából leszállt plékrisztus lép is közbe az érdekében, ak­kor is jelentést teszek az ügy­ről. — Azt próbálja meg, nyam­vadt pupák — mondta Jagelló U. László, és ismét magához szorította a lányt. — Most vi­szont kérem, sürgősen kopjon le rólam. De Keserű Ottó nem tágí­tott. Elzárta a rádiót, némán a helyére vezette Feschl Etát, majd ezt mondta: — Történjen, aminek tör­ténnie kell. Ma, kérem, már nincs az a világ, amikor ezt teheti valaki egy becsület­ben megőszült főkönyvelővel. Én, kérem, felelős vagyok a népgazdaságnak az osztály munkájáért, és ennek meg­felelően fogok is intézkedni. Ezzel sarkon fordult és el­ment. Meg sem állt Pucz Lajos igazgató szobájáig. Ott előadta a dolgot. De az igaz­gató leintette: — Nézd — szólt —, te is voltál fiatal. Ezek a maiak elöbb-utóbb kitombolják csak magukat, azután ugyanolyan savanyú citromokká válnak, akár te, Keserűkém. A további fejlemények megértéséhez azonban tudni kell, hogy Pucz igazgató már régen elhatározta, hogy őszü­lő halántékkal kitör a sok gyerekkel súlyosbított kispol­gári langyos vízből. E célból kiszemelt magának a válla­latnál több fiatal beosztot­tat, a többi közölt a könyve- lőség szépét. Feschl Etát. Céljához közelebb jutott ak­kor, amikor lebontották a gyárban a régi raktárépületet. Néhány forintért Jagelló se­gítségével megvette a bontási anyagot, és a közeli erdő szé­lén kis lakot építtetett ma­gának belőle. Némi vita után Keserű szemet hunyt főnöke ügye előtt. Feschl Etát, azonban Jagelló, úgy látszik, leütötte az igazgató kezéről. Amikor egy alka­lommal Pucz félreérthetet­len helyzetben nyitott rájuk, elfogyott a türelme és ön­uralma. Ordítani kezdett, hogy meghallotta az iroda ap- raja-nagyja. — Kirúgom ezt a züllöt per- szónát! De a csábítóját is! — Melyiket a sok közül? — kérdezte Keserű, a főkönyve­lő. — Te kérded? — így har­sogott az igazgató. — Azt a protekcióst, a Jagellót! — Ne őrülj meg — súgta most már a higgadt Keserű, hogy a többiek ne hallják. — Amióta ez nálunk vám, nagy összeköttetéseire való tekin­tettel a főigazgatóság nem piszkál bennünket az egy főre eső fajlagos energiafo­gyasztás miatt és a bontási anyagokról sem kéri a belé­get. Folyton az U. László magas összeköttetéseivel ete­tem őket, most meg kirúg­juk? — Szétzúzom! Megölöm! — így dühöngött a szíven ütött Pucz. — Fütyülök arra a faj­lagos nyavalyára! A téglát is kifizettem, 120 forintot \ A vállalat készletezési osztályának vezető-helyettesé- % ről, ifjú Jaggello U. Lászlóról 4 tudott dolog, hogy szegről- 4 végről vezető ember rokona. ! Keserű, a könyvelés sok pró- ! bát kiállt vezetője ugyan jó ^ forrásból hallotta, hogy az ! illető, aki Jagelló kartársait % felülről támogatja, ez idő sze- ^ rint rtem tölt be magas funk- | dót. A főigazgatóságon azon- f ban ezt megfelelő mértéktar- ! tással és óvatossággal fogad- ! ták, Pucz igazgató ugyanis egy % bizalmas beszélgetésben hatá- £ rozottan állította a főigazgató- 4y nak, hogy három évvel ezelőtt £ e vezetőképző tanfolyamon í hallotta a legmagasabb irá- ! nyitók között említeni ezt a ! nevet. De hogy az illető kifé- % le-miféle, arra már nem em- % lékezeit. Ezek után érthető a $ főigazgatóság óvatossága. ! Ifjú Jagelló U. magatartásá- ! ból mindenesetre arra lehe- ' $ tett következtetni, hogy pro- ^ tektora manapság is jól fek- % szik. Mi másról beszélne péí- ^ dóul a következő eset. Egy 4 szép napon, úgy tíz óra felé, f a fiatalember önkényesen el- (! hagyta szobáját, táskarádió- ! ját letette a könyvelöség kel- ’lös közepére, tánczenét állított ! be rajta és felkérte egy for- £ dulóra Feschl Etát, az osztály ’ 4 szépét. Hamarosan az egész 4 könyvelöség keringőzött. ■ ! Adón charleston következett, 1 í e9V foxtrott, egy madison... 1 ^ — Ki kezdte? — ezt nyög­~%te ki a belesekkel a hóna- ^ alatt betoppanó főkönyvelő, ■ ^ Keserű Ottó. — Kié a rádió?- £ — Enyém, és én kezdtem — 4 szólt Jagelló U. László oly- x egyszerűen és magátol értető­csévei ketten örökölték. Ha tovább osztódna a birtok, nem lenne életképes. Mi hát a kivezető út? Talán a kispa­raszti szövetség szövetkezeseit kellene erősíteni, jobban gé­pesíteni? Ki bánik az álla­tokkal, ki kezeli majd a gé­peket? Van itt kérdés elég. A tehenek gondja az asszonyo­ké. De sok helyen a föld mun­kája is az asszonyokra hárul. Mire a gazdaság megtekin­tésével végeztünk, beestele­dett. A gázdasszony vacsorára invitál bennünket, majd arra kér, hogy vegyek részt asz- szonykörük esti összejövete­lén. Asszonykörön " Vacsora után az egyik szomszédos portára látoga­tunk el, ahol a nagy, tágas vendégszobában már tizenkét asszony beszélget. A kispa­raszti szövetség tagjai az asz- szonyok is, ők asszonykörbe tömörültek, hogy együttesen megbeszélhessék a nők gond­jait. (A kisparaszti szövetség főleg a kisbirtokosok érdekvé­delmi szervezete.) Az asszony- körben a lányok és az asszo­nyok egy-egy fekete megivása közben megismerkednek a szövetség körleveleivel, télen szabás-varrás- és főzőtanfo­lyamon vesznek részt, s álta­lában bekapcsolódnak a szö­vetség szervezeti életébe is. Például ők gyűjtötték össze a szövetség üdülőjére a pénzt. Az üdülő egyben iskola is. Főleg háztartási tanfolyamo­kat tartanak itt. Az asszonyok elküldik a tanfolyamra 17—18 éves lányaikat, akiket aztán megtanítanak a főzés művé­szetére, a háztartás vezetésé­re, a veteményeskertek gon­dozására és a kisgyermekek ápoláséra is. Most azonban itt beszélget­nek az asszonyok, a téma akö­rül van, mit kellene csinálni, hogy könnyebb legyen a gaz­dálkodás, Van köztük magá­nyba; idős asszony is, aki már nemigen tud megbirkóz­ni a gazdaság gondjaival. Az egyik asszonyka felveti: eset­leg közös istállót kellene épí­teni, ahol fogadott tehenész gondozná az állatokat. Ez már olyan termelőszövetke- zetféle lenne, sokkal nagyobb hatáskörű, mint a mostani szövetkezet, amely lényegé- 1 ben csak a tej értékesítésével foglalkozik és ellátja a szö­vetkezet tagjait gépekkel. Dehát ezen az egy estén nem tudtak, nem is akartaik dönteni, nem ez volt az esti beszélgetés célja. Kérésemre az asszonyköi tagjai énekelni kezdenek. Az éneklés, a dalolás elég köny- nyen megy, hiszen. máskor is, ilyen esti összejöveteleken, kézimunkázás közben dalolni szoktak. A dallam hasonló a mi népdalainkéhoz. Talán va­lamikor az ázsiai végtelen sztyeppéken együtt hangzót! e kát rokonnép ősi éneke... S ha el is váltak útjaink, a dal­lam megőrizte mindegyik nép ősi zenei kincsét, A seppäiäi paraszt házban szőke hajú lányok, idős asz- szonyok, nagymamák együtt éneklik a dalt, amely nagyon szívhez szólóan és szépen csendül a finn nők ajkán. Éjfél lett, mire elbúcsúz­tunk kedves vendéglátóink­tól és visszaindultunk Helsin­kibe. Gáli Sándor Szovjet vegyészeik olyan ioncserélő. gyantát szinteti­záltak, amely képesnek bi­zonyult az oldatokban levő platina kiválasztására. Régebben a szakemberek készítettek már olyan gyan­tákat. (ionitokat), amelyek az ezüstöt és az aranyat még akkor is ká tudták vonni az oldatból, ha rendkívül el­enyésző százalékban, literent- ként néhány ezredgrammban szerepeltek benne. Az ioncserélő gyanták al­kalmazása segít a korszerű kohászat legbonyolultabb fel­adatainak megoldásában. Nemcsak arany, platina vagy palladium választható ki velük, hanem olyan ritka elemek is, mint a nióbium, a rónium vagy a lantanidák. Az új módszer előnyei közé tartozik, hogy a fémek tiszta állapotban válnak ki. Pedig ma még a tiszta vas előál­lítása is technikai szempont­ból igen bonyolult feladat. Iomitok segítségével még az igen ritka elemek is elkü­löníthetők a többitől, például a lantanidiák az urántól és a tóriumtól. A Központi Statisztikai Hivatal és az ÉM. Számítástech- l nikai és Ügyvitelgépesítési Vállalata Ural—2 elnevezésű, nagy- J teljesítményű elektronikus számológépet szerzett be a Szovjet­ig unióból. A szovjet szakemberek megkezdték a berendezés I összeszerelését, logikai beállítását és ellenőrzését. Októberben megkezdődik a gép féléves próbája. A számológép 2800 elétet-' i roncsővel működik, ezenkívül 25—30 félvezető elemet és több 1 száz kilométer hosszú vezetékrendszert építettek be. Tizenkél- ! ezer ötszáz összeadást és logikai műveletet old meg másod­percenként, az eredmény közlésekor 1200 sort ír le percenként. adtam érte! Én elvi alapo­kon állok. Leültek a kantinban, it­tak. Puczra szemmel látha­tóan hatott az ital, és a főkönyvelő józan megítélése, mert így szólt: — Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csalódásért mindjárt forró fejjel a porcelánböU túlsó ol­dalára átesni. De most már mindenki várja, hogyan vo­nom felelősségre U. Iacit. Nem visszakozhatok, bün­tetni kell. — Jól van. Megbeszéltem már a főigazgatósággal. Bün­tetésből áthelyeztetjük a test­vérvállalathoz. — De ha kinyitja a száját a Jagelló, mi lesz? Nem aka­rok a Dózsa nevű állítóla­gos parasztkáder sorsára jut­ni, akiről azt állítják, hogy ennek az őse nyírta ki. Behívatták Jagelló 17. Lászlót. — Lefolytattam ön ellen a fegyelmit — mondta neki Pucz —, büntetésből áthelyez­zük a testvérvállalathoz igaz­gatóhelyettesnek. 1500 forint­tal magasabb fizetése lesé, mint nálunk volt. Lássák as emberek, hogy ennél a vál­lalatnál személyre való te­kintet nélkül a vezetés nem tűri a fegyelembontást. — Köszönöm — szólt Ja­gelló. — Tárgyilagosan nézve, megérdemlem ezt a bünte­tést. — Igen — szólt az igazgató. — Végeredményben maga is hibás. így azt ajánlom, feled­kezzünk meg mindannyian a bontási anyagról. Maga is. Ne felejtse el, jöhet valaki a főigazgatósághoz, aki rá­jön. hogy a maga őse és pro- tektora négyszáz éve elesett Várnánál. Máté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents