Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

»63. OKTÓBER 6, VASÁRNAP Metre* 'g/Cirian A PEST MEGYEI TANÁCS KÖZLÖNYE éj számának vezető cikkét dr. Both Zságmond osztályvezető írta Családi események meg­ünneplése címmel. Wallner Béla oldalas cikkben számol be a megyei tanács 1963. évi központi költségvetésének vég­rehajtásáról. Szepessy Árpád megyénk ivóvízellátásának kérdéseit fejtegeti. Megyei vb­határozatok, személyi hírek, jogszabály-magyarázat s a j felvásárlási terv teljesítéséről szóló jelentés egészíti ki a most megjelenít számot. A Dunakanyar fővárosa Tagadhatatlan, hogy a Du­nakanyar mentén a legszebb, történeti múltban is leggaz­dagabb és levegőjében leghi­telesebb város Szentendre. Ahogy emlegetni szokás; a Dunakanyar fővárosa. Fővárosnak lenni minden­képpen megtisztelő cím, azon­ban sokféle kívánalommal jár. A forma mellé tartalom is kell, az ódon falakat mo­dem, pezsgő élettel kell meg­tölteni. E téren Szentendrén még sok a tennivaló. Mi való­sult meg eddig? Felsorolni is Pénzgondok, tervek — Korszerű közvilágítás Kiépül a csatornahálózat ÖKÖLJOG? Mai lapunk más helyén, a rendőrségi krónikában ol­vassuk, hogy a százhalom­battai postahivatalban bot­rányos, durva jelenet zaj­lott le pénteken. Egy száz­halombattai férfi összeverte azt az embert, aki figyel­meztette őt és cimboráit, hogy részegen ne üljenek fel az életveszélyes darusau­tóra. A jószándékú, ember­baráti szó nyomán lecsapott egy vandál ember ökle, rú­gásra lendült a lába, — s mindez az emberséges jóin­dulat fizetségéül! A rendőrség természetesen bűnvádi eljárást indított a durva fráter ellen, lakat alá tette — súlyos testi sértés büntette miatt. Nem szokásunk a rendőr­ségi, ügyészségi eljárásnak elébe vágni. Az ítélkezés — tudjuk jól — a bíróság dol­ga. De ezt a hirt nem lehet csak úgy, higgadt nyugalom­mal elolvasni, aztán mond­juk a reggeli kávé mellett egyszerűen tudomásul ven­ni. Ez a hír, ez a rablóer­kölcsöt árasztó brutalitás fennhangon kiált különös fi­gyelem után. Mert itt egé­szen másról, sokkal többről van szó, mint a szokványos durva testi sértések esetén. S tartunk tőle, hogy ez az ügy — sajnos! — nem fér bele Büntető Törvényköny­vünk egyik paragrafusába sem. Másfelől viszont éppen az új Büntető Törvénykönyv szelleme súlyos büntetésért kiált az ilyen elvadult embe­rekkel szemben. Mire gondolunk? A szocialista közerkölcs­nek parancsoló alaptétele, hogy segítenünk kell egy­máson, mert felelősek va­gyunk embertársainkért is. Sőt — mily nagyszerű, hu­mánus elv! — az új BTK szerint egyenesen bűntettet követ el az, aki látja és nem akadályozza meg mások törvénybeütköző, közösség- ellenes cselekedeteit. Már­pedig itt éppen erről van szó! Az összevert ember csak jót akart, csak ember­baráti kötelességét teljesítet­te, s ilyen otromba, ocsmány brutalitás lett jutalma. Arra gondolunk, ez a ha­tározott véleményünk, hogy személyében az őt oly súlyo­san bántalmazó férfi végül is nem csupán egy embertár­sát, de a mi szocialista vi­lágunk egyik alaptörvényét rugdosta össze. Ügy véljük, s ezzel bizo­nyára olvasóink is egyet­értenek, hogy — akár van rá paragrafus, akár nincs — éppen törvényeink és tör­vénytisztelő polgáraink vé­delmében az aljas indokból verekedő, féktelen fráter bűnhődése is ezzel arányos, példásan súlyos legyen! Firon András I sok lenne, de olyan jelentős 1 volt az elmaradás, hogy még bőven van tennivaló. Egyik legégetőbb felada­tuk a csatornahálózat létrehozása. Ameddig ezt nem oldják meg, addig korszerű városfejlesz­tésről nemigen lehet beszélni. A város házainak parányi ud­varai még a szennyvíz elveze­tésére is képtelenek. Az régi kutakba, pincékbe folyik, nemegyszer alámossa magát az épületeket is. Emiatt egyre szaporodnak az életveszélyes­nek minősülő házak, nehezít­ve az amúgyis rossz lakáshely­zetet. A tatarozások is rövid időre szólnak, amíg meg nem oldják a vízelvezetést. Egy- egy esős időszak után a há­zak homlokzata valóságos sár tenger. Községfejlesztési költségvetésben elkészítették a városi csatornahálózat egy részének kivitelezési tervét, ami magáiban majd ötmillió forintot igényelne. Ezt saját erőből semmiképpen sem tudják megfizetni. Most olyan ígéretet kaptak, hogy a har­madik ötéves tervben az épít­kezéshez az állam is támoga­tást ad. Ugyancsak pénzhiány miatt kellett ideiglenesen leállítani a Pap-szigeti campingtábor melletti, meleg vízzel kecseg­tető mélyfúrást. 1200 méterig .jutottak el, a vízadó mészkő­réteg azonban még mélyeb­ben, 1800 méter körül van. Az előirányzott három és fél mil­liós keret most kimerült, te­hát a béléscsöveket feltöltöt­tek és a kutat cementdugó- val lefojtották. Növelhetnék a város ide­genforgalmi vonzását , ha a római kori katonaváros, az Ulcisia Castra romjait feltárhatnák. A részleges fel­tárás annak idején, a harmin­cas években már megtörtént, de a miü emlékeket aztán is­mét betemették és a terület­re építési tilalmat rendeltek öl. Nyugat-Németországot ki­véve egész Közép-Európá'ban nincs még egy ilyen műemlék. JÓ VADÁSZAT VOLT Az NSZK-ból és Ausztriából vadászok keresték fel a má­kéi erdőket, szarvasvadászatra, A néhány napos vadászaton 8—9 kilós trófeákat szereztek. A Tudományos Akadémia és j a Nemzeti Múzeum szakvóle- j menye szerint az elsőrendű j feltárásra váró romemlék j munkálatait szakaszosan öt év alatt lehetne megvalósítani. A város Duna-parti terüle­te szépen kialakult, és még ez évben tovább fejlesztik a partvonalat. Parkosítani akar­ják Jókai regényhőséről, a hí­res Ráby Mátyásról elnevezett teret, a Ságivári Endre turis­taház és a XIII. századbeli templom környékét. A közvilágításban jelentős eredményeket értek el. Min­denekelőtt növelték a lámpa­helyeket, 482-röl 6f0-ra emel­kedett szánunk. Az elektromos művek segítségével a város főútvonalát kábelesítették, hangulatos kandelábereket helyeztek el, a 11-es állami műúton pedig korszerű nagy­városi fények biztosítják az esti hangulatot. Tárgyalások folynak arról is, hogy a me­gyei tanács segítségével már jövőre sor kerüljön a külterü­leti. lakott helyek villamosí­tására. (k. m.) Harald Hackländer (NSZK) az általa elejtett szarvas­bikával Eszperantót is taníthatnak az iskolákban A Művelődésügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az eszperantó nyelv is tanít­ható az általános és a közép­iskolákban. Az eszperantót az általános iskolák 5—8. osztályában tanfolyam kereté­ben, a középiskolákban mint idegien nyelvet, rendkívüli tárgyként oktathatják. Az eszperantót azok a pe­dagógusok adhatják elő, akik a Magyar Eszperantó Szö­vetség nyelvók tatói tanfolya­mát elvégezték és részükre a szövetség működési-, bizonyít­ványt adott. A középiskolák­ban használható ... tankönyv Baghy Gyula eszperantó nyelvkönyve, az általános is­kolák az oktatáshoz szükséges jegyzetet és tananyagbeosz­tást a Magyar Eszperantó Szövetségtől (Budapest V. Pe­tőfi Sándor utca 17.) kaphatják meg. Indulás hazafelé: felpakolják a trófeákat a gépkocsi tetejére (MTI Foto Bojár Sándor Dfcv.) — öreg hölgyek uralma az USA-ban. Amerikában a fér­fiak fiatalabb korban halnak meg. mint a nők. Jelenleg négyszer annyi özvegyasz- szony van, mint özvegyem­ber, s ennek következtében a nemzeti jövedelem tekinté­lyes része kerül idős nők birtokába. — Akik börtönbe vágynak. A kis Monaco államban so­kan azért követnek el kisebb bűncselekményeket, hogy bejuthassanak „a világ leg­szebb börtönébe’“. Innen ugyanis csodálatos kilátás nyílik a tengeröbölre és a ra­bokat egy jó konyhájáról is­mert vendéglőből élelmezik. WOi>XXvXx.VvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXVXXXXXXxXXXXXXSXXXX\V\XXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXX>^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX,^XXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX?VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX*XXXXXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'vXXXXXXXXXXX ^J^ettőó évj^orduíó Október eleje történel­münk kettős évfordulóját je­lenti. 1849. október 5-én ke­rüli le a magyar szabadság- harc utolsó háromszínű lobo­gója a komáromi vár ormá­ról, a következő napon, 6-án pedig beteljesedett Aradon a tizenhárom magyar honvédtá­bornok sorsa. Az 1849-es diadalmas tava­szi hadjárat lendülete Buda­vár bevételével tört meg. Ezt követte Görgey szükségtelen egyhelyben topogása, a ma­gyar főerők lassú összevoná­sa a Csallóközben. A többszö­rösen, súlyosan megvert oszt­rák seregnek ezalatt ideje volt újra talpraállni, Olaszor­szágból Magyarországra irá­nyított erősítésekkel fölsora­kozni Győr körül. A megvert Windischgrätz herceg helyébe Haynau Gyula táborszerna­gyot, a „bresciai hiénát’ ne­vezi ki a császár fővezérnek. Az orosz cári csapatok be­özönlő se megkezdődik s rövid néhány hét alatt teljesen meg­változik a magyar hadszíntér képe. Több mint háromszoros számbeli, és többszörös tüzér­ségi túlerővel kerül szembe honvédségünk. Mire Görgey összpontosítja erőit Komá­romnál, már elkésett. A két peredi s a zsigárdi csata si­kertelen áttörési kísérlete megpecsételi a magyar tá- madó-haditerv sorsát. A kor­mány többszöri rendeletére az ellenszegülő fővezér kényte­len rászánni magát a vissza­vonulásra, hogy az ország bel­ső részeit fedezze a kétoldal- ról támadó ellenségtől. Komá­rom erődjének parancsnoksá­ga a szabadságharc egyik leg­tehetségesebb fiatal táborno­kára, a 28 esztendős Klapka Györgyre marad. Feladata: harmincezer emberével addig föltártam az osztrákokat, ameddig csak képes rá. Ugyanez a hadicél várna Gör­gey visszavonuló erőire is, az orosz csapatokkal szemben. Az orosz—osztrák egyesülést kell megakadályozni, míg dé­len Dembin&ky, Perczel, Bem seregei erős középponti mag­gá vonhatók össze Szeged és Arad környékének védelmére. A kormány ide menekü'. Ha minden magyar tá­bornok olyan tökéletesen tel­jesítette volna feladatát, mint Klapka György, >alán másképp fordulhatott volna a hadjárat sorsa is. Míg azon­ban az ország középső részén Görgey keletnek, majd dél­nek fordul, állandóan ülőöz- tetve az orosz erőktől, Arad körül sem használják ki kel­lőképp az időt. Nyár vége van. És a hadműveletek fő te­rületétől távol eső Komárom­ban megtörténik a magyar szabadságharc utolsó csodája. Klapka György, kitűnő alvezé- reivel, Aschermannal, Ká- szonyival, Báthory-Schulczcal együttesen vezetett kitörése fényesen sikerül. Csaknem megtörténik a hadtörténelem­ben páratlan eset: az ostrom- lottak nemcsak teljesen szét­verik az ostromgyűrűt, de — kis híja, hogy el nem fogják az egész ellentábort! Hatal­mas győzelem ez! Nemsokára Győrnél járnak már a ma­gyar csapatok. Ezerszám gyű­lik a zászlók alá az újonc! Temérdek hadizsákmány, ha­difogoly, fegyver és élelmiszer jut a komáromi magyar erők kezére. Klapka hírnököket in­dít a kormányhoz és Görgey- hez. Terve: betör Ausztriába és ezzel azonnal visszafordít­ja az osztrák üldözőket. Saj­nos, a hír későn érkezik meg! Bekövetkezik augusztus 13-a: Világos. Nincsen többé magyar sereg, amely kihasz­nálhassa Klapka nagyszerű haditettének eredményét. Ne­ki is be kell szüntetnie a tá­madást — és seregét vissza kell vonnia újra Komáromba. Az a csaknem két hónap, ami ez után következik, a ma­gyar történelem egyik leggyö­nyörűbb példája. Már csak Komárom áll! A másik nagy erőd, Pétervárad is kapitulált. És Komárom, Csorich tábor­nok, majd Haynau többszöri felszólítása ellenére sem nyit­ja meg kapuit. Fegyverszünet következik. Klapka elküldi embereit Aradra, hogy meg­tudják, mi az igazság. Azok meghozzák a hírt: nincs töb­bé magyar főerő. Komárom magára maradt. Tárgyalások kezdődnek. Klapka hallani sem akar föltétel nélküli megadásról. A fegyverszünet lejár. Az osztrákok fenyegetőznek. Hasztalan. Komárom nem tárgyal és nem kapitulál. Az egész legénység és tisz­tikar egy emberként áll a vezér mellett. Az európai sajtó csodálattal ír Komá­rom hőseiről. A város — az egyetlen szabad magyar vá­ros — közli, hogy halálig kitart Klapka és serege mel­lett. Es Haynau megtörik. Most már ő akar tárgyalni. Az osztrák uralkodóház év­százados aljassága most sem tagadja meg magát. A szol- dateszka cselhez folyamo­dik. Az Aradon fogva tar­tott Kiss Ernő altábornagy, a déli magyar seregtestek volt főparancsoka lesz esz­köze. A szerencsétlen, meg­tévesztett Kiss Ernő levelet ír Klapkának: maga és fo­goly főtiszttársai nevében kéri, szüntesse be az ellen­állást, mert addig ők ke­gyelmet nem remélhetnek s jelenlegi helyzetük tűrhetet­lenül megalázó. És Klapka most már egyetlen nagy célt lát maga előtt: Komárom bevehetetlen erődje fegyverré válik kezében a nemzet és a fogságba vetett honvéd tisztek megmentésére. Álta­lános amnesztia — ez Ko­márom ára. Megindulnak a tárgyalások. A kapitulációs feltételek gyönyörűen pél­dázzák Klapka és társai ön- feláldozását. Közben Hay- nauék mindent elkövetnek, hogy megbontsák a védők egységét. Ügynököket juttat­nak be a várba. Klapkát or­gyilkosokkal akarják elté­tetni láb alól. Lázadást akar­nak szítani a Bocskay-huszá- rok között. Nem sikerül a terv. Az orgyilkost leleplezik és kivégzik. Néhány magá­ról megfeledkezett, szökni akaró huszár és honvéd ugyanerre a sorsra jut. Mint Klapka György emlékiratai­ból megtudjuk, soha olyan nehéz szívvel parancsot nem adott ki, mint ezt. A fe­gyelem érdekében — és az aradiak életéért, meg kel­lett tennie. Tizenöt szöke­vényt kivégeztet. A tiszti bizottság folytatja a tárgya­lásokat. Haynauék egyre csak azt duruzsolják: míg Komárom áll, őfelsége nem gyakorolhat általános kegyel­met. És ez a döntő érv. Ezért kell megegyezni! Hosz- szas, nehéz belső tusakodás után, szeptember 27-én meg­kötik az egyezményt Puszta- herkályon. Haynaunuk csak a komáromi helyőrség ré­szére van joga kegyelmet biztosítani. A város lakos­ságát kártalanítják. Aki a honvédség kebeléből külföld­re akar távozni, útlevelet kap. A többi őfelsége köz­ismert nagylelkűségére bí­zatik. Október 2-án kezdődik meg a vár átadása. Három na­pig tart a magyar csapatok leszerelése. Az osztrákok ké­résére Klapka kérdést intéz a huszárokhoz: akar-e vala­ki átmenni osztrák szolgá­latba. Néma csönd. Majd előlép egy öreg huszár: — Tábornok úr, az osztrákok­hoz egyikünk sem megy át, de ha még egyszer szüksége lesz ránk a hazának, mind­annyiunkra számíthat! A fiatal tábornok könnyes szem­mel nézi végig, mint vo­nul el előtte serege. A hu­szárok utoljára kiáltanak él­jent Komárom hősére. Utol- jóra reszketteti meg a vén falakat az „Éljen a haza!’’ Aztán október 5-én, délben vége mindennek. Nem a magyar trikolor csattog már a komáromi bástyák felett, hanem a császári fekete­sárga zászló. Klapka György búcsút vesz bajtársaitól. Édesapja is odautazik, hogy utoljára szorítsa szívére immár vi­lághírűvé vált fiát. A tá­bornok útja Pozsonyba ve­zet. Onnan utazik majd tovább, Németország, Ang­lia, Franciaország felé, hogy hírül vigye az egész világ­nak egy megtiprott nép üze­netét. Egy pozsonyi fogadó­ban, október 8-án reggelije mellett adják kezébe az új­ságot: benne az ítélet vég­rehajtásáról szóló hír. Ara­don tizenhárom magyar hon­védtábornokon beteljesedett az iszonyú vég. Bajtársai, aki­ket alig néhány hónapja ölelt magához utoljára, bi­tón végezték, akár az útón- állók. ötüket érte el a híres császári „kegyelem”: golyó­általi halálra változtatta a gyalázatos Ítéletet. És Klapka György, lelkében összetörve, kétségbeesetten mered maga elé. Ezért kel­lett hát a komáromi kapitu­láció! Ezért hitegették! És most úgy érzi, jobb lett volna az összeomló sáncok alá temettetnie magát bajtársai­val együtt, mint itt, tehetet­lenül kell olvasnia az iszo­nyatos hírt. Nehéz, szomorú szívvel gondol a jövőre. Va­jon ö-e az oka? ű felel-e érte? Hiszen az utolsó ma­gyar honvédsereg az ö ke­zében volt! Hiába — min­den hiába! És keserű gyász- szál lelkében elhagyja a föl­det, amelynek nem hozha­tott szabadságot annyi áldo­zat! Ami ezután következük, mindnyájan tudjuk már: útja diadalmenet, végig Német­országon, Anglián, Francia- országon, Olaszországon, Tö­rökországon. Fáklyásmene­tek, szállása előtt fölvonuló tömegek ünneplik a magyar szabadságeszme hősét. Egyik német operaházban az éne­kes Klapka nevét foglalja dalába, s a közönség önfe­ledt tapsorkánnal fogadja a páholyban szerényen meghú­zódó magyar tábornokot. Kossuth után ő a magyar ügy legnagyobb képviselője a világban. De mindez már nem hoz­hat sikert. A Habsburg- uralom karmaiban tartja a vérző Magyarországot még háromnegyed évszázadig. Míg a nép akarata végképp et nem söpri a történelem szín­padáról a szégyenteljes di­nasztiát. Komárom és Arad neve egymás mellett áll tör­ténelmünkben. A Habsburg szószegés, az ettiprott nép- szabadság, de a magyar nemzeti függetlenségi eszme örök emléke is ez a két vá­ros. Amikor rájuk emléke^ zünk, az aradi tizenhárom és Klapka György szíriünkbe vésett képe alatt is kigyúl az emlékezet mécsének lobogó fénye. Vidor Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents