Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

nest HECYU t0rlflP 1963. OKTÓBER 38, VASÁRNÁL ÍRÁSTUDATLANOK Az aranybányász tam, annak mind a mai napig hasznát veszem ... Ép­pen ezt az eszközt enged­nénk ki a kezünkből? Ez bizony nagyon meggondolan­dó! A könyvtár különben na­gyon tiszta, rendes,' s ami leginkább szembetűnő, hogy állományának válogatása ki­tűnő. A csaknem kétezer­egyszáz kötet között megtalál­ható szinte minden, ami egy átlagolvasót érdekelhet, el­szórakoztathat. Persze, ah­hoz, hogy az olvasni szere­tő emberek növekvő igényét a jövőben is ki tudja elégíteni, lépést kell tartania az egyre erőteljesebb ütemű könyvki­adással. — Mennyit költenek éven­ként könyvre? A könyvtáros elmondja, hogy ebben az évben a községi ta­nács juttatott a községfejlesz- tési alapból háromezer forin­tot. A földművesszövetkezet 1723 forint értékű könyvet ajándékozott, s átadott leltár­ral, a tulajdonjog fenntartásá­val százötven kötetet olvasni. A termelőszövetkezet az idén kétezer forintot adott könyv- beszerzésre. A tanács, a földmüvesszö- vetkezet és a termelőszövetke­zet anyagi segítségnyújtása tehát szerencsésen találkozik a könyvtáros aktivitásával, s ennek a szerencsés találko­zásnak is köszönhető az a megtisztelő dicsőség, hogy a sóskúti könyvtár a példa­mutató első helyre került a községi könyvtárak rangsorá­ban, S még valami: nem a kötelező heti négy órában kölcsönöz a könyvtár, hanem 8—10—11 órában, s nem­csak Bíró bácsi dolgozik ilyenkor, hanem segíti mun­kájában felesége is. S mind­ezt mennyiért? Havi 170 forint tiszteletdíjért. — Nem panaszként mon­dom, de kiszámítottam, hogy ötvenkét filléres órabérért dolgozom — mondja, Ezenkívül havi kétszáz fo­rint prémiumot szokott kap­ni a megyei könyvtártól. H a csak az anyagiakat néz­né, valóban nem sok „haszna” lenne ebből a sok időt elrabló, sok energiát felemésztő munkából. De hát Bíró István — ha számon is tartja az elenyészően csekély anyagi juttatást — elsősorban nem a pénzért dolgozik. Ha­nem azért, mert nem tud tétlenkedni. Nem nyugszik bele, hogy az évek elrepül­tek fölötte, dolgozni akar. S ha a kora miatt nem a bá­nyában, akkor itt... Mert amit most végez az idős aranybányász, az éppen úgy alkotás, s éppen úgy örö­met ad, mint amikor a telér fénye felcsillant a sziklagör­geteg mögött. Tenkely Miklós VXV\X».VVV\XX\XWXXV\VWV\\\\WWVWW\V\\Vv Az idei szovjet filmnapok egyik kiemelkedő eseménye lesz az Optimista tragédia filmváltozatának bemutatója MEGALKUVÁS Igaz, az öreg Biczó szoká­sa szerint bekopogtatott. Ami­kor álmosan kidugtam a feje­met az ablakon, zavartan mentegetőzött: elfeledte, Ivogy ma már nem én vezetem a brigádot. Tényleg elfeledte? ...a vontató sem rázta ösz- sze a csontjait. Kényelmesen borotválkozott egyszer sem vágta meg az arcát. A regge­lit is asztal mellett, urasan fogyasztotta el. Legalább az utolsó, itt eltöltött órák múl­janak el békességgel. Aztán... a többi nem érdekli. Volt, el­múlt. Holnap már más iroda abla­kából nézi a naplementét, s más földet tápod a lába. Félt az újtól, jobban szerette a megszokottat, mégis úgy dön­tött: hátatfordít egész eddigi életének. Igaz, egy kicsit ké­sőn jutott az elhatározásra: negyven után, kopaszodó fej-, jel már nehezebben mozdul az ember. Nehezebb a batyu­ja is: tele van kialakult for­mákkal. öntörvénnyé vált szokásokkal;. s í lisa Montes és Hildegard Knef a Gibraltár című film egyik jelenetében — Vajon ki adta ki ma a munkát az embereknek? A fiatal Tárnokit javasoltam: szerény, dolgos fiú. megfelel­ne helyettesemnek, meg aztán rá is férne a több keresel, most született a harmadik gyerek. Jó lenne egy olyan te­levíziókészülék, amely ott, az új helyen is mindig beszámol­na nekem arról, ami itt tör­ténik, Mégis csak a szívem­hez nőtt ez a szövetkezet. ... erényekkel, amiket be­csültek benne, s hibákkal, amiket elnéztek neki. Hogyan lesz ezután? Mi az, amit át­menthet régi életéből? Jó lenne meglátni a holnapot — mennyibe?! volt helyes a dön­tése? — de olyan ember nincs, aki ezt már most megmonda­ná. Mindegy. Ennek így kellett történnie. Valahol a mélyen még kavargóit benne minden... Vajon mit beszélnek most rólam az emberek? Megérte­nek? Meg kell, hogy értse­nek. Végre újra az lehetek, aki voltam. Meg kell, hogy értsék: akkor méltatlanul vál­tottak le. Most itt az alkalom. Bizonyíthatok. ... olyan volt a lelke, mint a háborgó tenger: hiába múlt el fölötte a vihar, felkorbá­csolt hullámai még magasra csaptak s könnyűszerrel fel­borították sorra az önroeg- nyugvás apró bárkáit. Köny- nyebb lesz ezután, hitte, ami­kor döntése született. Biztos? Eleget harcolt már életében. Csakugvan? Ráfér egy kis pi­henés, Miben fáradt el tulaj­donképpen? Nem. Pihenni nem akart. Csak nyugodtan élni. A nyu­galom más. Több. Biztonság..: Vajon csakugyan biztonság? S az mit jelent? Kényelmet? Lelki egyensúlyt? Megnyug­vást? Vagy csak kispolgári nyűge1'vet? itt. miért vem vol­tam biztonságban? Ki bán­tott? Bántottak. Miért? Nem tudom. Tényleg nem? ... kedv a munkához, ötle­tek. bizakodás, erő a n agy óbb feladatokhoz. Dübörögve ment el a ház előtt egy vontató. Pótkocsi­ján nevettek, lökdösődtek, vi­nyerné — jelentette ki az asz- szony. Biró bácsi odaadott neki egy Tamási-kötetet. Tetszett. Azóta rendszeres olvasó a kézbesítő asszony. — Mit szokott olvasni? Biró István egy pillanatig gondolkozik, majd azt mond­ja: — Ribánszkyné? A hetven- egyes!... Máris ’nyúl a dobozba, s ke- resgetés nélkül kiemeli a het- venegyes olvasójegyet, Ri­bánszkyné kartonját. Őszinte csodálkozásomat mo­solyogva nyugtázza, Én pedig kezdem megérteni, hogyan le­het Biró bácsi a megyei könyv­tárosi verseny győztese. Hát hogyne lenne, ha így is­meri az olvasóit, ha így szá­mon tart minden embert, hogy még a kartonszámát is kívül­ről tudja! A község kétezerötszáz la­kosából hétszáznegyvenöt be­iratkozott olvasója van a könyvtárnak. Ennél többen is forgatják a könyvet, de mint mindenütt, itt is dí­vik a szokás: a szülőknek legtöbbször a gyerekek viszik a könyvet, vagy a szülők is elolvassák, amit a gyerek köl­csönöz. Igen népes az olvasó gyere­kek tábora is. Bár gazdag is­kolai könyvtár is működik a községben,' mégis százötven gyerek iratkozott be a községi könyvtárba. — Az olvasó gyerekeknek jobb a tanulmányi átlaguk — kapom a felvilágosítást. — Hogyan lehet ezt megál­lapítani? — Beszélgetek a gyerekek­kel, így tudom meg. ki hogyan tanul, s a hármas­nál rosszabb rendű tanulók nem is kapnak könyvet. Csak akkor adok, ha a gye­rek javít az eredményen. — No, de ez vitatható mód­szer — vetem ellene. — Miért? A gyerek érzi, hogy megtiszteltetés könyvtári tagnak lenni, ki kell érdemel­ni ni... Nagyobb a becsülete a í könyvtári tagságnak... í jpzen aztán elvitatkozunk, jí * ' Állítólag a járási műve- f lődési osztály is egyetért ez- • zel a módszerrel, de ez így, \ ilyen mereven, pedagógiai té- f védés. Az a gyerek általában ! a rosszabb tanuló, aki nem f érdeklődik. Helyesebb mód- ' szer, ha mindent elkövetünk ; érdeklődésének felkeltésére, r Ha olvasni akar. annak csak {örülhetünk. Talán éppen ol- l vasmányain keresztül kezd el \ érdeklődni, kezd el jobban j tanulni. Emlékszem, hogy ; gyerekkoromban nem szeret- i tem a földrajzot mindaddig, \ amíg kezembe nem került \ Verne Gyula egyik könyve, a ; Grant kapitány gyermekei. Ez \ a könyv keltette fel bennem ; az utazás vágyát, s ezen ke- '>t resztül kezdtem megszeretni < a földrajzot. S amit tanul­í j z aranybányász a telért \ /j keresi, a telér után megy 5 — mondja Bíró István. — Hej, ; de sok meddőt kell addig ki- \ termelnie, míg végre kiadja ; a sziklafal a kincset... ? A telér kevesek előtt ismert szó. Eret jelent. Az arany így •; helyezkedik el a kőzetben: Í erekben. Ezt keresi a bányász, is ha sok-sok keserves munka Í után rátalál, öröme határtalan, i hiszen nem volt felesleges a ; munka, a keserves izzadás a <! fojtott levegőben, nem hiába í nyelte a kőport, ami fátyolként í lebegve veszi körül, s ráül tü- ^ dejére. A bányász nehéz mun- i ká t végez, de a nemes kincs, i amelyet elrabol a hegytől, kár- Í pótolja a fáradságért, örömet Í ad. A hasznosan végzett mun- Í ka tudatának mindennél töb- i bet jelentő, nemes örömét. 5 Biró István nyugdíjas mun- kás fiatal korában aranybá- •j nyász volt. S ez az örök-aktív i idős ember most is dolgozik. Í Községi könyvtáros Sóskúton. ; Most itt keresi és itt találja i meg az alkotó munka örömét. \ Mert amit most végez, éppen í úgy alltotás, s éppen úgy örö- : met ad, mint mikor a felér fé- : nye felcsillant a sziklagörgeteg f mögött, ■ *> polc éve könyvtáros. A : ‘ » megye legjobb községi l könyvtárosa. Ö nyerte most í meg a Pest megyei könyvtár • féléves versenyét. S ebben a ■ győzelemben benne van nem- \ csak a nyolcévi szakmái gya- \ korlat, amit itt végzett, ha­■ nem benne van egész élete, : életének minden tapasztala­• ta, tudása, könyvszeretete, ak- ; tivitása. s nem utolsósorban i emberszeretete. Akkor bol- : dog, ha új olvasót szerez a né- j hány négyzetméternyi kis, : falusi könyvtárnak. Mint ahogy ; megszerezte olvasónak pél­dául a községi postakézbesí­tőt, özv. Ribánszky József- nét. — Nem tud nekem olyan ; könyvet, adni. Bíró bácsi, ami az én tetszésemet meg­! í Vannak késő őszi napok, í amikor váratlanul meleg lesz, ! lusta felhők gomolyognak az í égen és a levegőben elkésett ; sárga-vörös levelek keringe- í nek. Olyan ez a hirtelen tá- í madt nagy nyugalom, mint a ! vihar előtti csend; az értő em- l bér tudja, hogy a pillanatnyi 5 enyhülést az elemek vad csa- ; tája követi: szél támad, nyo- ; mában fagy érkezik, s mire \ ocsúdik az- ember, már itt a í tél. ; Az Egyetértés Termeiöszö- í vetkezet irodájának ablakán < át még melegített a lebukni ) készülő októberi nap bágyadt í fénye. Gáspár felállt, jólesően j nyújtózott egyet, hogy csont- \ jai ropogtak belé, az ablakhoz \ lépett, testének egész súlyá- \ val nekidőlt a falnak s kibá- \ múlt az ablakon, ügy érezte, J valami nagy-nagy nyugalom \ kerítette hatalmába, először \ hosszú évek óta. Ma reggel ^ már nélküle indultak a határ- £ ba az emberek. Nem volt haj- ? nali ébresztő,., ték. (Más kérdés, hogy a meg­bírságoltak mennyiben tettek , eleget kötelességültnek, hiszen éppen a legelmaradottabb s így a legkevesebbet keresők közül kerültek ki ezek; s az is kérdéses, hogy az aránylag alacsonyan megszabott bírság mennyiben bizonyult ösztönző erejűnek a továbbiakat ille­tően?) Sokat lettek és tesznek a pedagógusok azért, hogy a ci­gánygyerekek is bekerüljenek az iskolákba. Csodánkén pél­dául huszonöt cigánygyerek iratkozott be az alapismereti I—II. és az általános iskola V—VI. osztályába, a pedagó­gusok hatásos nevelő-felvilá- gosító-méggyőző munkája eredményeképpen. Az első ta- nitási napon valamennyi gye­rek meg is jelent az iskolá­ban. A második héten azon­ban már csak tíz, a harma­dikon pedig mindössze há­rom. Természetesen ez a ku­darc nem csökkentette a pe­dagógusok ambícióját, tovább végzik felvilágosító munká­jukat a cigánycsaládok köré­ben. De ez a kudarc bizonyít­ja azt is. hogy ahogy önma­gában az adminisztratív intéz­kedés nem kielégitő, úgy nem elégséges egyedül a meggyőző munka sem. Össze kell kap­csolni a kettőt, s nemcsak a pedagógusok feladatává tenni ezt a nagyon fontos munkát. Ez a jelenlegi hét és félezer írástudatlan még nem analfa­béta. hiszen fiatalokról, job­bára gyerekekről van szó, akik képesek arra, hogy a le­hető legrövidebb idő alatt el­sajátítsák legalább az írás- olvasás-számolás tudományát, hiszen ez további életük, fej­lődésük, az életben történő helytállásuk alapvető ténye­zője lehet s kell, hogy az le­gyen. Hasonlóképpen nem „elve­szett” ember az az öt és fél­ezer írástudatlan sem, akik még nem lépték túl az ötve­nedik évet. Ezek többsége me­zőgazdasági, illetve ipari dol­gozó. tehát valamiféle szerve­zett munkában vesznek részt, a ahol szervezett munka fo­lyik, ott lehetőség nyílik arra is. hogy lehetőséget biztosítsa­nak számukra ahhoz, hogy mi­előbb megtanuljanak frni-ol- vasni-számolni is, hiszen nem­csak az egűén, de a termelő­szövetkezet. állami gazdaság vagy a gyár i? jói jár. ha mű­veltebb emberek végzik, ott a munkát Sajnos, be kell vallani, hogy az ötven éven felüliekkel már úagyon nehéz mit kezdeni. Aki öt évtizedet úgy élt le éle­téből, hogy nem tanult meg ími-olvasni. s legfeljebb a ne­vét tudja alákanyarítani, azt már nehéz meggyőzni arról, hogy iratkozzon be legalább az alapismereti tanfolyamra. De a fiatalabb korosztályokra nemcsak hogy számítani lehet, hanem kell is. Az írástudatlanság megszün­tetése azonban ez ideig eléggé lassan haladt Igaz ugyan,; hogy míg az 1961/62-es tanév-j ben mindössze nyolcvanötén j vettek részt az alapismereti \ tanfolyamokon, addig az 1962/i 63-as tanévben már négyszáz tizenkettő tx>lt a számuk, j (Ebből háromszáznyolcvanan; vizsgáztak.) Ez a fejlődés: azonban még korántsem kielé-í gítő. í Mi hát a teendő? Igaz ugyan, hogy az elmúlt esztendőben már a járási, vá­rosi művelődési osztályok, va­lamint a társadalpii szervek is belekapcsolódtak ebbe a munkába, de a felvilágosító­szervező munka zöme tovább­ra is a pedagógusokra há­rult. Ha ez marad továbbra is a gyakorlat, nem sokat lép­hetünk előre ebben az eszten­dőben sem. A tanácsoknak, a társadalmi és tömegszerveze­teknek legalább olyan részt kell vállalniok a munkából, mint amilyen részt vállalták maguk a pedagógusok. De még ez sem elégséges. Tevékeny részt kell vállalnia ebből a munkából a termelőszövetke­zetek. állami gazdaságok, gyá­rak üzemek s az építőipar ve­zetőinek is. Fáradozásuk min­denképpen visszatérül. Nem lenne haszontalan ki­adás, ha az alapismereti tanfo­lyamok vezetésében jó munkát végző pedagógusokat az előirt óradíjakon felül jutalmaznák s az sem. ha a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok, üzemek, gvárak és az. építő­ipar vezetői döntő érvként beszélnének arról, hogy az ál­talános iskola négy osztályának elvégzése — két esztendő az alapismereti tanfolyamokon — anyagiakban is bizonyos előre­lépést jelentene a dolgozók számára. Nagy feladat háruI az írástudatlanság megszüntetésé­ben a művelődési otthonokra is. Nemcsak azáltal, hogy he­lyiséget biztosítanak az alap­ismeret! tanfolyamok részére — ezzel megszűnik azok is­kolás jellege, ami feloldja ezekben az emberekben az óhatatlanul meglévő gátláso­kat —, hanem azáltal is. hogy minden eszközzel azok leg lel­kesebb szervezőivé válnak. így együtt, közös erővel, minden bizonnyal az eddigi­nél eredményesebben harcol­hatunk az analfabétizmus tel­jes megszüntetéséért. Prukner Pál Néhány esztendővel ez előtt az Albertirsa környékéi elterülő kiterjedt tanyavilá got jártam. A községbei mondták: a tanyavilágban mé] ma is akadnak írástudatlanok Nem akartam hinni. Ezér vágtam neki a tanyáknak hogy személyes élményeke gyűjtsék. Gondoltam: akad néhán; idős parasztember, aki kora egészségi állapota következte ben aligha kezdhet már a ta nuláshoz. Mást találtam. Olyan családot, ahol az ö Iskoláskorú gyerek közül égj sem. járt rendszeresen iskola ba. Fejlett, egészséges, tizen nyolc esztendő? parasztlányi aki amikor alá kellett írni va lami hivatalos iratot, kereszté rajzolt a neve helyett. Megdöbbentett az eset Megírtam. Néhány héttel később a Cse­pel Autógyárban találkoztan plyan fiatal, húszegynéhánj éves segédmunkással, aki szín­ién nem tudott sem írni. serr alvasni. Ezt is megírtam. Válasz egyik helyről serr érkezett, gondoltam, megszív­lelték a jó tanácsot s a neve­zettek azóta már rendszere; iktatásban vesznek réSzt. Hit­tem ezt egészen addig, a mii néhány héttel ezelőtt a Pes’ megyei Tanács végrehajtó bi- rottságának egyik jelentése e kezembe nem került. TárgyE — szó szerint idézek — a: írástudatlanság felszámolást Pest megyében. Gondosan végigolvastam t iöbb oldalas jelentést. S a rég: iöbbenet újra elfogott. Vezető emberektől hallot­tam nem egyszer, nem két­szer: az írástudatlanság lé­nyegében megszűnt hazánk- san. A jelen lésben más áll: „Pest megyében nem alacso­nyabb az írástudatlanöl irányszáma, mint az ország nős megyéjében, pedig a fő­város közelsége ezt tndokolttc lenné. Az 1960. évi kimutatás szerint megyénkben az ími- olvasni nem tudók számé Í2 662 volt.” Ha figyelembe veszi az era- per, hogy az országban tizen- tilenc megye van. .akkor az unit addig jelentéktelennel! litt, egyszeriben jelentőssé vá- íik: itt az ideje, hogy a fel- szabadulást követő tizenkilen- :edik esztendőben valóban je entéktelenné zsugorodjék aj malfabéták száma hazánkban 'Igaz, hogy nem egy nyugati yrszágban sokkal rosszabb e: íz arány, de ez nem lehet nentség senki számára sem!) De maradjunk meg a megye ceretein beiül. Huszonkét és félezer írástudatlant tartunk számon. Ebből közel hét és ’élezer a hét—tizennégy éves corúak. (tehát a tankötelesek!! irama. Joggal kérdezhetne lárki: hogyan lehetséges ez ni szén hazánkban ma mái lét és tizenhat év között kő- elező az iskoláztatás! És mé- ;is? Igen, mégis. Ez a jelen­ős szám elsősorban az állan- ló „mozgásban” levő cigá­nyok gyerekeiből és az elszórt anyavilágban élő tankötele­sekből adódik. Intézkedések természetesen örténtek eddig is. Az igazo- 'atlanul mulasztó gyerekek szüleit a helyi tanácsok pénz- rirság megfizetésére kötelez­PATAKI PÁL:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents