Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

1963. OKTÓBER 20, VASÁRNAP ***¥ «rtcifi 'i'-JCívían Áprily Lajos: ŐSZI FIÚ-JÁTÉK A bokrosnak lehullt a lombja, s mi összeraktuk nagy halomba. Egymásnak gáncsokat vetettünk, a lomb-rakásban hemperegtünk. Olykor a szilaj vigalomban el is tűntünk a tarka lombban. Zizegett a halom felettem, fanyar szagát ma sem feledtem.,. Vetkőznek bükkök, szőke harsak. Meghaltak mind a fiu-társak. A lombot szél-fiúk sodorják, itt-ott halomba összehord ják. Jő volna most eltűnni mélyen a legsűrűbb rakás levélben. ’*XNXXXX\XVCvXxXXXXX\XXXXX-XXX*XXXXXXXXNXXXVNV\XXXXXX'VX KÖNYVESPOLC Emmanuel Rohlés: A VEZÚV THURZÓ TIBOR: VÁRAKOZÁS úgy sem az lesz. Mindig va­lami más történik. Egy hete nem vagy velem. Ezalatt jóval többet és több­ször gondoltam rád, mint ami­kor szüntelenül együtt va­gyunk. Védtelek és bírálta­lak. Helyes a sorrend. Elő­ször, preventív módon, véd­telek. Mert megvédtek ma­gamtól is. Motorosok zörögnek az or­szágúton. Ki kéne tiltani őket a világból. Eszembe jutpak a fiúk. Meg­ígérték, hogy lejönnek velem. Aztán Gyuszinak valami is­merős családot kellett a ko­csiján fuvaroznia, Andris meg dolgozik. Hogy kavarognak az ember rázai és a magadnak készített mérleg a te törvényeid szerint működik. r-gy külföldi társaság tele­li‘ pedett a szomszéd asz­talhoz. Különböző nemzeti­ségűek. A közös nyelv a né­met. Pocsékul beszélik. A tolmács kecskeméti barack- pálinkát kér. Megint befutott egy vonat. Az öregember a salakot gereblyézi. Iszonyú hangot adnak a kavicsokhoz súrlódó vasfogak. Nem tudom, rhennyi idő alatt . változott meg az éle­tem. Egy év alatt, egy hét alatt, vagy egyetlen éjszakán? Érdekes, te mindig az én gondolatai. Ha itt lennél, biztosan nem mesélném el ne­ked ezeket. De írással agyon lehet ütni a vánszorgó időt. Most eszembe jutnak a nők. Andris mondta, hogy így, har­minc után, számot vet az em­ber. Hatvan-hetven nője volt. Hogy-hogy? — kérdeztem. Nemcsak számol az ember harminc után, hanem őszintébb is, mondta. Azt hiszem, túl szemérmes vagyok. Természetellenesen. Mindig zavar, ha férfitár- setságban ilyesmiről esik szó. Azt hiszem, hogy mindenkinek van lelke. Sajnálom a lányo­kat. Téged is sajnáltalak. Csak később sverettelek meg. Nem sajnálok megalázóan. Nem biztos, hogy tudatosan, de mindig vigyáztál, hogy ne vesszen ki belőlem a sajnálko­zás. Nem tudlak a helyedre tenni. tem. Néha olyan vagy, mint a tisz­ta tökélyi és az esendő ember. Szép és jó, bűnös és ártatlan, sziporkázó gondolatok és apró villamosszikrák láncolnak kö­rülötted. Máslior meg, mint <?gy bugaci madonna. Szeretsz és nem csalsz meg. eszményeimet emlegetted. Olyannak akartál látni, ami­lyen én szerettem volna len­ni. Egyedül nem ment. Így már sikerült. Büszke lettem, határozott. Elutaztál és egyedül is volt módom megpróbálni. Sike­rült. Atyaúristen! Milyen fa­gyos a világ körülöttem, De milyen kellemes ez a fagy. A neked írt leveleim Icap- csoltak a világhoz. Nem tu­dom már. miket írtam, de azt hiszem, érezted, meny­nyire szeretlek, meg hogy egymáshoz tartozunk. Elő­ször fájt. hogy késve írsz, aztán megszoktam a gondo­latot, Hiszen nemcsak a vi­lággal. hanem veled is harc­ban állok. Teérted, ellened. Aztán írtál. Háromszor egy­más után, A megszólítás és a búcsú kivételével micsoda praktikus űr tátongott elöt­A nagyon boldog napjaink emlékét idéztem. Pedig ha­rapni szerettem volna a va­lóságot, Milyen tiszta is a mi valóságunk. Hogy óvlak, még önmagámban is, minden szennytől. Szombaton este kaptam meg a leveledet. Először ar­ra gondoltam: nem jövök le. Minek? Fölösleges va­gyok. Fia nem szegődöm el író létemre kontroll szerkesz­tőnek. akkor a szerelemben sem leszek szelíd vigasztaló mások rombolása után. Aztán eszembe jutott, hát hogyne jutott volna eszembe, hogy szeretlek. És nekem mindig azt diktálta a szerelem, hogy menjek, igyeltezzek oda, ahol megtalálhatlak. Ahol a leg­kisebb esélyem is van arra, hogy megölelhetlek. Vajon te is érzed ugyanezt? Próbálom magam meggyőzni, hogy igen. Ezért kapom fel minduntalan, írás közben, a fejem és nézem a bejáratot. Megint befutott egy piros busz. Azzal jöhetnél. De hiába lestem. Mikor először utaztunk együtt, már rettegtem a sze­relmedért. Fontos lettél ne­kem. Szerettelek volna tíz­ezernyi szállal magamhoz köt­ni. Hiszen első pillanatban, cmikor először beszélgettem veled, éreztem, hagy sok kö­zös óránk lesz még. Azt hittem, solcszor kocká­ra tetted a szerelmünket. Most már tudom, hogy egy szerelmet nem lehet kockára tenni. Ha két ember akarja, akkor van. Ha csak az egyik, akkor hiába. Valahol dzsesszt játszanak. Érdekes, 'most zavar. Olyan vagyok, mint a szenvedélyes futballszúrlcolók. Szeretnek, ha gólt lőne a csapatuk. Én szeretném, ha eljönnél. Ha nem jössz, az öngól. Felszál­lók a tizenhat huszoríötösre ... Vagy ezt már mondtam? Egy idő után, ha rád várolt, mindig összezavarodnak a gondolataim.. Tekintettel aka­rok rád lenni. Óvni a szél­től is. Ezért nem parancsolok. Pedig most, há véletlenül megérkezel, azt kéne mon­danom: menj haza, csoma­golj. Velem jössz és velem maradsz. És tudom, ha meg­jössz. hallgatni fogok. Leg­alábbis erről. Tegnap este sétáltam Pes­ten. Jó nők jöttek szembe. Megnéztem őket. de nem lát­tam belőlük semmit. Már a vonat dobolt ütemesen a fülemben, amely másnap reg­gel elvisz hozzád, jl/jost itt vagyok. Várlak. l’I Máskor mindig megér­zem, hogy jössz-e. Most nem tudom. Annyira kívánom a pillanatot, amikor megjelensz a. kerthelyiség lapujában, hogy nem is merek gondol­ni arra, hogy elmarad. Elolvasom, amit írtam. És várok. Rád, Aztán elutazom, a tizenhat liuszonötösssl. De van később is egy 'gyors. Nyolc óra után. V. persze, hogy jól van minden Mégis, állandóan játszol. Tu­dod, hogy nekem fáj a já-y ték. De neked tetszik és ez; a több. Ingadozol, és ez | az ingadozás nekem a magosa- ’ latottságot jelenti. Olyan kedves vagy, amikor'- igazolod magad. Mindig si-'j kerül. Mindenre van magya-% ŐSZ Fekete varjak Feketén szállnak, Szemf üdéiéül Őszi határnak. fiátyns a dűlő, Tőrt kerék benne, Mintha a lünt nyár Keresztje lenne. Kései pipacs Bíbora Jobbén, Piros pillangó Sem repül szebben. Száll a rőt köpeny Ezeré, száza, Piros virágnak Piros a gyásza. '? magat megismerni az ember- ? vek még nehezebb! Tehát a 'fi jutalom? Harc újra és újra?'- az értetlenség, a szüklátóliö- \ rűség, a közöny és az önzés'? ellen. Nem ezt érdemiem meg! íj .. .s nem hagyták nyugodni. fi Többre vágyott. Legalább fi annyira, ameddig egyszer már fi — szerencséjére? — eljutott. ? Most itt az alkalom! Újra '? felfigyeltek rá! Ez jó jel. Bíz- '? tató. Mégis csak valaki! Akit fi számon tartanak. Akit nem fi felejtettek el. Valóban ez len- fi ne az igazság? Biztos. Hitte. fi És ha nem? Jobb menni ak-fi kor is. Jobb? Elfogadta az ajánlatot;.. fi ? Csak tudnám, miért kopog- fi tatott az öreg Biczó? Lehet, $ hogy mégsem értenek meg az? emberek? önző lennék? Nem ? igaz! Vagy mégis? Nem. ..fi Igen ... Ki tudja? fi íj ... és holnap reggel... Har- fi sogva vágtat a mozdony felfelé fi a hegyen. A sínek tompán re- fi megnek a hatalmas acéltest fi alatt. Vajon hová repíti ez af félelmetes erő azt. aki megai-'? kuvó. Aki csak a maga útját fi látja? Aki számára az egyik fi közösség olyan, mint a másik?fi Erősebb lesz tőle az a másik í szövetkezet? ' Marisa Solinas a Boccaccio 79 című szatirikus olasz rilm egyik jelenetében. A filmet rövidesen nálunk is bemutatják fi a vonat Szemesig nem áll fi /x meg. Jó érzés nagy tá- fi válságot megállás nélkül le­tt győzni. Szabadiban mégis | megálltunk néhány percre. '? Ez is az örök és apró titkok fi világába vándorolt. Soha ruzm fi fogom megtudni, miért. Az- fi tán rendben ment minden, íj Szemes... Lelte... Boglár... íj Fonyód. íj Altattam magam. Hátha íj valahogy elszabadulsz és már íj az ablakból meglátlak, amint, fi nézed a befutó vonatot, ? A lépcsőről, mintha a sem- fi mibe léptem volna. Egy ide- fi gén falu. Csak a Balaton íj emelte rangossá a nevét, fi Olyan kicsit vidéki, kicsit fi meg tengerparti. Rossz keve- fi rék. A Rianás előtt délvi- íf déki népviseletben ácsorog íj egy asszony. Külföldiek fag- íj gatják, hogy miféle szerzet, í ügy érzik, megfogtak egy ? darab valóságot. A pros~pek- íj tusokból. fi, Üres a kerthelyiség. Nincs íj kedvem bemenni. Nagyon fi éhes vagyok. Elsétálok a íj presszóig. Öreg sütemények. A íj gép rossz. Kávé nincs, íj A vonaton elvesztettem a íj fésűmet. Valami búcsúf éle fi van az állomással szemben, íj Körhinta, céllövölde, verseny- jí halászat, bazár. A bazárban '? veszek egy fésűt. Négy- fi nyolcvanért. fi A megafon egy régi bor- f, nírt. röhögős számot har­íj sog. Visszasétálok a RUmás- fi hoz. Bemegyek a kertbe. Le- fi ülök az egyik ernyös asz- ? tálhoz. A hátamra süt a 'fi nap. Már meleg a pulóver, íj éle lusta vagyok levetni, íj Még mindig idegen min- fi den. Pöfögő mozdonyok hang­ig jót hozza a szél. Az állomás fi bemondónőjéniSk megafonja fi versenyre kel a búcsúéval. f- “ ,, fi Ma meg nem ettem. Jön' o í pincér. Reggeli? Mosolyog, fi. Elnézően. Végül megegyezünk, fi Rántottat hoz három tojás- fi. bál, meg egy kis fröccsöt. j-í Teát szerettem volna, vajat, £ dzsemet, esetleg sonkát. De íj az ember tudomásul veszi a fi helyi szokásolcat.. íj í r; asamap van. Tudod, vagy fi V talán még emlékszel, nem íj szeretem a vasárnapokat, íj Üresjáratban kell gondolkod- fi ni. Meg kell tölteni az órá­fi kát programmal. Ünnepivel, fi Nincsenek barátaim. Sose fi voltak. Inkább olyanok aknd- fi tak mindig, akiket istápolni fi kellett. , íj Ide vagyok kötve ehhez a fi kockás abroszhoz... Hátha fi mégis eljössz. Vigasztalom ma- fi gam: nem vagyok tucatember, fi A tucatokba tartozók, amikor fi kormosán, kialvatlanul le- fi szállnak a reggeli gyorsról, fi fürdőruhára vetkőznek és fi rohannak a vízbe. En alig- fi hanem itt ülök délig, akkor fi ebédet rendelek, aztán ülök í, még négyig és a tizenhat- fi huszonötös gyorssal Pest re fi. utazom. y fi De most még csak tíz óra fi van. Tíz óra és én jóhiszemű ? vagyok. Arra gondolok, ha íj akarsz, eljössz. Mert amit fi akar az ember, azt megcsinál- fi ja. Fogad kozom. Mi lesz, ha ' nem jössz. Aztán tudom, hogy alatt? Miért kellett neki az a másik? i.. talán valami jóízű, vas­kos tréfával traktáiták a legé­nyek, vagy csak 'egyszerűen nevetnie kellett egy hirtelen meglátott, jelentéktelen cse­kélységen? Az asszony népnél soha nem tudja az ember, hogy mit miért tesznek. És ő? Ö tudja pontosan, mikor mit cselekszik? Szinte hallani vélte, amint a föld feüélegzik a nehéz napi munka után. A traktorok nem nyomorgatják reggelig, a lo­vak patája nem marja fel kérgét s az ekék sem hasíta­nak ki több barázdát széles hátábóL Lassan sűrű, puha csend fe­küdt rá a tájra, csak az ő lel­kében nem volt csend. Aki egyszer beleszokott a hangosabb szóba ... Valamit erősödött a hangja á hónapok múlásával. Ez megnyugvással töltötte el, de a lelke mélyén továbbra is ott Lappangtak vélt sérelmei... Harcoltam az egységért. Jó harc volt. Erősödött a közös. Gazdagabb szövetkezet let­tünk. Nevünk van. Elismer­nek. Az én érdemem is. És a jutalom? Nehéz megismerni az embereket, de sokszor, ön­észbekeptok, de akkor már ké­ső lesz! ... de amikor kilobbant ben­ne a sértődöttség hirtelen tá­madt lángja, zavarbajött. Csakugyan igazuk volt? Sokat töprengett, ezen. Vállalta a- ki­jelölt brigád vezetését, de he­teket töltött komor, levert hangulatban. Szavakban meg­fogalmazni nem tudta, de fel­sejlett benne: ha tétlenkedik, eltaszítja magától azokat is, akik mellette álltak.' Egy ideig mégsem tudott erőt ven­ni magán, zavart volt és izga­tott, várt valamire, de azt ma­ga sem tudta, hogy mire. Aki egj'szcr beleszokott a hangosabb szóba, az nehezen szokja meg a csendesebbet! Az udvaron csikorogtak 1 a kutak láncai. A lovak prüsz­kölve trapnoltak az itatóhoz. Hányszor látta már ezt a ké­pet, de különös módon most akadt meg rajta először tekin­tete. Valahol, egészen közel titokzatosan, szívből nevetett egy lány ... így nevetett az én asszo­nyom is. Ha meghallottam a hangját, bármit mondott, altármilyen csekélységet \s, ki­mondhatatlanul boldognak éreztem magam. És ő? Vajon mit érzett a velem töltött évek 40 sítottak a lányok. Micsoda vi­dámság! Valóban ilyen lenne az élet: csupa derű és kaca­gás? Egyszerű tagként kezdte a szövetkezetben. Még a meg­alakuláskor. Olyan volt, mint a többi. Sem több, sem ke­vesebb. Maga lepődött meg leginkább, amikor váratlanul, egyik óráról a másikra a szö­vetkezet e' ” okhelyettesévé vá­lasztották. Egy nap haladékot kapott a válaszra. Az asszony biztatta. A rang csábító volt.' Éjszaka egv álló órán át is­mételgette magában: elnökhe­lyettes. Jól hangzott fülének — tagadhatatlan.' Meg aztán: ki ne szeretne feljebb kerül­ni egv lépcsőfokkal? Vállalta. Kinevezték. Már másnap nagy ambícióval lá­tott a munkához. De az ambí­ció önmagában még nem min­den. A biztos tudást, a hozzá­értést, a szélesebb látókört az ambició egyedül néni pótol­hatja. Pedig nagyon akart. Hiába. Más a kétezer hold és más a hat, amelyen egyéni ko­rában gazdálkodott. Leváltották. Első gondolata az volt, elmegy ... Nincs rám szükség? Jól van. Nagyon jól meg leszek nélkületek is. Nemcsak ez az egy szövetkezet a világ! Még EMMANUEL ROBLÉS orá- fti francia író nevét jól is­meri már a magyar közön­ség. Nagy sikerrel játszották hazánkban A király nevében című drámáját, a Hajnalodik cimű filmjét, rövid idő alatt elfogyott Feminn-díjjal kitün­tetett Villanegyed című no- velláskötete. Művei szinte ki­vétel nélkül az elnyomatás el­len, a fasiszta embertelenség ellen küzdő hőseknek állítanak maradandó emléket. Most megjelent A Vezúv című regénye is ebből a téma­körből meríti élményanyagát. A regény színhelye Nápoly 1944 tavaszán. Hőse Serge Longereau, algériai születésű francia katonatiszt. SERGE megsebesül a fron­ton, a nápolyi kórháziba kerül s ebben a városban tölti né­hány hetes betegszabadságát is. Itt találkozik Silviával, a Veralla-féle könyvüzlet el­adójával, s nemcsak, hogy megtetszik neki a lány, de a front pokla után oly nagyon sóvárgott boldogságot is benne véli felfedezni. A lány azon­ban értetlenül és tartózko­dóan áll ellen Serge szerelmes vallomásának. Nem tudja fel­fogni, hogyan fakadhatnak őszinte érzésből a fiú szavai egyetlen találkozás után. Be­csületes teremtés, aki nem vá­gyik futó kalandra, pillanat­nyi gyönyörre, a teljességet, a maradandó élményt keresi a szerelemben. „A férfi, akit sze­retni fogok — vallja — az én szememmel látja majd a vilá­got. A világmindenség leszek neki, s ő is az lesz nekem”. De ahogy múlnak a napok, és állandósulnak találkozásaik, úgy forrósul fel benne is a szerelem lángja s végül is el­jut a nagy feloldódáshoz, az őszinte és teljes odaadáshoz. S hogy .végre rátalált a bol­dogság igazi izére, megszűnik számára minden, ami túl van a szerelmen. Többé nem látja az éhező várost, ügyet sem vet a bombázások szörnyű pusz­títására, s a városban folyó gyilkos ütközet is elkerüli a figyelmét. Csak szerelmének s a szerelemnek él. Azt kívánja, hogy Serge, a betegszabadság letelte után többé ne menjen vissza a frontra, ne kockáztasr sa újra az életét. Serge napokig tétovázik: mit tegyen? Mit válasszon: a szerelmet vagy a becsületet? Végül is rá kell döbbennie: még nincs vége a háború­nak, még szükség van rá. Nem tagadhatja meg önmagát, ha becsületes akar maradni, vissza kell mennie a frontra. A néhány hetes boldog sze­relem véget ér. A lány sértett büszkesége — úgy véli, 5 mindenét odaadta a fiúnak —, hogy Serge már nem engedel­meskedik többé akaratának, a régi zárkózott, tartózkodó, kö­zömbös Silviát teremti újra benne. Serge visszatér a front­ra, de újabb sebesülése hama­rosan visszavezeti Nápolyba, ahol betegszabadsága alatt fe­leségül veszi Silviát, de tekin­tetében hiába keresi azt a szenvedélyt, amely eleven lángként emésztette valaha, amely nem is olyan régen az egész világtól elszigetelte va­rázserejével. ŐSZINTE érzésektől fűtött, emberséges írás Roblés új regénye. Becsületes szándékú mondanivalója, figuráinak sok­színűsége s érzelmi gazdagsá­ga, igaz, emberi problémák költői hangvételű ábrázolása emeli művét a sikeres alkotá­sok somba, s nyújt maradandó élményt mindazoknak, akik szeretik a jó könyveket. (Euró­pa Könyvkiadó). FALU TAMÁS:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents